A következő etap: tegnap hozta a postás a határozatot.

Mivel nem tartunk itthon annyi pénzt, amennyibe az utánvételes levél kerül (765,- fr), ezért visszavitte a levelet és most fogom elhozni a postahivatalból. Aki lemaradt volna az elejéről: azért kerül ennyibe a levél, mert így kell leróni az ügyintézés költségeit.

Mindjárt megyek és kifizetem ezért a csomó pénzt, aztán meg majd nem merem felbontani, mert tartok attól, hogy nemleges válasz lapul a sorok közt.

Mindjárt jövök.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

O jessz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Még van 30 nap fellebbezési határidő, aztán jogerőre emelkedik a határozat és majd értesítenek, hogy mikor mehetek igazolványt csináltatniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.

Nem akartam ebből személyes blogot csinálni, de ez van, svájci állampolgár lettem.

Alig több, mint 1 hónappal az "állampolgársági felvételi elbeszélgetés" után, március végén hipp-hopp máris kapott a 3 referencia-személyem levelet a székes fővárosból, hogy írjanak rólam egy rövid szösszenetet jelen levél hátuljára.

1 hónap határidőt adtak a fogalmazvány visszaküldésére.

Megy ez, mint a karikacsapás.

(Mi az a karikacsapás?)

A Heti hetes svájci megfelelője (Giacobbo & Müller) így értékelte röviden a népszavazás eredményeit:
"Sokat akarunk keresni és keveset fizetni."

Vagyis a nép mindhárom beadványt egy-egy határozott NEM-mel elutasította. Nézzük részleteiben.

1. Az úgynevezett 1:12 beadvány (az értelmi szerző a JuSo, azaz a fiatal szocik)
Azt szerették volna elérni, hogy Svájcban a multik fejeseinek és egyszerű dolgozóinak bére legfeljebb így arányuljon egymáshoz. (egy cégvezető havonta legfeljebb annyit kereshessen, mint az alkalmazott egy évben) Valamint, hogy ez törvényileg legyen szabályozva. Hogy is van ez? Az egyik legdemokratikusabb, legliberálisabb országban elsőként szóljon bele az állam, hogy mennyit keres valaki privátban? Ezt így mégis hogy?
A nép hallgatott a jó szóra és belátta, hogy ez nonszensz, valamint az extrém-jól keresők által (és utánuk) befizetett járulékok fájdalmasan hiányoznának a szociális kasszákból. Sőt, még azt is belátták, hogy ettől a beadványtól még nem lettek volna bőkezűbbek a munkáltatók az egyszerű dolgozóikkal, az ő bérük maradt volna, a fejeseké -tegyük fel- csökkent volna, a bérkiesést meg szétosztogatták volna bónusz vagy valami más címszó alatt.
Az Indexen olvastam, hogy "a Novartis, a Nestlé, a Bobst és az SBB több ezer alkalmazottnak küldött üzenetet, amelyben arra kérik a dolgozókat, hogy a népszavazáson nemmel szavazzanak" - nos ezek közül az egyik multi üzenetét olvastam személyesen: természetesen nem arra kértek vagy utasítottak, hogy szavazzon a dolgozó nemmel, hanem ecsetelték a lehetséges hátrányokat és következményeket. Mindegy.
Lényeg, hogy a szétnyíló olló és az alacsony bérek ellen ez nem megoldás, nem ez a megoldás, hanem sok más: például minimálbér bevezetése (Svájcban hivatalosan nincsen kiszabott minimálbér), a TB terhek csökkentése, csillagászati fogyasztói árak csökkentése stb. (ehhez kapcsolódóan majd egy külön posztban)
Valójában szerintem nem is az a baj, hogy mennyit keresnek, pl. egy gyógyszergyár fejesei. Hanem az sokkal jobban piszkálja a csőrömet, hogy hogy lehet, hogy a Baselben egy svájci gyógyszergyár által előállított gyógyszer Svájcban többe kerül, mintha átmegyek Baselben a villamossal a határon és megveszem a német oldalon. Vagy hogy lehet, hogy a szent-tehén bank, az UBS x milliárdot elvesztett a gazdasági válságban, másik x milliárdot büntetések formájában kellett kifizetnie (pl. az USÁ-nak), aztán a tőzsdén az egyik alkalmazottuk x milliárdot "elklikkelt" pár perc alatt, a bank kijelenti, hogy hát, sajnos a kisbefektetők pénze elúszott, de minden presztízs-sportversenyt milliókkal támogatnak, ők a fő szponzorok (lóugratás, F1, tenisz, stb.) és mindemellett kifizetnek a szarul teljesítő fejeseknek, akik lopnak, csalnak, hazudnak, x millió jutalmat. Tisztára, mint a magyar politika.

2. Az autópálya-matrica ára most mégsem emelkedik 40-ről 100 frankra. Ebben csak annyi az érdekesség, hogy a mostani 40 frankos matrica árbevételeiből kb. 30-40%-ot fordítanak a közúti közlekedésre, a többi megy a levesbe, a vasútra, meg egyébre. És most arra hivatkozva akartak emelni, hogy nem elég a 40 frank bevétele a közutakra. Ugye nem kell magyarázzam.
Fő érv volt egyébként, hogy Európában itt a legolcsóbb a matrica, csak ott olcsóbb, ahol nincs is (pl. Németország) és hogy 10-20 éve nem emelkedett a matrica ára. Lehet. Viszont például itt sok háztartásban két autó van, cserélhető rendszámmal, és a matrica még mindig elavult, valójában matrica formában létezik, azaz ha két autód van, akkor 2x40 frankot perkálsz, pedig csak "egy autónyi" terhelést okozol a közúton, mivel egyszerre csak egy autóval közlekedsz. Vontatmányra (utánfutó, lakókocsi) szintén külön kell matrica.
E téma pikantériája, hogy a beadványban a svájciak tekintettel lettek volna a külföldiekre, megmaradt volna a turisták számára a 40 frankos matrica, 2 hónapos érvényességi idővel. Ugyanakkor épp most tervezi Németország, hogy csak a külföldiek számára bevezetik az autópálya-díjat, míg a német benszülöttek továbbra is díjmentesen autózhatnának Németországban. (mégis Svájcra köpködnek, hogy rassziszta és diszkriminatív. Tényleg.)
Tervbe van véve, hogy bevezetik Svájcban is az elektronikus rendszert, ami többek között orvosolná a fenti multiplex problémát, azaz elektronikusan már tudnák a matricát a rendszámhoz kötni, de ami Magyarországon már 10 vagy hány éve működik, az a technika még nem ért ide...

3. Egy indítvány a jobboldaltól: hogy azok is vonhassanak le gyermekgondozási, -felügyeleti jóváírást az adóból, akik nem költenek bébiszitterre, hanem saját maguk vigyáznak a gyerekre otthon.
Sajnos, ez is egy örök vitatéma.
A családosok eleve eszközölhetnek a gyerekek után adólevonást, mindenki. Azok, akik bébiszittert fogadnak, azok ezt a plusz költséget írhatják le adókedvezményként. Ez a beadvány azt szerette volna elérni, hogy meg legyen újra becsülve és megfelelően támogatva a főállású anya intézménye. Svájcban egyébként nincs napközi olyan formában, mint otthon., legfeljebb fizetős, privát (pl. alapítványi) iskolákban. Tehát vagy otthon van anyu és főz, nevel és gondoskodik a gyerekről, lemond a fizetésről, munkáról, vagy a gyereket az utca vagy bébiszitter neveli.
Nehéz ügy. Napközi kéne. Vagy hogy tényleg ne legyen gond otthon maradni és nevelni a gyereket.

Térkép mindehhez.

A központi népszavazások alkalmával a kantonok általában kihasználják az alkalmat és helyi népszavazásokat is csatolnak a központi kérdésekhez. Így történt ez például Bern és Jura kantonban is: az ún. "Berner-Jura", vagyis Bern kanton francia része szavazott arról, hogy az "igazi", francia Jura kantonhoz akar-e inkább csatlakozni. Végülis az az indítvány is elbukott, marad minden a régiben. Bernben azt viszont megszavazták, hogy újabb szigorítást vezetnek be az állampolgárság megszerzésére. (szociális-segélyen élők, elítéltek ellen, stb.) Az interneten a kantonok honlapján helyenként elérhetők az állampolgársági teszt-kérdőívek.

Immár harmadik évadját éli a svájci parlament lézershow-ja.

Október 18. és december 1. között minden este ámulatba ejtő látni- és hallanivalóra intiválnak az alkotók a berni Bundeshaus előtti "Kossuth-térre":a homlokzatra vetítenek színpompás animációkat, Helvetia és Tell Vilmos köré szőtt legendákat, zenei kísérettel.

Némi ízelítő a youtube-ról.

Bonus-track: ha szembenállunk a Bundeshaussal, akkor bal oldalon található a Svájci Nemzeti Bank és állítólag a két épület előtti flaszter meg spriccelő kis szökőkutak alatt van az ország hatalmas arany- és miegymás tartaléka...

Maradjunk annyiban, hogy "Nadrágemelintés".

A Hoselupf egy másik szó Svájc nemzeti sportjának elnevezésére, ami hivatalosan a Schwingen. (nem keverendő össze a szvingerrel)
A sport maga -az én laikus szememnek- egy olyan birkózás-cselgáncs féle testi érintkezés, több menetben, körkapcsolásban, keresztben kieséses rítus szerint. Fürészporral terített küzdőtéren folyik a bírkózás, teljes öltözetben: póló vagy havasi gyopárka mintás, népies ing, hosszú nadrág és erre húzzák rá a zsákszerűnek tetsző rövid nadrágot, aminél fogva tartja egymást a két küzdő fél (ott keresnek fogást a másikon és húzzák a nadrágjánál fogva, innen a Hoselupf elnevezés) Egy-egy küzdelem alig néhány perces, kétvállra fektetéssel ér véget.

Tegnap volt az ünnepélyes, hivatalos megnyitója és első eseménynapja az idei, 2013-as Országos, államszövetségi Schwinger-bajnokságnak (Eidgenössisches Schwing- und Aelplerfest). Az országos megmérettetést 3 évente rendezik meg, legutóbb 2010-ben egy akkor 20 éves fiatal meglepetés, Kilian Wenger lett a Schwingerkönig (a Birkózók Királya). Ő akkor egy érdekes rekordot állított be: előtte 30 évvel ezelőtt sikerült az, amit ő is elért: hogy 8 küzdelemből 8-at megnyert és így vonult a döntöbe, ahol szintén nyert.

Most egyébként nem áll ennyire jól, ha jól hallottam a hírekben, már el is szállt a reális esélye a címvédésre. Eddig a legeredményesebb Király Jörg Abdelhalden volt, összesen háromszor volt győztes Schwingerkönig. Jörg egyébként nem csak a fő számban aratott már sikereket, hanem a melléksportágakban is, úgy mint Hornussen a vagy Steinstossen.

Az esemény mindig máshol kerül megrendezésre, idén Burgdorfban, ami az Emmentáli sajt szép hazájában helyezkedik el, az Emmen folyó völgyében. A térképen épp egy gondolatnyit balra és lentebb az ország közepénél, Bern kantonban.

A bajnokság vasárnap estig tart, a fődíj a dicsőségen kívül pedig Ő. Egy nagyon sok pénzt érő tenyészbika.

Némi szünet után most visszatértem, elég sűrű 1 hét áll mögöttem, többek között ilyen dolgok "jöttek közbe":

• Április utolsó hétvégéjén Grenchen kis repterén (Solothurn kanton) rendezték meg az évi rendes helikopter találkozót. A kiállított helikopterek többek között: a katonaság szeme fénye, a Super Puma; vasárnap hajmeresztő mutatványokat mutatatott be a fejünk fölött, volt még Eurokopter, stb.
  A képeken nem látom, pedig ő is ott volt: Sigi Schwarz és a Red Bull helikoptere. A hivatalos képeken azt a gépet sem látom, amivel mi repültünk (valami újféle Eurocopter), ugyanis a repülős napokon általában szokott lenni "reptetés", azaz be lehet fizetni egy kis sétarepülésre és hát igen. Ha már ott vagyunk. Akkor repültünk egyet.
  
  
• Szóval ez volt vasárnap, aztán pár nap múlva, a hét közepén végre sikerült szerezni tiszteletjegyet a Baselworld Óra- és ékszerkiállításra. A Baselworld a maga nemében és méreteit tekintve is teljesen egyedülálló: a legnevesebb óra- és ékszergyártók találkozója, a luxustól a divatékszerig - a Rolextől a Hublot-on át az Esprit vagy Puma modellekig. A kiállítás hivatalos kiadványa elektronikus változatban is elérhető, szó esik benne Roger Federer és a Rolex együttműködéséről, valamint megszólalnak a leghíresebb márkák képviselői. Idén Johann Schneider-Amman, gazdasági-iparminiszter nyitotta meg a kiállítást. Jellemző adat, hogy a kiállítás ideje alatt játszott Basel (FCB) itthon a Chelsea ellen és alig találtak valahol hotelt az angoloknak, mert legalább 50 km-es körzetben már jó előre az összes hotelszoba foglalt ilyenkor.
  A kiállítás elnevezése egyébként tökéletes: Basel amúgy is elvarázsol, imádom, és a "kis ékszerdoboz" - a gyémántok, rubinok világa város a városban - egy külön világ a világban. A vásárváros amúgy is hatalmas csarnoképületeiben vannak felépítve a "standok", melyek valójában finomstílusú luxusszalonok; többnyire kétszintesek, süppedő szőnyeggel, neobarokk, álomszép ülőbútorokkal. A hivatalos honlap kisflmjén egy pillanatra látszik a Breitling standja a szemben lévő kiállító 1. emeletéről, fentről: a Breitling a látogatók feje fölé emelt egy kb. 10x2 méteres tengeri akváriumot, kisméretű macskacápákkal, óceáni halakkal...szóval hihetetlen az egész, egyszer az életben látni kell.
  
  
• Ugyancsak pár napra rá egy másik kiállítás: a hagyományos tavaszi BNV. BEA (csak óvatosan a linkkel, mert hangos) a rövidítése (az autópályáról a városba vezető úton is így van kiírva, orientálódjunk ennek megfelelően) és nemzeti iparcikk és mezőgazdagási vásár. A felvezető kisfilmben látható Bern néhány nevezetessége: az Óratorony (Zytglogge) és a Bundeshaus (Parlament) valamint további impressziók a belváros utcáiról.
  A BEÁ-n van kirakodóvásár mindenféle fittyfenével, a nagyépület szintjein bent vannak az iparcikk-standok (bútortól a gőzvasalóig, levesportól a lúdtalpbetétig minden), a kinti sátrakban pedig lovasbemutató, tehenek, kisállatsimogató, svájci kutyafajták bemutatója (appenzeller, berni pásztor, bernáthegyi), lehet nézni tojásból épp kikelő kismadarakat, egyszóval minden van.
  Belépődíjat lehet fizetni REKA-csekkel.(erről majd külön)
  
  
• Tervbe van véve még Baselben a Picasso kiállítás, de ez még a jövő zenéje...

"Jó a buli srácok!"

Egy éve van érvényben "A Záradék", azaz a Svájc és az EU között kötött, a két országra vonatkozó szabad költözködési jogról szóló kétoldali megállapodás záradéka, melyre hivatkozva Svájc alkalmanként 1 évre, de legfeljebb 2014-ig ideiglenesen becsaphatja az ajtót az Unióból érkező bevándorlók orra előtt. Egy éve "csak" a 2004-ben csatlakozott országokra terjesztették ki a záradék hatályát, ám most ezt meghosszabbították, kiegészítve az összes EU tagállammal.

A szocik egyik célja: kifogni a szelet a júniusban népszavazásra kerülő, bevándorlást szigorítani próbáló beadvány vitorlájából. A másik cél nem is igazán cél: szerintem csak látják ők is, hogy ez már szinte menthetetlen helyzet, nincs megoldás, csak csapkodnak maguk körül.

Eleve hülyeség az egész: mivel csak az 5 éves, B típusú engedélyek számát korlátozza. Azaz kiskapuként ott marad az L engedély (legfeljebb 365 napra). 22%-kal több L-et igényeltek az elmúlt 1 év alatt Kelet-Európából, amióta a záradék első variációját kikiáltotta a svájci kormány.

Megoldás (és igazság) pedig tényleg nincs.

Ez az akció most csupán egy okkal több, hogy miért utálja az EU Svájcot, az itteni nép megtapasztalhatja, hogy a rendelkezés nem ér semmit, a gazdaságtól pedig pont azokat a munkaerőket zárja el, amikre szükség van, mert persze Herr und Frau CH nem hajlandó bármilyen munkát elvégezni.

És Bernben nem látják be, hogy a beáramló munkaerő csak a második probléma a sorban. Sőt, a harmadik. Az első a menekült státuszért folyamodó mindenféle színű emberek*, a második a kurvaturizmus és mondjuk harmadik a munkaerő-bevándorlás.

* a bevándorlási hivatal honlapján található tolmács-álláshirdetésekben csupa olyan nyelvű tolmácsot keresnek, amikről még életemben nem hallottam, pedig végigcsináltam 1-2 műveltségi vetélkedőt.

A svájci turisztikai hivatal weboldalán mostantól elérhető néhány klassz alkalmazás, Androidra és iPhone-ra egyaránt.

A fő attrakció 8 nagyváros City Guide-ja: Bern, Basel, Genf, Lugano, Winterthur, Luzern, Lausanne ás Zürich külön-külön App-et kapott. Vagy én voltam béna és nem találtam nyelvi beállítási lehetőséget, vagy sajnos tényleg csak angol nyelven érhető el (egyelőre).

Az alkalmazás ellát bennünket várostérképpel, ajánl városnéző-körbeséta-útvonalakat, információkat a látnivalókról, közlekedésről, hotelekről és még sok egyébről, a teljesség igénye nélkül.

A városnéző alkalmazásokon kívűl elérhető még országos hóhelyzet- és időjárás-jelentés, valamint pl. rendezvény-ajánló.

• Talán még emlékszünk: ez év elején Christoph Blocher, az SVP (jobboldal) Torgyánja gyakorlatilag lemondásra kényszerítette a svájci jegybank elnökét. Blocher és társai számlakivonatokat lobogtatva, illegális, bennfentes dollárügylettel vádolták Hildebrandot. Az ügyet most hagyjuk, már nem érdekes.
  De tanulságképpen a végeredmény: Blochernek és ügyvéd társának bíróság előtt kell felelnie, hogy egyátalán hogyan jutottak a dokumentumokhoz (vagy illegálisan, vagy hamisak a papírok), ugyanis Blocher mentelmi jogát elvette a parlamenti bizottság, arra hivatkozva, hogy a vádaskodás időpontjában épp két választás között, tehát lejárt mandátummal, és még nem újrafelesketve varázsolta elő a nyuszit a kalapból és kezdett el vádaskodni.
  Tehát ő is vesztes, de még nagyobb vesztes az ország és a jegybank: amennyire ismerem, Hildebrand kiváló szakember, felbecsülhetetlen értékű telefonnotesszel, hitelesen, tökjól néz ki és soha semmilyen rossz húzása, botránya nem volt. Egy svájci jegybankelnök pedig nyilván nem lefelé bukik: szakértelmét elismerve tárt karokkal fogadta őt a pénzügyi világ. Új állása van Londonban: a világ egyik legnagyobb pénzügyi tanácsadó és vagyonkezelő cégénél (Blackrock) lesz alelnök, októberben kezd.
  Ezen kívül tagja lett egy elit ügynökségnek, akik szónokokat közvetítenek, így pl. Bill Clintont, Kofi Annant, Gerhard Schrödert, Al Gore-t vagy Bono-t lehet náluk beszédre bérelni. 1 órás Hildebrand beszéd 30'000 dollárba kerül, plusz a szervezőknek kell állniuk az elsőosztályú utazás, szállás és ellátás költségeit. Helyette van új elnöke van a nemzeti banknak, akiről még alig lehetett hallani valamit, mármint a ténykedéseiről, az EUR-CHF árfolyam továbbra is válságos és semmi mást nem tesz, mint folytatja a Hildebrand által kijelölt csapáson az eszement euró-felvásárlást.
  Köszönjük, Herr Blocher.
  
  
• Kezdenek elszabadulni az indulatok menekült-ügyben. A hétvégén kb. 5000 ember tüntetett Bernben a parlament előtt a menekült-ügyi szabályok szigorításai ellen. Leghangosabbak az ún. sans-papier-k voltak, azaz a személyes dokumentum nélküliek. Nem is értem, hogy papírok nélkül hogyan jutottak be az országba??? Ezzel párhuzamosan pl. szombat éjjel egy menekült-táborban lakó külföldi megjelent a falu egyik lakásában és késsel támadt az ott lakó, lányát egyedül nevelő anyára. A nő a tévében is elmondta, hogy a jólfejlett tinédzser lányát és barátnőit a faluban a külföldi menekültek inzultálják, füttyögnek utánuk.
  Megint csak ezzel párhuzamosan Svájc folyamatosan kapja az emberjogi kritikákat, holott már tényleg mindenkit beengednek, pénzt kapnak... A vicc az, hogy ezzel párhuzamosan az állami nyugdíjkassza (AHV) mínuszba kerül valószínűleg pár év múlva. Vannak politikusok, akik ennek ellensúlyozása végett törölni akarják a nyugdíjak inflációkövetését, meg hasonló vicces ötleteik vannak; ám arról hallani sem akarnak, hogy a menekült-státuszért folyamodók napidíját 12-ről 8 frankra csökkentsék. Jó, nem?
  
  
• Még mindig folyik a vita, hogy épüljön-e a meglévő mellé még egy Gotthard-autóalagút. Jelenleg közel-s távol ez az egyetlen észak-déli átjáró az Alpokon. Egyrészt régi és felújításra, modernizációra szorul, másrészt nagyon sovány kis átjáró, utazási csúcsszezonokban akár 4 órát is kell várni a dugóban. Ez megint iszonyú pénzeket igényel, nem is csoda, ha 40-ről hirtelen 70 frank lesz az autópálya-matrica.
  
  
• Bár nem érhet a Sziget nyomába egyik sem, de akad itt is szabadtéri rendezvény szép számmal. Eléggé közkedveltek a szabadtéri mozik illetve egyéb programok, lehet keresgélni pl. itt.
  
  
• Sajnos későn kapcsoltam, így mi is lemaradtunk a tegnap előtti eseményről, de szerencsére még be lehet pótolni! Idén ünnepli 60 éves fennállását a REGA, azaz a piros-fehér mentőhelikopteres szervezet. Ez alkalomból már több korábbi időpontban is szerveztek ünnepi nyílt napot a bázisokon, Bernben és Zürichben. Legközelebb július 8-án a Zürich-Dübendorf repülőbázison lehet közelről is megcsodálni a flotta néhány helikopterét valamint egy repülőgépet, mellyel szállítható állapotú betegeket, sérülteket szoktak hazahozni Svájcba.
  
  
• Újra műsorra tűzi a luzerni kultúrpalota a Karib-tenger kalózai c. sorozat két filmjét (1. és 2. rész) élő szimfónikus zenekari kísérettel. Érdemes igyekezni, mert hamar elkapkodják a jegyeket. Vetítések november végén és december elején. Ja, a filmet (németül) feliratozva adják, eredeti angol hanggal.
  
  
• A június 17-i népszavazáson egyik beadványt sem fogadta el a nép: nem lesz új rendszabályozás az orvosi ellátásban, nem kerül még több államszerződés előzetes népszavazásra és nem lehet ezután sem az építési jellegű megtakarításokat adókedvezményként bedobni.

(Megint le vagyok maradva, de tök mindegy, úgyse olvassa senki.)

• Svájc még jobban lebőgött az Eurovíziós Dalfesztiválon, mint a magyar együttes. A két csapat egyébként optikailag és akusztikailag is eléggé hasonlított egymásra. Sőt, magánvéleményem is eléggé hasonlít: az Unió utálja Svájcot, és hát...izé...Magyarországért sem rajonganak a kontinensen. Hadd védjem meg rögtön a véleményemet: a szimpátia hiánya szerintem leginkább az ismeretlenségből fakad. Gondolj bele: mit tudsz Te mondjuk Svédországról? - az Ikea húsgolyót, meg a Volvót.
  Mit tudsz mondjuk Azerbajdzsánról? - nos, én semmit...Illetve mostmár azt igen, hogy Baku.
  Mit tudsz Izlandról? - nos, én erről se semmit...
  És mivel ez a verseny erőssen a szimpátiáról, baráti melléösszefogásról szól, hát ne csodálkozzunk.
  Svájcról mindenkinek az jut eszébe, hogy kurvasok pénzük van, mégse lépnek be az Unióba. Gazdag köcsög különcök. Na, hát ezzel nem is lehet semmit nyerni. Ezek után meg már senki nem is kíváncsi arra, hogy milyen az igazi Svájc.
  Azon sem kell csodálkozni, meg háborogni, se nyavajogni, hogy milyen Magyarország híre Európában. Otthonról ez nem nagyon érzékelhető, de innen kicsit jobban: szinte SEMMI hír nem jut el ide, a Fertő-tótól nyugatra. Ami meg mégis, az azért, mert már annyira botrányos, hogy muszáj; nem lehet szó nélkül hagyni... Tehát sajnos nem az ország valódi arcát ismeri a külhon. A jobboldalisággal, médiakussal se lehet se szimpátiát, se dalfesztivált nyerni.
  Az első E-Dalfesztivál egyébként éppen Svájcban, Luganoban került megrendezésre, akkor még csak 14 ország részvételével.
  Svájc rendezhetett mégegyszer, 1989-ben Lausanne-ban, mégpedig azért, mert az előző évben Dublinban Celine Dion nyerte meg a versenyt, mégpedig svájci színekben.
   
• Basel lett az idei svájci focibajnok. Pedig a szezon közepén még sehol nem voltak, szét volt esve a csapat, kivált a fő szponzor és tulajdonos, valamint az edzőjük is lelépett. Aztán jött egy német és katonásan rendet vágott a sorok közt.
   
• Federer egy röpke pillanatra újra 2. helyezett volt a világranglistán, talán néhány óráig, talán egy napig. Míg Nadal, a salak-király, el nem verte Djokovic-ot, ezzel visszavéve Rogertől a második helyet.
   
• Újabb népszavazás jön június 11-én. Fő témák: a nép elé kerüljenek-e az államszerződések jóváhagyásra? Legyen-e továbbra is szabad házorvos-választás vagy átvegyék-e az eü. központok a betegek koordinálását? Építkezésre megtakarított pénzek adókedvezménye...stb.
   
• Szombaton állítólag azt a lóversenyt, ahol az angol királynő részt vett, egy svájci csajszi nyitotta meg, ő énekelte a himnuszt Erzsébetnek.
   
• Időközben hivatalossá vált, hogy egyelőre megszűnik a Miss Schweiz választás. Alig valaki kíváncsi rá és elmaradtak a szponzorok is. Marad azonban a Miss Earth Schweiz választás, ahol egy berni szépség lett a győztes.
   
• Még mindig érdemes mostanában autót venni, mert a kereskedők tekintélyes, úgynevezett "Euróbonuszt" adnak, azaz gyakorlatilag az EUR-CHF árfolyamnyereségük egy részét visszaadják a vásárlóknak. Csak ne menjenek át Lörrachba, a németekhez kocsit venni.
   
• Aargau kanton főrendőrét gyorshajtáson kapták, le is kellett adnia a jogosítványát. Külön vicces, hogy az aargau-i sofőrök legendásan idióta vezetők, ha AG-vel kezdődik a kocsi rendszáma, legyél elkészülve arra, hogy egy anti-talentummal van dolgod. Nem is érti senki, mi a jóistent tanulnak ott az autósiskolában.
  
  Jelenleg ennyi jutott eszembe. Nem sok minden történik. Mostanában sok volt a komoly közlekedési baleset,
   

Svájcban a gyalogátkelőhelyek.

"A tízmillió zebra országa"

Ez egy (több?) külön esettanulmány.

Az alapszabály az, hogy a gyalogátkelőhely előtt az autósnak meg kell állni és elsőbbséget kell adnia a gyalogosnak. Az a helyzet, hogy ez a szabály a világ számos országában létezik, viszont talán csak egy olyan ország van, ahol be is tartják ezt a szabályt.
Igen, itt.
De.

Elég pár napos órás itt tartózkodás, bárhol az országban, hogy belássuk: gyalogátkelőhelyek 99%-ban kizárólag ostoba, logikátlan, balesetveszélyes és idióta helyre vannak telepítve.
Értsd: beláthatatlan kanyarban; körforgalom kivezető szárában, jó közel a körforgalomhoz; amúgy is komplikált kereszteződés legérzékenyebb pontján, stb.
Mindez olyan gyakorisággal, hogy tulajdonképpen az összefüggő zebra-hálózatot töri meg itt-ott az autózható, üres, szép, szürke aszfalt.

Vegyük még hozzá, hogy a svájci gyalogos minimum olyan öntudatos, célratörő; tudja, hogy neki ami jár, az jár; mint...nos, szegény a nyelv kifejezni ezt. Azaz a többség már meg sem áll, nem is néz körül, csak lelép és halad, mint egy feltartóztathatatlan ágyúgolyó.
Hiszen neki elsőbbsége van.

Igen, lehet. Viszont a növekvő trendet mutató, gyalogos baleseti+halálozási statisztikát elnézve inkább az jut erről eszembe, hogy a "Colt erősebb a Royal Flush-nél".

Svájci módra (ugye hogy nem foglalunk állást, nem bántunk senkit) nem a gyalogosokat basszák le emiatt, nem nekik kell hivatalos fejtágításon részt venni, mint a közlekedés minden más résztvevőjének.
Nem.
A megoldás teljesen kézenfekvő a pozitív infláció hazájában: költsünk pénzt!

Éppen ezekben a napokban kezdődik a projekt: szép lassan, tervszerűen haladva, Bernben kezdve, majd talán másik városok is következnek a sorban, újra festik a gyalogátkelőhelyeket; mégpedig az eddigi egyszerű sárga, esetleg picit csillámos sárga helyett Swarovski kristályszemcséket kevernek a festékbe, hogy minél jobban észrevehető legyen a gyalogátkelő.

Az igaz, hogy ettől még a gyalogos továbbra sem néz majd, sőt, a sötétedés beálltával természetesen minden gyalogos csakis fekete alapon fekete mintás ruhát visel, de legalább papíron látszik, hogy a parlament foglalkozott az üggyel és pénzt nem (de felelősségrevonást, lecseszést, konfrontációt) kímélve, tálcán nyújtotta a megoldást.
Bizonyára a tálca is Swarovski kristályokkal van kirakva.

A Comparis.ch nevű árfigyelő-összehasonlító, kicsit fogyasztóvédelmi portál közzétett egy feltérképezést, hogy hol mennyibe kerül egy nagyjából azonos típusú lakás bérleti díja az országban.
A lakás átlagos: közepesen szépen kidolgozott 4,5 szoba erkéllyel.

Az összehasonlítást átvette egy cikkben a 20min.ch internetes újság is, íme a cikk. A térképen jól látható a nyilvánvaló: minél sötétebb színű a régió, annál drágábbak a lakás-bérleti díjak, azaz balra lent a Genfi-tó partján, középtájon a Zürich- és Zug-tó környékén, valamint jobbra lent St.Moritz felé. Felzárkózik még előbb említettekhez északon Basel, meg egy picit Luzern, előbbi a Rajna-partján, utóbbi a Vierwaldstätter-tó partján fekszik.

Nem meglepő, hogy nagyjából* ugyanúgy alakulnak a trendek, mint akár Magyarországon: a nagyvárosban több a fizetés, de drágább a lakhatás, a megélhetés, minél inkább távolodunk a frekventált területektől, annál olcsóbb lesz majdnem minden.
* csak azért nagyjából, mert otthon a főváros a legdrágább, Svájcban viszont nem Bernben kell a legtöbbet kipengetni egy lakásért; nem is a főváros az ország legnagyobb városa.

A cikkben olvasható, hogy a különbség akár 5szörös is lehet: a fent említett lakásért a legolcsóbb helyen kb. 800-1000, míg a legdrágább régióban 4-5000 frankot is elkérhet a bérbeadó.

Zürich vonzereje főleg a gazdaság: a nagy cégek székhelye, sok a munkahely, plusz kedvelt a bevándorlók körében, mert a nagyvárosban szinte alig kell beilleszkedni, az arctalan sokaságban jól el lehet tűnni, akár legálisan, akár illegálisan tartózkodik az ember az országban. Zug (Zürich szomszédságában) kanton inkább olyan adóparadicsom és Rózsadomb jellegű 2in1. A cégek jelentős része ide van bejegyezve az alacsony adók miatt, a lakásárak csillagászatiak és alig van szabad ingatlan. (Federer, Alonso, politikusok és egyéb nemzetközi és hazai prominensek adják pl.  az ingatlantulajdonosok nagy részét)
Genf 3 ország találkozásánál, francia nyelvű, plusz a tóparton szintén hatalmas vonzerővel bír a francia anyanyelvű bevándorlók (gondoljunk itt elsősorban a volt francia gyarmatokról érkező tömegekre) körében, valamint szintén nagyvárosnak számít itteni viszonylatban, jól el lehet tűnni szem elől. St.Moritz meg egyszerűen sznob, semmivel sem szebb, mint az ország más része, de hát ugye itt síelt már 100 évvel ezelőtt is Audrey Hepburn, vagy mittudomén, tehát musthave.

Legyünk tisztában azzal is, hogy azon túl, hogy itt több a fizetés és többet ér, nem csak emiatt magasak az ingatlan árak (bérlés és vételár), hanem gondoljunk bele:
- Svájc területe kevesebb, mint fele Magyarországénak, 41'285 qkm
- közel 1/4 része lakhatatlan (hegyvidék, víz, stb.), marad 30'753 qkm,
- és ezen a területen lakik 7,8 millió ember. A népsűrűség ca.190 fő.
És ez egyre csak több lesz, mert majdnem mindenki ide akar menekülni vagy jönni. Lakáshiány van, egyre inkább beépülnek a zöld területek, szükségszerűen, de ez egy dilemma a pénzszag és a honi értékmegőrzés közt, pontosabban kötéltánc. De minél inkább szabályozzák és visszafogják a hivatalok a beépítést, annál inkább szöknek a lakásárak az égig.

Egy másik jelenség: gyakori, hogy nyugdíjkassza vagy egyéb hasonló pénzintézet egy-egy ingatlan-komplexum tulajdonosa és szeretne több bevételre szert tenni (érthető, hiszen a tőzsdén nem remekeltek az utóbbi időben), tehát vagy felújítja vagy teljesen lerombolja-újjáépíti a tulajdonában lévő ingatlant, luxuslakásokat kialakítva, melyeket jóval magasabb bérleti díjért hasznosíthat. Az egyszeri ember, aki meg a már pl. 50 éve álló házban bérelt egy egyszerű, szép lakást, nem tudja fizetni, kotródjon(?).
Alakul az ország, a tájkép, megállíthatatlanul és önpusztító irányba.

(További érdekességek és statisztika, adatok az országról itt.)

Eljött az utolsó nap is a 2011-es parlamenti választások tekintetében.

Míg október 23-án a parlament "alsó és felső" házát választották meg az arra jogosult polgárok, ma az új parlament saját maga választja (vagy erősíti) meg a jelöltjek közül a 7 új (vagy régi-új) minisztert.
Egyébként a fotón látható kosztümben (fekete fura kalap, piros-fehér pelerin) a miniszterek személyes testőrei láthatók, fejenként legalább 2. Mindenhová elkísérik a rájuk bízott fontos személyt.

Az ülésen most, 08:09 órakor épp a leköszönő külügyminiszter asszonyt, Micheline Calmy-Rey-t búcsúztatják. Genfi születésű, 2002. óta tagja a minisztertanácsnak, most (08:15) épp ő köszön el. Franciául. Aztán most németül. Ezt követően a miniszteri posztok egyesével kerülnek megszavazásra.

Felvetődik néhány, politika iránt érdeklődőknek roppant érdekes és fontos kérdés, találgatás, én ezt szakbarbárként inkább elhagynám, csak röviden: sarkalatos pont, hogy ki lesz M. C-R utódja, valamint hogy Eveline Widmer-Schlumpfot újraválasztják-e, hiszen a többség elégedett vele, holott a választási szabályok szerint pártja (BDP) nem jogosult az ő székére (az októberi választásokon nem érték el a megfelelő minimum %-ot).

Érdekesség, hogy elvileg minden választásra jogosult svájci állampolgár lehet jelölt, emellett minden választás alkalmával akadnak önként jelentkezők, akik egy-egy miniszteri bársonyszékre pályáznak. Némelyek többoldalas, hivatalos hangvételű, komoly pályázatot nyújtanak be, mások egyszerű levelezőlapon közlik jelentkezésüket.

Majd később az eredményekről.

Az eredményhirdetéseket követő eskütétel nagyon szép, érzelmileg emelkedett momentuma a választásoknak. Kezükkel hármat mutatva "jelentkeznek" az esküt tevők, hasonlóképpen, ahogyan Svájc három ősi kantonjának küldöttjei (Uri, Schwyz és Untergang) 1291-ben a Rütli mezején esküt tett és megalapította az új államot.

A modern kori eskütétel két formában létezik: általában a legtöbben a fent említett feltartott karú-ujjú, vallásos eredetű, "Isten előtt esküszöm"-variánsot választják, de választható leengedett karral, Istent kihagyva esküdözni-fogadkozni, mint ahogyan épp a leköszönő M. C-R. tette (a képen középen).

És akkor az eredmények: marad az eddigi 6 tanácstag (vagy miniszter, ha úgy jobban tetszik) valamint a körből kiváló M. C-R. helyett szintén a francia-svájcból és szintén a szocialisták közül származó Alain Berset-t nyerte két fordulóban az utolsó székért folyó versenyt. A. Berset a II. világháború utáni időszak második legfiatalabb minisztere, 39 éves, Fribourg-ban politizált eddig, tökszuper jazz-zongorista. (egy másik szocialista miniszter, S. Sommaruga is képzett zongorista, hehe) Miniszterként ezentúl (4 évig) évi 440'000 frank honoráriumot kap, évi 4 részre elosztva, plusz 30'000 frank adómentes repikeretet, egy sofőrt, két autót, melyből egyet privát célokra is használhat, stb.

A "Konkordanz" szabályai szerint a minisztertanács 7 székét az országgyűlési választások eredményeinek megfelelő arányban kellene felosztani, ez alapján a BDP-nek egy sem járna, mivel a legkisebb párt és nem kapott elég szavazatot, a legnagyobb viszont a jobbos SVP, akinek igazából 2 tárca dukálna; éppen ezért dacból és dühből minden egyes poszt szavazásánál bedobtak ők is egy jelöltet, aki persze nem nyert. Svájc fél a szélsőségektől, az igazi véleménytől, a kicsit vagy nagyon radikális politikától, melyet az SVP képvisel.

A későbbiekben a miniszterek egymás közt döntik el, hogy ki melyik tárcát fogja irányítani; maradnak-e az eddigi leosztásban vagy valaki széket vált-e.

Ma reggel indult az idei maratoni adománygyűjtő-akció "Jeder Rappen zählt", azaz Minden fillér számít címmel. Az idei akció szlogenje és célkitűzése: "für Mütter im Not", azaz segítségre szoruló édesanyák javára gyűlik a pénz. A szervezők itt elsősorban a családon belüli erőszak elől menekülő, mindenüket hátrahagyó vagy éppen kilátások és segítség nélkül el nem menekülő anyák és gyermekeik megsegítésére gondolnak, vagy olyan anyákra, akiknek nincs elegendő pénzük gyermekoltásra, gyermekorvosra, szülési komplikációk kezelésére, stb..

Kis visszatekintés: 2009-ben a világ elmaradott országaiban a malária elleni küzdelem elősegítésére fordították a begyűjtött adományokat, 2010-ben elsősorban a háború sújtotta területek "gyermekáldozatai", azaz olyan gyermekek javára, akik háborúban vesztették el otthonukat, szüleiket, jövőjüket.

Minden évben advent idején 6 napig, hétfőtől szombat estig folyt és most is folyik az adománygyűjtő-akció; minden évben nagyjából 9-10 millió frank körüli összeg jött össze. Van ebben valami: profin csinálják és az embernek az az érzése, hogy az amúgy is tényleg kicsi ország egy emberként mozgósít és összefog. Mindenki részt akar venni a jócselekedetben, persze a karácsonyi érzésekre, szeretetre épít ez az akció is, minthogy a legtöbb szervezet is ilyenkor évvégén kezd kéregetni. Ma reggel 07:00-kor költöztek be hivatalosan a műsorvezetők az üvegstúdióba és máris özönlöttek az SMS-ek az egész országból, melyek a tévéképernyőn is megjelentek, mivel reggelente a DRS3 adását a stúdióból mindig közvetíti a svájci SF2 tévéadó.

Az eddigi két akció a svájci parlament előtti téren, Bernben a Bundesplatzon került megrendezésre; idén először Luzernben építették fel az üvegfalú stúdiót, ahonnan mától kezdve 6 napig közvetít a DRS3 rádióadó. Mint mindig, most is nagyon sok vendéget várnak a műsorvezetők: politikusok, művészek, sportolók gazdagítják a programot, mely egyébként sokak szerint a legjobb 6 nap a rádióban egész évben. (szerintem is) Az egész egy hatalmas nagy buli, túlpörögve, hihetetlen aktivitással és a legjobb zenékkel.

Luzern Svájc közepén található, a Vierwaldstätter-tó partján és nagyon szép helyet kerestek az idei akcióhoz a szervezők: a tóparti város tóparti "Művészetek Palotája" előtti szabad teret, az Európa teret. Áll itt egy hatalmas karácsonyfa, gyönyörű kulissza a kulturális központ, a tópart, a hajóállomás, a hattyúk. És az adakozó emberek.

 Adakozni sokféleképpen lehet: lehet adomány ellenében zenét kérni; személyesen bedobni az üvegstúdió adomány-gyűjtő ablakánál, ahol így találkozhat az ember a sztár-műsorvezetőkkel és egy pillanatfelvétel fel is kerül a JRZ honlapjára (hazaérve az adakozásból megnézhetjük magunkat a neten...), lehet SMS-t küldeni, mely megjelenik a képernyőn és egyúttal adományként funkcionál, lehet a svájci "vaterán" (ricardo.ch) bizonyos napi sztár-auckión elárverezésre kerülő dolgokra licitálni, az ilyen aukciók bevétele is az adományokhoz kerül; iskolai osztályok, cégek is magánakciókba kezdenek, pl. egy szállítmányozó cég meghirdette, hogy 15,-frank ellenében kicsiket és nagyokat megkocsikáztat saját nyergesvontatóján egy körre és a bevételt felajánlják;  lehet "JRZ" sapkát vásárolni az egyik főszponzor, a Coop áruházaiban, a sapkákból származó bevétel felét adományozza a jótékony célra; ugyanők már elkezdték hamarabb a gyűjtést: a Mikulás idején szokásos, figurát ábrázoló péksüti, a "Grättimaa" bevételéből is adományoznak, satöbbi, satöbbi.

Hasonló társakciók folynak egyébként évről évre Hollandiában, Belgiumban, afrikai országokban is, néha körkapcsolásban versengenek az akciók, hogy ki tud többet gyűjteni.

Szombaton este hatalmas össznépi buli keretében hagyhatják el a műsorvezetők 6 nap után az üvegstúdiót, ekkor kerül kihirdetésre az összegyűjtött összeg, mely az ezt követő napokban még gyarapszik a különböző magánakciók, stb. által, míg véglegessé nem válik.

Addig is a svájci SF2-es tévéadó reggeltől délutánig élőben adja az üvegstúdió adását.

Új Szépségkirálynőjét ünnepli az ország: alig két napja átkerült a korona Kerstin Cook-ról Alina Buchschacher fejére.

Alina 19 éves, Miss Bern, a fővárosban is él, 18 éves a barátja, hobbija a lóidomítás.

Íme a három dobogós hölgy; itt még nem tudtuk, ki lesz a legszebb.

Túl azon, hogy a férjem szerint Alina egy ilyen "Whitney Houston für die Armen" és az ő két favoritja természetesen a két szőke, Ashley és Jessica (igen, még mindig a Miss Svájc választáson vagyunk, nem Dallasban, Houston, we have a problem...) valamint hogy ízlésről nem vitatkozunk, főleg nem egy szépségkirálynő-választásról, meg hasonlók, vegyük észre, hogy Svájcban olyan, hogy ízlés, nem létezik.
Trendek vannak, amit leginkább Züri diktál, ami el is hiszi magáról, hogy világváros és mindig mindent jobban tud. Valójában Züri csak próbál a világ után szaladni, de be van szorulva a hegyek közé és Svájc többi részének esze ágában sincs kiszabadítani őket onnan.

Több szem többet lát alapon, az élő közvetítés alkalmával "elszalasztott" örök pillanatokat kinagyított pillanatfelvételeken élvezhetjük jobban, a sajtófotósok gondoskodnak róla. Tényfeltáró felvételek igazolják a valót, amit mindenki tud, de mondani csak kevesen merik: hogy szar az egész, és ezért még fizetni is kell egy vagyont.
Miért nem lehet végre bezárni az állami tévét, háromszor is ugye (német, francia, olasz), miért nem meg már el Sven Epiney az SBB-hez lemaradt utasokat vígasztalni és a többi. És miért lehet hogy egy Miss-választáson egy mondvacsinált kisszabó, egy ex-Miss tervezze az estélyiket.
Ha már egyszer Luganoból van a közvetítés és az egész műsort olaszul konferálják, Svenit pedig beültették egy üvegkalitba, hogy fordítson, akkor miért nem lehet a német nyelvű adón lekeverni vagy lehalkítani az olasz dumát?
És akkor jöjjenek a bakik: az egyik versenyző profilból terhesnek ÉS görbének látszott, későbbi magyarázkodása az volt, hogy szelek bántották és felfújódott. Egy másik versenyző lába közt kilógott feltehetően egy tampon  halványkék kihúzószála, a vörös estélyi szinténvörös kisnadrágjából. Megint másnak majdhogynem kivillant az egész puncija a bikiniből. Sveni folyamatosan tévesztett, hogy ki kicsoda és kinek hová valósi az anyja-apja. Míg nem az egyik felirat komplett nem stimmelt: se a név, se a versenyzőhöz tartozó telefonszám, amin szavazni lehetett volna.

A műsorvezetőpáros hölgy tagja, Xenia Tchoumitcheva maga is részt vett már Miss Svájc választáson és második helyezést ért el. Magánszámával jópofa Xenia-Show-t akart csinálni az estélyből: legelőször fekete parókában jelent meg, később szemüveget is viselt (modellként szerződése van a VisiLAB optikus céggel), aztán fél óra múlva átváltozott önmagává, bármit is jelentsen ez: levette a parókát, átvedlett szőkébe és megszabadult a szemüvegtől is. Később még tette-vette magát, mígnem bugyit  villantott.

Mint ahogy lenni szokott: vagy egy unalmas, alpesi szőke vagy egy félvér nyer általában. Jövő szeptemberig egy mocca színű, rövidhajú nagylány, félig Trinidad-Tobago-ból Svájc Legszebb Lánya.

Most, néhány nappal a választás után megjelent cikkekben és azok kommentárjaiban is összecsapnak a vélemények: kell-e egyátalán Miss Svájc választás? Legyen, de ne közvetítse a tévé? Jó, vegyék le a msorról, de előbb az Eurovíziós Dalfesztivált tüntessék már el...! Satöbbi. Tény, hogy a Mister Svájc választás közvetítése sem érte el a várt nézettséget, s többek között ezért is vették le a nemzeti tv műsoráról. Valószínű, hogy a lszépségkirálynő-választás is erre a sorsra jut, főleg a múlt szombati nézettségi adatok alapján.
Beszéljünk inkább valami másról......
 

• Roger Federer újra itthon! Miután Wimbledonban elpicsázták Rodzsert és amúgy is minden reflektorfény az új Nr.1-re, Djokovicra esik, nem volt túl sok választása: kegyeskedett visszatérni a svájci Davis-Kupa csapatba. Már tartottak is Bernben nyilvános edzést, és Rodzser aláírt jó sok teniszlabdának látszó tárgyat.
• Pakisztánban a talibánok elraboltak egy svájci nőt és egy férfit. Nem akarok demagóg lenni, de meg is érdemlik. Mégis ki és mi a fenének megy Pakisztánba, főleg Svájcból?
• A Mühlebergben álló atomerőművet a tervezettnél és szokásosnál 5 héttel korábban leállították. Állítólag felfedeztek egy repedést az erőmű falán. Az amúgy is esedékes revízió és karbantartási munkálatok csak szeptemberben kezdődtek volna, ám a japán történések óta hatalmas nyomás alatt tartják az atomerőmű üzemeltetőit az ellenzők. Persze spórolni az árammal senki sem akar.
• És hipp-hopp máris egy újabb beadvány érkezik ma a Parlamentbe: az SVP (jobb)oldal indítványa az lenne, hogy közvetlenül a nép választhassa ki a kormánytagokat, azaz a Bundesrat tagjait. A túloldalon (SP, Zöldek) egyesek két malom közt őrlődnek: vannak, akik személy szerint támogatnák a beadványt, viszont pártjuk hivatalos álláspontja ezzel ellenkező.
• Az FDP (liberálisok) női szekciója svájci mércével mérve szemérmetlenül és szabadszájúan kampányol azért, hogy a női nem nagyobb teret nyerjen a politikai és gazdasági vezetői körökben.
• A magyarországi cenzúra még semmi...Tegnap kommenteltem egyet egy ilyen svájci "index" féle online újságban, hát, úgy meghúzták a szöveget, mint a sicc. Abszolút indokolatlanul.
• Solothurn kantonban egy halott csecsemőt találtak egy komposzt-telepen.

• Az Oscar-díj átadáson a svájci "glanz und gloria" (life-style tv műsor) riporterének beszólt Heidi Klum kisebbségi-komplexussal küzdő pasija, Seal. A riporter Heidit szerette volna kérdezni és állítólag túl közel tartotta át a mikrofont  a férfi előtt, mire Seal felháborodva beszólt neki, hogy mégis mit képzel, félre akarja őt tolni (a reflektorfényből) és egy fenyegető mozdulatot is tett a riporter felé.
  Ez is olyan szánalmas...Seal egy ócska zenész, ráadásul évek óta sikertelen, nem hallani róla szakmailag semmit, Heidi-anyu meg hasít, minden szinten. Ezért mint egy figyelemre vágyó kisfiú, nekiáll rosszalkodni, olyan "csínyekkel", mint megcsalja Heidit, botrányozik. Szánalmas.
• Svájcban még működtek a posta falára szerelt bélyeg-kiadó automaták. Az ember kiválasztotta, hogy milyen címletű postai bélyeget szeretne, bedobta a pénzt és máris felnyalhatta a borítékra a kézbesítés díját, hogy közvetlen utána bedobja a levélszekrénybe, a posta nyitvatartási idején túl -is-. Sajnos mint a nyilvános telefonfülkéknek, a bélyeg-automatáknak is leketyegett az ideje, folyamatosan szerelik le őket, pedig olyan kis szép, tradicionális sárga, régimódi fémdobozok voltak, a falra szerelve.
• És ha már telefonfülke: a svájci telekommunikációs óriás, a Swisscom nemrégiben bemutatta legújabb ötletét néhány nagyváros pályaudvarán: a jövő telefonfülkéjét. Az úgynevezett Open WorkBox-ot némelyek első meglepetésükben nyilvános wc-nek nézték (ez még a jövőben is előfordulhat), valójában azonban egy kis fülke, felszerelve nagysebességű internet-kapcsolattal, HD-monitorral, webcammel, fax-nyomtató-scanner-fénymásoló készülékkel, irodai kiegészítőkkel, satöbbivel., privát szférát teremtve a nagyvárosi forgatagban. Számkód nyitja a fülkét és természetesen fizetős, mint minden, (főleg a swisscomnál). A célcsoport az utazó porszívóügynök üzletember, aki megállna néha egy kis faxolásra vagy egy video-konferencia szeánszra.
  Március végéig ingyenesen ki lehet próbálni, max. 1 óra hosszát, utána félóránként 14,-frank a bérletidíj, vagy lehet vásárolni éves jogosultságot 90,-frankért.
• Egyesek számítanak, mások már kezdenek rettegni az Észak-Afrikából Európába áramló menekült-hullámtól.
  Többek között erről illetve arról is nyilatkozott Christoph Blocher (régi, vezető jobbos politikus), hogy szerinte Svájcnak fel kellene mondania a schengeni és dublini szerződéseket, annál is inkább, mert mások sem tartják magukat hozzá. (pl. már minden startvonalnál álló kivándorló tudja, hogy Gögörországba kell először menni, utána bevándorolni egy másik EU-tagálamba, kérvényezni ott a menekültstátuszt, mert már jóideje él a szabály, hogy a Görögországból érkező menekülteket nem küldhetik vissza az országok Görögországba...vagy Olaszországban már nem is regisztrálnak minden menekültet, arra játszva, hogy úgyis tovább állnak északra. Na és mi van északon? Hát Svájc.)
  Azért van abban némi igazság, amit gondol és mond. A kormány többi tagja valami álomvilágban él és idealisták. Azt hiszik, a világon minden problémát meg kell próbálniuk megoldani. Meg hogy az a menekült, akit Svájc befogad, segélyez és kitaníttat, az majd hazamegy Egyiptomba új hazát építeni a homokba.
  Lófaszt.

Most csak ennyire fussa...

events.ch - olyan port.hu féle programajánló oldal. Kellemes hétvégét.

Micheline Calmy-Rey egyébként most jött haza Budapestről.

Január 15-én 91 éves korában elhunyt Stephanie Glaser, svájci színésznő.

Magyaroknak a neve nem sokat mond, de érzékeltetésül: ő olyan volt, mint nekünk Tolnay Klári vagy Kiss Manyi. Szinte utolsó lélegzetig dolgozott, megmaradt harsány, szókimondó humoránál, örökifjan tartotta a munka.

1932-ben szerepelt először darabban a berni városi színházban, utána színészetet tanult pl. Bécsben is, majd visszatért Bernbe. Később sok mozifilmben is játszott, míg nem beleöregedett a Szupernagyi szerepbe. 2006-ban a "Die Herbstzeitlosen" (kb. Sosem öregszünk meg! vagy Alkonykor nélkül) című filmben például egy saját korabeli öreg hölgyet alakít, aki egy kisvárosban szexi fehérneműbutikot nyit...

2006-ban ő is kapott SwissAward kitüntetést.

Természetesen már készülnek az idei év első beadványai és népszavazásai. Svájc hivatalos honlapján itt olvasható az éppen aktuális beadványokról, azokról is, melyek épp az ellenőrzés-elbírálás stádiumában vannak, illetve melyek csődöt mondtak (azaz 18 hónap alatt nem jött össze a beadvány beadásához szükséges 100'000 aláírás).

Az egyik legfontosabb, döntésre váró kérdés, hogy mi legyen a fegyverekkel.

Az utóbbi 15 év adatait figyelembe véve elmondható, hogy Svájcban évente kb. 300 ember leli halálát lőfegyver által. Egy erős(ödő) parlamenti klikk tehát most szeretné, ha a nép megszavazná, hogy:

• a katonaság fegyvereit a lőszertárban gyűjtsék és raktározzák, ne legyen otthon katonai fegyver
  
• legyen egy állami nyilvántartás a fegyvertartókról és
  
• aki fegyvert szeretne -tartani, megtartani, vásárolni- alaposan meg kelljen támogatnia a miértjét és hogy képességei alapján egyátalán alkalmas-e fegyvertartásra illetve -használatra.

A beadványnak természetesen vannak ellenzői, ők azt állítják, hogy a beadvány -elfogadás esetén- szinte meggyanúsítja és gyerekként kezeli a vadászokat, sportlövőket, stb. civileket, akik eddig is fegyvert tartottak és használtak; katonaság fegyvertartási szabályzata Svájcban az egyik legszigorúbb a világon és ők  kézben tartják a saját dolgaikat; az új szabályok csak a bürokrácia vízfejét duzzasztanák tovább, valamint nem megoldás az igazi problémára, az illegális fegyvertartásra, fegyver-kereskedelemre.

A népszavazás február 13-án lesz, addig még több, másfajta kérdéseket is valószínűleg elővesznek, nehogymár csak egy sor legyen a szavazólapon. Pazarlás lenne.

Más. Kissé megborzolta a kedélyeket, hogy megszületett a végleges elhatározás: Svájc a 16 milliárd frankos hitel realizálásával ratifikálja az IMF-béli szerepét. Ennyi lóvét ad a valutaalapnak, hogy az megsegíthesse az euró-övezet országait bedőlés esetén, a következő páciens valószínűleg Spanyolország vagy Portugália lesz.
Nyilván, ha ennyi pénzről van szó, nincs mindenki azonos véleményen -illetve igen, mindenki azt gondolja, hogy "Miért nem nekem adják?"- de az épp székelő regnáló pénzügyminiszter-asszony E. Widmer-Schlumpf megnyugtatott, hogy a valutaalapnak adni kamatra a lehető legjobb befektetés és még sosem vesztített az ország egy centet sem.
W-Sch. korábban a jogi karosszékben ült és több kapcsolata volt a külfölddel, vagyis az összes Bundesrat közül ő van képben leginkább a nemzetközi viszonyokat illetően és tudja, hogy az utóbbi időben van mit polírozni Svájc imidzsén illetve mivel az állami tartalékok kb. 50-65%-áig betankoltak az össznépi valutából, jó lenne, ha gyúrna magára valamit az euró. Jó, persze, amíg nem adják el, nem is realizálódik a  veszteség, csak a könyvekben, de akkor is.

Megintmás. Az örök "rangadó": Svájc és az EU. Úgy tudom, már kétszer is volt népszavazás Svájc EU-tagságáról és mindkét alkalommal határozottan NEM-et mondott a nép, nem akarnak betársulni a tuti bizniszbe. Évkezdésnek, és mert új "miniszterelnök" vette át a stafétát, rögtön meghívták őt, Micheline Calmy-Rey-t az Arnéába. Az Aréna egy ilyen politikai Mónika-só. Mindenki egymás szavába vágva mondja a magáét, aztán mosolyognak és hazamennek és nem változik semmi.
Annyi a különbség, hogy itt általában nem hiányosak a fogsorok.

Egyik fő téma volt -a külföldi-ellenességen kívül,- mint már említettem: az EU és Svájc kapcsolata. (iszony, nem viszony...) Az EU ugyanis azt találta ki, hogy Svájc vegye át automatikusan a már elfogadott kétoldalú egyezményeket is érintő, EU-n belüli törvény- vagy rendeletmódosításokat.
Igazából szíve szerint már az asztalra csapna, hogy

"baszki, mi a szart játszátok az eszeteket?! mit képzeltek, hogy még hány egyezménnyel fogunk szarakodni a meglévő 300-on felül, külön, csak a ti kedvetekért? Már úgyis mindenre van kétoldalú megállapodás, nem lenne sokkal egyszerűbb belépni a klubba?"
 

Ezzel kapcsolatban eszembe jutott egy-két dolog. Tudom, én magyar vagyok, szóval csak azért, mert itt élek, élhetek, még nem kell nyalni a svájci segget, lehet, hogy más lenne a véleményem, ha mondjuk a csődbe ment Írországban élnék magyarként... De.
Én mondjuk biztosan megkérdezném az EU-t, hogy ha olyan erős gazdaságú tagokkal, mint Franciaország, Németország, Hollandia, stb. a politikusok, közgazdászok krémje (vagy legalábbis annak tartják magukat), 27 tagállamával, csaknem félmilliárd lakossal, annyi adóból, bevételekből sem tudja üzemeltetni, megmenteni, felvirágoztatni az EU-t, akkor mit tehet vajon alig 5-6 millió svájci, ásványi kincsek, nyersanyag, hatalmas kiterjedésű termőföldek, a mezőgazdaságnak kedvező, napos klíma, olaj, aranybánya, autóipar, kikötő, stb. NÉLKÜL az EU-ért????

Meg aztán: a lesarkított tények azt mutatják, hogy Svájc működik, az EU meg mondjuk nem. Vagy nem nagyon. Akkor vajon nem az EU-nak kéne átvennie, ellesnie egy-két dolgot, trükköt, mintsem "MI" vegyük át az EU normákat, szabályozásokat?

Részlet az Európai Unió hivatalos honlapjáról:

"Az Európai Unió legújabb bővítései által a valaha megosztott kontinens egyesült, Európa nagy területén biztosítva stabilitást és jólétet. Habár a csatlakozás óta csak rövid idő telt el, az Unióhoz csatlakozott országok polgárai máris érezhetik előnyeit a gazdasági növekedés, a személyes mobilitás és a korábban elhanyagolt infrastruktúra korszerűsítése terén elért eredmények alapján."

Hehe. Ez a bekezdés egyébként a "Baráti viszony a szomszédokkal" címú menüpont alatt olvasható. Szomszédokként Fehéroroszországot, a Kaukázust, stb. említi, Svájc sehol sincs.
Vagy alapból, a PR-on keresztül is utálnak, nem vagyunk barátok; vagy a PR-on keresztül már bekebelezettnek tekintik Svájcot, tehát nem szomszéd.

UPDATE: a lőfegyverek mellett-után már most folyik a vita a szúrófegyverek viselésével kapcsolatban is.

Azaz idén adventkor is: Minden fillér számít!

Mint emlékezetes, tavaly debütált, idén tehát második alkalommal kerül megrendezésre egy újfajta adomány-gyűjtő mega-maraton-akció. Tavaly a malária elleni küzdelemhez gyűjtöttek pénzt, idén a háború súlytotta övezetek gyermekeinek megsegítésére.

Ismét a berni Bundesplatzon (a parlament előtti tér) felállított üvegfalú stúdióból sugározzák a DRS 3, azaz az állami 3-as számú rádiócsatorna adását, december 13-18-ig bé van oda zárva a 3 műsorvezető: Nik Hartman, Anic Lautenschlager és Tom Gisler. Az akciót a még miniszterelnök Doris Leuthard nyitotta meg egy gongszóval-ütéssel, és máris özönlöttek az adományok, mivel a gyűjtésről szóló reklámok már több, mint egy hete beharangozták az eseményt.
Adakozni lehet minden formában: a COOP pl. minden megvásárolt Grittibänz (ez egy speciális péksüti, egy majdnem-ember-figurát formáz és ilyenkor van szezonja) árából valamennyit eljuttat az adomány-gyűjtésbe; lehet SMS-ezni, utalni, személyesen bedobni a pénzt Bernben...szóval minden lehetőség adott.

Az adományszámláló állása a második nap reggelén 323'150,-frankot mutat.

Tavaly 5 nap alatt, a hivatalos akció idején több, mint 7 millió svájci frank gyűlt össze, az utózöngékkel, becsatlakozó helyi akciókkal, aukciókkal együtt több, mint 9 millió. És egy fergeteges party sikerült alezárásból, a "kiköltözésből": ugyanis a három műsorvezető tényleg be van oda zárva az üvegfalak mögé! A stúdió mögötti szobában alszanak és csak 5 nap múlva jönnek ki.
Az adakozók egy ablaknál személyesen is beadhatják adományaikat, és aki szeretné, készítenek róla pillanatfelvételt, ami a hivatalos honlapon meg is jelenik.

Támogatók többek között a Swisscom, a ricardo.ch, a COOP és még nagyon-nagyon sokan mások. A ricardo.ch internetes aukciós oldalon például a mai fő attrakció: 1 napos vendégeskedés Marc Foster filmrendező filmforgatásán. Ő rendezte a legutóbbi James Bond-filmet.

A rádióműsor egyébként elég gyenge, néhány közismert slágertől eltekintve általában olyan számok szólna a rádióból, amiket halandó, mint én se nem ismer, se nem bír elviselni (lásd eggyel ezelőtti bejegyzés), viszont a speciális, adakozó műsorban a hallgatók is szerkesztik a műsort: pénzfelajánlással lehet számot kérni, mint például Justin Bieber Baby című slágere több, mint 20ezer frankot ért... Egyébként pedig nagyon sok prominens látogató is érkezik majd az üvegkalitkába, s ha épp énekes az illető, mint Zuccero vagy Stress, akkor élőben zenél, vagy ha nem énekes a tanult szakmája, akkor is...
 

Ma reggel, pontosabban épp ezekben a percekben, reggel 8 óra körül, szavazzák, számlálják és értékelik a Bundespräsident(in), azaz amolyan legminiszterebb miniszter, vagy miniszterelnök választást. Tehát a 7 miniszter közül választ az egész parlament 1 főt, aki államfőként képviseli az országot 1 éven át; plusz 1 helyettest.
A nagygyűlésen (alsó, felsőház, meg mindenki) összesen 223 szavazócédulát osztottak ki, 18-an hiányoztak. 106 szavazattal meg is választották Mme Micheline Calmy-Rey-t a következő 1 évre miniszterelnöknek. (További szavazatokat kaptak: Didier Burkhalter 33, Ueli Maurer 20, Eveline Widmer-Schlumpf 20 és Simonetta Sommaruga 10. Simon Amman egetlen szavazatot sem kapott, nem tudom, miért. Doris Leuthard sem, mert ő az, akit most leköszön egy év után.)

Ez a 106 szavazat elég volt a megválasztásához, de valójában jelzés értékű, mert ritka kevés, kevesebb, mint az összes felét kapta. Az utóbbi 90 évben még senki nem kapott ennyire kevés szavazatot miniszterelnök-választáson. Mme. Calmy-Rey-t épp a napokban vonta kérdőre a parlamenti bizottság, hogy mégis mi a jó fenét művelt az emlékezetes "Líbiai-affér" alkalmával, sokmindent felrónak most neki, még az is lehet, hogy komolyabb vizsgálat indul ellene, illetve munkássága ellen. Sokan támadják, hogy nem eredményorientált, hanem egyszerűen az imázsát polírozza a reflektorfényben és a nagy szavak mestere. (de hát alapvetően francia, nem igaz? akkor miért vagyunk ezen meglepődve?)
De a svájci nép szereti és tiszteli a tradíciót: megválasztották őt, mert igazából most ő következik, őt illeti ez a poszt. (jövőre, a parlamenti választásokon aztán el lehet őt zavarni a csudába) A jobbosok semmi esetre sem választottak volna mást, pl. újoncot (Amman és Sommaruga) vagy még kevésbé a nagy szosziális szívű Widmer-Schlumpfot, aki még a minarettek védelmében is vitatkozott szinte az egész országgal, vagy most a kitoloncolási beadvány ellen amikor arról ment a népszavazás.
Egyébként ez a vizsgálóbizottsági felelősségre vonás is milyen már: egyrészt, hónapokat, majdnem egy évet várni egy kivizsgálásra? Meg aztán az akkori kormányfő, Hans-Rudolf Merz sem lett felelősségre vonva, amig lehetett volna. Most meg már elment nyugdíjba.
Különben is, nem az a lényeg, hogy a két túsz kiszabadult Líbiából?
Minek kell szennyest teregetni?
Hogy kinek mihez nem lett volna joga...?

Mi ez, Bábszínház?

A helyettes-választáson már az is szimbolikával bír, hogy 11-gyel többen, 234-en vettek részt a szavazáson, E. Widmer-Schlumpfot 146 szavazattal megválasztották tehát helyettes államfőnek. Mint korábban említettem: csak a jobboldal nem támogatja, legszívesebben hazaküldenék őt háziasszonykodni vagy rösti sütő kisiparosnak.

A szavazás után az alsó és felsőház (National- und Ständerat) ismét különvált és folytatja napi tevékenységét.

Svájc fővárosa a közhiedelemmel és jónéhány nagyképű zürichi bankár tévhitével ellentétben nem Zürich, hanem Bern.
1191-ben Berchtold V. von Zähringen herceg alapította a várost, mely egy történelmileg rövid ideig kissé átjáróház volt, míg nem 1353-ban csatlakozott az akkor már kb. 62 éve megalakult svájci államszövetséghez. Századokon át tartó erőfitogtatás és más kantonközi események után 1848-ban lett fővárossá.
A város jelképe a címerben is szereplő medve, ami németül der Bär. Tulajdonképpen ebből kapta a város a nevét: először Bärn-ként, majd modernizálva, nemzetközibbé téve a szót lett belőle Bern.
Az óvárost természetes határként öleli körbe az Aare folyó, nem egyenesen szeli át a városrészeket, mint pl. Budapesten, hanem egy kanyart ír le. A meghatározó utcatengelyek ennek megfelelően hosszanti irányúak, mint a híd tájolása is mutatja.

Bern egyik jelképe és látnivalója a Berner Münster, vagyis az evangélikus-református St. Vincent Apátság. Sikátorra emlékeztető kis köves utcákon baktatunk, mikor egyszer csak kitágul a tér és ott állunk a kapujában. Hatalmas és gyönyörű. Későgótikus, ha pontosak akarunk lenni: 1421-1573ig építgették, tornyát végül 1892-ben fejezték be. Mindenképpen érdemes menézni, ha valaki erre jár.

Következő látnivaló a Bundeshaus, azaz a Parlament. A fotót valószínűleg az egyik hídról készítették, ez az épület folyó felőli része (kb. úgy helyezkedik el a híd, a folyó és a parlament, mint a Budai Vár a Lánchídról nézve), a kép alján a sötét mélybe odaképzelhetjük a Tabán-szerű erdős-fás domboldalt, melynek alján ott folyik az Aare. Márciusban innen a teraszról letekintve láttunk rókát és szép madarakat is. A két kis torony egy íves homlokzatot fog be, melynek fölső peremét a 26 kanton kis címere díszíti. Az utcai, szökőkutas frontról egyszerűen átgyalogolhatunk az épület árkádjai alatt ki erre a teraszra, nincsenek kordonok és nem védik katonák.  A terasz sétány-szerű, akár a Budai Vár napos, tágas teraszai; padokkal, fákkal. A parlament látogatható, több nyelven van idegenvezetés. Néha szerepel a szépségkirálynő-jelölteknek csak úgy, érdekességképpen a bulvársajtóban feltett tesztkérdések között: közülük többen úgy tudják, hogy ez egy templom.

A Parlamenttől balra (ezen a képen jobbra) ugyancsak a téren áll a svájci Nemzeti Bank; egyesek a szökőkutak alatt sejtik az állam hatalmas arany- és valutatartalékait. Ezen a téren gyönyörű karácsonyfát szoktak felállítani, illetve néha korizásra is alkalmassá teszik. Máskor meg tüntetések, egyéb békés demonstráció foglalja el. (tömegoszlatáshoz nem kell vízágyú, ott vannak a szökőkutak -csak vicc...)

Amit egy rövid berni sétán még mindenképp érdemes megnézni, az a Zytglocke, azaz Toronyóra. Alul árkádos, akár a legtöbb ház, átsétálhatunk rajta és megtekinthetjük az évszázadok alatt Bernben használatos hosszmértékeket. Ki vannak függesztve a falra, érdekes. A házak tehát árkádokra épültek az óvárosban, feltételezem, hogy árvízvédelem miatt. Ez gyakorlatilag két szintes bevásárló utcát eredményez, mert az utcaszinten is tele van minden bolttal, kávézóval, üzlethelyiséggel és majdnem minden ház pincehelységébe is találunk ugyanitt lejárókat, ahol szintén boltok vannak: tetoválószalon, internetsarok, szappanbolt, stb. Az utcán sétálva figyelni kell: egyben vannak lekövezve az utcák, nincs külön járda és úttest, de jár busz és villamos is.

Focirajongóknak még kötelező a Stade de Suisse vagyis a Bern-Wankdorf stadion, a város szélén, ahol 1954-ben nem várt vereséget szenvedett a magyar válogatott a németektől, akik ezzel képletesen szólva letépték Puskásék nyakából a világbajnoki aranyat, melyet a mieink gondolatban már csókolgattak, fogukhoz vertek. Az egész világ "Berni csoda"-ként (Wunder von Bern) emlegeti a németek gyűzelmét, gondolom, mi magyarok nem annyira. A stadion egyébként a berni futballcsapat, a Berner Young Boys otthona.
Svájcban szokás, hogy a nagyobb stadionok (Wankdorf, Basel St. Jakob, St.Gallen...) nem egyszerűen lelátók, hanem egyben bevásárlóközpontok is. A legtöbb közkedvelt üzletlánc  (Globus, Manor, Coop, stb.) képviselteti magát, egyben fenntartja a stadiont. Illetve irodákat is bérbe adnak, és több fitnessz- és tornaterem is található a hatalmas épületben.

És végül, amiről igazán írni szerettem volna: a berni medve. Bern jelképe nem csak egy stilizált fekete rajz a város zászlaján, hanem valóban létezik egy Medveárok, ahol igazi macik élnek és a város nagy becsben tartja őket. Mi sem mutatja ez jobban annál, hogy 2009-ben kaptak a macik egy új, tágas, modern birodalmat az Aare folyó partján. Nagyjából 6'000 négyzetméter területet vehettek birtokba, mely szabadtéri és belső, barlangszerű területeket biztosít az állatoknak. Látogatható, körbe lehet járni a lejtős, elkerített kifutót, lent a folyóparton sétány található fákkal, padokkal, "dunaparti lépcsőkkel"...