Úgy kaptam, nagyon klassz.

"Lélegzetelállító reklámfilmmel népszerűsíti magát a Zürichi Kamarazenekar, amely – mint sok más hasonló szervezet mostanában – a fiatalokat próbálja becsalogatni az előadásokra. A látványos videóban Ferdinand Ries második szimfóniáját hallgathatjuk meg nem mindennapi vizualizációban. A hullámvasút-szerű  kottafüzetben precízen haladunk a hangok pályáján, hogy végül elérkezzünk a fő üzenethez. „Nagy érzések” – szól a headline, amely remekül passzol a látottakhoz és hallottakhoz. Tekerjétek fel ti is a hangerőt, kezeteket tartsátok az egéren és kezdődhet a menet! (idézet: addict.blog.hu)"

A Zürichi Kamarazenekar honlapján is látható a kisfilm, valamint egy korábbi reklámfilm és néhány díjnyertes plakát is, Da Vinci után szabadon.

• Az Oscar-díj átadáson a svájci "glanz und gloria" (life-style tv műsor) riporterének beszólt Heidi Klum kisebbségi-komplexussal küzdő pasija, Seal. A riporter Heidit szerette volna kérdezni és állítólag túl közel tartotta át a mikrofont  a férfi előtt, mire Seal felháborodva beszólt neki, hogy mégis mit képzel, félre akarja őt tolni (a reflektorfényből) és egy fenyegető mozdulatot is tett a riporter felé.
  Ez is olyan szánalmas...Seal egy ócska zenész, ráadásul évek óta sikertelen, nem hallani róla szakmailag semmit, Heidi-anyu meg hasít, minden szinten. Ezért mint egy figyelemre vágyó kisfiú, nekiáll rosszalkodni, olyan "csínyekkel", mint megcsalja Heidit, botrányozik. Szánalmas.
• Svájcban még működtek a posta falára szerelt bélyeg-kiadó automaták. Az ember kiválasztotta, hogy milyen címletű postai bélyeget szeretne, bedobta a pénzt és máris felnyalhatta a borítékra a kézbesítés díját, hogy közvetlen utána bedobja a levélszekrénybe, a posta nyitvatartási idején túl -is-. Sajnos mint a nyilvános telefonfülkéknek, a bélyeg-automatáknak is leketyegett az ideje, folyamatosan szerelik le őket, pedig olyan kis szép, tradicionális sárga, régimódi fémdobozok voltak, a falra szerelve.
• És ha már telefonfülke: a svájci telekommunikációs óriás, a Swisscom nemrégiben bemutatta legújabb ötletét néhány nagyváros pályaudvarán: a jövő telefonfülkéjét. Az úgynevezett Open WorkBox-ot némelyek első meglepetésükben nyilvános wc-nek nézték (ez még a jövőben is előfordulhat), valójában azonban egy kis fülke, felszerelve nagysebességű internet-kapcsolattal, HD-monitorral, webcammel, fax-nyomtató-scanner-fénymásoló készülékkel, irodai kiegészítőkkel, satöbbivel., privát szférát teremtve a nagyvárosi forgatagban. Számkód nyitja a fülkét és természetesen fizetős, mint minden, (főleg a swisscomnál). A célcsoport az utazó porszívóügynök üzletember, aki megállna néha egy kis faxolásra vagy egy video-konferencia szeánszra.
  Március végéig ingyenesen ki lehet próbálni, max. 1 óra hosszát, utána félóránként 14,-frank a bérletidíj, vagy lehet vásárolni éves jogosultságot 90,-frankért.
• Egyesek számítanak, mások már kezdenek rettegni az Észak-Afrikából Európába áramló menekült-hullámtól.
  Többek között erről illetve arról is nyilatkozott Christoph Blocher (régi, vezető jobbos politikus), hogy szerinte Svájcnak fel kellene mondania a schengeni és dublini szerződéseket, annál is inkább, mert mások sem tartják magukat hozzá. (pl. már minden startvonalnál álló kivándorló tudja, hogy Gögörországba kell először menni, utána bevándorolni egy másik EU-tagálamba, kérvényezni ott a menekültstátuszt, mert már jóideje él a szabály, hogy a Görögországból érkező menekülteket nem küldhetik vissza az országok Görögországba...vagy Olaszországban már nem is regisztrálnak minden menekültet, arra játszva, hogy úgyis tovább állnak északra. Na és mi van északon? Hát Svájc.)
  Azért van abban némi igazság, amit gondol és mond. A kormány többi tagja valami álomvilágban él és idealisták. Azt hiszik, a világon minden problémát meg kell próbálniuk megoldani. Meg hogy az a menekült, akit Svájc befogad, segélyez és kitaníttat, az majd hazamegy Egyiptomba új hazát építeni a homokba.
  Lófaszt.

Február 26-án nyílik és május 15-ig látható Winterthurban, a Fotomuseumban az André Kertész kiállítás.

André Kertész 1894-ben született Budapesten és 1985-ben New Yorkban halt meg, a A Magyar Fotózás történelemkönyve, bár magáról mindvégig azt állította, "örök amatőr vagyok". Talán arra célozhatott ezzel, hogy nem ragadtatta el magát sosem, nem akart rutint szerezni, egy naívitását tudatosan megőrző profi volt inkább. Alapmű.

Idén március 3-13. között várja látogatóit a genfi autószalon. A világ 3. legnagyobb autókiállítása azt ígéri, idén felébred Csipkerózsika-álmából, ami az elmúlt 1-2 évet jellemezte.

Ha magunk elé képzeljük Svájc térképét, Genf a legalsó balcsücsökben foglal helyet, érdekes módon a Genfi-tó partján. Belépőjegy 16,-sFr, délután 16 órától 50% engedmény, de akkor épp mire kitaláljuk, hogy mit is akarunk megnézni, már bezár a bazár.
Kis adalék: íme egy statisztika, melyik autót veszik a legjobban Svájcban. (megjegyzem: minden balkán származású friss CH-állampolgár fekete Audit vesz...)

Megközelíthető autóval illetve -attól függ, ki honnan, merről jön- jó ötlet még kombinált vonatjegyet venni, mert így nem kell parkolót keresni+fizetni, valamint Genfből úgysem látunk semmit, ha a szalon érdekel, mert egész napos program és a kiállítás a pályaudvar fölött -és a reptér mellett, csak egykerítés választja el- van, elég egy-két lépcsőn felmenni.

Másik ajánlat az idei Baselworld március 24-31-ig, a világ legexkluzívabb óra- és ékszerkiállítása várja látogatóit. Itt is van kombinált vonatjegy+belépő.

Most csak ennyire fussa...

events.ch - olyan port.hu féle programajánló oldal. Kellemes hétvégét.

Micheline Calmy-Rey egyébként most jött haza Budapestről.

• Mint pár éve már mindig, idén is ma, február első szerdáján 13:30-tól tesztelik Svájc egész területén a szirénákat. Idén először teszik próbára az árvíz-veszélyre figyelmeztető szirénát is (ez olyasmi, mint egy gőzhajó-hajókürtjel).
  Az országban kb. 8'000 sziréna fog megszólalni, többször is; a teszt kb. jó fél órát tart. Akárhányszor hallom, nagyon szar érzés, teljesen olyan (hiszen tényleg olyan!!!), mint mikor a háborús filmekben szólal meg és mindenki rohan a Mustangok bombái elől a légópincébe.
  Megtudtam a hírekből, hogy Németországban a háború után az összeset leszerelték, amire rá is fáztak, hiszen már többször is jó szolgálatot tett volna a sziréna, mikor árvíz miatt kellett -volna- riasztani. Mondjuk a többség nem is nagyon tudja, melyik hangjelzés micsoda és mit kell tenni (nem baj, a szomszéd biztos tudja, majd követjük őt...), lényeg, hogy működjön. A hírekben még ez a megjegyzés áll: "További információkat a sziréna megszólalásakor szükséges tennivalókról minden telefonkönyv utolsó oldalán talál, a "Lakosság riasztása és figyelmeztetése" bekezdésben..."
• Svájc eddigi legsúlyosabb molesztálós ügyére derült fény: egy 54 éves férfi kb. 29 év szolgálati idő alatt összesen 9 otthonban volt szociális gondozó, ahol az eddigi adatok szerint 114 sértettet molesztált. Kiszemelt áldozatai gyerekek, nők, szellemi fogyatékosok voltak, az otthonok ápoltjai. Mivel a tettek többsége mára már elévült (hogy évülhet el ilyesmi???? hol élünk???), körülbelül "csak" 33 tettéért vonja majd őt felelősségre a bíróság. A fél ország teljesen le van döbbenve.
• Svájc némi fáziskéséssel még csak most kezdett bele a tehetségkutatásba, múlt szombaton ment le az első rész a DGST rövidítésre keresztelt színes esztrádműsorból, mely rögtön meglepetéssel szolgált. Nem kicsit csodálkozott a DJ Bobo-ból, egy ex-Miss Schweizból, meg még valakiból álló háromtagú zsűri, mikor egy szakmáját tekintve buszsofőrnő kivágta a magas Cét: Puccini "Gianni Schicci" című operájából énekelt el egy áriát.
  A közönség állva ünnepelte Maya Wirz szereplését, ám a világ már csak ilyen: mindig minden kitudódik. Például az is, hogy Maya szólóénekesnek tanult, papírja is van róla.
  A média szenzációvadász: máris szeretnék szétszedni, felkoncolni Maya Wirzet, amiért félrevezette a közönséget, nem mondta, hogy valójában énekesnő. A "nép" becsapva érzi magát. (ezt a média mindig jobban tudja!)
  Ám a média szeretné felkoncolni a TV felelős szerkesztőjét is, mivel ők tudták, mégis ők is hallgattak, hogy nagyobbat szóljon a szenzáció: hogy a buszsofőr operát énekel és Svájcnak is van saját Susan Boyle-ja. Ám a felelős szerkesztő mukit sem ejtették a feje lágyára, tanult ő kommunikációt (a zürichi egyetemen) és azt nyilatkozta, hogy a vetélkedő címe: Keressük a legtehetségesebb svájcit, nem pedig Keressük a legtehetségesebb amatőrt. Az, hogy Maya Wirz hivatásos énekesnek tanult, az egy dolog, viszont soha nem lépett fel és soha nem élt ebből. A végén meg úgyis a közönség dönt.
• Enyhén ciki kategóriába tartozik, hogy hamarosan, február 4-én megnyitja kapuit Baselben a MUBA, (ami olyasmi, mint a tavaszi BNV, csak hideg van) és az előzetes, kidolgozott tervek szerint a Vásár Vendége Egyiptom lenne. Vagyis lesz.
  Csakis a Sors tud ilyen glosszát írni...
  Számos európai ország tehát veszélyesnek nyilvánította Egyiptomot, folyik a turisták, egyebek kimenekítése, a múzeumok fosztogatása, brutális rongálása, itt meg ő a Vásár fia Vendége. A kiállítás szervezői nem tántorodtak el, igenis Egyiptom lesz a Vendég, megpróbálják kihozni a lehető legjobbat a szituációból, bemutatni azt az országot, amilyen Egyiptom kb. 2-3 ezer évvel héttel ezelőttig volt. Mondjuk mire mi odajutunk, bottal verik szét az utolsó kőkockákat is a piramisok maradványaiból...Én nem vagyok rasszista, de ilyen népek mondjuk minek vannak egyátalán a világon? Akik ma Egyiptom, Pakisztán, stb. területén élnek...

A luzerni kulturális központbann (KKL- Kongresszusi- és Kulturpalota) február 12-én este a progam a "Lord of the Rings Symphony" lesz, azaz egy kétórás, szimfonikus koncert a Lord of the Rings összesen kb. 9 órás filmzenéjének anyagából összeállítva. Aki szereti a könyvet-filmet, annak érdekes lehet ez a program, még akkor is, ha nem kifejezetten koncertre járó típus.
A KKL Luzern egyik építészeti jelképe, nagyon szép környezetben, a tóparton áll, előtte hattyúk meg fasor-sétány; hajókikötő.

Ez is egyedülálló műsor lesz, de mindezt messze felülmúlta a múlt hétvégi előadás, amiről lecsúsztunk, mivel jó svájci szokás szerint mindenről csak a zürichiek értesülnek, ők meg nem adják tovább az infót: 3 előadást is tartottak a Karib tenger kalózai című film legújabb részének vetítésével és élőben ott játszotta a filmzenét az eredeti szimfonikus zenekar.

Még egy érdekesség, bár sajnos elég drága: Herbert von Karajan nagy felfedezettje, Anne-Sophie Mutter jótékonysági koncertet tart ugyanitt, Luzernben. A koncert a svájci sclerosis-multiplex alapítvány javára kerül megrendezésre.
A-S. Mutter 13 éves korában állt az akkor már nagy mester Karajan elé, aki órákig várakoztatta egy folyosói padon a kislányt, mire hajlandó volt meghallgatni hegedűjátékát. Néhány perc után annyit mondott neki, hogy jó-jó, de jöjjön vissza jövőre, ha még jobban fog játszani, addig csak gyakoroljon.
A-S. így is tett, bár könnyeivel küszködve...elment, gyakorolt és nem adta fel, míg végül a híres karmester magántanítványa lett, s világhírű.
A-S. Mutter időközben kb. 40 év körüli, szerintem csodálatos művész és csodálatos ember: nevét, sikerét, elismertségét és saját tehetségét A Jó érdekében használja fel: tanít, jótékonykodik, figyelemfelhív, jövőorientált. Mindemellett 3-4 nyelven beszél, egyedülálló anya és egy Stradivari tulajdonosa, melyet rendszeresen, csakis Párizsba visz karbantartani, ápolni, megőrizni.
 

Nemrégiben volt egyszer egy születésnapom és meglepetésként azt kaptam, hogy az én Mézem elvitt engem a már régóta vágyott Hans Erni kiállítóházba. Direkt nem múzeumot írtam, mivel Hans Erni még él.

2009-ben ünnepelte 100. születésnapját, ezalkalomból meg is kapta a Swiss Award Életmű-díját és a mai napig is mindennap fest, 101-102 évesen. Nagyságát és nemzeti jelentőségét tekintve ő egy afféle svájci Picasso, meg élő történelem.
1909-ben született Luzernben; hét testvére volt, apja a Vierwaldstätter-See-n (Luzern városa e tó partján fekszik, Közép-Svájcban) egy hajón dolgozott. Hans Erni az általános iskola után műszaki rajzot tanult, később elindult Európába, Párizsba, Berlinbe, megtapasztalni és tanulni a művészetet, például a Louvre-ban, meg művészeti iskolákban, ahol alkotásaival nagyon hamar már pályázatot is nyert.

A kiállítóházban képei mellett sok dokumentum-fotó is látható, H.E. személyesen ismerte Dürrenmattot, Kokoschkát, Stravinszkijt, és sok még élő hírességet is, pl. Kofi Anant.
A művészet mellett mindig is a normális, élhető, emberi világ és értékek mellett állt ki, plakátszerű kampány-rajzokkal hol a világbékéért, hol az atomenergia ellen, hol a globális felmelegedés megállításáért emelte fel ecsetje némán kiáltó, figyelmeztető szavát. Emellett érzékenyen érintették, alkotásra inspirálták az aktuális történések is, mint pl. a 2004. karácsonyán történt cunami-katasztrófa; több képet is festett e témáról.

Ilyen hosszú alkotói pályafutás alatt, ha műveit megnézzük, észrevehető, hány irányzatot élt meg és túl: belekóstolt Dali szürrealista vilgába, vagy máshol Picasso lebeg a festmény felett; láthatunk kubista, expresszionista képeket, de újra és újra visszatér az igazi Hans Erni stílus, egyre magabiztosabban, egyre határozottabban.

Itt látható néhány jellemző és jelentősebb litográfiája, eredetiben még inkább az ember bőre alá bújik, művészetét be lehet lélegezni, tiszta gondolatai és inspiráló érzületei annyira egyszerűek és nemesek, összetettek és hétköznapiak, emberközeliek, mint a kristálytiszta forrásvíz.

Ezen a hétvégén veszi kezdetét az az esemény-sorozat, melynek keretén belül a svájci energiaellátó-termelő létesítmények egymás után megnyitják kapuikat egy-egy hétvégére a lakosság, az érdeklődők előtt.

A mostani hétvégén, azaz január 21-22-23-án látogatható:

• Vízerőmű, Mühleberg (ingyenes, de be kell jelentkezni)
• Nap- és szélerőmű, Mont-Soleil
• Naperőmű, Bern (méghozzá a Stade de Suisse futballstadion tetején!)
• Áramelosztó-alközpont, Bassecourt

A következő program február 4-5-6-án:

• Atomerőmű, Mühleberg
• illetve február 04./10. radioaktív hulladék tározó, Centre de l'Aube (90,-sFr, be kell jelentkezni)

A programok ingyenesek, kivéve a legutolsót, kis eszem-iszom is szokott lenni, valamint megmutogatják, hogy hogy működik, mire való, mit csinál, hogy néz ki belülről, stb...

Bővebb információk: www.bkw-fmb.ch/besuche

A Basel Tattoo nem azt jelenti, hogy valamelyik Basel címerét rádtetoválják, miközben részegségben öntudatlanulsz.
A Basel Tattoo egy nagyjából egyhetes rendezvény, ahol egy hétig, napi átlag 2 előadást tartanak. A program mindennap ugyanaz, tehát tekintettel a nagy érdeklődésre, jelenleg ekkorára nőtte ki magát, ennyiszer adják elő a csoportok a programjukat.

2004-ban kezdődött a rendezvény sikertörténene, amolyan katonai őrezred éves kis teadélután-koncertjeként. Akkor az alig pár résztvevős összeállításban alig akadt vendég, túlnyomó részt svájci zenekarok játszottak. Azóta világhírű és -rangú zenei szemlévé nemesült, minden égtájról érkeznek katonai (és néhány nem katonai) zenekarok, közismert, fülbemászó dallamokat, indulókat játszva vonulnak fel a baseli kaszárnyában, teljesen egyedi, majdnem karneváli hangulatot teremtve különleges formációkkal, látványos show-elemekkel.
Minden évben július közepe-vége táján kerül megrendezésre és a jegyek elővételben december elején kb. 5 nap alatt el is fogynak. (Tehát valószínűleg idén is lemaradok róla, mert ki tudja, mit csinálunk jövő nyáron....ezt így nem lehet tervezni.)

Íme a hivatalos előzetes kisfilm. Különösen ajánlom a 3:45-nél kezdődö részt.

Eddig 17 ország zenekara vett részt a Basel Tattoo-n, Svájc, Norvégia, Svédország, Dánia, Új-Zéland, USA, Ausztrália, Anglia, Írország, Skócia, Japán stb... Eleinte meghívásos alapon történt a műsor összeállítása, de időközben annyira közkedvelt és magas rangú eseménnyé vált, hogy nagyon sok csoport maga jelentkezik, hogy szeretne résztvenni a műsorban, ám csak a legjobbak kerülhetnek be a programba.

Az előadást később a tv is műsorára tűzi (SF, 3sat, ZDF, stb.) és dvd-n is meg lehet vásárolni. TV kamerákon keresztül sokkal többet lát az ember, élvezhetőbb a látvány, a közeliek és a totálok, de az élő show  hangulata, a magávalragadó dobpergés és ritmusok igazából csak az arénában élvezhetők.
Ha valaki lemarad, akkor majd jövőre...ilyen siker mellett ugyanis biztos, hogy még sokáig megrendezésre kerül a Basel Tattoo.

(a honlap elvileg elérhető magyar nyelven is, kipróbáltam...hát nem értettem meg. Gépi vagy kínai fordítás...)

Svájc fővárosa a közhiedelemmel és jónéhány nagyképű zürichi bankár tévhitével ellentétben nem Zürich, hanem Bern.
1191-ben Berchtold V. von Zähringen herceg alapította a várost, mely egy történelmileg rövid ideig kissé átjáróház volt, míg nem 1353-ban csatlakozott az akkor már kb. 62 éve megalakult svájci államszövetséghez. Századokon át tartó erőfitogtatás és más kantonközi események után 1848-ban lett fővárossá.
A város jelképe a címerben is szereplő medve, ami németül der Bär. Tulajdonképpen ebből kapta a város a nevét: először Bärn-ként, majd modernizálva, nemzetközibbé téve a szót lett belőle Bern.
Az óvárost természetes határként öleli körbe az Aare folyó, nem egyenesen szeli át a városrészeket, mint pl. Budapesten, hanem egy kanyart ír le. A meghatározó utcatengelyek ennek megfelelően hosszanti irányúak, mint a híd tájolása is mutatja.

Bern egyik jelképe és látnivalója a Berner Münster, vagyis az evangélikus-református St. Vincent Apátság. Sikátorra emlékeztető kis köves utcákon baktatunk, mikor egyszer csak kitágul a tér és ott állunk a kapujában. Hatalmas és gyönyörű. Későgótikus, ha pontosak akarunk lenni: 1421-1573ig építgették, tornyát végül 1892-ben fejezték be. Mindenképpen érdemes menézni, ha valaki erre jár.

Következő látnivaló a Bundeshaus, azaz a Parlament. A fotót valószínűleg az egyik hídról készítették, ez az épület folyó felőli része (kb. úgy helyezkedik el a híd, a folyó és a parlament, mint a Budai Vár a Lánchídról nézve), a kép alján a sötét mélybe odaképzelhetjük a Tabán-szerű erdős-fás domboldalt, melynek alján ott folyik az Aare. Márciusban innen a teraszról letekintve láttunk rókát és szép madarakat is. A két kis torony egy íves homlokzatot fog be, melynek fölső peremét a 26 kanton kis címere díszíti. Az utcai, szökőkutas frontról egyszerűen átgyalogolhatunk az épület árkádjai alatt ki erre a teraszra, nincsenek kordonok és nem védik katonák.  A terasz sétány-szerű, akár a Budai Vár napos, tágas teraszai; padokkal, fákkal. A parlament látogatható, több nyelven van idegenvezetés. Néha szerepel a szépségkirálynő-jelölteknek csak úgy, érdekességképpen a bulvársajtóban feltett tesztkérdések között: közülük többen úgy tudják, hogy ez egy templom.

A Parlamenttől balra (ezen a képen jobbra) ugyancsak a téren áll a svájci Nemzeti Bank; egyesek a szökőkutak alatt sejtik az állam hatalmas arany- és valutatartalékait. Ezen a téren gyönyörű karácsonyfát szoktak felállítani, illetve néha korizásra is alkalmassá teszik. Máskor meg tüntetések, egyéb békés demonstráció foglalja el. (tömegoszlatáshoz nem kell vízágyú, ott vannak a szökőkutak -csak vicc...)

Amit egy rövid berni sétán még mindenképp érdemes megnézni, az a Zytglocke, azaz Toronyóra. Alul árkádos, akár a legtöbb ház, átsétálhatunk rajta és megtekinthetjük az évszázadok alatt Bernben használatos hosszmértékeket. Ki vannak függesztve a falra, érdekes. A házak tehát árkádokra épültek az óvárosban, feltételezem, hogy árvízvédelem miatt. Ez gyakorlatilag két szintes bevásárló utcát eredményez, mert az utcaszinten is tele van minden bolttal, kávézóval, üzlethelyiséggel és majdnem minden ház pincehelységébe is találunk ugyanitt lejárókat, ahol szintén boltok vannak: tetoválószalon, internetsarok, szappanbolt, stb. Az utcán sétálva figyelni kell: egyben vannak lekövezve az utcák, nincs külön járda és úttest, de jár busz és villamos is.

Focirajongóknak még kötelező a Stade de Suisse vagyis a Bern-Wankdorf stadion, a város szélén, ahol 1954-ben nem várt vereséget szenvedett a magyar válogatott a németektől, akik ezzel képletesen szólva letépték Puskásék nyakából a világbajnoki aranyat, melyet a mieink gondolatban már csókolgattak, fogukhoz vertek. Az egész világ "Berni csoda"-ként (Wunder von Bern) emlegeti a németek gyűzelmét, gondolom, mi magyarok nem annyira. A stadion egyébként a berni futballcsapat, a Berner Young Boys otthona.
Svájcban szokás, hogy a nagyobb stadionok (Wankdorf, Basel St. Jakob, St.Gallen...) nem egyszerűen lelátók, hanem egyben bevásárlóközpontok is. A legtöbb közkedvelt üzletlánc  (Globus, Manor, Coop, stb.) képviselteti magát, egyben fenntartja a stadiont. Illetve irodákat is bérbe adnak, és több fitnessz- és tornaterem is található a hatalmas épületben.

És végül, amiről igazán írni szerettem volna: a berni medve. Bern jelképe nem csak egy stilizált fekete rajz a város zászlaján, hanem valóban létezik egy Medveárok, ahol igazi macik élnek és a város nagy becsben tartja őket. Mi sem mutatja ez jobban annál, hogy 2009-ben kaptak a macik egy új, tágas, modern birodalmat az Aare folyó partján. Nagyjából 6'000 négyzetméter területet vehettek birtokba, mely szabadtéri és belső, barlangszerű területeket biztosít az állatoknak. Látogatható, körbe lehet járni a lejtős, elkerített kifutót, lent a folyóparton sétány található fákkal, padokkal, "dunaparti lépcsőkkel"...