A már beharangozott népszavazást ezen a hétvégén ejtették meg: aki eddig nem juttatta el a szavazócéduláját postán vagy személyesen a választási irodához, az ezen a vasárnapon szavazhatott hivatalosan a két nagy létkérdésről: kitoloncolják-e a bűnelkövető külföldieket és egységesebbek legyenek-e a különböző megyék nagyon különböző adósávjai.

Ez utóbbi beadványt egyértelműen elutasította a nép (gyakorlatilag a gazdagokat súlytotta volna nagyobb adókulcs, de nem fogja), a kitoloncolási beadvány ellen megfogalmazott, enyhébb ellenjavaslat is elbukott, az eredeti beadványt viszont egyértelműen elfogadta a választásra jogosultak nagy többsége.
És vajon hol nem?
Természetesen Nyugat-Svájcban, a francia oldalon nem. Szinte biztosra lehet menni, hogy az igazán fontos kérdésekben ez a régió mindig pont ellenkezőleg szavaz, mint a többségi Német-Svájc. Pedig azt gondolhatnók, hogy a bűnelkövetőkkel senki nem szívesen szimpatizál...Kivéve ugye más bűnelkövetők.
Tehát a francia oldalnak vagy tökmindegy, csak ellenkezni akarnak (talán); vagy olyan gazdag kantonok, melyek képesek pénzelni a dagadó börtönöket (nem); vagy olyan sok a már állampolgársággal rendelkező anno-bevándorló*, hogy minden családnak akad egy-két (tíz) bevándorló ismerőse, barátja, rokona akik még nem állampolgárok és ezek nem a törvénytiszteletről híresek, vagyis kitoloncolhatók lennének (nagyon talán).

* -leginkább régi francia kolóniákról származó feketék.

Francia oldalon még az enyhébb ellenjavaslat is elbukott, tehát ők egyátalán nem akarnak kitoloncolni senkit, még a külföldi elkövető gyilkosokat sem. Az ellenzők egyébként olyan érvekkel hozakodnak elő, hogy a svájci szociális szellemmel nem összeegyeztethető, hogy például ha egy svájcit elkapnak akár már csak mert marihuanát szívott, kap mondjuk pénzbüntetést vagy némi felfüggesztettet, egy külföldit ezzel szemben kitoloncolhatnak ezentúl -vagyis diszkriminatív lett a törvény.

Egyébként máris megjelentek az EU-ban (=Németország és Franciaország) a szalagcímek, hogy Svájc keményebben bánik ezentúl a külföldiekkel. Meg megjelentek az aggodalmak is: jaj, mit fog szólni az EU...jaj, hát ezt így nem lehet... az új igazságügy-miniszter máris kinyilatkozta, hogy reméli, azért nem drasztikusan, hanem jó aranyérzékkel lesz majd végrehajtva a népakarat. Persze...a parlamentben ugyanis többségben ülnek a kitoloncolást ellenzők (a beszarik), hát hogy lesz akkor itt egyátalán végrehajtva?
Hello demokrácia!

UPDATE
Mondjuk Svájc kapcsolata az EU-val mindig is egy ilyen húzd meg-ereszd meg volt és lesz és marad. Nem értek a diplomáciához, az azonban tényleg nevetséges, hogy bármilyen, az EU-nak nem tetsző döntés vagy népszavazási eredmény után az ügyeletes miniszternek rögtön loholnia kell Brüsszelbe (a minarett-ellenes döntés esetében E. Widmer-Schlumpf gombolta kabátját sietősen és repült, most S. Sommaruga - szegény, aki nem is akarta a jogi bársonyszéket, nem is jogász, most mehet magyarázkodni) és referálnia kell, mint egy alsótagozatosnak a szőnyeg szélén az igazgatói irodában.
Az EU szereti úgy feltüntetni a két fél viszonyát, mintha Svájc gazdasága az EU nélkül összeroppanna, nem lenne mit enni, csak sajtot meg csokit. Lehet, hogy így van. De egyelőre épphogy Svájc fizet frankmilliárdokat az EU-nak, holott nem is tag.
Még.
A beígért milliárdok az EU bővítéssel együtt nőttek, az új tagországok is kaptak mindig is súlyos pénzeket a hegyek közül. Igazából mit akarnak még?
Megmondom. Svájc diplomáciai baszogatásával bűnbakot keresni és elterelni a figyelmet a görög- meg írországokról, portugáliákról, többmilliárd eurós mentőcsomagokról. A fekáliáról, amiben ül az EU, és süllyed. Ráadásul már olyan régen, hogy már a szar is kihűlt.

Mellesleg amit félre lehet érteni, azt félre is értik: az EU az EU-állampolgárok jogairól fecseg, össze-vissza, holott a népszavazás döntése kizárólag a külföldi bűnözőket érinti. De ezt persze az EU nem akarja megérteni.
Mivel az EU sem akarja megkapni a bűnöző szar alakokat, gondolja, maradjanak azok csak távol, éljenek a svájci adófizetők pénzén, nem kell nekünk se a csürhe.

Félreértik, félre akarják érteni, mint annak idején a minaret építési tilalmat sem. Megjelentek a nagy szalagcímek, hogy Svájc iszlámellenes.
Frászkarikát.
Nem arról van szó, hogy le lesz rombolva az összes minaret, hanem mindössze arról, hogy újakat ne építsenek.
De a diplomaták+média kombó a legtehetségesebb, ha arról van szó, hogyan lehet csűrni-csavarni a szavakat, tényeket, és a végén már senki nem is emlékszik, hogy is szólt a szavazólapon a kérdés eredetiben...?

Ez teljesen tipikus egyébként: mint mikor az óvónéni elkiáltja magát, hogy Na, vége a gyereknapnak!, minden kisgyerek bevágja a durcát. Azt hitték, hogy az óvónéni végleg elvesztette a józan eszét, azért enged minden kérésnek, aztán mikor újra bekeményít a nő, fel vannak háborodva az agresszív kis törpék.

Az UPDATE Updatje:
Felmérések szerint körülbelül 750'000 második vagy harmadik generációs bevándorló, illetve egyéb itt élő külföldi jogosult a dolgok mai állása szerint, hogy megigényelje a svájci állampolgárságot akár már ma. (bevándorló család itt felcseperedő gyermeke, ha nem állampolgár, pl. nem katonaköteles....)
Egy civil szervezet a népszavazás eredményének nyilvánosságra hozatala után szinte rögtön kampányolni kezdett és felhívást intézett ezekhez az emberekhez, hogy rögtön rohanjanak az őket jogosan megillető állampolgárságért, nehogy ki legyenek toloncolva. Pánikkeltés és propaganda a köbön.
A jobbos SVP (aki a népszavazást kezdeményezte és győztesként ünnepel) felhívta a civil szervezet jugó származású elnökasszonyának figyelmét, hogy amennyiben a rikácsolása tömeges állampolgárságért folyamodáshoz vezet, egy újabb népszavazás keretében "megszavaztatják" a néppel, hogy
1. a svájci állampolgárságot próbaidőhöz kössék és visszavonható legyen néhány évig
2. ha valaki svájci állampolgárságot akar, le kell mondania a másik, többi állampolgárságáról.
Hozzáteszem, nagyonnagy valószínűséggel meg is szavazná a nép.
 

Svájcban a posta színe sárga. Bővebben: nagyon sárga, pici piros-fekete-fehérrel. Több, mint 40'000 dolgozóval Svájc második legnagyobb munkáltatója. Több ágazatban is tevékenykedik meg apró finomságok gazdagítják a kínálat-palettát.

A normál üzemmód természetesen a levél- és csomagküldemények egyszerű házhozszállítása. Az országot 3 régióra osztva 3 levélfeldolgozó-központ (Briefzentren) szolgálja ki, néhány kisebb logisztikai teleppel megtámogatva. Érdekesség, hogy Svájcban hivatalosan már senki, privátban is egyre ritkábban küldenek hagyományos C5 méretű borítékot (A4 lap kétszer félbehajtva), mivel ugyanannyiba kerül, mint a B5-ben küldve, azaz A4 csak egyszer félbehajtva. Nincs külön tarifa a helyi és helyközi küldeményeknek, minden egységes; nincs különbség, hogy délelőtt adja-e fel az ember a levelet, vagy zárás előtt 2 perccel. Ha A-postával küldjük (kb. elsőbbségi), akkor valószínűleg már másnap ott van, legkésőbb, garantáltan harmadnap. Az expressz leveleket garantáltan másnap kézbesítik, az ország egyik végéből is a másikba.
A gyakorlatban elég egyszerűen működik a folyamat: a posták este 6-kor zárnak, teherautókkal gyűjtik be és szállítják a leveleket a levélfeldolgozó-üzembe, ahol leszortírozzák. Ami nem helyi, tehát nem ugyanabban a régióban lesz kézbesítve, azt újra teherautóra vagy vonatra rakják és máris szállítják a másik két levélfeldolgozó üzem egyikébe, ahol szintén újra leválogatják, a helyi irányítószámoknak megfelelően.
Az éjszakai műszak folyamán a másik levélfeldolgozó-üzemekből érkező teherautókról elsőnek természetesen az expressz illetve az A-posta küldeményeket szortírozzák. Bámulatos logisztikai és szoftver-háttér áll a munka mögött: szinte az elindulás pillanatában látja számítógépen az üzem, hogy hány teherautó és milyen küldeményekkel fog érkezni ide a másik két üzemből. Így be tudja osztani a szortírozásra váró küldeményeket. A konténerek sorszámozva és regisztrálva vannak, a műszakvezető dönti el, a konténerek tartalmuk szerint milyen sorrendbe kerüljenek a futószalagra, leválogatásra.

Hasonlóképpen működik az ország 3 csomagfeldolgozó-üzeme (Paketzentren): azonos régiókra van osztva az ország és a 3 -a levélközpontoktól eltérő- csomagfeldolgozó-központ ugyanolyan szisztéma alapján a csomagok kézbesítését biztosítja. Egyetlen éjszakai műszak alatt képes a világszínvonalú szortírozógép több, mint 100'000 csomagot szétválogatni, rendeltetési helyük szerint.
A csomagok is lehetnek normál, elsőbbségi vagy expressz küldemények. Feladáskor nem kell semmi cetlit kitölteni, elég, ha a csomagra rá van írva a feladó és a címzett. Csomagunk feladáskor kap egy vonalkódot, mely egy számsor képében rajta van a pénztárblokkon és a posta honlapján nyomon lehet követni a küldemény útját, ahogy vándorol egyik csomagfeldolgozóból a másikba és mikor kézbesítik...A nem sürgős, normál küldeményeket mindkét ágazatban általában a nappali műszakban szortírozzák és továbbítják.

Egy másik leányvállalat a bankszektorban (postabank) PostFinance néven működik. Teljeskörű banki szolgáltatást nyújt és nagyon közkedvelt, szinte mindenkinek van postaszámlája (PC vagy Postkonto), aki bért kap. Nagyon sok kényelmi funkció leegyszerűsíti a napi pénzezést vagy a havi nagy csekkbefizetéseket. Megtakarítási célokra is vannak jó konstrukcióik, összehangolható a takarékszámla a folyószámlával, profi on-line banking szolgáltatással, melyhez egy külön kis kódoló készüléket kap az ember, otthonra, az abszolút biztonságos internetes hozzáféréshez. A számlához tartozó bankkártya is olyan sárga, mint a logo.

Ami az igazi meglepetés Svájcban: a távolsági buszjárat (Volánbusz) hálózatot is a posta üzemelteti PostAuto néven. (postakocsi...)

A gépjárműpark fenti kettőn kívül még rendelkezik kisebb buszokkal is, a nem annyira frekventált útvonalak költségkímélőbb kiszolgálása érdekében.
Érdekes egyébként, hogy a lichtensteiniek mindig szeretik külön kihangsúlyozni, hogy ők nem, még csak véletlenül sem svájciak, hanem lichtensteiniek, de például Svájc nélkül nem lenne hivatalos pénznemük (1924 óta a svájci frank Lichtenstein hivatalos pénzneme) és nem kapná meg senki a leveleit, ugyanis a svájci posta üzemelteti és szolgálja ki a postatevékenységet Lichtensteinben. Sőt, épp a napokban nyert meg egy tendert a PostAuto, vagyis arra sem képesek, hogy a 160 négyzetkilométernyi országukban  (4. legkisebb állam Európában) néhány  távolsági buszt üzemeltessenek, útnak indítsanak... na.

A postához tartozik egy on- és offline shop is, ahol a legkülönbözőbb dolgokat árusítanak: mobiltelefont, laptopot, könyveket, társasjátékot, ajándéknak is beillő cuccokat, konyhai eszközöket, térképet, posta-logós ajándékcikkeket, stb.

A postához tartozik természetesen a bélyeg. Különböző alkalmakra különkiadású bélyegek léteznek, megvásárolhatók, de. A mindennapi forgalomra nem nyomtatnak fölöslegesen és drágán x millió bélyeget, hanem közvetlenül a levél feladáskor a küldeménynek megfelelő értékű bélyeget nyomtatja ki a postáskisasszony egy öntapadós etikettre, s ragasztja rá a levelünkre.
A hatásfokról annyit, hogy minden postán minden ablaknál el lehet intézni mindenféle ügyet. Nem kell 3szor sorba állni, ha levelet is, csomagot is fel szeretnék adni, plusz még csekket is befizetni. Vagy készpénzt felvenni a postaszámlámról.
Nem kell kis cetlin összeadogatni, ha 3-nál több csekket adok fel és a postáskisasszony nem opálosra kopott átlátszó műanyagvonalzóval tépi le a csekk nálam maradó, befizetést igazoló szelvényét.

Ezen kívül például ha erkölcsi bizonyítványra van szükségünk, személyigazolvány bemutatása mellett megrendelhetjük a postán, kifizetjük és a postás majd kihozza.
Ha az ember belép egy postára, egy állványon talál a reklám-anyagok mellett  bianco befizetési csekket, vagy például nyomtatványokat postai szolgáltatások megrendeléséhez. A posta vállalja például, hogy költözéskor a régi címünkre érkező leveleket, küldeményeket 1 évig utánunk küldi az új címünkre. Ez 15,-frankba kerül, viszont üdvözlő ajándékként kapunk egy kis dobozt teli vásárlási kedvezményekre jogosító kuponokkal, néhány előnyomtatott levelezőlappal, melyeket bérmentesítés nélkül feladhatunk és közölhejtük ismerőseinkkel az új címünket; kedvezményes helyi újságelőfizetéssel, a nevünkre előnyomtatott címkékkel stb.
Vagy pl. az állványon találunk nyomtatványt arra, hogy a posta visszatartsa az általunk megadott intervallumban a postánkat, pl. nyaralás idején. Választhatunk, hogy az utolsó utáni napon érte megyünk a postára vagy kikézbesítsék.
Figyelem: alapesetben a posták 12-14 óráig zárva vannak; akárcsak a legtöbb üzlet, ebédidőt tartanak. A nagyposták, (mint pl. Pesten a Keleti-pályaudvarnál) természetesen folyamatosan nyitva tartanak. De mint sok minden másról, a nyitva tartásról is tájékozódhatunk a posta honlapján...

...ahol még ezen kívül számos más kényelmi szolgáltatással ismerkedhetünk meg, de az egyik legjobb és legfinomabb: a postán előrecsomagolt svájci csokira csak ráírni a címzett nevét, az üzenetünket, jókívánságot, lezárni, mint a borítékot és már útjára is indíthatjuk a csokipostát. Születésnapra, vagy engesztelésül...
A levél- és csomagfedolgozó üzemek látogathatók, csoportonként körbevezetnek és bepillanthatunk a nagy gépezet kulisszái mögé.

U.i.: szombaton délelőtt is nyitva tartanak a postahivatalok és szombaton is kézbesítik a  leveleket (ha jól tudom, csomagot nem).

Az úgy volt, hogy 2009. június 29-én egy teljesen normális osztály kirándulni indult Küssnachtból (SZ) Münchenbe. Valahogy csak eltelt az első nap unalmas városnézéssel,  ezért a második estére már valami action kellett a fiúknak. Sikerült alkoholt és marihuanát szerezni, hogy mégse vesszen kárba az este. Majd felturbózva elindult 3 fiatal srác, hogy végigjárják sajátos városnéző körútjukat.

23:15-kor a városi parkban verték agyon 3 áldozatukat, kettőt közülük az eszméletlenségig rugdostak, hátrahagyva őket.
23:23-kor a park átellenes oldalán is helybenhagytak valakit, az arcát a felismerhetetlenségig zúzták. Koponya-rekonstruáló műtéttel hozták rendbe az illető arcberendezését. A középkorú férfi épp a feleségével beszélt mobiltelefonján, mikor váratlanul elkezdték őt ütlegelni. Már a földön feküdt eszméletlenül, mikorm ég mindig rugdosták az arcát, füléből, egész fejéből ömlött a vér, úgy hagyták hátra a földön fekve. Épphogy nem halt bele sérüléseibe.
23:25-kor két utcányi távolságban volt elég energiájuk egy újabb áldozatot péppé verni.

Az elkövetők kb. 15, 16, 17 évesek voltak a bűntett idején, ezért a fiatalkorúakra érvényes törvények szerint járnak el az ügyükben. Még aznap este elfogták őket, alig 10 perc alatt. Azóta Németországban (Bayern) ülnek vizsgálati fogságban.

Ma következik az ítélethirdetés: az ügyész egyenként  kb. 8,5 évig terjedő, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztést kért az elkövetőkre, akik valószínűleg folyamodni fognak azért, hogy büntetésüket ne Németországban, hanem Svájcban ülhessék le. Előre sejthető azonban, hogy ezt a kérvényt el fogja utasítani a német igazságszolgáltatás, mivel Svájcban az ilyen esetben -fiatalkorúra- kiszabható büntetés max. 4 év, tehát csaknem a fele büntetés elengedését jelentené.

Hármójuk közül kettő már korábban is közveszélyes volt: kíméletlenül ütöttek egy iPodért, vagy ha volt rajtad sapka, vagy ha nem... Svájcban az eddig előéletükért nem járt különösebb fenyítés, éppen ezért "örül" a kommentárokban az internetes közvélemény, hogy a három fiút nem Svájcban ítélik el, mert szerintük (és nagyon sokak szerint) itt kesztyűs kézzel bánnak a bűnözőkkel, itt mindenki könyörörgését meghallgatják és nem nagyon mernek a törvény erejével lesújtani.
Amint megszületik az ítélet, kiegészítem a posztot.

Visszatérve az előző posztra: Wallis kanton nagygyűlése természetesen leszavazta Rappaz kegyelmi kérvényét, mire Rappaz megint könyörgőre fogta -látjátok, így megy ez- hogy kéri 6 hónapra a büntetés-végrehajtás felfügesztését, és megígéri, hogy akkor utána rendesen letölti a maradék büntetést, cirkusz nélkül, éhségsztrájk nélkül.

Egy évvel ezelőtt még csak a személyes ismerettségi köre tudta a nevét, mára már néhány millió ember ismeri névről-fotóról és tudja azt is, mit követett el.

Illegális vadkender-termesztésért és ezzel rokonságban álló egyéb törvénysértésekért  már korábban 5 év 8 hónap büntetésre ítélték B. Rappaz, őszbe hajló középkorú, egyébként örökifjú wallisi lakost.

Mivel nagyon nem ért egyet a súlyos büntetéssel, időközönként éhségsztrájkba kezdett. Hol kórházba került, hol hazaengedték a tanyájára, hogy háziőrizetben folyassa büntetése letöltését. Aztán visszakerült a börtönbe és persze nemsokkal később kezdődött minden elölről: kegyelmi kérelem, éhségsztrájk...

Wallis kanton parlamentje titkos szavazással ma dönt sorsáról és hogy helyt ad-e a kegyelmi kérelemnek. Rappaz ügyvédje még a Bundesrathoz (=kormány) is írt levelet, de azt a választ kapta, hogy az ügynek megvan a szigorú törvényes menete, illetékesei, stb; így nem kívánnak hatalmilag, központilag beavatkozni.

A tömeget rögtön az első, alapvető kérdés osztja meg: bűn-e a vadkender termesztése, terjesztése és fogyasztása? Miért nem lehet legális?

Aztán az, hogy mi legyen valakivel, aki éhségsztrájkba kezd. Jelenleg azon -is- folyik a vita, hogy kötelezhető-e egy orvos arra, hogy kényszerrel tápláljon egy szellemi képességeinek teljes birtokában lévő embert? A genfi egyetemi kórházban egyelőre megtagadják az orvosok a kényszeretetés végrehajtását, mivel drámai jelenetek zajlanának le: Rappaz természetesen védekezne, le kellene erőszakkal kötözni, stb.
A kényszeretetés két formában valósulhatna meg: vagy gyomorszondával pürésített, pépes dolgokkal etetnék, vagy hagyományos infúzió segítségével. Bármelyiket is kötik be, Rappaz valószínűleg kitépné magából a csöveket, hacsak le nem kötözik.
Az orvosok esküjükre hivatkozva próbálják megtagadni a végrehajtást, ám a parlament már jóval korábban hozott egy olyan döntést, miszerint erre nem lehet hivatkozni ilyen esetben.

A közhangulat egyébként azt sugallja, hogy nem kéne ezzel egyátalán foglalkozni: felnőtt ember, kap enni tálcán. Ha hozzá sem nyúl, ha nem eszik, az ő baja. A politikusok nagyrésze azon a véleményen van, hogy nem engedi magát zsarolni. Az "engedetlen" orvosokat pedig büntetés fenyegeti.
De azért mégse kéne hagyni, hogy meghaljon egy ember, csak úgy.
Szerinted...?

Utóirat: Wallis kanton nagytanácsa elutasította az újabb kegyelmi kérelmet, így Rappaz marad a börtönben. Ügyvédje nyilatkozata alapján 30 kg-ot fogyott a 80 napja tartó éhségsztrájk alatt, most alig 60 kg és alig 55-öt ver a szíve percenként.

A továbbiakra pedig egy cikk a részecskekutatók házatájáról az indexen. (Genf, CERN.)

Nem kifejezetten svájci hagyományos receptek, de a már említett termékszeretet és -marketing jegyében: ahogy a svájci tejnek, úgy természetesen a svájci tejből előállított vajnak is van külön rajongói oldala, ahol sok érdekes és hasznos információ mellett recepteket is találunk, melyek így vagy úgy összefüggnek a vajjal.

Ötleteket kaphatunk hidegkonyhai készítményekhez, mint pl. a legegyszerűbb: a szobahőmérsékletű vajat két sütőpapír (vagy fólia) közt tésztamódra kinyújtjuk és karácsonyi sütőformákkal szíveket vagy csillagokat szúrunk ki belőle, aztán visszatesszük a vajszíveket a hűtőbe. Így advent idején vagy karácsony reggelén még a vaj is ünnepibe öltözhet.

Találunk még pralinérecepteket, karácsonyi aprósütirecepteket, apró édesség-tippeket, tortákat, egészen a pizza-focaccia receptekig.

Szokás még, hogy advent idején a vajas cég standot állít fel a bevásárlóközpontban, ahol vajból kisebb-nagyobb figurákat készítenek a szemünk láttára, melyeket meg lehet vásárolni és ötlettelen rokonaink meglephetnek bennünket egy-egy vajmikulással vagy -tehénnel.

A különböző régiók némi versengés keretében szeretik az ellenkezőjét bizonygatni, pedig jobb lenne egyszerűen belátni: olyan, hogy "svájci konyha" igazából nem létezik. Van egy-két specialitás, ami egyedi, esetleg még finom is, de ezek ismertetésére nagyjából elég is lesz ez a blogbejegyzés (vagy még egy).

Első állomásunk természetesen a sajt, azaz a raclette. Dél-Svájcból, Wallis kanton hegyvidékeiből származik ez az étkezési forma vagy -szokás. Találóbb így hívni, mivel a sajt csak sajt marad, nem az benne a számottevő, hanem hogy hogyan.
Eredetileg fogtak egy nagy egész, kerek sajtot, félbevágták és a vágott oldalt elkezdték melegíteni, míg egy vastag réteg folyóssá nem vált. Ekkor ezt a nyúlós masszát lekaparták a tányérra, ahol főtt krumpli várta a sajtadagot. A felbukkanó szilárd sajtoldalt újból melegíteni kezdték és így tovább.

Régi, szűkös időben valószínűleg szerény volt a garnitúra, vagyis a sajt körítése, krumplin kívül esetleg zöldséget vagy hagymát ehettek hozzá. Manapság szinte minden svájci háztartásban megtalálható egy raclett sütő és bőven terítik az asztalt hozzá: ecetben eltett gombával, uborkával, gyöngyhagymával, friss hagymával, paradicsommal,  ki mit szeret: végtelen a sor. A szűkösebb időket feledve, sokan szeretik a sajtot megrakni mindenféle földi jóval, a változás ugyanis nem hagyta annyiban a raclette sütőt: a modernebb változatok egészen másképp néznek ki. és alkalmasak egy másfajta sütési módozatra. Sokféle létezik ezekből is: szögletes, köralakú, elektromos vagy teamécsessel, pasztával melegíthető, grillfunkciós vagy sem...4-8 személyes, kivehető ajtajú... Közös bennük, hogy az asztal közepére állítják, mindenki egy kis serpenyő-szerű lapátot, vagy lapát-szerű serpenyőt kap, amibe saját magának sütögetheti a finomságokat. Általában egy szelet, a lapát méretére vágott sajt kerül alulra, a sajtra szalámi, bacon, kolbászkarika, féldisznó stb. alkalmas húsféleség, esetleg friss hagyma karika, fűszer. Pár perc alatt megolvad a sajt, megsül a bacon, rákaparjuk-öntjük a főtt krumplira és rögtön pakolhatjuk is meg a lapátot, tolhatjuk be a sütőbe. Mire elfogyasztjuk a tányérunkon lévő adagot, készen is lesz a következő.

Ez a régi sütő design-változata: egy tehén fejét formázza.

Ez pedig az új sütési változatra formatervezett ultramodern cucc.

Szokássá vált még a zöldségek, vékony hússzeletek egyidejű grillezése is az arra alkalmas sütők tetején.

A régi, hegyi földművesek szerény vacsorája mára társasági eseménnyé nőtte ki magát: közkedvelt vendégváró, mivel nem kell főzni és együtt lehet az asztaltársaság, beszélgethet, a háziasszony nem a konyhából kiabál át a nappaliba, nem kell várni az ebédre és nem esik össze a szufflé,  nem hűl ki a pecsenye, ha a vendégek késnek....

A hagyományos kellékek: bélelt textilzsák a héjában főtt krumpli melegentartásához, kis 3 ágú villa a krumpli meghámozásához, a sütő berendezés és speciális tányér. A raclette sajt pedig nem akármilyen sajt, hanem kifejezetten raclette-sajt, megfelelő kozisztenciával és ízzel.

* * *

Második, vagy inkább egy "magasföldszint" a következő emelet előtt a fondue. A fondue is hasonlóképpen működik, mint a raclette: az asztal közepére kerül az ennivaló, körülülik, meleg és sajtos. A hagyományos fondue egy előre elkészített sajtkeverék-öntet, amit a háziasszony forrón, spéci edényben előhoz a konyhából és az asztal közepére helyezett állványra állít. Alul teamécses vagy paszta ég, melegen tartja a sajtszószt. Az éhes nép pedig hosszú villára főtt krumpli vagy nyers kenyér kockákat szúr, a villával így párszor megkeveri a sajtszószt, kiemeli és szájába teszi. A sajtszósz készülhet saját recept szerint, ízlés szerinti vagy készen kapható sajtkeverékből, melyek legkevesebb 2 féle sajtot tartalmaznak: egyik az ízért, másik a folyósságért, textúráért "felelős". Fokhagyma és fehérbor kötelező hozzávaló. (belekeverve) Erős feketeteát fogyasztanak hozzá.

Másik változata a fondue chinoise, ami nem sajtszósz, hanem tulajdonképpen mint egy húsleves alaplé, amibe a villára szúrt vékony, felgöngyölt hússzeleteket mártanak.

Vagy persze csoki fondue: csokiszószba gyümölcs.

* * *

Következő tányérunkon legyen mundjuk röszti. A röszti is ízlés szerinti változatban készíthető, de alapvetően reszelt krumpli egy serpenyőben tömörre sütve. Alá szokás dinsztelni húsos szalonna kockákat, hagymát. Lassan kell sütni, a serpenyőben egy másik tányér segítségével meg kell forgatni, só, bors, stb.. Kínálják köretként pl. a zürichi aprópecsenyéhez, de hagyományos része az úgynevezett "Buure Z'morge"-nak is, vagyis a parasztreggelinek. Néhol az útszélén tábla reklámozza, hogy a közeli tanyán vasárnap be lehet térni egy ilyen parasztreggelire. Ha lehet, ne hagyjuk ki; autentikus és finom élmény.

* * *

És akkor nagyjából ennyi is volt a svájci konyha... na jó, nem teljesen: léteznek olyan ínycsiklandó finomságok, mint a Bündeni diótorta, a kanton jelképével díszítve, vagy a szintén bündeni árpaleves, ami egy sűrű, laktató és finom zöldségleves árpával. Vagy pl. a baseli lisztleves. (tényleg)

Szintén Wallisból származik -mint a raclette- a waadtländer saucisson, ami egy téliszalámi vastagságú húskészítmény, melyet meg kell főzni forróvízben, tálaláskor min. 1 cm vastag szeletekre vágni. Vigyázat, spriccel, mint a hurka!

Természetesen sok finomságot lehet kapni, jókat lehet enni, most van szezonja pl. a Hirspfeffer-nek, ami olyan....szarvas pörkölt vagy -tokány, Spätzle azaz nokedli illik hozzá. De igazából nem hagy olyan mély nyomot a Svájcban tett gasztronómiai utazás, mint az ország egyéb turisztikai élményei.

Először egy kis sport, majd onnan visszacsatolunk az eredeti témára, jó?

Megtért a hűtlen fiú: épp most, okt.30-nov.7 között zajlik Baselben a Davidoff Swiss Indoors tenisztorna, méghozzá a 40 éves jubileumi és Roger Federer épp iskolázza a többieket; gond nélkül bejutott a negyedddöntőbe. Egyszer szeretném őt élőben látni játszani, de ez egyelőre még várat magára a borsos jegyárak okán. Múlt héten itt járt a szomszéd faluban, de jó svájci szokás szerint itt minden programról , érdekes eseményről csak utólag értesül az ember. Aztán csodálkoznak, hogy alig van érdeklődő a rendezvényeken. Mindenhol csipet-csapatnyi a "tomboló tömeg".
Egyébként Federer honlapja megújult, megszépült. Nem tudni, milyen alkalomból, de örülünk. Baselben van egy hotel, amely főbejárata előtt van egy kis "Walk of Fame": egy-egy járólapnyi emlékművet kaptak-kapnak "Ehrespalebärglemer" hírességek, azaz, akit "Spaleberg díszpolgárává" avatnak, mint pl. Federer, Arthur Cohen, Jeannot Tinguely, Jacques Herzog vagy Pierre de Meuron.
A Spaleberg Basel óvárosának egy kerülete, egy sajátos hangulatú, sármos, hagyománytisztelő "domboldal", különlegesen szép, történelmi utcákkal illetve a középkori városkapuval.

 Magáról a városról majd valamikor máskor bővebben, most csak hadd jegyezzem még meg, hogy ez a kapu a 14. században épült, valamint hogy épp most van a Basler Messe, azaz a baseli vásár, ami szintén nagyon régi: több, mint 400 éves hagyományra tekint vissza.

Na, még ami sport: nem mindenkinek volt tegnap olyan gömbölyű a labda, mint Federernek. A baseli futballcsapat végleg kilabdázta magát a Bajnokok Ligájából a tegnapi vereséggel a Róma ellen. Igazából itt is érvényes a magyar focira tett megjegyzésem: fiúk, ha nem megy, nem kell ezt erőltetni. Le kell venni azt a mezt, kiengedni a labdából a luftot és szépen hazamenni. A pénzt meg el tudjuk költeni másra...

És akkor végre az ovo.

A svájciak 99%-a ismeri, a legkedveltebb 20 márka közé tartozik már évtizedek óta és manapság a világ 100 országában fogyasztják. Talán Magyarországon is -régebben- , de én még ott sosem láttam.

Az Ovomaltine.

A történet 1865-ben kezdődött, amikor egy berni gyógyszerész (és sárkányfűárus), Dr. Georg Wander lázasan kereste a választ az akkori népbetegségre, az alultápláltságra. Elsőként sikerült egy különleges vákumeljárással egy már 2000 év óta használt és nagyra tartott gabonából valami csodásat előállítania: árpából malátakivonatot. Méghozzá egy speciális formában.
Georg sajnos meghalt és fia, Albert -szintén zenész kémikus- fejlesztette tovább a cuccot, ami a mai formulának is alapja. Addig keverte-kavarta a masszát, míg 1904-ben került piacra az első Ovomaltine italpor.
Eredetlieg ugye csaknem orvosság-számba ment a csodaszer: a patikájukban lehetett kapni és elsősorban az alultáplált gyerekek nővekedését, fejlődését elősegítő tápszerként tekintettek rá.
A malátához hozzáadtak többféle, hasonlóan hasznos és tápláló adalékot, mint pl. tojást, vagy kakaót, ami sok vitamint és magnéziumot tartalmaz, ezen kívül finomabb is lett tőle a receptúra, valamint az egészet tejjel kellett elkeverni, hogy fogyasztható ital legyen belőle.
Hamar felfedezte magának sok egyéb korosztály is és már nem csak a gyerekek fogyasztották. Az Ovomaltine elindult diadalútjára.
Többek között a sportolók kedvencévé is vált, mivel nagyon sokféle vitamint és nyomelemet tartalmazott. Ennek nyomán a Wander cég az elsők között kezdte el támogatni a sportot és már a hetvenes évektől kezdve hivatalos támogatója az Olimpiai Csapatnak is.
1906-tól, mindössze két évvel a debütálás után már Olaszországban és Angliában is kapkodták a csodaszert (direktértékesítés a raktárból...)
1913-ban megnyílt az első külföldi gyártó üzem Kings Langley-ben
1927-ben Bernből Neuenegg-be, egy nagyobb gyárba költöztek,
1931-ben pedig meghódították a vendéglátást is: az adagonként csomagolt, praktikus, jól felszolgálható italpor végképp közkedveltté vált, mind a mai napig szinte minden kávézóban, étteremben rendelhetünk a pincérnél, az önkiszolgáló éttermekben pedig tasakokban áll hegyben a kávégép mellett, ahonnan forró vagy hideg tejet csapolhatunk hozzá.

1937-ben tettek egy lépést a jövő felé: az italpor alapját képező receptet mostmár energia-szelet formában is fogyaszthatták kicsik és nagyok, a mai napig kapható. Ebben az évben már Amerikában és Ázsiában is marketingolnak ezerrel.
Mivel akárcsak a magyar, a svájci foci is jelen volt még akkoriban ('50-es, '60-as évek) a foci vb-ken és -eb-ken, a sportolókkal együtt utazta  be a világot az Ovomaltine. Nagyon sok külföldi futballsztár megismerkedett az itallal és meg is kedvelték, köztük Pelé is.

Az évek folyamán így alakult az italpor csomagolása, megtartva a narancssárga, feltűnő és egyedi színvilágot.

Az első italpor piacra dobása óta megjelent számos más, új termék: pilótakeksz-szerű, összetapasztott keksz; kenyérre kenhető massza, mint a Nutella, táblás csoki (újdonság az étcsokis változat), pálcikás jégkrém, húsvéti nyuszi,  húsvéti tojás, aprócsoki, rögtön fogyasztható palackos tejital satöbbi.
Tényleg mindeki ismeri, minden gyerek szereti és egészséges.

2004-ben 100. születésnapját ünnepelte az Ovomaltine és ennek, valamint a dinamikus jövőképnek megfelelve klassz reklámokat készítettek gyerekekkel, akik manapság sportolnak, azzal a szlogennel, hogy pl. az Ovo segítségével majd részt vegy a gyerek a 2018-as foci vb-n...ha addig is szorgalmasan fogyasztja.

2008-ban 25 millió frank beruházással felújították és kibővítették a Neuenegg-i gyárat, ahol az Ovo-n kívül más termékeket is gyárt a Wander egész Európa részére: pl. a Caotinát (a legfinomabb, ínyenc kakaó ital-por fehér csoki, tejcsoki és étcsoki ízekben) vagy pl. az isostar sportitalt.

Ehhez képest Milka csokit alig lehet kapni, úgy kell vadászni...

A Wander cég "több lábon áll", fentiekből is kiderül: gyártanak illetve forgalmaznak ínyenc kategóriás termékeket, mint a Caotina vagy eredeti angol Twinings tea, vagy teljesen más célcsoportnak különböző fogyókúrás italporokat, de egyértelműen az Ovomaltine a cég nevezetessége, bárhol, bármikor, bárkinek....