2013.12.19. 06:19

Jeder Rappen zählt 2013

Ez év decemberében is "minden fillér számít", azaz folytatódik a hagyomány, épül az üvegfalú rádióstúdió valahol, s gyűlik a pénz ismét valamely cél érdekében.

Szakítva az eddigi gyakorlattal, nem egyetlen kihelyezett stúdió a központja az idei jótékony gyűjtésnek, hanem vándorcirkuszként járja az országot: egyik nap Baselben, majd mindig tovább s tovább Aarauban, Zürichben és St.Gallenben; december 16-án kezdődött az idei akció és holnapig tart.

Ma reggel ránéztem az egyenlegre, nagyjából 407'000 frank. (kb. 98 millió forint, a legújabb állást 1 óra múlva hirdetik ki.)
Ez rengeteg pénz, rengeteg adakozó ember, ám az is igaz, hogy az előző években már legkésőbb a második napon sikerült átlépni az egymilliós határt, az akció végén 5-9 millió frank jött össze. Talán mégsem volt jó ötlet vándorolni, vagy már lerágott csont így az 5. évad után ez a formátum; vagy mindenki a karácsonnyal van elfoglalva, de az is lehet, hogy nem túl "szerencsés" a témaválasztás, azaz hogy kinek a javára gyűjtenek. Idén a Slum-okban (lásd Slum Dog Millioner) azaz a gyakorlatilag szeméttelepeken élő gyermekek megsegítésére hívják a szervezők az adakozó szellemű embereket.

Érdekesség, hogy Sebastian Vettel felajánlotta egyik overallját, melyet többször viselt versenyek alkalmával és dedikálta is az árverésre. Ma reggel, 34 órával az árverés vége előtt 6'000,-fr-on áll az ára.

2012.12.18. 12:46

minden csepp számít

Már többéves hagyománnyá nőtte ki magát a JRZ (=jeder Rappen zählt, azaz minden fillér számít) adománygyűjtő-médiamaraton, így idén sem maradhat el.

Kis visszatekintés: volt, amikor a malária elleni küzdelemre gyűlt a pénz, volt, amikor a hátrányos helyzetű anyák segítésére, vagy a háború súlytotta területek gyermekinek, stb.

Idén az akció alcíme: Jeder Tropfen zählt, azaz "minden csepp számít", és értelem szerűen az összegyűlt adományokat annak elősegítésére fogják fordítani, hogy ott is egyszer, valamikor tiszta ivóvízhez jussanak az emberek, ahol ma ez még elérhetetlennek tűnő vízió.
Anyák beszélnek a riportfilmekben, s mondják el, hogy nem is mutatják meg a gyerekeknek, hogy hogy néz ki a víz egy átlátszó pohárban, különben nem innák meg. Pedig inni kell, különben meghalsz.
Csakhogy ott, ha iszol, akkor is meghalsz, mert fertőzött, mocskos vízhez jutnak csak, abból is csak ritkán, kevés fejadagokban.

Tegnaptól tehát lehet újra adakozni a tiszta ivóvíz jegyében, a tavalyi évhez hasonlóan a csodaszép Luzern város egyik fő attrakciója, az ottani "művészetek palotája" előtti, Europaplatz téren felállított üvegdoboznál személyesen, élvezve az üvegkalitból sugárzott rádióműsort, vagy millió más lehetőség nyílik az adakozásra: bankszámlán, magánakciókkal, sms-ben, stb.

Tegnap óta a legutóbbi számlálásig kicsivel több, mint 329 ezer frank gyűlt össze, ami minden nappal tovább nő.

Némileg idetartozik, hogy névváltás történt a hétvégén a svájci közszolgálati médiában: eddig a rádióadók a  DRS(1, 2, 3, 4), míg a tévécsatornák az SF(1, 2) nevet viselték. Most a "családegyesítést", azaz a rádió- és tv cégek fúzióját követően egységes titulust kaptak az adók, SRF lesz a német nyelvterületen, RTS lesz a francia nyelvterületen, RSI lesz az olasz nyelvterületen és RTR-re változik a réto-román nyelvterületen.

Egységesebb arculatot és áttekinthetőbb kínálatot jelent ez a ráncfelvarrás - bár ettől még sajnos a sugárzott műsorok minősége nem lesz jobb, mindössze annyi történt, hogy Zürichben az ex-média-kommunikáció-szakos laza csávók elköltöttek pár milliót egy marketing-bolhára, és most kitették a kirakatba, ráírva, hogy our-new-media-elephant. És ezzel be is fejezték az akciót, új, megmarketingolt, designos néven áramlik a régi szar.

2011.12.12. 09:03

Jeder Rappen zählt

Ma reggel indult az idei maratoni adománygyűjtő-akció "Jeder Rappen zählt", azaz Minden fillér számít címmel. Az idei akció szlogenje és célkitűzése: "für Mütter im Not", azaz segítségre szoruló édesanyák javára gyűlik a pénz. A szervezők itt elsősorban a családon belüli erőszak elől menekülő, mindenüket hátrahagyó vagy éppen kilátások és segítség nélkül el nem menekülő anyák és gyermekeik megsegítésére gondolnak, vagy olyan anyákra, akiknek nincs elegendő pénzük gyermekoltásra, gyermekorvosra, szülési komplikációk kezelésére, stb..

Kis visszatekintés: 2009-ben a világ elmaradott országaiban a malária elleni küzdelem elősegítésére fordították a begyűjtött adományokat, 2010-ben elsősorban a háború sújtotta területek "gyermekáldozatai", azaz olyan gyermekek javára, akik háborúban vesztették el otthonukat, szüleiket, jövőjüket.

Minden évben advent idején 6 napig, hétfőtől szombat estig folyt és most is folyik az adománygyűjtő-akció; minden évben nagyjából 9-10 millió frank körüli összeg jött össze. Van ebben valami: profin csinálják és az embernek az az érzése, hogy az amúgy is tényleg kicsi ország egy emberként mozgósít és összefog. Mindenki részt akar venni a jócselekedetben, persze a karácsonyi érzésekre, szeretetre épít ez az akció is, minthogy a legtöbb szervezet is ilyenkor évvégén kezd kéregetni. Ma reggel 07:00-kor költöztek be hivatalosan a műsorvezetők az üvegstúdióba és máris özönlöttek az SMS-ek az egész országból, melyek a tévéképernyőn is megjelentek, mivel reggelente a DRS3 adását a stúdióból mindig közvetíti a svájci SF2 tévéadó.

Az eddigi két akció a svájci parlament előtti téren, Bernben a Bundesplatzon került megrendezésre; idén először Luzernben építették fel az üvegfalú stúdiót, ahonnan mától kezdve 6 napig közvetít a DRS3 rádióadó. Mint mindig, most is nagyon sok vendéget várnak a műsorvezetők: politikusok, művészek, sportolók gazdagítják a programot, mely egyébként sokak szerint a legjobb 6 nap a rádióban egész évben. (szerintem is) Az egész egy hatalmas nagy buli, túlpörögve, hihetetlen aktivitással és a legjobb zenékkel.

Luzern Svájc közepén található, a Vierwaldstätter-tó partján és nagyon szép helyet kerestek az idei akcióhoz a szervezők: a tóparti város tóparti "Művészetek Palotája" előtti szabad teret, az Európa teret. Áll itt egy hatalmas karácsonyfa, gyönyörű kulissza a kulturális központ, a tópart, a hajóállomás, a hattyúk. És az adakozó emberek.

 

 

 Adakozni sokféleképpen lehet: lehet adomány ellenében zenét kérni; személyesen bedobni az üvegstúdió adomány-gyűjtő ablakánál, ahol így találkozhat az ember a sztár-műsorvezetőkkel és egy pillanatfelvétel fel is kerül a JRZ honlapjára (hazaérve az adakozásból megnézhetjük magunkat a neten...), lehet SMS-t küldeni, mely megjelenik a képernyőn és egyúttal adományként funkcionál, lehet a svájci "vaterán" (ricardo.ch) bizonyos napi sztár-auckión elárverezésre kerülő dolgokra licitálni, az ilyen aukciók bevétele is az adományokhoz kerül; iskolai osztályok, cégek is magánakciókba kezdenek, pl. egy szállítmányozó cég meghirdette, hogy 15,-frank ellenében kicsiket és nagyokat megkocsikáztat saját nyergesvontatóján egy körre és a bevételt felajánlják;  lehet "JRZ" sapkát vásárolni az egyik főszponzor, a Coop áruházaiban, a sapkákból származó bevétel felét adományozza a jótékony célra; ugyanők már elkezdték hamarabb a gyűjtést: a Mikulás idején szokásos, figurát ábrázoló péksüti, a "Grättimaa" bevételéből is adományoznak, satöbbi, satöbbi.

 

 

 

Hasonló társakciók folynak egyébként évről évre Hollandiában, Belgiumban, afrikai országokban is, néha körkapcsolásban versengenek az akciók, hogy ki tud többet gyűjteni.

Szombaton este hatalmas össznépi buli keretében hagyhatják el a műsorvezetők 6 nap után az üvegstúdiót, ekkor kerül kihirdetésre az összegyűjtött összeg, mely az ezt követő napokban még gyarapszik a különböző magánakciók, stb. által, míg véglegessé nem válik.

Addig is a svájci SF2-es tévéadó reggeltől délutánig élőben adja az üvegstúdió adását.

2011.08.09. 15:03

Az Élet forrása

Svájcot sokszor nevezik Európa víztárolójának (Wasserburg), így épp ideje, hogy erről is essen néhány szó.

Az ország egyik legszigorúbban ellenőrzött élelmiszere az ivóvíz, illetve a víz általában. Az ország egész területén iható, kiváló minőségű ivóvíz folyik a csapokból. A legolcsóbb élelmiszerek közé tartozik: 1 köbméter (1'000 liter) víz díja 1,60 frank, ami statisztikailag 160 liter/fő/nap számolva napi 0,26 frankot jelent. (mondjuk szerintem sose használok el naponta fejenknt 160 litert, de mindegy. Ez a szép a statisztikában.)

További információk: wasserqualitaet.ch, ezen az oldalon például rákereshetünk az irányítószámunk vagy település neve szerint a nálunk folyó víz minőségére, összetételére, keménységére. Svájcban alapvetően a francia keménységi fokot alkalmazzák mérőszámként, ami könnyedén átváltható a német keménységi fokra, ha szükséges.
Még egy hasznos információkat, szép képeket és még több statisztikát tartalmazó honlap a vízről: trinkwasser.ch
 

2011.06.30. 09:50

szakíts, ha bírsz

Komolyan hiányérzete van az embernek Svájcban, ha hónapok telnek el anélkül, hogy kikérnék a véleményünket. A mi kantonunkban például idén talán még nem is volt (vagy csak egyszer?) népszavazás.

Bár egyelőre még csak ott tart a dolog, hogy a 110'000 érvényes támogató aláírást nyújtották be a parlamentbe az újabb beadvánnyal együtt; tehát még hónapok tel(het)nek el, mire népszavazás lesz a kezdeményezésből. (Addigra vége a híres svájci grillszezonnak, jönnek megint a hosszú téli raclett-esték.)

A terhességmegszakítás van épp terítéken. Kb. 40 éve folyik a vita, a für und wider az abortusz körül, melyben, mint tudjuk: nincs és nem is lesz megegyezés vagy igazság. (mint ahogyan pl. abban sem, hogy a türkiz az inkább zöld vagy kék-e?)
Jelen gyakorlat, melyet különböző huzavonák stációja után végül 2002-ben hagytak jóvá, az, hogy a terhesség 12. hetéig elvégezhető a műtét, de nagyon meg kell indokolni, beszélni kell pszichológussal, stb. (a megerőszakolásokból eredő terhességeket ez a dolog nem érinti, természetesen az alanyi jogon "jár") és akkor fizeti a TB alapbiztosítás.

A beadvány kiötlői azt szeretnék, ha ez a menetrend annyiban változna, hogy vagy önköltséges legyen a beavatkozás, vagy csak akkor fizesse a TB, ha erre külön köt az ember nő kiegészítő biztosítást.
A támogatók természetesen azok köréből kerülnek ki többnyire, akik legszívesebben betiltanák az egész angyalcsinálást, mert hogy az gyilkosság és ők nem hajlandóak sem anyagilag (ugye a közös befizetett TB járulékból) sem erkölcsileg támogatni a tömegmészárlást. Ők azok, akik inkább fizetnek (többet) a szociális segélyalapba, csakhogy a rászoruló anyák megfelelő anyagi juttatásban részesülhessenek.

Az ellenzők olyan érvekkel vágnak vissza, hogy ha a megelőzést, tehát a fogamzásgátlást részben vagy egészben támogatná a TB, kevesebb lenne az abortusz és ha bárki ingyen hozzájuthatna a védekezéshez, akkor jogosan terhelné a következmény a gyerekcsináló párt. Tovább érv például, hogy az abortusz mindenféle szigorítása, ellehetetlenítése a terhes nőket nem az anyaság felé terelné, hanem gyakrabban egy-egy hentes műtőasztalára, ahol illegálisan végeznék el a megszakítást.
És ezt ugye senki sem akarja.
Mások azt hangoztatják, ugyancsak a beadvány ellen, hogy a láncdohányosok rák-kezelését is a kassza finanszírozza, tehát a nemdohányzók is. Vagy a túlsúly okozta szív- és érrendszeri problémák, cukorbetegség kezelését, usw.
Van tehát még néhány hónap arra, hogy a szavazásra jogosultak átgondolják véleményüket.

Svájcban évente kb. 10-11'000 terhességmegszakítást végeznek. Ezt a számot is lehet ijesztően sok(k)ként, átlagosnak vagy tömeggyilkosságként értelmezni.

Van egy mondás: Egy nő két dologért BÁRMIRE képes az életben: az egyik, hogy legyen gyereke, a másik, hogy ne legyen.

Tehát mint minden probléma megoldását, ezesetben is az okonál kellene kezdeni keresni.

2011.06.20. 14:04

A svájci bicska

 

"A kezembe akadt egy régesrégen ajándékba kapott svájci bicska, innen az ötlet, hogy egy poszt keretein belül terjesszek egy kis ismeretet, hiszen a zsebkés elég fiús dolog ahhoz, hogy egy katonás blogban szerepeljen, arról nem is beszélve, hogy az egész világ katonai bicskaként hivatkozik rá.

Reméljük, hogy a közelgő húsvéti ünnepekre nagyon sok fiúgyerek, apa, férj, nagyapa, homo-, hetero-, transz- és aszexuális barát kap majd ajándékul svájci bicskát. Mivel a magyar fejekben elég nagy a kavar a helvét ármádia nevével fémjelzett eszközzel kapcsolatban, úgy gondoltam, önzetlenül segítek tisztába tenni egy-két dolgot.

2011.05.19. 10:41

Rega

Nem egyeneságon rokonok, de azért gondolatilag összeegyeztethető az előző bejegyzés "tetőről mentéses" akciója és a helikopteres mentőalakulat.

A REGA a legnagyobb és elsőszámú légimentő csapat Svájcban. 1952-ben alapították, hivatalos formája alapítványi közhasznú szervezet. Kb. 2,2 millió támogatója van, ami azt jelenti, hogy bárki, aki befizeti az éves tagsági/támogatói díjat, hozzájárul a Rega fenntartásához. Cserébe bárhol, bármikor, bárhonnan megmentik, hazahozzák őt, ahonnan mentőhelikopterrel vagy a Rega repülőgépeivel ez lehetséges.

Országszerte 13 bázisállomással, 17 helikopterrel és 3 repülőgéppel rendelkezik a szervezet, java részük értelemszerűen a ostoba balesetet szenvedett síelőket szállítja, ezért legtöbb bázis az Alpok mentén található (egy átló bal lentről jobb felfelé, 15-7 pontig, valamint ettől délre). A többi helikopter ösztől tavaszig a téli viszonyokhoz nem szokott autóvezetőket szállítja a balesetek helyszínéről, tavasztól őszig pedig a hegyi szerpentineken vadul kanyarba dőlő motorosokat. A többi fuvar az elenyésző 2-3%.

Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha valaki pl. autóbalesetet szenved, a kiérkező mentős orvos dönti el, hogy kell-e helikopter vagy elég a közúti szállítás. Ha a sérült nem támogatója a Regá-nak, elindul a vacillálás: biztosan szükséges-e a helikopter...? Elszállítani mondjuk mindenképp elszállítanak, ha az orvos jobbnak látja úgy, csak gyógyulás után megindul esetleg a vita, körlevelek, hogy ki fizeti a révészt? A TB? A sérült? Vagy? Milyen hányadban?
Ha viszont nálunk van a kis kártyaformájú, támogatói igazolványunk, akkor jöhet a helikopter, mert fedezve vannak a költségek, azaz a Rega állja.

A honlap sok érdekességgel szolgál, mint például egy virtuális betekintés a mindennapokba, vagyis két repülőegységbe valamint az irányító központba.

Az éves tagdíj 30-70,-frank között változik, attól függően, hogy 1 fő egyénileg vagy egy család teljes védelmét, mentését szeretnénk biztosítani. Érdekesség, hogy ugyancsak 70,-frank a "gazda" kategória, családdal vagy anélkül, de szarvasmarhákkal. Ugyanis ha veszélyes vidékre kóborolna a gazda egy tehénkéje, vagy csak úgy lecsúszik a hegyoldalról a Rega a tehenet is megmenti. Sajnos erről nem találtam kisfilmet, de tévében már láttam. További szolgáltatásokról (pl. pilótaképzés) szintén a honlap tájékoztat.

Remélem, senkinek nem lesz szüksége rá, de ha mégis: a Rega segélyhívószáma 1414. Külföldről +41 333 333 333.

Mindenképpen érdemes megnézni a weboldalukat a gyönyörű fotókért is.

2011.02.23. 16:27

André Kertész

Február 26-án nyílik és május 15-ig látható Winterthurban, a Fotomuseumban az André Kertész kiállítás.

André Kertész 1894-ben született Budapesten és 1985-ben New Yorkban halt meg, a A Magyar Fotózás történelemkönyve, bár magáról mindvégig azt állította, "örök amatőr vagyok". Talán arra célozhatott ezzel, hogy nem ragadtatta el magát sosem, nem akart rutint szerezni, egy naívitását tudatosan megőrző profi volt inkább. Alapmű.

2011.01.31. 15:22

Gyűrűk Ura

A luzerni kulturális központbann (KKL- Kongresszusi- és Kulturpalota) február 12-én este a progam a "Lord of the Rings Symphony" lesz, azaz egy kétórás, szimfonikus koncert a Lord of the Rings összesen kb. 9 órás filmzenéjének anyagából összeállítva. Aki szereti a könyvet-filmet, annak érdekes lehet ez a program, még akkor is, ha nem kifejezetten koncertre járó típus.
A KKL Luzern egyik építészeti jelképe, nagyon szép környezetben, a tóparton áll, előtte hattyúk meg fasor-sétány; hajókikötő.

Ez is egyedülálló műsor lesz, de mindezt messze felülmúlta a múlt hétvégi előadás, amiről lecsúsztunk, mivel jó svájci szokás szerint mindenről csak a zürichiek értesülnek, ők meg nem adják tovább az infót: 3 előadást is tartottak a Karib tenger kalózai című film legújabb részének vetítésével és élőben ott játszotta a filmzenét az eredeti szimfonikus zenekar.

Még egy érdekesség, bár sajnos elég drága: Herbert von Karajan nagy felfedezettje, Anne-Sophie Mutter jótékonysági koncertet tart ugyanitt, Luzernben. A koncert a svájci sclerosis-multiplex alapítvány javára kerül megrendezésre.
A-S. Mutter 13 éves korában állt az akkor már nagy mester Karajan elé, aki órákig várakoztatta egy folyosói padon a kislányt, mire hajlandó volt meghallgatni hegedűjátékát. Néhány perc után annyit mondott neki, hogy jó-jó, de jöjjön vissza jövőre, ha még jobban fog játszani, addig csak gyakoroljon.
A-S. így is tett, bár könnyeivel küszködve...elment, gyakorolt és nem adta fel, míg végül a híres karmester magántanítványa lett, s világhírű.
A-S. Mutter időközben kb. 40 év körüli, szerintem csodálatos művész és csodálatos ember: nevét, sikerét, elismertségét és saját tehetségét A Jó érdekében használja fel: tanít, jótékonykodik, figyelemfelhív, jövőorientált. Mindemellett 3-4 nyelven beszél, egyedülálló anya és egy Stradivari tulajdonosa, melyet rendszeresen, csakis Párizsba visz karbantartani, ápolni, megőrizni.
 

2011.01.24. 10:27

Hans Erni

Nemrégiben volt egyszer egy születésnapom és meglepetésként azt kaptam, hogy az én Mézem elvitt engem a már régóta vágyott Hans Erni kiállítóházba. Direkt nem múzeumot írtam, mivel Hans Erni még él.

2009-ben ünnepelte 100. születésnapját, ezalkalomból meg is kapta a Swiss Award Életmű-díját és a mai napig is mindennap fest, 101-102 évesen. Nagyságát és nemzeti jelentőségét tekintve ő egy afféle svájci Picasso, meg élő történelem.
1909-ben született Luzernben; hét testvére volt, apja a Vierwaldstätter-See-n (Luzern városa e tó partján fekszik, Közép-Svájcban) egy hajón dolgozott. Hans Erni az általános iskola után műszaki rajzot tanult, később elindult Európába, Párizsba, Berlinbe, megtapasztalni és tanulni a művészetet, például a Louvre-ban, meg művészeti iskolákban, ahol alkotásaival nagyon hamar már pályázatot is nyert.

A kiállítóházban képei mellett sok dokumentum-fotó is látható, H.E. személyesen ismerte Dürrenmattot, Kokoschkát, Stravinszkijt, és sok még élő hírességet is, pl. Kofi Anant.
A művészet mellett mindig is a normális, élhető, emberi világ és értékek mellett állt ki, plakátszerű kampány-rajzokkal hol a világbékéért, hol az atomenergia ellen, hol a globális felmelegedés megállításáért emelte fel ecsetje némán kiáltó, figyelmeztető szavát. Emellett érzékenyen érintették, alkotásra inspirálták az aktuális történések is, mint pl. a 2004. karácsonyán történt cunami-katasztrófa; több képet is festett e témáról.

Ilyen hosszú alkotói pályafutás alatt, ha műveit megnézzük, észrevehető, hány irányzatot élt meg és túl: belekóstolt Dali szürrealista vilgába, vagy máshol Picasso lebeg a festmény felett; láthatunk kubista, expresszionista képeket, de újra és újra visszatér az igazi Hans Erni stílus, egyre magabiztosabban, egyre határozottabban.

Itt látható néhány jellemző és jelentősebb litográfiája, eredetiben még inkább az ember bőre alá bújik, művészetét be lehet lélegezni, tiszta gondolatai és inspiráló érzületei annyira egyszerűek és nemesek, összetettek és hétköznapiak, emberközeliek, mint a kristálytiszta forrásvíz.

 

 

 

 

 

      

 

 

 

 

 

 

 

2011.01.20. 11:51

Nyitott kapuk napja

Ezen a hétvégén veszi kezdetét az az esemény-sorozat, melynek keretén belül a svájci energiaellátó-termelő létesítmények egymás után megnyitják kapuikat egy-egy hétvégére a lakosság, az érdeklődők előtt.

A mostani hétvégén, azaz január 21-22-23-án látogatható:

  • Vízerőmű, Mühleberg (ingyenes, de be kell jelentkezni)
  • Nap- és szélerőmű, Mont-Soleil
  • Naperőmű, Bern (méghozzá a Stade de Suisse futballstadion tetején!)
  • Áramelosztó-alközpont, Bassecourt

A következő program február 4-5-6-án:

  • Atomerőmű, Mühleberg
  • illetve február 04./10. radioaktív hulladék tározó, Centre de l'Aube (90,-sFr, be kell jelentkezni)

A programok ingyenesek, kivéve a legutolsót, kis eszem-iszom is szokott lenni, valamint megmutogatják, hogy hogy működik, mire való, mit csinál, hogy néz ki belülről, stb...

Bővebb információk: www.bkw-fmb.ch/besuche

2011.01.17. 14:54

A Színésznő

Január 15-én 91 éves korában elhunyt Stephanie Glaser, svájci színésznő.

Magyaroknak a neve nem sokat mond, de érzékeltetésül: ő olyan volt, mint nekünk Tolnay Klári vagy Kiss Manyi. Szinte utolsó lélegzetig dolgozott, megmaradt harsány, szókimondó humoránál, örökifjan tartotta a munka.

1932-ben szerepelt először darabban a berni városi színházban, utána színészetet tanult pl. Bécsben is, majd visszatért Bernbe. Később sok mozifilmben is játszott, míg nem beleöregedett a Szupernagyi szerepbe. 2006-ban a "Die Herbstzeitlosen" (kb. Sosem öregszünk meg! vagy Alkonykor nélkül) című filmben például egy saját korabeli öreg hölgyet alakít, aki egy kisvárosban szexi fehérneműbutikot nyit...

2006-ban ő is kapott SwissAward kitüntetést.

2011.01.11. 10:15

Swiss Award 2010

Idén immáron kilencedik alkalommal adták át a Swiss Award-ot, azaz a Svájci Nagy Nemzeti Díjat egy egész estét betöltő Sven Epiney gálaműsor keretén belül. Életmű-díjat Emil Steinberger kapott, további jelöltek és díjazottak kategóriánként:

 

  • Gazdaság- Felix Richterich, a Ricola gyógynövény-cukorkákból ő a "Ri-", azaz az ügyvezető igazgató (totálban: Richterich & Co. cég Laufenből, ami Baselland Kantonban található. A LAUFEN kerámiagyár, az "olo" marcipán közvetlen közelében...).
  • Show - Sophie Hunger, énekesnő, szövegíró, zenész
  • Politikus - Pascale Bruderer, az elmúlt évben ő volt a nagy Nemzetigyűlés soros elnöke, azaz Nationalratspräsidentin. Egyébként a Facebookon visszajelölt ismerősnek, jófej. Nekem nagyon tetszik, ahogy a svájci dialektet beszéli.
  • Társadalom/Humán - Marianne Kaufmann és Rolf Maibach, ők egy idős orvos és egy fiatal ápolónő. Az orvos Svájcban már nyugdíjba mehetett volna, ám azt mondta, inkább elmegy a katasztrófa-sújtotta Haitire és segít az embereken az ottani Albert Schweizer kórházban. A fiatal ápolónő pedig hűségesen követte, s lám, megérte: a kategórián belüli díjon felül őket választotta meg az ország, betelefonálós módszerrel abszolút győztesnek, főfő "Év emberének" a műsor végén.
  • Kultúra - Martin Suter bestseller író. A kategória egy másik jelöltjével igazából mi, magyarok büszkélkedhetünk, bár a riportban és életrajzában svájcinak vallja magát: Melinda Nadj Abonji (Nagy Abonyi, ugye-ugye...?) szintén író legutóbbi könyvével, a Tauben fliegen auf (A galambok felröppennek) svájci írónők közül először nyerte el a frankfurti könyvhéten  a német majd később a svájci Az Év könyve címet. (A könyv félig önéletrajzi ihletésű, egy szerbiai magyar család sorsát dolgozza fel, akik áttelepültek Svájcba, hogy új életet kezdjenek.)

*Sven Epiney egy hasonlóan levakarhatatlan kullancs, akire mindent rábíznak a médiában, ilyenek feltűnnek néha odahaza is, mint Ördögh Nóra, Balázs, Stohl Buci, Tilla vagy ilyesmi. Nem mondom, svájci viszonylatban még jól is néz ki, de ez valószínűleg onnan jön, hogy a neve alapján valakije mondjuk francia vagy legalábbis. És el is hiszi magáról, hogy ő mindenhez ért, médiaguru.

UPDATE: -egyszerűen neve beírásával- megtaláltam az interneten Nagy Abonyi Melinda könyvét illetve a magyar cikkeket. A mű magyar pontos címe: Galambok röppennek fel.

2010.12.14. 08:47

Jeder Rappen zählt

Azaz idén adventkor is: Minden fillér számít!

Mint emlékezetes, tavaly debütált, idén tehát második alkalommal kerül megrendezésre egy újfajta adomány-gyűjtő mega-maraton-akció. Tavaly a malária elleni küzdelemhez gyűjtöttek pénzt, idén a háború súlytotta övezetek gyermekeinek megsegítésére.

Ismét a berni Bundesplatzon (a parlament előtti tér) felállított üvegfalú stúdióból sugározzák a DRS 3, azaz az állami 3-as számú rádiócsatorna adását, december 13-18-ig bé van oda zárva a 3 műsorvezető: Nik Hartman, Anic Lautenschlager és Tom Gisler. Az akciót a még miniszterelnök Doris Leuthard nyitotta meg egy gongszóval-ütéssel, és máris özönlöttek az adományok, mivel a gyűjtésről szóló reklámok már több, mint egy hete beharangozták az eseményt.
Adakozni lehet minden formában: a COOP pl. minden megvásárolt Grittibänz (ez egy speciális péksüti, egy majdnem-ember-figurát formáz és ilyenkor van szezonja) árából valamennyit eljuttat az adomány-gyűjtésbe; lehet SMS-ezni, utalni, személyesen bedobni a pénzt Bernben...szóval minden lehetőség adott.

Az adományszámláló állása a második nap reggelén 323'150,-frankot mutat.

Tavaly 5 nap alatt, a hivatalos akció idején több, mint 7 millió svájci frank gyűlt össze, az utózöngékkel, becsatlakozó helyi akciókkal, aukciókkal együtt több, mint 9 millió. És egy fergeteges party sikerült alezárásból, a "kiköltözésből": ugyanis a három műsorvezető tényleg be van oda zárva az üvegfalak mögé! A stúdió mögötti szobában alszanak és csak 5 nap múlva jönnek ki.
Az adakozók egy ablaknál személyesen is beadhatják adományaikat, és aki szeretné, készítenek róla pillanatfelvételt, ami a hivatalos honlapon meg is jelenik.

Támogatók többek között a Swisscom, a ricardo.ch, a COOP és még nagyon-nagyon sokan mások. A ricardo.ch internetes aukciós oldalon például a mai fő attrakció: 1 napos vendégeskedés Marc Foster filmrendező filmforgatásán. Ő rendezte a legutóbbi James Bond-filmet.

A rádióműsor egyébként elég gyenge, néhány közismert slágertől eltekintve általában olyan számok szólna a rádióból, amiket halandó, mint én se nem ismer, se nem bír elviselni (lásd eggyel ezelőtti bejegyzés), viszont a speciális, adakozó műsorban a hallgatók is szerkesztik a műsort: pénzfelajánlással lehet számot kérni, mint például Justin Bieber Baby című slágere több, mint 20ezer frankot ért... Egyébként pedig nagyon sok prominens látogató is érkezik majd az üvegkalitkába, s ha épp énekes az illető, mint Zuccero vagy Stress, akkor élőben zenél, vagy ha nem énekes a tanult szakmája, akkor is...
 

2010.11.18. 09:01

Bernard Rappaz

Egy évvel ezelőtt még csak a személyes ismerettségi köre tudta a nevét, mára már néhány millió ember ismeri névről-fotóról és tudja azt is, mit követett el.

Illegális vadkender-termesztésért és ezzel rokonságban álló egyéb törvénysértésekért  már korábban 5 év 8 hónap büntetésre ítélték B. Rappaz, őszbe hajló középkorú, egyébként örökifjú wallisi lakost.

Mivel nagyon nem ért egyet a súlyos büntetéssel, időközönként éhségsztrájkba kezdett. Hol kórházba került, hol hazaengedték a tanyájára, hogy háziőrizetben folyassa büntetése letöltését. Aztán visszakerült a börtönbe és persze nemsokkal később kezdődött minden elölről: kegyelmi kérelem, éhségsztrájk...

Wallis kanton parlamentje titkos szavazással ma dönt sorsáról és hogy helyt ad-e a kegyelmi kérelemnek. Rappaz ügyvédje még a Bundesrathoz (=kormány) is írt levelet, de azt a választ kapta, hogy az ügynek megvan a szigorú törvényes menete, illetékesei, stb; így nem kívánnak hatalmilag, központilag beavatkozni.

A tömeget rögtön az első, alapvető kérdés osztja meg: bűn-e a vadkender termesztése, terjesztése és fogyasztása? Miért nem lehet legális?

Aztán az, hogy mi legyen valakivel, aki éhségsztrájkba kezd. Jelenleg azon -is- folyik a vita, hogy kötelezhető-e egy orvos arra, hogy kényszerrel tápláljon egy szellemi képességeinek teljes birtokában lévő embert? A genfi egyetemi kórházban egyelőre megtagadják az orvosok a kényszeretetés végrehajtását, mivel drámai jelenetek zajlanának le: Rappaz természetesen védekezne, le kellene erőszakkal kötözni, stb.
A kényszeretetés két formában valósulhatna meg: vagy gyomorszondával pürésített, pépes dolgokkal etetnék, vagy hagyományos infúzió segítségével. Bármelyiket is kötik be, Rappaz valószínűleg kitépné magából a csöveket, hacsak le nem kötözik.
Az orvosok esküjükre hivatkozva próbálják megtagadni a végrehajtást, ám a parlament már jóval korábban hozott egy olyan döntést, miszerint erre nem lehet hivatkozni ilyen esetben.

A közhangulat egyébként azt sugallja, hogy nem kéne ezzel egyátalán foglalkozni: felnőtt ember, kap enni tálcán. Ha hozzá sem nyúl, ha nem eszik, az ő baja. A politikusok nagyrésze azon a véleményen van, hogy nem engedi magát zsarolni. Az "engedetlen" orvosokat pedig büntetés fenyegeti.
De azért mégse kéne hagyni, hogy meghaljon egy ember, csak úgy.
Szerinted...?

Utóirat: Wallis kanton nagytanácsa elutasította az újabb kegyelmi kérelmet, így Rappaz marad a börtönben. Ügyvédje nyilatkozata alapján 30 kg-ot fogyott a 80 napja tartó éhségsztrájk alatt, most alig 60 kg és alig 55-öt ver a szíve percenként.

A továbbiakra pedig egy cikk a részecskekutatók házatájáról az indexen. (Genf, CERN.)

2010.10.29. 11:58

visszatekintés franciául

Micheline Calmy-Rey külügyminiszter-asszony (maga is francia anyanyelvű) nyitotta meg október 20-án azt a  francia-nyelvű külügyminiszteri találkozót, amely előjátéka volt a pénteken kezdődött és egész hétvégén át tartó Nemzetközi Frankofon Szervezet (OIF) nagy találkozójának Montreuxben.
5 kontinens 70 állama tagja a világszervezetnek, köztük természetesen az a 36 ország, ahol a francia a hivatalos nyelv.

A konferencián általában összefogásról volt szó: francia nyelvű egyetemek összedolgozásán, hálózatépítésén; az összefogás és közös érdekképviselet által nagyobb befolyást szeretne a szervezet a világpolitikában; segítenék a szegényebb vagy katasztrófa súlytotta frankofón országokat, mint Togo, Benin vagy Ghana.
A G-20-ak elnökletét hamarosan Franciaország veszi majd át 1 évre, éppen ezért nagy tervekkel és elszántsággal, elvárásokkal néz a Frankofon Szervezet a konferencia kimenetelére és hogy Franciaország miként tudja majd a megfogalmazott célokat a G-20-ban érvényesíteni, megtámogatni.
Sárközy még kicsit kampányolt, hogy miért elképzelhetetlen és tarthatatlan, hogy miért nincs Dél-Amerikának, Afrikának és Ázsiának állandó tagsága az ENSZ biztonsági tanácsában, satöbbi.

Franciaország mindig is, így ezen a találkozón is próbált a "La grande Nation" szerepében tetszelegni, de inkább csak anyagilag dominált, mint politikailag vagy egyéb befolyással. Az egyetlen nem volt-gyarmatország, Kanada (és Québéc) tekintélye egyre inkább növekszik, a régi gyarmati Afrika országai kezdenek jobban felnézni rájuk, mint a maguktól elszállt francia-franciákra.

Svájcnak fontos ez a kapcsolat, ez a tagság; a francia svájciak amúgy is mindig reklamálnak, zabigyereknek érzik magukat, akivel nem törődik senki. Meg Svájc amúgy is elég kevés nemzetközi színpadon van jelen: nem nagy, nem nagyhatalom sem politikailag, sem sehogy, nem tagja a NATOnak, az EUnak, a G-akárhánynak, stb... Így minden  részvételi lehetőséget örömmel vállal be ez a kis ország. Svájc megmutathatja magát a távoli országoknak is, ezúttal nyelvi nehézségek nélkül (reméljük, azért nem tekintik majd Svájcot második otthonuknak...mint már sokan a volt francia gyarmatokról) valamint a Svájcban franciául tanulóknak jó ösztönző erő: mennyire kinyílik, kitágul a világ, ha megtanulsz franciául...

A konferenciát eredetileg Madagaszkár rendezhette volna, de egy 2009. márciusi puccs veszélyeztette -volna- a résztvevőket, így decemberben Svájc kapta meg a rendezési jogot, 10 hónapja volt az előkészületekre. A következő találkozó 2010-ben lesz, valahol nagyon messze. (Kinshasa)

2010.09.27. 09:45

Népszavazás szeptember 26.

Tegnap több kevésbé fontos téma között szavazott az ország az úgynevezett "ALV" (ArbeitsLose-Versicherung) vagyis a munkanélküli-segély pénzalapjának újraszabályozásáról.

Ez az indítvány a gyakorlatban röviden azt jelenti, hogy ha megszavazzák (megszavazták), akkor 2011-től kezdve szigorodnak a munkanélküli-segély jogosultságra vonatkozó szabályok, kevesebb lesz a segély (százalékban, összegszerűen, illetve rövidül a jogosultság időtartama, illetve nőnek a befizetendő járulékok.
Nemleges döntés esetén a kifizetendő segélyek szabályozásához nem nyúlhattak volna, viszont a parlament ezesetben 2-ről 2,5%-ra emelte volna a befizetendő járulék mértékét.
Mivel a népszavazás 53,4%-os (18 kanton) Igen szavazattal elfogadta az új szabálytervezetet, így a már említett eredmény lép érvénybe: 2-ről "csak" 2,2%-ra nő a munkanélküli-segély pénzalapjába fieztendő járulék ÉS egyúttal spórolnak a kifizetéseken.

A szavazás végeredménye mutatja, hogy mennyire megosztott e kérdésben az ország: leegyszerűsítve elmondható, hogy a nyugati, francia régió és az olasz ág szavazott nemmel, mivel ezeken a területeken nagyobb a munkanélküliség. Közép (német)- Svájcban elfogadták a szavazók a javaslatot és üdvözlik a végeredményt.

Franciaoldalon csalódottak és talán dühösek is a polgárok: a médiában olyan kommentárokat lehet olvasni, hogy oda a demokrácia és ezt a döntést letuszkolták a francia és olasz régiók torkán.

Tény, hogy ez a pénzügyi alap, ahová az ember a befizetései ellenében szükség esetén munkanélküli-segélyt kap, folyamatosan, évek, ha nem évtizedek óta deficitet termel és már rég eljött a cselekvés órája.

De.
Alaposan fölül kéne vizsgálni, hogy például mennyien csalnak ki segélyt hamis indokokkal, miért kell alig pár hónap munka után külföldieket is munkanélküli-segélyben részesíteni vagy pl. ha országon belül pénzhiány van egy állami alapnál, akkor miért  mondjuk Görögországba küldi a kormány a frankmilliókat...?
Vagy miért segített ugyancsak frankmilliókkal, ha nem milliárdokkal a pénzügyminiszter pl. az UBS banknak, mikor az a pénzügyi-válságra hivatkozva jajveszékelt...alig fél évvel később pedig már újra talpraállt, olyannyira, hogy ismét főszponzor a legtöbb fontos eseményen: Miss Svájc választás, Forma-1, teniszgála, stb.
Az adófizetők pénzéből.
 

2010.09.07. 11:47

Rivella

Ma egy nemzeti italt szeretnék bemutatni.

A történet úgy kezdődött, hogy 1949-ben a legkisebb királyfi egy svájci fiatalember elindult Amerikába szerencsét próbálni. Személyes kis motyóján kívül csupán egy zug-i tejbiológus hagyatékából származó italrecept lapult a zsebében. Két év után ez a fiatalember visszatért Svájcba, mivel az amerikaiak nem nagyon tudtak mit kezdeni egy tejsavóból készült üdítőitallal.
Annál inkább a svájciak itt, a tej és a tehenek országában!

Az amerikát megjárt fiatalember fiútestvére (Robert Barth) egy végzős joghallgató volt és kíváncsivá tette őt a recept. Így hát megvásárolta a receptet és jogait a sikertelen és kiábrándult öcsitől. Saját ízlése szerint addig-addig kísérletezett a hozzávalókkal, míg sikerült egy gazdag és egyedi ízvilágú "gyógynövények és gyümölcsök értékes esszenciáját tartalmazó, alkoholmentes, diétás frissítő italt" kreálnia, amely a tejsavón alapult; ivókúrára kiválóan alkalmas és rendkívül kedvező hatása van az emberi szervezetre.

Ez már majdnem úgy hangzik, mint a fosatós parádi gyógyvíz, pedig távolról sem szabad erre gondolni.
Na de menjünk tovább!
1951-ben Robert megalapította kis cégét, vásárolt használt gépeket, belogisztikázta őket egy régi bortermelő telepre, felvett 14 alkalmazottat és megkezdte a gyártást. Hamarosan kedvelt ital lett a termék és rövid időn belül már 250 partnernek lett a beszállítója: éttermek és kereskedések vásárolták a nedűt.
Eljött tehát az ideje egy találó, frappáns márkanevet találni: Robert nagy gondosággal, szakembereket bevonva dolgozta ki a cég feliratát, logóját, design-ját. Megszületett a név: az olasz eredetű rivelazione (=felfedezés, felismerés, isteni kinyilatkoztatás) szóból a Rivella termék- és márkanév.

A kereslet robbanásszerűen nőtt, alig 2-3 év múlva már ki is nőtte a gyár az első telephelyet és Rothristbe költöztek egy új és modern üzembe. Robert megalapította a Rivella AG-t és a mai napig is folytatódik a sikersztori: még mindig Rivellának hívják a nedűt és Rothristben van a cég.

Robert nagyon jó marketing-érzékét mutatja, hogyan próbálta az italt népszerűsíteni: kihangsúlyozta, hogy ez az ital nemzeti, tipikus svájci, (=megbízhatóság és tradíció) mivel 33%-ban tejszérumból (tejsavó) készül, egészséges és egyedülálló. Az egészség aspektusból kibontakoztatta, hogy ezáltal sportolóknak is kiváló, tehát újabb szegmenst nyert meg az üdítőnek. Valamint kórházakban is ezt kapják a betegek.
Nemcsak marketing-szempontból, hanem valódi elhivatottságból is szívén viselte a cég a sportot, az egészséges életmódot, az utánpótlás-nevelést és addig-addig támogatták a különböző sportszövetségeket, projekteket, stb., mig végül 1977-ben Robert a Nemzeti Sportsegély Alapítvány elnöke lett.

Nemsokára újabb ötletekkel rukkolt elő a cég: a hagyományos, alapital (piros címke) mellett 1958-ban megjelent a világon az első cukormentes üdítőital, a Rivella blau (kék címke) még mielőtt kb. 25 év múlva Amerikából elterjedtek volna a kóla és társainak light változatai(!). Ezen kívül 1999 óta létezik egy zöldtea kivonattal turbózott változat is(zöld címke).

Körülbelül 2009-ben dobták piacra a sárga változatot, sajnos ez nem aratott nagy sikert. Nem rossz, de valahogy nem találták el a megfelelő ízharmóniát; nem lett akkora sláger, mint az első 3 variáns. 10% szójakivonatot és C-vitamint tartalmaz.

A Rivella volt az első svájci italgyártó, aki megszerezte az ISO illetve IFS minősítéseket.

Időközben néha felvásároltak és sikerre vittek kisebb cégeket. 2000-ben, miután több, mint 45 évig vezette Robert a céget, átadta a stafétát legidősebb fiának, Alexandernek. A Rivella kiállta az idő próbáját: az ital, az ízeik ma is frissek, modernek, mégis érződik rajtuk a tradíció, egy családi vállalkozás és egy látnok keze nyoma.
Manapság körülbelül 19%-os a Rivella piaci részesedése a svájci üdítőitalfogyasztásban, külföldön kb. évi 17 millió liter Rivellát fogyasztanak.

Az új évezredben erősen meg kellett küzdeniük többek között a kereskedők, terjesztők agressziójával, akik próbálták "megtörni" a céget, lenyomni a felvásárlási árakat, de a Rivella ennek ellenállt és minden eddiginél intenzívebben előtérbe helyezte, kihangsúlyozta, hogy nem egy egyszerű cukrosvízről van itt kérem szó: a Rivella valóban ízében, összetételében és hagyományaiban egyedülálló értékes és tápláló kompozíció.

U.i.: el is felejtettem...szóval hogy mire hasonlít az íze (és színe)? Leginkább a gyömbérre, de annál sokkal teltebb, ízesebb, lágyabb és sokkal, de sokkal egészségesebb és finomabb.
 

2010.08.20. 15:03

A Vörös Kereszt

Halálának 100. évfordulója alkalmából Svájc egy szép akcióval emlékezik a Vöröskereszt megálmodójára: egyrészt a 2010-es év Henry Dunant (törekvéseiért 1901-ben ő kapta az első Nobel-Békedíjat) emlékének lett ajánlva, másrészt kb. 60 világhírességet kért  fel a svájci Vöröskereszt, hogy ragadjanak ecsetet és fessenek egy-egy vörös keresztet. A festményekre a svájci ricardo.ch internetes árverési oldalon lehet licitálni, a bevételt teljes egészében a szervezet kapja.

Egyébként nem véletlen, hogy annyira hasonlít a svájci nemzeti lobogó és a Vöröskereszt jele.

(A Svájci Vöröskeresztet végül Dunant papírra vetett elképzelései alapján 1866. június 17-én Dufour Generális és Jacob Dubs miniszter alapította meg.)

Néhány név a prominens, alkalmi festők közül: a Dalai Láma, a svájci miniszterek, Hans Erni, aki 101 éves festő, Carl Lewis, Miss Schweiz 2008...

1 komment

Címkék: humán