Talán ma már nem olyan sokan emlékeznek arra, hogy valahol a nyolcvanas vagy melyik években Derrick és Linda mellett volt még néhány nyomozó, mely versengett figyelmünkért, amikor még csak egy fajta távirányítós készüléket lehetett kapni (Mór), ezt is csak a jól menő maszek taxisofőrök engedhették meg maguknak.

Kérem szépen, jelen esetben a Tetthely című nagysikerűről van szó, mely minden jel szerint túlélte a Szabó családot és a Família Kft.-t is, mert él és virul. 
A Tetthely alapvetően német-osztrák sorozatnak indult az ARD és ORF kooprodukciójában és maradt is hosszú ideig, míg nem valaki kitalálta (vagy lepénzelték), hogy legyenek már svájci bűnügyek is. Így 1990-2001 között, 12 év leforgása alatt 12 svájci epizód készült el, a Tetthely eredeti sémáját követve: néha váltakozó helyi zsaruk, helyi bűntények, stb. Érdekesség, hogy az évek során felbukkant egy magyar név is a szereplők között, Kiss I. László alakította néhány epizódon át Philipp von Burg nyomozó szerepét.
12 év után sokáig nem következett újabb svájci folytatás; egészen 2008-ig, mikor is néhány Bódeni-tónál zajló epizód erejéig közös nemzetközi erőfeszítéssel oldották meg a bűntényeket a kollégák. Ezek után a svájci nyomozót a filmben Turgau kantonból (osztrák-német-svájci határ, Bodeni-tó) áthelyezték Közép-Svájcba, Luzernbe.

A lényeg az, hogy a történet szerint jön egy itt-ott felnőtt nyomozónő tapasztalatcserére USÁ-ból, Abby Lanning, akit a CSI:Miamiból ismert Sofia Milos alakít. Sofia igazándiból egy görög anyukától és egy olasz apukától származik, gyermekkorát Svájcban töltötte, így ha nem is anyanyelve, de nagyon jól beszéli -még mindig- a svájci dialektust. Ki hitte volna?! Később Svájcból Rómába költözött, 15 éves korától sikeresen modelkedett a nagy divatkifutókon, aztán átköltözött Los angelesbe, ahol színi tanulmányok után kapott szerepeket. A későbbiekben játszott a Maffiózókban, meg satöbbi, de leginkább mint Horatio Caine sógornője égett rá a retinánkra.

A svájciak rettentő büszkék rá, hogy egy ilyen sikeres színésznő nem felejtette el a svájci dialektet, visszatért... érdekes és vicces volt őt élőben svájciul beszélni a filmben; de persze ezt a fele nép nem vallaná be úgysem...szóval inkább kritizálták a hosszú idő után első Tetthely epizódot. Pedig a németeknek tökre tetszett.

Nekem is.

• Roger Federer 30 éves lett. Isten éltesse sokáig. Számos rekordot sikerült beállítania, nagyjából ugyanennyi várat még magára, de akár sikerül az új csúcsok meghódítása, akár nem, mindenképpen elképesztő teljesítményt vitt véghet RF már eddig is. 2009-ben állítólag átlépte az összeteniszezett 50 millió dolláros határt és természetesen neki is van Wollerauban (adóparadicsom Kanton Zugban) teraszos építésű csili-vili modern palotája.
  Szívemnek legkedvesebb rekordja azonban az, hogy ő az első svájci férfi, híres ember, akinek arcképével még életében a hivatalos állami postától saját bélyeget nyomatott.
   
• Statisztikai adatok szerint 2000-2009 között több, mint kétszeresére nőtt a hegyi-túra balesetek száma Svájcban. Persze, mert már mászik boldog-boldogtalan. Meg gyakran látni saruban, magassarkú cipőben, papucsban turistákat vándorolni 2000 méteren. Nos, csak azért, mert odáig felvisz a libegő, még nem biztos, hogy utána is elég lesz ez a menetfelszerelés, ugyebár. A tévés interjóban, illetve múlt héten élőben is láttunk túrázókat, akiket a nagyonokos trendi-túrafelszerelést gyártók beetettek megbabonáztak és megvásárolták a legújabb őrületet: a hegymászó hátizsákba integrált bébiülést. És a pár hónapos gyerekkel a hátán mászik a csóka, billegve, egyensúlyát keresve, egyébként a bébinek valószínűleg jót tesz a ritka hegyi levegő...
   
• Kapcsolódó hír 1.: egy tinédzserekből álló cserkész csapat is mászott, vezetőjük 15 éves és kiképzetlen volt; le is zuhant 300 métert és szörnyet halt az egyik társuk. 13 éves volt.
• Kapcsolódó hír 2.: egy család is mászott, letértek a kijelölt útról, piknikezni egy sziklakiszögellésre. Miután gyanús, repedező-morajló hangokat hallottak, végre leszálltak a szikláról, aminek majd' fele, kb. 2000 köbméter kő, alig pár lépés múlva a hátuk mögött egyszerűen levált a csúcs aljáról. Legördült, iszonyú robajjal.
   
• Mára végre elhatározta magát a Bundesrat és a Nemzeti Bank, hogy valamit közbelép az erős frank ellen. Mivel azonban Svájcról van szó: egyelőre még csak arról született döntés, hogy lépni kell. Mire eldöntik, hogy mit és merre, valamint meg is teszik, megint le lesznek maradva az eseményekhez képest két-három lépéssel.
  J. Schneider-Amman, aki ilyen népgazdasági miniszter megfelelője, végre elkezdett nyomást gyakorolni az importból élő cégekre, elsősorban a kiskereskedelemre, hogy ugyan adják már olcsóbban a külföldről most olcsóbban beszerzett árucikkeket a svájci lakosságnak. Az nem lehet, hogy csak jajongnak, hogy miért megy a svájci Németországba bevásárolni, miközben ők meg szépen lenyelik az árfolyam-különbségből adódó nyereséget. Nahát.
   
• A jövőben aki a Swiss-nél foglal és hitelkártyával fizet, különdíjat kell fizetnie: a légitársaság (valójában minden, a Lufthansához tartozó légitársaság) áthárítja az utasokra a hitelkártya-intézetek által felszámolt, egyre több díj egy részét. Így útvonaltól függően 6-22 frankkal többet kell majd fizetni a jegyekért. Nem pontos az információ, hogy mi a helyzet a debit kártyák esetében, valószínű, hogy ezekre nem vonatkozik a változás. A felhördülés igazi oka az, hogy egyrészt a légitársaság semmi más opciót nem kínál a repjegy kifizetésére, másrészt az utasnak már szinte mindent magának kell csinálnia: on-line foglalás, becsekkolás, már a beszállókártyát is ki lehet nyomtatni otthon, nem csak a repjegyet. szóval elvileg egyre olcsóbbnak kéne lenniük. De ezt várhatjuk. (Közben Németországban sztrájkolnak a légiirányítók.)
   
• Még augusztus 13-ig tart a Locarnói Filmfesztivál lenn délen, Svájc olasz határánál, a tó partján, pálmafák legyezője alatt. Díszvendég Harrison Ford, aki életmű-díjat kapott, további szupersztárok, mint Daniel Craig, Olivia Wilde, stb. emelték az esemény fényét.
   
• A berni születésű Julia Saner 2009-ben első svájci csajsziként megnyerte az Elite Model Look versenyét és azóta kapkodnak érte a divatházak kifutóin. Legújabb mozzanat Julia életében, hogy a Fashion TV modelleket bemutató "Model talks" portrésorozatában őt is meginterjúvolták és természetesen látható volt a rövid riport a divatszakma Szent Szócsövén, az FTV-n. Julia idén márciusban az olasz Marie Claire címlapján szerepelt, 2011-re ő lett a Valentino arca, Karl Lagerfeld aktuális kedvence. Múlt hónapban azonban több bemutatót is lemondott, túlhajszolt, sok a stressz, nemet mondott a Chanelnek is; reméljük, azért még felkérik máskor. 181 cm magas, 19 éves, babaarcú, szép, de smink nélkül jellegtelen arccal. Sminkelve, "kitalálva" azonban jelenség.
  Megerősíti egyébként véleményemet a modellekről: az alkat ugye adott, magas, csontváz típus, nem ez a lényeg, hanem az, hogy modellek arca nem szép, hanem egyszerűen szimmetrikus és jellegtelen kell, hogy legyen, hogy "ráférjen" egy-egy bemutatóra kitalált egyensmink- és frizura, minden jól álljon rajta, ne legyen karaktere, hogy ne a Nő legyen a fontos, hanem a ruha.

"A kezembe akadt egy régesrégen ajándékba kapott svájci bicska, innen az ötlet, hogy egy poszt keretein belül terjesszek egy kis ismeretet, hiszen a zsebkés elég fiús dolog ahhoz, hogy egy katonás blogban szerepeljen, arról nem is beszélve, hogy az egész világ katonai bicskaként hivatkozik rá.

Reméljük, hogy a közelgő húsvéti ünnepekre nagyon sok fiúgyerek, apa, férj, nagyapa, homo-, hetero-, transz- és aszexuális barát kap majd ajándékul svájci bicskát. Mivel a magyar fejekben elég nagy a kavar a helvét ármádia nevével fémjelzett eszközzel kapcsolatban, úgy gondoltam, önzetlenül segítek tisztába tenni egy-két dolgot.

Beszámoztam, mivel szándékom szerint születik még több bejegyzés az egyik legfontosabb exporttermékről. Bár már szinte mindent elmondtak róluk...

"Az édes sikerhez vezető keserű út" (Der bittere Weg zum süssen Erfolg) címmel május 5-én volt látható az SF1 tévécsatornán Christa Ulli filmje a svájci csokoládégyárak történetéről. A filmben elhangzik, hogy a világ csokoládétermelésének 3%-át adja Svájc.

A Greyzerlandban, azaz a Gruyère régióban, Broc-ban található Cailler gyárba kalauzol elsőként a film. A Cailler volt Svájc első csokimárkája, 1819-ben alapította François Louis Cailler. A legenda szerint egy olaszországi útján találkozott a csokoládéval, amit akkoriban patikában árultak és egészségmegőrző, -erősítő hatására esküdtek. Ám akkoriban még annyiba került, hogy csak a nemesek és gazdagok engedhették meg maguknak. Cailler (Svájcba) visszatértekor a Vevey melletti Corsier-ben nyitott boltot és azon munkálkodott, hogyan lehetne mindenki számára elérhetővé tenni a finomságot.

A márka jellegzetessége, hogy a legtöbb csokirecepttel ellentétben a Cailler tejpor helyett valódi, sűrített tejet használ a gyártáshoz, melyet a régió lankáin legelő tehenek adnak.
A márka sztárjai: Ambassador, Femina (ezek dobozos pralinék) vagy a Branche (túrórudi méretű csokiszelet) több, mint 100 éves múltra tekintenek vissza.

1929-ben jött létre a fúzió a Cailler és a Nestlé gyárak között, ám a Cailler a mai napig a hagyományos receptjei alapján készíti a lágy, krémes édességeit.

Folyt. köv.
 

Rekordméretű virág nyílott a baseli botanikus kertben.

Volt régen egy sorozat, az Egymillió lépés Magyarországon, ami olyan népszerű lett-volt annak idején, hogy az első sorozatot követte "...és még egymillió lépés" valamint "Másfélmillió lépés..." Hasonló tetszés és népszerűség övezi a svájci barangolót, Nik Hartmannt, amikor elindul országot járni forgatócsoportjával és öreg, hűséges kutya-dámájával.

Az idei túra már az ötödik, 2008 óta járja Nik kamerával az országot. Az aktuális sorozat április 15-én indul az SF1-es adón, mindig pénteken este 20:05-től.
Az interneten részletes útleírás található az etapokról, fotókkal, linkekkel, útvonaltervvel, hogy akinek kedve támad, Nik nyomába eredhessen és bejárhassa a tévében látott vidéket.

Íme a mostani teljes útvonal, valamint minden egyéb infó.
A werkfilm egy héttel a start előtt, április 8-án látható szintén a szokott időpontban, este 5 perccel nyolc után.
A TV adó archívumában megtekinthetők a korábbi részek is.

Vagyis farsang minden mennyiségben. Régiónként eltérő lehet, hogy ki mikor farsangozik, volt, ahol már múlt héten, vagy a múlt hévtégén hágott tetőfokára a hangulat, de az igazi, a hagyományos, a Basler Fasnacht, azaz a baseli farsang ma reggel kezdődött, a tradicionális Morgestraich-hal, melynek jelentése kb. ma reggel elhúzom a nótádat; egyébként ez a farsang nyitánya, a megnyitó felvonulás.

Ilyenkor már akár hajnali háromtól kezdve keresi a nézősereg a helyét az utcákon, hogy mit honnan szeretne látni a felvonulás forgatagából: kihunynak az utcai fények, teljes sötétség borul a városra, egy pillanatra mintha visszatartaná a lélegzetét és pontosan hajnali 4 órakor kiadják a tamburmajorok a jelszót: "Morgestraich - vorwärts marsch!" és elindulnak a város különböző pontjairól a felvonulók, végig az utcákon, csak a kis lámpások és a nagy laterna sejtelmes pislákolása, mint egy fényfolyó mutatja, merre visz útjuk. A témaként választott nagy világító, transzparens-szerű lámpa-építményeket piccolósok sora kíséri, ami karneváli hangzavarhoz vezet, ha a csoportok összetalálkoznak. A nézők a házfalak mentén élvezik a látványt, ügyesebbek a csoportok végéhez csapódva együtt menetelhetnek a piccolósokkal, de szokás szerint hamar olyan tömeg alakul ki, hogy akár fél órát is egyhelyben állni kényszerül az ember, szóval nem ajánlott belekavarodni a tömegbe.
Mikor hajnalodni kezd két-három óra múlva, alábbhagy a hangulat, reggeliszünet következik, és sokan betérnek egy-egy "fogadóba" elkölteni egy tradicionális Basler Mehlsuppe-t, egy lisztből készült levest. Néhány óra múlva folytatódik a program a Cortège-zsel, ami az igazi nagy felvonulás, majdnem mint a kamionos Loveparade, csak a kocsikon szexi táncosok helyett maszkokba bújt figurák szórakoztatják a népet: a lassan haladó, a választott témába öltöztetett járműről dobálnak mindenfélét a tömegbe: rózsát, cukorkát, gyömülcsöt, de legtöbbször rengeteg konfettit kap az ember a nyakába.

Baselben 3 napig tart a farsang (die dreei schenschte Dägg - azaz a legszebb 3 nap), szigorú szabályok szerinti menetrenddel és az öltözékekre vonatokzó rendtartással több felvonulással, kicsiknek is, nagyoknak is; ilyenkor a kis kocsmákban, borpincékben, meg vendéglőkben úgynevezett Schniztelbängg-eket adnak elő, ezt leginkább a Defekt-Duóhoz tudnám hasonlítani. Hasonló párosok, triók váltják egymást a színen, és szem nem marad szárazon: kifiguráznak mindenkit, ahogy csak tudnak: kül-belpolitikai személyiségeket, híreket, mindenből viccet faragnak, (Berlusconi, zu Guttenberg és Kadhaffi lesz bizonyára a fő téma...) míg a közönség az asztaloknál finom falatokat vagy csak sört-bort fogyaszt.

Este látható pl. az úgynevezett "Guggemusik" - koncert, ami nem felvonulás, hanem állókoncertet adnak a klikkek (Clique): fúvósokból és ütősökből álló zenekarok játszanak közismert régi és új dallamokat. A témákat képileg feldolgozó és megjelenítő "laternák"at később (15-én) fent a Münsterplatzon a székesegyház előtti téren állítják ki, ahol kézközelből meg lehet őket csodálni.

Már hetek óta árulják utcai árusok az úgynevezett "Fasnachtsplakette" című kitűzőt, melyből származó bevétel a szervezés költsgeihez járul hozzá. Minden évben más és más, művészi kidolgozású kitűzőt vásárolhatunk, az azévi farsangról emlékbe. Három árkategóriából választhatunk: bronzból vagy ezüstből vagy aranyozott kivitelben.

Immár 4. alkalommal rendeztek éves zenei seregszemlét a svájci zeneiparban, ez a Swiss Music Awards díjátadó gála.
Annyira gyagya az egész: tegnap este volt a rendezvény, hála a médiának, már mindenki tudja ugye az eredményeket, a tévé azonban csak felvételről adja le ma este a svájci Pro7 csatornán, a svájci 1-es és 2-es nem is foglalkozik vele.
Egyébként minden évben így működik: nem közvetítik élőben. (Csoda, hogy az Euro'08 meccseit Baselből élőben adták le...Mit is mondhatnék: a Svájci TV főhadiszállása Zürichben van...)
Helyette tegnap a nemzeti 1-es csatornán egy órás dokumentumfilm ment a Hódok életéről, a kettesen meg valószínűleg hokimeccs.

Na de vissza a zenei díjazottakhoz: íme a kategóriák és győzteseik. Hűen tükrözi, mennyire fantáziátlanok és stílusanalfabéták az alpesiek. Amúgy sincs említésre méltó zenei élet, zenész az egész országban, tehát egyátalán nem értem, minek kell ezt erőltetni. Amy MacDonald például nagyon jó, tényleg, de miért kap szintem inden évben? Ja, mert valamelyest svájci származású, vagy itt nőtt fel vagy legalábbis.

Best Hit National: BLIGG — «LEGÄNDÄ & HELDÄ»
Best Hit International: SHAKIRA – «WAKA WAKA»
Best Album Pop Rock National: ADRIAN STERN – «HERZ»
Best Album Pop Rock International:
AMY MACDONALD – «A CURIOUS THING»
Best Album Urban National: BLIGG – «BART ABER HERZLICH»
Best Album Urban International: EMINEM – «RECOVERY»
Best Album Dance National: REMADY – «NO SUPERSTAR»
Best Breaking Act National: CAROLINE CHEVIN
Best Breaking Act International: UNHEILIG
Best Talent National: STEFF LA CHEFFE
Outstanding Achievement Award: POLO HOFER
Tribute Award: STEVE LEE

Mint emlékezetes, Steve Lee, a Gotthard rockbanda énekese 2010 őszén egy ostoba motorbalesetben vesztette életét. Zenésztársa vette át az Emlékdíjat (melyet idén ítéltek oda először) mégpedig nem kisebb hírességtől, mint Jon Lord-tól, a Deep Purple ex-billentyűsétől.

Úgy kaptam, nagyon klassz.

"Lélegzetelállító reklámfilmmel népszerűsíti magát a Zürichi Kamarazenekar, amely – mint sok más hasonló szervezet mostanában – a fiatalokat próbálja becsalogatni az előadásokra. A látványos videóban Ferdinand Ries második szimfóniáját hallgathatjuk meg nem mindennapi vizualizációban. A hullámvasút-szerű  kottafüzetben precízen haladunk a hangok pályáján, hogy végül elérkezzünk a fő üzenethez. „Nagy érzések” – szól a headline, amely remekül passzol a látottakhoz és hallottakhoz. Tekerjétek fel ti is a hangerőt, kezeteket tartsátok az egéren és kezdődhet a menet! (idézet: addict.blog.hu)"

A Zürichi Kamarazenekar honlapján is látható a kisfilm, valamint egy korábbi reklámfilm és néhány díjnyertes plakát is, Da Vinci után szabadon.

Február 26-án nyílik és május 15-ig látható Winterthurban, a Fotomuseumban az André Kertész kiállítás.

André Kertész 1894-ben született Budapesten és 1985-ben New Yorkban halt meg, a A Magyar Fotózás történelemkönyve, bár magáról mindvégig azt állította, "örök amatőr vagyok". Talán arra célozhatott ezzel, hogy nem ragadtatta el magát sosem, nem akart rutint szerezni, egy naívitását tudatosan megőrző profi volt inkább. Alapmű.

Idén március 3-13. között várja látogatóit a genfi autószalon. A világ 3. legnagyobb autókiállítása azt ígéri, idén felébred Csipkerózsika-álmából, ami az elmúlt 1-2 évet jellemezte.

Ha magunk elé képzeljük Svájc térképét, Genf a legalsó balcsücsökben foglal helyet, érdekes módon a Genfi-tó partján. Belépőjegy 16,-sFr, délután 16 órától 50% engedmény, de akkor épp mire kitaláljuk, hogy mit is akarunk megnézni, már bezár a bazár.
Kis adalék: íme egy statisztika, melyik autót veszik a legjobban Svájcban. (megjegyzem: minden balkán származású friss CH-állampolgár fekete Audit vesz...)

Megközelíthető autóval illetve -attól függ, ki honnan, merről jön- jó ötlet még kombinált vonatjegyet venni, mert így nem kell parkolót keresni+fizetni, valamint Genfből úgysem látunk semmit, ha a szalon érdekel, mert egész napos program és a kiállítás a pályaudvar fölött -és a reptér mellett, csak egykerítés választja el- van, elég egy-két lépcsőn felmenni.

Másik ajánlat az idei Baselworld március 24-31-ig, a világ legexkluzívabb óra- és ékszerkiállítása várja látogatóit. Itt is van kombinált vonatjegy+belépő.

Most csak ennyire fussa...

events.ch - olyan port.hu féle programajánló oldal. Kellemes hétvégét.

Micheline Calmy-Rey egyébként most jött haza Budapestről.

• Mint pár éve már mindig, idén is ma, február első szerdáján 13:30-tól tesztelik Svájc egész területén a szirénákat. Idén először teszik próbára az árvíz-veszélyre figyelmeztető szirénát is (ez olyasmi, mint egy gőzhajó-hajókürtjel).
  Az országban kb. 8'000 sziréna fog megszólalni, többször is; a teszt kb. jó fél órát tart. Akárhányszor hallom, nagyon szar érzés, teljesen olyan (hiszen tényleg olyan!!!), mint mikor a háborús filmekben szólal meg és mindenki rohan a Mustangok bombái elől a légópincébe.
  Megtudtam a hírekből, hogy Németországban a háború után az összeset leszerelték, amire rá is fáztak, hiszen már többször is jó szolgálatot tett volna a sziréna, mikor árvíz miatt kellett -volna- riasztani. Mondjuk a többség nem is nagyon tudja, melyik hangjelzés micsoda és mit kell tenni (nem baj, a szomszéd biztos tudja, majd követjük őt...), lényeg, hogy működjön. A hírekben még ez a megjegyzés áll: "További információkat a sziréna megszólalásakor szükséges tennivalókról minden telefonkönyv utolsó oldalán talál, a "Lakosság riasztása és figyelmeztetése" bekezdésben..."
• Svájc eddigi legsúlyosabb molesztálós ügyére derült fény: egy 54 éves férfi kb. 29 év szolgálati idő alatt összesen 9 otthonban volt szociális gondozó, ahol az eddigi adatok szerint 114 sértettet molesztált. Kiszemelt áldozatai gyerekek, nők, szellemi fogyatékosok voltak, az otthonok ápoltjai. Mivel a tettek többsége mára már elévült (hogy évülhet el ilyesmi???? hol élünk???), körülbelül "csak" 33 tettéért vonja majd őt felelősségre a bíróság. A fél ország teljesen le van döbbenve.
• Svájc némi fáziskéséssel még csak most kezdett bele a tehetségkutatásba, múlt szombaton ment le az első rész a DGST rövidítésre keresztelt színes esztrádműsorból, mely rögtön meglepetéssel szolgált. Nem kicsit csodálkozott a DJ Bobo-ból, egy ex-Miss Schweizból, meg még valakiból álló háromtagú zsűri, mikor egy szakmáját tekintve buszsofőrnő kivágta a magas Cét: Puccini "Gianni Schicci" című operájából énekelt el egy áriát.
  A közönség állva ünnepelte Maya Wirz szereplését, ám a világ már csak ilyen: mindig minden kitudódik. Például az is, hogy Maya szólóénekesnek tanult, papírja is van róla.
  A média szenzációvadász: máris szeretnék szétszedni, felkoncolni Maya Wirzet, amiért félrevezette a közönséget, nem mondta, hogy valójában énekesnő. A "nép" becsapva érzi magát. (ezt a média mindig jobban tudja!)
  Ám a média szeretné felkoncolni a TV felelős szerkesztőjét is, mivel ők tudták, mégis ők is hallgattak, hogy nagyobbat szóljon a szenzáció: hogy a buszsofőr operát énekel és Svájcnak is van saját Susan Boyle-ja. Ám a felelős szerkesztő mukit sem ejtették a feje lágyára, tanult ő kommunikációt (a zürichi egyetemen) és azt nyilatkozta, hogy a vetélkedő címe: Keressük a legtehetségesebb svájcit, nem pedig Keressük a legtehetségesebb amatőrt. Az, hogy Maya Wirz hivatásos énekesnek tanult, az egy dolog, viszont soha nem lépett fel és soha nem élt ebből. A végén meg úgyis a közönség dönt.
• Enyhén ciki kategóriába tartozik, hogy hamarosan, február 4-én megnyitja kapuit Baselben a MUBA, (ami olyasmi, mint a tavaszi BNV, csak hideg van) és az előzetes, kidolgozott tervek szerint a Vásár Vendége Egyiptom lenne. Vagyis lesz.
  Csakis a Sors tud ilyen glosszát írni...
  Számos európai ország tehát veszélyesnek nyilvánította Egyiptomot, folyik a turisták, egyebek kimenekítése, a múzeumok fosztogatása, brutális rongálása, itt meg ő a Vásár fia Vendége. A kiállítás szervezői nem tántorodtak el, igenis Egyiptom lesz a Vendég, megpróbálják kihozni a lehető legjobbat a szituációból, bemutatni azt az országot, amilyen Egyiptom kb. 2-3 ezer évvel héttel ezelőttig volt. Mondjuk mire mi odajutunk, bottal verik szét az utolsó kőkockákat is a piramisok maradványaiból...Én nem vagyok rasszista, de ilyen népek mondjuk minek vannak egyátalán a világon? Akik ma Egyiptom, Pakisztán, stb. területén élnek...

A luzerni kulturális központbann (KKL- Kongresszusi- és Kulturpalota) február 12-én este a progam a "Lord of the Rings Symphony" lesz, azaz egy kétórás, szimfonikus koncert a Lord of the Rings összesen kb. 9 órás filmzenéjének anyagából összeállítva. Aki szereti a könyvet-filmet, annak érdekes lehet ez a program, még akkor is, ha nem kifejezetten koncertre járó típus.
A KKL Luzern egyik építészeti jelképe, nagyon szép környezetben, a tóparton áll, előtte hattyúk meg fasor-sétány; hajókikötő.

Ez is egyedülálló műsor lesz, de mindezt messze felülmúlta a múlt hétvégi előadás, amiről lecsúsztunk, mivel jó svájci szokás szerint mindenről csak a zürichiek értesülnek, ők meg nem adják tovább az infót: 3 előadást is tartottak a Karib tenger kalózai című film legújabb részének vetítésével és élőben ott játszotta a filmzenét az eredeti szimfonikus zenekar.

Még egy érdekesség, bár sajnos elég drága: Herbert von Karajan nagy felfedezettje, Anne-Sophie Mutter jótékonysági koncertet tart ugyanitt, Luzernben. A koncert a svájci sclerosis-multiplex alapítvány javára kerül megrendezésre.
A-S. Mutter 13 éves korában állt az akkor már nagy mester Karajan elé, aki órákig várakoztatta egy folyosói padon a kislányt, mire hajlandó volt meghallgatni hegedűjátékát. Néhány perc után annyit mondott neki, hogy jó-jó, de jöjjön vissza jövőre, ha még jobban fog játszani, addig csak gyakoroljon.
A-S. így is tett, bár könnyeivel küszködve...elment, gyakorolt és nem adta fel, míg végül a híres karmester magántanítványa lett, s világhírű.
A-S. Mutter időközben kb. 40 év körüli, szerintem csodálatos művész és csodálatos ember: nevét, sikerét, elismertségét és saját tehetségét A Jó érdekében használja fel: tanít, jótékonykodik, figyelemfelhív, jövőorientált. Mindemellett 3-4 nyelven beszél, egyedülálló anya és egy Stradivari tulajdonosa, melyet rendszeresen, csakis Párizsba visz karbantartani, ápolni, megőrizni.
 

Nemrégiben volt egyszer egy születésnapom és meglepetésként azt kaptam, hogy az én Mézem elvitt engem a már régóta vágyott Hans Erni kiállítóházba. Direkt nem múzeumot írtam, mivel Hans Erni még él.

2009-ben ünnepelte 100. születésnapját, ezalkalomból meg is kapta a Swiss Award Életmű-díját és a mai napig is mindennap fest, 101-102 évesen. Nagyságát és nemzeti jelentőségét tekintve ő egy afféle svájci Picasso, meg élő történelem.
1909-ben született Luzernben; hét testvére volt, apja a Vierwaldstätter-See-n (Luzern városa e tó partján fekszik, Közép-Svájcban) egy hajón dolgozott. Hans Erni az általános iskola után műszaki rajzot tanult, később elindult Európába, Párizsba, Berlinbe, megtapasztalni és tanulni a művészetet, például a Louvre-ban, meg művészeti iskolákban, ahol alkotásaival nagyon hamar már pályázatot is nyert.

A kiállítóházban képei mellett sok dokumentum-fotó is látható, H.E. személyesen ismerte Dürrenmattot, Kokoschkát, Stravinszkijt, és sok még élő hírességet is, pl. Kofi Anant.
A művészet mellett mindig is a normális, élhető, emberi világ és értékek mellett állt ki, plakátszerű kampány-rajzokkal hol a világbékéért, hol az atomenergia ellen, hol a globális felmelegedés megállításáért emelte fel ecsetje némán kiáltó, figyelmeztető szavát. Emellett érzékenyen érintették, alkotásra inspirálták az aktuális történések is, mint pl. a 2004. karácsonyán történt cunami-katasztrófa; több képet is festett e témáról.

Ilyen hosszú alkotói pályafutás alatt, ha műveit megnézzük, észrevehető, hány irányzatot élt meg és túl: belekóstolt Dali szürrealista vilgába, vagy máshol Picasso lebeg a festmény felett; láthatunk kubista, expresszionista képeket, de újra és újra visszatér az igazi Hans Erni stílus, egyre magabiztosabban, egyre határozottabban.

Itt látható néhány jellemző és jelentősebb litográfiája, eredetiben még inkább az ember bőre alá bújik, művészetét be lehet lélegezni, tiszta gondolatai és inspiráló érzületei annyira egyszerűek és nemesek, összetettek és hétköznapiak, emberközeliek, mint a kristálytiszta forrásvíz.

Tegnap megint úton voltunk és eszembe jutott, ami már régóta.

Magyarországon egyrészt magam sem vezettem gyakran, másrészt utasként sem annyira, de hát a honi helyzetet mindenki ismeri. Svájcban viszont van egy-két népi játék, melyeket a sofőrök az utakon űznek.

1. A legfontosabb: Svájcban általában azt gondolják a sofőrök, hogy ha indexelnek, akkor az azt jelenti, hogy máris jöhetnek; máris sávot válthatnak, utat!helyet! - jövök; lassítsál Te barom, nem látod, hogy indexeltem? - satöbbi. Szóval ne várjuk el itt, hogy a sofőr előbb néz, aztán indexel, sőt, hogy utána is néz, hogy tényleg szabad-e a pálya... sajnos számítani kell tényleg arra, hogy aki indexel, az szinte rögtön ki is vág elénk.

1.a.: főleg, ha pl. autópályán jobb oldalt egy kamion araszol, utána egy személyautó; mi pedig a bal sávban nagyjából megközelítjük ezt a kombót. Tuti, hogy kirakja az indexet és ki  fog elénk jönni, még akkor is, ha bennünket erős fékezésre kényszerít ezzel és még ha utánunk üres is a bal sáv. Ez valami pszichoszomatikus dolog lehet.

2. Szintén autópálya: a felhajtók. Általában ugye az a szokás, hogy az autópályán haladók a felhajtók magasságában, ha van rá gond nélkül lehetőség, akkor kimennek balra, hogy a többiek, akik felhajtanak, be tudjanak sorolni. Tegyünk is így, jó szokás ez.
DE: pl. Aargau(AG) és Zürich(ZH) kantonokban, illetve ezen kantonok lakói ezt az íratlan szabályt kissé átírták. Ők ugyanis az autópályára felhajtás után rögtön a második szempillanatban úgyis a bal sávot fogják választani. Ők a jobb sávot is a leállósáv részének tekintik, ott nem közlekednek, az csak a bénáké. Tehát gyakorlatilag maradhatunk mi jobb oldalt, ők úgyis csak áthajtanak rajtunk a jobb oldali sávon. Természetesen az előbb említett indexelési+sávváltási módszerrel: tehát a felhajtósávban indexelnek ÉS RÖGTÖN JÖNNEK, majd indexelnek ÉS RÖGTÖN ÁTVÁLTANAK BALRA. Ez a tünetegyüttes szintén gondot okoz mind a háziorvosoknak, mind a kutatóknak...még nem találták fel az ellenszerét, illetve az ismert terápiák egyike sem bizonyult eddig hatásosnak.

2.a: Általában elmondható, hogy mindenki a bal sávban akar autózni; inkább ott tolongnak, fékezgetnek, dugóban is, minthogy a jobb oldalon. Mintha valami szégyenpad lenne a jobbsáv, vagy nem tudom. Mert a bal az érzésre gyorsabb. Mi viszont jobbról húzunk el az idióták mellett...
Jobbról előzni szigorúan tilos, Svájcban is, de felzárkózni, azaz az üres jobb sávban utólérni az előttünk haladót szabad. Csak előzni nem.

3. Szintén a gyógyíthatatlan betegségek közé tartozik és szintén leginkább autópályán, hogy aki utánunk halad, képes akár élete kockáztatásával is megelőzni bennünket, és a 200 méterre lévő következő lehajtónál elhagyni az autópályát. Akkor is, ha közel s távol csak mi és ő utazunk az autópályán. Ez előfordul néha lakott területen belül is: mint az őrült, megelőz bennünket, csak hogy két méterrel odébb bekanyarodjon jobbra.

4. Svájcban autópályán 120 km/h a megengedett sebesség tábla nélkül. Ahol meg van tábla, ott meg annyi, ezt tudjuk. Vegyük észre azt a gyakori esetet, hogy pl. aki a 100-as korlátozásnál megelőz bennünket 110-zel, az a korlátozás feloldása után is 110-zel fog autózni, vagyis csak az utunkban áll, mikor mi felvesszük újra a 120-as utazósebességet. Vagyis ott, ahol nem szabad, ott gyorsanhajt, ahol meg hajthatna 120-szal, ott meg csiga.

5. Körforgalom. Nagyon sok forgalmas kereszteződésben működik már évtizedek óta körforgalom. Alaptétel, hogy Aargau(AG) és Bern(BE) kanton sofőreinek fogalmuk sincsen a kétsávos körforgalom lelkivilágáról. Tehát számítsunk rá, hogy ők előttünk fognak szerencsétlenkedni, biztos, hogy rossz sávot fognak választani, valamint hogy választásuk súlya és következménye csak túl későn fog tudatosulni bennük, VISZONT VÁRATLANUL HAMAR KORRIGÁLNAK; azaz satufékre legyen felkészülve jobbunk.
Kétsávos körforgalom belső dinamikájának megismeréséhez ajánlom az előre kitáblázott iránymutató transzparenseket, illetve egy egyszerű szabály: csak akkor soroljunk be a bal sávba, ha a.) a legutolsó kihajtónál kívánjuk elhagyni a körforgalmat b.) ha -eltévedtünk és- meg akarunk fordulni (tehát ugyanott akarunk majd lehajtani, ahol most felhajtunk)

6. Ha közlekedünk, akkor előbb-utóbb valahol valószínűleg parkolni is fogunk. Bevásárlóközpontokban -itt is- meglátszik az emberek lustasága: mindenki a bejárathoz legközelebb akar parkolni, nagyon sokan képesek inkább akár 10 percig is járó motorral várni a parkoló közlekedősávjában arra, hogy a kiszemelt parkolóhelyen még épp a bepakolással foglalatoskodó másik befejezze a berámolást, visszavigye a bevásárlókocsit és végre felszabaduljon a parkolóhely.

6.a.: Egyéb helyeken általában jól pozícionált parkolóházakban hagyhatjuk az autónkat, illetve nagyon elterjedt az úgynevezett Kékzóna, azaz kék színnel előre megrajzolt keretekben parkolhatunk az utcán, ne felejtsük el azonban kitenni a szélvédő mögé a kék parkolótáblát, amin szigorúan be kell állítani megérkezésünk időpontját. Törvényileg a kék zónában 1 órát parkolhatunk, és ha pl. 11 óra 10-kor érkeztünk meg, akkor a parkolótáblát beállíthatjuk 11:30-ra, így 12:30-ig parkolhatunk ott. Ezen mozzanat elmulasztása gyakorlatilag felér a tilosban parkolásal; amit itt -is- nagyon szigorúan vesznek. A tábla hátulján további útmutatót olvashatunk a szabályokról, pl. ha jól tudom, a kék zóna szabályai 18:00 óráig érvényesek, utána 1 óránál hosszabb időt is parkolhatunk és talán tábla sem kell...nézzen utána, akinek kell. A kék zóna egyébként annyira elterjedt és bevett dolog, hogy ha pl. új autót veszünk kereskedőtől, ez a kék táblácska ugyanúgy az alaptartozék része, mint az elakadásjelző 3szög vagy a forgalmi. Minden kocsiban van, kell lennie.

7. Svájcban a másik sofőr közlekedési stílusát kritizáló, egyéb országokban hagyományos egyezményes jelek tilosak. Nem "nem való, nem szabad", stb. hanem akár fel is jelentkethen miatta, tehát kerüljük.
Ezek pedig: ujjal, kézzel, egyébbel mutogatás, villantás, autópályán pl. bal oldali sávban rámászni a másikra és balra indexelni, felszólítva az előttünk araszolót arra, hogy húzódjon le jobbra, meg hasolnók. Tényleg feljelenthetnek érte, szóval kerüljük.

8. Rendőrség: általában nagyon jószívűek és megbocsátóak; ha közúti ellenőrzés alkalmával valamit nehezményeznek, vagy akár gyorshajtásért állítanak meg, mutassunk bűnbánatot. Megbánással, belátással és elnézéskéréssel, esetleg némi fogadkozással, hogy mi aztán soha többé nem teszünk ilyet, sokszor fájdalommentesen meg lehet úszni kényes szitut is. Ha nekünk áll feljebb, akkor ők is bekeményítenek. Szóval ne reklamáljunk, megvesztegetés meg még csak véletlenül se jusson eszünkbe.
Ha megállítanak, ablakot leengedni és a belső viágítást felkapcsolni, hogy lássák a kezünket, meg hogy mi történik a járműben. Lassú mozdulatokkal nyúlni az igazolványokért. Sokkal nyugodtabban fognak velünk bánni.

9. Svájcban nincsenek az autópálya mentén kilométerjelzők. Az autópályákat jelző táblák zöldek, az autópálya sorszáma piros alapon fehér síkidomba írva; az autóutak (sima főút) kék színű táblával vannak jelölve. (Fotó: Közlekedési Múzeum Luzern; balra fent látható egy előjelző tábla a kétsávos körforgalomhoz, a benzinkút jele mellett)

10. Végül egy új hír: a Közép-Svájcból (Härkingen-Hägendorf felől) Basel felé vezető autópályán üzembe helyezték Svájc első ún. section controll-ját. Ez azt jelenti, hogy a Belchen Tunnel (alagút) előtt és után mérőkapukat szereltek fel és a szerkezet méri, hogy mennyi idő alatt teszi meg az ember az adott távot. Ha túl kevés időt regisztrál, akkor szerinte túl gyorsan hajtottunk és fáradhatunk a kasszához. (Hasonló "fizetőkapu" gúnynévvel illetett szakasz-időmérő kapukat találhatunk újabban Ausztriában is, illetve Olaszországban van nagy divatja: az autópálya ugyanis úgy működik Olaszországban, hogy felhajtáskor jegyet húzol az automatából, lehajtásnál bedugod a jegyedet és fizetsz. Ha az automata szintén túl kevésnek találja a jegyeden regisztrált időpont óta a lehajtásig eltelt időt, vagyis gyorsan hajtottál, akkor az autópálya-használati díj mellé büntetést is fizetsz rögtön.)

Balesetmentes közlekedést!

Január 15-én 91 éves korában elhunyt Stephanie Glaser, svájci színésznő.

Magyaroknak a neve nem sokat mond, de érzékeltetésül: ő olyan volt, mint nekünk Tolnay Klári vagy Kiss Manyi. Szinte utolsó lélegzetig dolgozott, megmaradt harsány, szókimondó humoránál, örökifjan tartotta a munka.

1932-ben szerepelt először darabban a berni városi színházban, utána színészetet tanult pl. Bécsben is, majd visszatért Bernbe. Később sok mozifilmben is játszott, míg nem beleöregedett a Szupernagyi szerepbe. 2006-ban a "Die Herbstzeitlosen" (kb. Sosem öregszünk meg! vagy Alkonykor nélkül) című filmben például egy saját korabeli öreg hölgyet alakít, aki egy kisvárosban szexi fehérneműbutikot nyit...

2006-ban ő is kapott SwissAward kitüntetést.

Idén immáron kilencedik alkalommal adták át a Swiss Award-ot, azaz a Svájci Nagy Nemzeti Díjat egy egész estét betöltő Sven Epiney gálaműsor keretén belül. Életmű-díjat Emil Steinberger kapott, további jelöltek és díjazottak kategóriánként:

• Gazdaság- Felix Richterich, a Ricola gyógynövény-cukorkákból ő a "Ri-", azaz az ügyvezető igazgató (totálban: Richterich & Co. cég Laufenből, ami Baselland Kantonban található. A LAUFEN kerámiagyár, az "olo" marcipán közvetlen közelében...).
• Show - Sophie Hunger, énekesnő, szövegíró, zenész
• Politikus - Pascale Bruderer, az elmúlt évben ő volt a nagy Nemzetigyűlés soros elnöke, azaz Nationalratspräsidentin. Egyébként a Facebookon visszajelölt ismerősnek, jófej. Nekem nagyon tetszik, ahogy a svájci dialektet beszéli.
• Társadalom/Humán - Marianne Kaufmann és Rolf Maibach, ők egy idős orvos és egy fiatal ápolónő. Az orvos Svájcban már nyugdíjba mehetett volna, ám azt mondta, inkább elmegy a katasztrófa-sújtotta Haitire és segít az embereken az ottani Albert Schweizer kórházban. A fiatal ápolónő pedig hűségesen követte, s lám, megérte: a kategórián belüli díjon felül őket választotta meg az ország, betelefonálós módszerrel abszolút győztesnek, főfő "Év emberének" a műsor végén.
• Kultúra - Martin Suter bestseller író. A kategória egy másik jelöltjével igazából mi, magyarok büszkélkedhetünk, bár a riportban és életrajzában svájcinak vallja magát: Melinda Nadj Abonji (Nagy Abonyi, ugye-ugye...?) szintén író legutóbbi könyvével, a Tauben fliegen auf (A galambok felröppennek) svájci írónők közül először nyerte el a frankfurti könyvhéten  a német majd később a svájci Az Év könyve címet. (A könyv félig önéletrajzi ihletésű, egy szerbiai magyar család sorsát dolgozza fel, akik áttelepültek Svájcba, hogy új életet kezdjenek.)

*Sven Epiney egy hasonlóan levakarhatatlan kullancs, akire mindent rábíznak a médiában, ilyenek feltűnnek néha odahaza is, mint Ördögh Nóra, Balázs, Stohl Buci, Tilla vagy ilyesmi. Nem mondom, svájci viszonylatban még jól is néz ki, de ez valószínűleg onnan jön, hogy a neve alapján valakije mondjuk francia vagy legalábbis. És el is hiszi magáról, hogy ő mindenhez ért, médiaguru.

UPDATE: -egyszerűen neve beírásával- megtaláltam az interneten Nagy Abonyi Melinda könyvét illetve a magyar cikkeket. A mű magyar pontos címe: Galambok röppennek fel.

Azaz idén adventkor is: Minden fillér számít!

Mint emlékezetes, tavaly debütált, idén tehát második alkalommal kerül megrendezésre egy újfajta adomány-gyűjtő mega-maraton-akció. Tavaly a malária elleni küzdelemhez gyűjtöttek pénzt, idén a háború súlytotta övezetek gyermekeinek megsegítésére.

Ismét a berni Bundesplatzon (a parlament előtti tér) felállított üvegfalú stúdióból sugározzák a DRS 3, azaz az állami 3-as számú rádiócsatorna adását, december 13-18-ig bé van oda zárva a 3 műsorvezető: Nik Hartman, Anic Lautenschlager és Tom Gisler. Az akciót a még miniszterelnök Doris Leuthard nyitotta meg egy gongszóval-ütéssel, és máris özönlöttek az adományok, mivel a gyűjtésről szóló reklámok már több, mint egy hete beharangozták az eseményt.
Adakozni lehet minden formában: a COOP pl. minden megvásárolt Grittibänz (ez egy speciális péksüti, egy majdnem-ember-figurát formáz és ilyenkor van szezonja) árából valamennyit eljuttat az adomány-gyűjtésbe; lehet SMS-ezni, utalni, személyesen bedobni a pénzt Bernben...szóval minden lehetőség adott.

Az adományszámláló állása a második nap reggelén 323'150,-frankot mutat.

Tavaly 5 nap alatt, a hivatalos akció idején több, mint 7 millió svájci frank gyűlt össze, az utózöngékkel, becsatlakozó helyi akciókkal, aukciókkal együtt több, mint 9 millió. És egy fergeteges party sikerült alezárásból, a "kiköltözésből": ugyanis a három műsorvezető tényleg be van oda zárva az üvegfalak mögé! A stúdió mögötti szobában alszanak és csak 5 nap múlva jönnek ki.
Az adakozók egy ablaknál személyesen is beadhatják adományaikat, és aki szeretné, készítenek róla pillanatfelvételt, ami a hivatalos honlapon meg is jelenik.

Támogatók többek között a Swisscom, a ricardo.ch, a COOP és még nagyon-nagyon sokan mások. A ricardo.ch internetes aukciós oldalon például a mai fő attrakció: 1 napos vendégeskedés Marc Foster filmrendező filmforgatásán. Ő rendezte a legutóbbi James Bond-filmet.

A rádióműsor egyébként elég gyenge, néhány közismert slágertől eltekintve általában olyan számok szólna a rádióból, amiket halandó, mint én se nem ismer, se nem bír elviselni (lásd eggyel ezelőtti bejegyzés), viszont a speciális, adakozó műsorban a hallgatók is szerkesztik a műsort: pénzfelajánlással lehet számot kérni, mint például Justin Bieber Baby című slágere több, mint 20ezer frankot ért... Egyébként pedig nagyon sok prominens látogató is érkezik majd az üvegkalitkába, s ha épp énekes az illető, mint Zuccero vagy Stress, akkor élőben zenél, vagy ha nem énekes a tanult szakmája, akkor is...