Csak viszonylag kis formátumban, de akkor is.

A 20minuten című, amolyan "metró újság" (létezik még egyátalán...?) internetes változata megszavaztatta olvasóit, választanák ki az Év fotóját, mégpedig az olvasók által beküldött "olvasó-fotóriporteri" fotók közül.

Íme a nyertes fotó, megér egy kattintást, gyönyörű. Napfelkelte az Alpokban.

És lehetünk kicsit büszkék: a fotóst Philippe Gyarmatinak hívják.

Ezzel a szép fotóval kívánok Mindenkinek Boldog Új Évet!

Eljött az utolsó nap is a 2011-es parlamenti választások tekintetében.

Míg október 23-án a parlament "alsó és felső" házát választották meg az arra jogosult polgárok, ma az új parlament saját maga választja (vagy erősíti) meg a jelöltjek közül a 7 új (vagy régi-új) minisztert.
Egyébként a fotón látható kosztümben (fekete fura kalap, piros-fehér pelerin) a miniszterek személyes testőrei láthatók, fejenként legalább 2. Mindenhová elkísérik a rájuk bízott fontos személyt.

Az ülésen most, 08:09 órakor épp a leköszönő külügyminiszter asszonyt, Micheline Calmy-Rey-t búcsúztatják. Genfi születésű, 2002. óta tagja a minisztertanácsnak, most (08:15) épp ő köszön el. Franciául. Aztán most németül. Ezt követően a miniszteri posztok egyesével kerülnek megszavazásra.

Felvetődik néhány, politika iránt érdeklődőknek roppant érdekes és fontos kérdés, találgatás, én ezt szakbarbárként inkább elhagynám, csak röviden: sarkalatos pont, hogy ki lesz M. C-R utódja, valamint hogy Eveline Widmer-Schlumpfot újraválasztják-e, hiszen a többség elégedett vele, holott a választási szabályok szerint pártja (BDP) nem jogosult az ő székére (az októberi választásokon nem érték el a megfelelő minimum %-ot).

Érdekesség, hogy elvileg minden választásra jogosult svájci állampolgár lehet jelölt, emellett minden választás alkalmával akadnak önként jelentkezők, akik egy-egy miniszteri bársonyszékre pályáznak. Némelyek többoldalas, hivatalos hangvételű, komoly pályázatot nyújtanak be, mások egyszerű levelezőlapon közlik jelentkezésüket.

Majd később az eredményekről.

Az eredményhirdetéseket követő eskütétel nagyon szép, érzelmileg emelkedett momentuma a választásoknak. Kezükkel hármat mutatva "jelentkeznek" az esküt tevők, hasonlóképpen, ahogyan Svájc három ősi kantonjának küldöttjei (Uri, Schwyz és Untergang) 1291-ben a Rütli mezején esküt tett és megalapította az új államot.

A modern kori eskütétel két formában létezik: általában a legtöbben a fent említett feltartott karú-ujjú, vallásos eredetű, "Isten előtt esküszöm"-variánsot választják, de választható leengedett karral, Istent kihagyva esküdözni-fogadkozni, mint ahogyan épp a leköszönő M. C-R. tette (a képen középen).

És akkor az eredmények: marad az eddigi 6 tanácstag (vagy miniszter, ha úgy jobban tetszik) valamint a körből kiváló M. C-R. helyett szintén a francia-svájcból és szintén a szocialisták közül származó Alain Berset-t nyerte két fordulóban az utolsó székért folyó versenyt. A. Berset a II. világháború utáni időszak második legfiatalabb minisztere, 39 éves, Fribourg-ban politizált eddig, tökszuper jazz-zongorista. (egy másik szocialista miniszter, S. Sommaruga is képzett zongorista, hehe) Miniszterként ezentúl (4 évig) évi 440'000 frank honoráriumot kap, évi 4 részre elosztva, plusz 30'000 frank adómentes repikeretet, egy sofőrt, két autót, melyből egyet privát célokra is használhat, stb.

A "Konkordanz" szabályai szerint a minisztertanács 7 székét az országgyűlési választások eredményeinek megfelelő arányban kellene felosztani, ez alapján a BDP-nek egy sem járna, mivel a legkisebb párt és nem kapott elég szavazatot, a legnagyobb viszont a jobbos SVP, akinek igazából 2 tárca dukálna; éppen ezért dacból és dühből minden egyes poszt szavazásánál bedobtak ők is egy jelöltet, aki persze nem nyert. Svájc fél a szélsőségektől, az igazi véleménytől, a kicsit vagy nagyon radikális politikától, melyet az SVP képvisel.

A későbbiekben a miniszterek egymás közt döntik el, hogy ki melyik tárcát fogja irányítani; maradnak-e az eddigi leosztásban vagy valaki széket vált-e.

Ma reggel indult az idei maratoni adománygyűjtő-akció "Jeder Rappen zählt", azaz Minden fillér számít címmel. Az idei akció szlogenje és célkitűzése: "für Mütter im Not", azaz segítségre szoruló édesanyák javára gyűlik a pénz. A szervezők itt elsősorban a családon belüli erőszak elől menekülő, mindenüket hátrahagyó vagy éppen kilátások és segítség nélkül el nem menekülő anyák és gyermekeik megsegítésére gondolnak, vagy olyan anyákra, akiknek nincs elegendő pénzük gyermekoltásra, gyermekorvosra, szülési komplikációk kezelésére, stb..

Kis visszatekintés: 2009-ben a világ elmaradott országaiban a malária elleni küzdelem elősegítésére fordították a begyűjtött adományokat, 2010-ben elsősorban a háború sújtotta területek "gyermekáldozatai", azaz olyan gyermekek javára, akik háborúban vesztették el otthonukat, szüleiket, jövőjüket.

Minden évben advent idején 6 napig, hétfőtől szombat estig folyt és most is folyik az adománygyűjtő-akció; minden évben nagyjából 9-10 millió frank körüli összeg jött össze. Van ebben valami: profin csinálják és az embernek az az érzése, hogy az amúgy is tényleg kicsi ország egy emberként mozgósít és összefog. Mindenki részt akar venni a jócselekedetben, persze a karácsonyi érzésekre, szeretetre épít ez az akció is, minthogy a legtöbb szervezet is ilyenkor évvégén kezd kéregetni. Ma reggel 07:00-kor költöztek be hivatalosan a műsorvezetők az üvegstúdióba és máris özönlöttek az SMS-ek az egész országból, melyek a tévéképernyőn is megjelentek, mivel reggelente a DRS3 adását a stúdióból mindig közvetíti a svájci SF2 tévéadó.

Az eddigi két akció a svájci parlament előtti téren, Bernben a Bundesplatzon került megrendezésre; idén először Luzernben építették fel az üvegfalú stúdiót, ahonnan mától kezdve 6 napig közvetít a DRS3 rádióadó. Mint mindig, most is nagyon sok vendéget várnak a műsorvezetők: politikusok, művészek, sportolók gazdagítják a programot, mely egyébként sokak szerint a legjobb 6 nap a rádióban egész évben. (szerintem is) Az egész egy hatalmas nagy buli, túlpörögve, hihetetlen aktivitással és a legjobb zenékkel.

Luzern Svájc közepén található, a Vierwaldstätter-tó partján és nagyon szép helyet kerestek az idei akcióhoz a szervezők: a tóparti város tóparti "Művészetek Palotája" előtti szabad teret, az Európa teret. Áll itt egy hatalmas karácsonyfa, gyönyörű kulissza a kulturális központ, a tópart, a hajóállomás, a hattyúk. És az adakozó emberek.

 Adakozni sokféleképpen lehet: lehet adomány ellenében zenét kérni; személyesen bedobni az üvegstúdió adomány-gyűjtő ablakánál, ahol így találkozhat az ember a sztár-műsorvezetőkkel és egy pillanatfelvétel fel is kerül a JRZ honlapjára (hazaérve az adakozásból megnézhetjük magunkat a neten...), lehet SMS-t küldeni, mely megjelenik a képernyőn és egyúttal adományként funkcionál, lehet a svájci "vaterán" (ricardo.ch) bizonyos napi sztár-auckión elárverezésre kerülő dolgokra licitálni, az ilyen aukciók bevétele is az adományokhoz kerül; iskolai osztályok, cégek is magánakciókba kezdenek, pl. egy szállítmányozó cég meghirdette, hogy 15,-frank ellenében kicsiket és nagyokat megkocsikáztat saját nyergesvontatóján egy körre és a bevételt felajánlják;  lehet "JRZ" sapkát vásárolni az egyik főszponzor, a Coop áruházaiban, a sapkákból származó bevétel felét adományozza a jótékony célra; ugyanők már elkezdték hamarabb a gyűjtést: a Mikulás idején szokásos, figurát ábrázoló péksüti, a "Grättimaa" bevételéből is adományoznak, satöbbi, satöbbi.

Hasonló társakciók folynak egyébként évről évre Hollandiában, Belgiumban, afrikai országokban is, néha körkapcsolásban versengenek az akciók, hogy ki tud többet gyűjteni.

Szombaton este hatalmas össznépi buli keretében hagyhatják el a műsorvezetők 6 nap után az üvegstúdiót, ekkor kerül kihirdetésre az összegyűjtött összeg, mely az ezt követő napokban még gyarapszik a különböző magánakciók, stb. által, míg véglegessé nem válik.

Addig is a svájci SF2-es tévéadó reggeltől délutánig élőben adja az üvegstúdió adását.

Baselben valószínűleg még mindig tart a tegnap, A Nagy Nap: a pár hete idegenben elért, már önmagában is csodának számító döntetlen után a visszavágón hazai pályán 2:1-re legyőzte az FC Basel a futballtitánnak titulált Manchester United-et.

A nyomtatott és az elektronikus sajtó sportrovatai ezzel vannak tele; Basel ünnepel, az egész ország ünnepel, első svájci csapatként bejutottak a Champions League nyolcaddöntőjébe. Ezek után már semmilyen vereség nem számít. Egy darabig.

Hát van mit behoznom, sajnálom.
Éppen ezért nem is tudom, mivel kezdjem.

• Ma reggel lövöldözés volt Bielben a McDonald's-ban. Van, aki megsérült és van, aki menekül. Az utóbbi időben egyébként megszaporodtak az ilyen erőszakos bűncselekmények: a múlt héten Baselben egy tetkó szalonban lőttek arcon egy 16 éves lányt; satöbbi; most meg ez, tegnap este pedig egy 42 éves férfi lövöldözött a rendőrökre, majd elbarrikádozta magát otthon, míg végül golyó által halt: még nem tudni, hogy önmaga ellen emelte-e a pisztolyát vagy egy rendőrgolyó terítette le.
   
• A hétvégén Londonban az ATP döntőben "Roger visszatért": R. Federer megint megdöntött egy rekordot és megint útban van felfelé, vissza a világranglista csúcsára. (Nem mintha a 3. vagy akár a 4. hely nem lenne szuper.)
   
• Időközben október 23-án mindkét "házban" (Nationalrat és Ständerat) lezajlottak a parlamenti választások. A lényeg röviden: az előbbiben jobboldali SVP veszített néhány százalékot, de még mindig a legerősebb párt, ezzel ellentétben a közép erősödött, de eléggé nagy szórásban, tehát kevesen profitáltak igazán a szavazók közép-orientáltságából. A Ständeratban az SVP visszaszorult, valószínűleg az utóbbi hónapok radikális szólamai és a szintén szélsőséges kampány miatt.*
  Decemberben következik a folytatás: a minisztereket (Bundesrat) választja meg a parlament.
  *mint tudjuk: egy svájci nem szereti a szélsőségeket, csakis a diplomatikus, középúton tipegő majdnemelszánt majdnem véleményt díjazza. Ha valaki nevén nevezi a dolgokat, az már szélsőséges.
  
  
• Megtalálta tavaly elhunyt énekesének méltó utódját a Gotthard. A zenekar frontembere, Steve Lee 2010-ben tragikus -ostoba- motorbalesetben vesztette életét; azóta rápihent a csapat és gondolkodtak: folytassák-e egyátalán. Megtalálták a megfelelő embert és már a bemutatkozásra is sor került a "Remember it's me" című dallal. Nic Maeder nagyon jó hangú énekes, de hát hogyan is lehetne Steve Lee után...?

Beszéljünk inkább arról, hogy tegnap este az FC Basel történelmet írt az Old Trafford stationban. Mivel ezt a fajta cikit angol humorral felfogni szinte lehetetlen, nem is nagyon foglalkozik vele az angol sajtó, inkább a Bayern München-ManCity (2-0) meccsel foglalkoznak, bár ez sem ad büszkeségre okot, de legalább nem annyira vagy nem úgy ciki, mint a Basel elleni döntetlen. (Itt ugyanis "csak" annyi történt, hogy az angolok olasz edzője, R. Mancini csatárt akart cserélni, ám Carlos Tevez megtagadta a beállást, nem ment be cserének.)

Úgy kb. 30 éve nem alázták le otthon így a Manchaster United-et. A svájci mentalitásra mondjuk jellemző, hogy a média kb. fele nem a  baseliek szemszögéből szinte hihetetlen győzelemként is felfogható döntetlent ünnepli, hanem az "Elszalasztott berni csodát", utalva ezzel arra, hogy akárcsak a németek Puskás Öcsiék ellen 1954-ben a berni VB-n, az FC Basel is 0-2-ről hozta vissza a meccset 3-2-re, de sajnos a 90. percben mégis tudtak egyenlíteni az angolok. Ilyenek ezek a svájci sportriporterek: nem is érdemes nekik gólt lőni, sőt, még a térdzoknit felhúzni sem.

Mindenesetre véleményektől mentesen virít a csoport állása:
1. Basel 4 pont (5-4),
2. Benfica 4 (2-1),
3. Manchester United 2,
4. Otelul Galati 0

Hehe.

Maradva a sportnál: Roger Federer újra hazai pályán. Idén október 29-november 6. között kerül megrendezésre a Swiss Indoors Basel, jegyek már kaphatók (többek között a nagyobb postákon is, vagy itt). A fedettpályás torna sajátossága, hogy kizárólag férfi bajnokság, a hölgyek ilyenkor máshol nyögnek labdáznak.
Okt. 29-30-án a kvalifikáció zajlik, erre már fejenként 49,- frankért beülhetünk. Az úgynevezett "Super Monday" értelemszerűen hétfőre, 31-re esik: Federer ekkor játssza első meccsét az ünnepélyes megnyitót követően. (erre a legolcsóbb jegy már 94,-fr)

Bizonyára nem csak én nem értem: hogy lehetséges az, hogy a mérkőzések délben kezdődnek, mégis már most alig van szabad jegy, ráadásul a méregdrága kategória  (akár 2-300 frankba is kerülhet!) fogy el leghamarabb.
Magyarul: honnan van ennyi pénze annak, aki hétköznap délben ráér teniszmeccsre járni?

Új Szépségkirálynőjét ünnepli az ország: alig két napja átkerült a korona Kerstin Cook-ról Alina Buchschacher fejére.

Alina 19 éves, Miss Bern, a fővárosban is él, 18 éves a barátja, hobbija a lóidomítás.

Íme a három dobogós hölgy; itt még nem tudtuk, ki lesz a legszebb.

Túl azon, hogy a férjem szerint Alina egy ilyen "Whitney Houston für die Armen" és az ő két favoritja természetesen a két szőke, Ashley és Jessica (igen, még mindig a Miss Svájc választáson vagyunk, nem Dallasban, Houston, we have a problem...) valamint hogy ízlésről nem vitatkozunk, főleg nem egy szépségkirálynő-választásról, meg hasonlók, vegyük észre, hogy Svájcban olyan, hogy ízlés, nem létezik.
Trendek vannak, amit leginkább Züri diktál, ami el is hiszi magáról, hogy világváros és mindig mindent jobban tud. Valójában Züri csak próbál a világ után szaladni, de be van szorulva a hegyek közé és Svájc többi részének esze ágában sincs kiszabadítani őket onnan.

Több szem többet lát alapon, az élő közvetítés alkalmával "elszalasztott" örök pillanatokat kinagyított pillanatfelvételeken élvezhetjük jobban, a sajtófotósok gondoskodnak róla. Tényfeltáró felvételek igazolják a valót, amit mindenki tud, de mondani csak kevesen merik: hogy szar az egész, és ezért még fizetni is kell egy vagyont.
Miért nem lehet végre bezárni az állami tévét, háromszor is ugye (német, francia, olasz), miért nem meg már el Sven Epiney az SBB-hez lemaradt utasokat vígasztalni és a többi. És miért lehet hogy egy Miss-választáson egy mondvacsinált kisszabó, egy ex-Miss tervezze az estélyiket.
Ha már egyszer Luganoból van a közvetítés és az egész műsort olaszul konferálják, Svenit pedig beültették egy üvegkalitba, hogy fordítson, akkor miért nem lehet a német nyelvű adón lekeverni vagy lehalkítani az olasz dumát?
És akkor jöjjenek a bakik: az egyik versenyző profilból terhesnek ÉS görbének látszott, későbbi magyarázkodása az volt, hogy szelek bántották és felfújódott. Egy másik versenyző lába közt kilógott feltehetően egy tampon  halványkék kihúzószála, a vörös estélyi szinténvörös kisnadrágjából. Megint másnak majdhogynem kivillant az egész puncija a bikiniből. Sveni folyamatosan tévesztett, hogy ki kicsoda és kinek hová valósi az anyja-apja. Míg nem az egyik felirat komplett nem stimmelt: se a név, se a versenyzőhöz tartozó telefonszám, amin szavazni lehetett volna.

A műsorvezetőpáros hölgy tagja, Xenia Tchoumitcheva maga is részt vett már Miss Svájc választáson és második helyezést ért el. Magánszámával jópofa Xenia-Show-t akart csinálni az estélyből: legelőször fekete parókában jelent meg, később szemüveget is viselt (modellként szerződése van a VisiLAB optikus céggel), aztán fél óra múlva átváltozott önmagává, bármit is jelentsen ez: levette a parókát, átvedlett szőkébe és megszabadult a szemüvegtől is. Később még tette-vette magát, mígnem bugyit  villantott.

Mint ahogy lenni szokott: vagy egy unalmas, alpesi szőke vagy egy félvér nyer általában. Jövő szeptemberig egy mocca színű, rövidhajú nagylány, félig Trinidad-Tobago-ból Svájc Legszebb Lánya.

Most, néhány nappal a választás után megjelent cikkekben és azok kommentárjaiban is összecsapnak a vélemények: kell-e egyátalán Miss Svájc választás? Legyen, de ne közvetítse a tévé? Jó, vegyék le a msorról, de előbb az Eurovíziós Dalfesztivált tüntessék már el...! Satöbbi. Tény, hogy a Mister Svájc választás közvetítése sem érte el a várt nézettséget, s többek között ezért is vették le a nemzeti tv műsoráról. Valószínű, hogy a lszépségkirálynő-választás is erre a sorsra jut, főleg a múlt szombati nézettségi adatok alapján.
Beszéljünk inkább valami másról......
 

• Lassan finisbe ér az idei Miss Svájc választás. A döntőre szombaton este kerül sor, melyet a tv is sugároz élőben Lugano-ból, 20:05-től.
  Íme a döntős szépségek. (a versenyt úgyis Sven Epiney nyeri)
   
• Egyre erősödik és éleződik a választási kampány, egy hónap múlva parlamenti választások. Sarkallatos témák változatlanul: bevándorlók, menekült-státuszért ácsingózók, csatlakozás az EU-hoz, atomerőművek leállítása és még néhány apróbb  fogós kérdés.
   
• A mostani 200'000 főről 100 ezerre csökkentené a parlament a hadsereg nagyságát. További téma, hogy 5 milliárd frank értékben vadiúj vadászgépeket vásárolnának. Mondjuk nem tudom, minek, mikor az alighasznált F-18-asokat sem tudják kihasználni. Az ország meg egyébként állítólag semleges.
   
• Az elmúlt hétvégén Zürichben és Bernben is a rendőrségnek vízágyúval és gumilövedékkel kellett szétoszlatnia randalírozásba torkolló illegális partykat. Az utóbbi 1 hétben Zürichben összesen kb. 4-szer kellett a rendőrségnek hasonló megmozdulásokat erőszakkal feloszlatni; többnyire pl. a Hauptbahnhof környékét lepték el a huligánok és törtek, zúztak, csak úgy... 91 embert tartóztattak le csak a hétvégén, túlnyomó részben svájciak, sok köztük a kiskorú is.
   
• 
  Hétfő reggelre a hőmérséklet esés miatt Graubünden kantonban már 7-800 méteren havazni kezdett és 30-50 cm friss hó esett, már szeptemberben téli ruhába öltöztetve a tájat. St.Moritz, Davos, Scuol, Arosa, Pontresina, mind-mind karácsonyt idéző fehér lepel alatt; de az ország egyéb vidékein is 1500-1900 méteren már esett-esik hó. A hirtelen jött teher alatt fák adták meg magukat, fennakadást okozott a közúti- és vasúti közlekedésben is. Ami Graubündent illeti: ez a mosti hóesés több szempontból is rekordgyanús; állítólag 17 éve nem volt erre példa. Hogy ilyen korán ilyen sok hó, ennyi csapadék essen.
   

Hát nagyon le vagyok maradva, mindennel...

• Legfrissebb hír, hogy lemondott az egyik miniszter, azaz a külpolitikáért, bevándorlásért felelős szövetségi főosztály vezetője, a jelenleg regnáló miniszterelnöknő, Micheline Calmy-Rey. Év végén távozik majd posztjáról, de ősszel egyébként is választások lennének. Sokaknak mindegy, még többen üdvözlik, hogy végre letűnik a színről. A politikai tevékenysége úgy jellemezhető, hogy álomvilágban élő, lényeget és eszközt tévesztő, pózoló szakbarbár. Mivel genfi születésű, "frankofon", nekem mindig inkább A Francia Nő, Mireille Mathieu, Edit Piaf, sanzonok, az a harisnya, melyen hátul hosszában egy izgató díszvarrás fut végig, meg a régi Személyzeti Igazgatónk a volt munkahelyemen jut eszembe. Mindent lehet mondani rá, de ő legalább megpróbált nőnek kinézni, ami úgy tűnik, Svájcban nem szokás valamint az emancipáció kigúnyolásával egyenlő, szóval kerülendő.
• Tegnap előtt érdemes volt Lothar Nagyarcú Mattheus arcára koncentrálni, mikor is az EB-selejtező Bulgária elleni fordulójában Svájc mesterhármassal égette a neoprimitív futballsztárok örök kapitányát. Xherdan Shaquiri lőtte mindhárom gól a bulgároknak, a végeredmény 3:1 ide.
• US Open, Flushing Meadows. Eső eső hátán, már másodszorra halasztották el Federer Tsonga elleni meccsét. A legutóbbi hivatalos időpont péntek hajnal.
• Egyék iránt történtek furcsa dolgok, a teljesség igénye nélkül: az autópályán Basel környékén egy halott férfi feküdt az úttesten. Sajnos többen is áthajtottak rajta vagy mellette, mire egy kamionsofőr végre megállt, elzárta a helyszínt a mögötte jövő forgalom elől és értesítette a rendőröket. Meg voltek megint lövöldözések, féltékeny férj lőtt meg ilyenek; zajlik itt is az élet. És közelegnek a választások, október 23.
• A nemzeti bank hosszú halogatás, impotencia után tett egy olyan kijelentést, miszerint nem engedi a jövőben, hogy az euró frankkal szembeni árfolyama 1,20 alá essen. Ha kell, intervenálnak. Ez a tőzsdén rekordgyorsaságú és mértékű euró árfolyamnövekedést váltott ki. Hogy ez hosszútávon is marad-e és használ-e, majd kiderül. Tetszik egyébként, mikor a cikkek a frank jelen árfolyam eséseit tragikus hangnemben kommentálják....Idióták. "Zuhant a frank"...vagy "Megtépázták a frankot..." Ez eléggé megtévesztő, negatívnak tálalnak egy pozitív hatású hírt. Mivelhogy igen, azt szeretné a svájci gazdaság, ha "zuhanna" egy kicsit a frank árfolyama és visszaállna a használható, viszonylag normális és reális 1,50 körüli értékre. (azaz legyen újra kb. 1,50 CHF = 1 EUR)

Egyébként a következő bejegyzés Freddie Mercuryról szólna, ha lenne időm....

Újabb hasznos tapasztalattal bővült tudástáram (bővült ezen kívül még a nem-akadémiai, non-figuratív szókincsem is), képzelőerőm tovább edződött a magyar bürokrácia nyerőautomatáin kínpadján erőgépein.

A kiinduló pont, ami a gépezetet mozgásba hozta, egy levél volt a NAV-tól (új nevén Nemzeti Adó- és Vámhivatal), mely felhívta a figyelmemet arra, hogy sem náluk, sem az OEP-nál nincs adat arról, hogy hogy s mint milyen jogcímen nem fizetek TB-t. (semmilyenen egyébként) Amit egyébként már 3 éve nem fizetek!

Próbálkozásaim a helyzet tisztázására:

1. Felhívtam a NAV-nál a levél értelmi szerzőjét. Kiderült, hogy hát nála igencsak. Közös erőfeszítéssel kompromisszumot kötöttünk, és a hölgy elfogadta lexikális tudásom fitogtatátának köszönhető álláspontomat, miszerint Svájc mégse nem az EU tagja. Közölte velem, hogy a 3 éve hivatalosan tett be- (azaz ki-)jelentkezésem ellenére ő még mindig úgy látja hogy az én állandó lakcímem a Bp. Harap utca 3. alatt van. Kérdezem, hogy ha tényleg, akkor hogyhogy nem kaptam borítékot adóbevallásra az utóbbi 3 évben? Azt mondja, örüljek neki. Mondom örülök is, de nem ez a lényeg: hanem ez semmilyen természeti vagy afeletti törvényekkel nem összeegyeztethető. Vagy van ugyanis lakcímem vagy nincs. Ha adózás szempontjából nincs a NAV birtokában a lakcímem, akkor TB szempontjából sincs, ugyanabban a központi nyilvántartásban, igen? Azt javasolja a hölgy, hogy akkor hívjam fel az OEP-et a TB miatt, meg a népességnyilvántartót a lakcímem miatt. Egyébként ő fírtatta először, hogy "Hát miért, mit csinál Maga ott? Fizet ott TB-t? Hát milyen címen, ha egy  szer nem dolgozik? Miért, mit csinál Maga ott?" Kértem, hogy hagyjuk ezt, különben én is utánanézek az ő szennyesének a WikiLeaksen...
De haladjunk.

2. Népesség-nyilvántartó
Naívan felhívtam a személyigazolványom leadásánál kapott jegyzőkönyven szereplő telefonszámot. Az teljesen természetes, szemem se rebben, hogy faxhang jelentkezik. Az interneten utánanézek a hivatali telefonszáőmoknak, s az sem lep meg, hogy az ott található telszámok és az enyém teljesen rendszeridegenek, köszönőviszonyban sincsenek egymással, a neten egy teljesen másik számintervallumbéli számok találhatók. Felhívom azt, akinek a neve és száma mellett a népesség-nyilvántartó illetékességi kör áll. Beszélünk vagy 5 percet és csak mikor kezdek kiakadni, akkor árulja el, hogy nagyjából mit pattogok én itt vele, mikor ő anyakönyvvezető, kezitcsókolom. Kérdezem, hogy akkor mégis, mit tart fel ő engem.
Tessék hívni a népesség-nyilvántartót, mondja végül.
Számot megadni csak valami világfájdalomnak tűnő, hősies mártíromsággal kísérve volt hajlandó, átkapcsolni pedig... nos, ezt a szót nem is akarta megérteni.
Hívtam a megadott számot. Hogy klasszikusokat idézzek "Ugyanaz hátulról". Itt azonban megkérem az atyaúristen földi helytartóját, ugyan nézzen már bele a központi nyilvántartásukba. Közli, hogy szerinte minden rendben, nincs magyar lakcímem, és külföldön élő magyar állampolgárként vagyok nyilvántartva. Valamint hogy "hát akkor az adóhivatal vegye már a fáradságot és nézzen bele a rendszerbe, mert ők is ebből dolgoznak". Részéről tehát közölte, hogy minden rendben és üdvözöl.

3. OEP
Központi telefonszám.
Második próbálkozásra fel is veszi az automata.
Harmadik próbálkozásra sikerült nem bealudnom az automata végletekig unott, unalmas, untató, karriereket, jellemeket és emberi sorsokat kettébe törő, idegölő hangján. Kértem valami menüpontot, aminek olyasmi munkaneve van, mint piroslámpások, vagy mi. Tehát azok ügyei, akik nem fizetnek. Kiderült, hogy ugyan az APEH-nál kijelentkeztem hivatalosan a TB-körből, elszámolást is kértem, stb, ám erről az OEP semmit nem tud, nem passziváltattam a TAJ-kártyámat például.
A kedvencem, amikor azt mondja a hivatalnok, bárhol, hogy "hát Magának van bejelentési kötelezettsége, Magának kell utánajárni, elintézni..."
Mégis hogyan baszki, amikor tájékoztatás NINCS, vagy ha van, akkor csak félig, félre. Csak lebaszás van. Egyszerű blogokban, mint amilyen talán az enyém (szeretne lenni), több infót talál az ember BÁRMIRŐL, születéstől a halálig, lúgosítástól kezdve az öröklésjogig, mint bármelyik hivatalos portálon. És a felét még annak sem érteni.

Aztán megint eljutottunk oda az OEP-nél is, hogy "Hát miért, mit csinál Maga ott? Fizet ott TB-t? Hát milyen címen, ha egy  szer nem dolgozik? Miért, mit csinál Maga ott?"
Megkértem, hogy hagyjuk már ezt a témát úgy mégis.
Még azt is fírtatta, hogy ha én a NAV-tól kaptam levelet, akkor miért őt hívtam. (őszintén: ez bennem is lappangó gyanúból megalapozott, félelemmel vegyes kétellyé nőtte ki magát) Mondom, hogy azért, mert a levélben az OEP is meg van említve, meg mert az adóhivatalos hölgy azt mondta.  Meg mert végtére is TB-ről van szó. Meg mert az adóhivatalnál kezdtem. Azt mondja, hogy tisztázzam az adóhivatalban. Megkérdeztem, hogy ő próbált-e már valaha is az adóhivatallal -telefonon- bármit is tisztázni, hogy ilyen tanácsokat ad nekem.
Súlyos hallgatás volt a válasz.

Tanulság: a TB kártya nem egy nyerő lap.

Úgyhogy írok egy-egy levelet ide meg oda, lefénymásolom az összes rendelkezésemre álló kijelentkezéseimet, jegyzőkönyveimet és fulladjon bele a magyar bürokrácia a saját szarába.
 

Miután az elmúlt napokban-hetekben a nemzetközi helyzet egyre fokozódott, a kereskedelmi láncokra nehezedő nyomás ezzel paralell nőtt. A svájci Fogyasztóvédelem, a fogyasztói árakat felügyelő hivatal, gazdasági versenyhivatal, és még sokan mások folyamatosan azt fírtatták, hogy miért kell a svájci fogyasztóknak sokkal-sokkal többet fizetni sok termékért Svájcban és hogy a kereskedelmi láncok miért nem tesznek semmit annak érdekében, hogy az itteni vásárlók érezhessék az erős frank szinte egyetlen jó hatását, vagyis hogy olcsóbbak lennének az importált termékek.
A porszem valahol ott  van a gépezetben, hogy a kereskedelmi láncok nem vagy nem mindig hozhatják be az árukat közvetlenül, hanem csakis import-cégek közreműködésével, vagy a gyártó svájci, import-leányválallatán át. Nekik viszont nem érdekük, hogy Svájcban olcsóbbak legyenek a termékek, tehát erős frank ide vagy oda, nem változtattak az árakon.
De már nagyon zúgolódott a nép, az érdekvédelmi szervezetek és végül a kormány is, ezért végre történt valami.

Tegnap elkezdődött a vihar dörgéssel-villámlással, egyik bejelentés a másikat követte: a Migros-hoz tartozó Denner-csoport kb. 50 márkaterméket (tehát nem saját gyártású) 20%-kal olcsóbban árul mától; a Coop közölte, hogy kb. 95 márkaterméket  vesz le a polcokról, mivel nem sikerült megegyezniük az importőrökkel olcsóbb beszállítási árakról (illetve míg nem sikerül megegyezni). Ezek pl.: L'Oreal, Ferrero és Mars által gyártott termékek.
Tegnap az esti hírműsorban ilyen tényekkel állította kereszttűzbe a Migros vezető-képviselőjét a műsorvezető és érdeklődött, reagál-e a Migros, tesz-e lépéseket. Persze: magyarázták a bizonyítványt.
Erre ma reggel az első hír: a Migros-nak sikerült lenyomnia az árakat, náluk olcsóbb lesz 500 importált árucikk, 10-20%-kal, nem kerül le a polcról semmi.

Érdekes.
Ha ilyen gyorsan tudtak reagálni, akkor valószínűleg már rég levolt ez zsírozva, de kivártak, hogy lép-e a Coop. Ha igen: nagymellénnyel bejelentik az elért sikereket. Ha nem: lapítanak, mint szar a fűben és megtartják a kiharcolt még nagyobb árrést.

Egyébként a maga módján mindhárom bejelentés nevetséges: Svájcban a kozmetikai -higiéniai cikkek nem 20, hanem 50-250%-kal kerülnek többe, mint mondjuk Basel Németországba lógó végénél, Lörrachban. De akárhogy is: a piaci szabályok élnek és virulnak, azaz az emberek ott vesznek, ahol olcsóbb. Ha külföldön, akkor külföldön.
Persze nem szabad elfelejteni, hogy itt ugye többet keresnek az emberek, de ez indok arra, hogy 5 km-rel idébb ugyanazért az 500,- forintba kerülő samponért 1.200,-t kelljen fizetni?
 

Talán ma már nem olyan sokan emlékeznek arra, hogy valahol a nyolcvanas vagy melyik években Derrick és Linda mellett volt még néhány nyomozó, mely versengett figyelmünkért, amikor még csak egy fajta távirányítós készüléket lehetett kapni (Mór), ezt is csak a jól menő maszek taxisofőrök engedhették meg maguknak.

Kérem szépen, jelen esetben a Tetthely című nagysikerűről van szó, mely minden jel szerint túlélte a Szabó családot és a Família Kft.-t is, mert él és virul. 
A Tetthely alapvetően német-osztrák sorozatnak indult az ARD és ORF kooprodukciójában és maradt is hosszú ideig, míg nem valaki kitalálta (vagy lepénzelték), hogy legyenek már svájci bűnügyek is. Így 1990-2001 között, 12 év leforgása alatt 12 svájci epizód készült el, a Tetthely eredeti sémáját követve: néha váltakozó helyi zsaruk, helyi bűntények, stb. Érdekesség, hogy az évek során felbukkant egy magyar név is a szereplők között, Kiss I. László alakította néhány epizódon át Philipp von Burg nyomozó szerepét.
12 év után sokáig nem következett újabb svájci folytatás; egészen 2008-ig, mikor is néhány Bódeni-tónál zajló epizód erejéig közös nemzetközi erőfeszítéssel oldották meg a bűntényeket a kollégák. Ezek után a svájci nyomozót a filmben Turgau kantonból (osztrák-német-svájci határ, Bodeni-tó) áthelyezték Közép-Svájcba, Luzernbe.

A lényeg az, hogy a történet szerint jön egy itt-ott felnőtt nyomozónő tapasztalatcserére USÁ-ból, Abby Lanning, akit a CSI:Miamiból ismert Sofia Milos alakít. Sofia igazándiból egy görög anyukától és egy olasz apukától származik, gyermekkorát Svájcban töltötte, így ha nem is anyanyelve, de nagyon jól beszéli -még mindig- a svájci dialektust. Ki hitte volna?! Később Svájcból Rómába költözött, 15 éves korától sikeresen modelkedett a nagy divatkifutókon, aztán átköltözött Los angelesbe, ahol színi tanulmányok után kapott szerepeket. A későbbiekben játszott a Maffiózókban, meg satöbbi, de leginkább mint Horatio Caine sógornője égett rá a retinánkra.

A svájciak rettentő büszkék rá, hogy egy ilyen sikeres színésznő nem felejtette el a svájci dialektet, visszatért... érdekes és vicces volt őt élőben svájciul beszélni a filmben; de persze ezt a fele nép nem vallaná be úgysem...szóval inkább kritizálták a hosszú idő után első Tetthely epizódot. Pedig a németeknek tökre tetszett.

Nekem is.

Svájcot sokszor nevezik Európa víztárolójának (Wasserburg), így épp ideje, hogy erről is essen néhány szó.

Az ország egyik legszigorúbban ellenőrzött élelmiszere az ivóvíz, illetve a víz általában. Az ország egész területén iható, kiváló minőségű ivóvíz folyik a csapokból. A legolcsóbb élelmiszerek közé tartozik: 1 köbméter (1'000 liter) víz díja 1,60 frank, ami statisztikailag 160 liter/fő/nap számolva napi 0,26 frankot jelent. (mondjuk szerintem sose használok el naponta fejenknt 160 litert, de mindegy. Ez a szép a statisztikában.)

További információk: wasserqualitaet.ch, ezen az oldalon például rákereshetünk az irányítószámunk vagy település neve szerint a nálunk folyó víz minőségére, összetételére, keménységére. Svájcban alapvetően a francia keménységi fokot alkalmazzák mérőszámként, ami könnyedén átváltható a német keménységi fokra, ha szükséges.
Még egy hasznos információkat, szép képeket és még több statisztikát tartalmazó honlap a vízről: trinkwasser.ch
 

Ma dél körül 1 euro már csak 1,05 frankot ért, 1 dollár 0,743 frankot.

• Roger Federer 30 éves lett. Isten éltesse sokáig. Számos rekordot sikerült beállítania, nagyjából ugyanennyi várat még magára, de akár sikerül az új csúcsok meghódítása, akár nem, mindenképpen elképesztő teljesítményt vitt véghet RF már eddig is. 2009-ben állítólag átlépte az összeteniszezett 50 millió dolláros határt és természetesen neki is van Wollerauban (adóparadicsom Kanton Zugban) teraszos építésű csili-vili modern palotája.
  Szívemnek legkedvesebb rekordja azonban az, hogy ő az első svájci férfi, híres ember, akinek arcképével még életében a hivatalos állami postától saját bélyeget nyomatott.
   
• Statisztikai adatok szerint 2000-2009 között több, mint kétszeresére nőtt a hegyi-túra balesetek száma Svájcban. Persze, mert már mászik boldog-boldogtalan. Meg gyakran látni saruban, magassarkú cipőben, papucsban turistákat vándorolni 2000 méteren. Nos, csak azért, mert odáig felvisz a libegő, még nem biztos, hogy utána is elég lesz ez a menetfelszerelés, ugyebár. A tévés interjóban, illetve múlt héten élőben is láttunk túrázókat, akiket a nagyonokos trendi-túrafelszerelést gyártók beetettek megbabonáztak és megvásárolták a legújabb őrületet: a hegymászó hátizsákba integrált bébiülést. És a pár hónapos gyerekkel a hátán mászik a csóka, billegve, egyensúlyát keresve, egyébként a bébinek valószínűleg jót tesz a ritka hegyi levegő...
   
• Kapcsolódó hír 1.: egy tinédzserekből álló cserkész csapat is mászott, vezetőjük 15 éves és kiképzetlen volt; le is zuhant 300 métert és szörnyet halt az egyik társuk. 13 éves volt.
• Kapcsolódó hír 2.: egy család is mászott, letértek a kijelölt útról, piknikezni egy sziklakiszögellésre. Miután gyanús, repedező-morajló hangokat hallottak, végre leszálltak a szikláról, aminek majd' fele, kb. 2000 köbméter kő, alig pár lépés múlva a hátuk mögött egyszerűen levált a csúcs aljáról. Legördült, iszonyú robajjal.
   
• Mára végre elhatározta magát a Bundesrat és a Nemzeti Bank, hogy valamit közbelép az erős frank ellen. Mivel azonban Svájcról van szó: egyelőre még csak arról született döntés, hogy lépni kell. Mire eldöntik, hogy mit és merre, valamint meg is teszik, megint le lesznek maradva az eseményekhez képest két-három lépéssel.
  J. Schneider-Amman, aki ilyen népgazdasági miniszter megfelelője, végre elkezdett nyomást gyakorolni az importból élő cégekre, elsősorban a kiskereskedelemre, hogy ugyan adják már olcsóbban a külföldről most olcsóbban beszerzett árucikkeket a svájci lakosságnak. Az nem lehet, hogy csak jajongnak, hogy miért megy a svájci Németországba bevásárolni, miközben ők meg szépen lenyelik az árfolyam-különbségből adódó nyereséget. Nahát.
   
• A jövőben aki a Swiss-nél foglal és hitelkártyával fizet, különdíjat kell fizetnie: a légitársaság (valójában minden, a Lufthansához tartozó légitársaság) áthárítja az utasokra a hitelkártya-intézetek által felszámolt, egyre több díj egy részét. Így útvonaltól függően 6-22 frankkal többet kell majd fizetni a jegyekért. Nem pontos az információ, hogy mi a helyzet a debit kártyák esetében, valószínű, hogy ezekre nem vonatkozik a változás. A felhördülés igazi oka az, hogy egyrészt a légitársaság semmi más opciót nem kínál a repjegy kifizetésére, másrészt az utasnak már szinte mindent magának kell csinálnia: on-line foglalás, becsekkolás, már a beszállókártyát is ki lehet nyomtatni otthon, nem csak a repjegyet. szóval elvileg egyre olcsóbbnak kéne lenniük. De ezt várhatjuk. (Közben Németországban sztrájkolnak a légiirányítók.)
   
• Még augusztus 13-ig tart a Locarnói Filmfesztivál lenn délen, Svájc olasz határánál, a tó partján, pálmafák legyezője alatt. Díszvendég Harrison Ford, aki életmű-díjat kapott, további szupersztárok, mint Daniel Craig, Olivia Wilde, stb. emelték az esemény fényét.
   
• A berni születésű Julia Saner 2009-ben első svájci csajsziként megnyerte az Elite Model Look versenyét és azóta kapkodnak érte a divatházak kifutóin. Legújabb mozzanat Julia életében, hogy a Fashion TV modelleket bemutató "Model talks" portrésorozatában őt is meginterjúvolták és természetesen látható volt a rövid riport a divatszakma Szent Szócsövén, az FTV-n. Julia idén márciusban az olasz Marie Claire címlapján szerepelt, 2011-re ő lett a Valentino arca, Karl Lagerfeld aktuális kedvence. Múlt hónapban azonban több bemutatót is lemondott, túlhajszolt, sok a stressz, nemet mondott a Chanelnek is; reméljük, azért még felkérik máskor. 181 cm magas, 19 éves, babaarcú, szép, de smink nélkül jellegtelen arccal. Sminkelve, "kitalálva" azonban jelenség.
  Megerősíti egyébként véleményemet a modellekről: az alkat ugye adott, magas, csontváz típus, nem ez a lényeg, hanem az, hogy modellek arca nem szép, hanem egyszerűen szimmetrikus és jellegtelen kell, hogy legyen, hogy "ráférjen" egy-egy bemutatóra kitalált egyensmink- és frizura, minden jól álljon rajta, ne legyen karaktere, hogy ne a Nő legyen a fontos, hanem a ruha.

Ma tették közzé azt az elemzés-jelentést is, mely szerint a svájci nemzeti bank az év első felére vetítve kb. 10,8 milliárd frankos veszteséget produkált könyvértéken.

Tehát az előző bejegyzésben ecsetelt dollár- és euró árfolyamzuhanásoknak további kihatásai is vannak. Tavaly tavasszal például a nemzeti bank elnöke "mert nagyot álmodni" és elhitte, hogy azáltal visszaerősítheti az uniós valutát vagy a zöldhasút, hogy bevásárol belőle pár milliót. Mint tudjuk, ezek értéke tovább zuhant (idén az első félévben a dollár 9,6%-ot, az euro 2,4%-ot): ha egyátalán, akkor MOST kellene bevásárolni belőle, de még ez sem biztos. Viszont mára már lehetetlenné vált, mivel a kincses kamra a Bundesplatz alatt már plafonig tele van szart se érő euróval.

Vagyis megint csak az elvileg jól dübörgő svájci gazdaság szívja meg. Könyvértéken.

Más hírek:
Az UBS után Amerika most a Credit Suisse-re feni a fogát, most ezt a bankot akarja beperelni, fenyegetni, stb. adócsalásban meg hasonló turpisságokban való segédkezésért. Valószínűleg ennek az ügynek is az lesz a vége, hogy valamilyen jogcímen pénz csikarnak ki Svájctól. Nem mintha az gyógyír lenne az USA többezer milliárdos államtartozására.
A CS egyébként szintén a napokban bejelentette, hogy "csak" épphogy 800 milliós nyereséget ért el az utóbbi negyedévben, ami a várt összeg fele, tehát világszinten kb. 2000 főt bocsájt el.

És még egy kacifánt a végére: ma vettem ki a postaládából egy A3 méretű "röplapot", amin a jobbos SVP intéz felhívást és kér aláírást a néptől annak érdekében, hogy Svájcban újra jobban kontrollálható legyen a bevándorlás. Jól időzítve pengették meg a nemzeti és hazafias érzelmi húrokat, hiszen közeleg augusztus 1., az államalapítás éve. Hitetleneknek mondom: érdemes megfigyelni azt a jelenséget, hogy a népi hagyományos rendezvényeken, a hegyvidéken, az üzemek által szervezett nyílt napokon, az önkéntes akciókon sehol nem látni azt a deklaráltan 22%-nyi bevándorló hányadot; ilyen helyeken csak svájciakkal találkozni. A többi népek hétvégén a bevásárlóközpontokat lepik el, meg a mozikat, maradnak a városokban, vagy esetleg látogatják az autószalonok nyílt napjait, ahol van ingyen sült kolbász. Ezalatt a svájciak felmennek a hegyre és megszeretgetik, ünneplik a bárányokat, meg a tehénkéket.
Szóval képzeljük el a magyarországi "roma-helyzetet" és problémát, aztán ezt szorozzuk meg nagyjából 54-gyel. Így néz ki a bevándorló-külföldi probléma Svájcban.

Az a helyzet, hogy 2007 január óta mind a dollár, mind az euró 30-30, az angol font pedig csaknem 40%-ot veszített mára az értékéből a svájci frankkal szemben.

A Svájci Nemzeti Bank nem lép közbe, nem emel kamatot.

Mindeközben a gazdasági miniszter kijelenti, hogy nem lesznek megtámogatva az exportra dolgozó cégek, valamint néhány bevásárlólánc-igazgatóval együtt bírálja a népnek azon hányadát, akik külföldre járnak bevásárolni; legyen az egy liter tej vagy új autó.

De mit tegyen az ember, ha ilyen nagy a csábítás? Németországban eleve olcsóbb nagyjából minden. A mostani euro/chf árfolyamnál aztán végképp. És akkor ha a határnál pecsételtetünk, még vissza is jár 19% ÁFA, azaz csaknem a vásárlási érték egy ötöde.
Sajnos ez egy öngeneráló folyamat, mint a pénzügyben gyakorta előfordul. Itt drága minden, az ember nem itt veszi meg, tehát az itteni bolt elesik a bevételtől, még drágább lesz, hogy megélhessen, tehát még kevesebben fognak itt vásárolni. Viszont itt az itteni bérleti díjat, áramot, alkalmazotti bért kell kitermelnie és -fizetnie, tehát nem nagyon tehet mást.

Másrészt érdekes, hogy a svájci cégek általánosságban a lezajlott (zajló) gazdasági válság tulajdonképpeni nagy túlélői, őket nem viselte meg (annyira) mint más országok más cégeit. Na most: ez azt jelenti, hogy a kisembert ugyan bírálja még a miniszter is, ha átlendül a határon egy kis olcsó főznivalóért, ám ha svájci konszernek indulnak nagybevásárlásra, az rendben van (?). Márpedig mennek és vásárolnak: egyrészt sok a világban az olcsón eladó, bajbajutott cég, másrészt ugye euróért vagy dollárért most még jutányosabb a vételár.
A Nestlé például a minap vásárolta be magát valami 1,27 milliárd frankért a kínai élelmiszergyártó-piacra; a gyógyszerész-vegyész Lonza cég pedig hasonló nagyságrendben Amerikába. Ez utóbbi azonban mocsok módon befenyegetett a bérek csökkentésével, mert hát nehéz idők járnak az exportra...végül a szakszervezet kijárta, hogy legalább ne a béreket csökkentsék, hanem hosszabbítsák meg a munkaidőket.
A Nestlé pedig egyszerűen "csak" árat emel. Holott neki is mindenhol vannak gyárai, tehát nem is annyira érzékeny az export nehézségeire, sőt, valószínűleg alapanyagokat is az eurózónából vásárol.

De ezek valószínűleg a kisebbséget alkotják. A helyzet szerintem inkább az, hogy megint csak az öngeneráló folyamatra hivatkoznék és minél inkább hallani híreket arról, hogy baj van az euróval, annál inkább tényleg baj is lesz. Ha most még az egyszer mindenki bizalmat szavazna az eurónak, visszaállna nagyjából az értéke, árfolyama és máris nem lennének ANNYIRA nagy szarban azok a bizonyos országok.
Svájc legalább annyit megtehetne, hogy megint nagyon bevásárolna euróból, már csak azért is, mert ilyen olcsó. Ezzel kivonna valamennyi eurót a piacról, helyette "elárasztaná" svájci frankkal, aminek az is lehetne a hatása, hogy a frank árfolyama lefelé mozdulna. Legalább egy kicsit.

Egyébként mint tudjuk: a földön nincs igazság, azaz gyakorlatilag a megbízható frank és is nagyot Svájc szív azért, mert az egyik lusta, a másik tehetségtelen, a harmadik meg korrupt... Például nagy baj, hogy ha ez így megy tovább, sok cég kivonul majd Svájcból és áttelepül az olcsóbb euró zónába, Németországba, Franciaországba, stb. Tehát itt fog nőni a munkanélküliség, itt vesztik el majd sok százan, akár ezren a munkájukat mondjuk azért, mert a görögök sziesztáznak... (meg horogkeresztet rajzolnak az EU zászló csillagaiba és úgy tüntetnek az EU által megkövetelt spórolás ellen...miért is? Ja, persze, így köszönik meg azt a pár millió eurót, amit az EU ad nekik...)
 

• Roger Federer újra itthon! Miután Wimbledonban elpicsázták Rodzsert és amúgy is minden reflektorfény az új Nr.1-re, Djokovicra esik, nem volt túl sok választása: kegyeskedett visszatérni a svájci Davis-Kupa csapatba. Már tartottak is Bernben nyilvános edzést, és Rodzser aláírt jó sok teniszlabdának látszó tárgyat.
• Pakisztánban a talibánok elraboltak egy svájci nőt és egy férfit. Nem akarok demagóg lenni, de meg is érdemlik. Mégis ki és mi a fenének megy Pakisztánba, főleg Svájcból?
• A Mühlebergben álló atomerőművet a tervezettnél és szokásosnál 5 héttel korábban leállították. Állítólag felfedeztek egy repedést az erőmű falán. Az amúgy is esedékes revízió és karbantartási munkálatok csak szeptemberben kezdődtek volna, ám a japán történések óta hatalmas nyomás alatt tartják az atomerőmű üzemeltetőit az ellenzők. Persze spórolni az árammal senki sem akar.
• És hipp-hopp máris egy újabb beadvány érkezik ma a Parlamentbe: az SVP (jobb)oldal indítványa az lenne, hogy közvetlenül a nép választhassa ki a kormánytagokat, azaz a Bundesrat tagjait. A túloldalon (SP, Zöldek) egyesek két malom közt őrlődnek: vannak, akik személy szerint támogatnák a beadványt, viszont pártjuk hivatalos álláspontja ezzel ellenkező.
• Az FDP (liberálisok) női szekciója svájci mércével mérve szemérmetlenül és szabadszájúan kampányol azért, hogy a női nem nagyobb teret nyerjen a politikai és gazdasági vezetői körökben.
• A magyarországi cenzúra még semmi...Tegnap kommenteltem egyet egy ilyen svájci "index" féle online újságban, hát, úgy meghúzták a szöveget, mint a sicc. Abszolút indokolatlanul.
• Solothurn kantonban egy halott csecsemőt találtak egy komposzt-telepen.

Komolyan hiányérzete van az embernek Svájcban, ha hónapok telnek el anélkül, hogy kikérnék a véleményünket. A mi kantonunkban például idén talán még nem is volt (vagy csak egyszer?) népszavazás.

Bár egyelőre még csak ott tart a dolog, hogy a 110'000 érvényes támogató aláírást nyújtották be a parlamentbe az újabb beadvánnyal együtt; tehát még hónapok tel(het)nek el, mire népszavazás lesz a kezdeményezésből. (Addigra vége a híres svájci grillszezonnak, jönnek megint a hosszú téli raclett-esték.)

A terhességmegszakítás van épp terítéken. Kb. 40 éve folyik a vita, a für und wider az abortusz körül, melyben, mint tudjuk: nincs és nem is lesz megegyezés vagy igazság. (mint ahogyan pl. abban sem, hogy a türkiz az inkább zöld vagy kék-e?)
Jelen gyakorlat, melyet különböző huzavonák stációja után végül 2002-ben hagytak jóvá, az, hogy a terhesség 12. hetéig elvégezhető a műtét, de nagyon meg kell indokolni, beszélni kell pszichológussal, stb. (a megerőszakolásokból eredő terhességeket ez a dolog nem érinti, természetesen az alanyi jogon "jár") és akkor fizeti a TB alapbiztosítás.

A beadvány kiötlői azt szeretnék, ha ez a menetrend annyiban változna, hogy vagy önköltséges legyen a beavatkozás, vagy csak akkor fizesse a TB, ha erre külön köt az ember nő kiegészítő biztosítást.
A támogatók természetesen azok köréből kerülnek ki többnyire, akik legszívesebben betiltanák az egész angyalcsinálást, mert hogy az gyilkosság és ők nem hajlandóak sem anyagilag (ugye a közös befizetett TB járulékból) sem erkölcsileg támogatni a tömegmészárlást. Ők azok, akik inkább fizetnek (többet) a szociális segélyalapba, csakhogy a rászoruló anyák megfelelő anyagi juttatásban részesülhessenek.

Az ellenzők olyan érvekkel vágnak vissza, hogy ha a megelőzést, tehát a fogamzásgátlást részben vagy egészben támogatná a TB, kevesebb lenne az abortusz és ha bárki ingyen hozzájuthatna a védekezéshez, akkor jogosan terhelné a következmény a gyerekcsináló párt. Tovább érv például, hogy az abortusz mindenféle szigorítása, ellehetetlenítése a terhes nőket nem az anyaság felé terelné, hanem gyakrabban egy-egy hentes műtőasztalára, ahol illegálisan végeznék el a megszakítást.
És ezt ugye senki sem akarja.
Mások azt hangoztatják, ugyancsak a beadvány ellen, hogy a láncdohányosok rák-kezelését is a kassza finanszírozza, tehát a nemdohányzók is. Vagy a túlsúly okozta szív- és érrendszeri problémák, cukorbetegség kezelését, usw.
Van tehát még néhány hónap arra, hogy a szavazásra jogosultak átgondolják véleményüket.

Svájcban évente kb. 10-11'000 terhességmegszakítást végeznek. Ezt a számot is lehet ijesztően sok(k)ként, átlagosnak vagy tömeggyilkosságként értelmezni.

Van egy mondás: Egy nő két dologért BÁRMIRE képes az életben: az egyik, hogy legyen gyereke, a másik, hogy ne legyen.

Tehát mint minden probléma megoldását, ezesetben is az okonál kellene kezdeni keresni.

• Ma hajnali 4-kor rendőri erők vonultak fel a berni Viktoria térre, mégpedig lebontani az atomerőművek leállításáért hetek óta demonstráló sátortábort. A tüntetők az egyik áramszolgáltató székháza előtt próbáltak az atomerőmű leállításig gyökeret verni - kevés sikerrel. Egy darabig tűrte a városvezetés, próbálták kordában tartani az aktivistákat, de eléggé kinőtte magát a "nép szava", így ma korai ébresztő volt a táborban.
• Meglepően sokat váratott magára, hogy valamely nőegylet elkezdjen tiltakozni egy újabb AXE tusfürdő reklám ellen. Nos, múlt héten ez is megtörtént, mégpedig a svájci  Association vaudoise pour les droits de la femme (ADF) szexistának és ízléstelennek tartja a reklámot, betiltását követeli. Szeretné elérni azt is, hogy egyátalán ne jelenhessenek meg olyan reklámok Svájcban, melyeknek a világon semmi köze nincs a nőhöz, a testiséghez, stb...mégis félmeztelen nőkkel reklámoz(ná)nak.
• Időközben az év eleji euro- és dollár - CHF árfolyamrekordok is soora megdőltek, újra és újra. Egy euróért már csak kb. 1,22 frankot kell fizetni, egy dollárért 0,87 körül. Azért az elgondolkodtató -többek között-, hogy megint nem csak azok szívnak, akik tehetnek róla, hanem mindenki. Akár euró az országod pénzneme, akár nem - szívsz; ezért vagy azért, így vagy úgy. A görögök meg a segélyt úgy köszönik meg, hogy az EU csillagos zászlóba horogkeresztet rajzolnak.
• Tegnap Basel mellett a St.Jakob lehajtónál kiégett egy hűtőkamion.
• A párizsi légiközlekedési kiállításon nagy sláger Bertrand Piccard napenergiával hajtott nagy szárnyfesztávú repülőgépe.
• A svájci vasúttársaság döntése értelmében a jövőben nem lehet a vonatokon menet közben megvásárolni a menetjegyet. Továbbá egyre határozottabban próbálnak fellépni a focirajongó randalírozókkal szemben.
• Egyre több, Svájcot a rasszizmusért bíráló kritika, tanulmány, stb. lát napvilágot. Ezt mindig elmondom: ebben SOHA nem lesz igazság és béke.
• Federer eddig jól szerepel Wimbledonban.

"A kezembe akadt egy régesrégen ajándékba kapott svájci bicska, innen az ötlet, hogy egy poszt keretein belül terjesszek egy kis ismeretet, hiszen a zsebkés elég fiús dolog ahhoz, hogy egy katonás blogban szerepeljen, arról nem is beszélve, hogy az egész világ katonai bicskaként hivatkozik rá.

Reméljük, hogy a közelgő húsvéti ünnepekre nagyon sok fiúgyerek, apa, férj, nagyapa, homo-, hetero-, transz- és aszexuális barát kap majd ajándékul svájci bicskát. Mivel a magyar fejekben elég nagy a kavar a helvét ármádia nevével fémjelzett eszközzel kapcsolatban, úgy gondoltam, önzetlenül segítek tisztába tenni egy-két dolgot.

Megint elrepült egy év, újra eljött a Svájc szépe választás előjátéka. Kicsit már uncsi, de azért leírom: megint láthatunk itt mindent, ami a világatlaszban csak fellelhető: anyukát a Dominikai Köztársaságból, Ghánából, Fehéroroszországból, "Trinidad+Tobagó-ból" (ilyen országnevet egyátalán ki a fene engedélyezett?) apukát feltehetően Skandináviából, Argentínából, az USÁ-ból, másokat egyszerűen csak úgy hívnak, hogy Cattaneo, Marinkovic vagy Haag.

A döntő 2011. szeptember 24-én kerül megrendezésre a svájci olasz riviérán, Luganoban. Az állami televízió is közvetíti, legalábbis a dolgok jelen állása szerint. Mint ismeretes, például a Mr. Svájc választást levették a tv műsoráról.

Telefon és mobilszolgáltatók.

swisscom.ch
sunrise.ch
orange.ch
yallo.ch(ez is a sunrise-hoz tartozik)
prixgarantie mobile (by coop)
m-budget mobile (by migros)

A "prepaid" természetesen a kártyás szolgáltatást jelenti, az "Abo" pedig a havi számlásat. A mobiltelefont hívják még Natel-nek vagy Handy-nek is. A szolgáltatók saját boltjain kívül  vásárolhatunk még a postákon, mobilshopokban (pl. mobilzone), InterDiscount-ban (ez a coop konszernhez tartozó műszaki bolthálózat), MediaMarktban, m-electronics-ban (ez a migro-hoz tartozó műszaki bolthálózat) is lehet kapni mobiltelefont, választhatunk a fenti, különböző szolgáltatók ajánlatai közül. (nyilván a migros-ban nem fogunk kapni PrixGarantie mobilt, mert az a coop márkája, de ezen kívül...)

A mobilszámok általában 07-tel kezdődnek, pl. "079..." körzetszámmal a swisscom mobilok, "076..."-tal a yallo, "078..." stb... (mint Magyarországon a Telenor 20, a T-Mobile 30)

Gyakori, hogy ha elfogy a pénz a feltöltős SIM-kártyánkról, nem használható 1 évig tovább üresen, hanem csak mondjuk 2-3 hónapig. Cserébe viszont van néhány jó szolgáltatás a kapcsolódó netes felületeken. Érdemes körültekintően tájékozódni.

Az én kedvencem a yallo, mert a weboldalon lehet  választani készüléket, hozzá SIM-kártyát + telefonszámot (ingyenes kívánság-számok vagy fizetős "klassz"-számok közül), házhoz szállítja a posta ingyen, a webes felületről bejelentkezés után lehet  havonta extra 30 SMS-t küldeni ingyen és a két év SIM-lock lejárta után automatikusan hálózatfüggetlenítik a telefont, nem is kell külön kérni. És olcsó is.

Néhány sajnálatos esemény...

• A Bern kantonban lévő Schafhausenben (nem tévesztendő össze más egyéb Schaffhausenekkel)  halálosan megsebesült egy rendőr, amikor egy árverezésre ítélt házból ki akartak lakoltatni egy eladósodott férfit, aki tüzet nyitott a rendőrökre. Sajnos ilyesmi esemény történt tavaly is Bielben. Ebből több minden is látszik, többek között az is, hogy Svájcban sem mindenki gazdag. Sokan eladósodtak, még többen élnek az itteni létminimum alatt. És hogy mégsem kéne engedélyezni, hogy a leszerelt katonák megtarthassák lőfegyvereik egy részét.
• FC Basel lett a svájci nemzeti bajnok.
• A svájci kormány (Bundesrat) döntött arról, hogy Svájc kb. 2030-ig, lépésről lépésre kiszáll az atomenergia bizniszből. Ez egyelőre a kormány hozzáállása, most következik a parlamenti megvitatás és lehet, hogy végül népszavazás dönt majd véglegesen. Új atomerőmű nem épülne, a régiek pedig addig működhetnének, ameddig biztonságosak, utána leállítják őket. Helyettesítésükről ezzel párhuzamosan kell gondoskodni. (esetleg lehetne kezdeni a takarékoskodással, hogy eleve ne is legyen annyira sok áramra szükség) A Fukushimában történt katasztrófa óta elég nagy volt itt a cirkusz az atomerőművek körül: az áramszolgáltatók már évek óta akarnak két új erőművet, de a történtek miatt mind az 5 jelenlegi(!!!) alaposan át lett vizsgálva és hát ne felejtsük el, hogy parlamenti választások lesznek ősszel. Örök téma, akárcsak a...
• ...bevándorlók. Döntő fontosságú kérdés lehet a választásokon, hogy melyik párt miként vélekedik és hogyan nyúl ehhez a témához. A média is megint keveri ám a szart: ráadásul mindig triplán. Ha a rádióban pl. feldobnak egy témát és arra ráharap  a köznép, akkor még napokig tovább gerjeszti a média a trutymót, csámcsognak rajta, bedobják a tévében is meg az interneten. Most -is- pl. azt, hogy milyen genya már Svájc: a cégeket adókedvezménnyel stb-vel ideédesgeti, de a járulékos bevándorlókra persze már nem kíváncsi, stb... Ez a bevándorlás téma egy farkába harapó kígyó, nincs igazság és nem is lesz benne.
• Jelentősen drágultak a vonatjegyek és -bérletek. Eddig is drága volt és a sok pénzért még ráadásul nyomoroghatott az ember a vonaton, pl. aki bérlettel jár és "bejárós" (ingázó, Pendler), szóval edig se nagyon ösztönzött a vasút, hogy üljünk át az autóból a kupéba, most meg főleg.
• Egy most megjelent statisztikai adat szerint 2010-ben országszerte 1000 bántalmazott gyermeket láttak el különböző kórházakban, a tendencia növekvő.
• A sztárfocista Hakan Yakin-t kivette Hitzfeld szövetségi kapitány a válogatott játékoskeretéből, akik Anglia ellen játszanak jövő héten szombaton, CET 17:45-kor.
• Újra téma a magyar kurvamaffia Zürichben, a Sihl folyó partján. Ez olyan huzavona, mint Magyarországon -volt?- a türelmi zóna kijelölése. Sőt, egy újabb pont a külfödiek ellen. Undorító...jóhírünket kelti.
• Svájc legcikibb exporttermékét, DJ Bobót állítólag mindenki ismeri a világon. Nos, ha ez így is van, akkor sem mindegy, hogy miről ismerik? Las Vegasban pl. azt hitték róla, hogy pornósztár. (lehet, hogy pályát tévesztett...)

Nem egyeneságon rokonok, de azért gondolatilag összeegyeztethető az előző bejegyzés "tetőről mentéses" akciója és a helikopteres mentőalakulat.

A REGA a legnagyobb és elsőszámú légimentő csapat Svájcban. 1952-ben alapították, hivatalos formája alapítványi közhasznú szervezet. Kb. 2,2 millió támogatója van, ami azt jelenti, hogy bárki, aki befizeti az éves tagsági/támogatói díjat, hozzájárul a Rega fenntartásához. Cserébe bárhol, bármikor, bárhonnan megmentik, hazahozzák őt, ahonnan mentőhelikopterrel vagy a Rega repülőgépeivel ez lehetséges.

Országszerte 13 bázisállomással, 17 helikopterrel és 3 repülőgéppel rendelkezik a szervezet, java részük értelemszerűen a ostoba balesetet szenvedett síelőket szállítja, ezért legtöbb bázis az Alpok mentén található (egy átló bal lentről jobb felfelé, 15-7 pontig, valamint ettől délre). A többi helikopter ösztől tavaszig a téli viszonyokhoz nem szokott autóvezetőket szállítja a balesetek helyszínéről, tavasztól őszig pedig a hegyi szerpentineken vadul kanyarba dőlő motorosokat. A többi fuvar az elenyésző 2-3%.

Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha valaki pl. autóbalesetet szenved, a kiérkező mentős orvos dönti el, hogy kell-e helikopter vagy elég a közúti szállítás. Ha a sérült nem támogatója a Regá-nak, elindul a vacillálás: biztosan szükséges-e a helikopter...? Elszállítani mondjuk mindenképp elszállítanak, ha az orvos jobbnak látja úgy, csak gyógyulás után megindul esetleg a vita, körlevelek, hogy ki fizeti a révészt? A TB? A sérült? Vagy? Milyen hányadban?
Ha viszont nálunk van a kis kártyaformájú, támogatói igazolványunk, akkor jöhet a helikopter, mert fedezve vannak a költségek, azaz a Rega állja.

A honlap sok érdekességgel szolgál, mint például egy virtuális betekintés a mindennapokba, vagyis két repülőegységbe valamint az irányító központba.

Az éves tagdíj 30-70,-frank között változik, attól függően, hogy 1 fő egyénileg vagy egy család teljes védelmét, mentését szeretnénk biztosítani. Érdekesség, hogy ugyancsak 70,-frank a "gazda" kategória, családdal vagy anélkül, de szarvasmarhákkal. Ugyanis ha veszélyes vidékre kóborolna a gazda egy tehénkéje, vagy csak úgy lecsúszik a hegyoldalról a Rega a tehenet is megmenti. Sajnos erről nem találtam kisfilmet, de tévében már láttam. További szolgáltatásokról (pl. pilótaképzés) szintén a honlap tájékoztat.

Remélem, senkinek nem lesz szüksége rá, de ha mégis: a Rega segélyhívószáma 1414. Külföldről +41 333 333 333.

Mindenképpen érdemes megnézni a weboldalukat a gyönyörű fotókért is.