2010.12.08. 08:40

és egy újabb választás

Ma reggel, pontosabban épp ezekben a percekben, reggel 8 óra körül, szavazzák, számlálják és értékelik a Bundespräsident(in), azaz amolyan legminiszterebb miniszter, vagy miniszterelnök választást. Tehát a 7 miniszter közül választ az egész parlament 1 főt, aki államfőként képviseli az országot 1 éven át; plusz 1 helyettest.
A nagygyűlésen (alsó, felsőház, meg mindenki) összesen 223 szavazócédulát osztottak ki, 18-an hiányoztak. 106 szavazattal meg is választották Mme Micheline Calmy-Rey-t a következő 1 évre miniszterelnöknek. (További szavazatokat kaptak: Didier Burkhalter 33, Ueli Maurer 20, Eveline Widmer-Schlumpf 20 és Simonetta Sommaruga 10. Simon Amman egetlen szavazatot sem kapott, nem tudom, miért. Doris Leuthard sem, mert ő az, akit most leköszön egy év után.)

Ez a 106 szavazat elég volt a megválasztásához, de valójában jelzés értékű, mert ritka kevés, kevesebb, mint az összes felét kapta. Az utóbbi 90 évben még senki nem kapott ennyire kevés szavazatot miniszterelnök-választáson. Mme. Calmy-Rey-t épp a napokban vonta kérdőre a parlamenti bizottság, hogy mégis mi a jó fenét művelt az emlékezetes "Líbiai-affér" alkalmával, sokmindent felrónak most neki, még az is lehet, hogy komolyabb vizsgálat indul ellene, illetve munkássága ellen. Sokan támadják, hogy nem eredményorientált, hanem egyszerűen az imázsát polírozza a reflektorfényben és a nagy szavak mestere. (de hát alapvetően francia, nem igaz? akkor miért vagyunk ezen meglepődve?)
De a svájci nép szereti és tiszteli a tradíciót: megválasztották őt, mert igazából most ő következik, őt illeti ez a poszt. (jövőre, a parlamenti választásokon aztán el lehet őt zavarni a csudába) A jobbosok semmi esetre sem választottak volna mást, pl. újoncot (Amman és Sommaruga) vagy még kevésbé a nagy szosziális szívű Widmer-Schlumpfot, aki még a minarettek védelmében is vitatkozott szinte az egész országgal, vagy most a kitoloncolási beadvány ellen amikor arról ment a népszavazás.
Egyébként ez a vizsgálóbizottsági felelősségre vonás is milyen már: egyrészt, hónapokat, majdnem egy évet várni egy kivizsgálásra? Meg aztán az akkori kormányfő, Hans-Rudolf Merz sem lett felelősségre vonva, amig lehetett volna. Most meg már elment nyugdíjba.
Különben is, nem az a lényeg, hogy a két túsz kiszabadult Líbiából?
Minek kell szennyest teregetni?
Hogy kinek mihez nem lett volna joga...?

Mi ez, Bábszínház?

A helyettes-választáson már az is szimbolikával bír, hogy 11-gyel többen, 234-en vettek részt a szavazáson, E. Widmer-Schlumpfot 146 szavazattal megválasztották tehát helyettes államfőnek. Mint korábban említettem: csak a jobboldal nem támogatja, legszívesebben hazaküldenék őt háziasszonykodni vagy rösti sütő kisiparosnak.

A szavazás után az alsó és felsőház (National- und Ständerat) ismét különvált és folytatja napi tevékenységét.