Sajnos eljött ennek is az ideje.
Olten városkában van egy Swissnuclear nevű szervezet székhelye, tagjai az Alpiq, az Axpo, (ezek ketten áramszolgáltatók) valamint a BKW és CKW, akik az atomerőműveket üzemeltetik. Ma levélbomba robbant az irodában, két dolgozó megsebesült.

Annyira gyűlölöm az ilyen levélbombás hancúrt. Undorító: egyébként is, de főleg mert úgysem az sérül meg, akinek...khmmm kellene szánták.

Volt régen egy sorozat, az Egymillió lépés Magyarországon, ami olyan népszerű lett-volt annak idején, hogy az első sorozatot követte "...és még egymillió lépés" valamint "Másfélmillió lépés..." Hasonló tetszés és népszerűség övezi a svájci barangolót, Nik Hartmannt, amikor elindul országot járni forgatócsoportjával és öreg, hűséges kutya-dámájával.

Az idei túra már az ötödik, 2008 óta járja Nik kamerával az országot. Az aktuális sorozat április 15-én indul az SF1-es adón, mindig pénteken este 20:05-től.
Az interneten részletes útleírás található az etapokról, fotókkal, linkekkel, útvonaltervvel, hogy akinek kedve támad, Nik nyomába eredhessen és bejárhassa a tévében látott vidéket.

Íme a mostani teljes útvonal, valamint minden egyéb infó.
A werkfilm egy héttel a start előtt, április 8-án látható szintén a szokott időpontban, este 5 perccel nyolc után.
A TV adó archívumában megtekinthetők a korábbi részek is.

Tényleg olyan ez az ország, hogy néha semmi nem történik, és ez nem is zavar senkit. De mivel már pókhálós a baseli farsangról szóló bejegyzés, írok már valamit.

Külföldiek B típusú munkavállalási engedéllyel az úgynevezett forrásadót, vagy Quellensteuert kötelesek fizetni jövedelemadó gyanánt. Mint már régebben említettem: a jövedelemadó mértéke attól függ, hogy hol van a lakhelyünk.
Forrásadó-kulcs kantononként változó, de 1 kantonon belül azonos. (a svájciakra vonatkozó SZJA kulcs településenként eltérő)
Aki tehát megteheti és van esze, (vagy fordítva) az ott dolgozik, ahol kap munkát, de ott lakik, ahol kedvezőbb az adókulcs. Ennek kiszámításához szintén a már jól bevált comparis.ch oldal kiváló segítséget nyújt, összevethető a különböző kantonokban megfizetendő adó mértéke, sőt, ki is számolja, hogy mennyi az annyi.

Épp múlt héten tettem próbára: pl. 10'000 frank havi fizetéssel egy egyedülálló szülő 1 gyermekkel legkevesebb kb. 460,-frankot (Zug kantonban) illetve a legtöbbet 1'450,-frankot (Neuchâtel kantonban) köteles fizetni havonta. Ha jól tudom, a forrásadót a munkáltató vonja le kifizetéskor, mint otthon az adóelőleget.

Adódik a kérdés, hogy akkor miért nem mindenki Zug kantonban lakik? Hehe. Azért, mert fentiekből logikusan következik, hogy nagyon sokan szeretnének ott lakni, ebből adódóan olyan magasak az ingatlanárak, hogy egy normál fizuból élő család 1.) nem engedheti meg magának 2.) vagy ha igen, akkor már nem is éri meg.

Zug kanton tehát amolyan milliomos negyed Svájcon belül, csillagászati lakbérekkel és lakásárakkal; ami már most problémához és botrányhoz vezet: ugyanis pl. egy tősgyökeres zug-i család jelenidejű sarja egyszerűen nem talál már lakást magának a "szülőföldjén", kénytelen elköltözni a családfától messzebbre, mert képtelen megfizetni ott egy lakást magának. Ha egy új lakópark épül, egy lakás akár 8-10-szeresébe kerül, mintha ugyanaz a lakás mondjuk Jura kantonban állna. (Jura itt amolyan "Isten hátamögött"-nek számít.)

Vagyis farsang minden mennyiségben. Régiónként eltérő lehet, hogy ki mikor farsangozik, volt, ahol már múlt héten, vagy a múlt hévtégén hágott tetőfokára a hangulat, de az igazi, a hagyományos, a Basler Fasnacht, azaz a baseli farsang ma reggel kezdődött, a tradicionális Morgestraich-hal, melynek jelentése kb. ma reggel elhúzom a nótádat; egyébként ez a farsang nyitánya, a megnyitó felvonulás.

Ilyenkor már akár hajnali háromtól kezdve keresi a nézősereg a helyét az utcákon, hogy mit honnan szeretne látni a felvonulás forgatagából: kihunynak az utcai fények, teljes sötétség borul a városra, egy pillanatra mintha visszatartaná a lélegzetét és pontosan hajnali 4 órakor kiadják a tamburmajorok a jelszót: "Morgestraich - vorwärts marsch!" és elindulnak a város különböző pontjairól a felvonulók, végig az utcákon, csak a kis lámpások és a nagy laterna sejtelmes pislákolása, mint egy fényfolyó mutatja, merre visz útjuk. A témaként választott nagy világító, transzparens-szerű lámpa-építményeket piccolósok sora kíséri, ami karneváli hangzavarhoz vezet, ha a csoportok összetalálkoznak. A nézők a házfalak mentén élvezik a látványt, ügyesebbek a csoportok végéhez csapódva együtt menetelhetnek a piccolósokkal, de szokás szerint hamar olyan tömeg alakul ki, hogy akár fél órát is egyhelyben állni kényszerül az ember, szóval nem ajánlott belekavarodni a tömegbe.
Mikor hajnalodni kezd két-három óra múlva, alábbhagy a hangulat, reggeliszünet következik, és sokan betérnek egy-egy "fogadóba" elkölteni egy tradicionális Basler Mehlsuppe-t, egy lisztből készült levest. Néhány óra múlva folytatódik a program a Cortège-zsel, ami az igazi nagy felvonulás, majdnem mint a kamionos Loveparade, csak a kocsikon szexi táncosok helyett maszkokba bújt figurák szórakoztatják a népet: a lassan haladó, a választott témába öltöztetett járműről dobálnak mindenfélét a tömegbe: rózsát, cukorkát, gyömülcsöt, de legtöbbször rengeteg konfettit kap az ember a nyakába.

Baselben 3 napig tart a farsang (die dreei schenschte Dägg - azaz a legszebb 3 nap), szigorú szabályok szerinti menetrenddel és az öltözékekre vonatokzó rendtartással több felvonulással, kicsiknek is, nagyoknak is; ilyenkor a kis kocsmákban, borpincékben, meg vendéglőkben úgynevezett Schniztelbängg-eket adnak elő, ezt leginkább a Defekt-Duóhoz tudnám hasonlítani. Hasonló párosok, triók váltják egymást a színen, és szem nem marad szárazon: kifiguráznak mindenkit, ahogy csak tudnak: kül-belpolitikai személyiségeket, híreket, mindenből viccet faragnak, (Berlusconi, zu Guttenberg és Kadhaffi lesz bizonyára a fő téma...) míg a közönség az asztaloknál finom falatokat vagy csak sört-bort fogyaszt.

Este látható pl. az úgynevezett "Guggemusik" - koncert, ami nem felvonulás, hanem állókoncertet adnak a klikkek (Clique): fúvósokból és ütősökből álló zenekarok játszanak közismert régi és új dallamokat. A témákat képileg feldolgozó és megjelenítő "laternák"at később (15-én) fent a Münsterplatzon a székesegyház előtti téren állítják ki, ahol kézközelből meg lehet őket csodálni.

Már hetek óta árulják utcai árusok az úgynevezett "Fasnachtsplakette" című kitűzőt, melyből származó bevétel a szervezés költsgeihez járul hozzá. Minden évben más és más, művészi kidolgozású kitűzőt vásárolhatunk, az azévi farsangról emlékbe. Három árkategóriából választhatunk: bronzból vagy ezüstből vagy aranyozott kivitelben.

Immár 4. alkalommal rendeztek éves zenei seregszemlét a svájci zeneiparban, ez a Swiss Music Awards díjátadó gála.
Annyira gyagya az egész: tegnap este volt a rendezvény, hála a médiának, már mindenki tudja ugye az eredményeket, a tévé azonban csak felvételről adja le ma este a svájci Pro7 csatornán, a svájci 1-es és 2-es nem is foglalkozik vele.
Egyébként minden évben így működik: nem közvetítik élőben. (Csoda, hogy az Euro'08 meccseit Baselből élőben adták le...Mit is mondhatnék: a Svájci TV főhadiszállása Zürichben van...)
Helyette tegnap a nemzeti 1-es csatornán egy órás dokumentumfilm ment a Hódok életéről, a kettesen meg valószínűleg hokimeccs.

Na de vissza a zenei díjazottakhoz: íme a kategóriák és győzteseik. Hűen tükrözi, mennyire fantáziátlanok és stílusanalfabéták az alpesiek. Amúgy sincs említésre méltó zenei élet, zenész az egész országban, tehát egyátalán nem értem, minek kell ezt erőltetni. Amy MacDonald például nagyon jó, tényleg, de miért kap szintem inden évben? Ja, mert valamelyest svájci származású, vagy itt nőtt fel vagy legalábbis.

Best Hit National: BLIGG — «LEGÄNDÄ & HELDÄ»
Best Hit International: SHAKIRA – «WAKA WAKA»
Best Album Pop Rock National: ADRIAN STERN – «HERZ»
Best Album Pop Rock International:
AMY MACDONALD – «A CURIOUS THING»
Best Album Urban National: BLIGG – «BART ABER HERZLICH»
Best Album Urban International: EMINEM – «RECOVERY»
Best Album Dance National: REMADY – «NO SUPERSTAR»
Best Breaking Act National: CAROLINE CHEVIN
Best Breaking Act International: UNHEILIG
Best Talent National: STEFF LA CHEFFE
Outstanding Achievement Award: POLO HOFER
Tribute Award: STEVE LEE

Mint emlékezetes, Steve Lee, a Gotthard rockbanda énekese 2010 őszén egy ostoba motorbalesetben vesztette életét. Zenésztársa vette át az Emlékdíjat (melyet idén ítéltek oda először) mégpedig nem kisebb hírességtől, mint Jon Lord-tól, a Deep Purple ex-billentyűsétől.

Úgy kaptam, nagyon klassz.

"Lélegzetelállító reklámfilmmel népszerűsíti magát a Zürichi Kamarazenekar, amely – mint sok más hasonló szervezet mostanában – a fiatalokat próbálja becsalogatni az előadásokra. A látványos videóban Ferdinand Ries második szimfóniáját hallgathatjuk meg nem mindennapi vizualizációban. A hullámvasút-szerű  kottafüzetben precízen haladunk a hangok pályáján, hogy végül elérkezzünk a fő üzenethez. „Nagy érzések” – szól a headline, amely remekül passzol a látottakhoz és hallottakhoz. Tekerjétek fel ti is a hangerőt, kezeteket tartsátok az egéren és kezdődhet a menet! (idézet: addict.blog.hu)"

A Zürichi Kamarazenekar honlapján is látható a kisfilm, valamint egy korábbi reklámfilm és néhány díjnyertes plakát is, Da Vinci után szabadon.

• Az Oscar-díj átadáson a svájci "glanz und gloria" (life-style tv műsor) riporterének beszólt Heidi Klum kisebbségi-komplexussal küzdő pasija, Seal. A riporter Heidit szerette volna kérdezni és állítólag túl közel tartotta át a mikrofont  a férfi előtt, mire Seal felháborodva beszólt neki, hogy mégis mit képzel, félre akarja őt tolni (a reflektorfényből) és egy fenyegető mozdulatot is tett a riporter felé.
  Ez is olyan szánalmas...Seal egy ócska zenész, ráadásul évek óta sikertelen, nem hallani róla szakmailag semmit, Heidi-anyu meg hasít, minden szinten. Ezért mint egy figyelemre vágyó kisfiú, nekiáll rosszalkodni, olyan "csínyekkel", mint megcsalja Heidit, botrányozik. Szánalmas.
• Svájcban még működtek a posta falára szerelt bélyeg-kiadó automaták. Az ember kiválasztotta, hogy milyen címletű postai bélyeget szeretne, bedobta a pénzt és máris felnyalhatta a borítékra a kézbesítés díját, hogy közvetlen utána bedobja a levélszekrénybe, a posta nyitvatartási idején túl -is-. Sajnos mint a nyilvános telefonfülkéknek, a bélyeg-automatáknak is leketyegett az ideje, folyamatosan szerelik le őket, pedig olyan kis szép, tradicionális sárga, régimódi fémdobozok voltak, a falra szerelve.
• És ha már telefonfülke: a svájci telekommunikációs óriás, a Swisscom nemrégiben bemutatta legújabb ötletét néhány nagyváros pályaudvarán: a jövő telefonfülkéjét. Az úgynevezett Open WorkBox-ot némelyek első meglepetésükben nyilvános wc-nek nézték (ez még a jövőben is előfordulhat), valójában azonban egy kis fülke, felszerelve nagysebességű internet-kapcsolattal, HD-monitorral, webcammel, fax-nyomtató-scanner-fénymásoló készülékkel, irodai kiegészítőkkel, satöbbivel., privát szférát teremtve a nagyvárosi forgatagban. Számkód nyitja a fülkét és természetesen fizetős, mint minden, (főleg a swisscomnál). A célcsoport az utazó porszívóügynök üzletember, aki megállna néha egy kis faxolásra vagy egy video-konferencia szeánszra.
  Március végéig ingyenesen ki lehet próbálni, max. 1 óra hosszát, utána félóránként 14,-frank a bérletidíj, vagy lehet vásárolni éves jogosultságot 90,-frankért.
• Egyesek számítanak, mások már kezdenek rettegni az Észak-Afrikából Európába áramló menekült-hullámtól.
  Többek között erről illetve arról is nyilatkozott Christoph Blocher (régi, vezető jobbos politikus), hogy szerinte Svájcnak fel kellene mondania a schengeni és dublini szerződéseket, annál is inkább, mert mások sem tartják magukat hozzá. (pl. már minden startvonalnál álló kivándorló tudja, hogy Gögörországba kell először menni, utána bevándorolni egy másik EU-tagálamba, kérvényezni ott a menekültstátuszt, mert már jóideje él a szabály, hogy a Görögországból érkező menekülteket nem küldhetik vissza az országok Görögországba...vagy Olaszországban már nem is regisztrálnak minden menekültet, arra játszva, hogy úgyis tovább állnak északra. Na és mi van északon? Hát Svájc.)
  Azért van abban némi igazság, amit gondol és mond. A kormány többi tagja valami álomvilágban él és idealisták. Azt hiszik, a világon minden problémát meg kell próbálniuk megoldani. Meg hogy az a menekült, akit Svájc befogad, segélyez és kitaníttat, az majd hazamegy Egyiptomba új hazát építeni a homokba.
  Lófaszt.

Valamint eseménynaptár és linkajánló (és ingyenreklám) egyben.