Miután az elmúlt napokban-hetekben a nemzetközi helyzet egyre fokozódott, a kereskedelmi láncokra nehezedő nyomás ezzel paralell nőtt. A svájci Fogyasztóvédelem, a fogyasztói árakat felügyelő hivatal, gazdasági versenyhivatal, és még sokan mások folyamatosan azt fírtatták, hogy miért kell a svájci fogyasztóknak sokkal-sokkal többet fizetni sok termékért Svájcban és hogy a kereskedelmi láncok miért nem tesznek semmit annak érdekében, hogy az itteni vásárlók érezhessék az erős frank szinte egyetlen jó hatását, vagyis hogy olcsóbbak lennének az importált termékek.
A porszem valahol ott  van a gépezetben, hogy a kereskedelmi láncok nem vagy nem mindig hozhatják be az árukat közvetlenül, hanem csakis import-cégek közreműködésével, vagy a gyártó svájci, import-leányválallatán át. Nekik viszont nem érdekük, hogy Svájcban olcsóbbak legyenek a termékek, tehát erős frank ide vagy oda, nem változtattak az árakon.
De már nagyon zúgolódott a nép, az érdekvédelmi szervezetek és végül a kormány is, ezért végre történt valami.

Tegnap elkezdődött a vihar dörgéssel-villámlással, egyik bejelentés a másikat követte: a Migros-hoz tartozó Denner-csoport kb. 50 márkaterméket (tehát nem saját gyártású) 20%-kal olcsóbban árul mától; a Coop közölte, hogy kb. 95 márkaterméket  vesz le a polcokról, mivel nem sikerült megegyezniük az importőrökkel olcsóbb beszállítási árakról (illetve míg nem sikerül megegyezni). Ezek pl.: L'Oreal, Ferrero és Mars által gyártott termékek.
Tegnap az esti hírműsorban ilyen tényekkel állította kereszttűzbe a Migros vezető-képviselőjét a műsorvezető és érdeklődött, reagál-e a Migros, tesz-e lépéseket. Persze: magyarázták a bizonyítványt.
Erre ma reggel az első hír: a Migros-nak sikerült lenyomnia az árakat, náluk olcsóbb lesz 500 importált árucikk, 10-20%-kal, nem kerül le a polcról semmi.

Érdekes.
Ha ilyen gyorsan tudtak reagálni, akkor valószínűleg már rég levolt ez zsírozva, de kivártak, hogy lép-e a Coop. Ha igen: nagymellénnyel bejelentik az elért sikereket. Ha nem: lapítanak, mint szar a fűben és megtartják a kiharcolt még nagyobb árrést.

Egyébként a maga módján mindhárom bejelentés nevetséges: Svájcban a kozmetikai -higiéniai cikkek nem 20, hanem 50-250%-kal kerülnek többe, mint mondjuk Basel Németországba lógó végénél, Lörrachban. De akárhogy is: a piaci szabályok élnek és virulnak, azaz az emberek ott vesznek, ahol olcsóbb. Ha külföldön, akkor külföldön.
Persze nem szabad elfelejteni, hogy itt ugye többet keresnek az emberek, de ez indok arra, hogy 5 km-rel idébb ugyanazért az 500,- forintba kerülő samponért 1.200,-t kelljen fizetni?
 

Talán ma már nem olyan sokan emlékeznek arra, hogy valahol a nyolcvanas vagy melyik években Derrick és Linda mellett volt még néhány nyomozó, mely versengett figyelmünkért, amikor még csak egy fajta távirányítós készüléket lehetett kapni (Mór), ezt is csak a jól menő maszek taxisofőrök engedhették meg maguknak.

Kérem szépen, jelen esetben a Tetthely című nagysikerűről van szó, mely minden jel szerint túlélte a Szabó családot és a Família Kft.-t is, mert él és virul. 
A Tetthely alapvetően német-osztrák sorozatnak indult az ARD és ORF kooprodukciójában és maradt is hosszú ideig, míg nem valaki kitalálta (vagy lepénzelték), hogy legyenek már svájci bűnügyek is. Így 1990-2001 között, 12 év leforgása alatt 12 svájci epizód készült el, a Tetthely eredeti sémáját követve: néha váltakozó helyi zsaruk, helyi bűntények, stb. Érdekesség, hogy az évek során felbukkant egy magyar név is a szereplők között, Kiss I. László alakította néhány epizódon át Philipp von Burg nyomozó szerepét.
12 év után sokáig nem következett újabb svájci folytatás; egészen 2008-ig, mikor is néhány Bódeni-tónál zajló epizód erejéig közös nemzetközi erőfeszítéssel oldották meg a bűntényeket a kollégák. Ezek után a svájci nyomozót a filmben Turgau kantonból (osztrák-német-svájci határ, Bodeni-tó) áthelyezték Közép-Svájcba, Luzernbe.

A lényeg az, hogy a történet szerint jön egy itt-ott felnőtt nyomozónő tapasztalatcserére USÁ-ból, Abby Lanning, akit a CSI:Miamiból ismert Sofia Milos alakít. Sofia igazándiból egy görög anyukától és egy olasz apukától származik, gyermekkorát Svájcban töltötte, így ha nem is anyanyelve, de nagyon jól beszéli -még mindig- a svájci dialektust. Ki hitte volna?! Később Svájcból Rómába költözött, 15 éves korától sikeresen modelkedett a nagy divatkifutókon, aztán átköltözött Los angelesbe, ahol színi tanulmányok után kapott szerepeket. A későbbiekben játszott a Maffiózókban, meg satöbbi, de leginkább mint Horatio Caine sógornője égett rá a retinánkra.

A svájciak rettentő büszkék rá, hogy egy ilyen sikeres színésznő nem felejtette el a svájci dialektet, visszatért... érdekes és vicces volt őt élőben svájciul beszélni a filmben; de persze ezt a fele nép nem vallaná be úgysem...szóval inkább kritizálták a hosszú idő után első Tetthely epizódot. Pedig a németeknek tökre tetszett.

Nekem is.