Egy évvel ezelőtt még csak a személyes ismerettségi köre tudta a nevét, mára már néhány millió ember ismeri névről-fotóról és tudja azt is, mit követett el.

Illegális vadkender-termesztésért és ezzel rokonságban álló egyéb törvénysértésekért  már korábban 5 év 8 hónap büntetésre ítélték B. Rappaz, őszbe hajló középkorú, egyébként örökifjú wallisi lakost.

Mivel nagyon nem ért egyet a súlyos büntetéssel, időközönként éhségsztrájkba kezdett. Hol kórházba került, hol hazaengedték a tanyájára, hogy háziőrizetben folyassa büntetése letöltését. Aztán visszakerült a börtönbe és persze nemsokkal később kezdődött minden elölről: kegyelmi kérelem, éhségsztrájk...

Wallis kanton parlamentje titkos szavazással ma dönt sorsáról és hogy helyt ad-e a kegyelmi kérelemnek. Rappaz ügyvédje még a Bundesrathoz (=kormány) is írt levelet, de azt a választ kapta, hogy az ügynek megvan a szigorú törvényes menete, illetékesei, stb; így nem kívánnak hatalmilag, központilag beavatkozni.

A tömeget rögtön az első, alapvető kérdés osztja meg: bűn-e a vadkender termesztése, terjesztése és fogyasztása? Miért nem lehet legális?

Aztán az, hogy mi legyen valakivel, aki éhségsztrájkba kezd. Jelenleg azon -is- folyik a vita, hogy kötelezhető-e egy orvos arra, hogy kényszerrel tápláljon egy szellemi képességeinek teljes birtokában lévő embert? A genfi egyetemi kórházban egyelőre megtagadják az orvosok a kényszeretetés végrehajtását, mivel drámai jelenetek zajlanának le: Rappaz természetesen védekezne, le kellene erőszakkal kötözni, stb.
A kényszeretetés két formában valósulhatna meg: vagy gyomorszondával pürésített, pépes dolgokkal etetnék, vagy hagyományos infúzió segítségével. Bármelyiket is kötik be, Rappaz valószínűleg kitépné magából a csöveket, hacsak le nem kötözik.
Az orvosok esküjükre hivatkozva próbálják megtagadni a végrehajtást, ám a parlament már jóval korábban hozott egy olyan döntést, miszerint erre nem lehet hivatkozni ilyen esetben.

A közhangulat egyébként azt sugallja, hogy nem kéne ezzel egyátalán foglalkozni: felnőtt ember, kap enni tálcán. Ha hozzá sem nyúl, ha nem eszik, az ő baja. A politikusok nagyrésze azon a véleményen van, hogy nem engedi magát zsarolni. Az "engedetlen" orvosokat pedig büntetés fenyegeti.
De azért mégse kéne hagyni, hogy meghaljon egy ember, csak úgy.
Szerinted...?

Utóirat: Wallis kanton nagytanácsa elutasította az újabb kegyelmi kérelmet, így Rappaz marad a börtönben. Ügyvédje nyilatkozata alapján 30 kg-ot fogyott a 80 napja tartó éhségsztrájk alatt, most alig 60 kg és alig 55-öt ver a szíve percenként.

A továbbiakra pedig egy cikk a részecskekutatók házatájáról az indexen. (Genf, CERN.)

Nem kifejezetten svájci hagyományos receptek, de a már említett termékszeretet és -marketing jegyében: ahogy a svájci tejnek, úgy természetesen a svájci tejből előállított vajnak is van külön rajongói oldala, ahol sok érdekes és hasznos információ mellett recepteket is találunk, melyek így vagy úgy összefüggnek a vajjal.

Ötleteket kaphatunk hidegkonyhai készítményekhez, mint pl. a legegyszerűbb: a szobahőmérsékletű vajat két sütőpapír (vagy fólia) közt tésztamódra kinyújtjuk és karácsonyi sütőformákkal szíveket vagy csillagokat szúrunk ki belőle, aztán visszatesszük a vajszíveket a hűtőbe. Így advent idején vagy karácsony reggelén még a vaj is ünnepibe öltözhet.

Találunk még pralinérecepteket, karácsonyi aprósütirecepteket, apró édesség-tippeket, tortákat, egészen a pizza-focaccia receptekig.

Szokás még, hogy advent idején a vajas cég standot állít fel a bevásárlóközpontban, ahol vajból kisebb-nagyobb figurákat készítenek a szemünk láttára, melyeket meg lehet vásárolni és ötlettelen rokonaink meglephetnek bennünket egy-egy vajmikulással vagy -tehénnel.

A különböző régiók némi versengés keretében szeretik az ellenkezőjét bizonygatni, pedig jobb lenne egyszerűen belátni: olyan, hogy "svájci konyha" igazából nem létezik. Van egy-két specialitás, ami egyedi, esetleg még finom is, de ezek ismertetésére nagyjából elég is lesz ez a blogbejegyzés (vagy még egy).

Első állomásunk természetesen a sajt, azaz a raclette. Dél-Svájcból, Wallis kanton hegyvidékeiből származik ez az étkezési forma vagy -szokás. Találóbb így hívni, mivel a sajt csak sajt marad, nem az benne a számottevő, hanem hogy hogyan.
Eredetileg fogtak egy nagy egész, kerek sajtot, félbevágták és a vágott oldalt elkezdték melegíteni, míg egy vastag réteg folyóssá nem vált. Ekkor ezt a nyúlós masszát lekaparták a tányérra, ahol főtt krumpli várta a sajtadagot. A felbukkanó szilárd sajtoldalt újból melegíteni kezdték és így tovább.

Régi, szűkös időben valószínűleg szerény volt a garnitúra, vagyis a sajt körítése, krumplin kívül esetleg zöldséget vagy hagymát ehettek hozzá. Manapság szinte minden svájci háztartásban megtalálható egy raclett sütő és bőven terítik az asztalt hozzá: ecetben eltett gombával, uborkával, gyöngyhagymával, friss hagymával, paradicsommal,  ki mit szeret: végtelen a sor. A szűkösebb időket feledve, sokan szeretik a sajtot megrakni mindenféle földi jóval, a változás ugyanis nem hagyta annyiban a raclette sütőt: a modernebb változatok egészen másképp néznek ki. és alkalmasak egy másfajta sütési módozatra. Sokféle létezik ezekből is: szögletes, köralakú, elektromos vagy teamécsessel, pasztával melegíthető, grillfunkciós vagy sem...4-8 személyes, kivehető ajtajú... Közös bennük, hogy az asztal közepére állítják, mindenki egy kis serpenyő-szerű lapátot, vagy lapát-szerű serpenyőt kap, amibe saját magának sütögetheti a finomságokat. Általában egy szelet, a lapát méretére vágott sajt kerül alulra, a sajtra szalámi, bacon, kolbászkarika, féldisznó stb. alkalmas húsféleség, esetleg friss hagyma karika, fűszer. Pár perc alatt megolvad a sajt, megsül a bacon, rákaparjuk-öntjük a főtt krumplira és rögtön pakolhatjuk is meg a lapátot, tolhatjuk be a sütőbe. Mire elfogyasztjuk a tányérunkon lévő adagot, készen is lesz a következő.

Ez a régi sütő design-változata: egy tehén fejét formázza.

Ez pedig az új sütési változatra formatervezett ultramodern cucc.

Szokássá vált még a zöldségek, vékony hússzeletek egyidejű grillezése is az arra alkalmas sütők tetején.

A régi, hegyi földművesek szerény vacsorája mára társasági eseménnyé nőtte ki magát: közkedvelt vendégváró, mivel nem kell főzni és együtt lehet az asztaltársaság, beszélgethet, a háziasszony nem a konyhából kiabál át a nappaliba, nem kell várni az ebédre és nem esik össze a szufflé,  nem hűl ki a pecsenye, ha a vendégek késnek....

A hagyományos kellékek: bélelt textilzsák a héjában főtt krumpli melegentartásához, kis 3 ágú villa a krumpli meghámozásához, a sütő berendezés és speciális tányér. A raclette sajt pedig nem akármilyen sajt, hanem kifejezetten raclette-sajt, megfelelő kozisztenciával és ízzel.

* * *

Második, vagy inkább egy "magasföldszint" a következő emelet előtt a fondue. A fondue is hasonlóképpen működik, mint a raclette: az asztal közepére kerül az ennivaló, körülülik, meleg és sajtos. A hagyományos fondue egy előre elkészített sajtkeverék-öntet, amit a háziasszony forrón, spéci edényben előhoz a konyhából és az asztal közepére helyezett állványra állít. Alul teamécses vagy paszta ég, melegen tartja a sajtszószt. Az éhes nép pedig hosszú villára főtt krumpli vagy nyers kenyér kockákat szúr, a villával így párszor megkeveri a sajtszószt, kiemeli és szájába teszi. A sajtszósz készülhet saját recept szerint, ízlés szerinti vagy készen kapható sajtkeverékből, melyek legkevesebb 2 féle sajtot tartalmaznak: egyik az ízért, másik a folyósságért, textúráért "felelős". Fokhagyma és fehérbor kötelező hozzávaló. (belekeverve) Erős feketeteát fogyasztanak hozzá.

Másik változata a fondue chinoise, ami nem sajtszósz, hanem tulajdonképpen mint egy húsleves alaplé, amibe a villára szúrt vékony, felgöngyölt hússzeleteket mártanak.

Vagy persze csoki fondue: csokiszószba gyümölcs.

* * *

Következő tányérunkon legyen mundjuk röszti. A röszti is ízlés szerinti változatban készíthető, de alapvetően reszelt krumpli egy serpenyőben tömörre sütve. Alá szokás dinsztelni húsos szalonna kockákat, hagymát. Lassan kell sütni, a serpenyőben egy másik tányér segítségével meg kell forgatni, só, bors, stb.. Kínálják köretként pl. a zürichi aprópecsenyéhez, de hagyományos része az úgynevezett "Buure Z'morge"-nak is, vagyis a parasztreggelinek. Néhol az útszélén tábla reklámozza, hogy a közeli tanyán vasárnap be lehet térni egy ilyen parasztreggelire. Ha lehet, ne hagyjuk ki; autentikus és finom élmény.

* * *

És akkor nagyjából ennyi is volt a svájci konyha... na jó, nem teljesen: léteznek olyan ínycsiklandó finomságok, mint a Bündeni diótorta, a kanton jelképével díszítve, vagy a szintén bündeni árpaleves, ami egy sűrű, laktató és finom zöldségleves árpával. Vagy pl. a baseli lisztleves. (tényleg)

Szintén Wallisból származik -mint a raclette- a waadtländer saucisson, ami egy téliszalámi vastagságú húskészítmény, melyet meg kell főzni forróvízben, tálaláskor min. 1 cm vastag szeletekre vágni. Vigyázat, spriccel, mint a hurka!

Természetesen sok finomságot lehet kapni, jókat lehet enni, most van szezonja pl. a Hirspfeffer-nek, ami olyan....szarvas pörkölt vagy -tokány, Spätzle azaz nokedli illik hozzá. De igazából nem hagy olyan mély nyomot a Svájcban tett gasztronómiai utazás, mint az ország egyéb turisztikai élményei.