A Svájci légierő megalakulásának 100., a Patrouille Suisse alapításának 50. valamint a PC-7 alakulat létrejöttének 25. évfordulója alkalmából hatalmas légiparádé és kiállítás lesz 4 napon (2 hétvégén) át Payernben.

Az időpontok: augusztus 30-31. illetve szeptember 6-7. Mindennap más és más attrakció várja az érdeklődőket, jegyek válthatók csak akár 1-1 tetszőleges napra, vagy 1 hétvégére, vagy minen egyéb variávióban.

További információ az air14 honlapon.

Autóval érkező látogatóknak külön érdekes információ, hogy ha az autóban legalább 4 utas érkezik a rendezvényre, akkor a parkolás ingyenes, ha 4-nél kevesebb, akkor 10,-frank a parkolási díj egész napra.

Svájcban gyönyörű tavak bújnak meg a hegyek meg völgyek között; a wikipédia szerint egész pontosan 1'484 darab.

A nagyobbak hajózhatók is és erre most nagyon jó alkalom kínálkozik: aki rendelkezik COOP Supercard-dal, most mindössze 200 pontért (ami "beváltási értéken" gyakorlatilag 2 frank) válthat a neten egy 11 kuponból álló kedvezménycsomagot, mellyel 11 hajókirándulásra vásárolhat nagyon kedvezményes napijegyeket.

1 kuponnal 1 felnőtt válthat kedvezményes napijegyet, kupononként (felnőttenként) 1-2 16 éven aluli gyermek ingyen utazik vele.

A hajókirándulások:

- Genfi-tó
- Vierwaldstätter-tó (Luzern)
- Biel-tó, Aare und Három-tó hajókirándulás
- Neuenburger- Murteni-tó
- Hallwiler-tó
- Luganoi-tó
- Rajna Basel – Rheinfelden
- Thun- und Brienzer-tó
- Bodeni-tó
- Greifen-tó
- Waleni-tó

Ezt nem kéne ide írnom...de én úgy láttam, hogy a kuponokon nincsen semmi egyedi azonosító, vonalkód vagy ilyesmi, tehát talán az is járható út, hogy csak egyszer 200 pontért veszi meg az ember, de ki lehet nyomtatni többször is. Lehet, de nem biztos.

Tehát megveszed, kinyomtatod és a kasszánál fizetéskor ilyen speciális, kedvezményes jegyet kérsz és átadod a kupont. Ha valakinek nincs Supercardja, de szeretne hajókázni, írjon és veszek neki szívesen kupont.

Részletek a Coop honlapján.

Kupon rendelhető 2014. augusztus 10-ig és a hajószezon végéig használhatók fel.

Alig egy hete épp azt mondtam Velencében, hogy a függővasút sínpályája pont olyan, mint egy Alien-lény gerince Giger tollából, másnap meg olvastam, hogy meghalt.

Hans-Ruedi Giger 74 éves korában hunyt el, egy balesetben szenvedett sérüléseit csak 1-2 nappal élte túl.

1979-ben Oscar-díjat kapott az Alien (magyarul azt hiszem a Nyolcadik utas a Halál) című film szörnyének megalkotásáért. Később is ezen a vonalon maradt: szörnyeket, erőszakkal és brutalitással töltött sci-fi alakokat, alakzatokat hozott létre íróasztalán.

Legutolsó munkáinak egyike a Prometheus filmben láthatóak.

Bár évtizedek óta Zürichben élt, a munkásságát kiállító gyűjtemény Gruyerben, Fribourg kantonban tekinthető meg. (Gruyere szép kirándulás akkor is, ha a gyűjteményt nem nézzük meg.)

Itt.

A bázis a Brienz-tó partján, Brienz településhez tartozó Aaregg kempingben volt.

Kirándulások innen:

• St. Beatus cseppkőbarlangok
• Lauterbrunnen
• Interlaken
• Trümmelbachfälle
• Jungfraujoch
• Aareschlucht (itt már korábban voltunk, most nem)
• Freilichtmuseum Ballenberg (itt is korábban voltunk)
• Meiringen-Hasliberg (itt még nem voltunk)
• Brienzer Rothorn (itt is korábban voltunk)

Majd kiegészítem kis élménybeszámolóval...ha egyszer megint lesz időm. És jön majd egy újabb népszavazás is, meg infó a nyugdíjrendszer 2. oszlopáról.

U.I.: Szerencsére locsolkodás nem volt!

A Svájci Szállodaszövetség (hotelleriesuisse.ch) szervezésében idén március 30-án nyílt napot rendeznek számos svájci hotelben.

Ezen a napon 11:00-17:00 óra között bárki bepillanthat a rusztikus hegyi szállodák vagy akár luxushotelek kulisszái mögé. Programokat szerveznek a látogatóknak, melynek során az érdeklődők bejárhatják a háttérországot: nem csak a szobákat, lakosztályokat, de a konyhákat, pékséget, mosodát, vegytisztítót, kiszolgáló részlegeket is.

A bátrabbak ki is próbálhatják magukat a szállodás szakma különböző sportágaiban: hogyan terítik fehér kesztyűben az asztalokat egy gálavacsorához, hogy működik a professzionális gőzölős vasalópult, mi minden található és mi mire való a szobaasszony szervízkocsiján, szabad ágyneműt cserélni, asztali virágdíszt készíteni; kulisszatitkok, háttérinformációk, standardek; mi minden szükséges ahhoz, hogy mindig minden a helyén legyen, rendelkezésre álljon, anélkül, hogy a vendég az érte tett erőfeszítésekből bármit is észrevenne - természetesen a végeredményen, a kiszolgáláson kívül.

A primer célközönség a szakma iránt érdeklődő pályaválasztók, szüleik, (szakmai) tanárok; de rajtuk kívül szívesen látnak minden érdeklődőt. Bejelentkezés nem szükséges, részvétel díjtalan.

Az akcióról, a résztvevő szállodákról és minden egyéb kapcsolódó témáról a rendezvény honlapja nyújt további felvilágosítást: pleasedisturb.ch

Életképek a tavalyi nyílt napról.

Svájcban három nagy, családi, tradicionális -mondjuk Svájcban minden tradicionális, ami azt jelenti, hogy félnek a változásoktól- kekszgyár működik több kisebb, meg a Coop és Migros saját gyáraik mellett: a HUG, a Wernli és a Kambly.

Mindegyik nagyon finom kekszféléket készít, mindháromnál van Fabrikladen azaz közvetlenül a gyár mellett saját bolt, ahol lehet venni a termékekből.

Kambly
Ő az én kedvencem. Lehet kapni a kereskedelmi forgalomban is, de nem a teljes választékot, csak amit a szupermarket-lánc berendel és árulni akar. A Fabrikladenben viszont hosszú polcok között sétálhatunk és korlátozás nélkül lehet csemegézni, próbálgatni az isteni csokis meg kevésbé csokis, édes vagy éppen sós süteményekből. Van egy kis kiállítás is a sütés illetve cég történetéről és nagyon büszkék arra, hogy szinte minden lehetséges alapanyagot a közeli régióból szereznek be, az Emmen folyó völgyéből. (vö. Emmenthal - emmentáli sajt)
Vasárnap is nyitva vannak, tehát ha már nagyon nem tud az ember mit kezdeni egy borús vasárnap délután, jó kis kirándulás: keresztülautózni az Emmenthalon, nasi, van szép kávézó is a polcok mellett és persze otthonra is vásárolhatunk egy kis raktárkészletet a mennyei jóból. Alkalmanként lehet jelentkezni kézműves sütésre, ahol egy Kambly-szakember vezetésével mi magunk is készíthetünk nyalánkságokat, vagy épp gyerekek részére szerveznek süti-készítést.

A honlapon látható még egy bejárható Kambly-túra útvonal, amihez letölthető túravezető-alkalmazás is van; bebarangolhatjuk a vidéket, ahonnan a felhasznált alapanyagok származnak.
A másik attrackió a Kambly-vonat, szépen kamblyra dekorálva elszállít bennünket Trübschachenbe, ahol az egyik Fabrikkladen található. (a másik Lyssben van, lásd honlap)

Tulajdonképpen össze is lehet kötni a kettőt, mert lehet úgy kanyarodni, hogy útba essen a

HUG
Ez is nagy hanyományokkal rendelkező kekszgyár, jelenleg a családból két fiútestvér vezeti az üzemet, a csomagolásokon rajta van a portréjuk (grafika). Míg a Kambly termékei inkább csokisak, csábítóak, addig a HUG kekszei közt sok teljes kiőrlésű gabona-kekszet találunk (Dar-Vida termékcsoport), csokis szinte egyátalán nincs, elvétve 1-2 fajta; karácsony idején pedig ontják magukból az ánizsos, mézes, szegfűszeges, meg ilyen-olyan, tipikus karácsonyi ízeket.
A Dar-Vidáról érdemes megjegyezni, hogy mikor Puskás az Arany-csapattal 1954-ben 3-2-re vesztett a foci VB döntőjében Bernben, az időt és játék állását jelző óratornyon is volt már Dar-vida reklám. (a képen bal oldalt: "Dar-vida, a sportolók reggelije")
Csokis igazán akkor lett a termékpaletta, mikor 2008-ban a HUG család átvette a Wernli gyárat. A Wernli termékei inkább a Kamblyra hajaznak: igazi csábító finomságok, nápolyi félék, keksz csokibevonattal, variációk száz témára...
A HUG-nak is van két Fabrikladen-je, bár nem olyan impozáns, mint a Kambly-é. Willisauban nincs kávézó, se kiállítás, csak a kis bolt, de itt is lehet mindenből próbálgatni, kóstolgatni. Van gyűjtőkártyájuk, ha az ember összegyűjt kellő mennyiségű kis pecsétet, kap egy zacskó kekszet ingyen. A másik boltban, Maltersben még nem voltunk, nem tudom, milyen.

Wernli
Mint említettem: pár évvel ezelőtt felvásárolta őket a HUG, ám a márkanevet okosan meghagyták (tudod, a tradíció). Ahogy a Győri Keksznek a Pilóta vagy a Vaníliás karika, úgy a Wernlinek a JURA-Waffel a nagy slágere. Egyszerű kakaós nápolyi, bevonat nélkül, könnyú, puha, mégis "hallod" és isteni finom. Kapható normál kakaós vagy keserűcsokis változatban. De számtalan termékük van, egyik finomabb, mint a másik.

2013. október 19. és 2014. április 6. között tekinthető meg Baselben (hol máshol...?) egy kiállítás, ami MM rajongóknak kötelező.

Több, mint 700 használati- és egyéb emléktárgyat mutat be időszaki kiállításán a baseli Játékmúzeum (Spielzeug Welten Museum Basel, nem összekeverendő a Spielzeugmuseum Riehennel). A kiállítás anyaga Ted Stampfer magángyűjteményéből származik, mely a legnagyobbnak, leggazdagabbnak számít Európában.

Az 1926. június 1-én Norma Jeane Bakerként született filmcsillagot egy eddig nem túl sokat árnyalt perspektívából igyekszik bemutatni a gyűjtemény: milyen volt Marilyn Monroe, az ember, az egyszerű nő; mi volt a csillogás, siker és megközelíthetetlen dívaság túlfelén, az érem másik oldalán; az egyszerű hétköznapokban, ha egyátalán voltak ilyenek.

Erre jártunk a 10 nap szabadság alatt. (Képek esetleg később.)

Tehát abban a sarokban, "keleten", ahol Svájc Ausztriával, Lichtensteinnel és Olaszországgal találkozik. Egyik nap a lilával jelölt útvonalat tettük meg.

Bad Ragaz - Landquart - Klosters - Vereina autóvonat - Zernez - Sankt Moritz - Silvaplana tó - Savognin - Chur és vissza Bad Ragaz. Kb. 4-5,5 óra körút, forgalomtól és a bámészkodás hosszától függően.

Ezen a második képen nem vette be a rendszer az autóvonatot, ami átrepít a hegy gyomrán át: valójában az egyenes, szaggatott vonal mentén utaztunk a jobb középen, nem pedig Davoson keresztül. (azt a múltkor tettük.)

Immár harmadik évadját éli a svájci parlament lézershow-ja.

Október 18. és december 1. között minden este ámulatba ejtő látni- és hallanivalóra intiválnak az alkotók a berni Bundeshaus előtti "Kossuth-térre":a homlokzatra vetítenek színpompás animációkat, Helvetia és Tell Vilmos köré szőtt legendákat, zenei kísérettel.

Némi ízelítő a youtube-ról.

Bonus-track: ha szembenállunk a Bundeshaussal, akkor bal oldalon található a Svájci Nemzeti Bank és állítólag a két épület előtti flaszter meg spriccelő kis szökőkutak alatt van az ország hatalmas arany- és miegymás tartaléka...

Maradjunk annyiban, hogy "Nadrágemelintés".

A Hoselupf egy másik szó Svájc nemzeti sportjának elnevezésére, ami hivatalosan a Schwingen. (nem keverendő össze a szvingerrel)
A sport maga -az én laikus szememnek- egy olyan birkózás-cselgáncs féle testi érintkezés, több menetben, körkapcsolásban, keresztben kieséses rítus szerint. Fürészporral terített küzdőtéren folyik a bírkózás, teljes öltözetben: póló vagy havasi gyopárka mintás, népies ing, hosszú nadrág és erre húzzák rá a zsákszerűnek tetsző rövid nadrágot, aminél fogva tartja egymást a két küzdő fél (ott keresnek fogást a másikon és húzzák a nadrágjánál fogva, innen a Hoselupf elnevezés) Egy-egy küzdelem alig néhány perces, kétvállra fektetéssel ér véget.

Tegnap volt az ünnepélyes, hivatalos megnyitója és első eseménynapja az idei, 2013-as Országos, államszövetségi Schwinger-bajnokságnak (Eidgenössisches Schwing- und Aelplerfest). Az országos megmérettetést 3 évente rendezik meg, legutóbb 2010-ben egy akkor 20 éves fiatal meglepetés, Kilian Wenger lett a Schwingerkönig (a Birkózók Királya). Ő akkor egy érdekes rekordot állított be: előtte 30 évvel ezelőtt sikerült az, amit ő is elért: hogy 8 küzdelemből 8-at megnyert és így vonult a döntöbe, ahol szintén nyert.

Most egyébként nem áll ennyire jól, ha jól hallottam a hírekben, már el is szállt a reális esélye a címvédésre. Eddig a legeredményesebb Király Jörg Abdelhalden volt, összesen háromszor volt győztes Schwingerkönig. Jörg egyébként nem csak a fő számban aratott már sikereket, hanem a melléksportágakban is, úgy mint Hornussen a vagy Steinstossen.

Az esemény mindig máshol kerül megrendezésre, idén Burgdorfban, ami az Emmentáli sajt szép hazájában helyezkedik el, az Emmen folyó völgyében. A térképen épp egy gondolatnyit balra és lentebb az ország közepénél, Bern kantonban.

A bajnokság vasárnap estig tart, a fődíj a dicsőségen kívül pedig Ő. Egy nagyon sok pénzt érő tenyészbika.

Némi szünet után most visszatértem, elég sűrű 1 hét áll mögöttem, többek között ilyen dolgok "jöttek közbe":

• Április utolsó hétvégéjén Grenchen kis repterén (Solothurn kanton) rendezték meg az évi rendes helikopter találkozót. A kiállított helikopterek többek között: a katonaság szeme fénye, a Super Puma; vasárnap hajmeresztő mutatványokat mutatatott be a fejünk fölött, volt még Eurokopter, stb.
  A képeken nem látom, pedig ő is ott volt: Sigi Schwarz és a Red Bull helikoptere. A hivatalos képeken azt a gépet sem látom, amivel mi repültünk (valami újféle Eurocopter), ugyanis a repülős napokon általában szokott lenni "reptetés", azaz be lehet fizetni egy kis sétarepülésre és hát igen. Ha már ott vagyunk. Akkor repültünk egyet.
  
  
• Szóval ez volt vasárnap, aztán pár nap múlva, a hét közepén végre sikerült szerezni tiszteletjegyet a Baselworld Óra- és ékszerkiállításra. A Baselworld a maga nemében és méreteit tekintve is teljesen egyedülálló: a legnevesebb óra- és ékszergyártók találkozója, a luxustól a divatékszerig - a Rolextől a Hublot-on át az Esprit vagy Puma modellekig. A kiállítás hivatalos kiadványa elektronikus változatban is elérhető, szó esik benne Roger Federer és a Rolex együttműködéséről, valamint megszólalnak a leghíresebb márkák képviselői. Idén Johann Schneider-Amman, gazdasági-iparminiszter nyitotta meg a kiállítást. Jellemző adat, hogy a kiállítás ideje alatt játszott Basel (FCB) itthon a Chelsea ellen és alig találtak valahol hotelt az angoloknak, mert legalább 50 km-es körzetben már jó előre az összes hotelszoba foglalt ilyenkor.
  A kiállítás elnevezése egyébként tökéletes: Basel amúgy is elvarázsol, imádom, és a "kis ékszerdoboz" - a gyémántok, rubinok világa város a városban - egy külön világ a világban. A vásárváros amúgy is hatalmas csarnoképületeiben vannak felépítve a "standok", melyek valójában finomstílusú luxusszalonok; többnyire kétszintesek, süppedő szőnyeggel, neobarokk, álomszép ülőbútorokkal. A hivatalos honlap kisflmjén egy pillanatra látszik a Breitling standja a szemben lévő kiállító 1. emeletéről, fentről: a Breitling a látogatók feje fölé emelt egy kb. 10x2 méteres tengeri akváriumot, kisméretű macskacápákkal, óceáni halakkal...szóval hihetetlen az egész, egyszer az életben látni kell.
  
  
• Ugyancsak pár napra rá egy másik kiállítás: a hagyományos tavaszi BNV. BEA (csak óvatosan a linkkel, mert hangos) a rövidítése (az autópályáról a városba vezető úton is így van kiírva, orientálódjunk ennek megfelelően) és nemzeti iparcikk és mezőgazdagási vásár. A felvezető kisfilmben látható Bern néhány nevezetessége: az Óratorony (Zytglogge) és a Bundeshaus (Parlament) valamint további impressziók a belváros utcáiról.
  A BEÁ-n van kirakodóvásár mindenféle fittyfenével, a nagyépület szintjein bent vannak az iparcikk-standok (bútortól a gőzvasalóig, levesportól a lúdtalpbetétig minden), a kinti sátrakban pedig lovasbemutató, tehenek, kisállatsimogató, svájci kutyafajták bemutatója (appenzeller, berni pásztor, bernáthegyi), lehet nézni tojásból épp kikelő kismadarakat, egyszóval minden van.
  Belépődíjat lehet fizetni REKA-csekkel.(erről majd külön)
  
  
• Tervbe van véve még Baselben a Picasso kiállítás, de ez még a jövő zenéje...

Ma hajnali 4-kor a Morgestraich-hel elkezdődött az idei farsang Baselben. A múlt héten farsangoltak már Luzernben, meg országszerte több településen is, de az igazi, a hagyományos, az a baseli, "az év három legszebb napja", ahogyan ők hívják.

Farsang előestéjén, a koraesti órákban furcsa, izgalmas hangulatban van már a város, jóformán kihaltak az utcák, de itt-ott találkozni kerekeskocsit toló csoportokkal: ők  épp a festőművésztől hozzák el a hatalmas, 2-3 méter magas, egyedi, művészien megfestett "lámpást", lepellel letakarva, halkan, olyan "pssszzzzt-meglepetés" hangulatban.

Hajnalban is hasonló, izgalmas, várakozó hangulat lengi be a Rajna-parti belvárost, mint egy visszafojtott lélegzettel várja az utcákon összegyűlt tömeg, hogy pontban 4 órakor lekapcsolják a közvilágítást, hogy csak a szépen kivilágított lámpások látszódjanak (a közvetítésben 14:45 percnél) elhangozzon a parancsszó: "Morgestraich! Fertig! Marsch!" (amolyan felkészülni, vigyázz, kész rajt...vagyis mars!)

A lámpásokat ezen a felvonuláson csak a "furulyások" és az ütős hangszerek kísérik, kb. 12-15 tradicionális dallamot, indulót játszanak. A lámpásokon a kiválasztott témához kapcsolódó amolyan karikatúra-félék láthatók. A filmen kb. 15:25-nél mutatnak egy nagy fekete-fehér lámpást is, nagyon szép: Basel város címere látható rajta, azaz az püspöki pásztorbot kunkori vége, méghozzá feketén és balra hajló. Hasonló, de piros és jobbra kunkorodik Basel-Land címere. (ez olyan viszonylat, mint Budapest és Pest-megye)

A 3 nap programja tartalmaz kosztümös gyerekfelvonulást, traktoros-kocsis felvonulást, a kocsikról virágot, gyümölcsöt, édességet dobálnak a tömegnek, satöbbi...

A tévéközvetítésben a látható élményen kívül élvezhetjük még a baseli dialektust, ami nekem a legjobban tetszik.

A svájci turisztikai hivatal weboldalán mostantól elérhető néhány klassz alkalmazás, Androidra és iPhone-ra egyaránt.

A fő attrakció 8 nagyváros City Guide-ja: Bern, Basel, Genf, Lugano, Winterthur, Luzern, Lausanne ás Zürich külön-külön App-et kapott. Vagy én voltam béna és nem találtam nyelvi beállítási lehetőséget, vagy sajnos tényleg csak angol nyelven érhető el (egyelőre).

Az alkalmazás ellát bennünket várostérképpel, ajánl városnéző-körbeséta-útvonalakat, információkat a látnivalókról, közlekedésről, hotelekről és még sok egyébről, a teljesség igénye nélkül.

A városnéző alkalmazásokon kívűl elérhető még országos hóhelyzet- és időjárás-jelentés, valamint pl. rendezvény-ajánló.

A Longines-nál az idei év a 180 esztendős jubileum jegyében zajlik.

Ehhez kötődik egy exkluzív kvíz-nyereményjáték, melyen egy szép karóra a főnyeremény. Ennek kapcsán fel is kerestem az óramíves cég honlapját, ahol megint csak egy kellemes meglepetést találtam: be lehet jelentkezni gyárlátogatásra.

A látogatóközpont még szeptember 27-ig rekonstrukció miatt zárva tart, hogy azután megújult, szép belső terekkel fogadja az órák, stílus, szépség és precízitás csodálóit.

Addig is, bemelegítésként részt vehetünk a honlapon egy virtuális túrán.

A virtuális órakatalógusban megtudhatunk mindent a modellekről, sőt, egy remek képernyővédőt is letölthetünk, mely egy szép órafotót mutat, rajta a pontos idővel. Az én kedvenceim a Dolce Vita sorozat ezüst színű darabjai, minden változatban.

A Longines gyár, ahogy a legtöbb híres óramárka, Svájc francia részén, ezesetben észak-nyugaton  található, St-Imier-ben.

Tegnap fedeztem csak fel.

Letöltöttem a svájci posta egyik App-jét a táblagépemre és a legkézenfekvőbb, hasznos menüpontokon kívül találtam egy kellemes meglepetést. Egyelőre még csak két régióról vannak feltöltve az adatok, remélem, ki lesz egészítve idővel Svájc legszebb tájaira.

Arról van szó, hogy az App egyik menüpontjában (Reisen und Freizeit, AudioGuide) meg lehet hallgatni on-line* vagy le lehet tölteni idegenvezetős szöveget, AudioGuide-ot, hogy jobban megismerjük a tájat, amerre a PostAuto-n utazunk. (természetesen saját autón vagy gyalog is bejárható az útszakasz) Az egyik ilyen út a Simplon-hágón át vezet, a másik a Gotthardon át.
*egyre több PostAuto van felszerelve WiFi Hot Spottal...

Számomra ez tűnt a leginnovatívabbnak, a legbarátibbnak, de természetesen ennél sokkal többet tud az alkalmazás: kereshető menetrend, információk a buszjáratokról, vonalakról, megállókról, egyszerűen minden. És ezt a mindent el lehet menteni pl. a smartphone desktopjára, kedvencekbe, hogy mindig kéznél legyen annak a járatnak az információi, mellyel a legtöbbet, akár naponta utazunk.

Ha csak a PostAuto App-jét töltjük le, akkor nyilván csak az utazással kapcsolatos infókat tudjuk meg, ha viszont a Posta teljes alkalmazását, akkor mindent megtudhatunk a postahivatalokról, küldeményekről, küldemény nyomonkövetéséről, satöbbiről.

• Talán még emlékszünk: ez év elején Christoph Blocher, az SVP (jobboldal) Torgyánja gyakorlatilag lemondásra kényszerítette a svájci jegybank elnökét. Blocher és társai számlakivonatokat lobogtatva, illegális, bennfentes dollárügylettel vádolták Hildebrandot. Az ügyet most hagyjuk, már nem érdekes.
  De tanulságképpen a végeredmény: Blochernek és ügyvéd társának bíróság előtt kell felelnie, hogy egyátalán hogyan jutottak a dokumentumokhoz (vagy illegálisan, vagy hamisak a papírok), ugyanis Blocher mentelmi jogát elvette a parlamenti bizottság, arra hivatkozva, hogy a vádaskodás időpontjában épp két választás között, tehát lejárt mandátummal, és még nem újrafelesketve varázsolta elő a nyuszit a kalapból és kezdett el vádaskodni.
  Tehát ő is vesztes, de még nagyobb vesztes az ország és a jegybank: amennyire ismerem, Hildebrand kiváló szakember, felbecsülhetetlen értékű telefonnotesszel, hitelesen, tökjól néz ki és soha semmilyen rossz húzása, botránya nem volt. Egy svájci jegybankelnök pedig nyilván nem lefelé bukik: szakértelmét elismerve tárt karokkal fogadta őt a pénzügyi világ. Új állása van Londonban: a világ egyik legnagyobb pénzügyi tanácsadó és vagyonkezelő cégénél (Blackrock) lesz alelnök, októberben kezd.
  Ezen kívül tagja lett egy elit ügynökségnek, akik szónokokat közvetítenek, így pl. Bill Clintont, Kofi Annant, Gerhard Schrödert, Al Gore-t vagy Bono-t lehet náluk beszédre bérelni. 1 órás Hildebrand beszéd 30'000 dollárba kerül, plusz a szervezőknek kell állniuk az elsőosztályú utazás, szállás és ellátás költségeit. Helyette van új elnöke van a nemzeti banknak, akiről még alig lehetett hallani valamit, mármint a ténykedéseiről, az EUR-CHF árfolyam továbbra is válságos és semmi mást nem tesz, mint folytatja a Hildebrand által kijelölt csapáson az eszement euró-felvásárlást.
  Köszönjük, Herr Blocher.
  
  
• Kezdenek elszabadulni az indulatok menekült-ügyben. A hétvégén kb. 5000 ember tüntetett Bernben a parlament előtt a menekült-ügyi szabályok szigorításai ellen. Leghangosabbak az ún. sans-papier-k voltak, azaz a személyes dokumentum nélküliek. Nem is értem, hogy papírok nélkül hogyan jutottak be az országba??? Ezzel párhuzamosan pl. szombat éjjel egy menekült-táborban lakó külföldi megjelent a falu egyik lakásában és késsel támadt az ott lakó, lányát egyedül nevelő anyára. A nő a tévében is elmondta, hogy a jólfejlett tinédzser lányát és barátnőit a faluban a külföldi menekültek inzultálják, füttyögnek utánuk.
  Megint csak ezzel párhuzamosan Svájc folyamatosan kapja az emberjogi kritikákat, holott már tényleg mindenkit beengednek, pénzt kapnak... A vicc az, hogy ezzel párhuzamosan az állami nyugdíjkassza (AHV) mínuszba kerül valószínűleg pár év múlva. Vannak politikusok, akik ennek ellensúlyozása végett törölni akarják a nyugdíjak inflációkövetését, meg hasonló vicces ötleteik vannak; ám arról hallani sem akarnak, hogy a menekült-státuszért folyamodók napidíját 12-ről 8 frankra csökkentsék. Jó, nem?
  
  
• Még mindig folyik a vita, hogy épüljön-e a meglévő mellé még egy Gotthard-autóalagút. Jelenleg közel-s távol ez az egyetlen észak-déli átjáró az Alpokon. Egyrészt régi és felújításra, modernizációra szorul, másrészt nagyon sovány kis átjáró, utazási csúcsszezonokban akár 4 órát is kell várni a dugóban. Ez megint iszonyú pénzeket igényel, nem is csoda, ha 40-ről hirtelen 70 frank lesz az autópálya-matrica.
  
  
• Bár nem érhet a Sziget nyomába egyik sem, de akad itt is szabadtéri rendezvény szép számmal. Eléggé közkedveltek a szabadtéri mozik illetve egyéb programok, lehet keresgélni pl. itt.
  
  
• Sajnos későn kapcsoltam, így mi is lemaradtunk a tegnap előtti eseményről, de szerencsére még be lehet pótolni! Idén ünnepli 60 éves fennállását a REGA, azaz a piros-fehér mentőhelikopteres szervezet. Ez alkalomból már több korábbi időpontban is szerveztek ünnepi nyílt napot a bázisokon, Bernben és Zürichben. Legközelebb július 8-án a Zürich-Dübendorf repülőbázison lehet közelről is megcsodálni a flotta néhány helikopterét valamint egy repülőgépet, mellyel szállítható állapotú betegeket, sérülteket szoktak hazahozni Svájcba.
  
  
• Újra műsorra tűzi a luzerni kultúrpalota a Karib-tenger kalózai c. sorozat két filmjét (1. és 2. rész) élő szimfónikus zenekari kísérettel. Érdemes igyekezni, mert hamar elkapkodják a jegyeket. Vetítések november végén és december elején. Ja, a filmet (németül) feliratozva adják, eredeti angol hanggal.
  
  
• A június 17-i népszavazáson egyik beadványt sem fogadta el a nép: nem lesz új rendszabályozás az orvosi ellátásban, nem kerül még több államszerződés előzetes népszavazásra és nem lehet ezután sem az építési jellegű megtakarításokat adókedvezményként bedobni.

Nem pont ugyanaz, mintha az ember élőben bejárná az országot, de azért érdekes és klassz kiegészítése lehet egy, az olaszos országrészben poroszkáló kirándulásnak a Swissminiature meglátogatása.

A 14'000 négyzetméteren elterülő szabadtéri parkot 1959-ben nyitották meg, 2009-ben ünnepelte 50 éves fennállását. Gyönyörű fekvése miatt közkedvelt kirándulóhely, olyan hegyek veszik körbe, mint a Monte Generoso, Monte San Salvatore vagy a Monte San Giorgo és egyébként a Luganói-tó partján terül el a település, Melide, innen átlátni Olaszországba.

A park maga olyan, mint egy hatalmas, bejárható terepasztal, melyen 120, kézzel készített modell mutatja be Svájc látnivalóiból a leghíresebbeket: épületek, közlekedés és a természeti csodákból merítve a témákat. Mindez 1:25 méretarányban, ami azt jelenti, hogy az épületek kb. mellkasig-fejmagasságig vagy némileg afölé érnek. 3'560 m hosszú modellvasút 18 vonata teszi elevenebbé az életképeket, kanyarog az épületek között, a tavakon a hajók valóban elérik a túlsó partot, a drótkötélen fellibben a kabin a hegyoldalra, teli apró turistával, és a többi. Közel 1'500 dísznövénnyel és 15'000 virággal teszik még csodálatosabbá, feledhetetlenné a kertet. Érdekesség még, hogy a milánói dóm mását is kiállították, ez nagyobb méretarányú, mint a többi épületek és be is lehet menni. (2 lépés)

A honlapról letölthető (a helyszínen ingyenes) térképen magyarul is fel vannak tüntetve a nevezetességek.

A felsoroltakon kívül van még játszótér a gyerekeknek és többféle ízvilágú önkiszolgáló étterem. A park március közepétől október közepéig várja látogatóit, naponta 9-18 óráig. Belépődíj: felnőtt 19,- , gyerek 12,- , családi jegy 55,-. Kis segítség az odaközlekedéshez itt található, egyébként az A2 autópályán kell menni Melide lehajtóig.

Utóirat: néhány napja a heves esőzések és az azt követő napos idő hatására állítólag a közeli tóból kikúsztak a kígyók és jópár példány beosont a Swissminiature házikói közé is. Veszélytelenek, de én mégsem szeretnék velük találkozni...

Le vagyok maradva. No de azért nézzük, mi a helyzet.

• Baselben hétfőn hajnali 4-kor elstartolt az idei farsang a hagyományos "Morgestraich"-hel. A baseli farsangot a köznyelv kedvesen a "Dreei schenschte Dagg"-nak, azaz az év legszebb három napjának hívja. Én is meg más is írt már minden évben sokat a baseli farsangról, de most egy eddig még nem említett érdekesség: a hagyomány szerint hajnali 4-kor kioltják a városi közvilágítást, csak a lámpás felvonulás világít. Ezután, azaz pár óra múlva a "klikkek", azaz a felvonuló egyletek mind hazatérnek a klubhelyiségükbe, vagy együtt betérnek egy vendéglátóipari egységbe, akárcsak a többi népek és hagyomány, hogy ilyenkor Basler Mehlsuppe-t és Zibelwähe-t fogyasztanak, azaz egy spéci lisztlevest és hagymás lepényt.
  A klikkek egyébként minden évben más és más, aktuális témát dolgoznak fel, kifigurázva pl. Merkelt, Sárközyt, Berlusconit, a görögöket, zu Guttenberg plágium-botrányát vagy bármi mást, a téma pedig szép, hatalmas lámpásra (Laterne) művészien van felfestve. Egy-egy ilyen klikk akár több, mint 100 éves múltra tekint vissza; ám sajnos néhol hiányzik az utánpótlás. Az egyik klub épp ezt a témát is érintette és a felvonuláson turisták, nézelődők is beállhattak soraikba, hogy ki legyen a létszám.
  További hagyomány még, hogy farsang idején a baseli óváros "kocsmáiban" Schnitzelbängg-előadásokat tartanak. Ezt leginkább a Defekt-Duó-hoz lehetne hasonlítani, aki még emlékszik rá: kis rímes dalokba foglalt poénokat, szatírákat énekelgetnek és itt nem az énektudás a lényeg. Itt is előkerülnek a szokásos témák: aktuálisak és általánosak; helyt kap a Züri és Basel közti "örök rangadó", azaz kifigurázzák a zürichieket, de lehet pikáns is a dalocska. Az ilyen előadók közt találunk kevésbé sikereseket, de nagy népszerűségnek örvendő öreg szakmabelieket is, akiket úgy ismer és kedvel a közönség, akár mi Rodolfót. A kocsmákban előre meghirdetik az egymást váltó fellépőket, asztalt kell foglalni, mert tele vannak a helyiségek.
   
• A Saab (nem Elie Saab) begyűrűzött Svájcba is: ugyan teli a parkoló még csak nem is használt F-18-asokkal, ám valamelyik nehéz gyermekkorával még mindig dacoló öreg fasz politikus, akinek annak idején nem jutott sem ólom-, sem műanyag katona a kinder-tojásból, kitalálta, hogy akkor vegyen -neki- az ország Grippeneket.
  Méghozzá olyanokat, amik jelen időben még nem is léteznek. És annyi pénzért, hogy annyi sok nulla (frankban kifejezve!) el sem fér egy ilyen szerény blogban, mint ez.
  Kis mellékes: ahhoz, hogy egyátalán tudjanak gyakorolni a pilóták az F-18-asokkal, különböző országokkal (USA, skandináv országok valamelyike) megállapodásokat kötöttek: az említett országból jöhettek pilóták az Alpokban a hegyek közti repülést tanulni, cserébe egy normális méretű légtérben végre repülhettek a svájciak a nagymadarakkal. Mert egyébként itthon mire gázt adnak, már ki is érnek Svájc légteréből.
  Erről természetesen nem szavazhatott a nép, nem is értem, miért. Mert valószínűleg nemmel szavaztunk volna.
   
• Fentieken kívül más is borzolja a kedélyeket manapság a hegyek közt: nyilvánosságra hozták, hogy nem elég, hogy Európában, sőt, majdnem a világon egyedülálló az az ostobaság, hogy el sem kell jönni Svájcba, hanem bármely országban lévő külképviseleten lehet menekült-státuszért folyamodni, hanem nagyon sok ilyen menekült-státuszért folyamodót még ingyen be is utaztatják Svájcba, fizetik a repülőjegyüket. Csak az ilyen repjegy-költségek a többszörösére ugrottak 2009 és 2011 között, kb. 110ezer frankról több, mint 400ezerre. És ez csak a jéghegy csúcsa: csak a beutaztatás. Az egész menekült-ügy az országnak több millió frankjába kerül évente; miközben a táborokban a menekültek egymást lopják meg, késelik meg, felgyújtják az épületet meg hasonlók. Ráadásul nagyon sokan ál-indokok alapján jelentkeznek, csak azért, mert a koma mondta, hogy lehet...És aki megkapja az engedélyt, hozhatja automatikusan a családját, stb.stb. Vérlázító.
  Újabb hajmeresztő tény, hogy hogy is van ez?: Szerbia szerepel azon országok listáján, ahonnan hivatalosan lehet menekültstátuszt kérni politikai vagy gazdasági okokra hivatkozva, mégis hivatalosan bejelentették, hogy EU-tagságra jelölték???
  A jelenlegi állás az, hogy tíz éves csúcson volt januárban a menekült-státuszt kérvényezők száma.
  Azt már csak mellékesen említem meg, hogy a nép, a települések nagyjából olyan hévvel tiltakoznak a menekülttáborok létesítése ellen, mint ahogy Magyarországon a zöldek az autópálya nyomvonala ellen, vagy a keresztények a türelmi zónák ellen. Szorozva tízzel.
  Sokan persze arra panaszkodnak, hogy miért kell milliókkal támogatni a menekülteket, minek kell felvenni őket, hiszen úgysem boldogulnak a világ egyik legfeljettebb, leghumánusabb, leggazdagabb országában, miért nem inkább ezeknek az országoknak segít az ember, hogy a hazájuk feljődésnek induljon végre valahára. Hiszen gondoljunk csak bele, sarkítva: emberek a sivatagból, az éhezésből, az évtizedekig tartó polgárháborúkból ide érkeznek Európába...
  Amellett, hogy több tízezer svájci él  Svájcban a létminimum alatt, itt is vannak gyermekotthonok, akiknek jól jönne a segítség, kórházak, idősek otthona, stb.
  Az a baj, hogy az itteni jobbos párt, az SVP sajnos nem találja a megfelelő hangnemet, fröcsögnek, barbár módjára tevékenykednek és nyilatkoznak, elvetik a sújkot, holott ha más stílusban szólnának, a nép mellettük állna, mert pontosan azon problémák húrjait pengetik, melyek a választókat leginkább érintik és foglalkoztatják. Csak sajnos pengetés helyett az SVP tépi a húrokat.
   
• És hipp-hopp el is érkezett az újabb népszavazás: március 11-én járulnak a svájciak az urnák elé, a következő kérdéskörökben:
  - legalább 6 hét szabadság minden munkavállalónak (a jelenlegi általános 5 hét helyett);
  - véget vetni a tömegével üresen álló, összképet csúfító üdülőövezeteknek,
  - aztán arról is, hogy fixárasak legyenek-e a svájcilag készült könyvek a könyvesboltokban,
  - aztán van itt még egy téma a jótékonysági célokból rendezett szerencsejátékokról
  - és végül az építkezési célú megtakarítások adókedvezményéről.
  Ha már népszavazás: azt hiszem, még nem említettem, hogyan is zajlik egy-egy ilyen népszavazás.
  Minden szavazásra jogosult állampolgár kb. 1 hónappal a szavazás előtt a postaládájában talál egy vaskos borítékot.
  A borítékban van egy aláíró ív, aláírás nélkül érvénytelen a szavazás.
  Minden témához mellékelnek egy nem túl hosszú, de részletes tájékoztatót: mit akarnak a beadvány támogatói, tehát mi a cél, mi a mostani gyakorlat, milyen indokokkal ellenzik az ellenzők, mik lennének a következmények, mi a Bundesrat véleménye és hogy hogyan szavazott a kérdésről a parlament két háza. (Nationalrat és Ständerat). Egyébként nyilván akkor kerül egy érvényes* beadvány népszavazásra, ha a parlament két háza plusz a Bundesrat nem bír megegyezni.
  *érvényes: adott határidőn belül 100ezer aláírást sikerült rá összegyűjteni.
  
  Tehát a szavazók otthon a szekreteren aláírnak, beikszelik, hogy igen vagy nem és eljuttatják az illetékesekhez a lezárt borítékot: díjmentesen postán, vagy személyesen elballag az ember a faluházára, stb. Ezt bármikor meg lehet tenni, bármely nap, illetve legkésőbb a választás napján megjelölt határidőig személyesen be lehet dobni a szavazóurnába a borítékot, a közismert módon. Nincs bonyolult adminisztráció, nincs választási bizottság, akinek nem fog a golyóstolla meg hiába keresi a neveket a gépelt listán.
  Viszont: itt mindenki a nevét adja a szavazáshoz.
   
• Ma, február 29-én párhuzamosan az analóg műsorszórással, elindítja digitális szolgáltatását a svájci közszolgálati, az SRG. Tehát a 6 közszolgálati (2-2 német, francia és olasz) adást mától digitálisan is lehet fogni, de nem kell aggódni, nem fognak elsötétülni a képernyők: előreláthatóan 2015-ig párhuzamosan megmarad az analóg adás is. Érdekes, hogy a német a szökőévet illetve -napot Schaltjahr-nak, illetve -tag-nak hívja, amiben a "schalt" az a kapcsolást jelenti: nem véletlen, hogy Zürichben ezt az erőltetett hülye szóviccet találták ki erre az átkapcsolásra, hogy a Schalttag legyen a tévében is Schalttag, vagyis a szökőnap az átkapcsolás napja, érted, nem ragozom tovább.
  Ha jól tudom, az eddigi analóg program helyén adják a digitálisat, tehát ha valakinek még analóg készüléke van, előfordulhat, hogy meg kell keresni, hová is került az analóg adás.
  Egyébként igen, a főváros Bern, de a tévé központja is Zürichben trónol; no comment.
  A történelmi pillanatot, amihez hasonló volumenű változást csak a fekete-fehérről színes adásra áttérés hozott, a tv egy Svájc-Argentína barátságos mérkőzés élő közvetítésével ünnepli. Ma este tehát.
   
• Múlt héten játszott ugye BL-meccset a Basel a Bayern München ellen. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy épp a Baselből igazolt át a Bayernbe a kis törpe sztárfocista, kb. 20 éves Xherdian Shaquiri.
   
• Tovább késik az új svájci frank bankjegyek bevezetése. A közlemény szerint a biztonsági elemek miatt: szeretnék a lehető legmodernebb és legtöbb ilyen elemet beépíteni a frankba. Megjegyzem, hogy a közvélemény szerint ocsmányak az új grafikák, a legszolídabb vélemény szerint is játékpénz a Monopolyból. Röviden: a mostani tök szép, élőben még szebb, senki sem érti, minek kellett új dizájn. A címletek jellemző színvilága marad, tehát a százas ezután is kék marad, az ötvenes meg zöldes, csak ocsmány másmilyen lesz.
  Egyébként a grafikák kivitelezésére a végső, érvényes megbízást nem a pályázat győztese, hanem a holtversenyben második helyezett egyike kapta.
   
• Január végén megtartották az idei gazdasági örsigyűlést is, erről is lemaradtam (mármint a blogban). A WEF Davosban ugyanúgy zajlott, mint eddig: bent kézrázás, mosolygás, eredménytelenség, döntések és nagy szavak, melyeket senki nem tart be; kint pedig tüntetés.

valahová, például.

2012. augusztus 18., 19:00
Zürich, Letzigrund Stadion - Madonna koncert.
Jegyek hamarosan kaphatók itt.

Ha nem oda, akkor máshová: svájci jegyeladó portálok:

ticketcorner
starticket
ticketpark
ticketportal

Lehet rendelni az interneten és kiküldik postán, vagy személyesen is lehet vásárolni. Az első két jegyiroda értékesítő helyei legkézenfekvőbben a postahivatalok, a Coop City vevőszolgálatok, a Manor vevőszolgálatai, ezzel gyakorlatilag az egész ország lefedettsége biztosítva van. A jegyek árán felül ügyleti díjat is számolnak fel, sajnos akkor is, ha személyesen vesszük meg a jegyeket.

A www.ricardo.ch internetes aukciós oldalon is érdemes keresgélni belépőjegyek után, itt ugye magánszemélyek próbálnak megszabadulni felesleges belépőjegyeiktől.

Az állami vasút is igyekszik ajánlatokkal bombázni a nagyérdeműt: nagyobb kiállítások, események, expok, rendezvények alkalmával a vasút kínál kombi-jegyet, ami általában ilyenkor tartalmazza a vonatjegy+belépő kedvezményes árát, valamint a célvárosban ingyenes vagy kedvezményes tömegközlekedésre jogosít a rendezvény napján. (pl. genfi autószalon, múzeumlátogatás, stb.)
Az egyik ilyen közelgő esemény a világhíres Óra- és ékszer Kiállítás és Vásár, azaz a Baselworld. A másik a már említett genfi autószalon. És még sokan mások.

A moziknak általában van saját honlapja, de létezik egy általános moziportál, ez a www.cineman.ch . Minden, ami mozi: filmek, mozik, bemutatók, dvd-megjelenések, értékelések, sőt, még lehet mozi-társat is szerezni, kvázi ismerkedni, ha az ember bejelöli, hogy melyik filmre megy és "ki jön még?" kategóriában nézelődik.

• Ma van "Három királyok" napja, január 6. 1-2-3 napig hagyományos, erre a napra készülő kalácsot lehet kapni a boltokban és a péknél. Az egyik részében el van rejtve egy apró király-forma: aki január 6-án ezt megtalálja, az lesz a király vagy királynő egy napra. A kalácshoz jár aranyszín papírkorona is, ezt hordhatja a kiválasztott és teljesíteni kell minden kívánságát.
• Egy kis botrányba keveredett a svájci nemzeti bank elnöke; pechére épp Svájcban, ahol tényleg annyira nem történik szinte semmi, hogy ha néha mégis, azt felfújják és hetekig nyammog rajta a média. Az történt, hogy megszellőztetve a banktitkot (!) kiderült: a jegybank elnökének felesége, hogy úgy mondjam, értő kezekkel és jól időzítve vett kb. félmillió frankért dollárt, majd haszonnal adott túl rajta. Egyrészt: a jelenleg aktuális szabályzat ezt nem tiltja szó szerint. Másrészt: 2004-ig nem is létezett semmiféle ilyen szabályzat; pusztán íratlan etikai miheztartás. (addig mindenki azt csinált, amit nem szégyellt vagy ami nem derült ki?) Persze, persze, gyanús ez a tranzakció, hiszen éppenhogy a jegybank befolyásolja az árfolyamokat, dönt az intervenciókról, stb. Másrészt viszont: diszkrimináció lenne, hiszen mindenki ügyeskedik, pont neki nem szabad?
  Az én magánvéleményem az, hogy az a félmillió, pontosabban a realizált árfolyamnyereség valószínűleg nem nagy összeg a Hildebrandt család kasszájában, nyertek pár ezer frankot, na és. Nem most és nem ebből gazdagodtak meg. Másrészt: Hildebrandt -állítólag- azért a jegybank elnöke, mert jó szakember. És mit csinál egy jó szakember? Azt, amit tud, azaz üzletet köt, nyereséggel. Aztán az is eszembe jut, hogy mamám, ez a kis csekélység sem megy le itt a makulátlan politikusok gigáján, hát ezek naponta fuldokolnának a magyar politikai közéletben!
• Több szakaszban, decemberre és január első napjaira elosztva annyi hó esett a hegyekben, hogy folyamatosan lavinaveszélyekről, elzárt síparadicsomokról szólnak a hírek. Eddig azért panaszkodott a turizmus, mert nem volt hó, nem jött a vendég, most meg annyi jön, hogy nem tudják hová tenni őket, teli vannak a pályák. Egyébként a decemberi "Joachim" után tegnap-tegnap előtt az "Andrea" nevű orkán is végigsöpört az országon: kidőlt fák, kisiklott vonatokat hagyott maga után.
  A sok hó miatt néha akadozott a vasúti forgalom is, aztán meg megrohamozták az autósok az autó-vonatokat, szóval totál káosz sok helyen.
• Ezen a hétvégén Zürichben, a következő hétvégén pedig St.Gallenben rendeznek hatalmas esküvői kiállítást és vásárt. Számos kiállító csalogat ingyenes belépővel, akit érdekel, érdemes végig kattintgatni a cégek saját honlapján.
• Federer most épp Dohában hasít, jól ment neki a pingpong, már a negyeddöntőbe jutott, ám sajnos hátfájás miatt kiszállt a címvédésért folyó tornából. Reméljük, január 16-ra jobban lesz, akkor kezdődik ugyanis az Australian Open.
• Karácsony táján egyébként hirtelen megsokasodtak a mindenféle bűnügyek: sok bank- és ékszerboltrablás történt, a franciás országrészben egy portugál származású apa lelőtte a két kisgyerekét majd magával is végzett, az anya végignézte... És megint sikerült nagy fogást produkálni: egy albán pasit kapcsoltak le gyorshajtásért, mire ő: "szerintem csak 180-nal mentem..."

Megint elrepült egy év, újra eljött a Svájc szépe választás előjátéka. Kicsit már uncsi, de azért leírom: megint láthatunk itt mindent, ami a világatlaszban csak fellelhető: anyukát a Dominikai Köztársaságból, Ghánából, Fehéroroszországból, "Trinidad+Tobagó-ból" (ilyen országnevet egyátalán ki a fene engedélyezett?) apukát feltehetően Skandináviából, Argentínából, az USÁ-ból, másokat egyszerűen csak úgy hívnak, hogy Cattaneo, Marinkovic vagy Haag.

A döntő 2011. szeptember 24-én kerül megrendezésre a svájci olasz riviérán, Luganoban. Az állami televízió is közvetíti, legalábbis a dolgok jelen állása szerint. Mint ismeretes, például a Mr. Svájc választást levették a tv műsoráról.

Beszámoztam, mivel szándékom szerint születik még több bejegyzés az egyik legfontosabb exporttermékről. Bár már szinte mindent elmondtak róluk...

"Az édes sikerhez vezető keserű út" (Der bittere Weg zum süssen Erfolg) címmel május 5-én volt látható az SF1 tévécsatornán Christa Ulli filmje a svájci csokoládégyárak történetéről. A filmben elhangzik, hogy a világ csokoládétermelésének 3%-át adja Svájc.

A Greyzerlandban, azaz a Gruyère régióban, Broc-ban található Cailler gyárba kalauzol elsőként a film. A Cailler volt Svájc első csokimárkája, 1819-ben alapította François Louis Cailler. A legenda szerint egy olaszországi útján találkozott a csokoládéval, amit akkoriban patikában árultak és egészségmegőrző, -erősítő hatására esküdtek. Ám akkoriban még annyiba került, hogy csak a nemesek és gazdagok engedhették meg maguknak. Cailler (Svájcba) visszatértekor a Vevey melletti Corsier-ben nyitott boltot és azon munkálkodott, hogyan lehetne mindenki számára elérhetővé tenni a finomságot.

A márka jellegzetessége, hogy a legtöbb csokirecepttel ellentétben a Cailler tejpor helyett valódi, sűrített tejet használ a gyártáshoz, melyet a régió lankáin legelő tehenek adnak.
A márka sztárjai: Ambassador, Femina (ezek dobozos pralinék) vagy a Branche (túrórudi méretű csokiszelet) több, mint 100 éves múltra tekintenek vissza.

1929-ben jött létre a fúzió a Cailler és a Nestlé gyárak között, ám a Cailler a mai napig a hagyományos receptjei alapján készíti a lágy, krémes édességeit.

Folyt. köv.
 

Rekordméretű virág nyílott a baseli botanikus kertben.

Volt régen egy sorozat, az Egymillió lépés Magyarországon, ami olyan népszerű lett-volt annak idején, hogy az első sorozatot követte "...és még egymillió lépés" valamint "Másfélmillió lépés..." Hasonló tetszés és népszerűség övezi a svájci barangolót, Nik Hartmannt, amikor elindul országot járni forgatócsoportjával és öreg, hűséges kutya-dámájával.

Az idei túra már az ötödik, 2008 óta járja Nik kamerával az országot. Az aktuális sorozat április 15-én indul az SF1-es adón, mindig pénteken este 20:05-től.
Az interneten részletes útleírás található az etapokról, fotókkal, linkekkel, útvonaltervvel, hogy akinek kedve támad, Nik nyomába eredhessen és bejárhassa a tévében látott vidéket.

Íme a mostani teljes útvonal, valamint minden egyéb infó.
A werkfilm egy héttel a start előtt, április 8-án látható szintén a szokott időpontban, este 5 perccel nyolc után.
A TV adó archívumában megtekinthetők a korábbi részek is.

Vagyis farsang minden mennyiségben. Régiónként eltérő lehet, hogy ki mikor farsangozik, volt, ahol már múlt héten, vagy a múlt hévtégén hágott tetőfokára a hangulat, de az igazi, a hagyományos, a Basler Fasnacht, azaz a baseli farsang ma reggel kezdődött, a tradicionális Morgestraich-hal, melynek jelentése kb. ma reggel elhúzom a nótádat; egyébként ez a farsang nyitánya, a megnyitó felvonulás.

Ilyenkor már akár hajnali háromtól kezdve keresi a nézősereg a helyét az utcákon, hogy mit honnan szeretne látni a felvonulás forgatagából: kihunynak az utcai fények, teljes sötétség borul a városra, egy pillanatra mintha visszatartaná a lélegzetét és pontosan hajnali 4 órakor kiadják a tamburmajorok a jelszót: "Morgestraich - vorwärts marsch!" és elindulnak a város különböző pontjairól a felvonulók, végig az utcákon, csak a kis lámpások és a nagy laterna sejtelmes pislákolása, mint egy fényfolyó mutatja, merre visz útjuk. A témaként választott nagy világító, transzparens-szerű lámpa-építményeket piccolósok sora kíséri, ami karneváli hangzavarhoz vezet, ha a csoportok összetalálkoznak. A nézők a házfalak mentén élvezik a látványt, ügyesebbek a csoportok végéhez csapódva együtt menetelhetnek a piccolósokkal, de szokás szerint hamar olyan tömeg alakul ki, hogy akár fél órát is egyhelyben állni kényszerül az ember, szóval nem ajánlott belekavarodni a tömegbe.
Mikor hajnalodni kezd két-három óra múlva, alábbhagy a hangulat, reggeliszünet következik, és sokan betérnek egy-egy "fogadóba" elkölteni egy tradicionális Basler Mehlsuppe-t, egy lisztből készült levest. Néhány óra múlva folytatódik a program a Cortège-zsel, ami az igazi nagy felvonulás, majdnem mint a kamionos Loveparade, csak a kocsikon szexi táncosok helyett maszkokba bújt figurák szórakoztatják a népet: a lassan haladó, a választott témába öltöztetett járműről dobálnak mindenfélét a tömegbe: rózsát, cukorkát, gyömülcsöt, de legtöbbször rengeteg konfettit kap az ember a nyakába.

Baselben 3 napig tart a farsang (die dreei schenschte Dägg - azaz a legszebb 3 nap), szigorú szabályok szerinti menetrenddel és az öltözékekre vonatokzó rendtartással több felvonulással, kicsiknek is, nagyoknak is; ilyenkor a kis kocsmákban, borpincékben, meg vendéglőkben úgynevezett Schniztelbängg-eket adnak elő, ezt leginkább a Defekt-Duóhoz tudnám hasonlítani. Hasonló párosok, triók váltják egymást a színen, és szem nem marad szárazon: kifiguráznak mindenkit, ahogy csak tudnak: kül-belpolitikai személyiségeket, híreket, mindenből viccet faragnak, (Berlusconi, zu Guttenberg és Kadhaffi lesz bizonyára a fő téma...) míg a közönség az asztaloknál finom falatokat vagy csak sört-bort fogyaszt.

Este látható pl. az úgynevezett "Guggemusik" - koncert, ami nem felvonulás, hanem állókoncertet adnak a klikkek (Clique): fúvósokból és ütősökből álló zenekarok játszanak közismert régi és új dallamokat. A témákat képileg feldolgozó és megjelenítő "laternák"at később (15-én) fent a Münsterplatzon a székesegyház előtti téren állítják ki, ahol kézközelből meg lehet őket csodálni.

Már hetek óta árulják utcai árusok az úgynevezett "Fasnachtsplakette" című kitűzőt, melyből származó bevétel a szervezés költsgeihez járul hozzá. Minden évben más és más, művészi kidolgozású kitűzőt vásárolhatunk, az azévi farsangról emlékbe. Három árkategóriából választhatunk: bronzból vagy ezüstből vagy aranyozott kivitelben.