Az a helyzet, hogy 2007 január óta mind a dollár, mind az euró 30-30, az angol font pedig csaknem 40%-ot veszített mára az értékéből a svájci frankkal szemben.

A Svájci Nemzeti Bank nem lép közbe, nem emel kamatot.

Mindeközben a gazdasági miniszter kijelenti, hogy nem lesznek megtámogatva az exportra dolgozó cégek, valamint néhány bevásárlólánc-igazgatóval együtt bírálja a népnek azon hányadát, akik külföldre járnak bevásárolni; legyen az egy liter tej vagy új autó.

De mit tegyen az ember, ha ilyen nagy a csábítás? Németországban eleve olcsóbb nagyjából minden. A mostani euro/chf árfolyamnál aztán végképp. És akkor ha a határnál pecsételtetünk, még vissza is jár 19% ÁFA, azaz csaknem a vásárlási érték egy ötöde.
Sajnos ez egy öngeneráló folyamat, mint a pénzügyben gyakorta előfordul. Itt drága minden, az ember nem itt veszi meg, tehát az itteni bolt elesik a bevételtől, még drágább lesz, hogy megélhessen, tehát még kevesebben fognak itt vásárolni. Viszont itt az itteni bérleti díjat, áramot, alkalmazotti bért kell kitermelnie és -fizetnie, tehát nem nagyon tehet mást.

Másrészt érdekes, hogy a svájci cégek általánosságban a lezajlott (zajló) gazdasági válság tulajdonképpeni nagy túlélői, őket nem viselte meg (annyira) mint más országok más cégeit. Na most: ez azt jelenti, hogy a kisembert ugyan bírálja még a miniszter is, ha átlendül a határon egy kis olcsó főznivalóért, ám ha svájci konszernek indulnak nagybevásárlásra, az rendben van (?). Márpedig mennek és vásárolnak: egyrészt sok a világban az olcsón eladó, bajbajutott cég, másrészt ugye euróért vagy dollárért most még jutányosabb a vételár.
A Nestlé például a minap vásárolta be magát valami 1,27 milliárd frankért a kínai élelmiszergyártó-piacra; a gyógyszerész-vegyész Lonza cég pedig hasonló nagyságrendben Amerikába. Ez utóbbi azonban mocsok módon befenyegetett a bérek csökkentésével, mert hát nehéz idők járnak az exportra...végül a szakszervezet kijárta, hogy legalább ne a béreket csökkentsék, hanem hosszabbítsák meg a munkaidőket.
A Nestlé pedig egyszerűen "csak" árat emel. Holott neki is mindenhol vannak gyárai, tehát nem is annyira érzékeny az export nehézségeire, sőt, valószínűleg alapanyagokat is az eurózónából vásárol.

De ezek valószínűleg a kisebbséget alkotják. A helyzet szerintem inkább az, hogy megint csak az öngeneráló folyamatra hivatkoznék és minél inkább hallani híreket arról, hogy baj van az euróval, annál inkább tényleg baj is lesz. Ha most még az egyszer mindenki bizalmat szavazna az eurónak, visszaállna nagyjából az értéke, árfolyama és máris nem lennének ANNYIRA nagy szarban azok a bizonyos országok.
Svájc legalább annyit megtehetne, hogy megint nagyon bevásárolna euróból, már csak azért is, mert ilyen olcsó. Ezzel kivonna valamennyi eurót a piacról, helyette "elárasztaná" svájci frankkal, aminek az is lehetne a hatása, hogy a frank árfolyama lefelé mozdulna. Legalább egy kicsit.

Egyébként mint tudjuk: a földön nincs igazság, azaz gyakorlatilag a megbízható frank és is nagyot Svájc szív azért, mert az egyik lusta, a másik tehetségtelen, a harmadik meg korrupt... Például nagy baj, hogy ha ez így megy tovább, sok cég kivonul majd Svájcból és áttelepül az olcsóbb euró zónába, Németországba, Franciaországba, stb. Tehát itt fog nőni a munkanélküliség, itt vesztik el majd sok százan, akár ezren a munkájukat mondjuk azért, mert a görögök sziesztáznak... (meg horogkeresztet rajzolnak az EU zászló csillagaiba és úgy tüntetnek az EU által megkövetelt spórolás ellen...miért is? Ja, persze, így köszönik meg azt a pár millió eurót, amit az EU ad nekik...)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.