Svájcban gyönyörű tavak bújnak meg a hegyek meg völgyek között; a wikipédia szerint egész pontosan 1'484 darab.

A nagyobbak hajózhatók is és erre most nagyon jó alkalom kínálkozik: aki rendelkezik COOP Supercard-dal, most mindössze 200 pontért (ami "beváltási értéken" gyakorlatilag 2 frank) válthat a neten egy 11 kuponból álló kedvezménycsomagot, mellyel 11 hajókirándulásra vásárolhat nagyon kedvezményes napijegyeket.

1 kuponnal 1 felnőtt válthat kedvezményes napijegyet, kupononként (felnőttenként) 1-2 16 éven aluli gyermek ingyen utazik vele.

A hajókirándulások:

- Genfi-tó
- Vierwaldstätter-tó (Luzern)
- Biel-tó, Aare und Három-tó hajókirándulás
- Neuenburger- Murteni-tó
- Hallwiler-tó
- Luganoi-tó
- Rajna Basel – Rheinfelden
- Thun- und Brienzer-tó
- Bodeni-tó
- Greifen-tó
- Waleni-tó

Ezt nem kéne ide írnom...de én úgy láttam, hogy a kuponokon nincsen semmi egyedi azonosító, vonalkód vagy ilyesmi, tehát talán az is járható út, hogy csak egyszer 200 pontért veszi meg az ember, de ki lehet nyomtatni többször is. Lehet, de nem biztos.

Tehát megveszed, kinyomtatod és a kasszánál fizetéskor ilyen speciális, kedvezményes jegyet kérsz és átadod a kupont. Ha valakinek nincs Supercardja, de szeretne hajókázni, írjon és veszek neki szívesen kupont.

Részletek a Coop honlapján.

Kupon rendelhető 2014. augusztus 10-ig és a hajószezon végéig használhatók fel.

Itt.

A bázis a Brienz-tó partján, Brienz településhez tartozó Aaregg kempingben volt.

Kirándulások innen:

• St. Beatus cseppkőbarlangok
• Lauterbrunnen
• Interlaken
• Trümmelbachfälle
• Jungfraujoch
• Aareschlucht (itt már korábban voltunk, most nem)
• Freilichtmuseum Ballenberg (itt is korábban voltunk)
• Meiringen-Hasliberg (itt még nem voltunk)
• Brienzer Rothorn (itt is korábban voltunk)

Majd kiegészítem kis élménybeszámolóval...ha egyszer megint lesz időm. És jön majd egy újabb népszavazás is, meg infó a nyugdíjrendszer 2. oszlopáról.

U.I.: Szerencsére locsolkodás nem volt!

A Svájci Szállodaszövetség (hotelleriesuisse.ch) szervezésében idén március 30-án nyílt napot rendeznek számos svájci hotelben.

Ezen a napon 11:00-17:00 óra között bárki bepillanthat a rusztikus hegyi szállodák vagy akár luxushotelek kulisszái mögé. Programokat szerveznek a látogatóknak, melynek során az érdeklődők bejárhatják a háttérországot: nem csak a szobákat, lakosztályokat, de a konyhákat, pékséget, mosodát, vegytisztítót, kiszolgáló részlegeket is.

A bátrabbak ki is próbálhatják magukat a szállodás szakma különböző sportágaiban: hogyan terítik fehér kesztyűben az asztalokat egy gálavacsorához, hogy működik a professzionális gőzölős vasalópult, mi minden található és mi mire való a szobaasszony szervízkocsiján, szabad ágyneműt cserélni, asztali virágdíszt készíteni; kulisszatitkok, háttérinformációk, standardek; mi minden szükséges ahhoz, hogy mindig minden a helyén legyen, rendelkezésre álljon, anélkül, hogy a vendég az érte tett erőfeszítésekből bármit is észrevenne - természetesen a végeredményen, a kiszolgáláson kívül.

A primer célközönség a szakma iránt érdeklődő pályaválasztók, szüleik, (szakmai) tanárok; de rajtuk kívül szívesen látnak minden érdeklődőt. Bejelentkezés nem szükséges, részvétel díjtalan.

Az akcióról, a résztvevő szállodákról és minden egyéb kapcsolódó témáról a rendezvény honlapja nyújt további felvilágosítást: pleasedisturb.ch

Életképek a tavalyi nyílt napról.

Erre jártunk a 10 nap szabadság alatt. (Képek esetleg később.)

Tehát abban a sarokban, "keleten", ahol Svájc Ausztriával, Lichtensteinnel és Olaszországgal találkozik. Egyik nap a lilával jelölt útvonalat tettük meg.

Bad Ragaz - Landquart - Klosters - Vereina autóvonat - Zernez - Sankt Moritz - Silvaplana tó - Savognin - Chur és vissza Bad Ragaz. Kb. 4-5,5 óra körút, forgalomtól és a bámészkodás hosszától függően.

Ezen a második képen nem vette be a rendszer az autóvonatot, ami átrepít a hegy gyomrán át: valójában az egyenes, szaggatott vonal mentén utaztunk a jobb középen, nem pedig Davoson keresztül. (azt a múltkor tettük.)

Immár harmadik évadját éli a svájci parlament lézershow-ja.

Október 18. és december 1. között minden este ámulatba ejtő látni- és hallanivalóra intiválnak az alkotók a berni Bundeshaus előtti "Kossuth-térre":a homlokzatra vetítenek színpompás animációkat, Helvetia és Tell Vilmos köré szőtt legendákat, zenei kísérettel.

Némi ízelítő a youtube-ról.

Bonus-track: ha szembenállunk a Bundeshaussal, akkor bal oldalon található a Svájci Nemzeti Bank és állítólag a két épület előtti flaszter meg spriccelő kis szökőkutak alatt van az ország hatalmas arany- és miegymás tartaléka...

Már többéves hagyománnyá nőtte ki magát a JRZ (=jeder Rappen zählt, azaz minden fillér számít) adománygyűjtő-médiamaraton, így idén sem maradhat el.

Kis visszatekintés: volt, amikor a malária elleni küzdelemre gyűlt a pénz, volt, amikor a hátrányos helyzetű anyák segítésére, vagy a háború súlytotta területek gyermekinek, stb.

Idén az akció alcíme: Jeder Tropfen zählt, azaz "minden csepp számít", és értelem szerűen az összegyűlt adományokat annak elősegítésére fogják fordítani, hogy ott is egyszer, valamikor tiszta ivóvízhez jussanak az emberek, ahol ma ez még elérhetetlennek tűnő vízió.
Anyák beszélnek a riportfilmekben, s mondják el, hogy nem is mutatják meg a gyerekeknek, hogy hogy néz ki a víz egy átlátszó pohárban, különben nem innák meg. Pedig inni kell, különben meghalsz.
Csakhogy ott, ha iszol, akkor is meghalsz, mert fertőzött, mocskos vízhez jutnak csak, abból is csak ritkán, kevés fejadagokban.

Tegnaptól tehát lehet újra adakozni a tiszta ivóvíz jegyében, a tavalyi évhez hasonlóan a csodaszép Luzern város egyik fő attrakciója, az ottani "művészetek palotája" előtti, Europaplatz téren felállított üvegdoboznál személyesen, élvezve az üvegkalitból sugárzott rádióműsort, vagy millió más lehetőség nyílik az adakozásra: bankszámlán, magánakciókkal, sms-ben, stb.

Tegnap óta a legutóbbi számlálásig kicsivel több, mint 329 ezer frank gyűlt össze, ami minden nappal tovább nő.

Némileg idetartozik, hogy névváltás történt a hétvégén a svájci közszolgálati médiában: eddig a rádióadók a  DRS(1, 2, 3, 4), míg a tévécsatornák az SF(1, 2) nevet viselték. Most a "családegyesítést", azaz a rádió- és tv cégek fúzióját követően egységes titulust kaptak az adók, SRF lesz a német nyelvterületen, RTS lesz a francia nyelvterületen, RSI lesz az olasz nyelvterületen és RTR-re változik a réto-román nyelvterületen.

Egységesebb arculatot és áttekinthetőbb kínálatot jelent ez a ráncfelvarrás - bár ettől még sajnos a sugárzott műsorok minősége nem lesz jobb, mindössze annyi történt, hogy Zürichben az ex-média-kommunikáció-szakos laza csávók elköltöttek pár milliót egy marketing-bolhára, és most kitették a kirakatba, ráírva, hogy our-new-media-elephant. És ezzel be is fejezték az akciót, új, megmarketingolt, designos néven áramlik a régi szar.

A svájci turisztikai hivatal weboldalán mostantól elérhető néhány klassz alkalmazás, Androidra és iPhone-ra egyaránt.

A fő attrakció 8 nagyváros City Guide-ja: Bern, Basel, Genf, Lugano, Winterthur, Luzern, Lausanne ás Zürich külön-külön App-et kapott. Vagy én voltam béna és nem találtam nyelvi beállítási lehetőséget, vagy sajnos tényleg csak angol nyelven érhető el (egyelőre).

Az alkalmazás ellát bennünket várostérképpel, ajánl városnéző-körbeséta-útvonalakat, információkat a látnivalókról, közlekedésről, hotelekről és még sok egyébről, a teljesség igénye nélkül.

A városnéző alkalmazásokon kívűl elérhető még országos hóhelyzet- és időjárás-jelentés, valamint pl. rendezvény-ajánló.

A Longines-nál az idei év a 180 esztendős jubileum jegyében zajlik.

Ehhez kötődik egy exkluzív kvíz-nyereményjáték, melyen egy szép karóra a főnyeremény. Ennek kapcsán fel is kerestem az óramíves cég honlapját, ahol megint csak egy kellemes meglepetést találtam: be lehet jelentkezni gyárlátogatásra.

A látogatóközpont még szeptember 27-ig rekonstrukció miatt zárva tart, hogy azután megújult, szép belső terekkel fogadja az órák, stílus, szépség és precízitás csodálóit.

Addig is, bemelegítésként részt vehetünk a honlapon egy virtuális túrán.

A virtuális órakatalógusban megtudhatunk mindent a modellekről, sőt, egy remek képernyővédőt is letölthetünk, mely egy szép órafotót mutat, rajta a pontos idővel. Az én kedvenceim a Dolce Vita sorozat ezüst színű darabjai, minden változatban.

A Longines gyár, ahogy a legtöbb híres óramárka, Svájc francia részén, ezesetben észak-nyugaton  található, St-Imier-ben.

Nem pont ugyanaz, mintha az ember élőben bejárná az országot, de azért érdekes és klassz kiegészítése lehet egy, az olaszos országrészben poroszkáló kirándulásnak a Swissminiature meglátogatása.

A 14'000 négyzetméteren elterülő szabadtéri parkot 1959-ben nyitották meg, 2009-ben ünnepelte 50 éves fennállását. Gyönyörű fekvése miatt közkedvelt kirándulóhely, olyan hegyek veszik körbe, mint a Monte Generoso, Monte San Salvatore vagy a Monte San Giorgo és egyébként a Luganói-tó partján terül el a település, Melide, innen átlátni Olaszországba.

A park maga olyan, mint egy hatalmas, bejárható terepasztal, melyen 120, kézzel készített modell mutatja be Svájc látnivalóiból a leghíresebbeket: épületek, közlekedés és a természeti csodákból merítve a témákat. Mindez 1:25 méretarányban, ami azt jelenti, hogy az épületek kb. mellkasig-fejmagasságig vagy némileg afölé érnek. 3'560 m hosszú modellvasút 18 vonata teszi elevenebbé az életképeket, kanyarog az épületek között, a tavakon a hajók valóban elérik a túlsó partot, a drótkötélen fellibben a kabin a hegyoldalra, teli apró turistával, és a többi. Közel 1'500 dísznövénnyel és 15'000 virággal teszik még csodálatosabbá, feledhetetlenné a kertet. Érdekesség még, hogy a milánói dóm mását is kiállították, ez nagyobb méretarányú, mint a többi épületek és be is lehet menni. (2 lépés)

A honlapról letölthető (a helyszínen ingyenes) térképen magyarul is fel vannak tüntetve a nevezetességek.

A felsoroltakon kívül van még játszótér a gyerekeknek és többféle ízvilágú önkiszolgáló étterem. A park március közepétől október közepéig várja látogatóit, naponta 9-18 óráig. Belépődíj: felnőtt 19,- , gyerek 12,- , családi jegy 55,-. Kis segítség az odaközlekedéshez itt található, egyébként az A2 autópályán kell menni Melide lehajtóig.

Utóirat: néhány napja a heves esőzések és az azt követő napos idő hatására állítólag a közeli tóból kikúsztak a kígyók és jópár példány beosont a Swissminiature házikói közé is. Veszélytelenek, de én mégsem szeretnék velük találkozni...

Svájcban a gyalogátkelőhelyek.

"A tízmillió zebra országa"

Ez egy (több?) külön esettanulmány.

Az alapszabály az, hogy a gyalogátkelőhely előtt az autósnak meg kell állni és elsőbbséget kell adnia a gyalogosnak. Az a helyzet, hogy ez a szabály a világ számos országában létezik, viszont talán csak egy olyan ország van, ahol be is tartják ezt a szabályt.
Igen, itt.
De.

Elég pár napos órás itt tartózkodás, bárhol az országban, hogy belássuk: gyalogátkelőhelyek 99%-ban kizárólag ostoba, logikátlan, balesetveszélyes és idióta helyre vannak telepítve.
Értsd: beláthatatlan kanyarban; körforgalom kivezető szárában, jó közel a körforgalomhoz; amúgy is komplikált kereszteződés legérzékenyebb pontján, stb.
Mindez olyan gyakorisággal, hogy tulajdonképpen az összefüggő zebra-hálózatot töri meg itt-ott az autózható, üres, szép, szürke aszfalt.

Vegyük még hozzá, hogy a svájci gyalogos minimum olyan öntudatos, célratörő; tudja, hogy neki ami jár, az jár; mint...nos, szegény a nyelv kifejezni ezt. Azaz a többség már meg sem áll, nem is néz körül, csak lelép és halad, mint egy feltartóztathatatlan ágyúgolyó.
Hiszen neki elsőbbsége van.

Igen, lehet. Viszont a növekvő trendet mutató, gyalogos baleseti+halálozási statisztikát elnézve inkább az jut erről eszembe, hogy a "Colt erősebb a Royal Flush-nél".

Svájci módra (ugye hogy nem foglalunk állást, nem bántunk senkit) nem a gyalogosokat basszák le emiatt, nem nekik kell hivatalos fejtágításon részt venni, mint a közlekedés minden más résztvevőjének.
Nem.
A megoldás teljesen kézenfekvő a pozitív infláció hazájában: költsünk pénzt!

Éppen ezekben a napokban kezdődik a projekt: szép lassan, tervszerűen haladva, Bernben kezdve, majd talán másik városok is következnek a sorban, újra festik a gyalogátkelőhelyeket; mégpedig az eddigi egyszerű sárga, esetleg picit csillámos sárga helyett Swarovski kristályszemcséket kevernek a festékbe, hogy minél jobban észrevehető legyen a gyalogátkelő.

Az igaz, hogy ettől még a gyalogos továbbra sem néz majd, sőt, a sötétedés beálltával természetesen minden gyalogos csakis fekete alapon fekete mintás ruhát visel, de legalább papíron látszik, hogy a parlament foglalkozott az üggyel és pénzt nem (de felelősségrevonást, lecseszést, konfrontációt) kímélve, tálcán nyújtotta a megoldást.
Bizonyára a tálca is Swarovski kristályokkal van kirakva.

valahová, például.

2012. augusztus 18., 19:00
Zürich, Letzigrund Stadion - Madonna koncert.
Jegyek hamarosan kaphatók itt.

Ha nem oda, akkor máshová: svájci jegyeladó portálok:

ticketcorner
starticket
ticketpark
ticketportal

Lehet rendelni az interneten és kiküldik postán, vagy személyesen is lehet vásárolni. Az első két jegyiroda értékesítő helyei legkézenfekvőbben a postahivatalok, a Coop City vevőszolgálatok, a Manor vevőszolgálatai, ezzel gyakorlatilag az egész ország lefedettsége biztosítva van. A jegyek árán felül ügyleti díjat is számolnak fel, sajnos akkor is, ha személyesen vesszük meg a jegyeket.

A www.ricardo.ch internetes aukciós oldalon is érdemes keresgélni belépőjegyek után, itt ugye magánszemélyek próbálnak megszabadulni felesleges belépőjegyeiktől.

Az állami vasút is igyekszik ajánlatokkal bombázni a nagyérdeműt: nagyobb kiállítások, események, expok, rendezvények alkalmával a vasút kínál kombi-jegyet, ami általában ilyenkor tartalmazza a vonatjegy+belépő kedvezményes árát, valamint a célvárosban ingyenes vagy kedvezményes tömegközlekedésre jogosít a rendezvény napján. (pl. genfi autószalon, múzeumlátogatás, stb.)
Az egyik ilyen közelgő esemény a világhíres Óra- és ékszer Kiállítás és Vásár, azaz a Baselworld. A másik a már említett genfi autószalon. És még sokan mások.

A moziknak általában van saját honlapja, de létezik egy általános moziportál, ez a www.cineman.ch . Minden, ami mozi: filmek, mozik, bemutatók, dvd-megjelenések, értékelések, sőt, még lehet mozi-társat is szerezni, kvázi ismerkedni, ha az ember bejelöli, hogy melyik filmre megy és "ki jön még?" kategóriában nézelődik.

A Comparis.ch nevű árfigyelő-összehasonlító, kicsit fogyasztóvédelmi portál közzétett egy feltérképezést, hogy hol mennyibe kerül egy nagyjából azonos típusú lakás bérleti díja az országban.
A lakás átlagos: közepesen szépen kidolgozott 4,5 szoba erkéllyel.

Az összehasonlítást átvette egy cikkben a 20min.ch internetes újság is, íme a cikk. A térképen jól látható a nyilvánvaló: minél sötétebb színű a régió, annál drágábbak a lakás-bérleti díjak, azaz balra lent a Genfi-tó partján, középtájon a Zürich- és Zug-tó környékén, valamint jobbra lent St.Moritz felé. Felzárkózik még előbb említettekhez északon Basel, meg egy picit Luzern, előbbi a Rajna-partján, utóbbi a Vierwaldstätter-tó partján fekszik.

Nem meglepő, hogy nagyjából* ugyanúgy alakulnak a trendek, mint akár Magyarországon: a nagyvárosban több a fizetés, de drágább a lakhatás, a megélhetés, minél inkább távolodunk a frekventált területektől, annál olcsóbb lesz majdnem minden.
* csak azért nagyjából, mert otthon a főváros a legdrágább, Svájcban viszont nem Bernben kell a legtöbbet kipengetni egy lakásért; nem is a főváros az ország legnagyobb városa.

A cikkben olvasható, hogy a különbség akár 5szörös is lehet: a fent említett lakásért a legolcsóbb helyen kb. 800-1000, míg a legdrágább régióban 4-5000 frankot is elkérhet a bérbeadó.

Zürich vonzereje főleg a gazdaság: a nagy cégek székhelye, sok a munkahely, plusz kedvelt a bevándorlók körében, mert a nagyvárosban szinte alig kell beilleszkedni, az arctalan sokaságban jól el lehet tűnni, akár legálisan, akár illegálisan tartózkodik az ember az országban. Zug (Zürich szomszédságában) kanton inkább olyan adóparadicsom és Rózsadomb jellegű 2in1. A cégek jelentős része ide van bejegyezve az alacsony adók miatt, a lakásárak csillagászatiak és alig van szabad ingatlan. (Federer, Alonso, politikusok és egyéb nemzetközi és hazai prominensek adják pl.  az ingatlantulajdonosok nagy részét)
Genf 3 ország találkozásánál, francia nyelvű, plusz a tóparton szintén hatalmas vonzerővel bír a francia anyanyelvű bevándorlók (gondoljunk itt elsősorban a volt francia gyarmatokról érkező tömegekre) körében, valamint szintén nagyvárosnak számít itteni viszonylatban, jól el lehet tűnni szem elől. St.Moritz meg egyszerűen sznob, semmivel sem szebb, mint az ország más része, de hát ugye itt síelt már 100 évvel ezelőtt is Audrey Hepburn, vagy mittudomén, tehát musthave.

Legyünk tisztában azzal is, hogy azon túl, hogy itt több a fizetés és többet ér, nem csak emiatt magasak az ingatlan árak (bérlés és vételár), hanem gondoljunk bele:
- Svájc területe kevesebb, mint fele Magyarországénak, 41'285 qkm
- közel 1/4 része lakhatatlan (hegyvidék, víz, stb.), marad 30'753 qkm,
- és ezen a területen lakik 7,8 millió ember. A népsűrűség ca.190 fő.
És ez egyre csak több lesz, mert majdnem mindenki ide akar menekülni vagy jönni. Lakáshiány van, egyre inkább beépülnek a zöld területek, szükségszerűen, de ez egy dilemma a pénzszag és a honi értékmegőrzés közt, pontosabban kötéltánc. De minél inkább szabályozzák és visszafogják a hivatalok a beépítést, annál inkább szöknek a lakásárak az égig.

Egy másik jelenség: gyakori, hogy nyugdíjkassza vagy egyéb hasonló pénzintézet egy-egy ingatlan-komplexum tulajdonosa és szeretne több bevételre szert tenni (érthető, hiszen a tőzsdén nem remekeltek az utóbbi időben), tehát vagy felújítja vagy teljesen lerombolja-újjáépíti a tulajdonában lévő ingatlant, luxuslakásokat kialakítva, melyeket jóval magasabb bérleti díjért hasznosíthat. Az egyszeri ember, aki meg a már pl. 50 éve álló házban bérelt egy egyszerű, szép lakást, nem tudja fizetni, kotródjon(?).
Alakul az ország, a tájkép, megállíthatatlanul és önpusztító irányba.

(További érdekességek és statisztika, adatok az országról itt.)

• Hermann Lei államügyész beismerte, hogy a nemzeti bank elnökének lemondásához vezető bankszámlakivonatot saját kezűleg hamisította meg. Szerinte csak jobban az igazsághoz hajlította, a "tartalomhoz a formát"-alapon. Először letakarta, majd fénymásolta, majd újra írta...vagy mi. A bizonyíték valójában egy screenshot-okból (vagy print-screen, ha úgy tetszik) összeeszkábált agyonfénymásolt papír. Az államügyész azzal érvel, hogy "de Hildebrand mégis lemondott, tehát a hír igaz, tehát vaj van a fején"... ja, apukám, és Te vagy államügyész? Hildebrand megmondta, hogy azért mond le, mert megrendült a bizalom, nem tud kimosakodni és nem akarja, hogy állandóan ezzel basztassátok.
  Azt bírom ebben az egészben, hogy mondjuk bankelnökék tényleg hibát követtek el a dollár-spekulálással, hiába is mondja a pasi, hogy nem tudott a felesége ügyködéséről. Lemondott, azonban vétkesen is ő a sztár, a nyertes, a tisztatekintetű és a nép szerint jó bankelnök volt és nem kellett volna mennie.
  Vádlóit ezzel szemben utálja a közvélemény. Az államügyész papírt hamisított - vajon ő is lemond-e, ahogy a jegybank elnöke tette? Az egész lavinát elindító Christoph Blocher egy ilyen fröcsögő Torgyán-Csurka kombó, őt is hazugságon, blöffölésen kapták, elmúlt már 70, ő mikor akar már végre az unokáival Csapd le csacsit játszani? A Sarazin Bank, ahonnan egy belsős kiszivárogtatta a bankszámla-kivonatot, szintén újrapolírozhatja imidzsét ezek után. A "Weltwoche", ami le is közölte a bankszámlakivonatot...nos, egy újságírótól ne is várjunk mást, ez a fajta szenzációhajhász alja nép.
  Még egy adalék: Hermann Lei amellett, hogy államügyész, meg politikus és Thurgau kanton jogi bizottságában ténykedik, ugyanitt ő az Einbürgerungskomission elnöke, azaz ő dönt arról, hogy egy külföldi megkapja-e, megkaphatja-e a svájci állampolgárságot. Azaz ő maga sem egyszerű állampolgárként, sem felelős hivatalnokként nem tartja be a törvényt, de másokról még ő feltételezi mondjuk, hogy eleve be sem tartanák és elutasít kérelmeket, meg egyátalán. Hogy jön egy ilyen ember ahhoz, hogy.
• A Bundesrat (tudod, a kormány itteni megfelelője) a parlament elé terjeszti ötletét, miszerint 2014-től a mostani 40 helyett 100 frank legyen az autópálya-matrica. Szándékuk szerint le akarnak számolni az évi kb. 16'000 órányi dugóval, úgy vélik, az autópályák elavultak és néhol bővítésre is szorul a rendszer. A dolog még nem végleges, ez egy elképzelés egyelőre, amit a parlament megvitat. aztán valószínűleg lesz népszavazás is. Azért a 2,5-szeres áremelés egy kicsit durva, még akkor is, ha a 100 frankos (=kb. 25'500,-Ft) matrica még mindig olcsóbb, mint a magyarországi vagy szinte bármely nyugat-európai autópályadíj.
• Neuenburg (Neuchatel) elvesztette egy újabb büszkeségét. A 2009 októberében, a bajnokság közepén becsődölt Young Sprinters jéghokicsapat után most a "Xamax" futballcsapat kasszája ürült ki. Kár, mert előbbit úgy tartják számon, mint a "legjobb csapat aki sajnos sosem nyert bajnokságot", utóbbi pedig többször is volt nemzeti bajnok.
• Australian Open: S.Wawrinka is, R.Federer is remekel eddig.
• És utolsó hírként egy kis ízelítő Orbán közismertségéről. Most őszintén...hogy Viktor mit tesz és miért, az egy dolog. De hogy bazmeg van ennek egy felesége!!!! Egy nő. Egy anya. Egy őszinte társ. Szóval hogy Ő mindezt hagyja, engem ETTŐL ver ki a víz. Egy orbántól, egy politikustól, egy pasitól, bármi kitelik, semmin nem lepődök meg. De hogy az asszony nem vágja már fejbe a sodrófával?????

• Ma van "Három királyok" napja, január 6. 1-2-3 napig hagyományos, erre a napra készülő kalácsot lehet kapni a boltokban és a péknél. Az egyik részében el van rejtve egy apró király-forma: aki január 6-án ezt megtalálja, az lesz a király vagy királynő egy napra. A kalácshoz jár aranyszín papírkorona is, ezt hordhatja a kiválasztott és teljesíteni kell minden kívánságát.
• Egy kis botrányba keveredett a svájci nemzeti bank elnöke; pechére épp Svájcban, ahol tényleg annyira nem történik szinte semmi, hogy ha néha mégis, azt felfújják és hetekig nyammog rajta a média. Az történt, hogy megszellőztetve a banktitkot (!) kiderült: a jegybank elnökének felesége, hogy úgy mondjam, értő kezekkel és jól időzítve vett kb. félmillió frankért dollárt, majd haszonnal adott túl rajta. Egyrészt: a jelenleg aktuális szabályzat ezt nem tiltja szó szerint. Másrészt: 2004-ig nem is létezett semmiféle ilyen szabályzat; pusztán íratlan etikai miheztartás. (addig mindenki azt csinált, amit nem szégyellt vagy ami nem derült ki?) Persze, persze, gyanús ez a tranzakció, hiszen éppenhogy a jegybank befolyásolja az árfolyamokat, dönt az intervenciókról, stb. Másrészt viszont: diszkrimináció lenne, hiszen mindenki ügyeskedik, pont neki nem szabad?
  Az én magánvéleményem az, hogy az a félmillió, pontosabban a realizált árfolyamnyereség valószínűleg nem nagy összeg a Hildebrandt család kasszájában, nyertek pár ezer frankot, na és. Nem most és nem ebből gazdagodtak meg. Másrészt: Hildebrandt -állítólag- azért a jegybank elnöke, mert jó szakember. És mit csinál egy jó szakember? Azt, amit tud, azaz üzletet köt, nyereséggel. Aztán az is eszembe jut, hogy mamám, ez a kis csekélység sem megy le itt a makulátlan politikusok gigáján, hát ezek naponta fuldokolnának a magyar politikai közéletben!
• Több szakaszban, decemberre és január első napjaira elosztva annyi hó esett a hegyekben, hogy folyamatosan lavinaveszélyekről, elzárt síparadicsomokról szólnak a hírek. Eddig azért panaszkodott a turizmus, mert nem volt hó, nem jött a vendég, most meg annyi jön, hogy nem tudják hová tenni őket, teli vannak a pályák. Egyébként a decemberi "Joachim" után tegnap-tegnap előtt az "Andrea" nevű orkán is végigsöpört az országon: kidőlt fák, kisiklott vonatokat hagyott maga után.
  A sok hó miatt néha akadozott a vasúti forgalom is, aztán meg megrohamozták az autósok az autó-vonatokat, szóval totál káosz sok helyen.
• Ezen a hétvégén Zürichben, a következő hétvégén pedig St.Gallenben rendeznek hatalmas esküvői kiállítást és vásárt. Számos kiállító csalogat ingyenes belépővel, akit érdekel, érdemes végig kattintgatni a cégek saját honlapján.
• Federer most épp Dohában hasít, jól ment neki a pingpong, már a negyeddöntőbe jutott, ám sajnos hátfájás miatt kiszállt a címvédésért folyó tornából. Reméljük, január 16-ra jobban lesz, akkor kezdődik ugyanis az Australian Open.
• Karácsony táján egyébként hirtelen megsokasodtak a mindenféle bűnügyek: sok bank- és ékszerboltrablás történt, a franciás országrészben egy portugál származású apa lelőtte a két kisgyerekét majd magával is végzett, az anya végignézte... És megint sikerült nagy fogást produkálni: egy albán pasit kapcsoltak le gyorshajtásért, mire ő: "szerintem csak 180-nal mentem..."

Ma reggel indult az idei maratoni adománygyűjtő-akció "Jeder Rappen zählt", azaz Minden fillér számít címmel. Az idei akció szlogenje és célkitűzése: "für Mütter im Not", azaz segítségre szoruló édesanyák javára gyűlik a pénz. A szervezők itt elsősorban a családon belüli erőszak elől menekülő, mindenüket hátrahagyó vagy éppen kilátások és segítség nélkül el nem menekülő anyák és gyermekeik megsegítésére gondolnak, vagy olyan anyákra, akiknek nincs elegendő pénzük gyermekoltásra, gyermekorvosra, szülési komplikációk kezelésére, stb..

Kis visszatekintés: 2009-ben a világ elmaradott országaiban a malária elleni küzdelem elősegítésére fordították a begyűjtött adományokat, 2010-ben elsősorban a háború sújtotta területek "gyermekáldozatai", azaz olyan gyermekek javára, akik háborúban vesztették el otthonukat, szüleiket, jövőjüket.

Minden évben advent idején 6 napig, hétfőtől szombat estig folyt és most is folyik az adománygyűjtő-akció; minden évben nagyjából 9-10 millió frank körüli összeg jött össze. Van ebben valami: profin csinálják és az embernek az az érzése, hogy az amúgy is tényleg kicsi ország egy emberként mozgósít és összefog. Mindenki részt akar venni a jócselekedetben, persze a karácsonyi érzésekre, szeretetre épít ez az akció is, minthogy a legtöbb szervezet is ilyenkor évvégén kezd kéregetni. Ma reggel 07:00-kor költöztek be hivatalosan a műsorvezetők az üvegstúdióba és máris özönlöttek az SMS-ek az egész országból, melyek a tévéképernyőn is megjelentek, mivel reggelente a DRS3 adását a stúdióból mindig közvetíti a svájci SF2 tévéadó.

Az eddigi két akció a svájci parlament előtti téren, Bernben a Bundesplatzon került megrendezésre; idén először Luzernben építették fel az üvegfalú stúdiót, ahonnan mától kezdve 6 napig közvetít a DRS3 rádióadó. Mint mindig, most is nagyon sok vendéget várnak a műsorvezetők: politikusok, művészek, sportolók gazdagítják a programot, mely egyébként sokak szerint a legjobb 6 nap a rádióban egész évben. (szerintem is) Az egész egy hatalmas nagy buli, túlpörögve, hihetetlen aktivitással és a legjobb zenékkel.

Luzern Svájc közepén található, a Vierwaldstätter-tó partján és nagyon szép helyet kerestek az idei akcióhoz a szervezők: a tóparti város tóparti "Művészetek Palotája" előtti szabad teret, az Európa teret. Áll itt egy hatalmas karácsonyfa, gyönyörű kulissza a kulturális központ, a tópart, a hajóállomás, a hattyúk. És az adakozó emberek.

 Adakozni sokféleképpen lehet: lehet adomány ellenében zenét kérni; személyesen bedobni az üvegstúdió adomány-gyűjtő ablakánál, ahol így találkozhat az ember a sztár-műsorvezetőkkel és egy pillanatfelvétel fel is kerül a JRZ honlapjára (hazaérve az adakozásból megnézhetjük magunkat a neten...), lehet SMS-t küldeni, mely megjelenik a képernyőn és egyúttal adományként funkcionál, lehet a svájci "vaterán" (ricardo.ch) bizonyos napi sztár-auckión elárverezésre kerülő dolgokra licitálni, az ilyen aukciók bevétele is az adományokhoz kerül; iskolai osztályok, cégek is magánakciókba kezdenek, pl. egy szállítmányozó cég meghirdette, hogy 15,-frank ellenében kicsiket és nagyokat megkocsikáztat saját nyergesvontatóján egy körre és a bevételt felajánlják;  lehet "JRZ" sapkát vásárolni az egyik főszponzor, a Coop áruházaiban, a sapkákból származó bevétel felét adományozza a jótékony célra; ugyanők már elkezdték hamarabb a gyűjtést: a Mikulás idején szokásos, figurát ábrázoló péksüti, a "Grättimaa" bevételéből is adományoznak, satöbbi, satöbbi.

Hasonló társakciók folynak egyébként évről évre Hollandiában, Belgiumban, afrikai országokban is, néha körkapcsolásban versengenek az akciók, hogy ki tud többet gyűjteni.

Szombaton este hatalmas össznépi buli keretében hagyhatják el a műsorvezetők 6 nap után az üvegstúdiót, ekkor kerül kihirdetésre az összegyűjtött összeg, mely az ezt követő napokban még gyarapszik a különböző magánakciók, stb. által, míg véglegessé nem válik.

Addig is a svájci SF2-es tévéadó reggeltől délutánig élőben adja az üvegstúdió adását.

Beszámoztam, mivel szándékom szerint születik még több bejegyzés az egyik legfontosabb exporttermékről. Bár már szinte mindent elmondtak róluk...

"Az édes sikerhez vezető keserű út" (Der bittere Weg zum süssen Erfolg) címmel május 5-én volt látható az SF1 tévécsatornán Christa Ulli filmje a svájci csokoládégyárak történetéről. A filmben elhangzik, hogy a világ csokoládétermelésének 3%-át adja Svájc.

A Greyzerlandban, azaz a Gruyère régióban, Broc-ban található Cailler gyárba kalauzol elsőként a film. A Cailler volt Svájc első csokimárkája, 1819-ben alapította François Louis Cailler. A legenda szerint egy olaszországi útján találkozott a csokoládéval, amit akkoriban patikában árultak és egészségmegőrző, -erősítő hatására esküdtek. Ám akkoriban még annyiba került, hogy csak a nemesek és gazdagok engedhették meg maguknak. Cailler (Svájcba) visszatértekor a Vevey melletti Corsier-ben nyitott boltot és azon munkálkodott, hogyan lehetne mindenki számára elérhetővé tenni a finomságot.

A márka jellegzetessége, hogy a legtöbb csokirecepttel ellentétben a Cailler tejpor helyett valódi, sűrített tejet használ a gyártáshoz, melyet a régió lankáin legelő tehenek adnak.
A márka sztárjai: Ambassador, Femina (ezek dobozos pralinék) vagy a Branche (túrórudi méretű csokiszelet) több, mint 100 éves múltra tekintenek vissza.

1929-ben jött létre a fúzió a Cailler és a Nestlé gyárak között, ám a Cailler a mai napig a hagyományos receptjei alapján készíti a lágy, krémes édességeit.

Folyt. köv.
 

Újra van olcsójegy a Swissnél Basel-Budapest irányra. Oda-vissza, illetékkel, mindennel együtt 99,-sfr, ami most kb. 20ezer forint. A kereső-naptárban világoskék színnel vannak jelölve a kedvezményes napok, általában kedd, csütörtök és szombati napokon.

Svájcban egyébként 3 fontosabb nemzetközi reptér van: Basel (észak), Genf (dél-nyugat) és Zürich (közép). Érdekesség, vagy érdekes sajátosság, hogy a Bern-Belp reptérről, azaz a fővárosból nem indít járatokat a nemzeti (bár a Crossair csődje óta a Lufthansához tartozó) légitársaság. Bernből leginkább fapadosok meg kisebb légitársaságok repülnek hasonló "nagyságú" repterek irányába. A listát elnézve inkább klasszikus turista-úticélok felé, mint Kos vagy Rodosz szigete.

Tipp: ha Baselből foglalunk járatot, ügyeljünk arra, hogy közvetlen járat-e, vagy át kell-e szállni pl. Zürichben. Sok korábbi közvetlen járatot átállítottak úgy, hogy Baselből vonattal kell(ene) utazni Zürichig és ott repülőre szállni. A vonatjegy a repjegy része, tehát nem kell érte külön fizetni, de lehet, hogy olcsóbb, ha ezt kihagyjuk és csak ZRH-BUD viszonylatot foglalunk és elautózunk a zürichi reptérig. (ha nincs Baselből) Ez a reptéri vonat (Flugzug) rugalmas és kényelmes: napi 16 közvetlen vonat indul Baselből, akár már reggel elvonatozhatunk Zürichbe (80 perc a menetidő), és megnézhetjük a várost, míg nem indul a repülőnk. Túl sok időt ne tervezzünk be, mert Zürichben semmi látnivaló nincs két templomon és a tón kívül. (meg persze a valódi Chanel és Gucci kirakatok a Bahnhofstrassén)

A másik tipp a Swissnél nagyon jól működő Web Check-In. A gép indulása előtt egy nappal megnyitják a rendszerben a becsekkolást: internetről bárhonnan(!) be lehet jelentkezni a gépre, lefoglalni a konkrét ülőhelyünket. Példa: anyuéknak Svájcban ülve foglaltam le neten a repülőjegyet, majd az utazás előtt egy nappal szintén innen becsekkoltam őket, e-mailben pedig elküldtem nekik egy-egy másolatot a repjegyről illetve a beszállókártyáról, amit Pesten ki tudtak nyomtatni.  Vagy: Bernben egy gyorsétteremben csekkoltam be aput, és a mobiltelefonjára kapta meg a beszállókártyát Pesten. (naggyon tutin néz ki a telefonon a barcode!)
Ehhez képest a régi "külföldre telepített jegy"....

U.I.: úgy tudom, Budapestről fapados csak Genfbe repül.

Vagyis farsang minden mennyiségben. Régiónként eltérő lehet, hogy ki mikor farsangozik, volt, ahol már múlt héten, vagy a múlt hévtégén hágott tetőfokára a hangulat, de az igazi, a hagyományos, a Basler Fasnacht, azaz a baseli farsang ma reggel kezdődött, a tradicionális Morgestraich-hal, melynek jelentése kb. ma reggel elhúzom a nótádat; egyébként ez a farsang nyitánya, a megnyitó felvonulás.

Ilyenkor már akár hajnali háromtól kezdve keresi a nézősereg a helyét az utcákon, hogy mit honnan szeretne látni a felvonulás forgatagából: kihunynak az utcai fények, teljes sötétség borul a városra, egy pillanatra mintha visszatartaná a lélegzetét és pontosan hajnali 4 órakor kiadják a tamburmajorok a jelszót: "Morgestraich - vorwärts marsch!" és elindulnak a város különböző pontjairól a felvonulók, végig az utcákon, csak a kis lámpások és a nagy laterna sejtelmes pislákolása, mint egy fényfolyó mutatja, merre visz útjuk. A témaként választott nagy világító, transzparens-szerű lámpa-építményeket piccolósok sora kíséri, ami karneváli hangzavarhoz vezet, ha a csoportok összetalálkoznak. A nézők a házfalak mentén élvezik a látványt, ügyesebbek a csoportok végéhez csapódva együtt menetelhetnek a piccolósokkal, de szokás szerint hamar olyan tömeg alakul ki, hogy akár fél órát is egyhelyben állni kényszerül az ember, szóval nem ajánlott belekavarodni a tömegbe.
Mikor hajnalodni kezd két-három óra múlva, alábbhagy a hangulat, reggeliszünet következik, és sokan betérnek egy-egy "fogadóba" elkölteni egy tradicionális Basler Mehlsuppe-t, egy lisztből készült levest. Néhány óra múlva folytatódik a program a Cortège-zsel, ami az igazi nagy felvonulás, majdnem mint a kamionos Loveparade, csak a kocsikon szexi táncosok helyett maszkokba bújt figurák szórakoztatják a népet: a lassan haladó, a választott témába öltöztetett járműről dobálnak mindenfélét a tömegbe: rózsát, cukorkát, gyömülcsöt, de legtöbbször rengeteg konfettit kap az ember a nyakába.

Baselben 3 napig tart a farsang (die dreei schenschte Dägg - azaz a legszebb 3 nap), szigorú szabályok szerinti menetrenddel és az öltözékekre vonatokzó rendtartással több felvonulással, kicsiknek is, nagyoknak is; ilyenkor a kis kocsmákban, borpincékben, meg vendéglőkben úgynevezett Schniztelbängg-eket adnak elő, ezt leginkább a Defekt-Duóhoz tudnám hasonlítani. Hasonló párosok, triók váltják egymást a színen, és szem nem marad szárazon: kifiguráznak mindenkit, ahogy csak tudnak: kül-belpolitikai személyiségeket, híreket, mindenből viccet faragnak, (Berlusconi, zu Guttenberg és Kadhaffi lesz bizonyára a fő téma...) míg a közönség az asztaloknál finom falatokat vagy csak sört-bort fogyaszt.

Este látható pl. az úgynevezett "Guggemusik" - koncert, ami nem felvonulás, hanem állókoncertet adnak a klikkek (Clique): fúvósokból és ütősökből álló zenekarok játszanak közismert régi és új dallamokat. A témákat képileg feldolgozó és megjelenítő "laternák"at később (15-én) fent a Münsterplatzon a székesegyház előtti téren állítják ki, ahol kézközelből meg lehet őket csodálni.

Már hetek óta árulják utcai árusok az úgynevezett "Fasnachtsplakette" című kitűzőt, melyből származó bevétel a szervezés költsgeihez járul hozzá. Minden évben más és más, művészi kidolgozású kitűzőt vásárolhatunk, az azévi farsangról emlékbe. Három árkategóriából választhatunk: bronzból vagy ezüstből vagy aranyozott kivitelben.

• Az Oscar-díj átadáson a svájci "glanz und gloria" (life-style tv műsor) riporterének beszólt Heidi Klum kisebbségi-komplexussal küzdő pasija, Seal. A riporter Heidit szerette volna kérdezni és állítólag túl közel tartotta át a mikrofont  a férfi előtt, mire Seal felháborodva beszólt neki, hogy mégis mit képzel, félre akarja őt tolni (a reflektorfényből) és egy fenyegető mozdulatot is tett a riporter felé.
  Ez is olyan szánalmas...Seal egy ócska zenész, ráadásul évek óta sikertelen, nem hallani róla szakmailag semmit, Heidi-anyu meg hasít, minden szinten. Ezért mint egy figyelemre vágyó kisfiú, nekiáll rosszalkodni, olyan "csínyekkel", mint megcsalja Heidit, botrányozik. Szánalmas.
• Svájcban még működtek a posta falára szerelt bélyeg-kiadó automaták. Az ember kiválasztotta, hogy milyen címletű postai bélyeget szeretne, bedobta a pénzt és máris felnyalhatta a borítékra a kézbesítés díját, hogy közvetlen utána bedobja a levélszekrénybe, a posta nyitvatartási idején túl -is-. Sajnos mint a nyilvános telefonfülkéknek, a bélyeg-automatáknak is leketyegett az ideje, folyamatosan szerelik le őket, pedig olyan kis szép, tradicionális sárga, régimódi fémdobozok voltak, a falra szerelve.
• És ha már telefonfülke: a svájci telekommunikációs óriás, a Swisscom nemrégiben bemutatta legújabb ötletét néhány nagyváros pályaudvarán: a jövő telefonfülkéjét. Az úgynevezett Open WorkBox-ot némelyek első meglepetésükben nyilvános wc-nek nézték (ez még a jövőben is előfordulhat), valójában azonban egy kis fülke, felszerelve nagysebességű internet-kapcsolattal, HD-monitorral, webcammel, fax-nyomtató-scanner-fénymásoló készülékkel, irodai kiegészítőkkel, satöbbivel., privát szférát teremtve a nagyvárosi forgatagban. Számkód nyitja a fülkét és természetesen fizetős, mint minden, (főleg a swisscomnál). A célcsoport az utazó porszívóügynök üzletember, aki megállna néha egy kis faxolásra vagy egy video-konferencia szeánszra.
  Március végéig ingyenesen ki lehet próbálni, max. 1 óra hosszát, utána félóránként 14,-frank a bérletidíj, vagy lehet vásárolni éves jogosultságot 90,-frankért.
• Egyesek számítanak, mások már kezdenek rettegni az Észak-Afrikából Európába áramló menekült-hullámtól.
  Többek között erről illetve arról is nyilatkozott Christoph Blocher (régi, vezető jobbos politikus), hogy szerinte Svájcnak fel kellene mondania a schengeni és dublini szerződéseket, annál is inkább, mert mások sem tartják magukat hozzá. (pl. már minden startvonalnál álló kivándorló tudja, hogy Gögörországba kell először menni, utána bevándorolni egy másik EU-tagálamba, kérvényezni ott a menekültstátuszt, mert már jóideje él a szabály, hogy a Görögországból érkező menekülteket nem küldhetik vissza az országok Görögországba...vagy Olaszországban már nem is regisztrálnak minden menekültet, arra játszva, hogy úgyis tovább állnak északra. Na és mi van északon? Hát Svájc.)
  Azért van abban némi igazság, amit gondol és mond. A kormány többi tagja valami álomvilágban él és idealisták. Azt hiszik, a világon minden problémát meg kell próbálniuk megoldani. Meg hogy az a menekült, akit Svájc befogad, segélyez és kitaníttat, az majd hazamegy Egyiptomba új hazát építeni a homokba.
  Lófaszt.

Valamint eseménynaptár és linkajánló (és ingyenreklám) egyben.

Február 26-án nyílik és május 15-ig látható Winterthurban, a Fotomuseumban az André Kertész kiállítás.

André Kertész 1894-ben született Budapesten és 1985-ben New Yorkban halt meg, a A Magyar Fotózás történelemkönyve, bár magáról mindvégig azt állította, "örök amatőr vagyok". Talán arra célozhatott ezzel, hogy nem ragadtatta el magát sosem, nem akart rutint szerezni, egy naívitását tudatosan megőrző profi volt inkább. Alapmű.

Idén március 3-13. között várja látogatóit a genfi autószalon. A világ 3. legnagyobb autókiállítása azt ígéri, idén felébred Csipkerózsika-álmából, ami az elmúlt 1-2 évet jellemezte.

Ha magunk elé képzeljük Svájc térképét, Genf a legalsó balcsücsökben foglal helyet, érdekes módon a Genfi-tó partján. Belépőjegy 16,-sFr, délután 16 órától 50% engedmény, de akkor épp mire kitaláljuk, hogy mit is akarunk megnézni, már bezár a bazár.
Kis adalék: íme egy statisztika, melyik autót veszik a legjobban Svájcban. (megjegyzem: minden balkán származású friss CH-állampolgár fekete Audit vesz...)

Megközelíthető autóval illetve -attól függ, ki honnan, merről jön- jó ötlet még kombinált vonatjegyet venni, mert így nem kell parkolót keresni+fizetni, valamint Genfből úgysem látunk semmit, ha a szalon érdekel, mert egész napos program és a kiállítás a pályaudvar fölött -és a reptér mellett, csak egykerítés választja el- van, elég egy-két lépcsőn felmenni.

Másik ajánlat az idei Baselworld március 24-31-ig, a világ legexkluzívabb óra- és ékszerkiállítása várja látogatóit. Itt is van kombinált vonatjegy+belépő.

• Mint pár éve már mindig, idén is ma, február első szerdáján 13:30-tól tesztelik Svájc egész területén a szirénákat. Idén először teszik próbára az árvíz-veszélyre figyelmeztető szirénát is (ez olyasmi, mint egy gőzhajó-hajókürtjel).
  Az országban kb. 8'000 sziréna fog megszólalni, többször is; a teszt kb. jó fél órát tart. Akárhányszor hallom, nagyon szar érzés, teljesen olyan (hiszen tényleg olyan!!!), mint mikor a háborús filmekben szólal meg és mindenki rohan a Mustangok bombái elől a légópincébe.
  Megtudtam a hírekből, hogy Németországban a háború után az összeset leszerelték, amire rá is fáztak, hiszen már többször is jó szolgálatot tett volna a sziréna, mikor árvíz miatt kellett -volna- riasztani. Mondjuk a többség nem is nagyon tudja, melyik hangjelzés micsoda és mit kell tenni (nem baj, a szomszéd biztos tudja, majd követjük őt...), lényeg, hogy működjön. A hírekben még ez a megjegyzés áll: "További információkat a sziréna megszólalásakor szükséges tennivalókról minden telefonkönyv utolsó oldalán talál, a "Lakosság riasztása és figyelmeztetése" bekezdésben..."
• Svájc eddigi legsúlyosabb molesztálós ügyére derült fény: egy 54 éves férfi kb. 29 év szolgálati idő alatt összesen 9 otthonban volt szociális gondozó, ahol az eddigi adatok szerint 114 sértettet molesztált. Kiszemelt áldozatai gyerekek, nők, szellemi fogyatékosok voltak, az otthonok ápoltjai. Mivel a tettek többsége mára már elévült (hogy évülhet el ilyesmi???? hol élünk???), körülbelül "csak" 33 tettéért vonja majd őt felelősségre a bíróság. A fél ország teljesen le van döbbenve.
• Svájc némi fáziskéséssel még csak most kezdett bele a tehetségkutatásba, múlt szombaton ment le az első rész a DGST rövidítésre keresztelt színes esztrádműsorból, mely rögtön meglepetéssel szolgált. Nem kicsit csodálkozott a DJ Bobo-ból, egy ex-Miss Schweizból, meg még valakiból álló háromtagú zsűri, mikor egy szakmáját tekintve buszsofőrnő kivágta a magas Cét: Puccini "Gianni Schicci" című operájából énekelt el egy áriát.
  A közönség állva ünnepelte Maya Wirz szereplését, ám a világ már csak ilyen: mindig minden kitudódik. Például az is, hogy Maya szólóénekesnek tanult, papírja is van róla.
  A média szenzációvadász: máris szeretnék szétszedni, felkoncolni Maya Wirzet, amiért félrevezette a közönséget, nem mondta, hogy valójában énekesnő. A "nép" becsapva érzi magát. (ezt a média mindig jobban tudja!)
  Ám a média szeretné felkoncolni a TV felelős szerkesztőjét is, mivel ők tudták, mégis ők is hallgattak, hogy nagyobbat szóljon a szenzáció: hogy a buszsofőr operát énekel és Svájcnak is van saját Susan Boyle-ja. Ám a felelős szerkesztő mukit sem ejtették a feje lágyára, tanult ő kommunikációt (a zürichi egyetemen) és azt nyilatkozta, hogy a vetélkedő címe: Keressük a legtehetségesebb svájcit, nem pedig Keressük a legtehetségesebb amatőrt. Az, hogy Maya Wirz hivatásos énekesnek tanult, az egy dolog, viszont soha nem lépett fel és soha nem élt ebből. A végén meg úgyis a közönség dönt.
• Enyhén ciki kategóriába tartozik, hogy hamarosan, február 4-én megnyitja kapuit Baselben a MUBA, (ami olyasmi, mint a tavaszi BNV, csak hideg van) és az előzetes, kidolgozott tervek szerint a Vásár Vendége Egyiptom lenne. Vagyis lesz.
  Csakis a Sors tud ilyen glosszát írni...
  Számos európai ország tehát veszélyesnek nyilvánította Egyiptomot, folyik a turisták, egyebek kimenekítése, a múzeumok fosztogatása, brutális rongálása, itt meg ő a Vásár fia Vendége. A kiállítás szervezői nem tántorodtak el, igenis Egyiptom lesz a Vendég, megpróbálják kihozni a lehető legjobbat a szituációból, bemutatni azt az országot, amilyen Egyiptom kb. 2-3 ezer évvel héttel ezelőttig volt. Mondjuk mire mi odajutunk, bottal verik szét az utolsó kőkockákat is a piramisok maradványaiból...Én nem vagyok rasszista, de ilyen népek mondjuk minek vannak egyátalán a világon? Akik ma Egyiptom, Pakisztán, stb. területén élnek...

Nemrégiben volt egyszer egy születésnapom és meglepetésként azt kaptam, hogy az én Mézem elvitt engem a már régóta vágyott Hans Erni kiállítóházba. Direkt nem múzeumot írtam, mivel Hans Erni még él.

2009-ben ünnepelte 100. születésnapját, ezalkalomból meg is kapta a Swiss Award Életmű-díját és a mai napig is mindennap fest, 101-102 évesen. Nagyságát és nemzeti jelentőségét tekintve ő egy afféle svájci Picasso, meg élő történelem.
1909-ben született Luzernben; hét testvére volt, apja a Vierwaldstätter-See-n (Luzern városa e tó partján fekszik, Közép-Svájcban) egy hajón dolgozott. Hans Erni az általános iskola után műszaki rajzot tanult, később elindult Európába, Párizsba, Berlinbe, megtapasztalni és tanulni a művészetet, például a Louvre-ban, meg művészeti iskolákban, ahol alkotásaival nagyon hamar már pályázatot is nyert.

A kiállítóházban képei mellett sok dokumentum-fotó is látható, H.E. személyesen ismerte Dürrenmattot, Kokoschkát, Stravinszkijt, és sok még élő hírességet is, pl. Kofi Anant.
A művészet mellett mindig is a normális, élhető, emberi világ és értékek mellett állt ki, plakátszerű kampány-rajzokkal hol a világbékéért, hol az atomenergia ellen, hol a globális felmelegedés megállításáért emelte fel ecsetje némán kiáltó, figyelmeztető szavát. Emellett érzékenyen érintették, alkotásra inspirálták az aktuális történések is, mint pl. a 2004. karácsonyán történt cunami-katasztrófa; több képet is festett e témáról.

Ilyen hosszú alkotói pályafutás alatt, ha műveit megnézzük, észrevehető, hány irányzatot élt meg és túl: belekóstolt Dali szürrealista vilgába, vagy máshol Picasso lebeg a festmény felett; láthatunk kubista, expresszionista képeket, de újra és újra visszatér az igazi Hans Erni stílus, egyre magabiztosabban, egyre határozottabban.

Itt látható néhány jellemző és jelentősebb litográfiája, eredetiben még inkább az ember bőre alá bújik, művészetét be lehet lélegezni, tiszta gondolatai és inspiráló érzületei annyira egyszerűek és nemesek, összetettek és hétköznapiak, emberközeliek, mint a kristálytiszta forrásvíz.

A Basel Tattoo nem azt jelenti, hogy valamelyik Basel címerét rádtetoválják, miközben részegségben öntudatlanulsz.
A Basel Tattoo egy nagyjából egyhetes rendezvény, ahol egy hétig, napi átlag 2 előadást tartanak. A program mindennap ugyanaz, tehát tekintettel a nagy érdeklődésre, jelenleg ekkorára nőtte ki magát, ennyiszer adják elő a csoportok a programjukat.

2004-ban kezdődött a rendezvény sikertörténene, amolyan katonai őrezred éves kis teadélután-koncertjeként. Akkor az alig pár résztvevős összeállításban alig akadt vendég, túlnyomó részt svájci zenekarok játszottak. Azóta világhírű és -rangú zenei szemlévé nemesült, minden égtájról érkeznek katonai (és néhány nem katonai) zenekarok, közismert, fülbemászó dallamokat, indulókat játszva vonulnak fel a baseli kaszárnyában, teljesen egyedi, majdnem karneváli hangulatot teremtve különleges formációkkal, látványos show-elemekkel.
Minden évben július közepe-vége táján kerül megrendezésre és a jegyek elővételben december elején kb. 5 nap alatt el is fogynak. (Tehát valószínűleg idén is lemaradok róla, mert ki tudja, mit csinálunk jövő nyáron....ezt így nem lehet tervezni.)

Íme a hivatalos előzetes kisfilm. Különösen ajánlom a 3:45-nél kezdődö részt.

Eddig 17 ország zenekara vett részt a Basel Tattoo-n, Svájc, Norvégia, Svédország, Dánia, Új-Zéland, USA, Ausztrália, Anglia, Írország, Skócia, Japán stb... Eleinte meghívásos alapon történt a műsor összeállítása, de időközben annyira közkedvelt és magas rangú eseménnyé vált, hogy nagyon sok csoport maga jelentkezik, hogy szeretne résztvenni a műsorban, ám csak a legjobbak kerülhetnek be a programba.

Az előadást később a tv is műsorára tűzi (SF, 3sat, ZDF, stb.) és dvd-n is meg lehet vásárolni. TV kamerákon keresztül sokkal többet lát az ember, élvezhetőbb a látvány, a közeliek és a totálok, de az élő show  hangulata, a magávalragadó dobpergés és ritmusok igazából csak az arénában élvezhetők.
Ha valaki lemarad, akkor majd jövőre...ilyen siker mellett ugyanis biztos, hogy még sokáig megrendezésre kerül a Basel Tattoo.

(a honlap elvileg elérhető magyar nyelven is, kipróbáltam...hát nem értettem meg. Gépi vagy kínai fordítás...)