Évszak nem múlhat el Svájcban egy-egy népszavazás nélkül. Ha nem lenne, hiányozna, mint a Jó ebédhez szól a nóta vagy a Barátok közt.

Legközelebb november 28-án járulhat a nép a szavazóurnák elé, hogy az úgynevezett "Ausschaffungsinitiative" vagyis kitoloncolási beadványról döntsön.
A beadványnak természetesen vannak ellenzői, viszont nem is lennének svájciak -mármint az ellenzők- ha nem egy kis mismásolgatással, diplomatikus ódzkodással próbálnának ellenszegülni, egy határozott NEM helyett.
Elmagyarázom.
Az eredeti beadvány úgy szól, hogy

"Azt akarjuk, hogy...:
ha egy bármilyen bevándorló, aki még nem rendelkezik svájci állampolgársággal, hanem csak külföldi igazolvánnyal vagy semmilyen papírokkal, vagy illegálisan tartózkodik Svájcban, bűnt követ el és jogerős ítélet születik, toloncolják ki és az elkövetett bűn mértékének megfelelően 5-15 évig terjedő -visszaeső esetén 20 év- beutazási tilalommal tarkítva sújtson le a törvény ökle.
A szóban forgó bűntettek: szándékos emberölés, nemi erőszak, egyéb nemi bűncselekmény, rablás, fegyveres rablás, emberkereskedelem, drogkereskedelem, betörés és  visszaélés szociális juttatásokkal (-mosoly-, ez ugyanis ilyen tömegsport a balkánról jöttek körében).

A kicsitellenzők ezzel szemben azt mondják, hogy hát izé...jó-jó, de...nem kell rögtön kitoloncolni, csak ha egy évnél hosszabb, letöltendő börtönbüntetést kapott, meg minden attól is függ, hogy mit és milyen súlyosan követett el...Mint már mondtam, ilyen "Mondjuk nemet igennel" stílusú, svájci ellenvetés.
Mondjuk azt rögtön nem értem, hogy hogyan gondolják: elítélnek valakit itt 5 évre és hazaküldik mondjuk Montenegroba? Innen kötelezik az ottani igazságszolgáltatást a végrehajtásra? Vagy persze nem is biztos, hogy végrehajtják. Mondjuk, mindegy, az a lényeg, hogy kerítésen kívül legyen...

Néhány adu azért van a kicsit- és a nagyonellenzők kezében.

1. A bűnelkövetők több, mint fele svájci. Állítólag 65% körüli az arány.
   
2. Aki menekültstátuszban él Svájcban, azt egy egyezmény szerint nem lehet hazatoloncolni, ha hazájában veszélyben forogna az élete.
   
3. Azokat a bevándorlókat, akik már rendelkeznek svájci állampolgársággal, sem lehet kitoloncolni.
   
4. Az a tömeg, aki illegálisan tartózkodik az országban, papírok nélkül, amúgy is nagy falat a rendőrségnek-közigazgatásnak, őket ugye ki kéne toloncolni, akár bűnelkövetők, akár nem, mégsem történik évek óta előrelépés.
5. A jelenleg elítélt kitoloncolhatókat is csak kevés számban toloncolják ki,  vagy veszítik el engedélyeiket; hiányos és puhány a törvény végrehajtása.

Hogy mennyire érdekes és érzékeny a téma, mutatja, hogy egy olyan bulvárszerű internetes újságban, mint pl. a 20min.online a cikkhez 688 hozzászólás érkezett rövid időn belül. Az igennel szavazni szándékozók között is sok a szkeptikus: minek szavazgatni, ha úgysem lesz belőle gyakorlat...a bírák túl puhányak, sőt, többen olyan jóslatokba bocsátkoznak, hogy ha megszavazza a nép a szigorúbb beadványt, végül Svájc úgyis térdet hajt majd és visszavonja, ha az EU megint beszól és nemtetszését nyilvánítja.

Ami nagyon valószínűnek tűnik.
 

Micheline Calmy-Rey külügyminiszter-asszony (maga is francia anyanyelvű) nyitotta meg október 20-án azt a  francia-nyelvű külügyminiszteri találkozót, amely előjátéka volt a pénteken kezdődött és egész hétvégén át tartó Nemzetközi Frankofon Szervezet (OIF) nagy találkozójának Montreuxben.
5 kontinens 70 állama tagja a világszervezetnek, köztük természetesen az a 36 ország, ahol a francia a hivatalos nyelv.

A konferencián általában összefogásról volt szó: francia nyelvű egyetemek összedolgozásán, hálózatépítésén; az összefogás és közös érdekképviselet által nagyobb befolyást szeretne a szervezet a világpolitikában; segítenék a szegényebb vagy katasztrófa súlytotta frankofón országokat, mint Togo, Benin vagy Ghana.
A G-20-ak elnökletét hamarosan Franciaország veszi majd át 1 évre, éppen ezért nagy tervekkel és elszántsággal, elvárásokkal néz a Frankofon Szervezet a konferencia kimenetelére és hogy Franciaország miként tudja majd a megfogalmazott célokat a G-20-ban érvényesíteni, megtámogatni.
Sárközy még kicsit kampányolt, hogy miért elképzelhetetlen és tarthatatlan, hogy miért nincs Dél-Amerikának, Afrikának és Ázsiának állandó tagsága az ENSZ biztonsági tanácsában, satöbbi.

Franciaország mindig is, így ezen a találkozón is próbált a "La grande Nation" szerepében tetszelegni, de inkább csak anyagilag dominált, mint politikailag vagy egyéb befolyással. Az egyetlen nem volt-gyarmatország, Kanada (és Québéc) tekintélye egyre inkább növekszik, a régi gyarmati Afrika országai kezdenek jobban felnézni rájuk, mint a maguktól elszállt francia-franciákra.

Svájcnak fontos ez a kapcsolat, ez a tagság; a francia svájciak amúgy is mindig reklamálnak, zabigyereknek érzik magukat, akivel nem törődik senki. Meg Svájc amúgy is elég kevés nemzetközi színpadon van jelen: nem nagy, nem nagyhatalom sem politikailag, sem sehogy, nem tagja a NATOnak, az EUnak, a G-akárhánynak, stb... Így minden  részvételi lehetőséget örömmel vállal be ez a kis ország. Svájc megmutathatja magát a távoli országoknak is, ezúttal nyelvi nehézségek nélkül (reméljük, azért nem tekintik majd Svájcot második otthonuknak...mint már sokan a volt francia gyarmatokról) valamint a Svájcban franciául tanulóknak jó ösztönző erő: mennyire kinyílik, kitágul a világ, ha megtanulsz franciául...

A konferenciát eredetileg Madagaszkár rendezhette volna, de egy 2009. márciusi puccs veszélyeztette -volna- a résztvevőket, így decemberben Svájc kapta meg a rendezési jogot, 10 hónapja volt az előkészületekre. A következő találkozó 2010-ben lesz, valahol nagyon messze. (Kinshasa)