Tévedés lenne azt hinni, hogy a svájci bazinagy demokráciában minden olajozottan megy. Például alig száradt meg a tinta a két új Szövetségi Tanácstag kinevezésén, máris megy az ereszdelahajam.
Még az állami rádió szerint is ovis matiné ez a cirkusz:
- Óvó néni, a Christian hazudott!!!
- Nem is, Fulvio hazudott! Meg ígért ezt-azt és most meg szarik rá, nem tartja be...!!!
- Nemisigaz! Te, én térden rúglak!
- Én feljelentelek!
- Óvó néniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!!

Na, hát így állunk.
Az a történet ugyanis, hogy miután megválasztották a két új minisztert, a következő munkanapon a héttagú kormány összeült és eldöntötték, hogy ki mit igazgasson. Folynak-folytak a politikai játszmák, intrikák: némelyek etikusan  és logikusan jártak volna el, szakmailag indokolt elvárásokat támasztottak, de belőlük kisemmizett falubolondja lett.
Ők azok, akik például nem értik, hogy egy évvel a hivatalos nagyparlamenti választások előtt egyátalán minek kellett a kettőnek épp most nyugdíjba vonulni. 10-15 év kormányzás után mostmár nem lett volna mindegy még fél év?
Ha meg mégis és megválasztottak új kettőt, akkor miért nem nyugodott bele mindenki abba, hogy erre a fél-egy évre egyszerűen megörökli a régi kettő hivatalát a 2 utód?
És miért választhatott hivatalt Herr Schneider-Amman, holott Frau Sommaruga nyert az első utódválasztáson? Herr Sch-Amman a második pozícióért szállt csak ringbe, később nyerte el tehát a kinevezést.
És ha a kormányban két jogász végzettségű tag is van, miért nem akarja egyik sem az igazságügyi bársonyszéket?
 

Ilyen dolgok, meg összeesküvéselméletek foglalkoztatják Christian Levrat-t is, aki Sommaruga pártjának vezetője. Szerinte Sommaruga és a szociáldemokraták szemét egyszerűen ki akarják szúrni az igazságüggyel, hogy ne lehessen beleszólásuk az ország belső ügyeibe. (amit a gazdasági-, a belügyi- és a pénzügyi tárcák jelentenek) Szerinte a többi párt lassan, szisztematikusan ki akarják söröpni a szociáldemokratákat a kormányból, mely 1959 óta egy egyezményes nagykoalícióban kormányzott. Levrat azt mondja, akkor inkább ellenzékbe vonul. (fentiekből adódóan gyakorlatilag Svájcban nincsen ellenzék, minden parlamentbe bekerült párt legalább 1 kormánytagot ad, ezért nagykoalíció. Nagyonnagy koalíció.)

Az mondjuk itt is -meg odahaza is- szúrja a szememet -másokét is- hogy ha valaki, mint pl. Eveline Widmer-Schlumpf igazságügy-miniszter volt, akkor ebből hogyan következik, hogy a pénzügyekhez is olyan k**** jól ért? Jogász létére.
Vagy hogyan lehet egyszerűen felállni az asztaltól félidőben, félbehagyva döntéseket és  folyamatokat áttenni a seggünket a gazdasági minisztériumból a közlekedési-telekommunikációs székbe?
Ez tényleg ilyen ovis szint, hogy tízkörömmel, első vérig csatát vívok az építőkockákért, ötpercig játszok velük, majd a másikat leütöm a kockákkal, mert mostmár az ő kezében lévő babával akarok játszani, de azonnal. (???)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.