Évszak nem múlhat el Svájcban egy-egy népszavazás nélkül. Ha nem lenne, hiányozna, mint a Jó ebédhez szól a nóta vagy a Barátok közt.

Legközelebb november 28-án járulhat a nép a szavazóurnák elé, hogy az úgynevezett "Ausschaffungsinitiative" vagyis kitoloncolási beadványról döntsön.
A beadványnak természetesen vannak ellenzői, viszont nem is lennének svájciak -mármint az ellenzők- ha nem egy kis mismásolgatással, diplomatikus ódzkodással próbálnának ellenszegülni, egy határozott NEM helyett.
Elmagyarázom.
Az eredeti beadvány úgy szól, hogy

"Azt akarjuk, hogy...:
ha egy bármilyen bevándorló, aki még nem rendelkezik svájci állampolgársággal, hanem csak külföldi igazolvánnyal vagy semmilyen papírokkal, vagy illegálisan tartózkodik Svájcban, bűnt követ el és jogerős ítélet születik, toloncolják ki és az elkövetett bűn mértékének megfelelően 5-15 évig terjedő -visszaeső esetén 20 év- beutazási tilalommal tarkítva sújtson le a törvény ökle.
A szóban forgó bűntettek: szándékos emberölés, nemi erőszak, egyéb nemi bűncselekmény, rablás, fegyveres rablás, emberkereskedelem, drogkereskedelem, betörés és  visszaélés szociális juttatásokkal (-mosoly-, ez ugyanis ilyen tömegsport a balkánról jöttek körében).

A kicsitellenzők ezzel szemben azt mondják, hogy hát izé...jó-jó, de...nem kell rögtön kitoloncolni, csak ha egy évnél hosszabb, letöltendő börtönbüntetést kapott, meg minden attól is függ, hogy mit és milyen súlyosan követett el...Mint már mondtam, ilyen "Mondjuk nemet igennel" stílusú, svájci ellenvetés.
Mondjuk azt rögtön nem értem, hogy hogyan gondolják: elítélnek valakit itt 5 évre és hazaküldik mondjuk Montenegroba? Innen kötelezik az ottani igazságszolgáltatást a végrehajtásra? Vagy persze nem is biztos, hogy végrehajtják. Mondjuk, mindegy, az a lényeg, hogy kerítésen kívül legyen...

Néhány adu azért van a kicsit- és a nagyonellenzők kezében.

1. A bűnelkövetők több, mint fele svájci. Állítólag 65% körüli az arány.
   
2. Aki menekültstátuszban él Svájcban, azt egy egyezmény szerint nem lehet hazatoloncolni, ha hazájában veszélyben forogna az élete.
   
3. Azokat a bevándorlókat, akik már rendelkeznek svájci állampolgársággal, sem lehet kitoloncolni.
   
4. Az a tömeg, aki illegálisan tartózkodik az országban, papírok nélkül, amúgy is nagy falat a rendőrségnek-közigazgatásnak, őket ugye ki kéne toloncolni, akár bűnelkövetők, akár nem, mégsem történik évek óta előrelépés.
5. A jelenleg elítélt kitoloncolhatókat is csak kevés számban toloncolják ki,  vagy veszítik el engedélyeiket; hiányos és puhány a törvény végrehajtása.

Hogy mennyire érdekes és érzékeny a téma, mutatja, hogy egy olyan bulvárszerű internetes újságban, mint pl. a 20min.online a cikkhez 688 hozzászólás érkezett rövid időn belül. Az igennel szavazni szándékozók között is sok a szkeptikus: minek szavazgatni, ha úgysem lesz belőle gyakorlat...a bírák túl puhányak, sőt, többen olyan jóslatokba bocsátkoznak, hogy ha megszavazza a nép a szigorúbb beadványt, végül Svájc úgyis térdet hajt majd és visszavonja, ha az EU megint beszól és nemtetszését nyilvánítja.

Ami nagyon valószínűnek tűnik.
 

Micheline Calmy-Rey külügyminiszter-asszony (maga is francia anyanyelvű) nyitotta meg október 20-án azt a  francia-nyelvű külügyminiszteri találkozót, amely előjátéka volt a pénteken kezdődött és egész hétvégén át tartó Nemzetközi Frankofon Szervezet (OIF) nagy találkozójának Montreuxben.
5 kontinens 70 állama tagja a világszervezetnek, köztük természetesen az a 36 ország, ahol a francia a hivatalos nyelv.

A konferencián általában összefogásról volt szó: francia nyelvű egyetemek összedolgozásán, hálózatépítésén; az összefogás és közös érdekképviselet által nagyobb befolyást szeretne a szervezet a világpolitikában; segítenék a szegényebb vagy katasztrófa súlytotta frankofón országokat, mint Togo, Benin vagy Ghana.
A G-20-ak elnökletét hamarosan Franciaország veszi majd át 1 évre, éppen ezért nagy tervekkel és elszántsággal, elvárásokkal néz a Frankofon Szervezet a konferencia kimenetelére és hogy Franciaország miként tudja majd a megfogalmazott célokat a G-20-ban érvényesíteni, megtámogatni.
Sárközy még kicsit kampányolt, hogy miért elképzelhetetlen és tarthatatlan, hogy miért nincs Dél-Amerikának, Afrikának és Ázsiának állandó tagsága az ENSZ biztonsági tanácsában, satöbbi.

Franciaország mindig is, így ezen a találkozón is próbált a "La grande Nation" szerepében tetszelegni, de inkább csak anyagilag dominált, mint politikailag vagy egyéb befolyással. Az egyetlen nem volt-gyarmatország, Kanada (és Québéc) tekintélye egyre inkább növekszik, a régi gyarmati Afrika országai kezdenek jobban felnézni rájuk, mint a maguktól elszállt francia-franciákra.

Svájcnak fontos ez a kapcsolat, ez a tagság; a francia svájciak amúgy is mindig reklamálnak, zabigyereknek érzik magukat, akivel nem törődik senki. Meg Svájc amúgy is elég kevés nemzetközi színpadon van jelen: nem nagy, nem nagyhatalom sem politikailag, sem sehogy, nem tagja a NATOnak, az EUnak, a G-akárhánynak, stb... Így minden  részvételi lehetőséget örömmel vállal be ez a kis ország. Svájc megmutathatja magát a távoli országoknak is, ezúttal nyelvi nehézségek nélkül (reméljük, azért nem tekintik majd Svájcot második otthonuknak...mint már sokan a volt francia gyarmatokról) valamint a Svájcban franciául tanulóknak jó ösztönző erő: mennyire kinyílik, kitágul a világ, ha megtanulsz franciául...

A konferenciát eredetileg Madagaszkár rendezhette volna, de egy 2009. márciusi puccs veszélyeztette -volna- a résztvevőket, így decemberben Svájc kapta meg a rendezési jogot, 10 hónapja volt az előkészületekre. A következő találkozó 2010-ben lesz, valahol nagyon messze. (Kinshasa)

Tévedés lenne azt hinni, hogy a svájci bazinagy demokráciában minden olajozottan megy. Például alig száradt meg a tinta a két új Szövetségi Tanácstag kinevezésén, máris megy az ereszdelahajam.
Még az állami rádió szerint is ovis matiné ez a cirkusz:
- Óvó néni, a Christian hazudott!!!
- Nem is, Fulvio hazudott! Meg ígért ezt-azt és most meg szarik rá, nem tartja be...!!!
- Nemisigaz! Te, én térden rúglak!
- Én feljelentelek!
- Óvó néniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!!

Na, hát így állunk.
Az a történet ugyanis, hogy miután megválasztották a két új minisztert, a következő munkanapon a héttagú kormány összeült és eldöntötték, hogy ki mit igazgasson. Folynak-folytak a politikai játszmák, intrikák: némelyek etikusan  és logikusan jártak volna el, szakmailag indokolt elvárásokat támasztottak, de belőlük kisemmizett falubolondja lett.
Ők azok, akik például nem értik, hogy egy évvel a hivatalos nagyparlamenti választások előtt egyátalán minek kellett a kettőnek épp most nyugdíjba vonulni. 10-15 év kormányzás után mostmár nem lett volna mindegy még fél év?
Ha meg mégis és megválasztottak új kettőt, akkor miért nem nyugodott bele mindenki abba, hogy erre a fél-egy évre egyszerűen megörökli a régi kettő hivatalát a 2 utód?
És miért választhatott hivatalt Herr Schneider-Amman, holott Frau Sommaruga nyert az első utódválasztáson? Herr Sch-Amman a második pozícióért szállt csak ringbe, később nyerte el tehát a kinevezést.
És ha a kormányban két jogász végzettségű tag is van, miért nem akarja egyik sem az igazságügyi bársonyszéket?
 

Ilyen dolgok, meg összeesküvéselméletek foglalkoztatják Christian Levrat-t is, aki Sommaruga pártjának vezetője. Szerinte Sommaruga és a szociáldemokraták szemét egyszerűen ki akarják szúrni az igazságüggyel, hogy ne lehessen beleszólásuk az ország belső ügyeibe. (amit a gazdasági-, a belügyi- és a pénzügyi tárcák jelentenek) Szerinte a többi párt lassan, szisztematikusan ki akarják söröpni a szociáldemokratákat a kormányból, mely 1959 óta egy egyezményes nagykoalícióban kormányzott. Levrat azt mondja, akkor inkább ellenzékbe vonul. (fentiekből adódóan gyakorlatilag Svájcban nincsen ellenzék, minden parlamentbe bekerült párt legalább 1 kormánytagot ad, ezért nagykoalíció. Nagyonnagy koalíció.)

Az mondjuk itt is -meg odahaza is- szúrja a szememet -másokét is- hogy ha valaki, mint pl. Eveline Widmer-Schlumpf igazságügy-miniszter volt, akkor ebből hogyan következik, hogy a pénzügyekhez is olyan k**** jól ért? Jogász létére.
Vagy hogyan lehet egyszerűen felállni az asztaltól félidőben, félbehagyva döntéseket és  folyamatokat áttenni a seggünket a gazdasági minisztériumból a közlekedési-telekommunikációs székbe?
Ez tényleg ilyen ovis szint, hogy tízkörömmel, első vérig csatát vívok az építőkockákért, ötpercig játszok velük, majd a másikat leütöm a kockákkal, mert mostmár az ő kezében lévő babával akarok játszani, de azonnal. (???)
 

Tegnap több kevésbé fontos téma között szavazott az ország az úgynevezett "ALV" (ArbeitsLose-Versicherung) vagyis a munkanélküli-segély pénzalapjának újraszabályozásáról.

Ez az indítvány a gyakorlatban röviden azt jelenti, hogy ha megszavazzák (megszavazták), akkor 2011-től kezdve szigorodnak a munkanélküli-segély jogosultságra vonatkozó szabályok, kevesebb lesz a segély (százalékban, összegszerűen, illetve rövidül a jogosultság időtartama, illetve nőnek a befizetendő járulékok.
Nemleges döntés esetén a kifizetendő segélyek szabályozásához nem nyúlhattak volna, viszont a parlament ezesetben 2-ről 2,5%-ra emelte volna a befizetendő járulék mértékét.
Mivel a népszavazás 53,4%-os (18 kanton) Igen szavazattal elfogadta az új szabálytervezetet, így a már említett eredmény lép érvénybe: 2-ről "csak" 2,2%-ra nő a munkanélküli-segély pénzalapjába fieztendő járulék ÉS egyúttal spórolnak a kifizetéseken.

A szavazás végeredménye mutatja, hogy mennyire megosztott e kérdésben az ország: leegyszerűsítve elmondható, hogy a nyugati, francia régió és az olasz ág szavazott nemmel, mivel ezeken a területeken nagyobb a munkanélküliség. Közép (német)- Svájcban elfogadták a szavazók a javaslatot és üdvözlik a végeredményt.

Franciaoldalon csalódottak és talán dühösek is a polgárok: a médiában olyan kommentárokat lehet olvasni, hogy oda a demokrácia és ezt a döntést letuszkolták a francia és olasz régiók torkán.

Tény, hogy ez a pénzügyi alap, ahová az ember a befizetései ellenében szükség esetén munkanélküli-segélyt kap, folyamatosan, évek, ha nem évtizedek óta deficitet termel és már rég eljött a cselekvés órája.

De.
Alaposan fölül kéne vizsgálni, hogy például mennyien csalnak ki segélyt hamis indokokkal, miért kell alig pár hónap munka után külföldieket is munkanélküli-segélyben részesíteni vagy pl. ha országon belül pénzhiány van egy állami alapnál, akkor miért  mondjuk Görögországba küldi a kormány a frankmilliókat...?
Vagy miért segített ugyancsak frankmilliókkal, ha nem milliárdokkal a pénzügyminiszter pl. az UBS banknak, mikor az a pénzügyi-válságra hivatkozva jajveszékelt...alig fél évvel később pedig már újra talpraállt, olyannyira, hogy ismét főszponzor a legtöbb fontos eseményen: Miss Svájc választás, Forma-1, teniszgála, stb.
Az adófizetők pénzéből.
 

Itt lehet nyomon követni Live Streamen a parlamentbéli választási eseményeket. Akkor is érdemes bekukkantani, ha nem érdekel a politika, mert legalább megnézheted az üléstermet.

Nem szeretnék ilyen közvetítőkocsit játszani, meg ez nem is politikai bolg -és nem is értek hozzá-, de épp most folyik a két leköszönő miniszter búcsúztatása, így csak néhány szót róluk.

Moritz Leuenberger például 15 éve tölti be már ezt a tisztséget, egyúttal ő a rangidős. Kétszer volt már Bundesratspresident, azaz a Hetek Tanácsának ügyeletes elnöke. Az ő minisztersége alatt történt pl. 2001-ben a New York-i WTC-esemény, vagy pl. egy súlyos tűz a Gotthard-alagútban. A másik, még csak most készülő Gotthard-alagút is sok szálon fűződik a nevéhez.
Egy alkalommal megkapta a német nyelvterület retorikai nagydíját, valamint egy olasz egyetem díszdoktorává avatta.
Egy alkalommal, mint (tele)kommunikációért is felelős miniszter, beszédet tartott hallássérültek és siket-némák konferenciáján-ünnepségén és saját kérésére megtanították neki beszédének szövegét jelbeszéddel is, hogy közelebb kerüljön hallgatóságához és az érintettekhez, ne "üvegfalon át" prédikáljon hozzájuk.

Hans-Rudolf Merz mérlegét kicsit csorbítják némely események: még él ez emlékezetben, hogy kudarcot vallott a két, Líbiában fogvatartott üzletember hazahozatalában, valamint az USA kontra UBS-ügy sem épp a sikersztorik sorát gyarapítja...érdeme viszont hogy az államadósságot jelentősen leépítette és átsegítette az országot a gazdasági válságon, mindeközben egyszercsak megállt a szíve, helikopterrel vitték kórházba, rögtön meg is operálták Bernben. Visszatért hivatalába és folytatta a munkát. A napokban pedig nevetőgörcsöt kapott egy felszólalása közben (lásd előző poszt)
 

UPDATE 10:22
Simonetta Sommaruga 159 szavazattal, a 4. körben kapott csak abszolút többséget, először 4, majd 3, végül kettejük között dőlt el a párbaj. 50 éves és épp most mond köszönöbeszédet 3 nyelven. 40 évvel azután, hogy Svájcban bevezették a nők választojogát, a héttagú kormánynak immáron 4 nő tagja van. Lesz-e ötödik?

Nem, nem lett ötödik hölgytagja a kormánynak: Johann Schneider-Amman lesz a konföderáció új pénzügyminisztere.
Már mindketten le is tették a nagyesküt, mely ceremónia okán egy érdekességet megemlítenék: nem valódi testőrként, hanem inkább reprezentatív kísérőként a minisztereket szép egyenruhás kísérők követik mindenhová, először természetesen az eskütételre, mint ezen a képen Eveline Widmer-Schlumpf-ot, 2007-ben.
 

Holnap elérkezik a nagy nap két politikus számára, a többiek meg csalódnak: szeptember 22-én választ a svájci parlament két új minisztert a Szövetségi Tanácsba (Bundesrat). Fenti képen láthatóak a jelenlegi miniszterek, balról jobbra:
Didier Burkhalter szosziális, eü és belügyi illetékes,
Eveline Widmer-Schlumpf igazságügyekben jártas dávidibolya
egy üres pozíció a pénzügyek irányítására,
még egy üres pozíció a közlekedési, vízügyi és környezetvédelmi, stb. dolgok irányítására,
Doris Leuthardt (mező)gazdasági és ipari miniszterasszony, jelenlegi kormányfő,
Micheline Calmy-Rey, a külügyminiszterasszony és
Ueli Maurer...hát őt nem is tudom. Mindig azon vacilál, hogy vegyünk-e Eurofightert vagy F-18-ast...szóval ő ilyen ólomkatona.
(Corinna Casanova, szövetségi kancellár; ő ilyen szakfelügyelő igazságosztó. Ő igazából a Hetek Tanácsa felett áll, nincs is a képen. Ha szőrszálahasogatni akarunk, akkor tulajdonképpen ő viseli az ország legmagasabb tisztségét.)

Ebbe a csapatba választanak holnap, ebből a csapatból:

A Duna jegén Simonetta Sommarugát (szociáldemokrata) és Johann Schneider Ammant (liberális demokrata) választaná a nép, de ebben a körben nem a nép dönt. Viszont az ő PR-juk a legjobb és szerintem érdekes, hogy vajon épp Svájcban mit szúrnak el mindig a zöldek, hogy nem annyira közkedveltek. Látható, hogy nagy valószínűséggel egy nő-egy férfi lesz a választás kimenetele, vagyis a nők tovább erősítik eddigi számbéli fölényüket a politikai elitben.
Jobb téma híján ezt lovagolja meg az itteni média: jajmilesssz, ha 4 nő lesz a Tanácsban, plusz a Tanács elnöke is nő, plusz a Nemzeti Tanács elnöke is nő, plusz a Parlament elnöke is nő...
Mi lenne...?
Recepteket cserélgetnek majd a híres graubündeni árpalevesről vagy rösztiről...
A megválasztott miniszterek mandátuma 4 év.
A fotók alatt a betűk azt jelentik, hogy melyik pártból/melyik régióból való a jelölt: pl. SP/Be = Szociáldemokrata Párt berni szekciója.

Végül két kisfilm, ahol Doris Leuthardt és Hans-Rudolf Merz parlamenti felszólalásaikban nevetésben törnek ki, ez utóbbi friss, pár napja történt. Ebből is látszik, mennyire lazák az itteni politikusok. Akkor is érdemes megnézni, ha valaki nem érti, miről van szó, (1. téma: lótenyésztés 2. téma előre fűszerezett húsok exportja) főleg a másodikat.

...ír az index.hu ebben a cikkében. Nekem a vége volt érdekes, a pénzpiacozás utáni szakaszok.

New Yorkban ma kezdődik az ENSZ 65. közgyűlése. Különösen fontos ez a dátum Joseph Deiss, volt svájci miniszter számára, aki ma este 21 órakor (közép-európai nyári idő szerint) foglalja el hivatalát, ugyanis őt választották meg az ENSZ közgyűlés következő házelnökének. 1 évig ő fogja vezetni a közgyűlés programját, tanácskozásait.

Névlegesen ez a tisztség a világon a leghatalmasabb, de tényleg csak névlegesen: döntéshozó vagy vétó joga ugyanis nincsen a házelnöknek, sokkal inkább reprezentatív és ceremóniamester egyvelege.

A mostani ülésezés fő témája többek között egy időközi mérleg elővezetése arról a 2000-ben tett projektnek fogadkozásról, hogy 2015-ig a tagállamok törekedni fognak a világon a szegénység és éhezés érezhető, jelentős enyhítésére. Hát, most elő a farbával, hogy mit csináltatok eddig, gyerekek!

2011-ben lesznek parlamenti választások Svájcban. A jobbos SVP (Schweizerische Volkspartei) már elkezdett gyúrni a meccsre, mégpedig egy a népnek feltett kérdéssel. Ez amolyan népmesei "egyet mondok, kettő lesz belőle": egy kérdésből (azaz inkább problémából) csináltak tizet.
Mind a külföldiek bevándorlásának ilyen-olyan megszorításával foglalkozik.

A helyzet az, hogy szerintem Svájc túl régóta túl bőkezű és jóhiszemű volt a bevándorlókkal, a menedékjogért könyörgőkkel és egyszerűen betelt a pohár. Mára azonban sajnos annyira, de annyira tele ez a pohár, hogy az ostor -mint mindig hasonló esetelben- azokon is fog csattanni, akik tényleg nem úgy és nem is azért jöttek vagy jönnének az országba.
A helyzet az, hogy a nép nagy részének elege van a mindenféle színű és szagú külföldiekből, a kormány viszont még mindig szépítgeti a statisztikákat: "jaj, hát nem is annyian, hanem csak ennyien vándorolnak be...nem is annyi, csak ennyi a menekültstátuszért folyamodók száma és lám, évente 3-at el is utasítunk...jaj, hát mi mindig is egy gondoskodó és szociálisan érzékeny állam voltunk...jaj, hát ezt nem tehetjük meg...."
Ugyan. Néhány kérdésre még én is, külföldiként is ugyanúgy szavaznék, ahogyan a feldühödött svájciak. Ami sok az sok.
Íme az ötletek, amikről el lehet dönteni, hogy a polgár támogatja-e vagy sem.:

• Az EU-val kötött szabad költözködési jogok azonnali újratárgyalása.

• Az EU-val kötött szabad költözködési jogok azonnali felmondása, újratárgyalás nélkül.

• A fellebbezési jog eltörlése elutasított állampolgári kérelem esetén.

• "Próba-állampolgárság": a megadott állampolgárság meghatározott évig visszavonható legyen, hogy ha pl. az új állampolgár bűnelkövetővé válik, kitoloncolhassák, elvehesség az új állampolgárságát.

• Letelepedési engedély visszavonása, ha az ember több éve folyamatosan szociális segélyen él, munkanélküli.

• A családegyesítés legyen nyelvtudáshoz kötött. Azaz egy tartózkodási vagy letelepedési engedélyt kapott, (esetleg már állampolgárságot is) külföldi ember rokonsága csak abban az esetben telepedhet vele együtt Svájcba, ha legalább minimális nyelvtudásal rendelkezik, vagy azonnal elkezdi tanulni, illetve a gyerekek az iskolában kötelezően tanulják valamelyik hivatalos nyelvet.

• Bűnöző külföldiek azonnali és konzekvens kiutasítása az országból, tartózkodási, esetleg beutazási engedély megvonása.

• A bevándorlók írjanak alá egy nyilatkozatot, hogy jóhiszeműen jönnek az országba és az itteni törvényekhez híven akarnak élni. Betartják az itteni szabályokat, stb...

• Illegális bevándorlók, itt tartózkodók kiutasítása.

• Egy nemzeti Hot-line létrehozása, ahol jelenteni lehet a visszaéléseket.

Na, hát némelyikkel kapásból lehet vitatkozni, vica és versa...Vitatkoznak is a fórumokon.
Például miért csak a bevándorlóknak kell írásban nyilatkozni arról, hogy tisztalni fogják a svájci törvényeket, mikor nyilván vannak svájciak is, akik nem tisztelik a törvényt...?
Vagy a legszarabb ez az utolsó: tiszta rendőrállam...amúgy is minden szarért feljelentgetik egymást, hát még ha hot-line lesz erre... Aztán majd az éjszaka közepén megáll a ház előtt egy fekete Volga...
 

Az itteni "külügyminisztériumot" úgy hívják, hogy Eidgenössisches Departement für auswärtige Angelegenheiten, (=külhoni dolgok szövetségi ügyosztálya) innen jön a rövidítés: eda.ch. Itt lehet megtalálni csaknem mindent, ami Svájcban élő vagy ide utazó külföldieket érint.

Például a különféle tartózkodási, letelepedési és munkaengedélyekről.
Ugye, a többséget ez érdekli a legjobban.
(Míg el nem felejtem: a svájci hivatalos oldalak legalább 3 nyelvűek, legtöbbje még angolul és esetleg portugálul is elérhető, tessék keresni valamelyik sarokban nyelv-választó gombokat.)

A bevándorlás ABC-je itt a "B" betűvel kezdődik. Az alábbiak az EU tagországok állampolgáraira vonatkoznak.

• "B" típusú külföldi igazolvány
  Ez az 5 évre szóló tartózkodási és szabad költözési engedély az egész ország területére. Létezik munkavállalási engedéllyel egybekötve és anélkül. EU állampolgárok az igazolvány munkavállalási engedély nélküli változatát szinte minden további nélkül igényelhetik, amennyiben pl. bankszámlán fel tudnak mutatni a kanton által meghatározott, minimális anyagi biztosítékot a megélhetésükre.
  5 év eltelte után meg kell hosszabbítani. Előfordulhat, hogy igazolnunk kell a hosszabbítás kérvényezésénél, hogy jártunk nyelvtanfolyamra, ill. beszéljük valamely államnyelvet vagy pl. ha munkavállalási engedéllyel egybekötött a B igazolványunk és az utóbbi 12 hónapban munkanélküliek voltunk, lehet, hogy csak 1 évet hosszabbítanak, nem 5-öt.
   
• "C" típusú külföldi igazolvány
  Ez határozatlan időre szóló letelepedési és szabad költözési engedély. Ez már közelít a svájci állampolgársághoz. Kb. 5-10 éves hivatalos és életvitelszerű itt tartózkodás után lehet kérvényezni. Mivel határozatlan időre szól, nem kell hosszabbítani.
   
• "Ci" típusú külföldi igazolvány
  Ez a nemzetközi szervezetek, kormányok, stb. Svájcban tartózkodó -külföldi- megbízottjai, képviselői és hivatalnokai legközelebbi hozzátartozóinak (házastárs és gyermek) szól.
   
• "G" típusú külföldi igazolvány
  Ez tulajdonképpen csakmunkaengedélynek tekinthető: olyan külföldiek kaphatják, akik nem Svájcban laknak, de itt dolgoznak. Régebben, míg szigorú országhatárok szegélyezték az országot, ez az engedély az ún. határsávban lakó és ott dolgozó (=értsd: pl. Németországban a határsávban lakó és Svájcban, a határsávban dolgozó) külföldi állampolgároknak jött jól. Manapság csak annyi a feltétel, hogy heti egy alkalommal mindenképpen vissza kell térni a lakhelynek számító országba. A modern technika vívmányaival ez akár repülőgéppel, Magyarországról is megtehető, tehát a határsávos elmélet már nem gyakorlat. Kivéve Románia, Bulgária; ők még nem kaphatnak ilyet. (még repülővel sem...)
  Elvileg korlátlan időre szól, ha az embernek korlátlan idejű munkaszerződése van. Ha 365 napnál rövidebb a munkaszerződés, akkor annak érvényességéig szól.
   
• "L" típusú külföldi igazolvány
  Ez egy, a B-hez hasonló tartózkodási engedély, legfeljebb 1 évre szól, utána hosszabbítgatni lehet-kell. Létezik munkavállalási engedéllyel egybekötve, illetve anélkül. Olyan külföldiek számára, akik valamely meghatározott céllal, több, mint a 90 napos turistáskodás, Svájcban szeretnének maradni életvitelszerűen. Pl. tanulók, egyetemisták, esetleg ha valaki fél éves levegőkúrára érkezik a hegyekbe - munkavállalási engedély nélkül.
  Vagy: munkavállalási engedéllyel együtt kapható, ha valakinek 90 napnál hosszabb, de 365 napnál  rövidebb (pl. fél év, 8 hónap, ilyesmi) idejű munkaszerződése van.
  Ezt az engedélyt szokás kiváltani akkor is, ha az ember idejön szerencsét próbálni, munkakeresés -hosszabb- idejére.

Ezen kívül léteznek még különféle engedélyek a nem-EU országok állampolgárainak, valamint különféle menekült-státuszokra. Ezeket nem részletezem, ha esetleg valakit mégis érdekel, írjon.

Idénymunkát legfeljebb 3 hónap időtartamig lehet vállalni munkavállalási engedély nélkül is (turistaként is ennyit lehet az országban tartózkodni, szóval ez egybevág), nem engedélyköteles, de a lakhely szerinti önkormányzatnál bejelentési kötelezettség érvényes.

2010. októberében két miniszter is visszavonul, helyükre már keresgélik a jelölteket. Leuenberger kb. közlekedési és vízügyi témákban ügyetlenkedett, Merz pedig pénzügyi dolgokba ütötte az orrát.
Merz egyébként az ezelőtti ciklusban miniszterelnök volt, így volt joga beleavatkozni (=lásd hátráltat; Révai Nagylexikon 4. kötet, 538. old.) az úgynevezett Kaddhaffi-incidensbe. Keresztbe-titokba megkerülte a fogságba került két svájci kiszabadításán fáradozó külügyminiszter-asszonyt, hősködni akart, de nem számolt azzal, hogy Kaddhaffinak esze ágában sem volt betartani az ígéreteit. Jól bepalizta Merz-t, ő meg röhögött a sivatagi sátortáborában.

Most pedig már tologatják jelöltjeiket a pártok, minden hírek a lehetséges utódokról szólnak. Igazából eléggé édesmindegy, ki ül a székben, mivel a dolgok nem a héttagú "kormány"-ban dőlnek el, hanem a nemzetgyűlésben (=Nationalrat, országgyűlés).