Svájcban gyönyörű tavak bújnak meg a hegyek meg völgyek között; a wikipédia szerint egész pontosan 1'484 darab.

A nagyobbak hajózhatók is és erre most nagyon jó alkalom kínálkozik: aki rendelkezik COOP Supercard-dal, most mindössze 200 pontért (ami "beváltási értéken" gyakorlatilag 2 frank) válthat a neten egy 11 kuponból álló kedvezménycsomagot, mellyel 11 hajókirándulásra vásárolhat nagyon kedvezményes napijegyeket.

1 kuponnal 1 felnőtt válthat kedvezményes napijegyet, kupononként (felnőttenként) 1-2 16 éven aluli gyermek ingyen utazik vele.

A hajókirándulások:

- Genfi-tó
- Vierwaldstätter-tó (Luzern)
- Biel-tó, Aare und Három-tó hajókirándulás
- Neuenburger- Murteni-tó
- Hallwiler-tó
- Luganoi-tó
- Rajna Basel – Rheinfelden
- Thun- und Brienzer-tó
- Bodeni-tó
- Greifen-tó
- Waleni-tó

Ezt nem kéne ide írnom...de én úgy láttam, hogy a kuponokon nincsen semmi egyedi azonosító, vonalkód vagy ilyesmi, tehát talán az is járható út, hogy csak egyszer 200 pontért veszi meg az ember, de ki lehet nyomtatni többször is. Lehet, de nem biztos.

Tehát megveszed, kinyomtatod és a kasszánál fizetéskor ilyen speciális, kedvezményes jegyet kérsz és átadod a kupont. Ha valakinek nincs Supercardja, de szeretne hajókázni, írjon és veszek neki szívesen kupont.

Részletek a Coop honlapján.

Kupon rendelhető 2014. augusztus 10-ig és a hajószezon végéig használhatók fel.

A Svájci Szállodaszövetség (hotelleriesuisse.ch) szervezésében idén március 30-án nyílt napot rendeznek számos svájci hotelben.

Ezen a napon 11:00-17:00 óra között bárki bepillanthat a rusztikus hegyi szállodák vagy akár luxushotelek kulisszái mögé. Programokat szerveznek a látogatóknak, melynek során az érdeklődők bejárhatják a háttérországot: nem csak a szobákat, lakosztályokat, de a konyhákat, pékséget, mosodát, vegytisztítót, kiszolgáló részlegeket is.

A bátrabbak ki is próbálhatják magukat a szállodás szakma különböző sportágaiban: hogyan terítik fehér kesztyűben az asztalokat egy gálavacsorához, hogy működik a professzionális gőzölős vasalópult, mi minden található és mi mire való a szobaasszony szervízkocsiján, szabad ágyneműt cserélni, asztali virágdíszt készíteni; kulisszatitkok, háttérinformációk, standardek; mi minden szükséges ahhoz, hogy mindig minden a helyén legyen, rendelkezésre álljon, anélkül, hogy a vendég az érte tett erőfeszítésekből bármit is észrevenne - természetesen a végeredményen, a kiszolgáláson kívül.

A primer célközönség a szakma iránt érdeklődő pályaválasztók, szüleik, (szakmai) tanárok; de rajtuk kívül szívesen látnak minden érdeklődőt. Bejelentkezés nem szükséges, részvétel díjtalan.

Az akcióról, a résztvevő szállodákról és minden egyéb kapcsolódó témáról a rendezvény honlapja nyújt további felvilágosítást: pleasedisturb.ch

Életképek a tavalyi nyílt napról.

Ez év decemberében is "minden fillér számít", azaz folytatódik a hagyomány, épül az üvegfalú rádióstúdió valahol, s gyűlik a pénz ismét valamely cél érdekében.

Szakítva az eddigi gyakorlattal, nem egyetlen kihelyezett stúdió a központja az idei jótékony gyűjtésnek, hanem vándorcirkuszként járja az országot: egyik nap Baselben, majd mindig tovább s tovább Aarauban, Zürichben és St.Gallenben; december 16-án kezdődött az idei akció és holnapig tart.

Ma reggel ránéztem az egyenlegre, nagyjából 407'000 frank. (kb. 98 millió forint, a legújabb állást 1 óra múlva hirdetik ki.)
Ez rengeteg pénz, rengeteg adakozó ember, ám az is igaz, hogy az előző években már legkésőbb a második napon sikerült átlépni az egymilliós határt, az akció végén 5-9 millió frank jött össze. Talán mégsem volt jó ötlet vándorolni, vagy már lerágott csont így az 5. évad után ez a formátum; vagy mindenki a karácsonnyal van elfoglalva, de az is lehet, hogy nem túl "szerencsés" a témaválasztás, azaz hogy kinek a javára gyűjtenek. Idén a Slum-okban (lásd Slum Dog Millioner) azaz a gyakorlatilag szeméttelepeken élő gyermekek megsegítésére hívják a szervezők az adakozó szellemű embereket.

Érdekesség, hogy Sebastian Vettel felajánlotta egyik overallját, melyet többször viselt versenyek alkalmával és dedikálta is az árverésre. Ma reggel, 34 órával az árverés vége előtt 6'000,-fr-on áll az ára.

Az egyik ok, amiért megritkultak a bejegyzések, az némi hirtelen megsokasodott különböző elfoglaltságok egyvelege, ami közül ez az egyik.

Múlt pénteken voltunk egy pinceszínház előadásán Baselben. Nem egy Shakespeare, sem Arthur Miller, de két órán át jókat nevettünk a kis komédián.

A pinceszínház neve Fauteuil, az előadás címe pedig "s Gäld liggt uf dr Bangg" (Das Geld liegt auf der Bank - A pénz a bankban hever). Kis vígjáték sok poénnal, szóviccel és helyzetkomikummal, bázeli dialektben.

Külön említést érdemel a főszereplő, a páncélszekrények rémét alakító Buddy Elias, aki 1925-ben született Frankfurtban és manapság 88 évesen még négykézláb komédiázik a színpadon minden este, sőt némely napokon 2-3 előadása is van.

Szerintem elég nehéz az embereket megnevettetni, sokszor erőltetett poénokkal vagy ordenáré módon próbálják elérni az írók, rendezők, stb. Ez alól kivétel ez a darab, nekem nagyon tetszett, szívből nevettem végig a két órás előadást.

2013. október 19. és 2014. április 6. között tekinthető meg Baselben (hol máshol...?) egy kiállítás, ami MM rajongóknak kötelező.

Több, mint 700 használati- és egyéb emléktárgyat mutat be időszaki kiállításán a baseli Játékmúzeum (Spielzeug Welten Museum Basel, nem összekeverendő a Spielzeugmuseum Riehennel). A kiállítás anyaga Ted Stampfer magángyűjteményéből származik, mely a legnagyobbnak, leggazdagabbnak számít Európában.

Az 1926. június 1-én Norma Jeane Bakerként született filmcsillagot egy eddig nem túl sokat árnyalt perspektívából igyekszik bemutatni a gyűjtemény: milyen volt Marilyn Monroe, az ember, az egyszerű nő; mi volt a csillogás, siker és megközelíthetetlen dívaság túlfelén, az érem másik oldalán; az egyszerű hétköznapokban, ha egyátalán voltak ilyenek.

Immár harmadik évadját éli a svájci parlament lézershow-ja.

Október 18. és december 1. között minden este ámulatba ejtő látni- és hallanivalóra intiválnak az alkotók a berni Bundeshaus előtti "Kossuth-térre":a homlokzatra vetítenek színpompás animációkat, Helvetia és Tell Vilmos köré szőtt legendákat, zenei kísérettel.

Némi ízelítő a youtube-ról.

Bonus-track: ha szembenállunk a Bundeshaussal, akkor bal oldalon található a Svájci Nemzeti Bank és állítólag a két épület előtti flaszter meg spriccelő kis szökőkutak alatt van az ország hatalmas arany- és miegymás tartaléka...

• Először is egy kis bepótolnivaló: A Németországban rendezett tehetségkutató versenyeken arattak a svájciak az utóbbi időben. 2012-ben Luca Hänni nyerte meg a DSDS-nek rövidített énekes-versenyt, idén ugyanitt Beatrice Egli lett a közönség kedvence és juttatta őt csúcsra a Dieter Bohlennel kikövezett úton, a Bohlen által komponált kb. "Lángra lobban a szívem, ha meglátlak" című fülbemászóval. Ezen kívül a The Voice Kids (a The Voice gyermekeknek szóló változatát) is idén egy svájci 12 éves kislány nyerte meg, Michèle, többek között Alicia Keystől és Beyoncétól énekelt nagyon nehéz dalokat.
  
  
• Nem az igazi, de az előrehaladott elvonási tünetek kezelésére megteszi, míg újra haza nem látogat az ember: igen, a mi, magyarok híres Túrórudizásáról van szó. Szinte egyetlen külföldön élő magyar sem felejti el megemlíteni a túrórudit, ha arról kérdezik őt valahol, mi hiányzik a hazából.
  A Coop vezette be nemrégiben az itteni változatot, ami tipikus svájci: kicsi, méregdrága, túl édes, agyoncsomagolt és fantáziátlan.
  A Quanilla nevet kapta a termék a keresztségben, kapható natúr, epres és csokis változatban; csak a nagyobb Coop élelmiszerboltokban, kb. a joghurtoknál keresendő. Egy 3 rudit tartalmazó dobozka normál ára 3,95 fr. (szorozva kb. 240-nel...)
  
  
• Időközben volt megint egy népszavazás is. Arról kérdezték a lakosságot, hogy
  - közvetlenül a nép válassza-e a kormány tagjait (eredmény: nem)
  - a menekült-ügyi törvény sürgős szigorításai (eredmény: igen)
  Megmondom őszintén, eddig mindig rosszallottam, hogy a férjem miért nem vett részt sosem, egy szavazáson sem. És most azt is megmondom őszintén, hogy már én sem szavaztam, nem is fogok, mert úgyis mindig "veszítek". Egy olyan országról beszélek, ahol a nép megszavaz adóemelést, ha szükséges, és nem szavazta meg tavaly, hogy mindenkinek egységesen 6 hét szabadság járjon (!). Pedig ezt a két döntést még meg is értem, ezeken én is így szavaztam: számokkal meg lehet magyarázni. A többire meg csak csóválom a fejem.
  
  
• Idén, épp most került megrendezésre az országos tornabajnokság. Sajnos már kétszer is katasztrofálisan elverte őket a vihar: egyszer a megnyitón, másodszorra pedig tegnap. Sok sérültje is van a viharnak, összehasonlítható az évekkel ezelőtti, augusztus 20-i viharral, aminek Pesten halálos áldozata is volt. Kő kövön nem maradt, döbbenetes pusztítást végzett a viharos erejű szél és a jégeső, sátrakat dobott a fákra, fákat csavart ki a szél. Sokan nem értik, hogy miért nem hallgattak a rendezők az előrejelzésekre illetve hogy a megnyitón tomboló vihar miért nem volt elég... mondják már le az egész bulit.
  
  
• Tegnap este a közszolgálati 1-es adón főműsoridőben adták le Batthyany Béla dokumentumfilmjét, mely a Kelet-Európából Svájcba érkező, időseket ápolókról szól. Közelkép két magyar és egy lengyel gondozónőről, hogy miért, hogyan, mennyiért, mennyi önfeláldozással, milyen sok nehézséggel.
  
  
• Szintén a közszolgálati készített egy hatrészes útifilmet a Dunáról (a legalsó volt az 1. rész); a forrástól egészen a deltáig. A Magyarországi szakaszt bemutató epizód nekem nem tetszett és a kommentár alapján nem vagyok ezzel egyedül. Elég kevés derül ki a dunai tájról, a dunai emberekről. Ehelyett Pesten egy zsidó család tradícióival találjuk magunkat szembe, másutt meg svábokkal. A film akár még lehet érdekesnek mondható is, csak éppen nem arról szól, amiről a Duna.
  
  
• Azt is mindig elfelejtem elmesélni, hogy a zürichi operaházat egy magyar szakember irányítja: Andreas Homoki. Szülei magyarok, Németországba vándoroltak ki, ő már ott született. Riport vele a Coop Magazin másjui számában olvasható, a 118-119. oldalon.
  
  
• És a végére tartogattam a legjavát: némi szünet és érdektelenség után újra megválasztották Svájc szépét. A régi véleményem az volt, hogy mindig vagy egy mutatós bevándorló nyeri vagy egy unalmas szőke (esetleg mindkettő: Christa Rigozzi) és akkor eljött ez a különleges évjárat, a 2013-as és végre tényleg tipikus Svájci Nő lett a szépségkirálynő: Dominique Rinderknecht.
  A versenyre ugyan kisminkelték, ám vakolat nélkül kiválóan reprezentálja a mai modern svájci nőt: rövid hajú, fiús és a végletekig emancipált. Az őt védő kommentárok is hasonlóan tipikus svájciak, a legtöbb ilyen védőbeszéd svájci nőktől jött: "végre vége a hosszú loboncok tradíciójának, miért ne lehetne rövid haja egy szépségkirálynőnek, nagyon helyes, modern nő" stb.
  Biztosan csak zavarták a loknik a hegymászásban, ami szintén hozzátartozik a mai modern svájci nő alapértelmezett hobbijaihoz, természetesen méregdrága márkás outdoor felszerelésben. (Jack Wolfskin vagy Mammut...)
  És akkor csodálkoznak meg háborognak  ugyanezek a svájci nők, ha a svájci pasik többezer frankot áldoznak arra, hogy feleséget keressenek és hozzanak Thaiföldről vagy Ukrajnából.
  Odáig meg már el sem jut a józan ész, hogy ennek a Jenő-fizurás csajnak kell összemérnie szépségét világ összes többi,  "loboncos" gyönyörűségével a Miss World választáson...
  
  
  
  

• Néhány héttel ezelőtt jelentette be a Novartis CEO-ja és felügyelő-bizottságának elnöke, Dr. Daniel Vasella, hogy távozik posztjáról. Ez önmagában még nem hír, íme a körítés: Vasellát tartja a svájci közvélemény az úgynevezett Abzocker-könig-nek (az abzocken az nagyjából azt jelenti, hogy anyagilag lehúz), azaz az olyan top-managerek legfőbbjének, akik csillagászati összegeket tesznek, tettek zsebre jutalomként vagy egyéb címen. (mert szépen ül vagy néz...)
  Már távozása előtt is elindult egy beadvány eme gyakorlat ellen, mert nem ő az egyetlen, nehogymár azt higyjük. (megjegyzem: érdekes módon itt nem a politikusok nyerészkednek a legjobban, nem a politikában van a pénz, hanem a gazdaságban) Össze is gyűlt a kellő számú aláírás és a márciusi népszavazáson szerepel is a téma az eldöntendő kérdések között.
  Na, de még mindig nem tértem a lényegre: Vasella kiokoskodott magának egy 72 millió frankos összeget, amit azért kap(ott volna), hogy x évig ne menjen a konkurenciához dolgozni (???). Ez aztán végképp kicsapta a biztosítékot a legtöbb jóérzésű embernél: nem elég, hogy eddig is aránytalan pénzek folytak a zsebébe, de hogy ezután még a semmittevését is így megfizessék...?!
  Nagyon nagy volt a közvélemény rá gyakorolt nyomása, így aztán nagy nehezen bejelentette, hogy a 72 milliót jótékonysági célokra ajánlja fel. Próbálta menteni, ami menthető, de már késő: a Novartis közgyűlésén alaposan megkapta a magáét a (kis)részvényesektől, sőt, időközben feljelentés is indult ellene, meg a gyógyszergyár más vezetői formációja ellen, akik ezt az összeget jóváhagyták, stb.
  Akit érdekel, a gyógyszergyár honlapján olvasható a cég története: 1996-ban jött létre, azóta csak nőttön nőtt, a felvásárlások és fúziók eredményeképp a Novartis ma a világ 5. legnagyobb gyógyszergyártó cége, hozzátartozik a Ciba-Geigy, a Sandoz, a Hexal és még mások, közel 124 ezer embert foglalkoztat világszerte és ezzel 2012-ben 9,6 milliárd dollár tiszta nyereséget termelt.
  Az én különvéleményem az, hogy rendben van, hogy kell kutatásra meg fejlesztésre a pénz, de azért nem kéne ennyire nyerészkedni a beteg, kiszolgáltatott embereken. Arról nem beszélve, hogy mi a gyakorlat? Van egy betegséged, kapsz egy gyógyszert. Aztán a mellékhatásai ellen még több gyógyszert... Tehát többszörösen keresnek a nyomorodon, de meg nem gyúgyítanak igazából, hanem "ezt a gyógyszert élete végéig szedni kell..."
  
  
• Természetesen Svájcba is begyűrűzött a lóhús-botrány, már csak azért is természetesen, mert ugye a Nestlé a legnagyobb élelmiszer-gyártó és ők is készítenek lasagne-t. Nem tudom, hogy otthon szerepelt-e a hírekben, ezért gyorsan leírom: a marhahúsos lasagne-ban marhahús helyett lóhúst találtak, először Nagy-Britanniában, majd egyre-másra derültek ki dolgok, mígnem a botrány elérte Németországot, Franciaországot, Svájcot, stb. Valahogy az is annyira jellemző, ahogy Svájc kezeli ezt a problémát: mivel itt nagyjából elfogadott, elterjedt gyakorlat, hogy lehet kapni lóhúst és -termékeket (kb. mint otthon a nyúl, a békacomb vagy a vadhús: a többség nem szereti, de van, aki igen és hivatalosan lehet kapni, elfogadott a fogyasztása) ezért nem maga az alaptény volt a felháborodás tárgya (hogy jáááj, most lovat ettem!!! pfúúúj!!!), hanem az, hogy ezek szerint az ellenőrzés nulla, gyártás megbízhatósága nulla, az állatokat embertelen körülmények között tartották és vágták, nem követhető le tisztán a hús, mint alapanyag származási helye, a húsban találtak gyógyszermaradványokat és hogy megszegték a szigorú svájci szabályokat, miszerint nem az volt deklarálva a csomagoláson, amit a termék valóban tartalmaz.
  Egyébként érdekes, hogy a spontán megkérdezettek közül (az "utca embere" vagy kommentelők) mindegyike azt vallja, hogy nem szokott félkész lasagne-t vásárolni. De akkor ki (v)eszi meg azt az eladott mennyiséget...? Hehe.
  Furcsa az emberek reakciója is: fentieken kívül a közvélemény azon is felhördült, hogy most az egyébként kiváló lasagne-t miért dobálják ki a boltok, miért nem írják rá, hogy lóhús van benne és kész, és adják akciós áron, vagy miért nem adják az éhezőknek. Ez Svájc, kérem szépen. Nem azt akarom mondani, hogy jó vagy rossz, de más és furcsa.
  
  
• A lóhús botrány kapcsán a Svájcban élő muzulmánok egy csoportja azt találta ki, hogy vizsgálják meg a Svájcban árult kebab meg döner husokat, mert hogy az meg nem tartalmazhatna sem ló-, sem disznóhúst. És tényleg a köztévében nyilatkozik egy török büfés arról, hogy legyen törvény arra, hogy mit tartalmazhat a kebab hús, mivel a jelenlegi jogállás szerint a svájci törvény szarik nem foglalkozik a kebabbal, édesmindegy, hogy mi van benne, ameddig nem okoz járványt, ellenben a korán ugye tiltja a sertéshúst. Mintha otthon a kínaiak bele akarnák írni a magyar törvénykönyvbe, hogy a kínai piacon a büfés csak fajtiszta kutyát főzhet, mert ezt írja elő a kínaiak által gyakorolt vallás.
  Arról nem beszélve, hogy Svájcban a török büféket -nem fogod kitalálni!- törökök üzemeltetik, vagy még esetleg szintén muzulmán ex-jugók, albánok, macedónok, tehát magyarul egymást csapják be, nem a svájci református eteti tiltott disznóval a muzulmánokat.
  
  
• Fenti két téma annyira foglalkoztatta az embereket, meg annyira felkapott téma volt, hogy a bázeli farsangon is nagyon sokan megénekelték, azaz kifigurázták.
  
  
• A farsangnak vége, ezután kezdődik a válóperek szezonja: mivel a nemannyira elenyésző kisebbség farsangkor iszik és b'szik, józanodás előtt-után-közben adják be ilyenkor megcsalások okán a legtöbb válópert. Ez tény.
  
  
• Tehát ha lecsengett végleg a farsang, lehet gyúrni az "iszik vagy vezet?" kérdéskör második felére: idén március 7-17-ig tart Genfben az autószalon. Belépőjegy 16 frank, easyjettel lehet jönni Budapestről Genfbe és jó hír, hogy a genfi reptér a kiállítócsarnokok tőszomszédságában van (bonus track, hogy a vasútállomás pedig e kettő alatt helyezkedik el) tehát olyan nagyon el sem lehet téveszteni. Amennyire én tudom, -de ez nagyon szubjektív vélemény, úgyhogy bocs, ha valaki nem így tudja-gondolja-, Genfben túl sok más látnivaló nincsen, tehát nem kell egyhetes városnézést tervezni, van a tó a szökőkúttal, meg mindenhol franciául beszélő marokkóiak, szóval elég ha egy éjszakára foglalunk szállást.
  
  
• Végleg megpecsételődött az "M13" néven emlegetett, Olaszországból bevándorolt barnamedve sorsa. Sajnos tűzparancsot adtak ki ellene, de persze hosszas mérlegelés és vitát követően. A macit 2012 nyarán észlelték először (az olasz-osztrák-svájci határ mentén elterülő Graubünden kantonban). Sajnos az idők során egyre több kárt okozott (jelentős mennyiségű bárányka, méhészet, kecske, stb. esett áldozatául) és az is kiderült, hogy elég gyakran merészkedett a lakott területekre élelemért. A téli álmot követően egy nap egy 14 éves lány találta magát a macival szemben, nem történ sérülés, de a lány sokkot kapott, kórházba kellett vinni. Ez adta a végső lökést a kilövés irányába. Az állatvédők természetesen hallatják hangjukat.
  
  
• Ueli Maurer (többek között védelmi miniszter) nemrégiben csak úgy mellékesen közölte, hogy be akarja szüntetni a hadsereg híres, tradícionális Patrouille Suisse műrepülő formációját. Erre szintén felhördült a közvélemény, hogy "Noooooooooooooooooooooooormáááális?????" Szóval a vége az, hogy a műrepülők maradnak. Maurer azt nyilatkozta még az elején, hogy a P.S. gépei kiöregedtek és most nincs keret a folklór-repdesés utánpótlására (mert ő ugye vadiúj Grippeneket vesz, amik még nem is léteznek...), de végülis találtak megoldást és továbbra is élvezhetjük a pilóták lélegzetelállító légi show-ját.
  Az a bökkenő az egészben, hogy a kormánynak, a politikusoknak semmi, de semmi realitásérzékük nincsen, itt sem, mint ahogyan sehol a világon. Lásd, amikor be akarták szüntetni a nemzeti lovardát, mert hogy nincs pénz rá. Menekültekre, meg a korrupt, botrányhős UBS bank megmenésére van, bmg...???
  
  

Már többéves hagyománnyá nőtte ki magát a JRZ (=jeder Rappen zählt, azaz minden fillér számít) adománygyűjtő-médiamaraton, így idén sem maradhat el.

Kis visszatekintés: volt, amikor a malária elleni küzdelemre gyűlt a pénz, volt, amikor a hátrányos helyzetű anyák segítésére, vagy a háború súlytotta területek gyermekinek, stb.

Idén az akció alcíme: Jeder Tropfen zählt, azaz "minden csepp számít", és értelem szerűen az összegyűlt adományokat annak elősegítésére fogják fordítani, hogy ott is egyszer, valamikor tiszta ivóvízhez jussanak az emberek, ahol ma ez még elérhetetlennek tűnő vízió.
Anyák beszélnek a riportfilmekben, s mondják el, hogy nem is mutatják meg a gyerekeknek, hogy hogy néz ki a víz egy átlátszó pohárban, különben nem innák meg. Pedig inni kell, különben meghalsz.
Csakhogy ott, ha iszol, akkor is meghalsz, mert fertőzött, mocskos vízhez jutnak csak, abból is csak ritkán, kevés fejadagokban.

Tegnaptól tehát lehet újra adakozni a tiszta ivóvíz jegyében, a tavalyi évhez hasonlóan a csodaszép Luzern város egyik fő attrakciója, az ottani "művészetek palotája" előtti, Europaplatz téren felállított üvegdoboznál személyesen, élvezve az üvegkalitból sugárzott rádióműsort, vagy millió más lehetőség nyílik az adakozásra: bankszámlán, magánakciókkal, sms-ben, stb.

Tegnap óta a legutóbbi számlálásig kicsivel több, mint 329 ezer frank gyűlt össze, ami minden nappal tovább nő.

Némileg idetartozik, hogy névváltás történt a hétvégén a svájci közszolgálati médiában: eddig a rádióadók a  DRS(1, 2, 3, 4), míg a tévécsatornák az SF(1, 2) nevet viselték. Most a "családegyesítést", azaz a rádió- és tv cégek fúzióját követően egységes titulust kaptak az adók, SRF lesz a német nyelvterületen, RTS lesz a francia nyelvterületen, RSI lesz az olasz nyelvterületen és RTR-re változik a réto-román nyelvterületen.

Egységesebb arculatot és áttekinthetőbb kínálatot jelent ez a ráncfelvarrás - bár ettől még sajnos a sugárzott műsorok minősége nem lesz jobb, mindössze annyi történt, hogy Zürichben az ex-média-kommunikáció-szakos laza csávók elköltöttek pár milliót egy marketing-bolhára, és most kitették a kirakatba, ráírva, hogy our-new-media-elephant. És ezzel be is fejezték az akciót, új, megmarketingolt, designos néven áramlik a régi szar.

Ma este az SF2 adón követhetjük nyomon, amint az atlétika világklasszisai a Diamond League keretében Lausanne-ban pályára lépnek. Jövő héten Zürichben ugyanez.

Roger Federer megnyert egy újabb ATP Masters-1000 tornát, újabb csúcsokat megdöntve ezzel. Bár az olimpián "csak" ezüstöt tudott szerezni, remek formában van, ismét hegymenetben, és ugye egy ideje újra ő a világelső.

Ha esetleg valaki még nem ismerné: létezik egy weboldal, ahol millió-egy tévécsatornát lehet nézni online, és az ingyenes szolgáltatás része, hogy 2 órányi műsort fel is vehetünk. (ha megnéztük és töröljük a felvételt, a 2 órányi kapacitás mindig újra és újra rendelkezésünkre áll, satöbbi) Nagyon klasszul lehet keresni a tévéműsorok között, összeállíthatunk saját kedvencek-listát, és és és
Külön érdekesség, hogy tesztként ajándékba kapunk egy ingyenes letöltést is, értsd: felvettem magamnak egy Kate Winslet filmet és letöltöttem hivatalosan a számítógépre. A szolgáltatásnak van fizetős változata is: havidíj ellenében több tárhellyel, több letöltési lehetőséggel illetve Replay funkcióval, azaz már elmúlt műsorokat is meg lehet nézni korlátozott ideig (30 nap?). Sajnos a weboldal funkciói csak Svájcból érhetők el.

Tervbe van véve egy az állampolgársági kérelmeket érintő szabály változása: az eddigi 12 év helyett már 8 év hivatalos Svájcban tartózkodás után kérelmezni lehet az állampolgárságot, viszont annyiban szigorodik a helyzet, hogy csak C igazolvánnyal rendelkezők kérvényezhetik a jövőben.

Politikai fronton még mindig ugyanaz: adócsalók névsorát tartalmazó cd-k adás-vétele, most éppen Németországgal, repülőgép-zaj miatti panaszok szintén Németországgal, egy diák belefulladt az Aare folyóba, szankciók a menekült-státuszért folyamodókkal szemben, stb...

• Talán még emlékszünk: ez év elején Christoph Blocher, az SVP (jobboldal) Torgyánja gyakorlatilag lemondásra kényszerítette a svájci jegybank elnökét. Blocher és társai számlakivonatokat lobogtatva, illegális, bennfentes dollárügylettel vádolták Hildebrandot. Az ügyet most hagyjuk, már nem érdekes.
  De tanulságképpen a végeredmény: Blochernek és ügyvéd társának bíróság előtt kell felelnie, hogy egyátalán hogyan jutottak a dokumentumokhoz (vagy illegálisan, vagy hamisak a papírok), ugyanis Blocher mentelmi jogát elvette a parlamenti bizottság, arra hivatkozva, hogy a vádaskodás időpontjában épp két választás között, tehát lejárt mandátummal, és még nem újrafelesketve varázsolta elő a nyuszit a kalapból és kezdett el vádaskodni.
  Tehát ő is vesztes, de még nagyobb vesztes az ország és a jegybank: amennyire ismerem, Hildebrand kiváló szakember, felbecsülhetetlen értékű telefonnotesszel, hitelesen, tökjól néz ki és soha semmilyen rossz húzása, botránya nem volt. Egy svájci jegybankelnök pedig nyilván nem lefelé bukik: szakértelmét elismerve tárt karokkal fogadta őt a pénzügyi világ. Új állása van Londonban: a világ egyik legnagyobb pénzügyi tanácsadó és vagyonkezelő cégénél (Blackrock) lesz alelnök, októberben kezd.
  Ezen kívül tagja lett egy elit ügynökségnek, akik szónokokat közvetítenek, így pl. Bill Clintont, Kofi Annant, Gerhard Schrödert, Al Gore-t vagy Bono-t lehet náluk beszédre bérelni. 1 órás Hildebrand beszéd 30'000 dollárba kerül, plusz a szervezőknek kell állniuk az elsőosztályú utazás, szállás és ellátás költségeit. Helyette van új elnöke van a nemzeti banknak, akiről még alig lehetett hallani valamit, mármint a ténykedéseiről, az EUR-CHF árfolyam továbbra is válságos és semmi mást nem tesz, mint folytatja a Hildebrand által kijelölt csapáson az eszement euró-felvásárlást.
  Köszönjük, Herr Blocher.
  
  
• Kezdenek elszabadulni az indulatok menekült-ügyben. A hétvégén kb. 5000 ember tüntetett Bernben a parlament előtt a menekült-ügyi szabályok szigorításai ellen. Leghangosabbak az ún. sans-papier-k voltak, azaz a személyes dokumentum nélküliek. Nem is értem, hogy papírok nélkül hogyan jutottak be az országba??? Ezzel párhuzamosan pl. szombat éjjel egy menekült-táborban lakó külföldi megjelent a falu egyik lakásában és késsel támadt az ott lakó, lányát egyedül nevelő anyára. A nő a tévében is elmondta, hogy a jólfejlett tinédzser lányát és barátnőit a faluban a külföldi menekültek inzultálják, füttyögnek utánuk.
  Megint csak ezzel párhuzamosan Svájc folyamatosan kapja az emberjogi kritikákat, holott már tényleg mindenkit beengednek, pénzt kapnak... A vicc az, hogy ezzel párhuzamosan az állami nyugdíjkassza (AHV) mínuszba kerül valószínűleg pár év múlva. Vannak politikusok, akik ennek ellensúlyozása végett törölni akarják a nyugdíjak inflációkövetését, meg hasonló vicces ötleteik vannak; ám arról hallani sem akarnak, hogy a menekült-státuszért folyamodók napidíját 12-ről 8 frankra csökkentsék. Jó, nem?
  
  
• Még mindig folyik a vita, hogy épüljön-e a meglévő mellé még egy Gotthard-autóalagút. Jelenleg közel-s távol ez az egyetlen észak-déli átjáró az Alpokon. Egyrészt régi és felújításra, modernizációra szorul, másrészt nagyon sovány kis átjáró, utazási csúcsszezonokban akár 4 órát is kell várni a dugóban. Ez megint iszonyú pénzeket igényel, nem is csoda, ha 40-ről hirtelen 70 frank lesz az autópálya-matrica.
  
  
• Bár nem érhet a Sziget nyomába egyik sem, de akad itt is szabadtéri rendezvény szép számmal. Eléggé közkedveltek a szabadtéri mozik illetve egyéb programok, lehet keresgélni pl. itt.
  
  
• Sajnos későn kapcsoltam, így mi is lemaradtunk a tegnap előtti eseményről, de szerencsére még be lehet pótolni! Idén ünnepli 60 éves fennállását a REGA, azaz a piros-fehér mentőhelikopteres szervezet. Ez alkalomból már több korábbi időpontban is szerveztek ünnepi nyílt napot a bázisokon, Bernben és Zürichben. Legközelebb július 8-án a Zürich-Dübendorf repülőbázison lehet közelről is megcsodálni a flotta néhány helikopterét valamint egy repülőgépet, mellyel szállítható állapotú betegeket, sérülteket szoktak hazahozni Svájcba.
  
  
• Újra műsorra tűzi a luzerni kultúrpalota a Karib-tenger kalózai c. sorozat két filmjét (1. és 2. rész) élő szimfónikus zenekari kísérettel. Érdemes igyekezni, mert hamar elkapkodják a jegyeket. Vetítések november végén és december elején. Ja, a filmet (németül) feliratozva adják, eredeti angol hanggal.
  
  
• A június 17-i népszavazáson egyik beadványt sem fogadta el a nép: nem lesz új rendszabályozás az orvosi ellátásban, nem kerül még több államszerződés előzetes népszavazásra és nem lehet ezután sem az építési jellegű megtakarításokat adókedvezményként bedobni.

Le vagyok maradva. No de azért nézzük, mi a helyzet.

• Baselben hétfőn hajnali 4-kor elstartolt az idei farsang a hagyományos "Morgestraich"-hel. A baseli farsangot a köznyelv kedvesen a "Dreei schenschte Dagg"-nak, azaz az év legszebb három napjának hívja. Én is meg más is írt már minden évben sokat a baseli farsangról, de most egy eddig még nem említett érdekesség: a hagyomány szerint hajnali 4-kor kioltják a városi közvilágítást, csak a lámpás felvonulás világít. Ezután, azaz pár óra múlva a "klikkek", azaz a felvonuló egyletek mind hazatérnek a klubhelyiségükbe, vagy együtt betérnek egy vendéglátóipari egységbe, akárcsak a többi népek és hagyomány, hogy ilyenkor Basler Mehlsuppe-t és Zibelwähe-t fogyasztanak, azaz egy spéci lisztlevest és hagymás lepényt.
  A klikkek egyébként minden évben más és más, aktuális témát dolgoznak fel, kifigurázva pl. Merkelt, Sárközyt, Berlusconit, a görögöket, zu Guttenberg plágium-botrányát vagy bármi mást, a téma pedig szép, hatalmas lámpásra (Laterne) művészien van felfestve. Egy-egy ilyen klikk akár több, mint 100 éves múltra tekint vissza; ám sajnos néhol hiányzik az utánpótlás. Az egyik klub épp ezt a témát is érintette és a felvonuláson turisták, nézelődők is beállhattak soraikba, hogy ki legyen a létszám.
  További hagyomány még, hogy farsang idején a baseli óváros "kocsmáiban" Schnitzelbängg-előadásokat tartanak. Ezt leginkább a Defekt-Duó-hoz lehetne hasonlítani, aki még emlékszik rá: kis rímes dalokba foglalt poénokat, szatírákat énekelgetnek és itt nem az énektudás a lényeg. Itt is előkerülnek a szokásos témák: aktuálisak és általánosak; helyt kap a Züri és Basel közti "örök rangadó", azaz kifigurázzák a zürichieket, de lehet pikáns is a dalocska. Az ilyen előadók közt találunk kevésbé sikereseket, de nagy népszerűségnek örvendő öreg szakmabelieket is, akiket úgy ismer és kedvel a közönség, akár mi Rodolfót. A kocsmákban előre meghirdetik az egymást váltó fellépőket, asztalt kell foglalni, mert tele vannak a helyiségek.
   
• A Saab (nem Elie Saab) begyűrűzött Svájcba is: ugyan teli a parkoló még csak nem is használt F-18-asokkal, ám valamelyik nehéz gyermekkorával még mindig dacoló öreg fasz politikus, akinek annak idején nem jutott sem ólom-, sem műanyag katona a kinder-tojásból, kitalálta, hogy akkor vegyen -neki- az ország Grippeneket.
  Méghozzá olyanokat, amik jelen időben még nem is léteznek. És annyi pénzért, hogy annyi sok nulla (frankban kifejezve!) el sem fér egy ilyen szerény blogban, mint ez.
  Kis mellékes: ahhoz, hogy egyátalán tudjanak gyakorolni a pilóták az F-18-asokkal, különböző országokkal (USA, skandináv országok valamelyike) megállapodásokat kötöttek: az említett országból jöhettek pilóták az Alpokban a hegyek közti repülést tanulni, cserébe egy normális méretű légtérben végre repülhettek a svájciak a nagymadarakkal. Mert egyébként itthon mire gázt adnak, már ki is érnek Svájc légteréből.
  Erről természetesen nem szavazhatott a nép, nem is értem, miért. Mert valószínűleg nemmel szavaztunk volna.
   
• Fentieken kívül más is borzolja a kedélyeket manapság a hegyek közt: nyilvánosságra hozták, hogy nem elég, hogy Európában, sőt, majdnem a világon egyedülálló az az ostobaság, hogy el sem kell jönni Svájcba, hanem bármely országban lévő külképviseleten lehet menekült-státuszért folyamodni, hanem nagyon sok ilyen menekült-státuszért folyamodót még ingyen be is utaztatják Svájcba, fizetik a repülőjegyüket. Csak az ilyen repjegy-költségek a többszörösére ugrottak 2009 és 2011 között, kb. 110ezer frankról több, mint 400ezerre. És ez csak a jéghegy csúcsa: csak a beutaztatás. Az egész menekült-ügy az országnak több millió frankjába kerül évente; miközben a táborokban a menekültek egymást lopják meg, késelik meg, felgyújtják az épületet meg hasonlók. Ráadásul nagyon sokan ál-indokok alapján jelentkeznek, csak azért, mert a koma mondta, hogy lehet...És aki megkapja az engedélyt, hozhatja automatikusan a családját, stb.stb. Vérlázító.
  Újabb hajmeresztő tény, hogy hogy is van ez?: Szerbia szerepel azon országok listáján, ahonnan hivatalosan lehet menekültstátuszt kérni politikai vagy gazdasági okokra hivatkozva, mégis hivatalosan bejelentették, hogy EU-tagságra jelölték???
  A jelenlegi állás az, hogy tíz éves csúcson volt januárban a menekült-státuszt kérvényezők száma.
  Azt már csak mellékesen említem meg, hogy a nép, a települések nagyjából olyan hévvel tiltakoznak a menekülttáborok létesítése ellen, mint ahogy Magyarországon a zöldek az autópálya nyomvonala ellen, vagy a keresztények a türelmi zónák ellen. Szorozva tízzel.
  Sokan persze arra panaszkodnak, hogy miért kell milliókkal támogatni a menekülteket, minek kell felvenni őket, hiszen úgysem boldogulnak a világ egyik legfeljettebb, leghumánusabb, leggazdagabb országában, miért nem inkább ezeknek az országoknak segít az ember, hogy a hazájuk feljődésnek induljon végre valahára. Hiszen gondoljunk csak bele, sarkítva: emberek a sivatagból, az éhezésből, az évtizedekig tartó polgárháborúkból ide érkeznek Európába...
  Amellett, hogy több tízezer svájci él  Svájcban a létminimum alatt, itt is vannak gyermekotthonok, akiknek jól jönne a segítség, kórházak, idősek otthona, stb.
  Az a baj, hogy az itteni jobbos párt, az SVP sajnos nem találja a megfelelő hangnemet, fröcsögnek, barbár módjára tevékenykednek és nyilatkoznak, elvetik a sújkot, holott ha más stílusban szólnának, a nép mellettük állna, mert pontosan azon problémák húrjait pengetik, melyek a választókat leginkább érintik és foglalkoztatják. Csak sajnos pengetés helyett az SVP tépi a húrokat.
   
• És hipp-hopp el is érkezett az újabb népszavazás: március 11-én járulnak a svájciak az urnák elé, a következő kérdéskörökben:
  - legalább 6 hét szabadság minden munkavállalónak (a jelenlegi általános 5 hét helyett);
  - véget vetni a tömegével üresen álló, összképet csúfító üdülőövezeteknek,
  - aztán arról is, hogy fixárasak legyenek-e a svájcilag készült könyvek a könyvesboltokban,
  - aztán van itt még egy téma a jótékonysági célokból rendezett szerencsejátékokról
  - és végül az építkezési célú megtakarítások adókedvezményéről.
  Ha már népszavazás: azt hiszem, még nem említettem, hogyan is zajlik egy-egy ilyen népszavazás.
  Minden szavazásra jogosult állampolgár kb. 1 hónappal a szavazás előtt a postaládájában talál egy vaskos borítékot.
  A borítékban van egy aláíró ív, aláírás nélkül érvénytelen a szavazás.
  Minden témához mellékelnek egy nem túl hosszú, de részletes tájékoztatót: mit akarnak a beadvány támogatói, tehát mi a cél, mi a mostani gyakorlat, milyen indokokkal ellenzik az ellenzők, mik lennének a következmények, mi a Bundesrat véleménye és hogy hogyan szavazott a kérdésről a parlament két háza. (Nationalrat és Ständerat). Egyébként nyilván akkor kerül egy érvényes* beadvány népszavazásra, ha a parlament két háza plusz a Bundesrat nem bír megegyezni.
  *érvényes: adott határidőn belül 100ezer aláírást sikerült rá összegyűjteni.
  
  Tehát a szavazók otthon a szekreteren aláírnak, beikszelik, hogy igen vagy nem és eljuttatják az illetékesekhez a lezárt borítékot: díjmentesen postán, vagy személyesen elballag az ember a faluházára, stb. Ezt bármikor meg lehet tenni, bármely nap, illetve legkésőbb a választás napján megjelölt határidőig személyesen be lehet dobni a szavazóurnába a borítékot, a közismert módon. Nincs bonyolult adminisztráció, nincs választási bizottság, akinek nem fog a golyóstolla meg hiába keresi a neveket a gépelt listán.
  Viszont: itt mindenki a nevét adja a szavazáshoz.
   
• Ma, február 29-én párhuzamosan az analóg műsorszórással, elindítja digitális szolgáltatását a svájci közszolgálati, az SRG. Tehát a 6 közszolgálati (2-2 német, francia és olasz) adást mától digitálisan is lehet fogni, de nem kell aggódni, nem fognak elsötétülni a képernyők: előreláthatóan 2015-ig párhuzamosan megmarad az analóg adás is. Érdekes, hogy a német a szökőévet illetve -napot Schaltjahr-nak, illetve -tag-nak hívja, amiben a "schalt" az a kapcsolást jelenti: nem véletlen, hogy Zürichben ezt az erőltetett hülye szóviccet találták ki erre az átkapcsolásra, hogy a Schalttag legyen a tévében is Schalttag, vagyis a szökőnap az átkapcsolás napja, érted, nem ragozom tovább.
  Ha jól tudom, az eddigi analóg program helyén adják a digitálisat, tehát ha valakinek még analóg készüléke van, előfordulhat, hogy meg kell keresni, hová is került az analóg adás.
  Egyébként igen, a főváros Bern, de a tévé központja is Zürichben trónol; no comment.
  A történelmi pillanatot, amihez hasonló volumenű változást csak a fekete-fehérről színes adásra áttérés hozott, a tv egy Svájc-Argentína barátságos mérkőzés élő közvetítésével ünnepli. Ma este tehát.
   
• Múlt héten játszott ugye BL-meccset a Basel a Bayern München ellen. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy épp a Baselből igazolt át a Bayernbe a kis törpe sztárfocista, kb. 20 éves Xherdian Shaquiri.
   
• Tovább késik az új svájci frank bankjegyek bevezetése. A közlemény szerint a biztonsági elemek miatt: szeretnék a lehető legmodernebb és legtöbb ilyen elemet beépíteni a frankba. Megjegyzem, hogy a közvélemény szerint ocsmányak az új grafikák, a legszolídabb vélemény szerint is játékpénz a Monopolyból. Röviden: a mostani tök szép, élőben még szebb, senki sem érti, minek kellett új dizájn. A címletek jellemző színvilága marad, tehát a százas ezután is kék marad, az ötvenes meg zöldes, csak ocsmány másmilyen lesz.
  Egyébként a grafikák kivitelezésére a végső, érvényes megbízást nem a pályázat győztese, hanem a holtversenyben második helyezett egyike kapta.
   
• Január végén megtartották az idei gazdasági örsigyűlést is, erről is lemaradtam (mármint a blogban). A WEF Davosban ugyanúgy zajlott, mint eddig: bent kézrázás, mosolygás, eredménytelenség, döntések és nagy szavak, melyeket senki nem tart be; kint pedig tüntetés.

valahová, például.

2012. augusztus 18., 19:00
Zürich, Letzigrund Stadion - Madonna koncert.
Jegyek hamarosan kaphatók itt.

Ha nem oda, akkor máshová: svájci jegyeladó portálok:

ticketcorner
starticket
ticketpark
ticketportal

Lehet rendelni az interneten és kiküldik postán, vagy személyesen is lehet vásárolni. Az első két jegyiroda értékesítő helyei legkézenfekvőbben a postahivatalok, a Coop City vevőszolgálatok, a Manor vevőszolgálatai, ezzel gyakorlatilag az egész ország lefedettsége biztosítva van. A jegyek árán felül ügyleti díjat is számolnak fel, sajnos akkor is, ha személyesen vesszük meg a jegyeket.

A www.ricardo.ch internetes aukciós oldalon is érdemes keresgélni belépőjegyek után, itt ugye magánszemélyek próbálnak megszabadulni felesleges belépőjegyeiktől.

Az állami vasút is igyekszik ajánlatokkal bombázni a nagyérdeműt: nagyobb kiállítások, események, expok, rendezvények alkalmával a vasút kínál kombi-jegyet, ami általában ilyenkor tartalmazza a vonatjegy+belépő kedvezményes árát, valamint a célvárosban ingyenes vagy kedvezményes tömegközlekedésre jogosít a rendezvény napján. (pl. genfi autószalon, múzeumlátogatás, stb.)
Az egyik ilyen közelgő esemény a világhíres Óra- és ékszer Kiállítás és Vásár, azaz a Baselworld. A másik a már említett genfi autószalon. És még sokan mások.

A moziknak általában van saját honlapja, de létezik egy általános moziportál, ez a www.cineman.ch . Minden, ami mozi: filmek, mozik, bemutatók, dvd-megjelenések, értékelések, sőt, még lehet mozi-társat is szerezni, kvázi ismerkedni, ha az ember bejelöli, hogy melyik filmre megy és "ki jön még?" kategóriában nézelődik.

Talán ma már nem olyan sokan emlékeznek arra, hogy valahol a nyolcvanas vagy melyik években Derrick és Linda mellett volt még néhány nyomozó, mely versengett figyelmünkért, amikor még csak egy fajta távirányítós készüléket lehetett kapni (Mór), ezt is csak a jól menő maszek taxisofőrök engedhették meg maguknak.

Kérem szépen, jelen esetben a Tetthely című nagysikerűről van szó, mely minden jel szerint túlélte a Szabó családot és a Família Kft.-t is, mert él és virul. 
A Tetthely alapvetően német-osztrák sorozatnak indult az ARD és ORF kooprodukciójában és maradt is hosszú ideig, míg nem valaki kitalálta (vagy lepénzelték), hogy legyenek már svájci bűnügyek is. Így 1990-2001 között, 12 év leforgása alatt 12 svájci epizód készült el, a Tetthely eredeti sémáját követve: néha váltakozó helyi zsaruk, helyi bűntények, stb. Érdekesség, hogy az évek során felbukkant egy magyar név is a szereplők között, Kiss I. László alakította néhány epizódon át Philipp von Burg nyomozó szerepét.
12 év után sokáig nem következett újabb svájci folytatás; egészen 2008-ig, mikor is néhány Bódeni-tónál zajló epizód erejéig közös nemzetközi erőfeszítéssel oldották meg a bűntényeket a kollégák. Ezek után a svájci nyomozót a filmben Turgau kantonból (osztrák-német-svájci határ, Bodeni-tó) áthelyezték Közép-Svájcba, Luzernbe.

A lényeg az, hogy a történet szerint jön egy itt-ott felnőtt nyomozónő tapasztalatcserére USÁ-ból, Abby Lanning, akit a CSI:Miamiból ismert Sofia Milos alakít. Sofia igazándiból egy görög anyukától és egy olasz apukától származik, gyermekkorát Svájcban töltötte, így ha nem is anyanyelve, de nagyon jól beszéli -még mindig- a svájci dialektust. Ki hitte volna?! Később Svájcból Rómába költözött, 15 éves korától sikeresen modelkedett a nagy divatkifutókon, aztán átköltözött Los angelesbe, ahol színi tanulmányok után kapott szerepeket. A későbbiekben játszott a Maffiózókban, meg satöbbi, de leginkább mint Horatio Caine sógornője égett rá a retinánkra.

A svájciak rettentő büszkék rá, hogy egy ilyen sikeres színésznő nem felejtette el a svájci dialektet, visszatért... érdekes és vicces volt őt élőben svájciul beszélni a filmben; de persze ezt a fele nép nem vallaná be úgysem...szóval inkább kritizálták a hosszú idő után első Tetthely epizódot. Pedig a németeknek tökre tetszett.

Nekem is.

(Ez egy kötelező kűr.)

Tegnap este zajlott az Eurovíziós Dalfesztivál első összecsapása, ahol Magyarországot Wolf Kati, Svájcot Anna Rossinelli képviselte.

Ilyenkor egyébként aktuálisan felerősödnek azok a hangok, melyek a részvétel ellen szólnak. Sokba kerül, nevetséges, fölösleges és a többi...az egész verseny. Szar énekesek szar dalokkal reprezentálják hazájukat, mint pl. Norvégia egy afrikai zulu harcos dédunokájával.

Tényleg csak egyetlen kérdésem van:
MINEK?
 

2 tipp a Coop aktuális ajánlatai közül:

• aki rendelkezik Coop Supercard-dal és megadott hozzá már PIN-kódot, most rendelhet úgynevezett Mini-Supercard-ot hozzá. Megrendelhető az üzletekben található terminálon vagy pl. a Bau+Hobbyban, Coop Cityben. Lényege, hogy a Minicard az eddigi kártya mini változata: kulcskarikán lehet hordani (mondjuk e szempontból édesmindegy, hogy a kulcscsomómat kell előkotorásznom vagy a pénztárcámat, amivel amúgy is fizetek...) és úgynevezett "Key-Finder"-ként is működik, azaz ha valaki elveszít egy olyan kulcscsomót, amin a Minicard is ott fityeg ÉS a megtaláló leadja bármelyik Coop-üzletben, a Coop visszajuttatja a kulcscsomót a gazdájához. Rendeléskor 3 db-ot küldenek postán, ingyen.
• Supercard tulajdonosok májusig 30%-kal olcsóbban pancsolhatnak Wallisban: ki kell tölteni a netről leszedhető kupont mely a kártya felmutatása mellett kedvezményre jogosít Wallis jópár (lásd lista) wellness- illetve fürdőhelyén. Különösen ajánlom Leukerbad-ot.

Szombat óta új Szépségkirálya van a hegyvidéknek. Korábban már megtekinthettétek a srácokat, akik az Ország Legszebbje címre pályáztak. Szombaton zenés, táncos színes esztrádműsor és természetesen Sven Epiney* keretén belül meg is választották közülük a 21 éves Luca Ruch-ot Mister Svájcnak. A téma aktualitása kapcsán Jan Bühlmann, a leköszönő Mr. CH is nyilatkozott az elmúlt egy esztendőről, mert nyilatkozni jó.
De hogy valami jót is mondjak: Jan jelen volt az idei zürichi Operabálon kedvesével, aki számomra kellemes meglepetésként egy jó értelemben vett egyszerű, bájos és természetes, önmagától elbűvölő norvég szépség, Hanne Dybesland; nem pedig egy műnő.

Mint már a hölgyekről is kiderül(t minden évben), a szépség nem minden. A legtöbb jelölt valahol egyetemista, (mégis) sötétek, mint az éjszaka. A felkészülés idején is, és a döntöben is próbára tették a pasikat fogós kérdésekkel (pl. melyik kanton jellegzetes süteménye a répatorta? - ezt még én is tudom. Ezt még a nyuszi is tudja.), talán ha 2 helyes válasz született az összes döntős versenyző szellemi vajúdásából.
Nem baj, alsógatyamodellnek megteszik így is.

És hát nem is lenne igazán svájci a Mister Schweiz verseny, ha nem szólna közbe egy bevándorlási probléma. Két nappal a döntő előtt diszkvalifikálták az egyik jelentkezőt, Luca De Nicola-t, mert nem kapta kézbe idejében a friss, ropogós, svájci állampolgárságát; a verseny idején papíron még mindig olasz-holland kettősállampolgár volt.
Hozzáállás-felfogás kérdése, hogy miután megkapta, vajon svájci lesz-e? A papír a lényeg?
Nálam már kicsit az is sántít, hogy Miss Ecuador édesanyja svájci (vajon bevándorló, vagy kivándorló igazi svájci???), tehát Claudia Schiess 50%-ban, apailag legalább tényleg ecuadori, mégis. Miss Ecuadornak jelképeznie kellene Ecuadort, ehelyett teljesen európai prototípus a nő.
De nem csak Ecuador, beszélhetünk bármely országról. Miért legyen Svájc Szépe egy Amanda Amman, vagy Whitney Toyloy, akik inkább beillenének egy rázós seggű feka rapper videóba?
Miért hívják a Mr. Svájc-jelentkezők felét Luca-nak?
Mi magyarok szeretnénk-e mondjuk egy szépségkirálynőt, aki '89-ben az NDK-ból menekült hozzánk és Hildegardnak hívják?

* Már megint Sven Epiney... A honlapján található egy csokisüti recept, amit egy hete elkészített Amore nagynénje. A süti Sveni kiköpött tükörképe: gejl, túl édes, a közepe massza és lapos. Valamint a recept szerint kívül meg kell szórni vastagon porcukorral...

Vagyis farsang minden mennyiségben. Régiónként eltérő lehet, hogy ki mikor farsangozik, volt, ahol már múlt héten, vagy a múlt hévtégén hágott tetőfokára a hangulat, de az igazi, a hagyományos, a Basler Fasnacht, azaz a baseli farsang ma reggel kezdődött, a tradicionális Morgestraich-hal, melynek jelentése kb. ma reggel elhúzom a nótádat; egyébként ez a farsang nyitánya, a megnyitó felvonulás.

Ilyenkor már akár hajnali háromtól kezdve keresi a nézősereg a helyét az utcákon, hogy mit honnan szeretne látni a felvonulás forgatagából: kihunynak az utcai fények, teljes sötétség borul a városra, egy pillanatra mintha visszatartaná a lélegzetét és pontosan hajnali 4 órakor kiadják a tamburmajorok a jelszót: "Morgestraich - vorwärts marsch!" és elindulnak a város különböző pontjairól a felvonulók, végig az utcákon, csak a kis lámpások és a nagy laterna sejtelmes pislákolása, mint egy fényfolyó mutatja, merre visz útjuk. A témaként választott nagy világító, transzparens-szerű lámpa-építményeket piccolósok sora kíséri, ami karneváli hangzavarhoz vezet, ha a csoportok összetalálkoznak. A nézők a házfalak mentén élvezik a látványt, ügyesebbek a csoportok végéhez csapódva együtt menetelhetnek a piccolósokkal, de szokás szerint hamar olyan tömeg alakul ki, hogy akár fél órát is egyhelyben állni kényszerül az ember, szóval nem ajánlott belekavarodni a tömegbe.
Mikor hajnalodni kezd két-három óra múlva, alábbhagy a hangulat, reggeliszünet következik, és sokan betérnek egy-egy "fogadóba" elkölteni egy tradicionális Basler Mehlsuppe-t, egy lisztből készült levest. Néhány óra múlva folytatódik a program a Cortège-zsel, ami az igazi nagy felvonulás, majdnem mint a kamionos Loveparade, csak a kocsikon szexi táncosok helyett maszkokba bújt figurák szórakoztatják a népet: a lassan haladó, a választott témába öltöztetett járműről dobálnak mindenfélét a tömegbe: rózsát, cukorkát, gyömülcsöt, de legtöbbször rengeteg konfettit kap az ember a nyakába.

Baselben 3 napig tart a farsang (die dreei schenschte Dägg - azaz a legszebb 3 nap), szigorú szabályok szerinti menetrenddel és az öltözékekre vonatokzó rendtartással több felvonulással, kicsiknek is, nagyoknak is; ilyenkor a kis kocsmákban, borpincékben, meg vendéglőkben úgynevezett Schniztelbängg-eket adnak elő, ezt leginkább a Defekt-Duóhoz tudnám hasonlítani. Hasonló párosok, triók váltják egymást a színen, és szem nem marad szárazon: kifiguráznak mindenkit, ahogy csak tudnak: kül-belpolitikai személyiségeket, híreket, mindenből viccet faragnak, (Berlusconi, zu Guttenberg és Kadhaffi lesz bizonyára a fő téma...) míg a közönség az asztaloknál finom falatokat vagy csak sört-bort fogyaszt.

Este látható pl. az úgynevezett "Guggemusik" - koncert, ami nem felvonulás, hanem állókoncertet adnak a klikkek (Clique): fúvósokból és ütősökből álló zenekarok játszanak közismert régi és új dallamokat. A témákat képileg feldolgozó és megjelenítő "laternák"at később (15-én) fent a Münsterplatzon a székesegyház előtti téren állítják ki, ahol kézközelből meg lehet őket csodálni.

Már hetek óta árulják utcai árusok az úgynevezett "Fasnachtsplakette" című kitűzőt, melyből származó bevétel a szervezés költsgeihez járul hozzá. Minden évben más és más, művészi kidolgozású kitűzőt vásárolhatunk, az azévi farsangról emlékbe. Három árkategóriából választhatunk: bronzból vagy ezüstből vagy aranyozott kivitelben.

Immár 4. alkalommal rendeztek éves zenei seregszemlét a svájci zeneiparban, ez a Swiss Music Awards díjátadó gála.
Annyira gyagya az egész: tegnap este volt a rendezvény, hála a médiának, már mindenki tudja ugye az eredményeket, a tévé azonban csak felvételről adja le ma este a svájci Pro7 csatornán, a svájci 1-es és 2-es nem is foglalkozik vele.
Egyébként minden évben így működik: nem közvetítik élőben. (Csoda, hogy az Euro'08 meccseit Baselből élőben adták le...Mit is mondhatnék: a Svájci TV főhadiszállása Zürichben van...)
Helyette tegnap a nemzeti 1-es csatornán egy órás dokumentumfilm ment a Hódok életéről, a kettesen meg valószínűleg hokimeccs.

Na de vissza a zenei díjazottakhoz: íme a kategóriák és győzteseik. Hűen tükrözi, mennyire fantáziátlanok és stílusanalfabéták az alpesiek. Amúgy sincs említésre méltó zenei élet, zenész az egész országban, tehát egyátalán nem értem, minek kell ezt erőltetni. Amy MacDonald például nagyon jó, tényleg, de miért kap szintem inden évben? Ja, mert valamelyest svájci származású, vagy itt nőtt fel vagy legalábbis.

Best Hit National: BLIGG — «LEGÄNDÄ & HELDÄ»
Best Hit International: SHAKIRA – «WAKA WAKA»
Best Album Pop Rock National: ADRIAN STERN – «HERZ»
Best Album Pop Rock International:
AMY MACDONALD – «A CURIOUS THING»
Best Album Urban National: BLIGG – «BART ABER HERZLICH»
Best Album Urban International: EMINEM – «RECOVERY»
Best Album Dance National: REMADY – «NO SUPERSTAR»
Best Breaking Act National: CAROLINE CHEVIN
Best Breaking Act International: UNHEILIG
Best Talent National: STEFF LA CHEFFE
Outstanding Achievement Award: POLO HOFER
Tribute Award: STEVE LEE

Mint emlékezetes, Steve Lee, a Gotthard rockbanda énekese 2010 őszén egy ostoba motorbalesetben vesztette életét. Zenésztársa vette át az Emlékdíjat (melyet idén ítéltek oda először) mégpedig nem kisebb hírességtől, mint Jon Lord-tól, a Deep Purple ex-billentyűsétől.

Úgy kaptam, nagyon klassz.

"Lélegzetelállító reklámfilmmel népszerűsíti magát a Zürichi Kamarazenekar, amely – mint sok más hasonló szervezet mostanában – a fiatalokat próbálja becsalogatni az előadásokra. A látványos videóban Ferdinand Ries második szimfóniáját hallgathatjuk meg nem mindennapi vizualizációban. A hullámvasút-szerű  kottafüzetben precízen haladunk a hangok pályáján, hogy végül elérkezzünk a fő üzenethez. „Nagy érzések” – szól a headline, amely remekül passzol a látottakhoz és hallottakhoz. Tekerjétek fel ti is a hangerőt, kezeteket tartsátok az egéren és kezdődhet a menet! (idézet: addict.blog.hu)"

A Zürichi Kamarazenekar honlapján is látható a kisfilm, valamint egy korábbi reklámfilm és néhány díjnyertes plakát is, Da Vinci után szabadon.

Valamint eseménynaptár és linkajánló (és ingyenreklám) egyben.

Február 26-án nyílik és május 15-ig látható Winterthurban, a Fotomuseumban az André Kertész kiállítás.

André Kertész 1894-ben született Budapesten és 1985-ben New Yorkban halt meg, a A Magyar Fotózás történelemkönyve, bár magáról mindvégig azt állította, "örök amatőr vagyok". Talán arra célozhatott ezzel, hogy nem ragadtatta el magát sosem, nem akart rutint szerezni, egy naívitását tudatosan megőrző profi volt inkább. Alapmű.

Idén március 3-13. között várja látogatóit a genfi autószalon. A világ 3. legnagyobb autókiállítása azt ígéri, idén felébred Csipkerózsika-álmából, ami az elmúlt 1-2 évet jellemezte.

Ha magunk elé képzeljük Svájc térképét, Genf a legalsó balcsücsökben foglal helyet, érdekes módon a Genfi-tó partján. Belépőjegy 16,-sFr, délután 16 órától 50% engedmény, de akkor épp mire kitaláljuk, hogy mit is akarunk megnézni, már bezár a bazár.
Kis adalék: íme egy statisztika, melyik autót veszik a legjobban Svájcban. (megjegyzem: minden balkán származású friss CH-állampolgár fekete Audit vesz...)

Megközelíthető autóval illetve -attól függ, ki honnan, merről jön- jó ötlet még kombinált vonatjegyet venni, mert így nem kell parkolót keresni+fizetni, valamint Genfből úgysem látunk semmit, ha a szalon érdekel, mert egész napos program és a kiállítás a pályaudvar fölött -és a reptér mellett, csak egykerítés választja el- van, elég egy-két lépcsőn felmenni.

Másik ajánlat az idei Baselworld március 24-31-ig, a világ legexkluzívabb óra- és ékszerkiállítása várja látogatóit. Itt is van kombinált vonatjegy+belépő.

Most csak ennyire fussa...

events.ch - olyan port.hu féle programajánló oldal. Kellemes hétvégét.

Micheline Calmy-Rey egyébként most jött haza Budapestről.

• Mint pár éve már mindig, idén is ma, február első szerdáján 13:30-tól tesztelik Svájc egész területén a szirénákat. Idén először teszik próbára az árvíz-veszélyre figyelmeztető szirénát is (ez olyasmi, mint egy gőzhajó-hajókürtjel).
  Az országban kb. 8'000 sziréna fog megszólalni, többször is; a teszt kb. jó fél órát tart. Akárhányszor hallom, nagyon szar érzés, teljesen olyan (hiszen tényleg olyan!!!), mint mikor a háborús filmekben szólal meg és mindenki rohan a Mustangok bombái elől a légópincébe.
  Megtudtam a hírekből, hogy Németországban a háború után az összeset leszerelték, amire rá is fáztak, hiszen már többször is jó szolgálatot tett volna a sziréna, mikor árvíz miatt kellett -volna- riasztani. Mondjuk a többség nem is nagyon tudja, melyik hangjelzés micsoda és mit kell tenni (nem baj, a szomszéd biztos tudja, majd követjük őt...), lényeg, hogy működjön. A hírekben még ez a megjegyzés áll: "További információkat a sziréna megszólalásakor szükséges tennivalókról minden telefonkönyv utolsó oldalán talál, a "Lakosság riasztása és figyelmeztetése" bekezdésben..."
• Svájc eddigi legsúlyosabb molesztálós ügyére derült fény: egy 54 éves férfi kb. 29 év szolgálati idő alatt összesen 9 otthonban volt szociális gondozó, ahol az eddigi adatok szerint 114 sértettet molesztált. Kiszemelt áldozatai gyerekek, nők, szellemi fogyatékosok voltak, az otthonok ápoltjai. Mivel a tettek többsége mára már elévült (hogy évülhet el ilyesmi???? hol élünk???), körülbelül "csak" 33 tettéért vonja majd őt felelősségre a bíróság. A fél ország teljesen le van döbbenve.
• Svájc némi fáziskéséssel még csak most kezdett bele a tehetségkutatásba, múlt szombaton ment le az első rész a DGST rövidítésre keresztelt színes esztrádműsorból, mely rögtön meglepetéssel szolgált. Nem kicsit csodálkozott a DJ Bobo-ból, egy ex-Miss Schweizból, meg még valakiból álló háromtagú zsűri, mikor egy szakmáját tekintve buszsofőrnő kivágta a magas Cét: Puccini "Gianni Schicci" című operájából énekelt el egy áriát.
  A közönség állva ünnepelte Maya Wirz szereplését, ám a világ már csak ilyen: mindig minden kitudódik. Például az is, hogy Maya szólóénekesnek tanult, papírja is van róla.
  A média szenzációvadász: máris szeretnék szétszedni, felkoncolni Maya Wirzet, amiért félrevezette a közönséget, nem mondta, hogy valójában énekesnő. A "nép" becsapva érzi magát. (ezt a média mindig jobban tudja!)
  Ám a média szeretné felkoncolni a TV felelős szerkesztőjét is, mivel ők tudták, mégis ők is hallgattak, hogy nagyobbat szóljon a szenzáció: hogy a buszsofőr operát énekel és Svájcnak is van saját Susan Boyle-ja. Ám a felelős szerkesztő mukit sem ejtették a feje lágyára, tanult ő kommunikációt (a zürichi egyetemen) és azt nyilatkozta, hogy a vetélkedő címe: Keressük a legtehetségesebb svájcit, nem pedig Keressük a legtehetségesebb amatőrt. Az, hogy Maya Wirz hivatásos énekesnek tanult, az egy dolog, viszont soha nem lépett fel és soha nem élt ebből. A végén meg úgyis a közönség dönt.
• Enyhén ciki kategóriába tartozik, hogy hamarosan, február 4-én megnyitja kapuit Baselben a MUBA, (ami olyasmi, mint a tavaszi BNV, csak hideg van) és az előzetes, kidolgozott tervek szerint a Vásár Vendége Egyiptom lenne. Vagyis lesz.
  Csakis a Sors tud ilyen glosszát írni...
  Számos európai ország tehát veszélyesnek nyilvánította Egyiptomot, folyik a turisták, egyebek kimenekítése, a múzeumok fosztogatása, brutális rongálása, itt meg ő a Vásár fia Vendége. A kiállítás szervezői nem tántorodtak el, igenis Egyiptom lesz a Vendég, megpróbálják kihozni a lehető legjobbat a szituációból, bemutatni azt az országot, amilyen Egyiptom kb. 2-3 ezer évvel héttel ezelőttig volt. Mondjuk mire mi odajutunk, bottal verik szét az utolsó kőkockákat is a piramisok maradványaiból...Én nem vagyok rasszista, de ilyen népek mondjuk minek vannak egyátalán a világon? Akik ma Egyiptom, Pakisztán, stb. területén élnek...