2010.11.04. 09:20

ki tudja, mi az az "ovo"?

Először egy kis sport, majd onnan visszacsatolunk az eredeti témára, jó?

Megtért a hűtlen fiú: épp most, okt.30-nov.7 között zajlik Baselben a Davidoff Swiss Indoors tenisztorna, méghozzá a 40 éves jubileumi és Roger Federer épp iskolázza a többieket; gond nélkül bejutott a negyedddöntőbe. Egyszer szeretném őt élőben látni játszani, de ez egyelőre még várat magára a borsos jegyárak okán. Múlt héten itt járt a szomszéd faluban, de jó svájci szokás szerint itt minden programról , érdekes eseményről csak utólag értesül az ember. Aztán csodálkoznak, hogy alig van érdeklődő a rendezvényeken. Mindenhol csipet-csapatnyi a "tomboló tömeg".
Egyébként Federer honlapja megújult, megszépült. Nem tudni, milyen alkalomból, de örülünk. Baselben van egy hotel, amely főbejárata előtt van egy kis "Walk of Fame": egy-egy járólapnyi emlékművet kaptak-kapnak "Ehrespalebärglemer" hírességek, azaz, akit "Spaleberg díszpolgárává" avatnak, mint pl. Federer, Arthur Cohen, Jeannot Tinguely, Jacques Herzog vagy Pierre de Meuron.
A Spaleberg Basel óvárosának egy kerülete, egy sajátos hangulatú, sármos, hagyománytisztelő "domboldal", különlegesen szép, történelmi utcákkal illetve a középkori városkapuval.

 Magáról a városról majd valamikor máskor bővebben, most csak hadd jegyezzem még meg, hogy ez a kapu a 14. században épült, valamint hogy épp most van a Basler Messe, azaz a baseli vásár, ami szintén nagyon régi: több, mint 400 éves hagyományra tekint vissza.

Na, még ami sport: nem mindenkinek volt tegnap olyan gömbölyű a labda, mint Federernek. A baseli futballcsapat végleg kilabdázta magát a Bajnokok Ligájából a tegnapi vereséggel a Róma ellen. Igazából itt is érvényes a magyar focira tett megjegyzésem: fiúk, ha nem megy, nem kell ezt erőltetni. Le kell venni azt a mezt, kiengedni a labdából a luftot és szépen hazamenni. A pénzt meg el tudjuk költeni másra...

  

És akkor végre az ovo.

A svájciak 99%-a ismeri, a legkedveltebb 20 márka közé tartozik már évtizedek óta és manapság a világ 100 országában fogyasztják. Talán Magyarországon is -régebben- , de én még ott sosem láttam.

Az Ovomaltine.

A történet 1865-ben kezdődött, amikor egy berni gyógyszerész (és sárkányfűárus), Dr. Georg Wander lázasan kereste a választ az akkori népbetegségre, az alultápláltságra. Elsőként sikerült egy különleges vákumeljárással egy már 2000 év óta használt és nagyra tartott gabonából valami csodásat előállítania: árpából malátakivonatot. Méghozzá egy speciális formában.
Georg sajnos meghalt és fia, Albert -szintén zenész kémikus- fejlesztette tovább a cuccot, ami a mai formulának is alapja. Addig keverte-kavarta a masszát, míg 1904-ben került piacra az első Ovomaltine italpor.
Eredetlieg ugye csaknem orvosság-számba ment a csodaszer: a patikájukban lehetett kapni és elsősorban az alultáplált gyerekek nővekedését, fejlődését elősegítő tápszerként tekintettek rá.
A malátához hozzáadtak többféle, hasonlóan hasznos és tápláló adalékot, mint pl. tojást, vagy kakaót, ami sok vitamint és magnéziumot tartalmaz, ezen kívül finomabb is lett tőle a receptúra, valamint az egészet tejjel kellett elkeverni, hogy fogyasztható ital legyen belőle.
Hamar felfedezte magának sok egyéb korosztály is és már nem csak a gyerekek fogyasztották. Az Ovomaltine elindult diadalútjára.
Többek között a sportolók kedvencévé is vált, mivel nagyon sokféle vitamint és nyomelemet tartalmazott. Ennek nyomán a Wander cég az elsők között kezdte el támogatni a sportot és már a hetvenes évektől kezdve hivatalos támogatója az Olimpiai Csapatnak is.
1906-tól, mindössze két évvel a debütálás után már Olaszországban és Angliában is kapkodták a csodaszert (direktértékesítés a raktárból...)
1913-ban megnyílt az első külföldi gyártó üzem Kings Langley-ben
1927-ben Bernből Neuenegg-be, egy nagyobb gyárba költöztek,
1931-ben pedig meghódították a vendéglátást is: az adagonként csomagolt, praktikus, jól felszolgálható italpor végképp közkedveltté vált, mind a mai napig szinte minden kávézóban, étteremben rendelhetünk a pincérnél, az önkiszolgáló éttermekben pedig tasakokban áll hegyben a kávégép mellett, ahonnan forró vagy hideg tejet csapolhatunk hozzá.

1937-ben tettek egy lépést a jövő felé: az italpor alapját képező receptet mostmár energia-szelet formában is fogyaszthatták kicsik és nagyok, a mai napig kapható. Ebben az évben már Amerikában és Ázsiában is marketingolnak ezerrel.
Mivel akárcsak a magyar, a svájci foci is jelen volt még akkoriban ('50-es, '60-as évek) a foci vb-ken és -eb-ken, a sportolókkal együtt utazta  be a világot az Ovomaltine. Nagyon sok külföldi futballsztár megismerkedett az itallal és meg is kedvelték, köztük Pelé is.

Az évek folyamán így alakult az italpor csomagolása, megtartva a narancssárga, feltűnő és egyedi színvilágot.

Az első italpor piacra dobása óta megjelent számos más, új termék: pilótakeksz-szerű, összetapasztott keksz; kenyérre kenhető massza, mint a Nutella, táblás csoki (újdonság az étcsokis változat), pálcikás jégkrém, húsvéti nyuszi,  húsvéti tojás, aprócsoki, rögtön fogyasztható palackos tejital satöbbi.
Tényleg mindeki ismeri, minden gyerek szereti és egészséges.

2004-ben 100. születésnapját ünnepelte az Ovomaltine és ennek, valamint a dinamikus jövőképnek megfelelve klassz reklámokat készítettek gyerekekkel, akik manapság sportolnak, azzal a szlogennel, hogy pl. az Ovo segítségével majd részt vegy a gyerek a 2018-as foci vb-n...ha addig is szorgalmasan fogyasztja.

2008-ban 25 millió frank beruházással felújították és kibővítették a Neuenegg-i gyárat, ahol az Ovo-n kívül más termékeket is gyárt a Wander egész Európa részére: pl. a Caotinát (a legfinomabb, ínyenc kakaó ital-por fehér csoki, tejcsoki és étcsoki ízekben) vagy pl. az isostar sportitalt.

 

 

 

 

 

Ehhez képest Milka csokit alig lehet kapni, úgy kell vadászni...


A Wander cég "több lábon áll", fentiekből is kiderül: gyártanak illetve forgalmaznak ínyenc kategóriás termékeket, mint a Caotina vagy eredeti angol Twinings tea, vagy teljesen más célcsoportnak különböző fogyókúrás italporokat, de egyértelműen az Ovomaltine a cég nevezetessége, bárhol, bármikor, bárkinek....

2010.10.29. 11:58

visszatekintés franciául

Micheline Calmy-Rey külügyminiszter-asszony (maga is francia anyanyelvű) nyitotta meg október 20-án azt a  francia-nyelvű külügyminiszteri találkozót, amely előjátéka volt a pénteken kezdődött és egész hétvégén át tartó Nemzetközi Frankofon Szervezet (OIF) nagy találkozójának Montreuxben.
5 kontinens 70 állama tagja a világszervezetnek, köztük természetesen az a 36 ország, ahol a francia a hivatalos nyelv.

A konferencián általában összefogásról volt szó: francia nyelvű egyetemek összedolgozásán, hálózatépítésén; az összefogás és közös érdekképviselet által nagyobb befolyást szeretne a szervezet a világpolitikában; segítenék a szegényebb vagy katasztrófa súlytotta frankofón országokat, mint Togo, Benin vagy Ghana.
A G-20-ak elnökletét hamarosan Franciaország veszi majd át 1 évre, éppen ezért nagy tervekkel és elszántsággal, elvárásokkal néz a Frankofon Szervezet a konferencia kimenetelére és hogy Franciaország miként tudja majd a megfogalmazott célokat a G-20-ban érvényesíteni, megtámogatni.
Sárközy még kicsit kampányolt, hogy miért elképzelhetetlen és tarthatatlan, hogy miért nincs Dél-Amerikának, Afrikának és Ázsiának állandó tagsága az ENSZ biztonsági tanácsában, satöbbi.

Franciaország mindig is, így ezen a találkozón is próbált a "La grande Nation" szerepében tetszelegni, de inkább csak anyagilag dominált, mint politikailag vagy egyéb befolyással. Az egyetlen nem volt-gyarmatország, Kanada (és Québéc) tekintélye egyre inkább növekszik, a régi gyarmati Afrika országai kezdenek jobban felnézni rájuk, mint a maguktól elszállt francia-franciákra.

Svájcnak fontos ez a kapcsolat, ez a tagság; a francia svájciak amúgy is mindig reklamálnak, zabigyereknek érzik magukat, akivel nem törődik senki. Meg Svájc amúgy is elég kevés nemzetközi színpadon van jelen: nem nagy, nem nagyhatalom sem politikailag, sem sehogy, nem tagja a NATOnak, az EUnak, a G-akárhánynak, stb... Így minden  részvételi lehetőséget örömmel vállal be ez a kis ország. Svájc megmutathatja magát a távoli országoknak is, ezúttal nyelvi nehézségek nélkül (reméljük, azért nem tekintik majd Svájcot második otthonuknak...mint már sokan a volt francia gyarmatokról) valamint a Svájcban franciául tanulóknak jó ösztönző erő: mennyire kinyílik, kitágul a világ, ha megtanulsz franciául...

A konferenciát eredetileg Madagaszkár rendezhette volna, de egy 2009. márciusi puccs veszélyeztette -volna- a résztvevőket, így decemberben Svájc kapta meg a rendezési jogot, 10 hónapja volt az előkészületekre. A következő találkozó 2010-ben lesz, valahol nagyon messze. (Kinshasa)

2010.09.13. 13:46

márkabolt

Amióta itt vagyok Svájcban, az az érzésem, hogy az itteniek egyik legfontosabb lételeme a tradíció. Igaz, Magyarországon is létezik a "Vásárolj magyar árut!" mozgalom, néha iparkodnak is a termelők és a kereskedelmi láncok, de nem annyi elhivatottsággal, mint itt.

Magyarországon -is- annyi, de annyi nemzeti érték van, amit nagy becsben kellene tartani, de valószínűleg elsunnyadnak a hétköznapok gazdasági gondjai közt. Meg mondjuk már ugye eladták az egész ország iparát...mire is legyünk büszkék...sehol, egyik nagymúltú gyár vezetősége nem beszél már magyarul.

Svájcban fogalom a nemzeti termék, reklámokban is kihangsúlyozzák, hogy Svájci Krumpli, Svájci almalé...kultikus cikkekké turbózzák a legalapvetőbb élelmiszert, terméket. És sok terméknek külön nemzeti weboldala is van, valamint ágazati szövetségek, érdekképviseletek működnek.

Néhány példa:

swissmilk.ch - minden, ami tej. A legjobbak a TV reklámok...
kartoffel.ch - A krumpli és ami belőle lehet. Az áruházakban általában zöld jelzésű a "festkochend", azaz a kötöttebb állagú és kék a "mähligkochend", vagyis a széteső krumpli. Egyik fajta sokkal alkalmasabb és jobb krumplipürének, gnocchinak, míg a másik inkább majonézes vagy petrezselymes krumplinak.
apfelsaft.ch - Alma és almalé.
schweizerfleisch.ch - A nyitólapon nagyban látható "krinolin" vagy "szafaládé" is egy nemzeti étel, itt cervelats-nak hívják. Szinte mindig minden svájci hűtőszekrényben lapul belőle néhány pár, akárcsak egy darabka Gruyère vagy Emmenthaler sajt. A cervelats-ból készítenek hideg salátát (Wurstsalat) vagy hidegen is nagyon finom csak úgy, kenyérrel, de sokan szeretik nyárson megsütve, így a kirándulások kötelező menetfelszerelése.
chocosuisse.ch - Svájci csokigyártók szövetsége. (a csokiról majd szeretnék külön bejegyzést írni)
kaese-schweiz.com - Minden, ami sajt. Rögtön a kezdőlapon egy nagyon szép márkatérkép vetül elénk: bemutatja, hogy melyik sajt kb. hogy néz ki stilizáltan és melyik régióból származik. A sajtokra klikkelve megtudhatunk róluk többet is.
Az én kedvenceim az emmentáli, az Appenzeller és a Tete-de-Moine. Ez utóbbit érdekesen, kör alakban vágják egy speciális gyaluval, ettől nagyon szép sajtrózsák keletkeznek. Most vettem csak észre, hogy azért néhány fajtát kihagytak...pl. a Luzerni tejszínes puhasajtot...
 

2010.09.09. 09:21

A berni medve

Svájc fővárosa a közhiedelemmel és jónéhány nagyképű zürichi bankár tévhitével ellentétben nem Zürich, hanem Bern.
1191-ben Berchtold V. von Zähringen herceg alapította a várost, mely egy történelmileg rövid ideig kissé átjáróház volt, míg nem 1353-ban csatlakozott az akkor már kb. 62 éve megalakult svájci államszövetséghez. Századokon át tartó erőfitogtatás és más kantonközi események után 1848-ban lett fővárossá.
A város jelképe a címerben is szereplő medve, ami németül der Bär. Tulajdonképpen ebből kapta a város a nevét: először Bärn-ként, majd modernizálva, nemzetközibbé téve a szót lett belőle Bern.
Az óvárost természetes határként öleli körbe az Aare folyó, nem egyenesen szeli át a városrészeket, mint pl. Budapesten, hanem egy kanyart ír le. A meghatározó utcatengelyek ennek megfelelően hosszanti irányúak, mint a híd tájolása is mutatja.

 

Bern egyik jelképe és látnivalója a Berner Münster, vagyis az evangélikus-református St. Vincent Apátság. Sikátorra emlékeztető kis köves utcákon baktatunk, mikor egyszer csak kitágul a tér és ott állunk a kapujában. Hatalmas és gyönyörű. Későgótikus, ha pontosak akarunk lenni: 1421-1573ig építgették, tornyát végül 1892-ben fejezték be. Mindenképpen érdemes menézni, ha valaki erre jár.

Következő látnivaló a Bundeshaus, azaz a Parlament. A fotót valószínűleg az egyik hídról készítették, ez az épület folyó felőli része (kb. úgy helyezkedik el a híd, a folyó és a parlament, mint a Budai Vár a Lánchídról nézve), a kép alján a sötét mélybe odaképzelhetjük a Tabán-szerű erdős-fás domboldalt, melynek alján ott folyik az Aare. Márciusban innen a teraszról letekintve láttunk rókát és szép madarakat is. A két kis torony egy íves homlokzatot fog be, melynek fölső peremét a 26 kanton kis címere díszíti. Az utcai, szökőkutas frontról egyszerűen átgyalogolhatunk az épület árkádjai alatt ki erre a teraszra, nincsenek kordonok és nem védik katonák.  A terasz sétány-szerű, akár a Budai Vár napos, tágas teraszai; padokkal, fákkal. A parlament látogatható, több nyelven van idegenvezetés. Néha szerepel a szépségkirálynő-jelölteknek csak úgy, érdekességképpen a bulvársajtóban feltett tesztkérdések között: közülük többen úgy tudják, hogy ez egy templom.

A Parlamenttől balra (ezen a képen jobbra) ugyancsak a téren áll a svájci Nemzeti Bank; egyesek a szökőkutak alatt sejtik az állam hatalmas arany- és valutatartalékait. Ezen a téren gyönyörű karácsonyfát szoktak felállítani, illetve néha korizásra is alkalmassá teszik. Máskor meg tüntetések, egyéb békés demonstráció foglalja el. (tömegoszlatáshoz nem kell vízágyú, ott vannak a szökőkutak -csak vicc...)

Amit egy rövid berni sétán még mindenképp érdemes megnézni, az a Zytglocke, azaz Toronyóra. Alul árkádos, akár a legtöbb ház, átsétálhatunk rajta és megtekinthetjük az évszázadok alatt Bernben használatos hosszmértékeket. Ki vannak függesztve a falra, érdekes. A házak tehát árkádokra épültek az óvárosban, feltételezem, hogy árvízvédelem miatt. Ez gyakorlatilag két szintes bevásárló utcát eredményez, mert az utcaszinten is tele van minden bolttal, kávézóval, üzlethelyiséggel és majdnem minden ház pincehelységébe is találunk ugyanitt lejárókat, ahol szintén boltok vannak: tetoválószalon, internetsarok, szappanbolt, stb. Az utcán sétálva figyelni kell: egyben vannak lekövezve az utcák, nincs külön járda és úttest, de jár busz és villamos is.

Focirajongóknak még kötelező a Stade de Suisse vagyis a Bern-Wankdorf stadion, a város szélén, ahol 1954-ben nem várt vereséget szenvedett a magyar válogatott a németektől, akik ezzel képletesen szólva letépték Puskásék nyakából a világbajnoki aranyat, melyet a mieink gondolatban már csókolgattak, fogukhoz vertek. Az egész világ "Berni csoda"-ként (Wunder von Bern) emlegeti a németek gyűzelmét, gondolom, mi magyarok nem annyira. A stadion egyébként a berni futballcsapat, a Berner Young Boys otthona.
Svájcban szokás, hogy a nagyobb stadionok (Wankdorf, Basel St. Jakob, St.Gallen...) nem egyszerűen lelátók, hanem egyben bevásárlóközpontok is. A legtöbb közkedvelt üzletlánc  (Globus, Manor, Coop, stb.) képviselteti magát, egyben fenntartja a stadiont. Illetve irodákat is bérbe adnak, és több fitnessz- és tornaterem is található a hatalmas épületben.

És végül, amiről igazán írni szerettem volna: a berni medve. Bern jelképe nem csak egy stilizált fekete rajz a város zászlaján, hanem valóban létezik egy Medveárok, ahol igazi macik élnek és a város nagy becsben tartja őket. Mi sem mutatja ez jobban annál, hogy 2009-ben kaptak a macik egy új, tágas, modern birodalmat az Aare folyó partján. Nagyjából 6'000 négyzetméter területet vehettek birtokba, mely szabadtéri és belső, barlangszerű területeket biztosít az állatoknak. Látogatható, körbe lehet járni a lejtős, elkerített kifutót, lent a folyóparton sétány található fákkal, padokkal, "dunaparti lépcsőkkel"...

2010.09.08. 09:38

sporthírek

Egy kis sportaktuális gyorsan.

Az első hír, hogy tegnap este Baselben Svájc Anglia ellen játszott. Ottmar Hitzfeld csapatépítő optimizmusa mindig klassz és felgyújtja a játékosokban a reményt, hogy akár nyerni is lehetne, gyerekek...! - ám a csapatnak eddig mindig csak kis csodák jutottak. Egyik ilyen apró csoda volt a nemrégiben lezajlott világbajnokságon, hogy rögtön az első csoportmérkőzésen megverték az Európa-bajnok spanyol válogatottat, akit 3 héttel ezután világbajnokok lettek.

A legfrissebb kis csodát vagy inkább varázslatot Xherdan Shaquiri követte el tegnap este: élete mindössze 7. válogatott meccsén, ráadásul Anglia ellen kb. 25 méterről irgalmatlan gólt lőtt. Védhetetlen szuperlövéséhez még az angol kapus is gratulált. A meccs ennek ellenére 3:1 eredménnyel zárult Anglia javára.

Tegnap este még jutott idő egy kis US Openre is. Nagyjából a játszma 4. óráját tudtam figyelemmel kísérni, a végeredményt csak ma reggel olvastam. Stanislas Wawrinka megszenvedett a győzelemért, 5 szettben tudta csak kiejteni Querrey-t a US Open nyolcaddöntőjében. Ezzel életében először került egy Grand Slam tornán a negyeddöntőbe a világranglista 25. helyén álló, '85-ös születésű játékos.
Máshol olvastam, de nagyon igaz: erőnléte, kondíciója kiváló, tehetséges játékos, de fejben kellene helyre tenni a dolgokat. Vagy megrémül, vagy szemelől téveszti a célját vagy egyszerűen mentálisan szétesik, talán azt gondolja: az első szettet megnyertem. A másodikat elvesztettem...a harmadikat megnyertem...most itt vagyunk a negyedik szettben...basszus, ennek sose lesz vége...!!! Inkább hagyom a fenébe... És talán elkezdi marcangolni magát, hogy mit csinálok rosszul...?  Megérdemlem egyátalán a továbbjutást vagy a kupát, ha ilyen hibákat vétek...? Satöbbi.

Kicsit Boris Beckerre emlékeztet engem: BB is tudott néha nagyon szenvedni, pl. elég volt az eredményjelző táblára pillantani, már arról meg lehetett mondani, hogy ő játszik. Gyakori volt, hogy két megnyert szett után a következő kettőt elveszítette -holott elég lett volna egyet megnyerni e kettő közül- hogy aztán kifárasztva ellenfelét, megnyerje az ötödik, döntő szettet és csókolgassa a kupákat, ezüsttányérokat...
Nem egy egyszerű eset egyik sem. De Wawrinka szimpatikus, feltörekvő még egy körrel tovább drukkolhatunk neki.

A nagy favorit, az első számú svájci játékos Roger Federer. Fiatal apuka,  1981-ben született Baselban; feleségével, Mirkával nemrég ünnepelték ikreik első születésnapját. Róla igazából önálló posztot szerettem volna írni, de mire odajutok, már meg is nyeri a US Opent... Igazi sikertörténet az övé, sokáig váratott magára a Roland Garros győzelem, amit valami mumusként kerülgette Rogert. Már mindent megnyert, amit lehetett, de a francia bajnokság még hiányzott a gyűjteményből. Végre 2009-ben sikerült: óriási küzdelemben jutott a döntőbe, ahol aztán svéd ellenfelét sima 3 szettes mérkőzésen megverte, majd térdrerogyott örömében. Ezzel a győzelemmel behozta Pete Sampras rekordját, Svájcban nemzeti hős lett (mint Egerszegi és Darnyi együtt) és bekerült a tenisz kiválóságainak szűk, elit körébe.

Idén azonban elég gyatrán szerepelt Roger a Roland Garroson és Wimbledonban is. Egyesek szerint karrierjének mélypontjáról (világranglista 3. hely; legutóbb 2003-ban  volt ott) pislantgat felfelé; nem tudni, vissza tud-e még térni. Örök-nagy ellenfele a monacoi születésű Rafael Nadal, aki letaszította már trónjáról. Sokakkal egyetértek: nagyon szimpatikus és rendkívüli játékos, de valami hiányzik belőle ahhoz, hogy a teniszvilág  egén örök csillagként ragyogjon.

Legközelebb ma este, New York-i helyi idő szerint este 7-kor kezdődik a Federer-Soderling meccs a negyeddöntőben.

A US Open magyar résztvevői: Balázs Attila, Fucsovics Márton, Arn Greta, Szávay Ágnes, Kapros Anikó, Babos Tímea.

Utóirat másnap: Roger már tovább is jutott; 116 perces játékkal 3 játszmában vette ezt a következő kanyart.

2010.09.07. 11:47

Rivella

Ma egy nemzeti italt szeretnék bemutatni.

A történet úgy kezdődött, hogy 1949-ben a legkisebb királyfi egy svájci fiatalember elindult Amerikába szerencsét próbálni. Személyes kis motyóján kívül csupán egy zug-i tejbiológus hagyatékából származó italrecept lapult a zsebében. Két év után ez a fiatalember visszatért Svájcba, mivel az amerikaiak nem nagyon tudtak mit kezdeni egy tejsavóból készült üdítőitallal.
Annál inkább a svájciak itt, a tej és a tehenek országában!

Az amerikát megjárt fiatalember fiútestvére (Robert Barth) egy végzős joghallgató volt és kíváncsivá tette őt a recept. Így hát megvásárolta a receptet és jogait a sikertelen és kiábrándult öcsitől. Saját ízlése szerint addig-addig kísérletezett a hozzávalókkal, míg sikerült egy gazdag és egyedi ízvilágú "gyógynövények és gyümölcsök értékes esszenciáját tartalmazó, alkoholmentes, diétás frissítő italt" kreálnia, amely a tejsavón alapult; ivókúrára kiválóan alkalmas és rendkívül kedvező hatása van az emberi szervezetre.

Ez már majdnem úgy hangzik, mint a fosatós parádi gyógyvíz, pedig távolról sem szabad erre gondolni.
Na de menjünk tovább!
1951-ben Robert megalapította kis cégét, vásárolt használt gépeket, belogisztikázta őket egy régi bortermelő telepre, felvett 14 alkalmazottat és megkezdte a gyártást. Hamarosan kedvelt ital lett a termék és rövid időn belül már 250 partnernek lett a beszállítója: éttermek és kereskedések vásárolták a nedűt.
Eljött tehát az ideje egy találó, frappáns márkanevet találni: Robert nagy gondosággal, szakembereket bevonva dolgozta ki a cég feliratát, logóját, design-ját. Megszületett a név: az olasz eredetű rivelazione (=felfedezés, felismerés, isteni kinyilatkoztatás) szóból a Rivella termék- és márkanév.

A kereslet robbanásszerűen nőtt, alig 2-3 év múlva már ki is nőtte a gyár az első telephelyet és Rothristbe költöztek egy új és modern üzembe. Robert megalapította a Rivella AG-t és a mai napig is folytatódik a sikersztori: még mindig Rivellának hívják a nedűt és Rothristben van a cég.

Robert nagyon jó marketing-érzékét mutatja, hogyan próbálta az italt népszerűsíteni: kihangsúlyozta, hogy ez az ital nemzeti, tipikus svájci, (=megbízhatóság és tradíció) mivel 33%-ban tejszérumból (tejsavó) készül, egészséges és egyedülálló. Az egészség aspektusból kibontakoztatta, hogy ezáltal sportolóknak is kiváló, tehát újabb szegmenst nyert meg az üdítőnek. Valamint kórházakban is ezt kapják a betegek.
Nemcsak marketing-szempontból, hanem valódi elhivatottságból is szívén viselte a cég a sportot, az egészséges életmódot, az utánpótlás-nevelést és addig-addig támogatták a különböző sportszövetségeket, projekteket, stb., mig végül 1977-ben Robert a Nemzeti Sportsegély Alapítvány elnöke lett.

Nemsokára újabb ötletekkel rukkolt elő a cég: a hagyományos, alapital (piros címke) mellett 1958-ban megjelent a világon az első cukormentes üdítőital, a Rivella blau (kék címke) még mielőtt kb. 25 év múlva Amerikából elterjedtek volna a kóla és társainak light változatai(!). Ezen kívül 1999 óta létezik egy zöldtea kivonattal turbózott változat is(zöld címke).

Körülbelül 2009-ben dobták piacra a sárga változatot, sajnos ez nem aratott nagy sikert. Nem rossz, de valahogy nem találták el a megfelelő ízharmóniát; nem lett akkora sláger, mint az első 3 variáns. 10% szójakivonatot és C-vitamint tartalmaz.

A Rivella volt az első svájci italgyártó, aki megszerezte az ISO illetve IFS minősítéseket.

Időközben néha felvásároltak és sikerre vittek kisebb cégeket. 2000-ben, miután több, mint 45 évig vezette Robert a céget, átadta a stafétát legidősebb fiának, Alexandernek. A Rivella kiállta az idő próbáját: az ital, az ízeik ma is frissek, modernek, mégis érződik rajtuk a tradíció, egy családi vállalkozás és egy látnok keze nyoma.
Manapság körülbelül 19%-os a Rivella piaci részesedése a svájci üdítőitalfogyasztásban, külföldön kb. évi 17 millió liter Rivellát fogyasztanak.

Az új évezredben erősen meg kellett küzdeniük többek között a kereskedők, terjesztők agressziójával, akik próbálták "megtörni" a céget, lenyomni a felvásárlási árakat, de a Rivella ennek ellenállt és minden eddiginél intenzívebben előtérbe helyezte, kihangsúlyozta, hogy nem egy egyszerű cukrosvízről van itt kérem szó: a Rivella valóban ízében, összetételében és hagyományaiban egyedülálló értékes és tápláló kompozíció.

U.i.: el is felejtettem...szóval hogy mire hasonlít az íze (és színe)? Leginkább a gyömbérre, de annál sokkal teltebb, ízesebb, lágyabb és sokkal, de sokkal egészségesebb és finomabb.
 

2010.09.06. 10:16

nyelvészkedjünk

Svájc hivatalos és beszélt nyelvei című poszt következik. A térkép alatt a nyelvekre klikkelve láthatóvá és hallhatóvá válnak a különböző nyelvterületek és példamondatot is hallhatunk.

Még régebben kérdezte egyik barátnőm, hogy "és honnan tudod, hogy most német-svájcban vagy-e vagy francia-svájcban"?
Tök egyszerű: egyik helyen franciául beszélnek, a másikon meg nem. A nyelv- és régióhatárok úgy érzékelhetők, hogy az egyik faluban egy ilyen reklámot látsz a közért előtt:

 

 

 

 

 

 


A következő faluban meg már mondjuk ilyet:

 

 

 

 

 

 
 


Vagy ha eleget autózunk dél-kelet felé, akkor ilyennek is találkozhatunk:

(Nem tudom, kivehető-e a kép: a pasi megkéri a nő kezét egy gyűrűvel. A-terv, hogy igent mond; B-terv a csónak végében egy rekesz Feldschlösschen sör...amivel vagy italba folytja bánatát, vagy leitatja a nőt, hogy mondjon mégis igent...)

Az egyik települést még mondjuk úgy hívják, hogy Gänsbrunnen vagy Breitenbach, a következőt meg  úgy, hogy Moutier vagy La Chaux-de-Fons. Az olasz részen meg nyilván úgyhangzanak a településnevek, mint Ascona, Bellinzona, Lugano, Locarno...

Lényeg, hogy az alábbi térkép mutatja a nyelvek megoszlását Svájcban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

26 kantonból 19-ben beszélik teljesen vagy többségében valamelyik svájci-német dialektust (piros). Az ország nyugati részében (az úgynevezett Romandie vagy Suisse romande régióban) franciául beszélnek (zöld). 4 kanton teljesen francia nyelvű: Genf/Waadt/Neuchatel/Jura. 3 kanton kétnyelvű: Bern/Fribourg/Wallis kantonokban beszélik mindkét nyelvet.

Tessin (Ticino) kanton illetve Graubünden déli részén beszélnek olaszul (kék).

Ez azt jelenti, hogy az emberek többségének anyanyelve ennek megfelelő, ez a mindennapos használt nyelv, a feliratok, utcatáblák, buszmegállók mind ezen a nyelven vannak kiírva, de forgalmasabb boltokban vagy ügyfélszolgálaton, hivatalokban, postán valószínűleg megértik a másik államnyelvek valamelyikét is. Az iskolákban a gyerekek idegennyelv-oktatás keretén belül kötelezően tanulják valamelyik másik hivatalos nyelvet.

Sok svájci honlapon (pl. pontgyűjtő-kártyák, csomagküldő szolgálatok, klubtagságok, kereskedelmi láncok, stb.), ahol be kell regisztrálni, ki lehet választani, hogy levelezéshez melyik nyelvet szeretnénk.
A két nagy kereskedelmi multi, a coop és a migros pl. hetente küld egy-egy újságot, amiben cikkek és az akciós termékek sora található. Lakhelyünknek megfelelő nyelven kapjuk kézhez az újságot, ugyanis kinyomtatják mindhárom nyelven. Ha valaki Zürichben lakik, németül kapja, ha valaki Genfben, akkor franciául. Illetve természetesen lehet ettől eltérő nyelvet választani, de ez az alapértelmezett.
 

2010.08.31. 11:13

a svájci frank

A jelenleg forgalomban lévő bankjegyekről és érmékről.

Így néznek ki. A baloldali menüben az egyes címletekre kattintva megtudhatunk többet is róluk egyenként. A címletek alatt látható szürke körbeforduló nyíllal a bankjegyet megfordíthatjuk és hátoldalát láthatjuk.

Biztonsági elemek a bankjegyeken

Franktörténelem, azaz a régi bankjegy szériák

Frankjövő, azaz a tervezői pályázat eredményei - eredetileg 2010 őszére tervezte a jegybank egy új bankjegysorozat kibocsátását és bevezetését, de elhalasztották, kb. 2012 -ig. A linken láthatók a nyertes illetve a legjobb helyezett grafikák. A cél az volt, hogy a bankjegyek jellemző és megszokott színvilága megtartása mellett friss, modern megjelenésű pénzt alkossanak a tervezők. Az új bankjegyek egyébként valamivel kisebbek lesznek a tervek szerint. Én személy szerint sajnálom, mert nekem nagyon tetszik a mostani sorozat. Az újak pedig egyátalán nem.

Végül pedig az érmék. Sajnos nem írták ide, legalábbis én nem találom: az 5 frankos érmén Tell Vilmos portréja látható, a többin Helvécia egészalakosa vagy portréja. A svájci frank "fillérjét" úgy hívják, hogy "rappen". Sajnos én a 10 és 20 rappent még mindig nem tudom megkülönböztetni, "el kell olvasnom", hogy mi van ráírva...

És ha már pénzről beszélünk, nézzük, mennyit ér nagyjából. Az egy dolog, hogy tudjuk: a valutaárfolyam jelen idő szerint kb. 1 CHF = kb. 220,-Ft.

  • 5 rappenért valószínűleg még nem kapunk semelyik boltban semmit, de létezik olyan mobilhálózat, ahol a hálózaton belül ennyi a percdíj.
  • 10 rappenért lásd fentebb...két percet beszélhetünk.
  • 20 rappenért kapsz a pénztárnál valami kis édességet, rágót
  • 50 rappenért már lehet venni egy pohár olcsó joghurtot
  • 1 frankba kerül országon belül bárhonnan bárhová egy szabvány méretű levél expressz kézbesítése (A-Post). Másnapra, vagy legeslegkésőbb harmadnapra meg is érkezik. Akkor is, ha zárás előtt 5 perccel adod fel.
  • 2 frank jó például a bevásárlókocsikba. Ezen kívül ki tudsz vele fizetni egy doboz száraz Barilla tésztát, vagy majdnem 1,2 liter dízelt.
  • 5 frankossal tudok 5 percet szoláriumozni
  • 10 frankba kerül egy csomag 3,5 kg-os mélyhűtött hasábburgonya vagy 1 kg virsli. Vagy egy bafis póló a C&A-ban. Vagy 10 perc szolárium.
  • 20 frankért már tudok venni egy szülinapi tortát. Esetleg leárazáson egy bakfis farmert. Vagy egy kisbevásárlást el lehet intézni: kenyér, tej, felvágott, kis gyümölcs és csoki.
  • 50 frankba (pontosabban 49) kerül 1 hónap korlátlan internet. Vagy egy pár bakfis cipő. Vagy vehetünk rajta 1 évre, egész Svájcra érvényes autópálya-matricát (40,-Fr) és még marad 10 frankunk, ami még jól jöhet 10 perc szoláriumozásra.
  • 100 frankossal ki tudjuk fizetni a drótköteles felvonó árát, ami felvisz Zermattból a hegyek közé, pl. a Schwarzsee-Paradies-ig, ahonnan csodás kilátás nyílik a völgyre, a Gornergrat-ra, a Matterhornra és gleccserekre. És még kapunk is vissza 10 frankot, ami szintén jó lesz még valamikor 10 perc szoláriumra...
  • 200 frankért vettünk pl. egy TomTom GPS-t. Vagy pl. 278 frank az autónk havi lízingje.
  • 1000 frank hivatalosan ennyi a havi létminimum. Akinek a jövedelméből ennél kevesebb marad a számlák kifizetése után (lakbér, villany, TB, ilyesmik), az elvileg, illetve statisztikailag létminimum alatt él.

 

 

2010.08.23. 09:40

A nemzeti lovarda

A Nemzeti Lovarda (Das Schweizerische Nationalgestüt) központja Avenche-ban van, ez a település volt a római-kori Helvécia központja, fővárosa. A Lovardát 1899-ben alapították és természetesen fő feladata a nemzeti lovas értékek megőrzése, gyarapítása, a nemzeti fajta, a "Freiberger" tenyésztése.

Csakhogy spórolásból meg akarják vonni az állami támogatást, ami egyet jelentene a megszűnéssel. Voltunk az itteni "tavaszi BNV-n", ahol lovasbemutatót is néztünk és utána be lehetett menni az istálló-területre. Ott is és még számtalan fórumon aláírásgyűjtés folyt a Lovarda megmentéséért.
Nagyon sokak szeretik a lovakat, a lovas sportokat; a II. világháború óta megduplázódott a lovak száma az országban. Vidéken mindenhol látni kisebb-nagyobb lovardákat, annak ellenére, hogy kevés a hely vágtázni, ráadásul mindig útban van egy-két hegy, nem úgy, mint Magyarországon.

Még többeknek nem fér a fejébe, hogy hogyan lehet megvonni egy ilyen nemzeti értéktől a támogatást, mely mértéke az államkasszának aprópénz, miközben minden más kevésbé fontos (=vérlázítóan érdektelen) dologra ennek többszörösét költik. Pl. többszás milliót pumpáltak különböző bankokba, azok megmentéséért. Ugyanezek már a rákövetkező üzleti negyedévben szarrá keresték magukat, csesznek visszafizetni a segélyt és szétröhögik magukat az ostoba államon.

 

2010.08.23. 08:18

bírkózás 2.0

Vasárnapra meglett az új "Schwingerkönig", azaz a homokbanbírkózás új Királya.
Még csak 20 éves, Kilian Wengernek hívják és mind a 8 mérkőzését megnyerte. Ő a legfiatalabb bajnok és állítólag a legjóképűbb. A Berner Oberland régió szülöttje és miközben mi is épp errefelé autóztunk vasárnap, a rádióinterjúban nagyon örült győzelmének

2010.08.20. 13:52

bírkozás

Idén augusztus 20-22-én rendezik meg Frauenfeldben az "Eidgenössisches Schwing- und Aelplerfestival"-t, ami kb. Szövetségi Birkozó- és Alpesi Gazda Fesztivál. Itt található a nemzeti szövetség honlapja.

A "schwingen" egy speciális, svájci birkózás-szerű nemzeti sport, távol-keleti megfelelője lehetne a szumó-bírkózás. Hagyományos öltözékben, kör alapú homokos pályán folyik a verseny. Az utóbbi időben, az egyenjogúság nyomán női és lány versenyeket is rendeznek. A győztes nem kap(hat) pénzjutalmat, de egy adományokból álló, értékes nyeremény-gyűjteményből válogathatnak a helyezettek, pl. található a nyeremények között 12'000 frankot érő tenyészbika is, mivel ez a sportág alapvetően egy "Bauersport", vagyis a gazdálkodó parasztok csatája (volt).
A győztes a Schwinger-König (a "Bírkózás Királya") címet nyeri el és nemzeti hős lesz.

Később ezzel a címmel majd tejet, sajtot fog reklámozni a közszolgálati tévében.
 

süti beállítások módosítása