Sőt, mostmár én is hivatalosan veszek részt a népszavazáson, megkaptam életem első borítékját, benne a nevemre szóló szavazócédulával.

Most vasárnap arról lesz szó a szavazófülkékben, hogy:

1. Leváltsa-e a jelenleg működő mintegy 61 egészségpénztárt (Krankenkasse) egyetlen központi kassza, már ami az alanyi jogú és egyben kötelező alap TB-ellátást illeti.
   Jelenleg bárki bármelyik kasszánál köthet TB-t, az árak és a szolgáltatások változnak, mindeki megkeresheti a neki megfelelőt, szimpatikust.
   A beadvány azt szeretné, ha ez változna: szeretnék, ha az alapbiztosítás (Grundversicherung, KVG) egyetlen közös kasszához, illetve ezek regionális képviseleteihez tartozna. Ez azt jelenti, hogy mivel a régiók eltérő gazdasági jellemzőkkel rendelkeznek (érts: a városban drágább az élet, egyik kantonban drágább az élet, mint a másikban, stb.), ennek megfelelően régiónként eltérő lenne a biztosítás tarifája, viszont egyetlen régión belül egységes lenne, mégpedig központilag meghatározott.
   Ezáltal egyrészt eltűnne a versenyszellem, nem lenne választási lehetőség, csak ármonopólium egy ráadásul kötelező "árucikkre". Másrészt viszont megszűnne a mai gyakorlat: hogy a biztosítók milliókat költenek a tagdíjakból reklámra, kampányokra, kuncsaftvadászatra, ami szintén évről évre növeli a tagdíjakat. (Bár szerintem nem: elveszítenék a szolgáltatásaik, tehát a forgalom felét, ami számomra azt jelenti, hogy még agresszívabban marketingelnének a kiegészítő biztosítások piacán)
   A beadvány NEM érinti a TB opcionálisan választható, extra szolgáltatásait, azaz a Zusatzversicherung-ot. (VVG) Ezt továbbra is köthet bárhol bárki, a kasszáktól csak az alapbiztosítást vennék el.
   
   
2. Második eldöntendő kérdés az úgynevezett "sültkolbász-diszkrimináció" megszüntetése.
   Jelenlegi helyzet szerint ha egy gyorskiszolgálónál kérek egy kávét, egy szelet pizzát vagy egy sültkolbászt vagy egyéb ehető-iható cuccot, úgymond elvitelre, az ár 2,5% ÁFÁt tartalmaz, akárcsak az élelmiszerek egy közért polcain.
   Ellenben ha egy étteremfélében leülök és úgy eszem meg a szelet pizzámat, akkor már 8% ÁFA súlyosbítja az árát.
   A beadvány szeretné ezt a diszkriminációt megszüntetni és egységesíteni az ÁFA-kulcsot. Természetesen az úgy nem járható út, hogy egyszerűen a 8 helyett is 2,5 lesz, ez dobja magát.
   Nem, az új ötlet az, hogy legyen mindenütt 3,8% a forgalmi adó.
   Tehát gyakorlatra lefordítva: csak azért, hogy egyesek olcsóbban mehessenek étterembe, fizessenek mások (mindenki) mindenhol, a boltban is egy kenyérért, tejért, kávéért, kóláért bármiért többet.
   Szerény véleményem szerint a svájci határon (kivéve Lichtensteinnél...) borul az összes pszichológiai axióma, itt egyszerűen úgy gondolkodnak az emberek, mint sehol máshol a világon. (Ez egyben enyhe figyelmeztetés is ide telepedni készülő honfitársaimnak is: többen vannak, akik nem tudnak "beszokni", mint aki igen.)
   A beadvány támogatói szerint akkor majd többet járnának az emberek kiszolgált vendéglátóipari egységekbe, ami segítene biztosítani a vendéglátás jelenét és jövőjét.
   Az ellenzői pedig csúnya dolgokat gondolnak, amit most nem részleteznék.

Vasárnap majd kiderül az eredmény.

• Számomra megint egy olyan kategóriába tartozó dolog, hogy "mit találjunk ki már jó dolgunkban/unalmunkban?"
  (Mellesleg megjegyzem, hogy állítólag a Svédországon kívüli Európában Svájcban nyílt az első IKEA áruház is. Nem tudom, hogy jön ez most ide...)
  A svájci nemzeti vasút (SBB) Genf-St.Gallen viszonylatán (azaz balra lentről jobbra fentig, átlósan keresztül az országon közlekedő IC-ken) irányonként napi 4 vonaton található Starbucks utasellátó. (De igen.)
  Piackutató-próba-jelleggel a vasút ugyanis átépíttette a korábbi étkezőkocsikat ezeken a szerelvényeken, amik ráadásul kétszintesek (de igen, Svájcban van emeletes vonat) : az alsó szinten take-away, a felső szinten ültetett-kiszolgált kávézó működik.
• Meghatározott vonatokon a szerelvény összetételében találhatunk úgynevezett családi kocsit, ami nem a nyugalom szigete: olyan, mint egy mozgó játszótér. Van csúszda, társasjáték meg miegyéb. Biztosan csak nekem furcsa, hogy mi van, ha fékez a vonat...? Tudom, a normál ülésekből is ki lehet repülni, ha gáz van, de valahogy.....nem tudom...érted...
• Szintén meghatározott viszonylatok 1. osztályán van a biznisz zóna. Nevezzük mobil irodának: van olvasólámpa, nagy asztalfelület, felerősített mobiltelefon- és internetjel, stb.
• És a kedvencem: a relax zóna. Szintén 1. osztályon a csend szigete. Ebben a vasúti kocsiban tilos bárminemű hangot is kiadni, hehe. Nem szabad beszélgetni, telefonálni, zenét hallgatni (még fülhallgatóval sem), sem semmit. (horkolni...?)
• És ha vonattal kell mennünk valamelyik reptérre (Zürich, Genf, Bern) akkor manapság már több, mint 50 frekventált pályaudvaron is becsekkolhatunk a majdani repülőnkre, feladhatjuk ott a csomagot is és megkapjuk a beszállókártyánkat.
• És még mindig nincs vége: üzleti célokra alakították ki -eddig még csak Genfben és Bernben- a pályaudvaron található, bérelhető irodákat. Egyszemélyestől többszemélyesig, már óránként 25,-franktól. On-line is foglalhatóak a minden igényt kielégítő tárgyalók, vagy egyszerűen mint egy business lounge, el üldögélhetünk egy kuckóban a nyílt terepen. Közvetlenül a pályaudvaron, a vasúttól bérelhető, jól megközelíthető.

Szerintem már-már elképesztő. Mondjuk a helyi kis vasútállomások kinézetre annyira nagyon nem különböznek az otthoniaktól, van itt is pisiszag meg falfirka. Az irodai rész (ahol menetjegyet veszünk, stb.) azért szebb. A vonatok hellyel-közzel normálisak egy Monor-Üllő viszonylat svájci megfelelőjén is. És a szerelvényekben videokamerák vannak felszerelve.

És ha már vasút...úgy fair, ha megemlítem azt is, hogy nem minden mindig idilli: a nemzeti futballszövetség gyakorlatilag évek óta tehetetlen, bármivel is próbálkozott, hogy bizonyos futballmeccsek alkalmával a kemény mag ne verje szét a szerelvényeket. A futballhuligánok a vasútállomásokon áthaladó vonatból tárgyakat dobálnak ki, sörösüveget, pirotechnikai eszközöket, stb., bármit a békésen várakozó utasokra; a vonatokat brutál módon megrongálják. Az érem másik oldala.

Avagy mit és mennyit hozhatunk be Svájcba a határon?

A téma aktualitása, hogy 2014. július 1-től új szabályozás lépett érvénybe. Ha figyelmen kívül hagyjuk, sokba kerülhet.

Tömören a lényeg: 300 frank összáru érték alatt ÁFA-mentesen behozható vásárolt áru, 300 frank feletti érték esetén ÁFA-köteles. Ezen kívül ott van még a behozható mennyiségek és a vám kérdése.

Vámmentesen hozható be fejenként:

• 1 kg hús+hústermék*  (kivéve vad és hal)
• 1 kg/liter vaj vagy tejtermék
• 5 kg/liter étkezési célra használható olajok, zsírok, margarin
• 5 liter max 18%-os szeszes ital**
• 1 liter szeszes ital, 18%-nál erősebb**
• 250 szál/gramm cigaretta vagy egyéb dohányáru**

* eddigi limitek: 3,5 kg csirke és feldolgozott húsáru volt egy kategória valamint 0,5 kg disznó vagy marhahús

** 17 éven feletti személyre vonatkozik a mennyiség

Amint látható: a húsfélékre vonatkozó szabály igencsak karcsú lett, ez a legközérdekűbb információ. Ami itt nincs megjelölve, arra nem kell vámot fizetni, de áfát igen, ha az értéke meghaladja a 300 frankot.

Szerintem most jön a tipikus svájci stratégia: július 1-től élnek az új szabályok, tehát egy darabig nem nagyon ellenőrizgetnek, kekeckednek, aztán amikor már az ember nem számít rá, nagyon rámennek a határon a kérdezősködésre.

Svájc második nemzeti itala (az első az Ovomaltine) rágyúrt a közeledő nyárra: új ízvilággal próbálják felfrissülésre csábítani a gyöngyöző homlokú közönséget.

Rivella CLIQ néven két új családtagot találunk a hagyományos piros-kék-zöld trió mellett: rebarbara illetve őszibarack ízekre csábít a narancssárgás új csomagolás.

Még nem próbáltam, kíváncsi vagyok.

Mondjuk a rebarbarára nem, sajnos nekem már a növény neve sem tetszik.

Közel 800 fogyasztói ötletből került ki végül a döntés, hogy milyen legyen az új Rivella. Ingyen megkóstolható, ha az adott időpontban épp az adott pályaudvaron tartózkodunk és megkaparintunk egyet az ingyenesen osztogatott promo-üvegekből.

A Coop cégcsoport:

• megastore (hipermarketek)
• élelmiszer (kis) boltok
• InterDiscount - műszaki cikkek
• Fust - műszaki cikkek mégegyszer
• Import Parfümerie - illatszer
• TopTip - bútor, Lumimart - lámpabolt
• CoopVitality - gyógyszertár
• Bau+Hobby - barkács-felszerelés, kerti- és autós cuccok
• coop@home - élelmiszer házhozszállítás (mindig lehet választani ingyenes termékmintákat)
• CoopCity - ruhanemű, cipő, iparcikk, "városi áruház", minden szinten szinte minden
• Coop Pronto - benzinkutak
• Christ - ékszer
• Coop Restaurants éttermek
• Coop Pronto (erre a legjobb kifejezés, hogy benzinkút-shop, benzinkút nélkül, akár a baseli sétálóutcában...többségében franchise rendszerben)
• The Body Shop - szépségápolás
• Coop Takarékpénztár (takarékpénztár, valutaváltás, stb.)

A Migros cégcsoport:

• élelmiszer, iparcikk
• m-electronics - műszaki cikkek
• do it+ Garten - barkács-felszerelés, hobby, kerti- és autós cuccok
• sportXX - sportszaküzlet
• Office World - irodafelszerelés
• exLibris - könyvesbolt, zene, dvd
• OBI
• Klubschule Migros - továbbképzések, tanfolyamok
• micasa - bútorbolt
• interio - még egy bútorbolt, lakberendezés
• Migrol - benzinkút
• party-szervíz, catering
• Denner
• Denner utazási ajánlatok
• fitnesspark
• házhozszállítás
• ....és még sokan mások...

Ezen kívül:

Élelmiszer

• Aldi
• Lidl
• Volg
• Spar
  

Ruhanemű, cipő, kiegészítők

• H&M
• C&A
• Charles Vögele
• NewYorker
• Takko
• Zebra
• Tally Weijl
• Dosenbach (ez ugyanaz, mint a Deichmann otthon)
• Vögele cipők
• Jelmoli
• Bon Prix
• Heine
• zalando
• Ochsener Sport
  
  

Bútor, lakberendezés

• Pfister
• Conforama
• Möbel Hubacher
• Jysk
• Ikea
• diga
• Fly
• Lipo

Drogéria, gyógyszertár

• Müller
• Dropa
• (dm nincsen Svájcban!)
• Douglas
• Sunstore Apotheken
• Rotpunkt Apotheken (itt megjegyezném, hogy szokott lenni a fogamzásgátlókra akció, gyűjtőkártya, "Pillen-Pass" amivel bizonyos számú havi adag után 1-et ingyen kapunk, vagy hasonlók. Érdemes rákérdezni, tájékozódni, mivel itt legalább kétszeresébe kerül, mint otthon)

Városi áruházláncok

• Manor
• Globus

Telefon- és mobilszolgáltatók

• Sunrise (tv, telefon, mobil, internet)
• Swisscom (tv, telefon, mobil, internet)
• Orange
• yallo (Sunrise)
• Coop Prix Garantie Mobile (Orange)
• M-Budget Mobile (Swisscom)

Néhány kategória nélküli, vagy árva:

• OTTO's Az Otto's alapvetően gyártók és nagykereskedők maradék árukészleteit vásárolja fel, iparcikkeket és nem gyorsan romló élelmiszereket. A honlapon megkereshetjük a hozzánk legközelebb fekvő raktáráruházat illetve van webshopjuk is. Az árukészlet: bútor, illatszer, ruházat, játék, száraz élelmiszer (konzerv, keksz, fűszer...), elektromos borotva, kontaktlencse, lakástextil, konyhafelszerelés, egyujjas kifordított bundakesztyű, papucs orrán pamutbojt...

• Landi A landi amolyan gazdabolt: van liszt, cukor, olaj, bor, must, kis választékban gyümölcs, kockás favágóing, gumicsizma, ásványvíz, üdítő italok, de csavarok, festék, fűmag és fűnyíró, villanypásztor, kerti és szoba növények, ásó, kapa, rovarcsapda, orchidea, chips, kertibútor, állateledel, meg ilyenek. Mostanában egy szerény válogatás is akad elektronikai cuccokból: olcsómárkás táblagép, PC, tv, dvd.
  
  
  
• Jumbo A Jumbo fő vonalvezetése a barkács- kerti-, meg lakás- és autó-felszerelés. Van a boltban függöny, éjjelilámpa, poszterek, fúró, pillanatragasztó, fürdőszobaszőnyeg, csempe, mozgásérzékelő, motoros ruházat, faanyagok, wc deszka, tapéta, képkeret meg jégkrém a pénztárnál.

folyamatosan bővítem majd...

Svájcban három nagy, családi, tradicionális -mondjuk Svájcban minden tradicionális, ami azt jelenti, hogy félnek a változásoktól- kekszgyár működik több kisebb, meg a Coop és Migros saját gyáraik mellett: a HUG, a Wernli és a Kambly.

Mindegyik nagyon finom kekszféléket készít, mindháromnál van Fabrikladen azaz közvetlenül a gyár mellett saját bolt, ahol lehet venni a termékekből.

Kambly
Ő az én kedvencem. Lehet kapni a kereskedelmi forgalomban is, de nem a teljes választékot, csak amit a szupermarket-lánc berendel és árulni akar. A Fabrikladenben viszont hosszú polcok között sétálhatunk és korlátozás nélkül lehet csemegézni, próbálgatni az isteni csokis meg kevésbé csokis, édes vagy éppen sós süteményekből. Van egy kis kiállítás is a sütés illetve cég történetéről és nagyon büszkék arra, hogy szinte minden lehetséges alapanyagot a közeli régióból szereznek be, az Emmen folyó völgyéből. (vö. Emmenthal - emmentáli sajt)
Vasárnap is nyitva vannak, tehát ha már nagyon nem tud az ember mit kezdeni egy borús vasárnap délután, jó kis kirándulás: keresztülautózni az Emmenthalon, nasi, van szép kávézó is a polcok mellett és persze otthonra is vásárolhatunk egy kis raktárkészletet a mennyei jóból. Alkalmanként lehet jelentkezni kézműves sütésre, ahol egy Kambly-szakember vezetésével mi magunk is készíthetünk nyalánkságokat, vagy épp gyerekek részére szerveznek süti-készítést.

A honlapon látható még egy bejárható Kambly-túra útvonal, amihez letölthető túravezető-alkalmazás is van; bebarangolhatjuk a vidéket, ahonnan a felhasznált alapanyagok származnak.
A másik attrackió a Kambly-vonat, szépen kamblyra dekorálva elszállít bennünket Trübschachenbe, ahol az egyik Fabrikkladen található. (a másik Lyssben van, lásd honlap)

Tulajdonképpen össze is lehet kötni a kettőt, mert lehet úgy kanyarodni, hogy útba essen a

HUG
Ez is nagy hanyományokkal rendelkező kekszgyár, jelenleg a családból két fiútestvér vezeti az üzemet, a csomagolásokon rajta van a portréjuk (grafika). Míg a Kambly termékei inkább csokisak, csábítóak, addig a HUG kekszei közt sok teljes kiőrlésű gabona-kekszet találunk (Dar-Vida termékcsoport), csokis szinte egyátalán nincs, elvétve 1-2 fajta; karácsony idején pedig ontják magukból az ánizsos, mézes, szegfűszeges, meg ilyen-olyan, tipikus karácsonyi ízeket.
A Dar-Vidáról érdemes megjegyezni, hogy mikor Puskás az Arany-csapattal 1954-ben 3-2-re vesztett a foci VB döntőjében Bernben, az időt és játék állását jelző óratornyon is volt már Dar-vida reklám. (a képen bal oldalt: "Dar-vida, a sportolók reggelije")
Csokis igazán akkor lett a termékpaletta, mikor 2008-ban a HUG család átvette a Wernli gyárat. A Wernli termékei inkább a Kamblyra hajaznak: igazi csábító finomságok, nápolyi félék, keksz csokibevonattal, variációk száz témára...
A HUG-nak is van két Fabrikladen-je, bár nem olyan impozáns, mint a Kambly-é. Willisauban nincs kávézó, se kiállítás, csak a kis bolt, de itt is lehet mindenből próbálgatni, kóstolgatni. Van gyűjtőkártyájuk, ha az ember összegyűjt kellő mennyiségű kis pecsétet, kap egy zacskó kekszet ingyen. A másik boltban, Maltersben még nem voltunk, nem tudom, milyen.

Wernli
Mint említettem: pár évvel ezelőtt felvásárolta őket a HUG, ám a márkanevet okosan meghagyták (tudod, a tradíció). Ahogy a Győri Keksznek a Pilóta vagy a Vaníliás karika, úgy a Wernlinek a JURA-Waffel a nagy slágere. Egyszerű kakaós nápolyi, bevonat nélkül, könnyú, puha, mégis "hallod" és isteni finom. Kapható normál kakaós vagy keserűcsokis változatban. De számtalan termékük van, egyik finomabb, mint a másik.

Nézzük, miről is kell dönteni.

1. Maradjon-e továbra is kötelező a katonaság?
Nos, a kérdés nem így szól, hanem épp fordítva, tehát aki szeretné, hogy maradjon kötelező, annak NEM-mel kell szavaznia. Természetesen a baloldaliak nyújtották be az indítványt, hogy töröljék el a kötelező katonaságot. Jelen gyakorlat nagyjából úgy néz ki, hogy kötelező; aki nem vonul be (nem akar vagy alkalmatlan), az teljesíthet civil szolgálatot (Zivildienst vagy Zivilschutz közül lehet választani), aki ezt sem akarja, az fizet.
A cégek természetesen eltöröltetnék, mivel nem jó a gazdaságnak, ha a férfiakat folyton behívogatják; a jobboldal viszont azt mondja, hogy ha nincs katonaság, oda a védelem és a biztonság.
Mondjuk a baloldal a horribilis összegekbe kerülő új vadászgépek ellen nem nyújtott be indítványt.
Mondjuk egy semleges országnak minek hadsereg.
Viszont tényleg, egy önkéntes hadsereg valószínűleg tettrekészebb, mint akit akarata ellenére soroztak be.

2. Kötelező oltások
Azaz egy-egy kitörő, nagy hatású járvány alkalmával elrendelhessen-e központilag, alkotmányosan a kormány, az állam bizonyos védőoltásokat.
Igen? És ki és milyen alapon dönti el, hogy mikor, kit és mi ellen...?
Az ellenzők a gyógyszeripar lobbistáit vádolják, hogy egy ilyen beadvány egyátalán létrejöhetett.

3. "Sültkolbász"-indítvány
Jogilag a munkajogot érinti, gyakorlatilag azonban a józan észt.
A jelen gyakorlat szerint a Munka tv-könyve meghatározza, hogy milyen bolt meddig lehet nyitva. Különleges engedélyekkel most a forgalmas főutak és autópálya mentén nyitva tarthatnak a benzinkutak shopjai éjjel-nappal, DE: (ez a "ezt nem hiszem el"-kategória), az állandó árukészlet egy részét le kell zárniuk (letakarni, rollóval elzárni, stb.) és kizárólag olyan cuccokat árulhatnak éjjel (tól-ig), melyek az átutazók vész-szükségleteit elégítik ki. Magyarul éjjel nem árulhatja ugyanazt a hűtött, sütnivaló kolbászt, amit nappal igen, hiába van ott ugyanúgy a hűtőpultban - éjjelre az le van zárva.
Árulhatnak friss kávét meg péksütit, mert ugye az az éhes utazó szükséglete, de pl. sültkolbászt, amit mondjuk csak pár órával később fog otthon grillezni, vagy mélyhűtött pizzát, na azt most nem lehet.
Az egyik oldal azt mondja, hogy ha most a benzinkutak esetében lazítanak a szabályokon, akkor utána elindul a lavina, az összes kereskedelmi cég is hosszabb nyitvatartást akar majd. (Svájcban nincs olyan, mint otthon, hogy éjjel-nappal, szombat-vasárnap SPAR, Tesco, Auchan, Árkád...hanem hétköznap 18:30-ig, szombaton legfejlebb 17-ig, vasárnap minden zárva)
A benzinkút alkalmazottjai megoszlanak: az egyik szerint röhej, hogy pár órára le kell takargatnia a polcok felét, a másik azt mondja, hogy úgyse vesz senki semmit, mindenki csak kávét akar meg pisilni - és ezért kell neki éjszakáznia....
A józan ész viszont azt diktálja, hogy egyrészt, ha már úgyis jelen van vevő-eladó-mélyhűtött pizza, akkor miért ne találhatnának egymásra? Másrészt meg ne keverjük a szezont a fazonnal: ha a multik is jönnének, hogy hosszabb nyitvatartást akarnak, azt majd akkor kell orvosolni, ez most nem az a vita.


Hát, majd szeptember 22-én meglátjuk.

• Először is egy kis bepótolnivaló: A Németországban rendezett tehetségkutató versenyeken arattak a svájciak az utóbbi időben. 2012-ben Luca Hänni nyerte meg a DSDS-nek rövidített énekes-versenyt, idén ugyanitt Beatrice Egli lett a közönség kedvence és juttatta őt csúcsra a Dieter Bohlennel kikövezett úton, a Bohlen által komponált kb. "Lángra lobban a szívem, ha meglátlak" című fülbemászóval. Ezen kívül a The Voice Kids (a The Voice gyermekeknek szóló változatát) is idén egy svájci 12 éves kislány nyerte meg, Michèle, többek között Alicia Keystől és Beyoncétól énekelt nagyon nehéz dalokat.
  
  
• Nem az igazi, de az előrehaladott elvonási tünetek kezelésére megteszi, míg újra haza nem látogat az ember: igen, a mi, magyarok híres Túrórudizásáról van szó. Szinte egyetlen külföldön élő magyar sem felejti el megemlíteni a túrórudit, ha arról kérdezik őt valahol, mi hiányzik a hazából.
  A Coop vezette be nemrégiben az itteni változatot, ami tipikus svájci: kicsi, méregdrága, túl édes, agyoncsomagolt és fantáziátlan.
  A Quanilla nevet kapta a termék a keresztségben, kapható natúr, epres és csokis változatban; csak a nagyobb Coop élelmiszerboltokban, kb. a joghurtoknál keresendő. Egy 3 rudit tartalmazó dobozka normál ára 3,95 fr. (szorozva kb. 240-nel...)
  
  
• Időközben volt megint egy népszavazás is. Arról kérdezték a lakosságot, hogy
  - közvetlenül a nép válassza-e a kormány tagjait (eredmény: nem)
  - a menekült-ügyi törvény sürgős szigorításai (eredmény: igen)
  Megmondom őszintén, eddig mindig rosszallottam, hogy a férjem miért nem vett részt sosem, egy szavazáson sem. És most azt is megmondom őszintén, hogy már én sem szavaztam, nem is fogok, mert úgyis mindig "veszítek". Egy olyan országról beszélek, ahol a nép megszavaz adóemelést, ha szükséges, és nem szavazta meg tavaly, hogy mindenkinek egységesen 6 hét szabadság járjon (!). Pedig ezt a két döntést még meg is értem, ezeken én is így szavaztam: számokkal meg lehet magyarázni. A többire meg csak csóválom a fejem.
  
  
• Idén, épp most került megrendezésre az országos tornabajnokság. Sajnos már kétszer is katasztrofálisan elverte őket a vihar: egyszer a megnyitón, másodszorra pedig tegnap. Sok sérültje is van a viharnak, összehasonlítható az évekkel ezelőtti, augusztus 20-i viharral, aminek Pesten halálos áldozata is volt. Kő kövön nem maradt, döbbenetes pusztítást végzett a viharos erejű szél és a jégeső, sátrakat dobott a fákra, fákat csavart ki a szél. Sokan nem értik, hogy miért nem hallgattak a rendezők az előrejelzésekre illetve hogy a megnyitón tomboló vihar miért nem volt elég... mondják már le az egész bulit.
  
  
• Tegnap este a közszolgálati 1-es adón főműsoridőben adták le Batthyany Béla dokumentumfilmjét, mely a Kelet-Európából Svájcba érkező, időseket ápolókról szól. Közelkép két magyar és egy lengyel gondozónőről, hogy miért, hogyan, mennyiért, mennyi önfeláldozással, milyen sok nehézséggel.
  
  
• Szintén a közszolgálati készített egy hatrészes útifilmet a Dunáról (a legalsó volt az 1. rész); a forrástól egészen a deltáig. A Magyarországi szakaszt bemutató epizód nekem nem tetszett és a kommentár alapján nem vagyok ezzel egyedül. Elég kevés derül ki a dunai tájról, a dunai emberekről. Ehelyett Pesten egy zsidó család tradícióival találjuk magunkat szembe, másutt meg svábokkal. A film akár még lehet érdekesnek mondható is, csak éppen nem arról szól, amiről a Duna.
  
  
• Azt is mindig elfelejtem elmesélni, hogy a zürichi operaházat egy magyar szakember irányítja: Andreas Homoki. Szülei magyarok, Németországba vándoroltak ki, ő már ott született. Riport vele a Coop Magazin másjui számában olvasható, a 118-119. oldalon.
  
  
• És a végére tartogattam a legjavát: némi szünet és érdektelenség után újra megválasztották Svájc szépét. A régi véleményem az volt, hogy mindig vagy egy mutatós bevándorló nyeri vagy egy unalmas szőke (esetleg mindkettő: Christa Rigozzi) és akkor eljött ez a különleges évjárat, a 2013-as és végre tényleg tipikus Svájci Nő lett a szépségkirálynő: Dominique Rinderknecht.
  A versenyre ugyan kisminkelték, ám vakolat nélkül kiválóan reprezentálja a mai modern svájci nőt: rövid hajú, fiús és a végletekig emancipált. Az őt védő kommentárok is hasonlóan tipikus svájciak, a legtöbb ilyen védőbeszéd svájci nőktől jött: "végre vége a hosszú loboncok tradíciójának, miért ne lehetne rövid haja egy szépségkirálynőnek, nagyon helyes, modern nő" stb.
  Biztosan csak zavarták a loknik a hegymászásban, ami szintén hozzátartozik a mai modern svájci nő alapértelmezett hobbijaihoz, természetesen méregdrága márkás outdoor felszerelésben. (Jack Wolfskin vagy Mammut...)
  És akkor csodálkoznak meg háborognak  ugyanezek a svájci nők, ha a svájci pasik többezer frankot áldoznak arra, hogy feleséget keressenek és hozzanak Thaiföldről vagy Ukrajnából.
  Odáig meg már el sem jut a józan ész, hogy ennek a Jenő-fizurás csajnak kell összemérnie szépségét világ összes többi,  "loboncos" gyönyörűségével a Miss World választáson...
  
  
  
  

• Múlt héten kedden a nemzeti hoki bajnokság meccsén egyik a másikat úgy taszajtotta odébb, bele a palánkba, fejjel előre, hogy az a másik csigolyatörést szenvedett és a tudomány mai állása szerint örökre lebénult marad a 30-32 éves sportoló.
  
  
• Ex-Novartis CEO D. Vasella a svájci honorárium-botrányt követően kivándorol Amerikába. Egyes hírek szerint már januárban kijelentkezett -na, vajon honnan...?- az adóparadicsomnak számító Zug kantonban található lakcíméről. A 72 milliós -nem tudom, minek nevezzem...- juttatás okán hűtlen vagyon-kezelés miatt per indult ellene és a menedzsment ellen is, akik erről az összegről megegyeztek Vasellával.
  
  
• Egyre erősödnek (újra) az integrációt fontosnak tartó, szabályokat szigorító vélemények, hangok, már ami a tartózkodási-, letelepedési-engedélyeket és az állampolgárosítást illeti. Egyébként eddig is az volt a szabály és a gyakorlat, hogy az még nem elég, hogy valakinek a törvény szerint járhatna az állampolgárság: a lakóhely és a kanton még mindig megvétózhatja.
  
  
• A "Petit Beurre" egy négyszögletes keksz, rajta csokiréteggel. Több gyártó is készíti ezt a finomságot, ám mostantól bővül a választék az Ovomaltine saját termékével: keksz, rajta Ovomaltine-csoki réteg.
  
  
• A napokban tette közzé a Nemzeti Bank a 2012 évi gazdasági eredményeit: 6,9 milliárd CHF könyv szerinti nyereség. Emellett íme az SNB állásportálja.
  
  
• Mivel a Miss Schweiz választást rendező szervezet 2011-ben anyagi okokra hivatkozva nem indított újabb szépségversenyt, hivatalosan még mindig a két évvel ezelőtti első helyezett, Alina Buchschacher viseli a legszebbnek járó koronát. Úgy tűnt, senkit nem is érdekel különösebben, hogy van-e Svájc Szépe vagy sincs, aztán mégis: a Schild divatcég felkapta a stafétát, így idén júnuisban kedvencem, Sven Epiney újra remekelhet egész estét betöltően a színpadon, konferálva az idei szépségkirálynő-választást. Íme az idei döntősök. Valamint egy teszt, hogy nagyjából mit illene tudni az ország szépének - legalábbis a 20min.ch online újság szerint... (én 14 pontot értem el a 15-ből.)
  
  
• És hogy a pápaválasztásra keresők is eltévedjenek hozzám: a konklávé okán hadd jegyezzem meg, hogy 1439-ben Baselben választották meg V. Félix ellenpápát.
  
  

• Néhány héttel ezelőtt jelentette be a Novartis CEO-ja és felügyelő-bizottságának elnöke, Dr. Daniel Vasella, hogy távozik posztjáról. Ez önmagában még nem hír, íme a körítés: Vasellát tartja a svájci közvélemény az úgynevezett Abzocker-könig-nek (az abzocken az nagyjából azt jelenti, hogy anyagilag lehúz), azaz az olyan top-managerek legfőbbjének, akik csillagászati összegeket tesznek, tettek zsebre jutalomként vagy egyéb címen. (mert szépen ül vagy néz...)
  Már távozása előtt is elindult egy beadvány eme gyakorlat ellen, mert nem ő az egyetlen, nehogymár azt higyjük. (megjegyzem: érdekes módon itt nem a politikusok nyerészkednek a legjobban, nem a politikában van a pénz, hanem a gazdaságban) Össze is gyűlt a kellő számú aláírás és a márciusi népszavazáson szerepel is a téma az eldöntendő kérdések között.
  Na, de még mindig nem tértem a lényegre: Vasella kiokoskodott magának egy 72 millió frankos összeget, amit azért kap(ott volna), hogy x évig ne menjen a konkurenciához dolgozni (???). Ez aztán végképp kicsapta a biztosítékot a legtöbb jóérzésű embernél: nem elég, hogy eddig is aránytalan pénzek folytak a zsebébe, de hogy ezután még a semmittevését is így megfizessék...?!
  Nagyon nagy volt a közvélemény rá gyakorolt nyomása, így aztán nagy nehezen bejelentette, hogy a 72 milliót jótékonysági célokra ajánlja fel. Próbálta menteni, ami menthető, de már késő: a Novartis közgyűlésén alaposan megkapta a magáét a (kis)részvényesektől, sőt, időközben feljelentés is indult ellene, meg a gyógyszergyár más vezetői formációja ellen, akik ezt az összeget jóváhagyták, stb.
  Akit érdekel, a gyógyszergyár honlapján olvasható a cég története: 1996-ban jött létre, azóta csak nőttön nőtt, a felvásárlások és fúziók eredményeképp a Novartis ma a világ 5. legnagyobb gyógyszergyártó cége, hozzátartozik a Ciba-Geigy, a Sandoz, a Hexal és még mások, közel 124 ezer embert foglalkoztat világszerte és ezzel 2012-ben 9,6 milliárd dollár tiszta nyereséget termelt.
  Az én különvéleményem az, hogy rendben van, hogy kell kutatásra meg fejlesztésre a pénz, de azért nem kéne ennyire nyerészkedni a beteg, kiszolgáltatott embereken. Arról nem beszélve, hogy mi a gyakorlat? Van egy betegséged, kapsz egy gyógyszert. Aztán a mellékhatásai ellen még több gyógyszert... Tehát többszörösen keresnek a nyomorodon, de meg nem gyúgyítanak igazából, hanem "ezt a gyógyszert élete végéig szedni kell..."
  
  
• Természetesen Svájcba is begyűrűzött a lóhús-botrány, már csak azért is természetesen, mert ugye a Nestlé a legnagyobb élelmiszer-gyártó és ők is készítenek lasagne-t. Nem tudom, hogy otthon szerepelt-e a hírekben, ezért gyorsan leírom: a marhahúsos lasagne-ban marhahús helyett lóhúst találtak, először Nagy-Britanniában, majd egyre-másra derültek ki dolgok, mígnem a botrány elérte Németországot, Franciaországot, Svájcot, stb. Valahogy az is annyira jellemző, ahogy Svájc kezeli ezt a problémát: mivel itt nagyjából elfogadott, elterjedt gyakorlat, hogy lehet kapni lóhúst és -termékeket (kb. mint otthon a nyúl, a békacomb vagy a vadhús: a többség nem szereti, de van, aki igen és hivatalosan lehet kapni, elfogadott a fogyasztása) ezért nem maga az alaptény volt a felháborodás tárgya (hogy jáááj, most lovat ettem!!! pfúúúj!!!), hanem az, hogy ezek szerint az ellenőrzés nulla, gyártás megbízhatósága nulla, az állatokat embertelen körülmények között tartották és vágták, nem követhető le tisztán a hús, mint alapanyag származási helye, a húsban találtak gyógyszermaradványokat és hogy megszegték a szigorú svájci szabályokat, miszerint nem az volt deklarálva a csomagoláson, amit a termék valóban tartalmaz.
  Egyébként érdekes, hogy a spontán megkérdezettek közül (az "utca embere" vagy kommentelők) mindegyike azt vallja, hogy nem szokott félkész lasagne-t vásárolni. De akkor ki (v)eszi meg azt az eladott mennyiséget...? Hehe.
  Furcsa az emberek reakciója is: fentieken kívül a közvélemény azon is felhördült, hogy most az egyébként kiváló lasagne-t miért dobálják ki a boltok, miért nem írják rá, hogy lóhús van benne és kész, és adják akciós áron, vagy miért nem adják az éhezőknek. Ez Svájc, kérem szépen. Nem azt akarom mondani, hogy jó vagy rossz, de más és furcsa.
  
  
• A lóhús botrány kapcsán a Svájcban élő muzulmánok egy csoportja azt találta ki, hogy vizsgálják meg a Svájcban árult kebab meg döner husokat, mert hogy az meg nem tartalmazhatna sem ló-, sem disznóhúst. És tényleg a köztévében nyilatkozik egy török büfés arról, hogy legyen törvény arra, hogy mit tartalmazhat a kebab hús, mivel a jelenlegi jogállás szerint a svájci törvény szarik nem foglalkozik a kebabbal, édesmindegy, hogy mi van benne, ameddig nem okoz járványt, ellenben a korán ugye tiltja a sertéshúst. Mintha otthon a kínaiak bele akarnák írni a magyar törvénykönyvbe, hogy a kínai piacon a büfés csak fajtiszta kutyát főzhet, mert ezt írja elő a kínaiak által gyakorolt vallás.
  Arról nem beszélve, hogy Svájcban a török büféket -nem fogod kitalálni!- törökök üzemeltetik, vagy még esetleg szintén muzulmán ex-jugók, albánok, macedónok, tehát magyarul egymást csapják be, nem a svájci református eteti tiltott disznóval a muzulmánokat.
  
  
• Fenti két téma annyira foglalkoztatta az embereket, meg annyira felkapott téma volt, hogy a bázeli farsangon is nagyon sokan megénekelték, azaz kifigurázták.
  
  
• A farsangnak vége, ezután kezdődik a válóperek szezonja: mivel a nemannyira elenyésző kisebbség farsangkor iszik és b'szik, józanodás előtt-után-közben adják be ilyenkor megcsalások okán a legtöbb válópert. Ez tény.
  
  
• Tehát ha lecsengett végleg a farsang, lehet gyúrni az "iszik vagy vezet?" kérdéskör második felére: idén március 7-17-ig tart Genfben az autószalon. Belépőjegy 16 frank, easyjettel lehet jönni Budapestről Genfbe és jó hír, hogy a genfi reptér a kiállítócsarnokok tőszomszédságában van (bonus track, hogy a vasútállomás pedig e kettő alatt helyezkedik el) tehát olyan nagyon el sem lehet téveszteni. Amennyire én tudom, -de ez nagyon szubjektív vélemény, úgyhogy bocs, ha valaki nem így tudja-gondolja-, Genfben túl sok más látnivaló nincsen, tehát nem kell egyhetes városnézést tervezni, van a tó a szökőkúttal, meg mindenhol franciául beszélő marokkóiak, szóval elég ha egy éjszakára foglalunk szállást.
  
  
• Végleg megpecsételődött az "M13" néven emlegetett, Olaszországból bevándorolt barnamedve sorsa. Sajnos tűzparancsot adtak ki ellene, de persze hosszas mérlegelés és vitát követően. A macit 2012 nyarán észlelték először (az olasz-osztrák-svájci határ mentén elterülő Graubünden kantonban). Sajnos az idők során egyre több kárt okozott (jelentős mennyiségű bárányka, méhészet, kecske, stb. esett áldozatául) és az is kiderült, hogy elég gyakran merészkedett a lakott területekre élelemért. A téli álmot követően egy nap egy 14 éves lány találta magát a macival szemben, nem történ sérülés, de a lány sokkot kapott, kórházba kellett vinni. Ez adta a végső lökést a kilövés irányába. Az állatvédők természetesen hallatják hangjukat.
  
  
• Ueli Maurer (többek között védelmi miniszter) nemrégiben csak úgy mellékesen közölte, hogy be akarja szüntetni a hadsereg híres, tradícionális Patrouille Suisse műrepülő formációját. Erre szintén felhördült a közvélemény, hogy "Noooooooooooooooooooooooormáááális?????" Szóval a vége az, hogy a műrepülők maradnak. Maurer azt nyilatkozta még az elején, hogy a P.S. gépei kiöregedtek és most nincs keret a folklór-repdesés utánpótlására (mert ő ugye vadiúj Grippeneket vesz, amik még nem is léteznek...), de végülis találtak megoldást és továbbra is élvezhetjük a pilóták lélegzetelállító légi show-ját.
  Az a bökkenő az egészben, hogy a kormánynak, a politikusoknak semmi, de semmi realitásérzékük nincsen, itt sem, mint ahogyan sehol a világon. Lásd, amikor be akarták szüntetni a nemzeti lovardát, mert hogy nincs pénz rá. Menekültekre, meg a korrupt, botrányhős UBS bank megmenésére van, bmg...???
  
  

1. Svájci csoki a saját szájízünk szerint.

A myswisschocholate weboldalon szabadon engedhetjük ízlelőbimbóink által orránál fogva vezetett fantáziánkat és saját magunk szerkeszthetjük meg egyedi tábla csokinkat.
Újdonság, hogy már nem csak táblás csokit, hanem pralinét is kreálhatunk hasonló módon.

Először kiválasztjuk hogy ét-, tej- vagy fehér csoki-alapot szeretnénk, utána lehet választani a csokinak ízvilágot (aromát) majd a beleszórt hozzávalókat. Utána adhatunk fantázianevet a kreációnknak, választhatunk különböző csomagolások közül, sőt, rendelhetünk csoki-előfizetést is: azaz a megszerkesztett és elmentett csokiösszeállítást előre meghatározott időközönként elküldik nekünk, mint egy újságelőfizetést, pl. havonta egyszer.

Aki nem nagyon bízik saját telhetetlenségében (azaz legszívesebben az összes hozzávalót beleöntené a csokiba) vagy szimplán nem tud választani, kipróbálhatja a kész variációkat.

Az ajánlatok közt szerepel táblás csoki, tördelt csoki, csokiropogós, csokigolyó, meglepetés-csoki és csokibevonó.

40 frank feletti rendelés esetén a szállítás ingyenes.
Meglephetjük csokiimádó ismerősünket (pl. engem) -csokival vagy anélkül- csokira szóló ajándékutalvánnyal.

2. SchoggiMail

Valójában ez is a "mindentudó posta" kategóriába tartozik (kicsit), de nem akarok már ezzel mindenkinek az agyára menni.

A SchoggiMail (vagy schoggipost.ch) csak táblás csokikat árul, de okosan. Lehet kapni a postahivatalokban, de ha ott épp nem találnánk az alkalomhoz vagy ízlésünkhöz illő külsejű táblás csokit, akkor a webshopban meg is rendelhetjük. A kategóriák között akad köszönet-nyilvánítós, sima üdvözlet, télies, szülinapos, gratulációs, satöbbi. Ügyeljünk a termékleírásra: tej vagy étcsoki-e a kiválasztottunk.

A csoki csomagolása tulajdonképpen egyúttal üdvözlőkártya is: megírjuk az üdvözletünket, leragasztjuk a -csokit rejtő- borítékot, megcímezzük és feladjuk postán.

Hát nem édes?

Svájcot sokszor nevezik Európa víztárolójának (Wasserburg), így épp ideje, hogy erről is essen néhány szó.

Az ország egyik legszigorúbban ellenőrzött élelmiszere az ivóvíz, illetve a víz általában. Az ország egész területén iható, kiváló minőségű ivóvíz folyik a csapokból. A legolcsóbb élelmiszerek közé tartozik: 1 köbméter (1'000 liter) víz díja 1,60 frank, ami statisztikailag 160 liter/fő/nap számolva napi 0,26 frankot jelent. (mondjuk szerintem sose használok el naponta fejenknt 160 litert, de mindegy. Ez a szép a statisztikában.)

További információk: wasserqualitaet.ch, ezen az oldalon például rákereshetünk az irányítószámunk vagy település neve szerint a nálunk folyó víz minőségére, összetételére, keménységére. Svájcban alapvetően a francia keménységi fokot alkalmazzák mérőszámként, ami könnyedén átváltható a német keménységi fokra, ha szükséges.
Még egy hasznos információkat, szép képeket és még több statisztikát tartalmazó honlap a vízről: trinkwasser.ch
 

Beszámoztam, mivel szándékom szerint születik még több bejegyzés az egyik legfontosabb exporttermékről. Bár már szinte mindent elmondtak róluk...

"Az édes sikerhez vezető keserű út" (Der bittere Weg zum süssen Erfolg) címmel május 5-én volt látható az SF1 tévécsatornán Christa Ulli filmje a svájci csokoládégyárak történetéről. A filmben elhangzik, hogy a világ csokoládétermelésének 3%-át adja Svájc.

A Greyzerlandban, azaz a Gruyère régióban, Broc-ban található Cailler gyárba kalauzol elsőként a film. A Cailler volt Svájc első csokimárkája, 1819-ben alapította François Louis Cailler. A legenda szerint egy olaszországi útján találkozott a csokoládéval, amit akkoriban patikában árultak és egészségmegőrző, -erősítő hatására esküdtek. Ám akkoriban még annyiba került, hogy csak a nemesek és gazdagok engedhették meg maguknak. Cailler (Svájcba) visszatértekor a Vevey melletti Corsier-ben nyitott boltot és azon munkálkodott, hogyan lehetne mindenki számára elérhetővé tenni a finomságot.

A márka jellegzetessége, hogy a legtöbb csokirecepttel ellentétben a Cailler tejpor helyett valódi, sűrített tejet használ a gyártáshoz, melyet a régió lankáin legelő tehenek adnak.
A márka sztárjai: Ambassador, Femina (ezek dobozos pralinék) vagy a Branche (túrórudi méretű csokiszelet) több, mint 100 éves múltra tekintenek vissza.

1929-ben jött létre a fúzió a Cailler és a Nestlé gyárak között, ám a Cailler a mai napig a hagyományos receptjei alapján készíti a lágy, krémes édességeit.

Folyt. köv.
 

2 tipp a Coop aktuális ajánlatai közül:

• aki rendelkezik Coop Supercard-dal és megadott hozzá már PIN-kódot, most rendelhet úgynevezett Mini-Supercard-ot hozzá. Megrendelhető az üzletekben található terminálon vagy pl. a Bau+Hobbyban, Coop Cityben. Lényege, hogy a Minicard az eddigi kártya mini változata: kulcskarikán lehet hordani (mondjuk e szempontból édesmindegy, hogy a kulcscsomómat kell előkotorásznom vagy a pénztárcámat, amivel amúgy is fizetek...) és úgynevezett "Key-Finder"-ként is működik, azaz ha valaki elveszít egy olyan kulcscsomót, amin a Minicard is ott fityeg ÉS a megtaláló leadja bármelyik Coop-üzletben, a Coop visszajuttatja a kulcscsomót a gazdájához. Rendeléskor 3 db-ot küldenek postán, ingyen.
• Supercard tulajdonosok májusig 30%-kal olcsóbban pancsolhatnak Wallisban: ki kell tölteni a netről leszedhető kupont mely a kártya felmutatása mellett kedvezményre jogosít Wallis jópár (lásd lista) wellness- illetve fürdőhelyén. Különösen ajánlom Leukerbad-ot.

Valamint eseménynaptár és linkajánló (és ingyenreklám) egyben.

Úgy néz ki a dolog, hogy az IV (ez egy nagy "i" és nagy "v", tehát nem negyedik, hanem Invaliden-Versicherung), azaz gyakorlatilag a rokkant-nyugdíjbiztosítási alap rettentő adósságának finanszírozására 2011. január 1-től hét év időtartamra megemelik az általános forgalmi adót. Az eddigi
7,6% -> 8%
2,4% -> 2,5% lesz. Tervbe volt véve a vendéglátósok 3,6%-os adójának 3,8%-ra emelése, de információim  szerint ezt az adókulcsot végül mégis békénhagyták.
Egy-két üzletlánc, mint pl. a Müller Drogéria már reklámozza magát, hogy ők átvállalják a többletadót a vevőiktől; illetve a két nagymulti, a Coop és a Migros épp most jelentette be, hogy többszáz termékük árát átlag 10%-kal csökkentik azonnal; ez némi enyhítést hoz, segít lenyelni a békát, ha január 1-től alkalmazzák majd az új áfa-kulcsot.

További információk a steuerinformationen.ch weboldalon.

Svájcban is léteznek, tevékenykednek és virágoznak a magyarországi vásárlóklubokhoz hasonló weboldalak (pl. brands.hu; citybrands.hu-t ismerem otthonról).

Ezek közül eddig kettőt ismerek és próbáltam ki, melyek a citybrands-hez hasonlóan működnek: groupon.ch illetve a deindeal.ch. Mondjuk itt is érezhető, hogy a zürichiek seggét nyalják, de azért néha el lehet kapni egy-egy klassz és tényleg hasznos, használható dolgot. A lényeg, hogy a webáruházban nem terméket vásárolsz, hanem termékre vagy szolgáltatásra érvényes kedvezmény-kupont.
Naponta városonként változhat a kínálat, egy-egy városra napi max. 2-3 féle ajánlatot kínálnak. Érdemes azonban az összes várost végignézni, hiszen sokszor akadnak online-shopokban beváltható kedvezmények.
Gyakoriak az éttermekbe szóló valamint a wellness-beauty ajánlatok.

Példa: vettem 1,-frankért egy kupont, ami online vásárláskor 20,-frank kedvezményt ért. Így vettem webshopban egy nagy doboz kontaktlencsét 20 frankkal olcsóbban. És így tovább. Mindenesetre figyelmesen olvassunk el mindent, ami az ajánlat leírásához tartozik, az apróbetű apróbetűjét is, hogy ne csapódjunk be.
 

Néhány tipp advent és karácsonyi bevásárlás idejére.

- a Denner élelmiszer boltokban minden 100,-frank bevásárlás után jogosult az ember 1 db 2011. évi autópályamatricát 40 helyett 35 frankért vásárolni.

- játék és nyereménylehetőség a coop honlapján.
- szintén a coopnál a weboldalon illetve TV-reklámokban teszik közzé, hogy a következő napon melyik termékre van kedvezmény. Ezek az adventi akciók csak aznap érvényesek!

- Svájcban -is- nagy hagyománya van az adventi sütögetésnek. Aki olyan kétbalkezes, hogy a habverőt, illetve az elkészült süteményeket legfeljebb önvédelmi eszközként tudja bevetni, mint én, annak nagyon jól jönnek a kapható kész tészták: csak ki kell nyújtani, kiszúrni a formákat és betolni a sütőbe.

- sokat spórolhatunk, ha coop vagy migros helyett először szétnézünk vagy az OTTO's diszkontáruházakban, vagy a Migros Outlet lerakataiban. Az adventi árengedményekről a migros egyébként egy naptár-féle szórólapon értesíti a nagyérdeműt.

-nem csak most, hanem gyakorlatilag egész évben kinyomtatható és használható a Coop Pronto (a coop benzinkút hálózata) honlapján egy e-kupon, 3 rp. (=rappen, azaz fillér) engedményt ad literenként az üzemanyag árából. Természetesen csak hálózaton belül érvényes.

- ha valaki megrögzött Shell tankoló, számára is van kupon, de ezt privát nyertem, szívesen átadom; előzőekből következik, hogy nem tehetem itt közzé...jelentkezzen, aki szeretné. (csak Svájcban érvényes!)
 

Ha még valami eszembe jut, kiegészítem.
 

Nem kifejezetten svájci hagyományos receptek, de a már említett termékszeretet és -marketing jegyében: ahogy a svájci tejnek, úgy természetesen a svájci tejből előállított vajnak is van külön rajongói oldala, ahol sok érdekes és hasznos információ mellett recepteket is találunk, melyek így vagy úgy összefüggnek a vajjal.

Ötleteket kaphatunk hidegkonyhai készítményekhez, mint pl. a legegyszerűbb: a szobahőmérsékletű vajat két sütőpapír (vagy fólia) közt tésztamódra kinyújtjuk és karácsonyi sütőformákkal szíveket vagy csillagokat szúrunk ki belőle, aztán visszatesszük a vajszíveket a hűtőbe. Így advent idején vagy karácsony reggelén még a vaj is ünnepibe öltözhet.

Találunk még pralinérecepteket, karácsonyi aprósütirecepteket, apró édesség-tippeket, tortákat, egészen a pizza-focaccia receptekig.

Szokás még, hogy advent idején a vajas cég standot állít fel a bevásárlóközpontban, ahol vajból kisebb-nagyobb figurákat készítenek a szemünk láttára, melyeket meg lehet vásárolni és ötlettelen rokonaink meglephetnek bennünket egy-egy vajmikulással vagy -tehénnel.

A különböző régiók némi versengés keretében szeretik az ellenkezőjét bizonygatni, pedig jobb lenne egyszerűen belátni: olyan, hogy "svájci konyha" igazából nem létezik. Van egy-két specialitás, ami egyedi, esetleg még finom is, de ezek ismertetésére nagyjából elég is lesz ez a blogbejegyzés (vagy még egy).

Első állomásunk természetesen a sajt, azaz a raclette. Dél-Svájcból, Wallis kanton hegyvidékeiből származik ez az étkezési forma vagy -szokás. Találóbb így hívni, mivel a sajt csak sajt marad, nem az benne a számottevő, hanem hogy hogyan.
Eredetileg fogtak egy nagy egész, kerek sajtot, félbevágták és a vágott oldalt elkezdték melegíteni, míg egy vastag réteg folyóssá nem vált. Ekkor ezt a nyúlós masszát lekaparták a tányérra, ahol főtt krumpli várta a sajtadagot. A felbukkanó szilárd sajtoldalt újból melegíteni kezdték és így tovább.

Régi, szűkös időben valószínűleg szerény volt a garnitúra, vagyis a sajt körítése, krumplin kívül esetleg zöldséget vagy hagymát ehettek hozzá. Manapság szinte minden svájci háztartásban megtalálható egy raclett sütő és bőven terítik az asztalt hozzá: ecetben eltett gombával, uborkával, gyöngyhagymával, friss hagymával, paradicsommal,  ki mit szeret: végtelen a sor. A szűkösebb időket feledve, sokan szeretik a sajtot megrakni mindenféle földi jóval, a változás ugyanis nem hagyta annyiban a raclette sütőt: a modernebb változatok egészen másképp néznek ki. és alkalmasak egy másfajta sütési módozatra. Sokféle létezik ezekből is: szögletes, köralakú, elektromos vagy teamécsessel, pasztával melegíthető, grillfunkciós vagy sem...4-8 személyes, kivehető ajtajú... Közös bennük, hogy az asztal közepére állítják, mindenki egy kis serpenyő-szerű lapátot, vagy lapát-szerű serpenyőt kap, amibe saját magának sütögetheti a finomságokat. Általában egy szelet, a lapát méretére vágott sajt kerül alulra, a sajtra szalámi, bacon, kolbászkarika, féldisznó stb. alkalmas húsféleség, esetleg friss hagyma karika, fűszer. Pár perc alatt megolvad a sajt, megsül a bacon, rákaparjuk-öntjük a főtt krumplira és rögtön pakolhatjuk is meg a lapátot, tolhatjuk be a sütőbe. Mire elfogyasztjuk a tányérunkon lévő adagot, készen is lesz a következő.

Ez a régi sütő design-változata: egy tehén fejét formázza.

Ez pedig az új sütési változatra formatervezett ultramodern cucc.

Szokássá vált még a zöldségek, vékony hússzeletek egyidejű grillezése is az arra alkalmas sütők tetején.

A régi, hegyi földművesek szerény vacsorája mára társasági eseménnyé nőtte ki magát: közkedvelt vendégváró, mivel nem kell főzni és együtt lehet az asztaltársaság, beszélgethet, a háziasszony nem a konyhából kiabál át a nappaliba, nem kell várni az ebédre és nem esik össze a szufflé,  nem hűl ki a pecsenye, ha a vendégek késnek....

A hagyományos kellékek: bélelt textilzsák a héjában főtt krumpli melegentartásához, kis 3 ágú villa a krumpli meghámozásához, a sütő berendezés és speciális tányér. A raclette sajt pedig nem akármilyen sajt, hanem kifejezetten raclette-sajt, megfelelő kozisztenciával és ízzel.

* * *

Második, vagy inkább egy "magasföldszint" a következő emelet előtt a fondue. A fondue is hasonlóképpen működik, mint a raclette: az asztal közepére kerül az ennivaló, körülülik, meleg és sajtos. A hagyományos fondue egy előre elkészített sajtkeverék-öntet, amit a háziasszony forrón, spéci edényben előhoz a konyhából és az asztal közepére helyezett állványra állít. Alul teamécses vagy paszta ég, melegen tartja a sajtszószt. Az éhes nép pedig hosszú villára főtt krumpli vagy nyers kenyér kockákat szúr, a villával így párszor megkeveri a sajtszószt, kiemeli és szájába teszi. A sajtszósz készülhet saját recept szerint, ízlés szerinti vagy készen kapható sajtkeverékből, melyek legkevesebb 2 féle sajtot tartalmaznak: egyik az ízért, másik a folyósságért, textúráért "felelős". Fokhagyma és fehérbor kötelező hozzávaló. (belekeverve) Erős feketeteát fogyasztanak hozzá.

Másik változata a fondue chinoise, ami nem sajtszósz, hanem tulajdonképpen mint egy húsleves alaplé, amibe a villára szúrt vékony, felgöngyölt hússzeleteket mártanak.

Vagy persze csoki fondue: csokiszószba gyümölcs.

* * *

Következő tányérunkon legyen mundjuk röszti. A röszti is ízlés szerinti változatban készíthető, de alapvetően reszelt krumpli egy serpenyőben tömörre sütve. Alá szokás dinsztelni húsos szalonna kockákat, hagymát. Lassan kell sütni, a serpenyőben egy másik tányér segítségével meg kell forgatni, só, bors, stb.. Kínálják köretként pl. a zürichi aprópecsenyéhez, de hagyományos része az úgynevezett "Buure Z'morge"-nak is, vagyis a parasztreggelinek. Néhol az útszélén tábla reklámozza, hogy a közeli tanyán vasárnap be lehet térni egy ilyen parasztreggelire. Ha lehet, ne hagyjuk ki; autentikus és finom élmény.

* * *

És akkor nagyjából ennyi is volt a svájci konyha... na jó, nem teljesen: léteznek olyan ínycsiklandó finomságok, mint a Bündeni diótorta, a kanton jelképével díszítve, vagy a szintén bündeni árpaleves, ami egy sűrű, laktató és finom zöldségleves árpával. Vagy pl. a baseli lisztleves. (tényleg)

Szintén Wallisból származik -mint a raclette- a waadtländer saucisson, ami egy téliszalámi vastagságú húskészítmény, melyet meg kell főzni forróvízben, tálaláskor min. 1 cm vastag szeletekre vágni. Vigyázat, spriccel, mint a hurka!

Természetesen sok finomságot lehet kapni, jókat lehet enni, most van szezonja pl. a Hirspfeffer-nek, ami olyan....szarvas pörkölt vagy -tokány, Spätzle azaz nokedli illik hozzá. De igazából nem hagy olyan mély nyomot a Svájcban tett gasztronómiai utazás, mint az ország egyéb turisztikai élményei.

Először egy kis sport, majd onnan visszacsatolunk az eredeti témára, jó?

Megtért a hűtlen fiú: épp most, okt.30-nov.7 között zajlik Baselben a Davidoff Swiss Indoors tenisztorna, méghozzá a 40 éves jubileumi és Roger Federer épp iskolázza a többieket; gond nélkül bejutott a negyedddöntőbe. Egyszer szeretném őt élőben látni játszani, de ez egyelőre még várat magára a borsos jegyárak okán. Múlt héten itt járt a szomszéd faluban, de jó svájci szokás szerint itt minden programról , érdekes eseményről csak utólag értesül az ember. Aztán csodálkoznak, hogy alig van érdeklődő a rendezvényeken. Mindenhol csipet-csapatnyi a "tomboló tömeg".
Egyébként Federer honlapja megújult, megszépült. Nem tudni, milyen alkalomból, de örülünk. Baselben van egy hotel, amely főbejárata előtt van egy kis "Walk of Fame": egy-egy járólapnyi emlékművet kaptak-kapnak "Ehrespalebärglemer" hírességek, azaz, akit "Spaleberg díszpolgárává" avatnak, mint pl. Federer, Arthur Cohen, Jeannot Tinguely, Jacques Herzog vagy Pierre de Meuron.
A Spaleberg Basel óvárosának egy kerülete, egy sajátos hangulatú, sármos, hagyománytisztelő "domboldal", különlegesen szép, történelmi utcákkal illetve a középkori városkapuval.

 Magáról a városról majd valamikor máskor bővebben, most csak hadd jegyezzem még meg, hogy ez a kapu a 14. században épült, valamint hogy épp most van a Basler Messe, azaz a baseli vásár, ami szintén nagyon régi: több, mint 400 éves hagyományra tekint vissza.

Na, még ami sport: nem mindenkinek volt tegnap olyan gömbölyű a labda, mint Federernek. A baseli futballcsapat végleg kilabdázta magát a Bajnokok Ligájából a tegnapi vereséggel a Róma ellen. Igazából itt is érvényes a magyar focira tett megjegyzésem: fiúk, ha nem megy, nem kell ezt erőltetni. Le kell venni azt a mezt, kiengedni a labdából a luftot és szépen hazamenni. A pénzt meg el tudjuk költeni másra...

És akkor végre az ovo.

A svájciak 99%-a ismeri, a legkedveltebb 20 márka közé tartozik már évtizedek óta és manapság a világ 100 országában fogyasztják. Talán Magyarországon is -régebben- , de én még ott sosem láttam.

Az Ovomaltine.

A történet 1865-ben kezdődött, amikor egy berni gyógyszerész (és sárkányfűárus), Dr. Georg Wander lázasan kereste a választ az akkori népbetegségre, az alultápláltságra. Elsőként sikerült egy különleges vákumeljárással egy már 2000 év óta használt és nagyra tartott gabonából valami csodásat előállítania: árpából malátakivonatot. Méghozzá egy speciális formában.
Georg sajnos meghalt és fia, Albert -szintén zenész kémikus- fejlesztette tovább a cuccot, ami a mai formulának is alapja. Addig keverte-kavarta a masszát, míg 1904-ben került piacra az első Ovomaltine italpor.
Eredetlieg ugye csaknem orvosság-számba ment a csodaszer: a patikájukban lehetett kapni és elsősorban az alultáplált gyerekek nővekedését, fejlődését elősegítő tápszerként tekintettek rá.
A malátához hozzáadtak többféle, hasonlóan hasznos és tápláló adalékot, mint pl. tojást, vagy kakaót, ami sok vitamint és magnéziumot tartalmaz, ezen kívül finomabb is lett tőle a receptúra, valamint az egészet tejjel kellett elkeverni, hogy fogyasztható ital legyen belőle.
Hamar felfedezte magának sok egyéb korosztály is és már nem csak a gyerekek fogyasztották. Az Ovomaltine elindult diadalútjára.
Többek között a sportolók kedvencévé is vált, mivel nagyon sokféle vitamint és nyomelemet tartalmazott. Ennek nyomán a Wander cég az elsők között kezdte el támogatni a sportot és már a hetvenes évektől kezdve hivatalos támogatója az Olimpiai Csapatnak is.
1906-tól, mindössze két évvel a debütálás után már Olaszországban és Angliában is kapkodták a csodaszert (direktértékesítés a raktárból...)
1913-ban megnyílt az első külföldi gyártó üzem Kings Langley-ben
1927-ben Bernből Neuenegg-be, egy nagyobb gyárba költöztek,
1931-ben pedig meghódították a vendéglátást is: az adagonként csomagolt, praktikus, jól felszolgálható italpor végképp közkedveltté vált, mind a mai napig szinte minden kávézóban, étteremben rendelhetünk a pincérnél, az önkiszolgáló éttermekben pedig tasakokban áll hegyben a kávégép mellett, ahonnan forró vagy hideg tejet csapolhatunk hozzá.

1937-ben tettek egy lépést a jövő felé: az italpor alapját képező receptet mostmár energia-szelet formában is fogyaszthatták kicsik és nagyok, a mai napig kapható. Ebben az évben már Amerikában és Ázsiában is marketingolnak ezerrel.
Mivel akárcsak a magyar, a svájci foci is jelen volt még akkoriban ('50-es, '60-as évek) a foci vb-ken és -eb-ken, a sportolókkal együtt utazta  be a világot az Ovomaltine. Nagyon sok külföldi futballsztár megismerkedett az itallal és meg is kedvelték, köztük Pelé is.

Az évek folyamán így alakult az italpor csomagolása, megtartva a narancssárga, feltűnő és egyedi színvilágot.

Az első italpor piacra dobása óta megjelent számos más, új termék: pilótakeksz-szerű, összetapasztott keksz; kenyérre kenhető massza, mint a Nutella, táblás csoki (újdonság az étcsokis változat), pálcikás jégkrém, húsvéti nyuszi,  húsvéti tojás, aprócsoki, rögtön fogyasztható palackos tejital satöbbi.
Tényleg mindeki ismeri, minden gyerek szereti és egészséges.

2004-ben 100. születésnapját ünnepelte az Ovomaltine és ennek, valamint a dinamikus jövőképnek megfelelve klassz reklámokat készítettek gyerekekkel, akik manapság sportolnak, azzal a szlogennel, hogy pl. az Ovo segítségével majd részt vegy a gyerek a 2018-as foci vb-n...ha addig is szorgalmasan fogyasztja.

2008-ban 25 millió frank beruházással felújították és kibővítették a Neuenegg-i gyárat, ahol az Ovo-n kívül más termékeket is gyárt a Wander egész Európa részére: pl. a Caotinát (a legfinomabb, ínyenc kakaó ital-por fehér csoki, tejcsoki és étcsoki ízekben) vagy pl. az isostar sportitalt.

Ehhez képest Milka csokit alig lehet kapni, úgy kell vadászni...

A Wander cég "több lábon áll", fentiekből is kiderül: gyártanak illetve forgalmaznak ínyenc kategóriás termékeket, mint a Caotina vagy eredeti angol Twinings tea, vagy teljesen más célcsoportnak különböző fogyókúrás italporokat, de egyértelműen az Ovomaltine a cég nevezetessége, bárhol, bármikor, bárkinek....

A két nagy multi, a Coop és a Migros is előrukkolt saját Family Card-jukkal. Jellemző megint a minőség és megjelenés, meg az egész egyátalán:
A Migros szövetkezeti formában működik, bárki lehet pártoló tag már egyszeri 10 frank befizetésével, ami eddig csekély kedvezménnyel járt. Most azonban levélben küldtek -szerintem- minden szövetkezeti tagnak egy a levélpapírról leválasztható, majdhogynem matricaszerű, utálom-narancssárga kis kártyát, amin még vonalkód sincsen, elég felmutatni és a kasszáscsaj biccent, hogy tudomásulvette: nekünk is van ilyenünk. Ezzel szeptember-október hónapokban például minden szerdán az áruházlánc összes boltjában, szaküzleteiben (sportbolt, elektronika, lakberendezés,étterem, stb) 10%-os kedvezményt kaptunk. A weboldalukon szinte semmi info nincs a kártyáról vagy hogy mi lesz vele a jövőben.

Ezzel szemben a Coop hirdetésben adta a fogyasztók tudtára, hogy ő is elindította családi programját, lehet jelentkezni ingyenesen az interneten vagy bármelyik ügyfélszolgálatuknál.
Ezt el is intéztem még mielőtt elindultunk volna Magyarországra.
Aztán kaptunk egy majdnem A3 méretű szép, színes kartondobozt, benne két  külön, névreszóló plasztikkártya: egyik oldalán az új Family Card van nyomtatva, a másik oldalán a régi, hagyományos pontgyűjtő SuperCard. A csomagban egy vastag akciós kuponfüzet, ami hónapokig érvényes, egy nagy erős bevásárlószatyor a promóció színeiben és mintájával, matricák a gyerekeknek, érme a bevásárlókocsihoz és 1-1 mintapéldány két családi folyóiratból, akciós előfizetési ajánlattal. Minden hónapban szavazni lehet, hogy mire legyen kedvezmény, stb...

Nem csak közhiedelem, hanem számos példa utal arra, hogy a Migros a "jugók és nyugdíjas vasutasok" üzletlánca, a Coop meg igényesebb, nem kicsit. Régen még érvényes volt az, hogy a Migros olcsóbb, mint a Coop, de mára a Migros is ugyanannyiba kerül, csak éppen a látszat és az érzés kedvéért megtartották ezt az olcsó, igénytelen kinézetet, hogy az emberek továbbra is azt gondolják, "nem kell nekem a flancos, drága, megyek inkább a Migros-ba" mert ott minden olcsóbb...
 

Érdekességképpen, vagy azok számára, akik áttelepülni készülnek  vagy már itt vannak és minden infó hasznos, jól jön, íme a nagyobb kereskedelmi láncok aktuális akciói, hogy kicsit képbe kerüljünk a svájci árakkal. Mi mennyibe kerül, mennyiből lehet itt havonta kijönni, háztartást vezetni.

coop
migros
denner
lidl
aldi
volg

Az első három az igazi multi az országban és megfigyelhető, hogy nagyon sok a saját márka. A Coop és a Migros is hatalmassá nőtte ki magát: saját csokigyár, húsfeldolgozó üzem, kozmetikai ágazat, stb. tartozik a konszernhez. Mindkét multinál általában 2-3-4 árkategória van:

1. a legolcsóbb saját márka, ez a spórolós kategória (a Coopnál fehér-rózsaszín "Prix Garantie" / a Migros-nál zöld-fehér "M-Budget")
2. a "normál" saját márka. Ez egy kicsit drágább, szinte biztosan ugyanaz gyártja, mint az olcsó terméket, egy picit jobb, finomabb minőségben.
3. prémium kategória ínyenceknek, pénzesebbeknek, kényesebbeknek.
4. Bio élelmiszerek, bio pamut ruhaneműk.

Az 1. pontnál feltüntetett kategória olyan, mint a "Tesco Margarin", azzal a különbséggel, hogy itt Svájcban ez a termékskála is elfogadható minőségű. Ezek folyamatosan alacsony áron beszerezhetőek, mint már említettem, ennél olcsóbb már nem lesz, tehát nem kerülnek bele a heti akciókba.
Márkatermékeket, vagy pl. német vagy egyéb külföldi dolgokat (Nutella, Persil, Dove, Barilla, Carte d'Or, Uncle Ben's, stb.) a MIGROS szinte egyátalán nem árul, csak svájci, azon belül is leginkább saját termékeket; a Coop és a Denner viszont igen.
Még érdemes megemlíteni, hogy nemrégiben a MIGROS felvásárolta a dennert, de nem olvasztotta be teljesen a konszernbe, megmaradt a kínálat és a cég arculata, logója.

A Coop és a Migros bocsát ki pontgyűjtő kártyát, ha már van svájci lakcímed, érdemes kiváltani ezeket az ingyenes kártyákat. Kedvezményekre jogosítanak illetve pl. a Coopnál néha fizetni is lehet az összegyűjtött pontokkal (Coop Cityben nemélemiszert -tehát ruhát, iparcikket-mindig lehet pontokkal fizetni, élelmiszert a szupermarketekben csak akciók alkalmával, meghatározott termékcsoportokra)
A Migros negyedévente küld egy kimutatást a pontgyűjtésről, levásárolható kuponokkal.
Kicsinyesnek tűnhet a kuponokkal, kódokkal, kártyákkal való szöszölés, de jó példa: a férjem pl. épp ma fogja megvenni így 40%-kal olcsóbban (pár ezer forint...) a 8 liter Castrol teljesen szintetikus motorolajat az autónkba, plusz egy kuponnal 10-szeres pontot kap a vásárlásért, amivel ugye később fizethetünk, tehát pénzre váltható, illetve van ajéndékkatalógus, ahol pontokért lehet ajándékot választani, mint pl. a Shell Smart pontoknál.
 

Amióta itt vagyok Svájcban, az az érzésem, hogy az itteniek egyik legfontosabb lételeme a tradíció. Igaz, Magyarországon is létezik a "Vásárolj magyar árut!" mozgalom, néha iparkodnak is a termelők és a kereskedelmi láncok, de nem annyi elhivatottsággal, mint itt.

Magyarországon -is- annyi, de annyi nemzeti érték van, amit nagy becsben kellene tartani, de valószínűleg elsunnyadnak a hétköznapok gazdasági gondjai közt. Meg mondjuk már ugye eladták az egész ország iparát...mire is legyünk büszkék...sehol, egyik nagymúltú gyár vezetősége nem beszél már magyarul.

Svájcban fogalom a nemzeti termék, reklámokban is kihangsúlyozzák, hogy Svájci Krumpli, Svájci almalé...kultikus cikkekké turbózzák a legalapvetőbb élelmiszert, terméket. És sok terméknek külön nemzeti weboldala is van, valamint ágazati szövetségek, érdekképviseletek működnek.

Néhány példa:

swissmilk.ch - minden, ami tej. A legjobbak a TV reklámok...
kartoffel.ch - A krumpli és ami belőle lehet. Az áruházakban általában zöld jelzésű a "festkochend", azaz a kötöttebb állagú és kék a "mähligkochend", vagyis a széteső krumpli. Egyik fajta sokkal alkalmasabb és jobb krumplipürének, gnocchinak, míg a másik inkább majonézes vagy petrezselymes krumplinak.
apfelsaft.ch - Alma és almalé.
schweizerfleisch.ch - A nyitólapon nagyban látható "krinolin" vagy "szafaládé" is egy nemzeti étel, itt cervelats-nak hívják. Szinte mindig minden svájci hűtőszekrényben lapul belőle néhány pár, akárcsak egy darabka Gruyère vagy Emmenthaler sajt. A cervelats-ból készítenek hideg salátát (Wurstsalat) vagy hidegen is nagyon finom csak úgy, kenyérrel, de sokan szeretik nyárson megsütve, így a kirándulások kötelező menetfelszerelése.
chocosuisse.ch - Svájci csokigyártók szövetsége. (a csokiról majd szeretnék külön bejegyzést írni)
kaese-schweiz.com - Minden, ami sajt. Rögtön a kezdőlapon egy nagyon szép márkatérkép vetül elénk: bemutatja, hogy melyik sajt kb. hogy néz ki stilizáltan és melyik régióból származik. A sajtokra klikkelve megtudhatunk róluk többet is.
Az én kedvenceim az emmentáli, az Appenzeller és a Tete-de-Moine. Ez utóbbit érdekesen, kör alakban vágják egy speciális gyaluval, ettől nagyon szép sajtrózsák keletkeznek. Most vettem csak észre, hogy azért néhány fajtát kihagytak...pl. a Luzerni tejszínes puhasajtot...