2014.07.06. 12:04

hajókázzunk

Svájcban gyönyörű tavak bújnak meg a hegyek meg völgyek között; a wikipédia szerint egész pontosan 1'484 darab.

A nagyobbak hajózhatók is és erre most nagyon jó alkalom kínálkozik: aki rendelkezik COOP Supercard-dal, most mindössze 200 pontért (ami "beváltási értéken" gyakorlatilag 2 frank) válthat a neten egy 11 kuponból álló kedvezménycsomagot, mellyel 11 hajókirándulásra vásárolhat nagyon kedvezményes napijegyeket.

1 kuponnal 1 felnőtt válthat kedvezményes napijegyet, kupononként (felnőttenként) 1-2 16 éven aluli gyermek ingyen utazik vele.

A hajókirándulások:

- Genfi-tó
- Vierwaldstätter-tó (Luzern)
Biel-tó, Aare und Három-tó hajókirándulás
- Neuenburger- Murteni-tó
- Hallwiler-tó
- Luganoi-tó
- Rajna Basel – Rheinfelden
- Thun- und Brienzer-tó
- Bodeni-tó
- Greifen-tó
- Waleni-tó

Ezt nem kéne ide írnom...de én úgy láttam, hogy a kuponokon nincsen semmi egyedi azonosító, vonalkód vagy ilyesmi, tehát talán az is járható út, hogy csak egyszer 200 pontért veszi meg az ember, de ki lehet nyomtatni többször is. Lehet, de nem biztos.

Tehát megveszed, kinyomtatod és a kasszánál fizetéskor ilyen speciális, kedvezményes jegyet kérsz és átadod a kupont. Ha valakinek nincs Supercardja, de szeretne hajókázni, írjon és veszek neki szívesen kupont.

Részletek a Coop honlapján.

Kupon rendelhető 2014. augusztus 10-ig és a hajószezon végéig használhatók fel.

2014.05.19. 11:53

H.R. Giger

giger.jpg

Alig egy hete épp azt mondtam Velencében, hogy a függővasút sínpályája pont olyan, mint egy Alien-lény gerince Giger tollából, másnap meg olvastam, hogy meghalt.

Hans-Ruedi Giger 74 éves korában hunyt el, egy balesetben szenvedett sérüléseit csak 1-2 nappal élte túl.

1979-ben Oscar-díjat kapott az Alien (magyarul azt hiszem a Nyolcadik utas a Halál) című film szörnyének megalkotásáért. Később is ezen a vonalon maradt: szörnyeket, erőszakkal és brutalitással töltött sci-fi alakokat, alakzatokat hozott létre íróasztalán.

Legutolsó munkáinak egyike a Prometheus filmben láthatóak.

Bár évtizedek óta Zürichben élt, a munkásságát kiállító gyűjtemény Gruyerben, Fribourg kantonban tekinthető meg. (Gruyere szép kirándulás akkor is, ha a gyűjteményt nem nézzük meg.)

2014.04.28. 12:41

Húsvétoltunk

Itt.

A bázis a Brienz-tó partján, Brienz településhez tartozó Aaregg kempingben volt.

Kirándulások innen:

Majd kiegészítem kis élménybeszámolóval...ha egyszer megint lesz időm. És jön majd egy újabb népszavazás is, meg infó a nyugdíjrendszer 2. oszlopáról.

U.I.: Szerencsére locsolkodás nem volt!

Erre jártunk a 10 nap szabadság alatt. (Képek esetleg később.)

Tehát abban a sarokban, "keleten", ahol Svájc Ausztriával, Lichtensteinnel és Olaszországgal találkozik. Egyik nap a lilával jelölt útvonalat tettük meg.

Bad Ragaz - Landquart - Klosters - Vereina autóvonat - Zernez - Sankt Moritz - Silvaplana tó - Savognin - Chur és vissza Bad Ragaz. Kb. 4-5,5 óra körút, forgalomtól és a bámészkodás hosszától függően.

vereina2.jpg

Ezen a második képen nem vette be a rendszer az autóvonatot, ami átrepít a hegy gyomrán át: valójában az egyenes, szaggatott vonal mentén utaztunk a jobb középen, nem pedig Davoson keresztül. (azt a múltkor tettük.)

vereina.jpg

2013.08.31. 20:45

Hoselupf

Maradjunk annyiban, hogy "Nadrágemelintés".

A Hoselupf egy másik szó Svájc nemzeti sportjának elnevezésére, ami hivatalosan a Schwingen. (nem keverendő össze a szvingerrel)
A sport maga -az én laikus szememnek- egy olyan birkózás-cselgáncs féle testi érintkezés, több menetben, körkapcsolásban, keresztben kieséses rítus szerint. Fürészporral terített küzdőtéren folyik a bírkózás, teljes öltözetben: póló vagy havasi gyopárka mintás, népies ing, hosszú nadrág és erre húzzák rá a zsákszerűnek tetsző rövid nadrágot, aminél fogva tartja egymást a két küzdő fél (ott keresnek fogást a másikon és húzzák a nadrágjánál fogva, innen a Hoselupf elnevezés) Egy-egy küzdelem alig néhány perces, kétvállra fektetéssel ér véget.

Tegnap volt az ünnepélyes, hivatalos megnyitója és első eseménynapja az idei, 2013-as Országos, államszövetségi Schwinger-bajnokságnak (Eidgenössisches Schwing- und Aelplerfest). Az országos megmérettetést 3 évente rendezik meg, legutóbb 2010-ben egy akkor 20 éves fiatal meglepetés, Kilian Wenger lett a Schwingerkönig (a Birkózók Királya). Ő akkor egy érdekes rekordot állított be: előtte 30 évvel ezelőtt sikerült az, amit ő is elért: hogy 8 küzdelemből 8-at megnyert és így vonult a döntöbe, ahol szintén nyert.

Most egyébként nem áll ennyire jól, ha jól hallottam a hírekben, már el is szállt a reális esélye a címvédésre. Eddig a legeredményesebb Király Jörg Abdelhalden volt, összesen háromszor volt győztes Schwingerkönig. Jörg egyébként nem csak a fő számban aratott már sikereket, hanem a melléksportágakban is, úgy mint Hornussen a vagy Steinstossen.

Az esemény mindig máshol kerül megrendezésre, idén Burgdorfban, ami az Emmentáli sajt szép hazájában helyezkedik el, az Emmen folyó völgyében. A térképen épp egy gondolatnyit balra és lentebb az ország közepénél, Bern kantonban.

A bajnokság vasárnap estig tart, a fődíj a dicsőségen kívül pedig Ő. Egy nagyon sok pénzt érő tenyészbika.

2013.05.07. 11:17

rövid hírek 4.9

Némi szünet után most visszatértem, elég sűrű 1 hét áll mögöttem, többek között ilyen dolgok "jöttek közbe":

  • Április utolsó hétvégéjén Grenchen kis repterén (Solothurn kanton) rendezték meg az évi rendes helikopter találkozót. A kiállított helikopterek többek között: a katonaság szeme fénye, a Super Puma; vasárnap hajmeresztő mutatványokat mutatatott be a fejünk fölött, volt még Eurokopter, stb.
    A képeken nem látom, pedig ő is ott volt: Sigi Schwarz és a Red Bull helikoptere. A hivatalos képeken azt a gépet sem látom, amivel mi repültünk (valami újféle Eurocopter), ugyanis a repülős napokon általában szokott lenni "reptetés", azaz be lehet fizetni egy kis sétarepülésre és hát igen. Ha már ott vagyunk. Akkor repültünk egyet.

  • Szóval ez volt vasárnap, aztán pár nap múlva, a hét közepén végre sikerült szerezni tiszteletjegyet a Baselworld Óra- és ékszerkiállításra. A Baselworld a maga nemében és méreteit tekintve is teljesen egyedülálló: a legnevesebb óra- és ékszergyártók találkozója, a luxustól a divatékszerig - a Rolextől a Hublot-on át az Esprit vagy Puma modellekig. A kiállítás hivatalos kiadványa elektronikus változatban is elérhető, szó esik benne Roger Federer és a Rolex együttműködéséről, valamint megszólalnak a leghíresebb márkák képviselői. Idén Johann Schneider-Amman, gazdasági-iparminiszter nyitotta meg a kiállítást. Jellemző adat, hogy a kiállítás ideje alatt játszott Basel (FCB) itthon a Chelsea ellen és alig találtak valahol hotelt az angoloknak, mert legalább 50 km-es körzetben már jó előre az összes hotelszoba foglalt ilyenkor.
    A kiállítás elnevezése egyébként tökéletes: Basel amúgy is elvarázsol, imádom, és a "kis ékszerdoboz" - a gyémántok, rubinok világa város a városban - egy külön világ a világban. A vásárváros amúgy is hatalmas csarnoképületeiben vannak felépítve a "standok", melyek valójában finomstílusú luxusszalonok; többnyire kétszintesek, süppedő szőnyeggel, neobarokk, álomszép ülőbútorokkal. A hivatalos honlap kisflmjén egy pillanatra látszik a Breitling standja a szemben lévő kiállító 1. emeletéről, fentről: a Breitling a látogatók feje fölé emelt egy kb. 10x2 méteres tengeri akváriumot, kisméretű macskacápákkal, óceáni halakkal...szóval hihetetlen az egész, egyszer az életben látni kell.

  • Ugyancsak pár napra rá egy másik kiállítás: a hagyományos tavaszi BNV. BEA (csak óvatosan a linkkel, mert hangos) a rövidítése (az autópályáról a városba vezető úton is így van kiírva, orientálódjunk ennek megfelelően) és nemzeti iparcikk és mezőgazdagási vásár. A felvezető kisfilmben látható Bern néhány nevezetessége: az Óratorony (Zytglogge) és a Bundeshaus (Parlament) valamint további impressziók a belváros utcáiról.
    A BEÁ-n van kirakodóvásár mindenféle fittyfenével, a nagyépület szintjein bent vannak az iparcikk-standok (bútortól a gőzvasalóig, levesportól a lúdtalpbetétig minden), a kinti sátrakban pedig lovasbemutató, tehenek, kisállatsimogató, svájci kutyafajták bemutatója (appenzeller, berni pásztor, bernáthegyi), lehet nézni tojásból épp kikelő kismadarakat, egyszóval minden van.
    Belépődíjat lehet fizetni REKA-csekkel.(erről majd külön)

  • Tervbe van véve még Baselben a Picasso kiállítás, de ez még a jövő zenéje...

2012.10.11. 14:26

városnézés app

A svájci turisztikai hivatal weboldalán mostantól elérhető néhány klassz alkalmazás, Androidra és iPhone-ra egyaránt.

A fő attrakció 8 nagyváros City Guide-ja: Bern, Basel, Genf, Lugano, Winterthur, Luzern, Lausanne ás Zürich külön-külön App-et kapott. Vagy én voltam béna és nem találtam nyelvi beállítási lehetőséget, vagy sajnos tényleg csak angol nyelven érhető el (egyelőre).

Az alkalmazás ellát bennünket várostérképpel, ajánl városnéző-körbeséta-útvonalakat, információkat a látnivalókról, közlekedésről, hotelekről és még sok egyébről, a teljesség igénye nélkül.

A városnéző alkalmazásokon kívűl elérhető még országos hóhelyzet- és időjárás-jelentés, valamint pl. rendezvény-ajánló.

2012.04.26. 09:51

Swissminiatur

Nem pont ugyanaz, mintha az ember élőben bejárná az országot, de azért érdekes és klassz kiegészítése lehet egy, az olaszos országrészben poroszkáló kirándulásnak a Swissminiature meglátogatása.

A 14'000 négyzetméteren elterülő szabadtéri parkot 1959-ben nyitották meg, 2009-ben ünnepelte 50 éves fennállását. Gyönyörű fekvése miatt közkedvelt kirándulóhely, olyan hegyek veszik körbe, mint a Monte Generoso, Monte San Salvatore vagy a Monte San Giorgo és egyébként a Luganói-tó partján terül el a település, Melide, innen átlátni Olaszországba.

A park maga olyan, mint egy hatalmas, bejárható terepasztal, melyen 120, kézzel készített modell mutatja be Svájc látnivalóiból a leghíresebbeket: épületek, közlekedés és a természeti csodákból merítve a témákat. Mindez 1:25 méretarányban, ami azt jelenti, hogy az épületek kb. mellkasig-fejmagasságig vagy némileg afölé érnek. 3'560 m hosszú modellvasút 18 vonata teszi elevenebbé az életképeket, kanyarog az épületek között, a tavakon a hajók valóban elérik a túlsó partot, a drótkötélen fellibben a kabin a hegyoldalra, teli apró turistával, és a többi. Közel 1'500 dísznövénnyel és 15'000 virággal teszik még csodálatosabbá, feledhetetlenné a kertet. Érdekesség még, hogy a milánói dóm mását is kiállították, ez nagyobb méretarányú, mint a többi épületek és be is lehet menni. (2 lépés)

A honlapról letölthető (a helyszínen ingyenes) térképen magyarul is fel vannak tüntetve a nevezetességek.

A felsoroltakon kívül van még játszótér a gyerekeknek és többféle ízvilágú önkiszolgáló étterem. A park március közepétől október közepéig várja látogatóit, naponta 9-18 óráig. Belépődíj: felnőtt 19,- , gyerek 12,- , családi jegy 55,-. Kis segítség az odaközlekedéshez itt található, egyébként az A2 autópályán kell menni Melide lehajtóig.

Utóirat: néhány napja a heves esőzések és az azt követő napos idő hatására állítólag a közeli tóból kikúsztak a kígyók és jópár példány beosont a Swissminiature házikói közé is. Veszélytelenek, de én mégsem szeretnék velük találkozni...

2012.02.29. 07:47

rövid hírek v3.9

Le vagyok maradva. No de azért nézzük, mi a helyzet.

  • Baselben hétfőn hajnali 4-kor elstartolt az idei farsang a hagyományos "Morgestraich"-hel. A baseli farsangot a köznyelv kedvesen a "Dreei schenschte Dagg"-nak, azaz az év legszebb három napjának hívja. Én is meg más is írt már minden évben sokat a baseli farsangról, de most egy eddig még nem említett érdekesség: a hagyomány szerint hajnali 4-kor kioltják a városi közvilágítást, csak a lámpás felvonulás világít. Ezután, azaz pár óra múlva a "klikkek", azaz a felvonuló egyletek mind hazatérnek a klubhelyiségükbe, vagy együtt betérnek egy vendéglátóipari egységbe, akárcsak a többi népek és hagyomány, hogy ilyenkor Basler Mehlsuppe-t és Zibelwähe-t fogyasztanak, azaz egy spéci lisztlevest és hagymás lepényt.
    A klikkek egyébként minden évben más és más, aktuális témát dolgoznak fel, kifigurázva pl. Merkelt, Sárközyt, Berlusconit, a görögöket, zu Guttenberg plágium-botrányát vagy bármi mást, a téma pedig szép, hatalmas lámpásra (Laterne) művészien van felfestve. Egy-egy ilyen klikk akár több, mint 100 éves múltra tekint vissza; ám sajnos néhol hiányzik az utánpótlás. Az egyik klub épp ezt a témát is érintette és a felvonuláson turisták, nézelődők is beállhattak soraikba, hogy ki legyen a létszám.
    További hagyomány még, hogy farsang idején a baseli óváros "kocsmáiban" Schnitzelbängg-előadásokat tartanak. Ezt leginkább a Defekt-Duó-hoz lehetne hasonlítani, aki még emlékszik rá: kis rímes dalokba foglalt poénokat, szatírákat énekelgetnek és itt nem az énektudás a lényeg. Itt is előkerülnek a szokásos témák: aktuálisak és általánosak; helyt kap a Züri és Basel közti "örök rangadó", azaz kifigurázzák a zürichieket, de lehet pikáns is a dalocska. Az ilyen előadók közt találunk kevésbé sikereseket, de nagy népszerűségnek örvendő öreg szakmabelieket is, akiket úgy ismer és kedvel a közönség, akár mi Rodolfót. A kocsmákban előre meghirdetik az egymást váltó fellépőket, asztalt kell foglalni, mert tele vannak a helyiségek.
     
  • A Saab (nem Elie Saab) begyűrűzött Svájcba is: ugyan teli a parkoló még csak nem is használt F-18-asokkal, ám valamelyik nehéz gyermekkorával még mindig dacoló öreg fasz politikus, akinek annak idején nem jutott sem ólom-, sem műanyag katona a kinder-tojásból, kitalálta, hogy akkor vegyen -neki- az ország Grippeneket.
    Méghozzá olyanokat, amik jelen időben még nem is léteznek. És annyi pénzért, hogy annyi sok nulla (frankban kifejezve!) el sem fér egy ilyen szerény blogban, mint ez.
    Kis mellékes: ahhoz, hogy egyátalán tudjanak gyakorolni a pilóták az F-18-asokkal, különböző országokkal (USA, skandináv országok valamelyike) megállapodásokat kötöttek: az említett országból jöhettek pilóták az Alpokban a hegyek közti repülést tanulni, cserébe egy normális méretű légtérben végre repülhettek a svájciak a nagymadarakkal. Mert egyébként itthon mire gázt adnak, már ki is érnek Svájc légteréből.
    Erről természetesen nem szavazhatott a nép, nem is értem, miért. Mert valószínűleg nemmel szavaztunk volna.
     
  • Fentieken kívül más is borzolja a kedélyeket manapság a hegyek közt: nyilvánosságra hozták, hogy nem elég, hogy Európában, sőt, majdnem a világon egyedülálló az az ostobaság, hogy el sem kell jönni Svájcba, hanem bármely országban lévő külképviseleten lehet menekült-státuszért folyamodni, hanem nagyon sok ilyen menekült-státuszért folyamodót még ingyen be is utaztatják Svájcba, fizetik a repülőjegyüket. Csak az ilyen repjegy-költségek a többszörösére ugrottak 2009 és 2011 között, kb. 110ezer frankról több, mint 400ezerre. És ez csak a jéghegy csúcsa: csak a beutaztatás. Az egész menekült-ügy az országnak több millió frankjába kerül évente; miközben a táborokban a menekültek egymást lopják meg, késelik meg, felgyújtják az épületet meg hasonlók. Ráadásul nagyon sokan ál-indokok alapján jelentkeznek, csak azért, mert a koma mondta, hogy lehet...És aki megkapja az engedélyt, hozhatja automatikusan a családját, stb.stb. Vérlázító.
    Újabb hajmeresztő tény, hogy hogy is van ez?: Szerbia szerepel azon országok listáján, ahonnan hivatalosan lehet menekültstátuszt kérni politikai vagy gazdasági okokra hivatkozva, mégis hivatalosan bejelentették, hogy EU-tagságra jelölték???
    A jelenlegi állás az, hogy tíz éves csúcson volt januárban a menekült-státuszt kérvényezők száma.
    Azt már csak mellékesen említem meg, hogy a nép, a települések nagyjából olyan hévvel tiltakoznak a menekülttáborok létesítése ellen, mint ahogy Magyarországon a zöldek az autópálya nyomvonala ellen, vagy a keresztények a türelmi zónák ellen. Szorozva tízzel.
    Sokan persze arra panaszkodnak, hogy miért kell milliókkal támogatni a menekülteket, minek kell felvenni őket, hiszen úgysem boldogulnak a világ egyik legfeljettebb, leghumánusabb, leggazdagabb országában, miért nem inkább ezeknek az országoknak segít az ember, hogy a hazájuk feljődésnek induljon végre valahára. Hiszen gondoljunk csak bele, sarkítva: emberek a sivatagból, az éhezésből, az évtizedekig tartó polgárháborúkból ide érkeznek Európába...
    Amellett, hogy több tízezer svájci él  Svájcban a létminimum alatt, itt is vannak gyermekotthonok, akiknek jól jönne a segítség, kórházak, idősek otthona, stb.
    Az a baj, hogy az itteni jobbos párt, az SVP sajnos nem találja a megfelelő hangnemet, fröcsögnek, barbár módjára tevékenykednek és nyilatkoznak, elvetik a sújkot, holott ha más stílusban szólnának, a nép mellettük állna, mert pontosan azon problémák húrjait pengetik, melyek a választókat leginkább érintik és foglalkoztatják. Csak sajnos pengetés helyett az SVP tépi a húrokat.
     
  • És hipp-hopp el is érkezett az újabb népszavazás: március 11-én járulnak a svájciak az urnák elé, a következő kérdéskörökben:
    - legalább 6 hét szabadság minden munkavállalónak (a jelenlegi általános 5 hét helyett);
    - véget vetni a tömegével üresen álló, összképet csúfító üdülőövezeteknek,
    - aztán arról is, hogy fixárasak legyenek-e a svájcilag készült könyvek a könyvesboltokban,
    - aztán van itt még egy téma a jótékonysági célokból rendezett szerencsejátékokról
    - és végül az építkezési célú megtakarítások adókedvezményéről.
    Ha már népszavazás: azt hiszem, még nem említettem, hogyan is zajlik egy-egy ilyen népszavazás.
    Minden szavazásra jogosult állampolgár kb. 1 hónappal a szavazás előtt a postaládájában talál egy vaskos borítékot.
    A borítékban van egy aláíró ív, aláírás nélkül érvénytelen a szavazás.
    Minden témához mellékelnek egy nem túl hosszú, de részletes tájékoztatót: mit akarnak a beadvány támogatói, tehát mi a cél, mi a mostani gyakorlat, milyen indokokkal ellenzik az ellenzők, mik lennének a következmények, mi a Bundesrat véleménye és hogy hogyan szavazott a kérdésről a parlament két háza. (Nationalrat és Ständerat). Egyébként nyilván akkor kerül egy érvényes* beadvány népszavazásra, ha a parlament két háza plusz a Bundesrat nem bír megegyezni.
    *érvényes: adott határidőn belül 100ezer aláírást sikerült rá összegyűjteni.

    Tehát a szavazók otthon a szekreteren aláírnak, beikszelik, hogy igen vagy nem és eljuttatják az illetékesekhez a lezárt borítékot: díjmentesen postán, vagy személyesen elballag az ember a faluházára, stb. Ezt bármikor meg lehet tenni, bármely nap, illetve legkésőbb a választás napján megjelölt határidőig személyesen be lehet dobni a szavazóurnába a borítékot, a közismert módon. Nincs bonyolult adminisztráció, nincs választási bizottság, akinek nem fog a golyóstolla meg hiába keresi a neveket a gépelt listán.
    Viszont: itt mindenki a nevét adja a szavazáshoz.
     
  • Ma, február 29-én párhuzamosan az analóg műsorszórással, elindítja digitális szolgáltatását a svájci közszolgálati, az SRG. Tehát a 6 közszolgálati (2-2 német, francia és olasz) adást mától digitálisan is lehet fogni, de nem kell aggódni, nem fognak elsötétülni a képernyők: előreláthatóan 2015-ig párhuzamosan megmarad az analóg adás is. Érdekes, hogy a német a szökőévet illetve -napot Schaltjahr-nak, illetve -tag-nak hívja, amiben a "schalt" az a kapcsolást jelenti: nem véletlen, hogy Zürichben ezt az erőltetett hülye szóviccet találták ki erre az átkapcsolásra, hogy a Schalttag legyen a tévében is Schalttag, vagyis a szökőnap az átkapcsolás napja, érted, nem ragozom tovább.
    Ha jól tudom, az eddigi analóg program helyén adják a digitálisat, tehát ha valakinek még analóg készüléke van, előfordulhat, hogy meg kell keresni, hová is került az analóg adás.
    Egyébként igen, a főváros Bern, de a tévé központja is Zürichben trónol; no comment.
    A történelmi pillanatot, amihez hasonló volumenű változást csak a fekete-fehérről színes adásra áttérés hozott, a tv egy Svájc-Argentína barátságos mérkőzés élő közvetítésével ünnepli. Ma este tehát.
     
  • Múlt héten játszott ugye BL-meccset a Basel a Bayern München ellen. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy épp a Baselből igazolt át a Bayernbe a kis törpe sztárfocista, kb. 20 éves Xherdian Shaquiri.
     
  • Tovább késik az új svájci frank bankjegyek bevezetése. A közlemény szerint a biztonsági elemek miatt: szeretnék a lehető legmodernebb és legtöbb ilyen elemet beépíteni a frankba. Megjegyzem, hogy a közvélemény szerint ocsmányak az új grafikák, a legszolídabb vélemény szerint is játékpénz a Monopolyból. Röviden: a mostani tök szép, élőben még szebb, senki sem érti, minek kellett új dizájn. A címletek jellemző színvilága marad, tehát a százas ezután is kék marad, az ötvenes meg zöldes, csak ocsmány másmilyen lesz.
    Egyébként a grafikák kivitelezésére a végső, érvényes megbízást nem a pályázat győztese, hanem a holtversenyben második helyezett egyike kapta.
     
  • Január végén megtartották az idei gazdasági örsigyűlést is, erről is lemaradtam (mármint a blogban). A WEF Davosban ugyanúgy zajlott, mint eddig: bent kézrázás, mosolygás, eredménytelenség, döntések és nagy szavak, melyeket senki nem tart be; kint pedig tüntetés.

2011.06.20. 14:04

A svájci bicska

 

"A kezembe akadt egy régesrégen ajándékba kapott svájci bicska, innen az ötlet, hogy egy poszt keretein belül terjesszek egy kis ismeretet, hiszen a zsebkés elég fiús dolog ahhoz, hogy egy katonás blogban szerepeljen, arról nem is beszélve, hogy az egész világ katonai bicskaként hivatkozik rá.

Reméljük, hogy a közelgő húsvéti ünnepekre nagyon sok fiúgyerek, apa, férj, nagyapa, homo-, hetero-, transz- és aszexuális barát kap majd ajándékul svájci bicskát. Mivel a magyar fejekben elég nagy a kavar a helvét ármádia nevével fémjelzett eszközzel kapcsolatban, úgy gondoltam, önzetlenül segítek tisztába tenni egy-két dolgot.

2011.05.09. 14:26

A svájci csokoládé - 1.

Beszámoztam, mivel szándékom szerint születik még több bejegyzés az egyik legfontosabb exporttermékről. Bár már szinte mindent elmondtak róluk...

"Az édes sikerhez vezető keserű út" (Der bittere Weg zum süssen Erfolg) címmel május 5-én volt látható az SF1 tévécsatornán Christa Ulli filmje a svájci csokoládégyárak történetéről. A filmben elhangzik, hogy a világ csokoládétermelésének 3%-át adja Svájc.

A Greyzerlandban, azaz a Gruyère régióban, Broc-ban található Cailler gyárba kalauzol elsőként a film. A Cailler volt Svájc első csokimárkája, 1819-ben alapította François Louis Cailler. A legenda szerint egy olaszországi útján találkozott a csokoládéval, amit akkoriban patikában árultak és egészségmegőrző, -erősítő hatására esküdtek. Ám akkoriban még annyiba került, hogy csak a nemesek és gazdagok engedhették meg maguknak. Cailler (Svájcba) visszatértekor a Vevey melletti Corsier-ben nyitott boltot és azon munkálkodott, hogyan lehetne mindenki számára elérhetővé tenni a finomságot.

A márka jellegzetessége, hogy a legtöbb csokirecepttel ellentétben a Cailler tejpor helyett valódi, sűrített tejet használ a gyártáshoz, melyet a régió lankáin legelő tehenek adnak.
A márka sztárjai: Ambassador, Femina (ezek dobozos pralinék) vagy a Branche (túrórudi méretű csokiszelet) több, mint 100 éves múltra tekintenek vissza.

1929-ben jött létre a fúzió a Cailler és a Nestlé gyárak között, ám a Cailler a mai napig a hagyományos receptjei alapján készíti a lágy, krémes édességeit.

Folyt. köv.
 

2011.03.14. 10:31

Fasnacht

Vagyis farsang minden mennyiségben. Régiónként eltérő lehet, hogy ki mikor farsangozik, volt, ahol már múlt héten, vagy a múlt hévtégén hágott tetőfokára a hangulat, de az igazi, a hagyományos, a Basler Fasnacht, azaz a baseli farsang ma reggel kezdődött, a tradicionális Morgestraich-hal, melynek jelentése kb. ma reggel elhúzom a nótádat; egyébként ez a farsang nyitánya, a megnyitó felvonulás.

Ilyenkor már akár hajnali háromtól kezdve keresi a nézősereg a helyét az utcákon, hogy mit honnan szeretne látni a felvonulás forgatagából: kihunynak az utcai fények, teljes sötétség borul a városra, egy pillanatra mintha visszatartaná a lélegzetét és pontosan hajnali 4 órakor kiadják a tamburmajorok a jelszót: "Morgestraich - vorwärts marsch!" és elindulnak a város különböző pontjairól a felvonulók, végig az utcákon, csak a kis lámpások és a nagy laterna sejtelmes pislákolása, mint egy fényfolyó mutatja, merre visz útjuk. A témaként választott nagy világító, transzparens-szerű lámpa-építményeket piccolósok sora kíséri, ami karneváli hangzavarhoz vezet, ha a csoportok összetalálkoznak. A nézők a házfalak mentén élvezik a látványt, ügyesebbek a csoportok végéhez csapódva együtt menetelhetnek a piccolósokkal, de szokás szerint hamar olyan tömeg alakul ki, hogy akár fél órát is egyhelyben állni kényszerül az ember, szóval nem ajánlott belekavarodni a tömegbe.
Mikor hajnalodni kezd két-három óra múlva, alábbhagy a hangulat, reggeliszünet következik, és sokan betérnek egy-egy "fogadóba" elkölteni egy tradicionális Basler Mehlsuppe-t, egy lisztből készült levest. Néhány óra múlva folytatódik a program a Cortège-zsel, ami az igazi nagy felvonulás, majdnem mint a kamionos Loveparade, csak a kocsikon szexi táncosok helyett maszkokba bújt figurák szórakoztatják a népet: a lassan haladó, a választott témába öltöztetett járműről dobálnak mindenfélét a tömegbe: rózsát, cukorkát, gyömülcsöt, de legtöbbször rengeteg konfettit kap az ember a nyakába.

Baselben 3 napig tart a farsang (die dreei schenschte Dägg - azaz a legszebb 3 nap), szigorú szabályok szerinti menetrenddel és az öltözékekre vonatokzó rendtartással több felvonulással, kicsiknek is, nagyoknak is; ilyenkor a kis kocsmákban, borpincékben, meg vendéglőkben úgynevezett Schniztelbängg-eket adnak elő, ezt leginkább a Defekt-Duóhoz tudnám hasonlítani. Hasonló párosok, triók váltják egymást a színen, és szem nem marad szárazon: kifiguráznak mindenkit, ahogy csak tudnak: kül-belpolitikai személyiségeket, híreket, mindenből viccet faragnak, (Berlusconi, zu Guttenberg és Kadhaffi lesz bizonyára a fő téma...) míg a közönség az asztaloknál finom falatokat vagy csak sört-bort fogyaszt.

Este látható pl. az úgynevezett "Guggemusik" - koncert, ami nem felvonulás, hanem állókoncertet adnak a klikkek (Clique): fúvósokból és ütősökből álló zenekarok játszanak közismert régi és új dallamokat. A témákat képileg feldolgozó és megjelenítő "laternák"at később (15-én) fent a Münsterplatzon a székesegyház előtti téren állítják ki, ahol kézközelből meg lehet őket csodálni.

Már hetek óta árulják utcai árusok az úgynevezett "Fasnachtsplakette" című kitűzőt, melyből származó bevétel a szervezés költsgeihez járul hozzá. Minden évben más és más, művészi kidolgozású kitűzőt vásárolhatunk, az azévi farsangról emlékbe. Három árkategóriából választhatunk: bronzból vagy ezüstből vagy aranyozott kivitelben.

 

 

 

2011.02.23. 16:27

André Kertész

Február 26-án nyílik és május 15-ig látható Winterthurban, a Fotomuseumban az André Kertész kiállítás.

André Kertész 1894-ben született Budapesten és 1985-ben New Yorkban halt meg, a A Magyar Fotózás történelemkönyve, bár magáról mindvégig azt állította, "örök amatőr vagyok". Talán arra célozhatott ezzel, hogy nem ragadtatta el magát sosem, nem akart rutint szerezni, egy naívitását tudatosan megőrző profi volt inkább. Alapmű.

2011.02.21. 15:38

Kiállítás

Idén március 3-13. között várja látogatóit a genfi autószalon. A világ 3. legnagyobb autókiállítása azt ígéri, idén felébred Csipkerózsika-álmából, ami az elmúlt 1-2 évet jellemezte.

Ha magunk elé képzeljük Svájc térképét, Genf a legalsó balcsücsökben foglal helyet, érdekes módon a Genfi-tó partján. Belépőjegy 16,-sFr, délután 16 órától 50% engedmény, de akkor épp mire kitaláljuk, hogy mit is akarunk megnézni, már bezár a bazár.
Kis adalék: íme egy statisztika, melyik autót veszik a legjobban Svájcban. (megjegyzem: minden balkán származású friss CH-állampolgár fekete Audit vesz...)

Megközelíthető autóval illetve -attól függ, ki honnan, merről jön- jó ötlet még kombinált vonatjegyet venni, mert így nem kell parkolót keresni+fizetni, valamint Genfből úgysem látunk semmit, ha a szalon érdekel, mert egész napos program és a kiállítás a pályaudvar fölött -és a reptér mellett, csak egykerítés választja el- van, elég egy-két lépcsőn felmenni.

Másik ajánlat az idei Baselworld március 24-31-ig, a világ legexkluzívabb óra- és ékszerkiállítása várja látogatóit. Itt is van kombinált vonatjegy+belépő.

2011.01.24. 10:27

Hans Erni

Nemrégiben volt egyszer egy születésnapom és meglepetésként azt kaptam, hogy az én Mézem elvitt engem a már régóta vágyott Hans Erni kiállítóházba. Direkt nem múzeumot írtam, mivel Hans Erni még él.

2009-ben ünnepelte 100. születésnapját, ezalkalomból meg is kapta a Swiss Award Életmű-díját és a mai napig is mindennap fest, 101-102 évesen. Nagyságát és nemzeti jelentőségét tekintve ő egy afféle svájci Picasso, meg élő történelem.
1909-ben született Luzernben; hét testvére volt, apja a Vierwaldstätter-See-n (Luzern városa e tó partján fekszik, Közép-Svájcban) egy hajón dolgozott. Hans Erni az általános iskola után műszaki rajzot tanult, később elindult Európába, Párizsba, Berlinbe, megtapasztalni és tanulni a művészetet, például a Louvre-ban, meg művészeti iskolákban, ahol alkotásaival nagyon hamar már pályázatot is nyert.

A kiállítóházban képei mellett sok dokumentum-fotó is látható, H.E. személyesen ismerte Dürrenmattot, Kokoschkát, Stravinszkijt, és sok még élő hírességet is, pl. Kofi Anant.
A művészet mellett mindig is a normális, élhető, emberi világ és értékek mellett állt ki, plakátszerű kampány-rajzokkal hol a világbékéért, hol az atomenergia ellen, hol a globális felmelegedés megállításáért emelte fel ecsetje némán kiáltó, figyelmeztető szavát. Emellett érzékenyen érintették, alkotásra inspirálták az aktuális történések is, mint pl. a 2004. karácsonyán történt cunami-katasztrófa; több képet is festett e témáról.

Ilyen hosszú alkotói pályafutás alatt, ha műveit megnézzük, észrevehető, hány irányzatot élt meg és túl: belekóstolt Dali szürrealista vilgába, vagy máshol Picasso lebeg a festmény felett; láthatunk kubista, expresszionista képeket, de újra és újra visszatér az igazi Hans Erni stílus, egyre magabiztosabban, egyre határozottabban.

Itt látható néhány jellemző és jelentősebb litográfiája, eredetiben még inkább az ember bőre alá bújik, művészetét be lehet lélegezni, tiszta gondolatai és inspiráló érzületei annyira egyszerűek és nemesek, összetettek és hétköznapiak, emberközeliek, mint a kristálytiszta forrásvíz.

 

 

 

 

 

      

 

 

 

 

 

 

 

2011.01.20. 11:51

Nyitott kapuk napja

Ezen a hétvégén veszi kezdetét az az esemény-sorozat, melynek keretén belül a svájci energiaellátó-termelő létesítmények egymás után megnyitják kapuikat egy-egy hétvégére a lakosság, az érdeklődők előtt.

A mostani hétvégén, azaz január 21-22-23-án látogatható:

  • Vízerőmű, Mühleberg (ingyenes, de be kell jelentkezni)
  • Nap- és szélerőmű, Mont-Soleil
  • Naperőmű, Bern (méghozzá a Stade de Suisse futballstadion tetején!)
  • Áramelosztó-alközpont, Bassecourt

A következő program február 4-5-6-án:

  • Atomerőmű, Mühleberg
  • illetve február 04./10. radioaktív hulladék tározó, Centre de l'Aube (90,-sFr, be kell jelentkezni)

A programok ingyenesek, kivéve a legutolsót, kis eszem-iszom is szokott lenni, valamint megmutogatják, hogy hogy működik, mire való, mit csinál, hogy néz ki belülről, stb...

Bővebb információk: www.bkw-fmb.ch/besuche

2010.12.07. 13:54

Basel Tattoo

A Basel Tattoo nem azt jelenti, hogy valamelyik Basel címerét rádtetoválják, miközben részegségben öntudatlanulsz.
A Basel Tattoo egy nagyjából egyhetes rendezvény, ahol egy hétig, napi átlag 2 előadást tartanak. A program mindennap ugyanaz, tehát tekintettel a nagy érdeklődésre, jelenleg ekkorára nőtte ki magát, ennyiszer adják elő a csoportok a programjukat.

2004-ban kezdődött a rendezvény sikertörténene, amolyan katonai őrezred éves kis teadélután-koncertjeként. Akkor az alig pár résztvevős összeállításban alig akadt vendég, túlnyomó részt svájci zenekarok játszottak. Azóta világhírű és -rangú zenei szemlévé nemesült, minden égtájról érkeznek katonai (és néhány nem katonai) zenekarok, közismert, fülbemászó dallamokat, indulókat játszva vonulnak fel a baseli kaszárnyában, teljesen egyedi, majdnem karneváli hangulatot teremtve különleges formációkkal, látványos show-elemekkel.
Minden évben július közepe-vége táján kerül megrendezésre és a jegyek elővételben december elején kb. 5 nap alatt el is fogynak. (Tehát valószínűleg idén is lemaradok róla, mert ki tudja, mit csinálunk jövő nyáron....ezt így nem lehet tervezni.)

Íme a hivatalos előzetes kisfilm. Különösen ajánlom a 3:45-nél kezdődö részt.

Eddig 17 ország zenekara vett részt a Basel Tattoo-n, Svájc, Norvégia, Svédország, Dánia, Új-Zéland, USA, Ausztrália, Anglia, Írország, Skócia, Japán stb... Eleinte meghívásos alapon történt a műsor összeállítása, de időközben annyira közkedvelt és magas rangú eseménnyé vált, hogy nagyon sok csoport maga jelentkezik, hogy szeretne résztvenni a műsorban, ám csak a legjobbak kerülhetnek be a programba.

Az előadást később a tv is műsorára tűzi (SF, 3sat, ZDF, stb.) és dvd-n is meg lehet vásárolni. TV kamerákon keresztül sokkal többet lát az ember, élvezhetőbb a látvány, a közeliek és a totálok, de az élő show  hangulata, a magávalragadó dobpergés és ritmusok igazából csak az arénában élvezhetők.
Ha valaki lemarad, akkor majd jövőre...ilyen siker mellett ugyanis biztos, hogy még sokáig megrendezésre kerül a Basel Tattoo.

(a honlap elvileg elérhető magyar nyelven is, kipróbáltam...hát nem értettem meg. Gépi vagy kínai fordítás...)

2010.10.22. 08:42

túl, túl, messze túl...

...mi van a hegyen messze túl?
Hej, a hegyen messze túl...

...az van, hogy október 15-én sikerült az áttörés: egymásra talált az alagút két vége (nem a 4-es metró), így jelenleg Svájc büszkélkedhet a világ leghosszabb alagútjával.

14,5 év fúrás után immáron egy hete, hogy a hegycsúcs alatt 2500méterrel a hegy gyomrában, utolsó áttöréssel összefüggővé lett az 57 km-es új Gotthard alagút. 1999-ben kezdték el fúrni és mire minden a tervek szerint elkészül, 2017-ben kerül majd sor az átadásra. Az alagút kizárólag a vasúti közlekedést szolgálja, majd, tehermentesítve ezzel a közutakat: a jövőben az Alpokon áthaladni akaró teherforgalmat ezen a szakaszon a sínekre terelik illetve természetesen személyvonatok is közlekednek majd: az új szakasz csatlakozik a meglévő európai nagysebességű hálózathoz, így a Zürich-Milánó távolság elméletileg 2 óra 40 perces utazássá rövidül.

Gotthard-alagút része egy giga-projektnek (NEAT), melyben szakaszonként összesen 3 alagút épül(t) meg, valamint az ezekhez kapcsolódó szükséges kiépítések. A cél: lerövidíteni a német-olasz tengelyen áthaladást térben és időben.


Kuriózum, hogy Brüsszelben a közlekedésügyi ülésen is video-konferencia keretében kísérték figyelemmel az eseményt. Megszakították a tanácskozást és kommentálták a történelmi pillanatot, ami egyedülálló, mivel Svájc nem EU tag és ez a video-konferencia lehetőség eredetileg csak tagállamok részére van fenntartva.

A svájci TV többórás élő adásban számolt be a népünnepről. Az áttörés előtt egyperces  csenddel emlékeztek meg az építkezésen meghalt 8 munkatársról, akiknek egy kis emléktáblát is készítettek.

Az alagútról egyébként csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, pl. hogy legdrágább... Sok ellenző szerint pénztemető és Svájc ezzel megint az EU seggét nyalja: gyakorlatilag saját zsebből építi az EU-nak...Hát, ez is egy felfogás. Tudni kell azonban, hogy az első kapavágást -mint minden fontosabb dolgot- népszavazás előzte meg és az emberek szabad utat engedtek a fúrópajzsoknak; valamint hogy az EU támogatást ajánlott a projekthez, hogy legyen páneurópai összefogás, de Svájc nem kért a támogatásból, ragaszkodva ezáltal a 100% tulajdonhoz és döntési, üzemeltetési jogokhoz.

2010.09.13. 13:46

márkabolt

Amióta itt vagyok Svájcban, az az érzésem, hogy az itteniek egyik legfontosabb lételeme a tradíció. Igaz, Magyarországon is létezik a "Vásárolj magyar árut!" mozgalom, néha iparkodnak is a termelők és a kereskedelmi láncok, de nem annyi elhivatottsággal, mint itt.

Magyarországon -is- annyi, de annyi nemzeti érték van, amit nagy becsben kellene tartani, de valószínűleg elsunnyadnak a hétköznapok gazdasági gondjai közt. Meg mondjuk már ugye eladták az egész ország iparát...mire is legyünk büszkék...sehol, egyik nagymúltú gyár vezetősége nem beszél már magyarul.

Svájcban fogalom a nemzeti termék, reklámokban is kihangsúlyozzák, hogy Svájci Krumpli, Svájci almalé...kultikus cikkekké turbózzák a legalapvetőbb élelmiszert, terméket. És sok terméknek külön nemzeti weboldala is van, valamint ágazati szövetségek, érdekképviseletek működnek.

Néhány példa:

swissmilk.ch - minden, ami tej. A legjobbak a TV reklámok...
kartoffel.ch - A krumpli és ami belőle lehet. Az áruházakban általában zöld jelzésű a "festkochend", azaz a kötöttebb állagú és kék a "mähligkochend", vagyis a széteső krumpli. Egyik fajta sokkal alkalmasabb és jobb krumplipürének, gnocchinak, míg a másik inkább majonézes vagy petrezselymes krumplinak.
apfelsaft.ch - Alma és almalé.
schweizerfleisch.ch - A nyitólapon nagyban látható "krinolin" vagy "szafaládé" is egy nemzeti étel, itt cervelats-nak hívják. Szinte mindig minden svájci hűtőszekrényben lapul belőle néhány pár, akárcsak egy darabka Gruyère vagy Emmenthaler sajt. A cervelats-ból készítenek hideg salátát (Wurstsalat) vagy hidegen is nagyon finom csak úgy, kenyérrel, de sokan szeretik nyárson megsütve, így a kirándulások kötelező menetfelszerelése.
chocosuisse.ch - Svájci csokigyártók szövetsége. (a csokiról majd szeretnék külön bejegyzést írni)
kaese-schweiz.com - Minden, ami sajt. Rögtön a kezdőlapon egy nagyon szép márkatérkép vetül elénk: bemutatja, hogy melyik sajt kb. hogy néz ki stilizáltan és melyik régióból származik. A sajtokra klikkelve megtudhatunk róluk többet is.
Az én kedvenceim az emmentáli, az Appenzeller és a Tete-de-Moine. Ez utóbbit érdekesen, kör alakban vágják egy speciális gyaluval, ettől nagyon szép sajtrózsák keletkeznek. Most vettem csak észre, hogy azért néhány fajtát kihagytak...pl. a Luzerni tejszínes puhasajtot...
 

2010.09.09. 09:21

A berni medve

Svájc fővárosa a közhiedelemmel és jónéhány nagyképű zürichi bankár tévhitével ellentétben nem Zürich, hanem Bern.
1191-ben Berchtold V. von Zähringen herceg alapította a várost, mely egy történelmileg rövid ideig kissé átjáróház volt, míg nem 1353-ban csatlakozott az akkor már kb. 62 éve megalakult svájci államszövetséghez. Századokon át tartó erőfitogtatás és más kantonközi események után 1848-ban lett fővárossá.
A város jelképe a címerben is szereplő medve, ami németül der Bär. Tulajdonképpen ebből kapta a város a nevét: először Bärn-ként, majd modernizálva, nemzetközibbé téve a szót lett belőle Bern.
Az óvárost természetes határként öleli körbe az Aare folyó, nem egyenesen szeli át a városrészeket, mint pl. Budapesten, hanem egy kanyart ír le. A meghatározó utcatengelyek ennek megfelelően hosszanti irányúak, mint a híd tájolása is mutatja.

 

Bern egyik jelképe és látnivalója a Berner Münster, vagyis az evangélikus-református St. Vincent Apátság. Sikátorra emlékeztető kis köves utcákon baktatunk, mikor egyszer csak kitágul a tér és ott állunk a kapujában. Hatalmas és gyönyörű. Későgótikus, ha pontosak akarunk lenni: 1421-1573ig építgették, tornyát végül 1892-ben fejezték be. Mindenképpen érdemes menézni, ha valaki erre jár.

Következő látnivaló a Bundeshaus, azaz a Parlament. A fotót valószínűleg az egyik hídról készítették, ez az épület folyó felőli része (kb. úgy helyezkedik el a híd, a folyó és a parlament, mint a Budai Vár a Lánchídról nézve), a kép alján a sötét mélybe odaképzelhetjük a Tabán-szerű erdős-fás domboldalt, melynek alján ott folyik az Aare. Márciusban innen a teraszról letekintve láttunk rókát és szép madarakat is. A két kis torony egy íves homlokzatot fog be, melynek fölső peremét a 26 kanton kis címere díszíti. Az utcai, szökőkutas frontról egyszerűen átgyalogolhatunk az épület árkádjai alatt ki erre a teraszra, nincsenek kordonok és nem védik katonák.  A terasz sétány-szerű, akár a Budai Vár napos, tágas teraszai; padokkal, fákkal. A parlament látogatható, több nyelven van idegenvezetés. Néha szerepel a szépségkirálynő-jelölteknek csak úgy, érdekességképpen a bulvársajtóban feltett tesztkérdések között: közülük többen úgy tudják, hogy ez egy templom.

A Parlamenttől balra (ezen a képen jobbra) ugyancsak a téren áll a svájci Nemzeti Bank; egyesek a szökőkutak alatt sejtik az állam hatalmas arany- és valutatartalékait. Ezen a téren gyönyörű karácsonyfát szoktak felállítani, illetve néha korizásra is alkalmassá teszik. Máskor meg tüntetések, egyéb békés demonstráció foglalja el. (tömegoszlatáshoz nem kell vízágyú, ott vannak a szökőkutak -csak vicc...)

Amit egy rövid berni sétán még mindenképp érdemes megnézni, az a Zytglocke, azaz Toronyóra. Alul árkádos, akár a legtöbb ház, átsétálhatunk rajta és megtekinthetjük az évszázadok alatt Bernben használatos hosszmértékeket. Ki vannak függesztve a falra, érdekes. A házak tehát árkádokra épültek az óvárosban, feltételezem, hogy árvízvédelem miatt. Ez gyakorlatilag két szintes bevásárló utcát eredményez, mert az utcaszinten is tele van minden bolttal, kávézóval, üzlethelyiséggel és majdnem minden ház pincehelységébe is találunk ugyanitt lejárókat, ahol szintén boltok vannak: tetoválószalon, internetsarok, szappanbolt, stb. Az utcán sétálva figyelni kell: egyben vannak lekövezve az utcák, nincs külön járda és úttest, de jár busz és villamos is.

Focirajongóknak még kötelező a Stade de Suisse vagyis a Bern-Wankdorf stadion, a város szélén, ahol 1954-ben nem várt vereséget szenvedett a magyar válogatott a németektől, akik ezzel képletesen szólva letépték Puskásék nyakából a világbajnoki aranyat, melyet a mieink gondolatban már csókolgattak, fogukhoz vertek. Az egész világ "Berni csoda"-ként (Wunder von Bern) emlegeti a németek gyűzelmét, gondolom, mi magyarok nem annyira. A stadion egyébként a berni futballcsapat, a Berner Young Boys otthona.
Svájcban szokás, hogy a nagyobb stadionok (Wankdorf, Basel St. Jakob, St.Gallen...) nem egyszerűen lelátók, hanem egyben bevásárlóközpontok is. A legtöbb közkedvelt üzletlánc  (Globus, Manor, Coop, stb.) képviselteti magát, egyben fenntartja a stadiont. Illetve irodákat is bérbe adnak, és több fitnessz- és tornaterem is található a hatalmas épületben.

És végül, amiről igazán írni szerettem volna: a berni medve. Bern jelképe nem csak egy stilizált fekete rajz a város zászlaján, hanem valóban létezik egy Medveárok, ahol igazi macik élnek és a város nagy becsben tartja őket. Mi sem mutatja ez jobban annál, hogy 2009-ben kaptak a macik egy új, tágas, modern birodalmat az Aare folyó partján. Nagyjából 6'000 négyzetméter területet vehettek birtokba, mely szabadtéri és belső, barlangszerű területeket biztosít az állatoknak. Látogatható, körbe lehet járni a lejtős, elkerített kifutót, lent a folyóparton sétány található fákkal, padokkal, "dunaparti lépcsőkkel"...