2011.12.14. 08:13

választások 2011

Eljött az utolsó nap is a 2011-es parlamenti választások tekintetében.

Míg október 23-án a parlament "alsó és felső" házát választották meg az arra jogosult polgárok, ma az új parlament saját maga választja (vagy erősíti) meg a jelöltjek közül a 7 új (vagy régi-új) minisztert.
Egyébként a fotón látható kosztümben (fekete fura kalap, piros-fehér pelerin) a miniszterek személyes testőrei láthatók, fejenként legalább 2. Mindenhová elkísérik a rájuk bízott fontos személyt.

Az ülésen most, 08:09 órakor épp a leköszönő külügyminiszter asszonyt, Micheline Calmy-Rey-t búcsúztatják. Genfi születésű, 2002. óta tagja a minisztertanácsnak, most (08:15) épp ő köszön el. Franciául. Aztán most németül. Ezt követően a miniszteri posztok egyesével kerülnek megszavazásra.

Felvetődik néhány, politika iránt érdeklődőknek roppant érdekes és fontos kérdés, találgatás, én ezt szakbarbárként inkább elhagynám, csak röviden: sarkalatos pont, hogy ki lesz M. C-R utódja, valamint hogy Eveline Widmer-Schlumpfot újraválasztják-e, hiszen a többség elégedett vele, holott a választási szabályok szerint pártja (BDP) nem jogosult az ő székére (az októberi választásokon nem érték el a megfelelő minimum %-ot).

Érdekesség, hogy elvileg minden választásra jogosult svájci állampolgár lehet jelölt, emellett minden választás alkalmával akadnak önként jelentkezők, akik egy-egy miniszteri bársonyszékre pályáznak. Némelyek többoldalas, hivatalos hangvételű, komoly pályázatot nyújtanak be, mások egyszerű levelezőlapon közlik jelentkezésüket.

Majd később az eredményekről.

Az eredményhirdetéseket követő eskütétel nagyon szép, érzelmileg emelkedett momentuma a választásoknak. Kezükkel hármat mutatva "jelentkeznek" az esküt tevők, hasonlóképpen, ahogyan Svájc három ősi kantonjának küldöttjei (Uri, Schwyz és Untergang) 1291-ben a Rütli mezején esküt tett és megalapította az új államot.

 

A modern kori eskütétel két formában létezik: általában a legtöbben a fent említett feltartott karú-ujjú, vallásos eredetű, "Isten előtt esküszöm"-variánsot választják, de választható leengedett karral, Istent kihagyva esküdözni-fogadkozni, mint ahogyan épp a leköszönő M. C-R. tette (a képen középen).

topelement.jpg

 

És akkor az eredmények: marad az eddigi 6 tanácstag (vagy miniszter, ha úgy jobban tetszik) valamint a körből kiváló M. C-R. helyett szintén a francia-svájcból és szintén a szocialisták közül származó Alain Berset-t nyerte két fordulóban az utolsó székért folyó versenyt. A. Berset a II. világháború utáni időszak második legfiatalabb minisztere, 39 éves, Fribourg-ban politizált eddig, tökszuper jazz-zongorista. (egy másik szocialista miniszter, S. Sommaruga is képzett zongorista, hehe) Miniszterként ezentúl (4 évig) évi 440'000 frank honoráriumot kap, évi 4 részre elosztva, plusz 30'000 frank adómentes repikeretet, egy sofőrt, két autót, melyből egyet privát célokra is használhat, stb.

A "Konkordanz" szabályai szerint a minisztertanács 7 székét az országgyűlési választások eredményeinek megfelelő arányban kellene felosztani, ez alapján a BDP-nek egy sem járna, mivel a legkisebb párt és nem kapott elég szavazatot, a legnagyobb viszont a jobbos SVP, akinek igazából 2 tárca dukálna; éppen ezért dacból és dühből minden egyes poszt szavazásánál bedobtak ők is egy jelöltet, aki persze nem nyert. Svájc fél a szélsőségektől, az igazi véleménytől, a kicsit vagy nagyon radikális politikától, melyet az SVP képvisel.

A későbbiekben a miniszterek egymás közt döntik el, hogy ki melyik tárcát fogja irányítani; maradnak-e az eddigi leosztásban vagy valaki széket vált-e.

A bejegyzés trackback címe:

https://svajcibicska.blog.hu/api/trackback/id/tr833462022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása