Először is: még azok közül is csak kevesen tudják, akik olvasták-olvassák műveit: Friedrich Josef Dürrenmatt svájci volt, (Konolfingenben született, ami Bern kantonban található) nem német. Világsikerű író, aki ma ünnepelné 90. születésnapját; 1990. december 14-én hunyt el. Olyan kötelező olvasmányokat jelentős és sikeres műveket jegyez, mint A fizikusok vagy Az öreg hölgy látogatása.

Tegnap délelőtt arról szóltak a hírek a rádióban, hogy egy férfi "le akart számolni a keresztény egyházzal", ezért bement egy templomba és felgyújtotta. Pontosabban a Solothurn kanton azonos nevű megyeszékhelyének jelképébe sétált be: a St. Ursen katedrálisba, két kanna benzint szétlocsolt az oltár közelében és felgyújtotta. A hírek szerint már korábban a rendőrség látómezejébe került, mivel 2009-ben egy vonatvagont is inzultált, elég ostoba módon akarta a vonatot kisiklásra bírni, ami persze nem sikerült. Vizsgálati fogságba került, az ügyészség kérésére elmeszakértő is megvizsgálta, de semmi rendelleneset nem talált. (hát....) Hát most majd fog.
A 61 éves munkanélküli tette nyomán valószínűleg el kell halasztani vagy áthelyezni Felix Gmür eredetileg január 16-ra, ebbe a katedrálisba tervezett püskökké avatását. A katedrálist barokk stílusban a 18. század végén kezdték építeni, és majdnem annyira közkedvelt, mint a budapesti Szt. István Bazilika. Nagyon szép, sokan látogatják, nyaranta a lépcsőjénél szabadtéri operaelőadásokat is tartanak.

Már említettem, hogy az Újév új szabályozásokat hoz magával, egyelőre csak az ÁFÁ-ról tettem említést, íme még néhány.

• A népszavazással jóváhagyott döntés értelmében az eddigi 2-ről (1+1) 2,2%-ra (1,1+1,1) emelkedik a munkanélküli járulék. Tehát eddig 1%-ot vontak le a bruttó fizetésből és ugyanennyit tett hozzá a munkáltató, ez került befizetésre a munkanélküli segélyt finanszírozó járulékalapba. Ezentúl ez 1,1-1,1% lesz. Kb. áprilistól pedig csökkenni fognak a kiutalt munkanélküli segélyek illetve a népszavazás döntése alapján további megszorítások várhatók a munkanélküli segély jogosultságát illetően.
• 2011 januártól csak az a külföldi köthet svájci állampolgárral  (Svájcban) házasságot, akinek a házasságtól függetlenül is van-lehet-lenne tartózkodási engedélye. Tehát a jövőben nem lehet házasságkötéssel variálni azért, hogy valaki az országba jöhessen, maradhasson, illegális tartózkodását legalizálja. Központi nyilvántartás vagy adat nincsen az érdekházasságok mértékéről, de egy kis ízelítő: 2008-ban 3'500 házasságot ellenőriztek Zürich kantonban és 500-ról bizonyosodott be, hogy érdekházasság. Le is bukott egy ilyen galeri, ahol kb. 8 nő meg jópár férfi, lejárt  vízumokkal ide-oda házasulgatott és így játszották ki a hatóságokat, így jutottak tartózkodási, majd letelepedési engedélyekhez. Most pedig az állam besokallt.
• 2011 októberében lesznek a nagy parlamenti választások, itt 4 évente kerül erre sor. Ez azt jelenti, hogy a két házat választják újra, a National- és Ständeratot. Ezután a megválasztott parlament választja és adja majd az új Szövetségi Tanácsot, a Bundesrat-ot.
• Adóteher-könnyítés gyermekes családok számára: az eddigi 6'000,- helyett évi 10'000,-franknyi költségelszámolást érvényesíthetnek gyermekfelügyelet-költsége címszó alatt, azaz ha valaki bébiszitter vagy Tagesmutter szolgáltatásait veszi igénybe és van róla számlája, évi 10ezerig levonhatja az adóból. Ezen kívül lesz egy új gyermekkedvezmény, egyszerűen 250,-frank gyermekenként.
• Újdonség az is, hogy ha valaki pártokat anyagilag támogat, évi 10'000 frankot leírhat a szövetségi adóalapból.
• Új szabályok érvényesek a 65 év felettiek nyugdíj-járulékfizetésére, és a háztartási alkalmazottak minimálbérére, stb. Ezt nem részletezem.
• Az állami TV-nél ugyan nem kerül sor tv-díjemelésre, viszont több reklámot sugározhat a tv, kompenzálás. Főműsoridőben marad az eddigi gyakorlat: 90 percenként adhatnak reklámot, de főműsoridőn kívűl már 30 percenként és az eddigi 8-ról 15%-ra növekedett a leadható reklámok hányada (a teljes műsoridőre vetítve). Mondjuk az egész TV úgy szar, ahogy van, az egész ország csak háborog, hogy milyen drága, mennyi pénzt elvisz és milyen szar. Még meg fogom érni, hogy lesz erről is egy népszavazás... És ahogy már említettem: ezentúl évente 1 alkalommal, 1 összegben kívánja behajtani a BILLAG AG a tv-díjat.
• Kis enyhítést kapnak a svájci egyetemen diplomázó külföldiek: hivatalosan hat hónap haladékot kapnak arra, hogy esetleg Svájcban munkát keressenek-találjanak.
• Új szabályok érvényesek citrusfélék, lovak, stb. beutaztatására, stb.stb.stb...

Tegnap Svájc római nagykövetségét támadás érte: még nem tisztázott hogy levél- vagy csomagbomba, de robbant egy szerencsétlen, egyszerű futár kezében. A férfi több csonttörést szenvedett és kezeit érte legsúlyosabban a robbanás.

A merényletet egy olasz anarchista csoport, a FIA vállalta a fel; akik teljesen mindenféle rendszer ellenségei és az anarchiát éltetik. Meg hogy a gazgadok így meg úgy.
Baszki, akkor miért egy egyszerű dolgozó hangyát robbantanak fel?

Szóval egy ember megsérült, meg is operálták a kezét, egy másik sokkot kapott.

Az anarchia meg egy farkába harapó kurva kígyó. Ha Te azt csinálsz, amit csak akarsz, szabályok és feltétel nélkül, akkor valószínűleg én vagy a másik már nem csinálhat azt, amit csak akar; egyik végtelen határt szab egy másik végtelennek, igen?
Következtetés: az anarchisták valószínűleg annak idején csak bukdácsoltak filozófiából és/vagy matekból az iskolában. Tessék évet ismételni.

• Az euró árfolyama a svájci frankkal szemben tovább esett, tehát újabb rekord van.
• Az egyik svájci rehabilitációs klinikán kezelik Samuel Koch-t, aki kb. két hete balesetet szenvedett Thomas Gottschalk Wetten, dass...? című műsorában. A zürichi egyetemen kifejlesztettek egy gyógyszert, ami segíthet a bénulásos betegek állapotán, most kipróbálják a szert Samuel szervezetén. Egyébként az erőszakos német sajtó (vs. svájci diszkréció) elől Samuelt már háromszor kellett új szobába, kórterembe költöztetni...
• A jobbos SVP, Christoph Blocherrel, mint hangadóval az élén azon az újabb 2 beadványon munkálkodik, hogy 1.) kontingenst határozzanak meg a svájci egyetemeken a külföldi tanulók számának szabályozására 2.) kötelező, kétszintű nyelvvizsgát tegyenek a bevándorolni szándékozók valamely államnyelvből.
• Federer ma este a zürichi Hallenstadionban jótékonysági meccset játszik a haver-ellenséggel, Rafael Nadallal; Federer afrikai gyerekeket megsegítő alapítványa javára.
• A Minden fillér számít című, múlt heti adománygyűjtő-maratonon 7,5 millió frank gyűlt össze, aztán ezt meghallva betelefonált egy milliárdos és hozzáígérte még az összeg 20%-át, tehát nagyjából 9 millió frank jött össze a háborús övezetek nyomorúságos körülmények között élő gyermekei számára.

Svájcban a tévézés nem ingyenes, fizetni kell érte, mint ahogy Magyarországon is kellett pár évig. A díjakat a BILLAG AG szedi be, mégpedig negyedévente küld egy számlát befizetési csekkel. A díjfizetés eddig tehát negyedévenként történt, ám 2011-től, spórolási szempontokkal indokolva, szeretnének áttérni az évi egyszeri díjfizetésre.
Privát használatban háztartásonként (tehát se nem személyenként, se nem készülékenként) kell megfizetni az évi 462,40* frank díjat, amit eddig az ember 4 részletben, kb. 115 frankonként fizetett. Könnyítés (ha jól értettem), hogy az eddigi, hivatalosan 14, gyakorlatban 30 napos fizetési határidőt az éves számla esetében felemelik 90 napra.(de lehet, hogy ez csak az átállás idejére érvényes, az első nagyszámlára.)
Az átállás nagyjából úgy történik majd, hogy az előfizetőket (kb. 3 millió háztartás, illetve közületek, cégek) elosztják 12 egyenlő halmazba és lesz, aki minden májusban fog fizetni, lesz, aki minden októberben.
Ha valaki ragaszkodik a negyedévente fizetéshez, felár ellenében ragaszkodhat. (+2,- frank költség kiszámlázása minden negyedéves számlán, illetve nem kerül pótdíj felszámolásra sor, ha valaki átutalási megbízással vagy e-számlán teljesíti a fizetési kötelezettséget.)

A svájciul "kérdések" (magyarul panaszok és anyázás) rohamára állítólag a behajtócég 70 alkalmazottat állított csatasorba, akiknek az a dolga, hogy állják a valószínűleg nem egy-két napig tartó fogyasztói ostromot.
A cég egyébként a kiszámlázási költségek (kinyomtatás, kézbesítés, bank stb. költségek) optimalizálásától nagyjából 10 millió frank megtakarítását reméli. A parlament rábólintott (kibicnek Bernnek ugye semmi se drága...), cserébe a behajtócég meghatározott ideig nem emel(het)i a TV- és rádiódíjakat.

A honlapon lehet olvasni a bejelentési kötelezettségről, illetve hogy például ki és hogyan mentesülhet a díjfizetési kötelezettség alól. Ha nincs TV-d, de van tv- vagy rádióadás vételére alkalmas számítógéped, mobiltelefonod, píszmékered vagy lábmelegítőd, akkor is kell fizetni. Akkor is, ha nem nézed a műsort, vagy ha nem tetszik.

Van persze magánvéleményem is, ami nyomokban fellelhető a témával kapcsolatos hírek kommentárjaiban is: egyrészt a svájci tv és rádióműsor szar. De nagyon szar. Másrészt valahol igazságtalan, hogy saccolás alapján éppen azok a külföldi adók nem részesülnek a befizetett díjakból, melyeket sokan, ha nem a legtöbben néznek.
Ébredezik az igény egy újabb kezdeményezésre, beadványra (Initiative), hogy szüntessék meg a Billag céget, mert leginkább úgy lehetne spórolni, hiszen lehetne itt is az adóval együtt fizetni a tv-ért, és nem lenne ekkora bürokratikus költségvonzata a díjfizetésnek.
És azért...ezért a szar műsorért a 97 ezer forint iszonyúsok.
 

*kb. 97ezer forint évente

Ma reggel, pontosabban épp ezekben a percekben, reggel 8 óra körül, szavazzák, számlálják és értékelik a Bundespräsident(in), azaz amolyan legminiszterebb miniszter, vagy miniszterelnök választást. Tehát a 7 miniszter közül választ az egész parlament 1 főt, aki államfőként képviseli az országot 1 éven át; plusz 1 helyettest.
A nagygyűlésen (alsó, felsőház, meg mindenki) összesen 223 szavazócédulát osztottak ki, 18-an hiányoztak. 106 szavazattal meg is választották Mme Micheline Calmy-Rey-t a következő 1 évre miniszterelnöknek. (További szavazatokat kaptak: Didier Burkhalter 33, Ueli Maurer 20, Eveline Widmer-Schlumpf 20 és Simonetta Sommaruga 10. Simon Amman egetlen szavazatot sem kapott, nem tudom, miért. Doris Leuthard sem, mert ő az, akit most leköszön egy év után.)

Ez a 106 szavazat elég volt a megválasztásához, de valójában jelzés értékű, mert ritka kevés, kevesebb, mint az összes felét kapta. Az utóbbi 90 évben még senki nem kapott ennyire kevés szavazatot miniszterelnök-választáson. Mme. Calmy-Rey-t épp a napokban vonta kérdőre a parlamenti bizottság, hogy mégis mi a jó fenét művelt az emlékezetes "Líbiai-affér" alkalmával, sokmindent felrónak most neki, még az is lehet, hogy komolyabb vizsgálat indul ellene, illetve munkássága ellen. Sokan támadják, hogy nem eredményorientált, hanem egyszerűen az imázsát polírozza a reflektorfényben és a nagy szavak mestere. (de hát alapvetően francia, nem igaz? akkor miért vagyunk ezen meglepődve?)
De a svájci nép szereti és tiszteli a tradíciót: megválasztották őt, mert igazából most ő következik, őt illeti ez a poszt. (jövőre, a parlamenti választásokon aztán el lehet őt zavarni a csudába) A jobbosok semmi esetre sem választottak volna mást, pl. újoncot (Amman és Sommaruga) vagy még kevésbé a nagy szosziális szívű Widmer-Schlumpfot, aki még a minarettek védelmében is vitatkozott szinte az egész országgal, vagy most a kitoloncolási beadvány ellen amikor arról ment a népszavazás.
Egyébként ez a vizsgálóbizottsági felelősségre vonás is milyen már: egyrészt, hónapokat, majdnem egy évet várni egy kivizsgálásra? Meg aztán az akkori kormányfő, Hans-Rudolf Merz sem lett felelősségre vonva, amig lehetett volna. Most meg már elment nyugdíjba.
Különben is, nem az a lényeg, hogy a két túsz kiszabadult Líbiából?
Minek kell szennyest teregetni?
Hogy kinek mihez nem lett volna joga...?

Mi ez, Bábszínház?

A helyettes-választáson már az is szimbolikával bír, hogy 11-gyel többen, 234-en vettek részt a szavazáson, E. Widmer-Schlumpfot 146 szavazattal megválasztották tehát helyettes államfőnek. Mint korábban említettem: csak a jobboldal nem támogatja, legszívesebben hazaküldenék őt háziasszonykodni vagy rösti sütő kisiparosnak.

A szavazás után az alsó és felsőház (National- und Ständerat) ismét különvált és folytatja napi tevékenységét.

Tegnap szavazott zürichi székhelyén a FIFA, mégpedig a 2018-as és 2022-es futball-világbajnokság helyszíneiről. Előbbit Vladimir Putyin (öööö...vagyis akarommondani Oroszország), utóbbit Katar (miazhogy katar?) nyerte el.

A kampányolás keretén belül sok ismert személyiség látogatott Svájcba: William herceg, Bill Clinton, Elle MacPherson, David Cameron, Morgan Freeman és sok más közt David Beckham is, aki a szavazás előtti napon azzal akart bevágódni a FIFÁ-nál, hogy spontán megjelent egy svájci általános iskolában és fényképezkedett meg focizgatott lazán a gyerekekkel. Akik el se tudták hinni, hogy most mi van?
Ami a választás kimenetelét illeti, az van, hogy a FIFA valószínűleg berágott az angolokra, mivel épp e hét elején hozott nyilvánosságra a BBC bizonyos, a FIFA némely vezetőiről szóló korrupciós híreket, bizonyítékokat, találgatásokat, vagy igen.... Ezek után angol humor lett volna, ha a FIFA a szavazáson berajong Angliáért és odaítéli a rendezés jogát. Anglia már az első körben kiesett. Most sírnak az angolok, hogy már 1966 óta nem rendezhetett a szigetország vb-t, holott ők a futball hazájának, mekkájának tekintik magukat, és oda a 15 millió eurós kiadás a pályázatra, melyet ínséges gazdasági időkben kapartak össze a Nagy Reménységre.

Mit mondhatnék Katarról?
Annyira jelentéktelen, hogy meg se buksz föciből, ha nem tudod, hogy Katar egy ország és hogy hol van. Annyira, de annyira, hogy nehézségi foka alapján  beillik másfél milliós kérdésnek Vágó Istvánnál, és buktautca, ha nem tudod, hogy a fővárosa Doha.
A FIFA indoklása szerint hatalmas szimbolikával bír Katar megszavazása. Nemzetközibbé teszi a futballt, hidat ver kontinensek, kultúrák, világok közé. (ezt már csak én fűztem hozzá)
Mint az internetről hamar megtudtuk: Katar kicsi és forró, hely alig van, pénz annál inkább. Talán jutott a FIFA döntéshozók zsebébe is. (vö.: Anglia folytathatja a korrupciós gyanúsítgatásokat, immáron egy újabb okkal megtámogatva és már tét nélkül...) A fiúk majd 50 fokban fognak focizni, vagy klimatizált futball-templomokban.

Oroszországot illetve V. (nem "ötödik"...) Putyint a keleti blokkban nem kell különösebben bemutatni, ő valójában nem megpályázta, hanem bejelentette igényét a rendezési jogra és Putyin mindig megkapja, amit akar. (különben leállítja a gáz vagy az orosz kurvák exportját) Míg az angolok William herceggel és Cameron miniszterelnökkel kampányoltak, Putyin meg sem jelent Zürichben ("nem akartam befolyásolni a döntést..." hehe), csak mikor már kihirdették a végeredményt, akkor szakított meg mindenféle megbeszéléseket Moszkvában és ült azonnal repülőre, hogy Zürichben egy Grüezzi beszólással kezdetű felszólalással megköszönje a döntést. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy 4 éven belül 2 sport-világesemény házigazdája lesz Oroszország, mivel 2014-ben Szocsiban rendezik a téli-olimpiát.
Putyin azt hangoztatta beszédében, ezen események segítségével leomlik a Berlini Fal utolsó tégálja is, Európa és a Világ megismerheti az új, fejlett Oroszországot. Mindkét sportrendezvény idejére feloldják a vízumkényszert - állítólag.

A már beharangozott népszavazást ezen a hétvégén ejtették meg: aki eddig nem juttatta el a szavazócéduláját postán vagy személyesen a választási irodához, az ezen a vasárnapon szavazhatott hivatalosan a két nagy létkérdésről: kitoloncolják-e a bűnelkövető külföldieket és egységesebbek legyenek-e a különböző megyék nagyon különböző adósávjai.

Ez utóbbi beadványt egyértelműen elutasította a nép (gyakorlatilag a gazdagokat súlytotta volna nagyobb adókulcs, de nem fogja), a kitoloncolási beadvány ellen megfogalmazott, enyhébb ellenjavaslat is elbukott, az eredeti beadványt viszont egyértelműen elfogadta a választásra jogosultak nagy többsége.
És vajon hol nem?
Természetesen Nyugat-Svájcban, a francia oldalon nem. Szinte biztosra lehet menni, hogy az igazán fontos kérdésekben ez a régió mindig pont ellenkezőleg szavaz, mint a többségi Német-Svájc. Pedig azt gondolhatnók, hogy a bűnelkövetőkkel senki nem szívesen szimpatizál...Kivéve ugye más bűnelkövetők.
Tehát a francia oldalnak vagy tökmindegy, csak ellenkezni akarnak (talán); vagy olyan gazdag kantonok, melyek képesek pénzelni a dagadó börtönöket (nem); vagy olyan sok a már állampolgársággal rendelkező anno-bevándorló*, hogy minden családnak akad egy-két (tíz) bevándorló ismerőse, barátja, rokona akik még nem állampolgárok és ezek nem a törvénytiszteletről híresek, vagyis kitoloncolhatók lennének (nagyon talán).

* -leginkább régi francia kolóniákról származó feketék.

Francia oldalon még az enyhébb ellenjavaslat is elbukott, tehát ők egyátalán nem akarnak kitoloncolni senkit, még a külföldi elkövető gyilkosokat sem. Az ellenzők egyébként olyan érvekkel hozakodnak elő, hogy a svájci szociális szellemmel nem összeegyeztethető, hogy például ha egy svájcit elkapnak akár már csak mert marihuanát szívott, kap mondjuk pénzbüntetést vagy némi felfüggesztettet, egy külföldit ezzel szemben kitoloncolhatnak ezentúl -vagyis diszkriminatív lett a törvény.

Egyébként máris megjelentek az EU-ban (=Németország és Franciaország) a szalagcímek, hogy Svájc keményebben bánik ezentúl a külföldiekkel. Meg megjelentek az aggodalmak is: jaj, mit fog szólni az EU...jaj, hát ezt így nem lehet... az új igazságügy-miniszter máris kinyilatkozta, hogy reméli, azért nem drasztikusan, hanem jó aranyérzékkel lesz majd végrehajtva a népakarat. Persze...a parlamentben ugyanis többségben ülnek a kitoloncolást ellenzők (a beszarik), hát hogy lesz akkor itt egyátalán végrehajtva?
Hello demokrácia!

UPDATE
Mondjuk Svájc kapcsolata az EU-val mindig is egy ilyen húzd meg-ereszd meg volt és lesz és marad. Nem értek a diplomáciához, az azonban tényleg nevetséges, hogy bármilyen, az EU-nak nem tetsző döntés vagy népszavazási eredmény után az ügyeletes miniszternek rögtön loholnia kell Brüsszelbe (a minarett-ellenes döntés esetében E. Widmer-Schlumpf gombolta kabátját sietősen és repült, most S. Sommaruga - szegény, aki nem is akarta a jogi bársonyszéket, nem is jogász, most mehet magyarázkodni) és referálnia kell, mint egy alsótagozatosnak a szőnyeg szélén az igazgatói irodában.
Az EU szereti úgy feltüntetni a két fél viszonyát, mintha Svájc gazdasága az EU nélkül összeroppanna, nem lenne mit enni, csak sajtot meg csokit. Lehet, hogy így van. De egyelőre épphogy Svájc fizet frankmilliárdokat az EU-nak, holott nem is tag.
Még.
A beígért milliárdok az EU bővítéssel együtt nőttek, az új tagországok is kaptak mindig is súlyos pénzeket a hegyek közül. Igazából mit akarnak még?
Megmondom. Svájc diplomáciai baszogatásával bűnbakot keresni és elterelni a figyelmet a görög- meg írországokról, portugáliákról, többmilliárd eurós mentőcsomagokról. A fekáliáról, amiben ül az EU, és süllyed. Ráadásul már olyan régen, hogy már a szar is kihűlt.

Mellesleg amit félre lehet érteni, azt félre is értik: az EU az EU-állampolgárok jogairól fecseg, össze-vissza, holott a népszavazás döntése kizárólag a külföldi bűnözőket érinti. De ezt persze az EU nem akarja megérteni.
Mivel az EU sem akarja megkapni a bűnöző szar alakokat, gondolja, maradjanak azok csak távol, éljenek a svájci adófizetők pénzén, nem kell nekünk se a csürhe.

Félreértik, félre akarják érteni, mint annak idején a minaret építési tilalmat sem. Megjelentek a nagy szalagcímek, hogy Svájc iszlámellenes.
Frászkarikát.
Nem arról van szó, hogy le lesz rombolva az összes minaret, hanem mindössze arról, hogy újakat ne építsenek.
De a diplomaták+média kombó a legtehetségesebb, ha arról van szó, hogyan lehet csűrni-csavarni a szavakat, tényeket, és a végén már senki nem is emlékszik, hogy is szólt a szavazólapon a kérdés eredetiben...?

Ez teljesen tipikus egyébként: mint mikor az óvónéni elkiáltja magát, hogy Na, vége a gyereknapnak!, minden kisgyerek bevágja a durcát. Azt hitték, hogy az óvónéni végleg elvesztette a józan eszét, azért enged minden kérésnek, aztán mikor újra bekeményít a nő, fel vannak háborodva az agresszív kis törpék.

Az UPDATE Updatje:
Felmérések szerint körülbelül 750'000 második vagy harmadik generációs bevándorló, illetve egyéb itt élő külföldi jogosult a dolgok mai állása szerint, hogy megigényelje a svájci állampolgárságot akár már ma. (bevándorló család itt felcseperedő gyermeke, ha nem állampolgár, pl. nem katonaköteles....)
Egy civil szervezet a népszavazás eredményének nyilvánosságra hozatala után szinte rögtön kampányolni kezdett és felhívást intézett ezekhez az emberekhez, hogy rögtön rohanjanak az őket jogosan megillető állampolgárságért, nehogy ki legyenek toloncolva. Pánikkeltés és propaganda a köbön.
A jobbos SVP (aki a népszavazást kezdeményezte és győztesként ünnepel) felhívta a civil szervezet jugó származású elnökasszonyának figyelmét, hogy amennyiben a rikácsolása tömeges állampolgárságért folyamodáshoz vezet, egy újabb népszavazás keretében "megszavaztatják" a néppel, hogy
1. a svájci állampolgárságot próbaidőhöz kössék és visszavonható legyen néhány évig
2. ha valaki svájci állampolgárságot akar, le kell mondania a másik, többi állampolgárságáról.
Hozzáteszem, nagyonnagy valószínűséggel meg is szavazná a nép.
 

Az úgy volt, hogy 2009. június 29-én egy teljesen normális osztály kirándulni indult Küssnachtból (SZ) Münchenbe. Valahogy csak eltelt az első nap unalmas városnézéssel,  ezért a második estére már valami action kellett a fiúknak. Sikerült alkoholt és marihuanát szerezni, hogy mégse vesszen kárba az este. Majd felturbózva elindult 3 fiatal srác, hogy végigjárják sajátos városnéző körútjukat.

23:15-kor a városi parkban verték agyon 3 áldozatukat, kettőt közülük az eszméletlenségig rugdostak, hátrahagyva őket.
23:23-kor a park átellenes oldalán is helybenhagytak valakit, az arcát a felismerhetetlenségig zúzták. Koponya-rekonstruáló műtéttel hozták rendbe az illető arcberendezését. A középkorú férfi épp a feleségével beszélt mobiltelefonján, mikor váratlanul elkezdték őt ütlegelni. Már a földön feküdt eszméletlenül, mikorm ég mindig rugdosták az arcát, füléből, egész fejéből ömlött a vér, úgy hagyták hátra a földön fekve. Épphogy nem halt bele sérüléseibe.
23:25-kor két utcányi távolságban volt elég energiájuk egy újabb áldozatot péppé verni.

Az elkövetők kb. 15, 16, 17 évesek voltak a bűntett idején, ezért a fiatalkorúakra érvényes törvények szerint járnak el az ügyükben. Még aznap este elfogták őket, alig 10 perc alatt. Azóta Németországban (Bayern) ülnek vizsgálati fogságban.

Ma következik az ítélethirdetés: az ügyész egyenként  kb. 8,5 évig terjedő, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztést kért az elkövetőkre, akik valószínűleg folyamodni fognak azért, hogy büntetésüket ne Németországban, hanem Svájcban ülhessék le. Előre sejthető azonban, hogy ezt a kérvényt el fogja utasítani a német igazságszolgáltatás, mivel Svájcban az ilyen esetben -fiatalkorúra- kiszabható büntetés max. 4 év, tehát csaknem a fele büntetés elengedését jelentené.

Hármójuk közül kettő már korábban is közveszélyes volt: kíméletlenül ütöttek egy iPodért, vagy ha volt rajtad sapka, vagy ha nem... Svájcban az eddig előéletükért nem járt különösebb fenyítés, éppen ezért "örül" a kommentárokban az internetes közvélemény, hogy a három fiút nem Svájcban ítélik el, mert szerintük (és nagyon sokak szerint) itt kesztyűs kézzel bánnak a bűnözőkkel, itt mindenki könyörörgését meghallgatják és nem nagyon mernek a törvény erejével lesújtani.
Amint megszületik az ítélet, kiegészítem a posztot.

Visszatérve az előző posztra: Wallis kanton nagygyűlése természetesen leszavazta Rappaz kegyelmi kérvényét, mire Rappaz megint könyörgőre fogta -látjátok, így megy ez- hogy kéri 6 hónapra a büntetés-végrehajtás felfügesztését, és megígéri, hogy akkor utána rendesen letölti a maradék büntetést, cirkusz nélkül, éhségsztrájk nélkül.

Egy évvel ezelőtt még csak a személyes ismerettségi köre tudta a nevét, mára már néhány millió ember ismeri névről-fotóról és tudja azt is, mit követett el.

Illegális vadkender-termesztésért és ezzel rokonságban álló egyéb törvénysértésekért  már korábban 5 év 8 hónap büntetésre ítélték B. Rappaz, őszbe hajló középkorú, egyébként örökifjú wallisi lakost.

Mivel nagyon nem ért egyet a súlyos büntetéssel, időközönként éhségsztrájkba kezdett. Hol kórházba került, hol hazaengedték a tanyájára, hogy háziőrizetben folyassa büntetése letöltését. Aztán visszakerült a börtönbe és persze nemsokkal később kezdődött minden elölről: kegyelmi kérelem, éhségsztrájk...

Wallis kanton parlamentje titkos szavazással ma dönt sorsáról és hogy helyt ad-e a kegyelmi kérelemnek. Rappaz ügyvédje még a Bundesrathoz (=kormány) is írt levelet, de azt a választ kapta, hogy az ügynek megvan a szigorú törvényes menete, illetékesei, stb; így nem kívánnak hatalmilag, központilag beavatkozni.

A tömeget rögtön az első, alapvető kérdés osztja meg: bűn-e a vadkender termesztése, terjesztése és fogyasztása? Miért nem lehet legális?

Aztán az, hogy mi legyen valakivel, aki éhségsztrájkba kezd. Jelenleg azon -is- folyik a vita, hogy kötelezhető-e egy orvos arra, hogy kényszerrel tápláljon egy szellemi képességeinek teljes birtokában lévő embert? A genfi egyetemi kórházban egyelőre megtagadják az orvosok a kényszeretetés végrehajtását, mivel drámai jelenetek zajlanának le: Rappaz természetesen védekezne, le kellene erőszakkal kötözni, stb.
A kényszeretetés két formában valósulhatna meg: vagy gyomorszondával pürésített, pépes dolgokkal etetnék, vagy hagyományos infúzió segítségével. Bármelyiket is kötik be, Rappaz valószínűleg kitépné magából a csöveket, hacsak le nem kötözik.
Az orvosok esküjükre hivatkozva próbálják megtagadni a végrehajtást, ám a parlament már jóval korábban hozott egy olyan döntést, miszerint erre nem lehet hivatkozni ilyen esetben.

A közhangulat egyébként azt sugallja, hogy nem kéne ezzel egyátalán foglalkozni: felnőtt ember, kap enni tálcán. Ha hozzá sem nyúl, ha nem eszik, az ő baja. A politikusok nagyrésze azon a véleményen van, hogy nem engedi magát zsarolni. Az "engedetlen" orvosokat pedig büntetés fenyegeti.
De azért mégse kéne hagyni, hogy meghaljon egy ember, csak úgy.
Szerinted...?

Utóirat: Wallis kanton nagytanácsa elutasította az újabb kegyelmi kérelmet, így Rappaz marad a börtönben. Ügyvédje nyilatkozata alapján 30 kg-ot fogyott a 80 napja tartó éhségsztrájk alatt, most alig 60 kg és alig 55-öt ver a szíve percenként.

A továbbiakra pedig egy cikk a részecskekutatók házatájáról az indexen. (Genf, CERN.)

Micheline Calmy-Rey külügyminiszter-asszony (maga is francia anyanyelvű) nyitotta meg október 20-án azt a  francia-nyelvű külügyminiszteri találkozót, amely előjátéka volt a pénteken kezdődött és egész hétvégén át tartó Nemzetközi Frankofon Szervezet (OIF) nagy találkozójának Montreuxben.
5 kontinens 70 állama tagja a világszervezetnek, köztük természetesen az a 36 ország, ahol a francia a hivatalos nyelv.

A konferencián általában összefogásról volt szó: francia nyelvű egyetemek összedolgozásán, hálózatépítésén; az összefogás és közös érdekképviselet által nagyobb befolyást szeretne a szervezet a világpolitikában; segítenék a szegényebb vagy katasztrófa súlytotta frankofón országokat, mint Togo, Benin vagy Ghana.
A G-20-ak elnökletét hamarosan Franciaország veszi majd át 1 évre, éppen ezért nagy tervekkel és elszántsággal, elvárásokkal néz a Frankofon Szervezet a konferencia kimenetelére és hogy Franciaország miként tudja majd a megfogalmazott célokat a G-20-ban érvényesíteni, megtámogatni.
Sárközy még kicsit kampányolt, hogy miért elképzelhetetlen és tarthatatlan, hogy miért nincs Dél-Amerikának, Afrikának és Ázsiának állandó tagsága az ENSZ biztonsági tanácsában, satöbbi.

Franciaország mindig is, így ezen a találkozón is próbált a "La grande Nation" szerepében tetszelegni, de inkább csak anyagilag dominált, mint politikailag vagy egyéb befolyással. Az egyetlen nem volt-gyarmatország, Kanada (és Québéc) tekintélye egyre inkább növekszik, a régi gyarmati Afrika országai kezdenek jobban felnézni rájuk, mint a maguktól elszállt francia-franciákra.

Svájcnak fontos ez a kapcsolat, ez a tagság; a francia svájciak amúgy is mindig reklamálnak, zabigyereknek érzik magukat, akivel nem törődik senki. Meg Svájc amúgy is elég kevés nemzetközi színpadon van jelen: nem nagy, nem nagyhatalom sem politikailag, sem sehogy, nem tagja a NATOnak, az EUnak, a G-akárhánynak, stb... Így minden  részvételi lehetőséget örömmel vállal be ez a kis ország. Svájc megmutathatja magát a távoli országoknak is, ezúttal nyelvi nehézségek nélkül (reméljük, azért nem tekintik majd Svájcot második otthonuknak...mint már sokan a volt francia gyarmatokról) valamint a Svájcban franciául tanulóknak jó ösztönző erő: mennyire kinyílik, kitágul a világ, ha megtanulsz franciául...

A konferenciát eredetileg Madagaszkár rendezhette volna, de egy 2009. márciusi puccs veszélyeztette -volna- a résztvevőket, így decemberben Svájc kapta meg a rendezési jogot, 10 hónapja volt az előkészületekre. A következő találkozó 2010-ben lesz, valahol nagyon messze. (Kinshasa)

Igen, szóval a legtöbb hágót lezárják télire. Pl. Gotthard, Nufenen, Flüela, Julier, Furka, Grimsel...stb.

Ez azt jelenti, hogy csak addig takarítják el a hegyre vezető úton a havat, ameddig szükséges: pl. a Gotthard esetében Andermatt településig, satöbbi. Fel lehet menni az úton  kocsival, el van lapátolva, aztán valahol útközben az ember útját egy sorompó állja, hogy innen ne tovább. A "hágó" ugye azt jelenti, hogy átmegyünk a hegyen, a hegytetőn, nagyjából (Passhöhe). Ha ez le van zárva, akkor marad vagy a völgyben lent a hegyen át vezető alagút, vagy meg kell kerülni a hegyet.

Tehát se ki, se be, azaz se fel. Télire leköltöznek a hegyekből az Alpwirtschaftokból, hegyi tanyákról a gazdák, lehajtják a teheneket a völgybe. Majdnem úgy, ahogy általános iskolában tanultuk, akár százévekkel ezelőtti időkről.

Fent igazából nem marad senki.

Ez csak olyan utakra, hágókra érvényes, ahol "nem éri meg" eltakarítani a havat: mert pl. nem síelős hely, hanem inkább eldugott, nem nagyon jár arra senki és egész télen mindennap lapátolhatnának... Természetesen a síparadicsomok megközelíthetők, mindenhol tolják el a havat, ahol van téli szezon.

Október 5-én Nevada államban tragikus balesetben életét vesztette a svájci Gotthard rockbanda énekese, Steve Lee. Motoros túrán szelték a kilométereket a 15-ös Interstate úton, mikor valamelyikük ötlete alapján megálltak az út szélén, hogy eső elleni öltözéket vegyenek fel, mikor egy arra haladó kamion túl közel hajtott az álló motorosokhoz, belekapott az egyik nagymotorba, és a levegőbe repítve agyonütötte vele az énekest.

Az együttes olyasmi ereklye Svájcban, mint mondjuk az Edda vagy a Lord volt Magyarországon; hasonló a gyász és a fájdalom, mint mikor az Edda együttes egyik tagja életét vesztette.

Barátnője, az 50 éves volt Miss Svájc a baleset helyszínén vígasztalta a tragédiát okozó 27 éves sofőrt, aki teljesen magán kívűl volt tettétől és majdnem a helyszínen öngyilkos akart lenni. Brigitte átölelte a reszkető fiatalembert és könnyek között megbocsátott neki, hiszen a véletlen műve volt a szerencsétlenség. (de mint tudjuk, véletlenek nincsenek)

Az énekes halála óta 13 slágerük került fel újra a svájci Hit-listákra, ez még Michale Jacksonon is túltesz. A rajongók egy spontán facebook-felhívás alapján megemlékezést tartottak a berni parlament előtt; majd szombaton a Gotthard hágón, kb. 2000 méteres magasságban, már hóesésben, egy nagy sátorban ravatalozák fel Steve urnáját, ott vehettek végső búcsút a rajongók, akik külföldről is sokan érkeztek. (ez volt az utolsó nap, mikor még nyitva volt a hágó, utána behavazott és le is zárták, télire ugyanis a legtöbb hágót lezárják, nem takarítják el a többméteres havat)

Steve, megtaláltad, amit kerestél... "Let me find my piece of heaven, let me find my way back home..."

...mi van a hegyen messze túl?
Hej, a hegyen messze túl...

...az van, hogy október 15-én sikerült az áttörés: egymásra talált az alagút két vége (nem a 4-es metró), így jelenleg Svájc büszkélkedhet a világ leghosszabb alagútjával.

14,5 év fúrás után immáron egy hete, hogy a hegycsúcs alatt 2500méterrel a hegy gyomrában, utolsó áttöréssel összefüggővé lett az 57 km-es új Gotthard alagút. 1999-ben kezdték el fúrni és mire minden a tervek szerint elkészül, 2017-ben kerül majd sor az átadásra. Az alagút kizárólag a vasúti közlekedést szolgálja, majd, tehermentesítve ezzel a közutakat: a jövőben az Alpokon áthaladni akaró teherforgalmat ezen a szakaszon a sínekre terelik illetve természetesen személyvonatok is közlekednek majd: az új szakasz csatlakozik a meglévő európai nagysebességű hálózathoz, így a Zürich-Milánó távolság elméletileg 2 óra 40 perces utazássá rövidül.

Gotthard-alagút része egy giga-projektnek (NEAT), melyben szakaszonként összesen 3 alagút épül(t) meg, valamint az ezekhez kapcsolódó szükséges kiépítések. A cél: lerövidíteni a német-olasz tengelyen áthaladást térben és időben.

Kuriózum, hogy Brüsszelben a közlekedésügyi ülésen is video-konferencia keretében kísérték figyelemmel az eseményt. Megszakították a tanácskozást és kommentálták a történelmi pillanatot, ami egyedülálló, mivel Svájc nem EU tag és ez a video-konferencia lehetőség eredetileg csak tagállamok részére van fenntartva.

A svájci TV többórás élő adásban számolt be a népünnepről. Az áttörés előtt egyperces  csenddel emlékeztek meg az építkezésen meghalt 8 munkatársról, akiknek egy kis emléktáblát is készítettek.

Az alagútról egyébként csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, pl. hogy legdrágább... Sok ellenző szerint pénztemető és Svájc ezzel megint az EU seggét nyalja: gyakorlatilag saját zsebből építi az EU-nak...Hát, ez is egy felfogás. Tudni kell azonban, hogy az első kapavágást -mint minden fontosabb dolgot- népszavazás előzte meg és az emberek szabad utat engedtek a fúrópajzsoknak; valamint hogy az EU támogatást ajánlott a projekthez, hogy legyen páneurópai összefogás, de Svájc nem kért a támogatásból, ragaszkodva ezáltal a 100% tulajdonhoz és döntési, üzemeltetési jogokhoz.

Tévedés lenne azt hinni, hogy a svájci bazinagy demokráciában minden olajozottan megy. Például alig száradt meg a tinta a két új Szövetségi Tanácstag kinevezésén, máris megy az ereszdelahajam.
Még az állami rádió szerint is ovis matiné ez a cirkusz:
- Óvó néni, a Christian hazudott!!!
- Nem is, Fulvio hazudott! Meg ígért ezt-azt és most meg szarik rá, nem tartja be...!!!
- Nemisigaz! Te, én térden rúglak!
- Én feljelentelek!
- Óvó néniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!!

Na, hát így állunk.
Az a történet ugyanis, hogy miután megválasztották a két új minisztert, a következő munkanapon a héttagú kormány összeült és eldöntötték, hogy ki mit igazgasson. Folynak-folytak a politikai játszmák, intrikák: némelyek etikusan  és logikusan jártak volna el, szakmailag indokolt elvárásokat támasztottak, de belőlük kisemmizett falubolondja lett.
Ők azok, akik például nem értik, hogy egy évvel a hivatalos nagyparlamenti választások előtt egyátalán minek kellett a kettőnek épp most nyugdíjba vonulni. 10-15 év kormányzás után mostmár nem lett volna mindegy még fél év?
Ha meg mégis és megválasztottak új kettőt, akkor miért nem nyugodott bele mindenki abba, hogy erre a fél-egy évre egyszerűen megörökli a régi kettő hivatalát a 2 utód?
És miért választhatott hivatalt Herr Schneider-Amman, holott Frau Sommaruga nyert az első utódválasztáson? Herr Sch-Amman a második pozícióért szállt csak ringbe, később nyerte el tehát a kinevezést.
És ha a kormányban két jogász végzettségű tag is van, miért nem akarja egyik sem az igazságügyi bársonyszéket?
 

Ilyen dolgok, meg összeesküvéselméletek foglalkoztatják Christian Levrat-t is, aki Sommaruga pártjának vezetője. Szerinte Sommaruga és a szociáldemokraták szemét egyszerűen ki akarják szúrni az igazságüggyel, hogy ne lehessen beleszólásuk az ország belső ügyeibe. (amit a gazdasági-, a belügyi- és a pénzügyi tárcák jelentenek) Szerinte a többi párt lassan, szisztematikusan ki akarják söröpni a szociáldemokratákat a kormányból, mely 1959 óta egy egyezményes nagykoalícióban kormányzott. Levrat azt mondja, akkor inkább ellenzékbe vonul. (fentiekből adódóan gyakorlatilag Svájcban nincsen ellenzék, minden parlamentbe bekerült párt legalább 1 kormánytagot ad, ezért nagykoalíció. Nagyonnagy koalíció.)

Az mondjuk itt is -meg odahaza is- szúrja a szememet -másokét is- hogy ha valaki, mint pl. Eveline Widmer-Schlumpf igazságügy-miniszter volt, akkor ebből hogyan következik, hogy a pénzügyekhez is olyan k**** jól ért? Jogász létére.
Vagy hogyan lehet egyszerűen felállni az asztaltól félidőben, félbehagyva döntéseket és  folyamatokat áttenni a seggünket a gazdasági minisztériumból a közlekedési-telekommunikációs székbe?
Ez tényleg ilyen ovis szint, hogy tízkörömmel, első vérig csatát vívok az építőkockákért, ötpercig játszok velük, majd a másikat leütöm a kockákkal, mert mostmár az ő kezében lévő babával akarok játszani, de azonnal. (???)
 

Tegnap több kevésbé fontos téma között szavazott az ország az úgynevezett "ALV" (ArbeitsLose-Versicherung) vagyis a munkanélküli-segély pénzalapjának újraszabályozásáról.

Ez az indítvány a gyakorlatban röviden azt jelenti, hogy ha megszavazzák (megszavazták), akkor 2011-től kezdve szigorodnak a munkanélküli-segély jogosultságra vonatkozó szabályok, kevesebb lesz a segély (százalékban, összegszerűen, illetve rövidül a jogosultság időtartama, illetve nőnek a befizetendő járulékok.
Nemleges döntés esetén a kifizetendő segélyek szabályozásához nem nyúlhattak volna, viszont a parlament ezesetben 2-ről 2,5%-ra emelte volna a befizetendő járulék mértékét.
Mivel a népszavazás 53,4%-os (18 kanton) Igen szavazattal elfogadta az új szabálytervezetet, így a már említett eredmény lép érvénybe: 2-ről "csak" 2,2%-ra nő a munkanélküli-segély pénzalapjába fieztendő járulék ÉS egyúttal spórolnak a kifizetéseken.

A szavazás végeredménye mutatja, hogy mennyire megosztott e kérdésben az ország: leegyszerűsítve elmondható, hogy a nyugati, francia régió és az olasz ág szavazott nemmel, mivel ezeken a területeken nagyobb a munkanélküliség. Közép (német)- Svájcban elfogadták a szavazók a javaslatot és üdvözlik a végeredményt.

Franciaoldalon csalódottak és talán dühösek is a polgárok: a médiában olyan kommentárokat lehet olvasni, hogy oda a demokrácia és ezt a döntést letuszkolták a francia és olasz régiók torkán.

Tény, hogy ez a pénzügyi alap, ahová az ember a befizetései ellenében szükség esetén munkanélküli-segélyt kap, folyamatosan, évek, ha nem évtizedek óta deficitet termel és már rég eljött a cselekvés órája.

De.
Alaposan fölül kéne vizsgálni, hogy például mennyien csalnak ki segélyt hamis indokokkal, miért kell alig pár hónap munka után külföldieket is munkanélküli-segélyben részesíteni vagy pl. ha országon belül pénzhiány van egy állami alapnál, akkor miért  mondjuk Görögországba küldi a kormány a frankmilliókat...?
Vagy miért segített ugyancsak frankmilliókkal, ha nem milliárdokkal a pénzügyminiszter pl. az UBS banknak, mikor az a pénzügyi-válságra hivatkozva jajveszékelt...alig fél évvel később pedig már újra talpraállt, olyannyira, hogy ismét főszponzor a legtöbb fontos eseményen: Miss Svájc választás, Forma-1, teniszgála, stb.
Az adófizetők pénzéből.
 

Kis emlékeztetőül: ők voltak az esélyesek, a döntő résztvevői.

És a Királynő: Kerstin Cook, 21 éves értékesítési munkatárs a Luzern kantonbéli Kriensből. Szabadidejében atletizál és levelező tagozaton végzi az Oxfordi Open University biológia szakát. Édesanyja angol, apja (ahogy Kerstin is) angol-svájci kettősállampolgár.

Néhány másik versenyzőhöz hasonlóan Kerstin sem ma kezdte: már modelkedik 15-16 éves kora óta. Úgy látszik, hogy elavult szabály az, hogy a Miss választáson kizárólag amatőr lányok vehetnek részt, akiről még nem publikáltak fotót. Vagy úgy szólt a szabály, hogy "akiről még nem publikáltak meztelen fotót"? Íme a Kerstinnel készített interjúk egyike, lehet ízlelgetni a svájci német dialektust.

Itt lehet nyomon követni Live Streamen a parlamentbéli választási eseményeket. Akkor is érdemes bekukkantani, ha nem érdekel a politika, mert legalább megnézheted az üléstermet.

Nem szeretnék ilyen közvetítőkocsit játszani, meg ez nem is politikai bolg -és nem is értek hozzá-, de épp most folyik a két leköszönő miniszter búcsúztatása, így csak néhány szót róluk.

Moritz Leuenberger például 15 éve tölti be már ezt a tisztséget, egyúttal ő a rangidős. Kétszer volt már Bundesratspresident, azaz a Hetek Tanácsának ügyeletes elnöke. Az ő minisztersége alatt történt pl. 2001-ben a New York-i WTC-esemény, vagy pl. egy súlyos tűz a Gotthard-alagútban. A másik, még csak most készülő Gotthard-alagút is sok szálon fűződik a nevéhez.
Egy alkalommal megkapta a német nyelvterület retorikai nagydíját, valamint egy olasz egyetem díszdoktorává avatta.
Egy alkalommal, mint (tele)kommunikációért is felelős miniszter, beszédet tartott hallássérültek és siket-némák konferenciáján-ünnepségén és saját kérésére megtanították neki beszédének szövegét jelbeszéddel is, hogy közelebb kerüljön hallgatóságához és az érintettekhez, ne "üvegfalon át" prédikáljon hozzájuk.

Hans-Rudolf Merz mérlegét kicsit csorbítják némely események: még él ez emlékezetben, hogy kudarcot vallott a két, Líbiában fogvatartott üzletember hazahozatalában, valamint az USA kontra UBS-ügy sem épp a sikersztorik sorát gyarapítja...érdeme viszont hogy az államadósságot jelentősen leépítette és átsegítette az országot a gazdasági válságon, mindeközben egyszercsak megállt a szíve, helikopterrel vitték kórházba, rögtön meg is operálták Bernben. Visszatért hivatalába és folytatta a munkát. A napokban pedig nevetőgörcsöt kapott egy felszólalása közben (lásd előző poszt)
 

UPDATE 10:22
Simonetta Sommaruga 159 szavazattal, a 4. körben kapott csak abszolút többséget, először 4, majd 3, végül kettejük között dőlt el a párbaj. 50 éves és épp most mond köszönöbeszédet 3 nyelven. 40 évvel azután, hogy Svájcban bevezették a nők választojogát, a héttagú kormánynak immáron 4 nő tagja van. Lesz-e ötödik?

Nem, nem lett ötödik hölgytagja a kormánynak: Johann Schneider-Amman lesz a konföderáció új pénzügyminisztere.
Már mindketten le is tették a nagyesküt, mely ceremónia okán egy érdekességet megemlítenék: nem valódi testőrként, hanem inkább reprezentatív kísérőként a minisztereket szép egyenruhás kísérők követik mindenhová, először természetesen az eskütételre, mint ezen a képen Eveline Widmer-Schlumpf-ot, 2007-ben.
 

Holnap elérkezik a nagy nap két politikus számára, a többiek meg csalódnak: szeptember 22-én választ a svájci parlament két új minisztert a Szövetségi Tanácsba (Bundesrat). Fenti képen láthatóak a jelenlegi miniszterek, balról jobbra:
Didier Burkhalter szosziális, eü és belügyi illetékes,
Eveline Widmer-Schlumpf igazságügyekben jártas dávidibolya
egy üres pozíció a pénzügyek irányítására,
még egy üres pozíció a közlekedési, vízügyi és környezetvédelmi, stb. dolgok irányítására,
Doris Leuthardt (mező)gazdasági és ipari miniszterasszony, jelenlegi kormányfő,
Micheline Calmy-Rey, a külügyminiszterasszony és
Ueli Maurer...hát őt nem is tudom. Mindig azon vacilál, hogy vegyünk-e Eurofightert vagy F-18-ast...szóval ő ilyen ólomkatona.
(Corinna Casanova, szövetségi kancellár; ő ilyen szakfelügyelő igazságosztó. Ő igazából a Hetek Tanácsa felett áll, nincs is a képen. Ha szőrszálahasogatni akarunk, akkor tulajdonképpen ő viseli az ország legmagasabb tisztségét.)

Ebbe a csapatba választanak holnap, ebből a csapatból:

A Duna jegén Simonetta Sommarugát (szociáldemokrata) és Johann Schneider Ammant (liberális demokrata) választaná a nép, de ebben a körben nem a nép dönt. Viszont az ő PR-juk a legjobb és szerintem érdekes, hogy vajon épp Svájcban mit szúrnak el mindig a zöldek, hogy nem annyira közkedveltek. Látható, hogy nagy valószínűséggel egy nő-egy férfi lesz a választás kimenetele, vagyis a nők tovább erősítik eddigi számbéli fölényüket a politikai elitben.
Jobb téma híján ezt lovagolja meg az itteni média: jajmilesssz, ha 4 nő lesz a Tanácsban, plusz a Tanács elnöke is nő, plusz a Nemzeti Tanács elnöke is nő, plusz a Parlament elnöke is nő...
Mi lenne...?
Recepteket cserélgetnek majd a híres graubündeni árpalevesről vagy rösztiről...
A megválasztott miniszterek mandátuma 4 év.
A fotók alatt a betűk azt jelentik, hogy melyik pártból/melyik régióból való a jelölt: pl. SP/Be = Szociáldemokrata Párt berni szekciója.

Végül két kisfilm, ahol Doris Leuthardt és Hans-Rudolf Merz parlamenti felszólalásaikban nevetésben törnek ki, ez utóbbi friss, pár napja történt. Ebből is látszik, mennyire lazák az itteni politikusok. Akkor is érdemes megnézni, ha valaki nem érti, miről van szó, (1. téma: lótenyésztés 2. téma előre fűszerezett húsok exportja) főleg a másodikat.

Elfogták azt a 9 napja szökésben lévő nyugdíjas férfit, aki háza elárverezése ellen gerilla-akcióba kezdett; lőfegyverrel napokkal ezelőtt megsebesített egy rendőrt is, majd nyoma veszett.

Nagy erőkkel kereste a rendőrség, míg nem Faro, a hős rendőrkutyus meg nem találta és rá nem vetette magát.
Az elfogott férfiről később bizonyára érkeznek még jelentések.
 

New Yorkban ma kezdődik az ENSZ 65. közgyűlése. Különösen fontos ez a dátum Joseph Deiss, volt svájci miniszter számára, aki ma este 21 órakor (közép-európai nyári idő szerint) foglalja el hivatalát, ugyanis őt választották meg az ENSZ közgyűlés következő házelnökének. 1 évig ő fogja vezetni a közgyűlés programját, tanácskozásait.

Névlegesen ez a tisztség a világon a leghatalmasabb, de tényleg csak névlegesen: döntéshozó vagy vétó joga ugyanis nincsen a házelnöknek, sokkal inkább reprezentatív és ceremóniamester egyvelege.

A mostani ülésezés fő témája többek között egy időközi mérleg elővezetése arról a 2000-ben tett projektnek fogadkozásról, hogy 2015-ig a tagállamok törekedni fognak a világon a szegénység és éhezés érezhető, jelentős enyhítésére. Hát, most elő a farbával, hogy mit csináltatok eddig, gyerekek!

...erre ébredtünk:

A Bielben lövöldöző 67 éves férfit még mindig nem találja a rendőrség Állítólag újra felbukkant az elárverezésre ítélt szülői házban, mások sejteni vélik, hogy meghalt (megölte-lelőtte magát?) A rendőrség ellenőrzés alatt tartja a körzetet (Lindenquartier), mégsem tudták eddig elfogni a férfit. Hozzá jutottak azonban végre egy fotóhoz, ami alapján jobban tudták tájékoztatni a környéket, hogy kit is keresnek. Úgy tudni, hogy a férfi matematikus vagy matematika tanár, intelligens és már évek óta szisztematikusan készült egy hasonló összecsapásra a rendőrséggel. Egyes források szerint pszichiátria kezelésen is meg kellett volna jelennie, ám ez már nem fért bele a lövöldözős órarendjébe.

Tegnap este a svájci NB hétvégi fordulóján Bern játszott Basel ellen. A 39. percben Emiliano Dudar olyan erővel ütközött François Affolternbe egy védőakció alkalmával, hogy  az ütközés következtében eszméletlenül esett össze a pályán. A hírek szerint ömlött a vér az orrából és lenyelte a nyelvét is. Percekig próbáltak segíteni rajta a pályaorvosok, majd a berni Inselspitalba (kb. mint Budapesten az Országos Baleseti Intézet, van helikopter-leszállója is) szállították a Young Boys védőjét. Orvosai jobbnak látták mesterséges kómában tartani, míg állapotáról és a lehetséges kezelésről vizsgálatok útján próbálnak többet kideríteni.
Az első félidőt hamarabb lefújta a bíró, tanakodtak, hogy folytassák-e a meccset. a berni fiúk öltözőjében halálos, nyomasztó csend uralkodott a szünetben; majd mivel olyan híreket kaptak, hogy Emiliano nincs életveszélyben, folytatták a játékot. A meccs végeredménya 2:2 lett.
 

Még az index is megírta: a svájci órák -egyik- Mekkájában, Bielben a házából lövöldözött egy férfi, az éjszaka folyamán egy rendőrt is megsebesített, valószínűleg azért, mert elárverezésre kerül(t) a háza. Már 29-30 órája kezdődött a westernfilm-jelenet, időközben a nyugdíjas férfi állítólag kimenekült a házból, a rendőrség továbbra is keresi.

Biel mostanában többször is szerepelt kékhírekben: például júliusban egy férfi elütött a motorcsónakjával egy párt a tavon, a pár nőtagja meg is halt.

Ma reggel kezdődik a zürichi bíróságon annak a 4 magyar stricinek a pere, akik 15 nőt brutális módon fogva tartottak és prostitucióra kényszerítettek Zürichben. A Sihl folyó partján van egy sétány, amolyan "kocsisor", mint a nyóckerben. Itt kellett naponta akár 10 órán át kuncsaftokat kényeztetniük a megfélemlített nőknek, akiket mindenfélével fenyegettek: pl. hogy megerőszakolják a nő 7 éves gyermekét vagy bántalmazzák a Magyarországon maradt hozzátartozókat a "kapcsolataik".
Állítólag két nő teherbe is esett a svájci tortúra idején, belőlük szó szerint kiverték a meg nem született csecsemőiket.
(20min.ch)

1942 óta Svájcban legális iparág a prostítúció. Vannak kijelölt zónák és a bejelentett piros lámpás házak hivatalosan kínálják portékáikat. Ami büntetendő: prostitucióra kényszerítés, emberkereskedelem e célból, erőszak, stb.
Nemrégiben egész dokumentumfilm-sorozat foglalkozott az állami tévében a témával.