2013.06.21. 10:45

rövid hírek v5.1

  • Először is egy kis bepótolnivaló: A Németországban rendezett tehetségkutató versenyeken arattak a svájciak az utóbbi időben. 2012-ben Luca Hänni nyerte meg a DSDS-nek rövidített énekes-versenyt, idén ugyanitt Beatrice Egli lett a közönség kedvence és juttatta őt csúcsra a Dieter Bohlennel kikövezett úton, a Bohlen által komponált kb. "Lángra lobban a szívem, ha meglátlak" című fülbemászóval. Ezen kívül a The Voice Kids (a The Voice gyermekeknek szóló változatát) is idén egy svájci 12 éves kislány nyerte meg, Michèle, többek között Alicia Keystől és Beyoncétól énekelt nagyon nehéz dalokat.

  • Nem az igazi, de az előrehaladott elvonási tünetek kezelésére megteszi, míg újra haza nem látogat az ember: igen, a mi, magyarok híres Túrórudizásáról van szó. Szinte egyetlen külföldön élő magyar sem felejti el megemlíteni a túrórudit, ha arról kérdezik őt valahol, mi hiányzik a hazából.
    A Coop vezette be nemrégiben az itteni változatot, ami tipikus svájci: kicsi, méregdrága, túl édes, agyoncsomagolt és fantáziátlan.
    A Quanilla nevet kapta a termék a keresztségben, kapható natúr, epres és csokis változatban; csak a nagyobb Coop élelmiszerboltokban, kb. a joghurtoknál keresendő. Egy 3 rudit tartalmazó dobozka normál ára 3,95 fr. (szorozva kb. 240-nel...)

  • Időközben volt megint egy népszavazás is. Arról kérdezték a lakosságot, hogy
    - közvetlenül a nép válassza-e a kormány tagjait (eredmény: nem)
    - a menekült-ügyi törvény sürgős szigorításai (eredmény: igen)
    Megmondom őszintén, eddig mindig rosszallottam, hogy a férjem miért nem vett részt sosem, egy szavazáson sem. És most azt is megmondom őszintén, hogy már én sem szavaztam, nem is fogok, mert úgyis mindig "veszítek". Egy olyan országról beszélek, ahol a nép megszavaz adóemelést, ha szükséges, és nem szavazta meg tavaly, hogy mindenkinek egységesen 6 hét szabadság járjon (!). Pedig ezt a két döntést még meg is értem, ezeken én is így szavaztam: számokkal meg lehet magyarázni. A többire meg csak csóválom a fejem.

  • Idén, épp most került megrendezésre az országos tornabajnokság. Sajnos már kétszer is katasztrofálisan elverte őket a vihar: egyszer a megnyitón, másodszorra pedig tegnap. Sok sérültje is van a viharnak, összehasonlítható az évekkel ezelőtti, augusztus 20-i viharral, aminek Pesten halálos áldozata is volt. Kő kövön nem maradt, döbbenetes pusztítást végzett a viharos erejű szél és a jégeső, sátrakat dobott a fákra, fákat csavart ki a szél. Sokan nem értik, hogy miért nem hallgattak a rendezők az előrejelzésekre illetve hogy a megnyitón tomboló vihar miért nem volt elég... mondják már le az egész bulit.

  • Tegnap este a közszolgálati 1-es adón főműsoridőben adták le Batthyany Béla dokumentumfilmjét, mely a Kelet-Európából Svájcba érkező, időseket ápolókról szól. Közelkép két magyar és egy lengyel gondozónőről, hogy miért, hogyan, mennyiért, mennyi önfeláldozással, milyen sok nehézséggel.

  • Szintén a közszolgálati készített egy hatrészes útifilmet a Dunáról (a legalsó volt az 1. rész); a forrástól egészen a deltáig. A Magyarországi szakaszt bemutató epizód nekem nem tetszett és a kommentár alapján nem vagyok ezzel egyedül. Elég kevés derül ki a dunai tájról, a dunai emberekről. Ehelyett Pesten egy zsidó család tradícióival találjuk magunkat szembe, másutt meg svábokkal. A film akár még lehet érdekesnek mondható is, csak éppen nem arról szól, amiről a Duna.

  • Azt is mindig elfelejtem elmesélni, hogy a zürichi operaházat egy magyar szakember irányítja: Andreas Homoki. Szülei magyarok, Németországba vándoroltak ki, ő már ott született. Riport vele a Coop Magazin másjui számában olvasható, a 118-119. oldalon.

  • És a végére tartogattam a legjavát: némi szünet és érdektelenség után újra megválasztották Svájc szépét. A régi véleményem az volt, hogy mindig vagy egy mutatós bevándorló nyeri vagy egy unalmas szőke (esetleg mindkettő: Christa Rigozzi) és akkor eljött ez a különleges évjárat, a 2013-as és végre tényleg tipikus Svájci Nő lett a szépségkirálynő: Dominique Rinderknecht.
    A versenyre ugyan kisminkelték, ám vakolat nélkül kiválóan reprezentálja a mai modern svájci nőt: rövid hajú, fiús és a végletekig emancipált. Az őt védő kommentárok is hasonlóan tipikus svájciak, a legtöbb ilyen védőbeszéd svájci nőktől jött: "végre vége a hosszú loboncok tradíciójának, miért ne lehetne rövid haja egy szépségkirálynőnek, nagyon helyes, modern nő" stb.
    Biztosan csak zavarták a loknik a hegymászásban, ami szintén hozzátartozik a mai modern svájci nő alapértelmezett hobbijaihoz, természetesen méregdrága márkás outdoor felszerelésben. (Jack Wolfskin vagy Mammut...)
    És akkor csodálkoznak meg háborognak  ugyanezek a svájci nők, ha a svájci pasik többezer frankot áldoznak arra, hogy feleséget keressenek és hozzanak Thaiföldről vagy Ukrajnából.
    Odáig meg már el sem jut a józan ész, hogy ennek a Jenő-fizurás csajnak kell összemérnie szépségét világ összes többi,  "loboncos" gyönyörűségével a Miss World választáson...



2013.06.17. 13:46

lost

Sajnos saját bőrömön tettem szert egy új ismeretre: mi van, ha a vonaton felejtjük a micsodánkat. (táska, műláb, kalap, kabát...)

Az első kétségbeesést és agyrobbanást követően vagy a cucc után vonatozunk, hogy hátha. (ez logikusan hangzik, de tök fölösleges, mint kiderült) Hazaérve azonban van egy másik lehetőség: feladhatunk kereső-hirdetést a vasút honlapján elérhető Talált Tárgyak Ügyosztályán.

Bele kell/lehet írni, hogy hol és mit hagytunk ott; hogy nézett ki, mi volt benne, legördülő menüből lehet választani, hogy egyátalán mi volt az: síléc, járókeret vagy bőrtarisznya-e? Megadjuk az elérhetőségünket és azt, hogy melyik állomáson szeretnénk átvenni a tárgyat; ha szerencsénk van és leadta valaki a holminkat, akkor itt meglesz és visszakapjuk.

A kereső-hirdetés feladását követő 4. és 10. napon küldenek egy helyzetjelentést. Nekem szerencsém volt: szombaton felejtettem ott a micsodámat és hétfőn már kaptam is e-mailt, hogy megtalálták, leadták és átvehetem a falunkban. (jó-jó, nem a megjelölt másnapon, hanem csak három nappal később, de ez már tényleg részletkérdés.)
Az ügyleti díj normál halandóknak 20,-fr, valamilyen bérlettel vagy HA-val rendelkezőknek 10,-; GA-val rendelkezőknek 5,-fr.

Ugyanezen az oldalon lehet feladni olyan hirdetést is, ha mi találtunk valamit és vissza szeretnénk szolgáltatni, de még nem volt időnk leadni valamelyik személyzettel ellátott vasútállomáson.

Én tehát két nap múlva kaptam értesítést, hogy leadták a táskámat és a 7. napon át is vehettem a mi településünkön lévő állomáson; hiánytalanul. (Nem állítom, hogy ez mindig ilyen flottul működik, de azért van remény. Sőt, megígértem magamnak, hogy én mindig mindent le fogok adni vagy megpróbálom magam visszajuttatni a tulajdonosához; mert tudom, milyen szar érzés elhagyni valami fontosat)

2013.06.02. 15:00

rövid hírek v5.0

Épp nemrég hangzott el a svájci közrádió slágerlistáján ByeAlex Kedvesem dala, mégpedig a 75-ös listán újoncként rögtön a 40. helyre jelentkezett be.  A svájciaktól 10 pontot kapott Alex, itt eléggé tetszik a népeknek, nekem is. Köszönöm szépen, csak ennyit akartam, a többi híreket majd később.

1 komment

Címkék: kultúra

süti beállítások módosítása