Svájcban gyönyörű tavak bújnak meg a hegyek meg völgyek között; a wikipédia szerint egész pontosan 1'484 darab.

A nagyobbak hajózhatók is és erre most nagyon jó alkalom kínálkozik: aki rendelkezik COOP Supercard-dal, most mindössze 200 pontért (ami "beváltási értéken" gyakorlatilag 2 frank) válthat a neten egy 11 kuponból álló kedvezménycsomagot, mellyel 11 hajókirándulásra vásárolhat nagyon kedvezményes napijegyeket.

1 kuponnal 1 felnőtt válthat kedvezményes napijegyet, kupononként (felnőttenként) 1-2 16 éven aluli gyermek ingyen utazik vele.

A hajókirándulások:

- Genfi-tó
- Vierwaldstätter-tó (Luzern)
- Biel-tó, Aare und Három-tó hajókirándulás
- Neuenburger- Murteni-tó
- Hallwiler-tó
- Luganoi-tó
- Rajna Basel – Rheinfelden
- Thun- und Brienzer-tó
- Bodeni-tó
- Greifen-tó
- Waleni-tó

Ezt nem kéne ide írnom...de én úgy láttam, hogy a kuponokon nincsen semmi egyedi azonosító, vonalkód vagy ilyesmi, tehát talán az is járható út, hogy csak egyszer 200 pontért veszi meg az ember, de ki lehet nyomtatni többször is. Lehet, de nem biztos.

Tehát megveszed, kinyomtatod és a kasszánál fizetéskor ilyen speciális, kedvezményes jegyet kérsz és átadod a kupont. Ha valakinek nincs Supercardja, de szeretne hajókázni, írjon és veszek neki szívesen kupont.

Részletek a Coop honlapján.

Kupon rendelhető 2014. augusztus 10-ig és a hajószezon végéig használhatók fel.

Tulajdonképpen autókölcsönző, de mégsem az, mégsem úgy hívják. Talán mert az ügyfél szívét mindig valami újdonsággal lehet csak megdobogtatni és az autókölcsönző az olyan lefutott, 80-as évekbeli kifejezés vagy másokban rossz emlékeket ébreszt vagy drágának és flancosnak (=eladhatatlannak) hangzik, nem pedig modern, környezettudatos ébrenlétnek, mint az, hogy egy autó megosztott, közös használata.

Röviden a cégről annyit, hogy elődje 1987-ben alakult, majd a jelenlegi felállás 1997-ben jött létre az előd és még egy cég fúziójából, Luzern városban volt és van a székhely. A honlap szerint jelenleg 102'000 regisztrált felhasználó használja a 2'650 db, különböző kategóriás járműveket és 1'380 kontaktponttal rendelkeznek országszerte.

A lényeg: egy autókölcsönző-előfizetés. Akinek rendszeresen, de csak alkalmanként van szüksége autóra, regisztrálja magát, kap egy piros kártyát, amivel a kocsik nyílnak, interneten vagy telefonon lefoglalja magának a kívánt dátumra a kívánt kocsitípust, odamegy, kiveszi a kesztyűtartóból és elfordítja a slusszkulcsot és már kocsikázhat is.

Nem kell hitelt felvenni, venni, eladni, szervizeltetni, téligumit venni, súlyadót, biztosítást, garázst fizetni, nincs rettegés, hogy ellopják, feltörik a miénket, stb. Nem a mi dolgunk. Itt található egy alkalmazás, minek segítségével kiszámolhatjuk, hogy nekünk személy szerint megéri-e.

Európa több nagyvárosában is már régóta kiválóan működik a rendszer. A jövő a fejlődésé: nemsokára egyszerűen szanaszét parkoltatnak majd kocsikat az országban, hogy még csak el se kelljen menni a Mobility kontaktpontig, hanem megkeresheted a hozzád legközelebb parkoló autót, akár a mobiltelefonod segítségével, bárhol, bármikor.

Jól felismerhetőek a kocsik, mert mind piros és fehérrel van rájuk pingálva a cég reklámja. A járműpaletta elég széles: a Citroen C1-től kezdve a Mercedes Vito-ig van minden.

Már többéves hagyománnyá nőtte ki magát a JRZ (=jeder Rappen zählt, azaz minden fillér számít) adománygyűjtő-médiamaraton, így idén sem maradhat el.

Kis visszatekintés: volt, amikor a malária elleni küzdelemre gyűlt a pénz, volt, amikor a hátrányos helyzetű anyák segítésére, vagy a háború súlytotta területek gyermekinek, stb.

Idén az akció alcíme: Jeder Tropfen zählt, azaz "minden csepp számít", és értelem szerűen az összegyűlt adományokat annak elősegítésére fogják fordítani, hogy ott is egyszer, valamikor tiszta ivóvízhez jussanak az emberek, ahol ma ez még elérhetetlennek tűnő vízió.
Anyák beszélnek a riportfilmekben, s mondják el, hogy nem is mutatják meg a gyerekeknek, hogy hogy néz ki a víz egy átlátszó pohárban, különben nem innák meg. Pedig inni kell, különben meghalsz.
Csakhogy ott, ha iszol, akkor is meghalsz, mert fertőzött, mocskos vízhez jutnak csak, abból is csak ritkán, kevés fejadagokban.

Tegnaptól tehát lehet újra adakozni a tiszta ivóvíz jegyében, a tavalyi évhez hasonlóan a csodaszép Luzern város egyik fő attrakciója, az ottani "művészetek palotája" előtti, Europaplatz téren felállított üvegdoboznál személyesen, élvezve az üvegkalitból sugárzott rádióműsort, vagy millió más lehetőség nyílik az adakozásra: bankszámlán, magánakciókkal, sms-ben, stb.

Tegnap óta a legutóbbi számlálásig kicsivel több, mint 329 ezer frank gyűlt össze, ami minden nappal tovább nő.

Némileg idetartozik, hogy névváltás történt a hétvégén a svájci közszolgálati médiában: eddig a rádióadók a  DRS(1, 2, 3, 4), míg a tévécsatornák az SF(1, 2) nevet viselték. Most a "családegyesítést", azaz a rádió- és tv cégek fúzióját követően egységes titulust kaptak az adók, SRF lesz a német nyelvterületen, RTS lesz a francia nyelvterületen, RSI lesz az olasz nyelvterületen és RTR-re változik a réto-román nyelvterületen.

Egységesebb arculatot és áttekinthetőbb kínálatot jelent ez a ráncfelvarrás - bár ettől még sajnos a sugárzott műsorok minősége nem lesz jobb, mindössze annyi történt, hogy Zürichben az ex-média-kommunikáció-szakos laza csávók elköltöttek pár milliót egy marketing-bolhára, és most kitették a kirakatba, ráírva, hogy our-new-media-elephant. És ezzel be is fejezték az akciót, új, megmarketingolt, designos néven áramlik a régi szar.

A svájci turisztikai hivatal weboldalán mostantól elérhető néhány klassz alkalmazás, Androidra és iPhone-ra egyaránt.

A fő attrakció 8 nagyváros City Guide-ja: Bern, Basel, Genf, Lugano, Winterthur, Luzern, Lausanne ás Zürich külön-külön App-et kapott. Vagy én voltam béna és nem találtam nyelvi beállítási lehetőséget, vagy sajnos tényleg csak angol nyelven érhető el (egyelőre).

Az alkalmazás ellát bennünket várostérképpel, ajánl városnéző-körbeséta-útvonalakat, információkat a látnivalókról, közlekedésről, hotelekről és még sok egyébről, a teljesség igénye nélkül.

A városnéző alkalmazásokon kívűl elérhető még országos hóhelyzet- és időjárás-jelentés, valamint pl. rendezvény-ajánló.

• Talán még emlékszünk: ez év elején Christoph Blocher, az SVP (jobboldal) Torgyánja gyakorlatilag lemondásra kényszerítette a svájci jegybank elnökét. Blocher és társai számlakivonatokat lobogtatva, illegális, bennfentes dollárügylettel vádolták Hildebrandot. Az ügyet most hagyjuk, már nem érdekes.
  De tanulságképpen a végeredmény: Blochernek és ügyvéd társának bíróság előtt kell felelnie, hogy egyátalán hogyan jutottak a dokumentumokhoz (vagy illegálisan, vagy hamisak a papírok), ugyanis Blocher mentelmi jogát elvette a parlamenti bizottság, arra hivatkozva, hogy a vádaskodás időpontjában épp két választás között, tehát lejárt mandátummal, és még nem újrafelesketve varázsolta elő a nyuszit a kalapból és kezdett el vádaskodni.
  Tehát ő is vesztes, de még nagyobb vesztes az ország és a jegybank: amennyire ismerem, Hildebrand kiváló szakember, felbecsülhetetlen értékű telefonnotesszel, hitelesen, tökjól néz ki és soha semmilyen rossz húzása, botránya nem volt. Egy svájci jegybankelnök pedig nyilván nem lefelé bukik: szakértelmét elismerve tárt karokkal fogadta őt a pénzügyi világ. Új állása van Londonban: a világ egyik legnagyobb pénzügyi tanácsadó és vagyonkezelő cégénél (Blackrock) lesz alelnök, októberben kezd.
  Ezen kívül tagja lett egy elit ügynökségnek, akik szónokokat közvetítenek, így pl. Bill Clintont, Kofi Annant, Gerhard Schrödert, Al Gore-t vagy Bono-t lehet náluk beszédre bérelni. 1 órás Hildebrand beszéd 30'000 dollárba kerül, plusz a szervezőknek kell állniuk az elsőosztályú utazás, szállás és ellátás költségeit. Helyette van új elnöke van a nemzeti banknak, akiről még alig lehetett hallani valamit, mármint a ténykedéseiről, az EUR-CHF árfolyam továbbra is válságos és semmi mást nem tesz, mint folytatja a Hildebrand által kijelölt csapáson az eszement euró-felvásárlást.
  Köszönjük, Herr Blocher.
  
  
• Kezdenek elszabadulni az indulatok menekült-ügyben. A hétvégén kb. 5000 ember tüntetett Bernben a parlament előtt a menekült-ügyi szabályok szigorításai ellen. Leghangosabbak az ún. sans-papier-k voltak, azaz a személyes dokumentum nélküliek. Nem is értem, hogy papírok nélkül hogyan jutottak be az országba??? Ezzel párhuzamosan pl. szombat éjjel egy menekült-táborban lakó külföldi megjelent a falu egyik lakásában és késsel támadt az ott lakó, lányát egyedül nevelő anyára. A nő a tévében is elmondta, hogy a jólfejlett tinédzser lányát és barátnőit a faluban a külföldi menekültek inzultálják, füttyögnek utánuk.
  Megint csak ezzel párhuzamosan Svájc folyamatosan kapja az emberjogi kritikákat, holott már tényleg mindenkit beengednek, pénzt kapnak... A vicc az, hogy ezzel párhuzamosan az állami nyugdíjkassza (AHV) mínuszba kerül valószínűleg pár év múlva. Vannak politikusok, akik ennek ellensúlyozása végett törölni akarják a nyugdíjak inflációkövetését, meg hasonló vicces ötleteik vannak; ám arról hallani sem akarnak, hogy a menekült-státuszért folyamodók napidíját 12-ről 8 frankra csökkentsék. Jó, nem?
  
  
• Még mindig folyik a vita, hogy épüljön-e a meglévő mellé még egy Gotthard-autóalagút. Jelenleg közel-s távol ez az egyetlen észak-déli átjáró az Alpokon. Egyrészt régi és felújításra, modernizációra szorul, másrészt nagyon sovány kis átjáró, utazási csúcsszezonokban akár 4 órát is kell várni a dugóban. Ez megint iszonyú pénzeket igényel, nem is csoda, ha 40-ről hirtelen 70 frank lesz az autópálya-matrica.
  
  
• Bár nem érhet a Sziget nyomába egyik sem, de akad itt is szabadtéri rendezvény szép számmal. Eléggé közkedveltek a szabadtéri mozik illetve egyéb programok, lehet keresgélni pl. itt.
  
  
• Sajnos későn kapcsoltam, így mi is lemaradtunk a tegnap előtti eseményről, de szerencsére még be lehet pótolni! Idén ünnepli 60 éves fennállását a REGA, azaz a piros-fehér mentőhelikopteres szervezet. Ez alkalomból már több korábbi időpontban is szerveztek ünnepi nyílt napot a bázisokon, Bernben és Zürichben. Legközelebb július 8-án a Zürich-Dübendorf repülőbázison lehet közelről is megcsodálni a flotta néhány helikopterét valamint egy repülőgépet, mellyel szállítható állapotú betegeket, sérülteket szoktak hazahozni Svájcba.
  
  
• Újra műsorra tűzi a luzerni kultúrpalota a Karib-tenger kalózai c. sorozat két filmjét (1. és 2. rész) élő szimfónikus zenekari kísérettel. Érdemes igyekezni, mert hamar elkapkodják a jegyeket. Vetítések november végén és december elején. Ja, a filmet (németül) feliratozva adják, eredeti angol hanggal.
  
  
• A június 17-i népszavazáson egyik beadványt sem fogadta el a nép: nem lesz új rendszabályozás az orvosi ellátásban, nem kerül még több államszerződés előzetes népszavazásra és nem lehet ezután sem az építési jellegű megtakarításokat adókedvezményként bedobni.

A Comparis.ch nevű árfigyelő-összehasonlító, kicsit fogyasztóvédelmi portál közzétett egy feltérképezést, hogy hol mennyibe kerül egy nagyjából azonos típusú lakás bérleti díja az országban.
A lakás átlagos: közepesen szépen kidolgozott 4,5 szoba erkéllyel.

Az összehasonlítást átvette egy cikkben a 20min.ch internetes újság is, íme a cikk. A térképen jól látható a nyilvánvaló: minél sötétebb színű a régió, annál drágábbak a lakás-bérleti díjak, azaz balra lent a Genfi-tó partján, középtájon a Zürich- és Zug-tó környékén, valamint jobbra lent St.Moritz felé. Felzárkózik még előbb említettekhez északon Basel, meg egy picit Luzern, előbbi a Rajna-partján, utóbbi a Vierwaldstätter-tó partján fekszik.

Nem meglepő, hogy nagyjából* ugyanúgy alakulnak a trendek, mint akár Magyarországon: a nagyvárosban több a fizetés, de drágább a lakhatás, a megélhetés, minél inkább távolodunk a frekventált területektől, annál olcsóbb lesz majdnem minden.
* csak azért nagyjából, mert otthon a főváros a legdrágább, Svájcban viszont nem Bernben kell a legtöbbet kipengetni egy lakásért; nem is a főváros az ország legnagyobb városa.

A cikkben olvasható, hogy a különbség akár 5szörös is lehet: a fent említett lakásért a legolcsóbb helyen kb. 800-1000, míg a legdrágább régióban 4-5000 frankot is elkérhet a bérbeadó.

Zürich vonzereje főleg a gazdaság: a nagy cégek székhelye, sok a munkahely, plusz kedvelt a bevándorlók körében, mert a nagyvárosban szinte alig kell beilleszkedni, az arctalan sokaságban jól el lehet tűnni, akár legálisan, akár illegálisan tartózkodik az ember az országban. Zug (Zürich szomszédságában) kanton inkább olyan adóparadicsom és Rózsadomb jellegű 2in1. A cégek jelentős része ide van bejegyezve az alacsony adók miatt, a lakásárak csillagászatiak és alig van szabad ingatlan. (Federer, Alonso, politikusok és egyéb nemzetközi és hazai prominensek adják pl.  az ingatlantulajdonosok nagy részét)
Genf 3 ország találkozásánál, francia nyelvű, plusz a tóparton szintén hatalmas vonzerővel bír a francia anyanyelvű bevándorlók (gondoljunk itt elsősorban a volt francia gyarmatokról érkező tömegekre) körében, valamint szintén nagyvárosnak számít itteni viszonylatban, jól el lehet tűnni szem elől. St.Moritz meg egyszerűen sznob, semmivel sem szebb, mint az ország más része, de hát ugye itt síelt már 100 évvel ezelőtt is Audrey Hepburn, vagy mittudomén, tehát musthave.

Legyünk tisztában azzal is, hogy azon túl, hogy itt több a fizetés és többet ér, nem csak emiatt magasak az ingatlan árak (bérlés és vételár), hanem gondoljunk bele:
- Svájc területe kevesebb, mint fele Magyarországénak, 41'285 qkm
- közel 1/4 része lakhatatlan (hegyvidék, víz, stb.), marad 30'753 qkm,
- és ezen a területen lakik 7,8 millió ember. A népsűrűség ca.190 fő.
És ez egyre csak több lesz, mert majdnem mindenki ide akar menekülni vagy jönni. Lakáshiány van, egyre inkább beépülnek a zöld területek, szükségszerűen, de ez egy dilemma a pénzszag és a honi értékmegőrzés közt, pontosabban kötéltánc. De minél inkább szabályozzák és visszafogják a hivatalok a beépítést, annál inkább szöknek a lakásárak az égig.

Egy másik jelenség: gyakori, hogy nyugdíjkassza vagy egyéb hasonló pénzintézet egy-egy ingatlan-komplexum tulajdonosa és szeretne több bevételre szert tenni (érthető, hiszen a tőzsdén nem remekeltek az utóbbi időben), tehát vagy felújítja vagy teljesen lerombolja-újjáépíti a tulajdonában lévő ingatlant, luxuslakásokat kialakítva, melyeket jóval magasabb bérleti díjért hasznosíthat. Az egyszeri ember, aki meg a már pl. 50 éve álló házban bérelt egy egyszerű, szép lakást, nem tudja fizetni, kotródjon(?).
Alakul az ország, a tájkép, megállíthatatlanul és önpusztító irányba.

(További érdekességek és statisztika, adatok az országról itt.)

Ma reggel indult az idei maratoni adománygyűjtő-akció "Jeder Rappen zählt", azaz Minden fillér számít címmel. Az idei akció szlogenje és célkitűzése: "für Mütter im Not", azaz segítségre szoruló édesanyák javára gyűlik a pénz. A szervezők itt elsősorban a családon belüli erőszak elől menekülő, mindenüket hátrahagyó vagy éppen kilátások és segítség nélkül el nem menekülő anyák és gyermekeik megsegítésére gondolnak, vagy olyan anyákra, akiknek nincs elegendő pénzük gyermekoltásra, gyermekorvosra, szülési komplikációk kezelésére, stb..

Kis visszatekintés: 2009-ben a világ elmaradott országaiban a malária elleni küzdelem elősegítésére fordították a begyűjtött adományokat, 2010-ben elsősorban a háború sújtotta területek "gyermekáldozatai", azaz olyan gyermekek javára, akik háborúban vesztették el otthonukat, szüleiket, jövőjüket.

Minden évben advent idején 6 napig, hétfőtől szombat estig folyt és most is folyik az adománygyűjtő-akció; minden évben nagyjából 9-10 millió frank körüli összeg jött össze. Van ebben valami: profin csinálják és az embernek az az érzése, hogy az amúgy is tényleg kicsi ország egy emberként mozgósít és összefog. Mindenki részt akar venni a jócselekedetben, persze a karácsonyi érzésekre, szeretetre épít ez az akció is, minthogy a legtöbb szervezet is ilyenkor évvégén kezd kéregetni. Ma reggel 07:00-kor költöztek be hivatalosan a műsorvezetők az üvegstúdióba és máris özönlöttek az SMS-ek az egész országból, melyek a tévéképernyőn is megjelentek, mivel reggelente a DRS3 adását a stúdióból mindig közvetíti a svájci SF2 tévéadó.

Az eddigi két akció a svájci parlament előtti téren, Bernben a Bundesplatzon került megrendezésre; idén először Luzernben építették fel az üvegfalú stúdiót, ahonnan mától kezdve 6 napig közvetít a DRS3 rádióadó. Mint mindig, most is nagyon sok vendéget várnak a műsorvezetők: politikusok, művészek, sportolók gazdagítják a programot, mely egyébként sokak szerint a legjobb 6 nap a rádióban egész évben. (szerintem is) Az egész egy hatalmas nagy buli, túlpörögve, hihetetlen aktivitással és a legjobb zenékkel.

Luzern Svájc közepén található, a Vierwaldstätter-tó partján és nagyon szép helyet kerestek az idei akcióhoz a szervezők: a tóparti város tóparti "Művészetek Palotája" előtti szabad teret, az Európa teret. Áll itt egy hatalmas karácsonyfa, gyönyörű kulissza a kulturális központ, a tópart, a hajóállomás, a hattyúk. És az adakozó emberek.

 Adakozni sokféleképpen lehet: lehet adomány ellenében zenét kérni; személyesen bedobni az üvegstúdió adomány-gyűjtő ablakánál, ahol így találkozhat az ember a sztár-műsorvezetőkkel és egy pillanatfelvétel fel is kerül a JRZ honlapjára (hazaérve az adakozásból megnézhetjük magunkat a neten...), lehet SMS-t küldeni, mely megjelenik a képernyőn és egyúttal adományként funkcionál, lehet a svájci "vaterán" (ricardo.ch) bizonyos napi sztár-auckión elárverezésre kerülő dolgokra licitálni, az ilyen aukciók bevétele is az adományokhoz kerül; iskolai osztályok, cégek is magánakciókba kezdenek, pl. egy szállítmányozó cég meghirdette, hogy 15,-frank ellenében kicsiket és nagyokat megkocsikáztat saját nyergesvontatóján egy körre és a bevételt felajánlják;  lehet "JRZ" sapkát vásárolni az egyik főszponzor, a Coop áruházaiban, a sapkákból származó bevétel felét adományozza a jótékony célra; ugyanők már elkezdték hamarabb a gyűjtést: a Mikulás idején szokásos, figurát ábrázoló péksüti, a "Grättimaa" bevételéből is adományoznak, satöbbi, satöbbi.

Hasonló társakciók folynak egyébként évről évre Hollandiában, Belgiumban, afrikai országokban is, néha körkapcsolásban versengenek az akciók, hogy ki tud többet gyűjteni.

Szombaton este hatalmas össznépi buli keretében hagyhatják el a műsorvezetők 6 nap után az üvegstúdiót, ekkor kerül kihirdetésre az összegyűjtött összeg, mely az ezt követő napokban még gyarapszik a különböző magánakciók, stb. által, míg véglegessé nem válik.

Addig is a svájci SF2-es tévéadó reggeltől délutánig élőben adja az üvegstúdió adását.

Talán ma már nem olyan sokan emlékeznek arra, hogy valahol a nyolcvanas vagy melyik években Derrick és Linda mellett volt még néhány nyomozó, mely versengett figyelmünkért, amikor még csak egy fajta távirányítós készüléket lehetett kapni (Mór), ezt is csak a jól menő maszek taxisofőrök engedhették meg maguknak.

Kérem szépen, jelen esetben a Tetthely című nagysikerűről van szó, mely minden jel szerint túlélte a Szabó családot és a Família Kft.-t is, mert él és virul. 
A Tetthely alapvetően német-osztrák sorozatnak indult az ARD és ORF kooprodukciójában és maradt is hosszú ideig, míg nem valaki kitalálta (vagy lepénzelték), hogy legyenek már svájci bűnügyek is. Így 1990-2001 között, 12 év leforgása alatt 12 svájci epizód készült el, a Tetthely eredeti sémáját követve: néha váltakozó helyi zsaruk, helyi bűntények, stb. Érdekesség, hogy az évek során felbukkant egy magyar név is a szereplők között, Kiss I. László alakította néhány epizódon át Philipp von Burg nyomozó szerepét.
12 év után sokáig nem következett újabb svájci folytatás; egészen 2008-ig, mikor is néhány Bódeni-tónál zajló epizód erejéig közös nemzetközi erőfeszítéssel oldották meg a bűntényeket a kollégák. Ezek után a svájci nyomozót a filmben Turgau kantonból (osztrák-német-svájci határ, Bodeni-tó) áthelyezték Közép-Svájcba, Luzernbe.

A lényeg az, hogy a történet szerint jön egy itt-ott felnőtt nyomozónő tapasztalatcserére USÁ-ból, Abby Lanning, akit a CSI:Miamiból ismert Sofia Milos alakít. Sofia igazándiból egy görög anyukától és egy olasz apukától származik, gyermekkorát Svájcban töltötte, így ha nem is anyanyelve, de nagyon jól beszéli -még mindig- a svájci dialektust. Ki hitte volna?! Később Svájcból Rómába költözött, 15 éves korától sikeresen modelkedett a nagy divatkifutókon, aztán átköltözött Los angelesbe, ahol színi tanulmányok után kapott szerepeket. A későbbiekben játszott a Maffiózókban, meg satöbbi, de leginkább mint Horatio Caine sógornője égett rá a retinánkra.

A svájciak rettentő büszkék rá, hogy egy ilyen sikeres színésznő nem felejtette el a svájci dialektet, visszatért... érdekes és vicces volt őt élőben svájciul beszélni a filmben; de persze ezt a fele nép nem vallaná be úgysem...szóval inkább kritizálták a hosszú idő után első Tetthely epizódot. Pedig a németeknek tökre tetszett.

Nekem is.

• Az Oscar-díj átadáson a svájci "glanz und gloria" (life-style tv műsor) riporterének beszólt Heidi Klum kisebbségi-komplexussal küzdő pasija, Seal. A riporter Heidit szerette volna kérdezni és állítólag túl közel tartotta át a mikrofont  a férfi előtt, mire Seal felháborodva beszólt neki, hogy mégis mit képzel, félre akarja őt tolni (a reflektorfényből) és egy fenyegető mozdulatot is tett a riporter felé.
  Ez is olyan szánalmas...Seal egy ócska zenész, ráadásul évek óta sikertelen, nem hallani róla szakmailag semmit, Heidi-anyu meg hasít, minden szinten. Ezért mint egy figyelemre vágyó kisfiú, nekiáll rosszalkodni, olyan "csínyekkel", mint megcsalja Heidit, botrányozik. Szánalmas.
• Svájcban még működtek a posta falára szerelt bélyeg-kiadó automaták. Az ember kiválasztotta, hogy milyen címletű postai bélyeget szeretne, bedobta a pénzt és máris felnyalhatta a borítékra a kézbesítés díját, hogy közvetlen utána bedobja a levélszekrénybe, a posta nyitvatartási idején túl -is-. Sajnos mint a nyilvános telefonfülkéknek, a bélyeg-automatáknak is leketyegett az ideje, folyamatosan szerelik le őket, pedig olyan kis szép, tradicionális sárga, régimódi fémdobozok voltak, a falra szerelve.
• És ha már telefonfülke: a svájci telekommunikációs óriás, a Swisscom nemrégiben bemutatta legújabb ötletét néhány nagyváros pályaudvarán: a jövő telefonfülkéjét. Az úgynevezett Open WorkBox-ot némelyek első meglepetésükben nyilvános wc-nek nézték (ez még a jövőben is előfordulhat), valójában azonban egy kis fülke, felszerelve nagysebességű internet-kapcsolattal, HD-monitorral, webcammel, fax-nyomtató-scanner-fénymásoló készülékkel, irodai kiegészítőkkel, satöbbivel., privát szférát teremtve a nagyvárosi forgatagban. Számkód nyitja a fülkét és természetesen fizetős, mint minden, (főleg a swisscomnál). A célcsoport az utazó porszívóügynök üzletember, aki megállna néha egy kis faxolásra vagy egy video-konferencia szeánszra.
  Március végéig ingyenesen ki lehet próbálni, max. 1 óra hosszát, utána félóránként 14,-frank a bérletidíj, vagy lehet vásárolni éves jogosultságot 90,-frankért.
• Egyesek számítanak, mások már kezdenek rettegni az Észak-Afrikából Európába áramló menekült-hullámtól.
  Többek között erről illetve arról is nyilatkozott Christoph Blocher (régi, vezető jobbos politikus), hogy szerinte Svájcnak fel kellene mondania a schengeni és dublini szerződéseket, annál is inkább, mert mások sem tartják magukat hozzá. (pl. már minden startvonalnál álló kivándorló tudja, hogy Gögörországba kell először menni, utána bevándorolni egy másik EU-tagálamba, kérvényezni ott a menekültstátuszt, mert már jóideje él a szabály, hogy a Görögországból érkező menekülteket nem küldhetik vissza az országok Görögországba...vagy Olaszországban már nem is regisztrálnak minden menekültet, arra játszva, hogy úgyis tovább állnak északra. Na és mi van északon? Hát Svájc.)
  Azért van abban némi igazság, amit gondol és mond. A kormány többi tagja valami álomvilágban él és idealisták. Azt hiszik, a világon minden problémát meg kell próbálniuk megoldani. Meg hogy az a menekült, akit Svájc befogad, segélyez és kitaníttat, az majd hazamegy Egyiptomba új hazát építeni a homokba.
  Lófaszt.

A luzerni kulturális központbann (KKL- Kongresszusi- és Kulturpalota) február 12-én este a progam a "Lord of the Rings Symphony" lesz, azaz egy kétórás, szimfonikus koncert a Lord of the Rings összesen kb. 9 órás filmzenéjének anyagából összeállítva. Aki szereti a könyvet-filmet, annak érdekes lehet ez a program, még akkor is, ha nem kifejezetten koncertre járó típus.
A KKL Luzern egyik építészeti jelképe, nagyon szép környezetben, a tóparton áll, előtte hattyúk meg fasor-sétány; hajókikötő.

Ez is egyedülálló műsor lesz, de mindezt messze felülmúlta a múlt hétvégi előadás, amiről lecsúsztunk, mivel jó svájci szokás szerint mindenről csak a zürichiek értesülnek, ők meg nem adják tovább az infót: 3 előadást is tartottak a Karib tenger kalózai című film legújabb részének vetítésével és élőben ott játszotta a filmzenét az eredeti szimfonikus zenekar.

Még egy érdekesség, bár sajnos elég drága: Herbert von Karajan nagy felfedezettje, Anne-Sophie Mutter jótékonysági koncertet tart ugyanitt, Luzernben. A koncert a svájci sclerosis-multiplex alapítvány javára kerül megrendezésre.
A-S. Mutter 13 éves korában állt az akkor már nagy mester Karajan elé, aki órákig várakoztatta egy folyosói padon a kislányt, mire hajlandó volt meghallgatni hegedűjátékát. Néhány perc után annyit mondott neki, hogy jó-jó, de jöjjön vissza jövőre, ha még jobban fog játszani, addig csak gyakoroljon.
A-S. így is tett, bár könnyeivel küszködve...elment, gyakorolt és nem adta fel, míg végül a híres karmester magántanítványa lett, s világhírű.
A-S. Mutter időközben kb. 40 év körüli, szerintem csodálatos művész és csodálatos ember: nevét, sikerét, elismertségét és saját tehetségét A Jó érdekében használja fel: tanít, jótékonykodik, figyelemfelhív, jövőorientált. Mindemellett 3-4 nyelven beszél, egyedülálló anya és egy Stradivari tulajdonosa, melyet rendszeresen, csakis Párizsba visz karbantartani, ápolni, megőrizni.
 

Nemrégiben volt egyszer egy születésnapom és meglepetésként azt kaptam, hogy az én Mézem elvitt engem a már régóta vágyott Hans Erni kiállítóházba. Direkt nem múzeumot írtam, mivel Hans Erni még él.

2009-ben ünnepelte 100. születésnapját, ezalkalomból meg is kapta a Swiss Award Életmű-díját és a mai napig is mindennap fest, 101-102 évesen. Nagyságát és nemzeti jelentőségét tekintve ő egy afféle svájci Picasso, meg élő történelem.
1909-ben született Luzernben; hét testvére volt, apja a Vierwaldstätter-See-n (Luzern városa e tó partján fekszik, Közép-Svájcban) egy hajón dolgozott. Hans Erni az általános iskola után műszaki rajzot tanult, később elindult Európába, Párizsba, Berlinbe, megtapasztalni és tanulni a művészetet, például a Louvre-ban, meg művészeti iskolákban, ahol alkotásaival nagyon hamar már pályázatot is nyert.

A kiállítóházban képei mellett sok dokumentum-fotó is látható, H.E. személyesen ismerte Dürrenmattot, Kokoschkát, Stravinszkijt, és sok még élő hírességet is, pl. Kofi Anant.
A művészet mellett mindig is a normális, élhető, emberi világ és értékek mellett állt ki, plakátszerű kampány-rajzokkal hol a világbékéért, hol az atomenergia ellen, hol a globális felmelegedés megállításáért emelte fel ecsetje némán kiáltó, figyelmeztető szavát. Emellett érzékenyen érintették, alkotásra inspirálták az aktuális történések is, mint pl. a 2004. karácsonyán történt cunami-katasztrófa; több képet is festett e témáról.

Ilyen hosszú alkotói pályafutás alatt, ha műveit megnézzük, észrevehető, hány irányzatot élt meg és túl: belekóstolt Dali szürrealista vilgába, vagy máshol Picasso lebeg a festmény felett; láthatunk kubista, expresszionista képeket, de újra és újra visszatér az igazi Hans Erni stílus, egyre magabiztosabban, egyre határozottabban.

Itt látható néhány jellemző és jelentősebb litográfiája, eredetiben még inkább az ember bőre alá bújik, művészetét be lehet lélegezni, tiszta gondolatai és inspiráló érzületei annyira egyszerűek és nemesek, összetettek és hétköznapiak, emberközeliek, mint a kristálytiszta forrásvíz.