Természetesen már készülnek az idei év első beadványai és népszavazásai. Svájc hivatalos honlapján itt olvasható az éppen aktuális beadványokról, azokról is, melyek épp az ellenőrzés-elbírálás stádiumában vannak, illetve melyek csődöt mondtak (azaz 18 hónap alatt nem jött össze a beadvány beadásához szükséges 100'000 aláírás).

Az egyik legfontosabb, döntésre váró kérdés, hogy mi legyen a fegyverekkel.

Az utóbbi 15 év adatait figyelembe véve elmondható, hogy Svájcban évente kb. 300 ember leli halálát lőfegyver által. Egy erős(ödő) parlamenti klikk tehát most szeretné, ha a nép megszavazná, hogy:

• a katonaság fegyvereit a lőszertárban gyűjtsék és raktározzák, ne legyen otthon katonai fegyver
  
• legyen egy állami nyilvántartás a fegyvertartókról és
  
• aki fegyvert szeretne -tartani, megtartani, vásárolni- alaposan meg kelljen támogatnia a miértjét és hogy képességei alapján egyátalán alkalmas-e fegyvertartásra illetve -használatra.

A beadványnak természetesen vannak ellenzői, ők azt állítják, hogy a beadvány -elfogadás esetén- szinte meggyanúsítja és gyerekként kezeli a vadászokat, sportlövőket, stb. civileket, akik eddig is fegyvert tartottak és használtak; katonaság fegyvertartási szabályzata Svájcban az egyik legszigorúbb a világon és ők  kézben tartják a saját dolgaikat; az új szabályok csak a bürokrácia vízfejét duzzasztanák tovább, valamint nem megoldás az igazi problémára, az illegális fegyvertartásra, fegyver-kereskedelemre.

A népszavazás február 13-án lesz, addig még több, másfajta kérdéseket is valószínűleg elővesznek, nehogymár csak egy sor legyen a szavazólapon. Pazarlás lenne.

Más. Kissé megborzolta a kedélyeket, hogy megszületett a végleges elhatározás: Svájc a 16 milliárd frankos hitel realizálásával ratifikálja az IMF-béli szerepét. Ennyi lóvét ad a valutaalapnak, hogy az megsegíthesse az euró-övezet országait bedőlés esetén, a következő páciens valószínűleg Spanyolország vagy Portugália lesz.
Nyilván, ha ennyi pénzről van szó, nincs mindenki azonos véleményen -illetve igen, mindenki azt gondolja, hogy "Miért nem nekem adják?"- de az épp székelő regnáló pénzügyminiszter-asszony E. Widmer-Schlumpf megnyugtatott, hogy a valutaalapnak adni kamatra a lehető legjobb befektetés és még sosem vesztített az ország egy centet sem.
W-Sch. korábban a jogi karosszékben ült és több kapcsolata volt a külfölddel, vagyis az összes Bundesrat közül ő van képben leginkább a nemzetközi viszonyokat illetően és tudja, hogy az utóbbi időben van mit polírozni Svájc imidzsén illetve mivel az állami tartalékok kb. 50-65%-áig betankoltak az össznépi valutából, jó lenne, ha gyúrna magára valamit az euró. Jó, persze, amíg nem adják el, nem is realizálódik a  veszteség, csak a könyvekben, de akkor is.

Megintmás. Az örök "rangadó": Svájc és az EU. Úgy tudom, már kétszer is volt népszavazás Svájc EU-tagságáról és mindkét alkalommal határozottan NEM-et mondott a nép, nem akarnak betársulni a tuti bizniszbe. Évkezdésnek, és mert új "miniszterelnök" vette át a stafétát, rögtön meghívták őt, Micheline Calmy-Rey-t az Arnéába. Az Aréna egy ilyen politikai Mónika-só. Mindenki egymás szavába vágva mondja a magáét, aztán mosolyognak és hazamennek és nem változik semmi.
Annyi a különbség, hogy itt általában nem hiányosak a fogsorok.

Egyik fő téma volt -a külföldi-ellenességen kívül,- mint már említettem: az EU és Svájc kapcsolata. (iszony, nem viszony...) Az EU ugyanis azt találta ki, hogy Svájc vegye át automatikusan a már elfogadott kétoldalú egyezményeket is érintő, EU-n belüli törvény- vagy rendeletmódosításokat.
Igazából szíve szerint már az asztalra csapna, hogy

"baszki, mi a szart játszátok az eszeteket?! mit képzeltek, hogy még hány egyezménnyel fogunk szarakodni a meglévő 300-on felül, külön, csak a ti kedvetekért? Már úgyis mindenre van kétoldalú megállapodás, nem lenne sokkal egyszerűbb belépni a klubba?"
 

Ezzel kapcsolatban eszembe jutott egy-két dolog. Tudom, én magyar vagyok, szóval csak azért, mert itt élek, élhetek, még nem kell nyalni a svájci segget, lehet, hogy más lenne a véleményem, ha mondjuk a csődbe ment Írországban élnék magyarként... De.
Én mondjuk biztosan megkérdezném az EU-t, hogy ha olyan erős gazdaságú tagokkal, mint Franciaország, Németország, Hollandia, stb. a politikusok, közgazdászok krémje (vagy legalábbis annak tartják magukat), 27 tagállamával, csaknem félmilliárd lakossal, annyi adóból, bevételekből sem tudja üzemeltetni, megmenteni, felvirágoztatni az EU-t, akkor mit tehet vajon alig 5-6 millió svájci, ásványi kincsek, nyersanyag, hatalmas kiterjedésű termőföldek, a mezőgazdaságnak kedvező, napos klíma, olaj, aranybánya, autóipar, kikötő, stb. NÉLKÜL az EU-ért????

Meg aztán: a lesarkított tények azt mutatják, hogy Svájc működik, az EU meg mondjuk nem. Vagy nem nagyon. Akkor vajon nem az EU-nak kéne átvennie, ellesnie egy-két dolgot, trükköt, mintsem "MI" vegyük át az EU normákat, szabályozásokat?

Részlet az Európai Unió hivatalos honlapjáról:

"Az Európai Unió legújabb bővítései által a valaha megosztott kontinens egyesült, Európa nagy területén biztosítva stabilitást és jólétet. Habár a csatlakozás óta csak rövid idő telt el, az Unióhoz csatlakozott országok polgárai máris érezhetik előnyeit a gazdasági növekedés, a személyes mobilitás és a korábban elhanyagolt infrastruktúra korszerűsítése terén elért eredmények alapján."

Hehe. Ez a bekezdés egyébként a "Baráti viszony a szomszédokkal" címú menüpont alatt olvasható. Szomszédokként Fehéroroszországot, a Kaukázust, stb. említi, Svájc sehol sincs.
Vagy alapból, a PR-on keresztül is utálnak, nem vagyunk barátok; vagy a PR-on keresztül már bekebelezettnek tekintik Svájcot, tehát nem szomszéd.

UPDATE: a lőfegyverek mellett-után már most folyik a vita a szúrófegyverek viselésével kapcsolatban is.

Idén immáron kilencedik alkalommal adták át a Swiss Award-ot, azaz a Svájci Nagy Nemzeti Díjat egy egész estét betöltő Sven Epiney gálaműsor keretén belül. Életmű-díjat Emil Steinberger kapott, további jelöltek és díjazottak kategóriánként:

• Gazdaság- Felix Richterich, a Ricola gyógynövény-cukorkákból ő a "Ri-", azaz az ügyvezető igazgató (totálban: Richterich & Co. cég Laufenből, ami Baselland Kantonban található. A LAUFEN kerámiagyár, az "olo" marcipán közvetlen közelében...).
• Show - Sophie Hunger, énekesnő, szövegíró, zenész
• Politikus - Pascale Bruderer, az elmúlt évben ő volt a nagy Nemzetigyűlés soros elnöke, azaz Nationalratspräsidentin. Egyébként a Facebookon visszajelölt ismerősnek, jófej. Nekem nagyon tetszik, ahogy a svájci dialektet beszéli.
• Társadalom/Humán - Marianne Kaufmann és Rolf Maibach, ők egy idős orvos és egy fiatal ápolónő. Az orvos Svájcban már nyugdíjba mehetett volna, ám azt mondta, inkább elmegy a katasztrófa-sújtotta Haitire és segít az embereken az ottani Albert Schweizer kórházban. A fiatal ápolónő pedig hűségesen követte, s lám, megérte: a kategórián belüli díjon felül őket választotta meg az ország, betelefonálós módszerrel abszolút győztesnek, főfő "Év emberének" a műsor végén.
• Kultúra - Martin Suter bestseller író. A kategória egy másik jelöltjével igazából mi, magyarok büszkélkedhetünk, bár a riportban és életrajzában svájcinak vallja magát: Melinda Nadj Abonji (Nagy Abonyi, ugye-ugye...?) szintén író legutóbbi könyvével, a Tauben fliegen auf (A galambok felröppennek) svájci írónők közül először nyerte el a frankfurti könyvhéten  a német majd később a svájci Az Év könyve címet. (A könyv félig önéletrajzi ihletésű, egy szerbiai magyar család sorsát dolgozza fel, akik áttelepültek Svájcba, hogy új életet kezdjenek.)

*Sven Epiney egy hasonlóan levakarhatatlan kullancs, akire mindent rábíznak a médiában, ilyenek feltűnnek néha odahaza is, mint Ördögh Nóra, Balázs, Stohl Buci, Tilla vagy ilyesmi. Nem mondom, svájci viszonylatban még jól is néz ki, de ez valószínűleg onnan jön, hogy a neve alapján valakije mondjuk francia vagy legalábbis. És el is hiszi magáról, hogy ő mindenhez ért, médiaguru.

UPDATE: -egyszerűen neve beírásával- megtaláltam az interneten Nagy Abonyi Melinda könyvét illetve a magyar cikkeket. A mű magyar pontos címe: Galambok röppennek fel.