Még az index is megírta: a svájci órák -egyik- Mekkájában, Bielben a házából lövöldözött egy férfi, az éjszaka folyamán egy rendőrt is megsebesített, valószínűleg azért, mert elárverezésre kerül(t) a háza. Már 29-30 órája kezdődött a westernfilm-jelenet, időközben a nyugdíjas férfi állítólag kimenekült a házból, a rendőrség továbbra is keresi.

Biel mostanában többször is szerepelt kékhírekben: például júliusban egy férfi elütött a motorcsónakjával egy párt a tavon, a pár nőtagja meg is halt.

Ha valaki Svájcban szeretne dolgozni és álláshirdetéseket nézeget, érdemes odafigyelni a megfogalmazásra. Ugyanis gyakori, hogy egy százalékos adat áll a munkakör megjelölése után. Ez a teljes- vagy részmunkaidő kifejezésére vonatkozik. Ha nem áll ott semmi, akkor 100% értendő, tehát teljes munkaidőben kell dolgozni.

A részmunkaidőt megjelölő 80%-50%-40%-20% esetében mindenképpen kérdezzünk rá az állásinterjúnál (ha van olyan szerencsénk, hogy behívnak...), hogy ez mit jelent a gyakorlatban. Pl. lehet, hogy heti 5 napon, napi 2 órát kell dolgozni, de az is lehet, hogy csak heti 2 napon kell bejárnunk a munkahelyünkre, viszont napi 8 órát kell dolgozni. Lehet, hogy a munkaidő közös megállapodás tárgya, vagy jelentheti azt is, hogy alapesetben 50%, ha szabadságolás miatt helyettesíteni is kell, akkor 80%.
Ezen kívül még ügyeljünk arra, hogy az állás határozott vagy határozatlan időre szól-e. Amióta itt is sok cég összébb húzta a nadrágszíjat, sok esetben határozott időre vesznek fel embereket: szükség esetén könnyebb tőlük szabadulni, illetve egyszerűen meghosszabbítani a szerződésüket.

Svájc fővárosa a közhiedelemmel és jónéhány nagyképű zürichi bankár tévhitével ellentétben nem Zürich, hanem Bern.
1191-ben Berchtold V. von Zähringen herceg alapította a várost, mely egy történelmileg rövid ideig kissé átjáróház volt, míg nem 1353-ban csatlakozott az akkor már kb. 62 éve megalakult svájci államszövetséghez. Századokon át tartó erőfitogtatás és más kantonközi események után 1848-ban lett fővárossá.
A város jelképe a címerben is szereplő medve, ami németül der Bär. Tulajdonképpen ebből kapta a város a nevét: először Bärn-ként, majd modernizálva, nemzetközibbé téve a szót lett belőle Bern.
Az óvárost természetes határként öleli körbe az Aare folyó, nem egyenesen szeli át a városrészeket, mint pl. Budapesten, hanem egy kanyart ír le. A meghatározó utcatengelyek ennek megfelelően hosszanti irányúak, mint a híd tájolása is mutatja.

Bern egyik jelképe és látnivalója a Berner Münster, vagyis az evangélikus-református St. Vincent Apátság. Sikátorra emlékeztető kis köves utcákon baktatunk, mikor egyszer csak kitágul a tér és ott állunk a kapujában. Hatalmas és gyönyörű. Későgótikus, ha pontosak akarunk lenni: 1421-1573ig építgették, tornyát végül 1892-ben fejezték be. Mindenképpen érdemes menézni, ha valaki erre jár.

Következő látnivaló a Bundeshaus, azaz a Parlament. A fotót valószínűleg az egyik hídról készítették, ez az épület folyó felőli része (kb. úgy helyezkedik el a híd, a folyó és a parlament, mint a Budai Vár a Lánchídról nézve), a kép alján a sötét mélybe odaképzelhetjük a Tabán-szerű erdős-fás domboldalt, melynek alján ott folyik az Aare. Márciusban innen a teraszról letekintve láttunk rókát és szép madarakat is. A két kis torony egy íves homlokzatot fog be, melynek fölső peremét a 26 kanton kis címere díszíti. Az utcai, szökőkutas frontról egyszerűen átgyalogolhatunk az épület árkádjai alatt ki erre a teraszra, nincsenek kordonok és nem védik katonák.  A terasz sétány-szerű, akár a Budai Vár napos, tágas teraszai; padokkal, fákkal. A parlament látogatható, több nyelven van idegenvezetés. Néha szerepel a szépségkirálynő-jelölteknek csak úgy, érdekességképpen a bulvársajtóban feltett tesztkérdések között: közülük többen úgy tudják, hogy ez egy templom.

A Parlamenttől balra (ezen a képen jobbra) ugyancsak a téren áll a svájci Nemzeti Bank; egyesek a szökőkutak alatt sejtik az állam hatalmas arany- és valutatartalékait. Ezen a téren gyönyörű karácsonyfát szoktak felállítani, illetve néha korizásra is alkalmassá teszik. Máskor meg tüntetések, egyéb békés demonstráció foglalja el. (tömegoszlatáshoz nem kell vízágyú, ott vannak a szökőkutak -csak vicc...)

Amit egy rövid berni sétán még mindenképp érdemes megnézni, az a Zytglocke, azaz Toronyóra. Alul árkádos, akár a legtöbb ház, átsétálhatunk rajta és megtekinthetjük az évszázadok alatt Bernben használatos hosszmértékeket. Ki vannak függesztve a falra, érdekes. A házak tehát árkádokra épültek az óvárosban, feltételezem, hogy árvízvédelem miatt. Ez gyakorlatilag két szintes bevásárló utcát eredményez, mert az utcaszinten is tele van minden bolttal, kávézóval, üzlethelyiséggel és majdnem minden ház pincehelységébe is találunk ugyanitt lejárókat, ahol szintén boltok vannak: tetoválószalon, internetsarok, szappanbolt, stb. Az utcán sétálva figyelni kell: egyben vannak lekövezve az utcák, nincs külön járda és úttest, de jár busz és villamos is.

Focirajongóknak még kötelező a Stade de Suisse vagyis a Bern-Wankdorf stadion, a város szélén, ahol 1954-ben nem várt vereséget szenvedett a magyar válogatott a németektől, akik ezzel képletesen szólva letépték Puskásék nyakából a világbajnoki aranyat, melyet a mieink gondolatban már csókolgattak, fogukhoz vertek. Az egész világ "Berni csoda"-ként (Wunder von Bern) emlegeti a németek gyűzelmét, gondolom, mi magyarok nem annyira. A stadion egyébként a berni futballcsapat, a Berner Young Boys otthona.
Svájcban szokás, hogy a nagyobb stadionok (Wankdorf, Basel St. Jakob, St.Gallen...) nem egyszerűen lelátók, hanem egyben bevásárlóközpontok is. A legtöbb közkedvelt üzletlánc  (Globus, Manor, Coop, stb.) képviselteti magát, egyben fenntartja a stadiont. Illetve irodákat is bérbe adnak, és több fitnessz- és tornaterem is található a hatalmas épületben.

És végül, amiről igazán írni szerettem volna: a berni medve. Bern jelképe nem csak egy stilizált fekete rajz a város zászlaján, hanem valóban létezik egy Medveárok, ahol igazi macik élnek és a város nagy becsben tartja őket. Mi sem mutatja ez jobban annál, hogy 2009-ben kaptak a macik egy új, tágas, modern birodalmat az Aare folyó partján. Nagyjából 6'000 négyzetméter területet vehettek birtokba, mely szabadtéri és belső, barlangszerű területeket biztosít az állatoknak. Látogatható, körbe lehet járni a lejtős, elkerített kifutót, lent a folyóparton sétány található fákkal, padokkal, "dunaparti lépcsőkkel"...

Egy kis sportaktuális gyorsan.

Az első hír, hogy tegnap este Baselben Svájc Anglia ellen játszott. Ottmar Hitzfeld csapatépítő optimizmusa mindig klassz és felgyújtja a játékosokban a reményt, hogy akár nyerni is lehetne, gyerekek...! - ám a csapatnak eddig mindig csak kis csodák jutottak. Egyik ilyen apró csoda volt a nemrégiben lezajlott világbajnokságon, hogy rögtön az első csoportmérkőzésen megverték az Európa-bajnok spanyol válogatottat, akit 3 héttel ezután világbajnokok lettek.

A legfrissebb kis csodát vagy inkább varázslatot Xherdan Shaquiri követte el tegnap este: élete mindössze 7. válogatott meccsén, ráadásul Anglia ellen kb. 25 méterről irgalmatlan gólt lőtt. Védhetetlen szuperlövéséhez még az angol kapus is gratulált. A meccs ennek ellenére 3:1 eredménnyel zárult Anglia javára.

Tegnap este még jutott idő egy kis US Openre is. Nagyjából a játszma 4. óráját tudtam figyelemmel kísérni, a végeredményt csak ma reggel olvastam. Stanislas Wawrinka megszenvedett a győzelemért, 5 szettben tudta csak kiejteni Querrey-t a US Open nyolcaddöntőjében. Ezzel életében először került egy Grand Slam tornán a negyeddöntőbe a világranglista 25. helyén álló, '85-ös születésű játékos.
Máshol olvastam, de nagyon igaz: erőnléte, kondíciója kiváló, tehetséges játékos, de fejben kellene helyre tenni a dolgokat. Vagy megrémül, vagy szemelől téveszti a célját vagy egyszerűen mentálisan szétesik, talán azt gondolja: az első szettet megnyertem. A másodikat elvesztettem...a harmadikat megnyertem...most itt vagyunk a negyedik szettben...basszus, ennek sose lesz vége...!!! Inkább hagyom a fenébe... És talán elkezdi marcangolni magát, hogy mit csinálok rosszul...?  Megérdemlem egyátalán a továbbjutást vagy a kupát, ha ilyen hibákat vétek...? Satöbbi.

Kicsit Boris Beckerre emlékeztet engem: BB is tudott néha nagyon szenvedni, pl. elég volt az eredményjelző táblára pillantani, már arról meg lehetett mondani, hogy ő játszik. Gyakori volt, hogy két megnyert szett után a következő kettőt elveszítette -holott elég lett volna egyet megnyerni e kettő közül- hogy aztán kifárasztva ellenfelét, megnyerje az ötödik, döntő szettet és csókolgassa a kupákat, ezüsttányérokat...
Nem egy egyszerű eset egyik sem. De Wawrinka szimpatikus, feltörekvő még egy körrel tovább drukkolhatunk neki.

A nagy favorit, az első számú svájci játékos Roger Federer. Fiatal apuka,  1981-ben született Baselban; feleségével, Mirkával nemrég ünnepelték ikreik első születésnapját. Róla igazából önálló posztot szerettem volna írni, de mire odajutok, már meg is nyeri a US Opent... Igazi sikertörténet az övé, sokáig váratott magára a Roland Garros győzelem, amit valami mumusként kerülgette Rogert. Már mindent megnyert, amit lehetett, de a francia bajnokság még hiányzott a gyűjteményből. Végre 2009-ben sikerült: óriási küzdelemben jutott a döntőbe, ahol aztán svéd ellenfelét sima 3 szettes mérkőzésen megverte, majd térdrerogyott örömében. Ezzel a győzelemmel behozta Pete Sampras rekordját, Svájcban nemzeti hős lett (mint Egerszegi és Darnyi együtt) és bekerült a tenisz kiválóságainak szűk, elit körébe.

Idén azonban elég gyatrán szerepelt Roger a Roland Garroson és Wimbledonban is. Egyesek szerint karrierjének mélypontjáról (világranglista 3. hely; legutóbb 2003-ban  volt ott) pislantgat felfelé; nem tudni, vissza tud-e még térni. Örök-nagy ellenfele a monacoi születésű Rafael Nadal, aki letaszította már trónjáról. Sokakkal egyetértek: nagyon szimpatikus és rendkívüli játékos, de valami hiányzik belőle ahhoz, hogy a teniszvilág  egén örök csillagként ragyogjon.

Legközelebb ma este, New York-i helyi idő szerint este 7-kor kezdődik a Federer-Soderling meccs a negyeddöntőben.

A US Open magyar résztvevői: Balázs Attila, Fucsovics Márton, Arn Greta, Szávay Ágnes, Kapros Anikó, Babos Tímea.

Utóirat másnap: Roger már tovább is jutott; 116 perces játékkal 3 játszmában vette ezt a következő kanyart.

Ma egy nemzeti italt szeretnék bemutatni.

A történet úgy kezdődött, hogy 1949-ben a legkisebb királyfi egy svájci fiatalember elindult Amerikába szerencsét próbálni. Személyes kis motyóján kívül csupán egy zug-i tejbiológus hagyatékából származó italrecept lapult a zsebében. Két év után ez a fiatalember visszatért Svájcba, mivel az amerikaiak nem nagyon tudtak mit kezdeni egy tejsavóból készült üdítőitallal.
Annál inkább a svájciak itt, a tej és a tehenek országában!

Az amerikát megjárt fiatalember fiútestvére (Robert Barth) egy végzős joghallgató volt és kíváncsivá tette őt a recept. Így hát megvásárolta a receptet és jogait a sikertelen és kiábrándult öcsitől. Saját ízlése szerint addig-addig kísérletezett a hozzávalókkal, míg sikerült egy gazdag és egyedi ízvilágú "gyógynövények és gyümölcsök értékes esszenciáját tartalmazó, alkoholmentes, diétás frissítő italt" kreálnia, amely a tejsavón alapult; ivókúrára kiválóan alkalmas és rendkívül kedvező hatása van az emberi szervezetre.

Ez már majdnem úgy hangzik, mint a fosatós parádi gyógyvíz, pedig távolról sem szabad erre gondolni.
Na de menjünk tovább!
1951-ben Robert megalapította kis cégét, vásárolt használt gépeket, belogisztikázta őket egy régi bortermelő telepre, felvett 14 alkalmazottat és megkezdte a gyártást. Hamarosan kedvelt ital lett a termék és rövid időn belül már 250 partnernek lett a beszállítója: éttermek és kereskedések vásárolták a nedűt.
Eljött tehát az ideje egy találó, frappáns márkanevet találni: Robert nagy gondosággal, szakembereket bevonva dolgozta ki a cég feliratát, logóját, design-ját. Megszületett a név: az olasz eredetű rivelazione (=felfedezés, felismerés, isteni kinyilatkoztatás) szóból a Rivella termék- és márkanév.

A kereslet robbanásszerűen nőtt, alig 2-3 év múlva már ki is nőtte a gyár az első telephelyet és Rothristbe költöztek egy új és modern üzembe. Robert megalapította a Rivella AG-t és a mai napig is folytatódik a sikersztori: még mindig Rivellának hívják a nedűt és Rothristben van a cég.

Robert nagyon jó marketing-érzékét mutatja, hogyan próbálta az italt népszerűsíteni: kihangsúlyozta, hogy ez az ital nemzeti, tipikus svájci, (=megbízhatóság és tradíció) mivel 33%-ban tejszérumból (tejsavó) készül, egészséges és egyedülálló. Az egészség aspektusból kibontakoztatta, hogy ezáltal sportolóknak is kiváló, tehát újabb szegmenst nyert meg az üdítőnek. Valamint kórházakban is ezt kapják a betegek.
Nemcsak marketing-szempontból, hanem valódi elhivatottságból is szívén viselte a cég a sportot, az egészséges életmódot, az utánpótlás-nevelést és addig-addig támogatták a különböző sportszövetségeket, projekteket, stb., mig végül 1977-ben Robert a Nemzeti Sportsegély Alapítvány elnöke lett.

Nemsokára újabb ötletekkel rukkolt elő a cég: a hagyományos, alapital (piros címke) mellett 1958-ban megjelent a világon az első cukormentes üdítőital, a Rivella blau (kék címke) még mielőtt kb. 25 év múlva Amerikából elterjedtek volna a kóla és társainak light változatai(!). Ezen kívül 1999 óta létezik egy zöldtea kivonattal turbózott változat is(zöld címke).

Körülbelül 2009-ben dobták piacra a sárga változatot, sajnos ez nem aratott nagy sikert. Nem rossz, de valahogy nem találták el a megfelelő ízharmóniát; nem lett akkora sláger, mint az első 3 variáns. 10% szójakivonatot és C-vitamint tartalmaz.

A Rivella volt az első svájci italgyártó, aki megszerezte az ISO illetve IFS minősítéseket.

Időközben néha felvásároltak és sikerre vittek kisebb cégeket. 2000-ben, miután több, mint 45 évig vezette Robert a céget, átadta a stafétát legidősebb fiának, Alexandernek. A Rivella kiállta az idő próbáját: az ital, az ízeik ma is frissek, modernek, mégis érződik rajtuk a tradíció, egy családi vállalkozás és egy látnok keze nyoma.
Manapság körülbelül 19%-os a Rivella piaci részesedése a svájci üdítőitalfogyasztásban, külföldön kb. évi 17 millió liter Rivellát fogyasztanak.

Az új évezredben erősen meg kellett küzdeniük többek között a kereskedők, terjesztők agressziójával, akik próbálták "megtörni" a céget, lenyomni a felvásárlási árakat, de a Rivella ennek ellenállt és minden eddiginél intenzívebben előtérbe helyezte, kihangsúlyozta, hogy nem egy egyszerű cukrosvízről van itt kérem szó: a Rivella valóban ízében, összetételében és hagyományaiban egyedülálló értékes és tápláló kompozíció.

U.i.: el is felejtettem...szóval hogy mire hasonlít az íze (és színe)? Leginkább a gyömbérre, de annál sokkal teltebb, ízesebb, lágyabb és sokkal, de sokkal egészségesebb és finomabb.
 

Svájc hivatalos és beszélt nyelvei című poszt következik. A térkép alatt a nyelvekre klikkelve láthatóvá és hallhatóvá válnak a különböző nyelvterületek és példamondatot is hallhatunk.

Még régebben kérdezte egyik barátnőm, hogy "és honnan tudod, hogy most német-svájcban vagy-e vagy francia-svájcban"?
Tök egyszerű: egyik helyen franciául beszélnek, a másikon meg nem. A nyelv- és régióhatárok úgy érzékelhetők, hogy az egyik faluban egy ilyen reklámot látsz a közért előtt:

 

A következő faluban meg már mondjuk ilyet:

Vagy ha eleget autózunk dél-kelet felé, akkor ilyennek is találkozhatunk:

(Nem tudom, kivehető-e a kép: a pasi megkéri a nő kezét egy gyűrűvel. A-terv, hogy igent mond; B-terv a csónak végében egy rekesz Feldschlösschen sör...amivel vagy italba folytja bánatát, vagy leitatja a nőt, hogy mondjon mégis igent...)

Az egyik települést még mondjuk úgy hívják, hogy Gänsbrunnen vagy Breitenbach, a következőt meg  úgy, hogy Moutier vagy La Chaux-de-Fons. Az olasz részen meg nyilván úgyhangzanak a településnevek, mint Ascona, Bellinzona, Lugano, Locarno...

Lényeg, hogy az alábbi térkép mutatja a nyelvek megoszlását Svájcban.

26 kantonból 19-ben beszélik teljesen vagy többségében valamelyik svájci-német dialektust (piros). Az ország nyugati részében (az úgynevezett Romandie vagy Suisse romande régióban) franciául beszélnek (zöld). 4 kanton teljesen francia nyelvű: Genf/Waadt/Neuchatel/Jura. 3 kanton kétnyelvű: Bern/Fribourg/Wallis kantonokban beszélik mindkét nyelvet.

Tessin (Ticino) kanton illetve Graubünden déli részén beszélnek olaszul (kék).

Ez azt jelenti, hogy az emberek többségének anyanyelve ennek megfelelő, ez a mindennapos használt nyelv, a feliratok, utcatáblák, buszmegállók mind ezen a nyelven vannak kiírva, de forgalmasabb boltokban vagy ügyfélszolgálaton, hivatalokban, postán valószínűleg megértik a másik államnyelvek valamelyikét is. Az iskolákban a gyerekek idegennyelv-oktatás keretén belül kötelezően tanulják valamelyik másik hivatalos nyelvet.

Sok svájci honlapon (pl. pontgyűjtő-kártyák, csomagküldő szolgálatok, klubtagságok, kereskedelmi láncok, stb.), ahol be kell regisztrálni, ki lehet választani, hogy levelezéshez melyik nyelvet szeretnénk.
A két nagy kereskedelmi multi, a coop és a migros pl. hetente küld egy-egy újságot, amiben cikkek és az akciós termékek sora található. Lakhelyünknek megfelelő nyelven kapjuk kézhez az újságot, ugyanis kinyomtatják mindhárom nyelven. Ha valaki Zürichben lakik, németül kapja, ha valaki Genfben, akkor franciául. Illetve természetesen lehet ettől eltérő nyelvet választani, de ez az alapértelmezett.
 

Ha valaki huzamosabb ideig Svájcban él, a jogszabályok úgy rendelkeznek, hogy (a lakcímbejelentéstől, tehát a hivatalos itt tartózkodástól számítva) legfeljebb 1 évig  érvényes Svájcban a külföldi, így a magyar autóvezetői engedély. Le kell cseréltetni svájci jogosítványra. Erre a cserére maximum 3 évünk van. Tehát vezetni csak egy évig lehet a magyar jogosítvánnyal, de a lecserélésére van plusz 1-2 évünk.

Cseréhez ki kell tölteni egy nyomtatványt (bármely rendőrörsön illetve a közlekedési felügyelet ügyfélszolgálati irodáiban elérhető, vagy az internetről letölthető), a nyomtatvánnyal együtt el kell menni egy optikushoz vagy szemorvoshoz és bemondjuk a jelszót: vezetői engedély. Az optikus megcsinálja velünk a szemvizsgálatot és ráírja a nyomtatványra az eredményt. Egyes kantonok, melyek "különben és egyenlőbbek" a többi kantonnál, mint pl. Zürich, lehetséges, hogy nemcsak látás-, hanem hallásvizsgálatot is kérnek.

Első azaz új vezetői engedély igénylésénél személyesen kell beadni a nyomtatványt, a Közlekedési Felügyeletnél (Motorfahrzeugkontrolle vagy Strassenverkehrsamt) 2 egyforma igazolványképpel, a külföldi igazolványunkkal és a magyar jogosítványunkkal. Kb. 30,-frankba kerül az ügyintézés, a magyar jogsit bevonják és elküldik Magyarországra; soha nem látjuk viszont többé. Praktikus és/vagy nosztalgikus okokból aki szükségét érzi, szkennelje be vagy készítsen fénymásolatot róla. Az új jogosítványunkat a külföldi igazolvánnyal azonos névre állítják ki. (ezt az épp házasulandó vagy friss házas nők miatt mondom)

Az új, svájci jogsinkat postán kapjuk kézhez. Érdekesség, hogy korlátlan ideig érvényes és nem kell se meghosszabbítgatni, sem 5 évenként orvoshoz menni ezért. Megkaptad, kész, vezetsz. Ha bajt csinálsz, elővesznek, de nagyon.
Lakcímváltozáskor nem kell újat csináltatni, de bejelentési kötelezettség érvényes.

Ha valaki hivatásos jogosítvánnyal rendelkezik és Svájcban is hivatásos sofőrként szeretne dolgozni, akkor rögtön le kell cseréltetnie a jogosítványát, nem vezethet 1 évig a magyarral, mint az úrvezetők.