Szombat óta új Szépségkirálya van a hegyvidéknek. Korábban már megtekinthettétek a srácokat, akik az Ország Legszebbje címre pályáztak. Szombaton zenés, táncos színes esztrádműsor és természetesen Sven Epiney* keretén belül meg is választották közülük a 21 éves Luca Ruch-ot Mister Svájcnak. A téma aktualitása kapcsán Jan Bühlmann, a leköszönő Mr. CH is nyilatkozott az elmúlt egy esztendőről, mert nyilatkozni jó.
De hogy valami jót is mondjak: Jan jelen volt az idei zürichi Operabálon kedvesével, aki számomra kellemes meglepetésként egy jó értelemben vett egyszerű, bájos és természetes, önmagától elbűvölő norvég szépség, Hanne Dybesland; nem pedig egy műnő.

Mint már a hölgyekről is kiderül(t minden évben), a szépség nem minden. A legtöbb jelölt valahol egyetemista, (mégis) sötétek, mint az éjszaka. A felkészülés idején is, és a döntöben is próbára tették a pasikat fogós kérdésekkel (pl. melyik kanton jellegzetes süteménye a répatorta? - ezt még én is tudom. Ezt még a nyuszi is tudja.), talán ha 2 helyes válasz született az összes döntős versenyző szellemi vajúdásából.
Nem baj, alsógatyamodellnek megteszik így is.

És hát nem is lenne igazán svájci a Mister Schweiz verseny, ha nem szólna közbe egy bevándorlási probléma. Két nappal a döntő előtt diszkvalifikálták az egyik jelentkezőt, Luca De Nicola-t, mert nem kapta kézbe idejében a friss, ropogós, svájci állampolgárságát; a verseny idején papíron még mindig olasz-holland kettősállampolgár volt.
Hozzáállás-felfogás kérdése, hogy miután megkapta, vajon svájci lesz-e? A papír a lényeg?
Nálam már kicsit az is sántít, hogy Miss Ecuador édesanyja svájci (vajon bevándorló, vagy kivándorló igazi svájci???), tehát Claudia Schiess 50%-ban, apailag legalább tényleg ecuadori, mégis. Miss Ecuadornak jelképeznie kellene Ecuadort, ehelyett teljesen európai prototípus a nő.
De nem csak Ecuador, beszélhetünk bármely országról. Miért legyen Svájc Szépe egy Amanda Amman, vagy Whitney Toyloy, akik inkább beillenének egy rázós seggű feka rapper videóba?
Miért hívják a Mr. Svájc-jelentkezők felét Luca-nak?
Mi magyarok szeretnénk-e mondjuk egy szépségkirálynőt, aki '89-ben az NDK-ból menekült hozzánk és Hildegardnak hívják?

* Már megint Sven Epiney... A honlapján található egy csokisüti recept, amit egy hete elkészített Amore nagynénje. A süti Sveni kiköpött tükörképe: gejl, túl édes, a közepe massza és lapos. Valamint a recept szerint kívül meg kell szórni vastagon porcukorral...

Sajnos eljött ennek is az ideje.
Olten városkában van egy Swissnuclear nevű szervezet székhelye, tagjai az Alpiq, az Axpo, (ezek ketten áramszolgáltatók) valamint a BKW és CKW, akik az atomerőműveket üzemeltetik. Ma levélbomba robbant az irodában, két dolgozó megsebesült.

Annyira gyűlölöm az ilyen levélbombás hancúrt. Undorító: egyébként is, de főleg mert úgysem az sérül meg, akinek...khmmm kellene szánták.

Volt régen egy sorozat, az Egymillió lépés Magyarországon, ami olyan népszerű lett-volt annak idején, hogy az első sorozatot követte "...és még egymillió lépés" valamint "Másfélmillió lépés..." Hasonló tetszés és népszerűség övezi a svájci barangolót, Nik Hartmannt, amikor elindul országot járni forgatócsoportjával és öreg, hűséges kutya-dámájával.

Az idei túra már az ötödik, 2008 óta járja Nik kamerával az országot. Az aktuális sorozat április 15-én indul az SF1-es adón, mindig pénteken este 20:05-től.
Az interneten részletes útleírás található az etapokról, fotókkal, linkekkel, útvonaltervvel, hogy akinek kedve támad, Nik nyomába eredhessen és bejárhassa a tévében látott vidéket.

Íme a mostani teljes útvonal, valamint minden egyéb infó.
A werkfilm egy héttel a start előtt, április 8-án látható szintén a szokott időpontban, este 5 perccel nyolc után.
A TV adó archívumában megtekinthetők a korábbi részek is.

Tényleg olyan ez az ország, hogy néha semmi nem történik, és ez nem is zavar senkit. De mivel már pókhálós a baseli farsangról szóló bejegyzés, írok már valamit.

Külföldiek B típusú munkavállalási engedéllyel az úgynevezett forrásadót, vagy Quellensteuert kötelesek fizetni jövedelemadó gyanánt. Mint már régebben említettem: a jövedelemadó mértéke attól függ, hogy hol van a lakhelyünk.
Forrásadó-kulcs kantononként változó, de 1 kantonon belül azonos. (a svájciakra vonatkozó SZJA kulcs településenként eltérő)
Aki tehát megteheti és van esze, (vagy fordítva) az ott dolgozik, ahol kap munkát, de ott lakik, ahol kedvezőbb az adókulcs. Ennek kiszámításához szintén a már jól bevált comparis.ch oldal kiváló segítséget nyújt, összevethető a különböző kantonokban megfizetendő adó mértéke, sőt, ki is számolja, hogy mennyi az annyi.

Épp múlt héten tettem próbára: pl. 10'000 frank havi fizetéssel egy egyedülálló szülő 1 gyermekkel legkevesebb kb. 460,-frankot (Zug kantonban) illetve a legtöbbet 1'450,-frankot (Neuchâtel kantonban) köteles fizetni havonta. Ha jól tudom, a forrásadót a munkáltató vonja le kifizetéskor, mint otthon az adóelőleget.

Adódik a kérdés, hogy akkor miért nem mindenki Zug kantonban lakik? Hehe. Azért, mert fentiekből logikusan következik, hogy nagyon sokan szeretnének ott lakni, ebből adódóan olyan magasak az ingatlanárak, hogy egy normál fizuból élő család 1.) nem engedheti meg magának 2.) vagy ha igen, akkor már nem is éri meg.

Zug kanton tehát amolyan milliomos negyed Svájcon belül, csillagászati lakbérekkel és lakásárakkal; ami már most problémához és botrányhoz vezet: ugyanis pl. egy tősgyökeres zug-i család jelenidejű sarja egyszerűen nem talál már lakást magának a "szülőföldjén", kénytelen elköltözni a családfától messzebbre, mert képtelen megfizetni ott egy lakást magának. Ha egy új lakópark épül, egy lakás akár 8-10-szeresébe kerül, mintha ugyanaz a lakás mondjuk Jura kantonban állna. (Jura itt amolyan "Isten hátamögött"-nek számít.)

Vagyis farsang minden mennyiségben. Régiónként eltérő lehet, hogy ki mikor farsangozik, volt, ahol már múlt héten, vagy a múlt hévtégén hágott tetőfokára a hangulat, de az igazi, a hagyományos, a Basler Fasnacht, azaz a baseli farsang ma reggel kezdődött, a tradicionális Morgestraich-hal, melynek jelentése kb. ma reggel elhúzom a nótádat; egyébként ez a farsang nyitánya, a megnyitó felvonulás.

Ilyenkor már akár hajnali háromtól kezdve keresi a nézősereg a helyét az utcákon, hogy mit honnan szeretne látni a felvonulás forgatagából: kihunynak az utcai fények, teljes sötétség borul a városra, egy pillanatra mintha visszatartaná a lélegzetét és pontosan hajnali 4 órakor kiadják a tamburmajorok a jelszót: "Morgestraich - vorwärts marsch!" és elindulnak a város különböző pontjairól a felvonulók, végig az utcákon, csak a kis lámpások és a nagy laterna sejtelmes pislákolása, mint egy fényfolyó mutatja, merre visz útjuk. A témaként választott nagy világító, transzparens-szerű lámpa-építményeket piccolósok sora kíséri, ami karneváli hangzavarhoz vezet, ha a csoportok összetalálkoznak. A nézők a házfalak mentén élvezik a látványt, ügyesebbek a csoportok végéhez csapódva együtt menetelhetnek a piccolósokkal, de szokás szerint hamar olyan tömeg alakul ki, hogy akár fél órát is egyhelyben állni kényszerül az ember, szóval nem ajánlott belekavarodni a tömegbe.
Mikor hajnalodni kezd két-három óra múlva, alábbhagy a hangulat, reggeliszünet következik, és sokan betérnek egy-egy "fogadóba" elkölteni egy tradicionális Basler Mehlsuppe-t, egy lisztből készült levest. Néhány óra múlva folytatódik a program a Cortège-zsel, ami az igazi nagy felvonulás, majdnem mint a kamionos Loveparade, csak a kocsikon szexi táncosok helyett maszkokba bújt figurák szórakoztatják a népet: a lassan haladó, a választott témába öltöztetett járműről dobálnak mindenfélét a tömegbe: rózsát, cukorkát, gyömülcsöt, de legtöbbször rengeteg konfettit kap az ember a nyakába.

Baselben 3 napig tart a farsang (die dreei schenschte Dägg - azaz a legszebb 3 nap), szigorú szabályok szerinti menetrenddel és az öltözékekre vonatokzó rendtartással több felvonulással, kicsiknek is, nagyoknak is; ilyenkor a kis kocsmákban, borpincékben, meg vendéglőkben úgynevezett Schniztelbängg-eket adnak elő, ezt leginkább a Defekt-Duóhoz tudnám hasonlítani. Hasonló párosok, triók váltják egymást a színen, és szem nem marad szárazon: kifiguráznak mindenkit, ahogy csak tudnak: kül-belpolitikai személyiségeket, híreket, mindenből viccet faragnak, (Berlusconi, zu Guttenberg és Kadhaffi lesz bizonyára a fő téma...) míg a közönség az asztaloknál finom falatokat vagy csak sört-bort fogyaszt.

Este látható pl. az úgynevezett "Guggemusik" - koncert, ami nem felvonulás, hanem állókoncertet adnak a klikkek (Clique): fúvósokból és ütősökből álló zenekarok játszanak közismert régi és új dallamokat. A témákat képileg feldolgozó és megjelenítő "laternák"at később (15-én) fent a Münsterplatzon a székesegyház előtti téren állítják ki, ahol kézközelből meg lehet őket csodálni.

Már hetek óta árulják utcai árusok az úgynevezett "Fasnachtsplakette" című kitűzőt, melyből származó bevétel a szervezés költsgeihez járul hozzá. Minden évben más és más, művészi kidolgozású kitűzőt vásárolhatunk, az azévi farsangról emlékbe. Három árkategóriából választhatunk: bronzból vagy ezüstből vagy aranyozott kivitelben.

Immár 4. alkalommal rendeztek éves zenei seregszemlét a svájci zeneiparban, ez a Swiss Music Awards díjátadó gála.
Annyira gyagya az egész: tegnap este volt a rendezvény, hála a médiának, már mindenki tudja ugye az eredményeket, a tévé azonban csak felvételről adja le ma este a svájci Pro7 csatornán, a svájci 1-es és 2-es nem is foglalkozik vele.
Egyébként minden évben így működik: nem közvetítik élőben. (Csoda, hogy az Euro'08 meccseit Baselből élőben adták le...Mit is mondhatnék: a Svájci TV főhadiszállása Zürichben van...)
Helyette tegnap a nemzeti 1-es csatornán egy órás dokumentumfilm ment a Hódok életéről, a kettesen meg valószínűleg hokimeccs.

Na de vissza a zenei díjazottakhoz: íme a kategóriák és győzteseik. Hűen tükrözi, mennyire fantáziátlanok és stílusanalfabéták az alpesiek. Amúgy sincs említésre méltó zenei élet, zenész az egész országban, tehát egyátalán nem értem, minek kell ezt erőltetni. Amy MacDonald például nagyon jó, tényleg, de miért kap szintem inden évben? Ja, mert valamelyest svájci származású, vagy itt nőtt fel vagy legalábbis.

Best Hit National: BLIGG — «LEGÄNDÄ & HELDÄ»
Best Hit International: SHAKIRA – «WAKA WAKA»
Best Album Pop Rock National: ADRIAN STERN – «HERZ»
Best Album Pop Rock International:
AMY MACDONALD – «A CURIOUS THING»
Best Album Urban National: BLIGG – «BART ABER HERZLICH»
Best Album Urban International: EMINEM – «RECOVERY»
Best Album Dance National: REMADY – «NO SUPERSTAR»
Best Breaking Act National: CAROLINE CHEVIN
Best Breaking Act International: UNHEILIG
Best Talent National: STEFF LA CHEFFE
Outstanding Achievement Award: POLO HOFER
Tribute Award: STEVE LEE

Mint emlékezetes, Steve Lee, a Gotthard rockbanda énekese 2010 őszén egy ostoba motorbalesetben vesztette életét. Zenésztársa vette át az Emlékdíjat (melyet idén ítéltek oda először) mégpedig nem kisebb hírességtől, mint Jon Lord-tól, a Deep Purple ex-billentyűsétől.

Úgy kaptam, nagyon klassz.

"Lélegzetelállító reklámfilmmel népszerűsíti magát a Zürichi Kamarazenekar, amely – mint sok más hasonló szervezet mostanában – a fiatalokat próbálja becsalogatni az előadásokra. A látványos videóban Ferdinand Ries második szimfóniáját hallgathatjuk meg nem mindennapi vizualizációban. A hullámvasút-szerű  kottafüzetben precízen haladunk a hangok pályáján, hogy végül elérkezzünk a fő üzenethez. „Nagy érzések” – szól a headline, amely remekül passzol a látottakhoz és hallottakhoz. Tekerjétek fel ti is a hangerőt, kezeteket tartsátok az egéren és kezdődhet a menet! (idézet: addict.blog.hu)"

A Zürichi Kamarazenekar honlapján is látható a kisfilm, valamint egy korábbi reklámfilm és néhány díjnyertes plakát is, Da Vinci után szabadon.

• Az Oscar-díj átadáson a svájci "glanz und gloria" (life-style tv műsor) riporterének beszólt Heidi Klum kisebbségi-komplexussal küzdő pasija, Seal. A riporter Heidit szerette volna kérdezni és állítólag túl közel tartotta át a mikrofont  a férfi előtt, mire Seal felháborodva beszólt neki, hogy mégis mit képzel, félre akarja őt tolni (a reflektorfényből) és egy fenyegető mozdulatot is tett a riporter felé.
  Ez is olyan szánalmas...Seal egy ócska zenész, ráadásul évek óta sikertelen, nem hallani róla szakmailag semmit, Heidi-anyu meg hasít, minden szinten. Ezért mint egy figyelemre vágyó kisfiú, nekiáll rosszalkodni, olyan "csínyekkel", mint megcsalja Heidit, botrányozik. Szánalmas.
• Svájcban még működtek a posta falára szerelt bélyeg-kiadó automaták. Az ember kiválasztotta, hogy milyen címletű postai bélyeget szeretne, bedobta a pénzt és máris felnyalhatta a borítékra a kézbesítés díját, hogy közvetlen utána bedobja a levélszekrénybe, a posta nyitvatartási idején túl -is-. Sajnos mint a nyilvános telefonfülkéknek, a bélyeg-automatáknak is leketyegett az ideje, folyamatosan szerelik le őket, pedig olyan kis szép, tradicionális sárga, régimódi fémdobozok voltak, a falra szerelve.
• És ha már telefonfülke: a svájci telekommunikációs óriás, a Swisscom nemrégiben bemutatta legújabb ötletét néhány nagyváros pályaudvarán: a jövő telefonfülkéjét. Az úgynevezett Open WorkBox-ot némelyek első meglepetésükben nyilvános wc-nek nézték (ez még a jövőben is előfordulhat), valójában azonban egy kis fülke, felszerelve nagysebességű internet-kapcsolattal, HD-monitorral, webcammel, fax-nyomtató-scanner-fénymásoló készülékkel, irodai kiegészítőkkel, satöbbivel., privát szférát teremtve a nagyvárosi forgatagban. Számkód nyitja a fülkét és természetesen fizetős, mint minden, (főleg a swisscomnál). A célcsoport az utazó porszívóügynök üzletember, aki megállna néha egy kis faxolásra vagy egy video-konferencia szeánszra.
  Március végéig ingyenesen ki lehet próbálni, max. 1 óra hosszát, utána félóránként 14,-frank a bérletidíj, vagy lehet vásárolni éves jogosultságot 90,-frankért.
• Egyesek számítanak, mások már kezdenek rettegni az Észak-Afrikából Európába áramló menekült-hullámtól.
  Többek között erről illetve arról is nyilatkozott Christoph Blocher (régi, vezető jobbos politikus), hogy szerinte Svájcnak fel kellene mondania a schengeni és dublini szerződéseket, annál is inkább, mert mások sem tartják magukat hozzá. (pl. már minden startvonalnál álló kivándorló tudja, hogy Gögörországba kell először menni, utána bevándorolni egy másik EU-tagálamba, kérvényezni ott a menekültstátuszt, mert már jóideje él a szabály, hogy a Görögországból érkező menekülteket nem küldhetik vissza az országok Görögországba...vagy Olaszországban már nem is regisztrálnak minden menekültet, arra játszva, hogy úgyis tovább állnak északra. Na és mi van északon? Hát Svájc.)
  Azért van abban némi igazság, amit gondol és mond. A kormány többi tagja valami álomvilágban él és idealisták. Azt hiszik, a világon minden problémát meg kell próbálniuk megoldani. Meg hogy az a menekült, akit Svájc befogad, segélyez és kitaníttat, az majd hazamegy Egyiptomba új hazát építeni a homokba.
  Lófaszt.

Valamint eseménynaptár és linkajánló (és ingyenreklám) egyben.

• Stanislas Wawrinka (igen, ő egy svájci teniszező) az acapulcoi ATP-tornán kemény munkával beküzdötte magát a negyeddöntőbe, hogy ott azután egy feltörekvő ukrántól vereséget szenvedve búcsúzzon.
• Mostanában két kitoloncolási hír is lóg a levegőben és foglalkoztat némelyeket: egy homoszexuális iráni fickót egy kisebb drogos bűncselekményért kaptak el és haza akarják küldeni; ám ő most azt állítja, Iránban a melegeket felakasztják, tehát a nemzetközi egyezmények értelmében nem lehet kitoloncolni azt, akire a hazájában halál vár. És tényleg mutogatnak képeket felakasztott emberekről, ellenben a fiatalember az utóbbi években többször is hazalátogatott és mindig sértetlenül tért vissza Svájcba...
  A másik ügy: egy fiatal szíriai-kurd házaspárt (pár éves kisgyerekkel) akarnak visszaküldeni Szíriába, ahol rokonaik számára meghaltak vagy legalábbis halva szeretnék őket látni, amióta áttértek a keresztény hitre. Halálos fenyegetéseket kaptak a kedves rokonoktól üzenetrögzítőre, stb. A bürokrata álláspont az, hogy hivatalosan nincs keresztény-üldözés Szíriában, ezért ki lesznek toloncolva.
  Megint csak tipikusan svájci: húzzák-halasztják a döntést, nem mernek odabaszni...aztán ha mégis, elvétik a célt, de nagyon-nagyon.
• Svájc zárolta Kadhaffi számláit, bár más állítások szerint ennek semmi értelme, jelentősége, mivel a 2008-2009-es Kadhaffi-Saga óta az őrült diktátor amúgy is kivonta vagyonait a svájci bankokból. Most persze perli és fenyegeti ezért Svájcot. Már rég indítványozta az UNO-ban, hogy darabolják szét és osszák szét Svájcot a szomszédos államok között. Nooomális???
• A genfi egyetem készített egy felmérést, melynek eredményei azt mutatják, hogy elképesztő százaléknak nincs pénze Svájcban orvoshoz menni, fogorvoshoz még úgyse. Az emberek nyögik a csillagászati összegű havi TB-t, de csak dobálják ki a pénzt az ablakon, mert ha betegek, úgysem mennek orvoshoz, mivel a vizitért külön-újra kell fizetni, amire nincs pénzük. Komolyan, minden szarért beadványt nyújtanak be, de ezt még senki nem merte meglépni; már évek óta esedékes lenne a rendszer reformja. Az emberek fogatlanok, meg nincs pénzük orvosra, miközben az orvosok, fogorvosok Balin nyaralnak minden évben, villákban laknak meg Porschéval járnak. Elnagyolva ez a helyzet. Ez a gazdag Svájc...
• Az Állami Posta bankszektorban tevékenykedő leányvállalata, a PostFinance az előző évhez hasonlóan most is szétosztja éves nyeresége egy részét az ügyfelei között. Minden pozitív egyenlegű PostFinance számlára márciustól kezdődően 2010 rappent, azaz 20,10 frankot írnak jóvá. Tavaly az ügyfelek Lindt & Sprüngli pralinét kaptak. A média persze megint kikezdi a "jótevőt" - nehogymár valakiről jót kelljen mondani: "tavaly a desszert 31 frankba került ügyfelenként, most csak 20 frankot szánnak egy-egy ügyfélre, ez 30%-kal kevesebb, mint az előző évben..."
  És mit kapunk a médiától? Naugye. Befoghatnák. Igazán.
• Újabb rekordmélységben a dollár a frankkal szemben, tegnap már csak 92 "fillért" kellett adni 1 dollárért, az utóbbi hetek némi emelkedése után az euró is visszatért 1,3 frank alá.
• Az UBS után most a Credit Suisse bukott le Amerikában, sőt a jelek szerint még az UBS-en is túltettek: titkos bankirodában adtak tippeket, kötöttek szerződést  és nyújtottak segítséget abban, hogyan dughatják el USA-adócsalók a hivatalok elől elhallgatni kívánt vagyonaikat.
• A politikusok azon nyavajognak, hogy bár Svájc és a CHF milyen jelentős helyszín és tényező a világgazdaságban, mégsem akarja felvenni tagjai közé a G20. (akkor G21-nek hívnák? Vagy azért nem akarják felvenni, mert akkor valakit ki kéne cserélni a 20-ak közül...?)
• A síturizmus meg azon nyavajog, hogy nincs elég hó, nincs elég bevétel.
• A síelők meg azon nyavajognak, hogy a síterepek üzemeltetői hamis, síelésre kedvezőbb adatokkal reklámoznak, hogy jöjjön a vendég; aki felcuccol a hegyre, hó meg sehol. Több hetes hóadatokat adtak meg a weboldalakon, amik már rég nem voltak aktuálisak.
• Már mindenki készülődik a farsangra.
• Thaiföldi útjuk során egy elefánt-szafarin egy három fős svájci társaság 63 éves nőtagját halálra taposta a begőzölt elefántbika, amint ült. Ledobta magáról a nőt és még egy angol turistát valamint a hajtót. Mások is szereztek sérüléseket, mert egy másik elefánt is bevadult, sajnos az említett hölgy nem élte túl a sérüléseket, azonnal meghalt.
   

Február 26-án nyílik és május 15-ig látható Winterthurban, a Fotomuseumban az André Kertész kiállítás.

André Kertész 1894-ben született Budapesten és 1985-ben New Yorkban halt meg, a A Magyar Fotózás történelemkönyve, bár magáról mindvégig azt állította, "örök amatőr vagyok". Talán arra célozhatott ezzel, hogy nem ragadtatta el magát sosem, nem akart rutint szerezni, egy naívitását tudatosan megőrző profi volt inkább. Alapmű.

Másnéven kerékpár-matrica, az autópálya-matrica analógiájára.

Svájcban elvileg minden kerékpárra kötelező matricát venni. Míg az autópálya-matrica januártól decemberig érvényes (a türelmi időt most hagyjuk), kistestvére a kétkerekűekre tárgy év január 1-től következő év május 31-ig.

Hivatalos árat nem nagyon tudok mondani, mert több helyen is árulják:

• a MIGROS-nál 1 db 5,90 fr, a 4 darabos multipack 20,-fr
• az ALDI-nál 4,49 (ami hülyeség, mivel 0,05 fr azaz 5 rappen a legkisebb váltópénz, de legalább olcsó)
• a Denner csinál most az autópálya-matricához hasonló akciót: most minden elköltött 40,-fr-ért vehetünk kerékpár-matricát 2,95-ért. (Ha tehát a kasszánál 90,-fr-ot fizetünk bevásárláskor, vehetünk akár 2 db kedvezményes matricát.)
• Egyébként kapható szinte mindenhol: a Coop-nál, a Postán, a világoskék K-Kiosk-nál (újságosbódé), bárhol.

Ha elmulasztjuk megvenni és rajtakapnak, a büntetés 40,-fr. A matrica egyébiránt amolyan kötelező-felelősségbiztosításként funkcionál: lopást vagy saját dolgokban esett kárt nem térít, de az általunk másban okozott kárt 2 millió frank értékhatárig fedezi ez a biztosítási alap. Ha kárt okozunk és nincs matricánk, az összes okozott kárt magunknak kell megtéríteni.
Volt már szó arról, hogy beszüntetik, mivel gyakorlatilag mindenkinek van háztartási felelősség-biztosítása és az az ilyesfajta károkra is kiterjed, vagy ha nem, akkor abba kellene beépíteni, de egyelőre idén még meg kell vásárolni.

Így néz ki a leválasztható és felragasztandó része, a lap többi részét őrizzük meg. A sorszámot regisztrálni lehet nevünkkel, lakcímünkkel az interneten vagy SMS-en keresztül és lopás esetén segítségünkre lehet, igazolhatjuk, hogy a miénk a bicikli (illetve a matrica, hehe).
 

Idén március 3-13. között várja látogatóit a genfi autószalon. A világ 3. legnagyobb autókiállítása azt ígéri, idén felébred Csipkerózsika-álmából, ami az elmúlt 1-2 évet jellemezte.

Ha magunk elé képzeljük Svájc térképét, Genf a legalsó balcsücsökben foglal helyet, érdekes módon a Genfi-tó partján. Belépőjegy 16,-sFr, délután 16 órától 50% engedmény, de akkor épp mire kitaláljuk, hogy mit is akarunk megnézni, már bezár a bazár.
Kis adalék: íme egy statisztika, melyik autót veszik a legjobban Svájcban. (megjegyzem: minden balkán származású friss CH-állampolgár fekete Audit vesz...)

Megközelíthető autóval illetve -attól függ, ki honnan, merről jön- jó ötlet még kombinált vonatjegyet venni, mert így nem kell parkolót keresni+fizetni, valamint Genfből úgysem látunk semmit, ha a szalon érdekel, mert egész napos program és a kiállítás a pályaudvar fölött -és a reptér mellett, csak egykerítés választja el- van, elég egy-két lépcsőn felmenni.

Másik ajánlat az idei Baselworld március 24-31-ig, a világ legexkluzívabb óra- és ékszerkiállítása várja látogatóit. Itt is van kombinált vonatjegy+belépő.

Ha jól számolom az első idei népszavazás. (csak mert eddig mindenki síelt)

Egy gyors körkép: állami szinten (tehát minden kantonban) csak egy kérdésben döntött a nép, mégpedig hogy szigorítsák-e a fegyvertartás szabályait. Zürich, Basel és néhány francia-svájci kanton kivételével mindenhol elutasította a nép a szigorításra vonatkozó beadványt, tehát továbbra is hazavihető a katonai fegyver, stb.

További, tartományi kérdésekről is döntöttek a polgárok, így pl. Zürichben arról, hogy megépülhet Svájc második legmagasabb épülete, egy gabonatároló; valamint megszavaztak egy hitelt a Landesmuseum kibővítésére. Bern kantonban arról döntöttek, hogy a meglévő Mühleberg atomerőmű mellé támogatnák egy második, Mühleberg II erőmű építését.

A mi kantonunkban pl. arról kellett még dönteni, hogy pl. növekedjenek-e a segélypénztár által kifizetett TB-hozzájárulások nominálisan, illetve a rászorulók köre bővüljön-e. Ez egy ilyen beugratós kérdés, amire egyértelmű válasz a NEM. Ugyanis nem a kiegészítő-segélypénztár általi támogatást kellene növelni, hogy csökkenjenek az egészségpénztári-terhek, hanem magát az egészségpénztári befizetést, tehát a havidíjat kellene mérsékelni, mert indokolatlanul iszonyúmagas.

Más kantonban pl. képviselőt választottak, valamilyen okból, stb.

Más: a nagy esélyes, Didier Cuche második lett csak a Garmisch-Partenkircheni lesikló világbajnokságon. A világbajnoki ezüst is kiváló teljesítmény, de akkora arca volt előtte, hogy megnyeri, hogy borzalom... Vén róka már, leglaább 4-szer futott neki a VB-aranynak, de úgy tűnik, ez hiányozni fog a gyűjteményéből örökre.

És még egy hír: pénteken zároltál Hosni Mubarak minden ismert svájci bankszámláját. Állítólag dollármilliárdokat  halmozott fel titokban magának és családjának.

Mindig érdekes, vicces a keresőszavak statisztikája egy blog(szerző) életében. Derűt hoz és megvilágosodást.
"mennyibe kerül egy ebéd Svájcban": ennél nagyobb hülyeséget ritkán lát az ember. Nem attól függ, hogy mit és hol eszel? De ha már itt vagyunk: McDonald's-ban vagy Burger Kingben egy menü 12 frank körül van. Ha veszel két zsömlét, egy csomag felvágottat, meg valamit inni, az is majdnem ennyibe kerül. A Coop vagy a Migros éttermeiben is nagyjából 12-20 frankból már tudsz enni valami finomat, fehér tányéron.

Következő páciens:
"mennyibe kerül Svájcban élni": sokba. A lakbér, a zöldség, gyümölcs, hús, kenyér, szolgáltatások sokba kerülnek. Mondjuk egy laptop kb. ugyanannyiba kerül, mint Magyarországon, a mobiltelefonok talán még olcsóbbak is, az IKEA is nagyjából ugyanannyi vagy picit olcsóbb. A benzin itt mostani árfolyamon kb. 330,-Ft, a dízel 340,-Ft.

"főműsoridőben mennyibe kerül egy perc": és akkor ne csodálkozzál, ha sose találsz rá, sose tudod meg. Komolyan, már kérdezni se tudunk???

Hagyjuk. Viszont ennyi itt töltött év után már nem csak egy látens, szorító életérzés, ez hanem írjuk már le: Svájc egy szép, de unalmas ország. Az évet úgy osztják be, hogy fondue-szezon, síszezon, farsang, tavaszi vetés, grillszezon, hegyi túra szezon, tüzijáték augusztus 1-én, aratás, fondue szezon. Mindez percnyi pontossággal, mint egy schauffhauseni, igen?
Napok óta semmi igazán fontos dolog nincs, nem történik, nem hallani. Csak ilyeneket:

• a szomszéd faluban egy családi házban feltehetően egy apa lelőtte a feleségét meg két fiát, vagy ezek közül eggyel kevesebbet plusz saját magát. A rendőrség nem tájékoztat.
• Egymás után teszik közzé a nagy cégek a 2010-es eredményeiket. A Novartis 10, a Roche még ennél is több milliárd frank nyereséget produkált. A Credit Suisse 5,1 milliárdot, ami viszonylag szerény eredmény. A zsíros falat, a nemzeti szent tehén, az UBS 7,1 milliárd frank nyereséget könyvelt. Ennek nyomán már nagyon izgágán ülnek a seggükön, hogy mi lesz azzal a részvénycsomaggal, melyre a 38 milliárd frankos gyorssegély (2008 őszén, mikor mindenki pénzért nyavajgott az államnál) ellentételezéseként tette rá a SNB (nemzeti bank) a kezét. Mivel most jól megy a szekér, szeretné visszakapni részvényeit, viszont akkor rögtön vissza kéne fizetni a kölcsön hátrelévő részét, ami igencsak 11 milliárd frank.
• Tegnap lezajlott a svájci futballválogatott (ez majdnem olyan poénos, mint a jamaikai bobcsapat...) idei első meccse, méghozzá Málta ellen. Ha valaki azt hiszi, nincs rosszabb a magyar futballnál, hát megnyugtatom: van. (nem a csak a máltai...) Sérülések, reptéri logisztikában elkallódott futballcipők, ostoba sajtótéjákoztató vezette fel a meccset, ami nem hozott meglepetést. Mint a régi, komcsi időkben a gyári dolgozók: akkor is megkapják az órabérüket, ha nem csinálnak semmit, de azt nagyon. Még jó, hogy van a bíró, aki fütyül, különben azt se tudnák, mikor kell abbahagyni a semmittevést. Alex Frei olyan hisztis, már azt lehetne hinni, hogy meleg -akkor jól állna neki- többször fenyegetett már tavaly is, hogy "Na, most aztán vége, befejeztem a focit! Én megmondtam...!" na...de olyan, mint az LGT, aki legalább három demostaztánténylegutolsó búcsúkoncertet is tartott már az utóbbi 15 évben. Alex is még mindig játszik, még van képe felhúzni a nemzeti mezt.
  Eredmény 0:0, ez reálbérben kifejezve olyan 0:3,5 természetesen Málta javára.
  És ez a csapat fog pályára lépni majd az EB-selejtezőn pár hónap múlva Anglia ellen.
• Az ikerkislányokat még mindig nem találják, az eltűnt apa a két kisfiával előkerült, Milánó környékén. Lassan mindenki becsavarodik.
• A kormányfőasszony megint rapportra ment Brüsszelbe. Mondom én: akárhányszor az EU úgy akarja, magához inti a svájci kormányt, mint igazgató a nyilasmisit. Svájc a kétoldaló megállapodások egy harmadik fordulójáról, harmadik paksamétájáról szeretne tárgyalni, az EU szerint meg már nincs tovább: innen már csak egy lépés van,és az az EU-tagság. Nem elég, hogy nemEU-tagnként is mennyi pénzt pumpál Svájc az EU-ba...Na, szóval látjátok, ez is már lerágott csont, szóval uncsi ez az ország...

Sajnos csak rossz hírek vannak, mégpedig két hasonló esetről.

Az egyik hír arról szól napok óta, hogy egy apa elhozta volt feleségétől a lány-ikreiket, aztán eltűntek a térképről. A férfi állítólag Marseilleben felvett a számlájáról 7000 eurót, utána a  továbbutazott Korzikán át Dél-Olaszországig, ahol a vonat elé ugrott és szörnyethalt. Az autóját megtalálták, (pontosabban az ex-feleség autóját, amit a férfi ellopott); a kislányokról semmi hír, már egy hete; halálakor a férfinél 100 eurót találtak, a többit néhány részletben postán kapta meg a család, az apa hazaküldte a pénzt.

A másik hír nagyon hasonló, mint már említettem: egy apa a két kisfiával távozott otthonról és azóta semmi hír róluk.

Nekem leginkább mindig a gyerekek miatt szorul össze a szívem...annyi, de annyi gyereket ér valami szar ostoba, zombi, hicomat felnőttek miatt.

Most csak ennyire fussa...

events.ch - olyan port.hu féle programajánló oldal. Kellemes hétvégét.

Micheline Calmy-Rey egyébként most jött haza Budapestről.

• Mint pár éve már mindig, idén is ma, február első szerdáján 13:30-tól tesztelik Svájc egész területén a szirénákat. Idén először teszik próbára az árvíz-veszélyre figyelmeztető szirénát is (ez olyasmi, mint egy gőzhajó-hajókürtjel).
  Az országban kb. 8'000 sziréna fog megszólalni, többször is; a teszt kb. jó fél órát tart. Akárhányszor hallom, nagyon szar érzés, teljesen olyan (hiszen tényleg olyan!!!), mint mikor a háborús filmekben szólal meg és mindenki rohan a Mustangok bombái elől a légópincébe.
  Megtudtam a hírekből, hogy Németországban a háború után az összeset leszerelték, amire rá is fáztak, hiszen már többször is jó szolgálatot tett volna a sziréna, mikor árvíz miatt kellett -volna- riasztani. Mondjuk a többség nem is nagyon tudja, melyik hangjelzés micsoda és mit kell tenni (nem baj, a szomszéd biztos tudja, majd követjük őt...), lényeg, hogy működjön. A hírekben még ez a megjegyzés áll: "További információkat a sziréna megszólalásakor szükséges tennivalókról minden telefonkönyv utolsó oldalán talál, a "Lakosság riasztása és figyelmeztetése" bekezdésben..."
• Svájc eddigi legsúlyosabb molesztálós ügyére derült fény: egy 54 éves férfi kb. 29 év szolgálati idő alatt összesen 9 otthonban volt szociális gondozó, ahol az eddigi adatok szerint 114 sértettet molesztált. Kiszemelt áldozatai gyerekek, nők, szellemi fogyatékosok voltak, az otthonok ápoltjai. Mivel a tettek többsége mára már elévült (hogy évülhet el ilyesmi???? hol élünk???), körülbelül "csak" 33 tettéért vonja majd őt felelősségre a bíróság. A fél ország teljesen le van döbbenve.
• Svájc némi fáziskéséssel még csak most kezdett bele a tehetségkutatásba, múlt szombaton ment le az első rész a DGST rövidítésre keresztelt színes esztrádműsorból, mely rögtön meglepetéssel szolgált. Nem kicsit csodálkozott a DJ Bobo-ból, egy ex-Miss Schweizból, meg még valakiból álló háromtagú zsűri, mikor egy szakmáját tekintve buszsofőrnő kivágta a magas Cét: Puccini "Gianni Schicci" című operájából énekelt el egy áriát.
  A közönség állva ünnepelte Maya Wirz szereplését, ám a világ már csak ilyen: mindig minden kitudódik. Például az is, hogy Maya szólóénekesnek tanult, papírja is van róla.
  A média szenzációvadász: máris szeretnék szétszedni, felkoncolni Maya Wirzet, amiért félrevezette a közönséget, nem mondta, hogy valójában énekesnő. A "nép" becsapva érzi magát. (ezt a média mindig jobban tudja!)
  Ám a média szeretné felkoncolni a TV felelős szerkesztőjét is, mivel ők tudták, mégis ők is hallgattak, hogy nagyobbat szóljon a szenzáció: hogy a buszsofőr operát énekel és Svájcnak is van saját Susan Boyle-ja. Ám a felelős szerkesztő mukit sem ejtették a feje lágyára, tanult ő kommunikációt (a zürichi egyetemen) és azt nyilatkozta, hogy a vetélkedő címe: Keressük a legtehetségesebb svájcit, nem pedig Keressük a legtehetségesebb amatőrt. Az, hogy Maya Wirz hivatásos énekesnek tanult, az egy dolog, viszont soha nem lépett fel és soha nem élt ebből. A végén meg úgyis a közönség dönt.
• Enyhén ciki kategóriába tartozik, hogy hamarosan, február 4-én megnyitja kapuit Baselben a MUBA, (ami olyasmi, mint a tavaszi BNV, csak hideg van) és az előzetes, kidolgozott tervek szerint a Vásár Vendége Egyiptom lenne. Vagyis lesz.
  Csakis a Sors tud ilyen glosszát írni...
  Számos európai ország tehát veszélyesnek nyilvánította Egyiptomot, folyik a turisták, egyebek kimenekítése, a múzeumok fosztogatása, brutális rongálása, itt meg ő a Vásár fia Vendége. A kiállítás szervezői nem tántorodtak el, igenis Egyiptom lesz a Vendég, megpróbálják kihozni a lehető legjobbat a szituációból, bemutatni azt az országot, amilyen Egyiptom kb. 2-3 ezer évvel héttel ezelőttig volt. Mondjuk mire mi odajutunk, bottal verik szét az utolsó kőkockákat is a piramisok maradványaiból...Én nem vagyok rasszista, de ilyen népek mondjuk minek vannak egyátalán a világon? Akik ma Egyiptom, Pakisztán, stb. területén élnek...

A luzerni kulturális központbann (KKL- Kongresszusi- és Kulturpalota) február 12-én este a progam a "Lord of the Rings Symphony" lesz, azaz egy kétórás, szimfonikus koncert a Lord of the Rings összesen kb. 9 órás filmzenéjének anyagából összeállítva. Aki szereti a könyvet-filmet, annak érdekes lehet ez a program, még akkor is, ha nem kifejezetten koncertre járó típus.
A KKL Luzern egyik építészeti jelképe, nagyon szép környezetben, a tóparton áll, előtte hattyúk meg fasor-sétány; hajókikötő.

Ez is egyedülálló műsor lesz, de mindezt messze felülmúlta a múlt hétvégi előadás, amiről lecsúsztunk, mivel jó svájci szokás szerint mindenről csak a zürichiek értesülnek, ők meg nem adják tovább az infót: 3 előadást is tartottak a Karib tenger kalózai című film legújabb részének vetítésével és élőben ott játszotta a filmzenét az eredeti szimfonikus zenekar.

Még egy érdekesség, bár sajnos elég drága: Herbert von Karajan nagy felfedezettje, Anne-Sophie Mutter jótékonysági koncertet tart ugyanitt, Luzernben. A koncert a svájci sclerosis-multiplex alapítvány javára kerül megrendezésre.
A-S. Mutter 13 éves korában állt az akkor már nagy mester Karajan elé, aki órákig várakoztatta egy folyosói padon a kislányt, mire hajlandó volt meghallgatni hegedűjátékát. Néhány perc után annyit mondott neki, hogy jó-jó, de jöjjön vissza jövőre, ha még jobban fog játszani, addig csak gyakoroljon.
A-S. így is tett, bár könnyeivel küszködve...elment, gyakorolt és nem adta fel, míg végül a híres karmester magántanítványa lett, s világhírű.
A-S. Mutter időközben kb. 40 év körüli, szerintem csodálatos művész és csodálatos ember: nevét, sikerét, elismertségét és saját tehetségét A Jó érdekében használja fel: tanít, jótékonykodik, figyelemfelhív, jövőorientált. Mindemellett 3-4 nyelven beszél, egyedülálló anya és egy Stradivari tulajdonosa, melyet rendszeresen, csakis Párizsba visz karbantartani, ápolni, megőrizni.
 

• Davosban Medvegyev spéttel ugyan, de megtartotta nyitóbeszédét, illetve 1 perces némasággal tisztelegtek az egybegyűltek a WEF konferencián a moszkvai robbantás áldozatai emlékére. Baloldali szervezetek zavargásokkal, fenyegetésekkel tiltakoznak a WEF ellen.
  Kitudódott, hogy a WEF-re egy belépő 2 fő részére kb. 250'000,- CHF, ha egy nem meghívott cégvezető vagy bárki halandó be szeretne jutni a konferenciára. Ebben benne foglaltatik még jogosultság néhány további, utózönge-rendezvény látogatására az év folyamán Európában.

• Tegnap végső búcsút vettek Stephanie Glasertől.
• Roger Federer hasít az Austral Openen. Szerény véleményem szerint gyalázatos, hogy megtartják a versenyt, miközben a kontinens másik végén pusztítást végez az árvíz. Jó, tudom, hogy nagyonnagy a földrész; olyan, mintha azt neheztelném, hogy miért játszanak Wimbledonban, miközben Moszkvában merénylet történt...de akkor is. Ennyire közömbös már az ember...?
  UPDATE: ma a negyedöntőben kiesett.
• Már India is morcos Svájcra; állítólag németek játszották a kezükre azt a CD-t, melyen indiai adócsalók adatai szerepelnek. Szóval most ők követelnek a svájci bankoktól több milliárdot.
• Sőt, gyanúba keveredett az IKEA Svájcban élő alapítója, Ingvar Kamprad is, hogy milliárdokat sepert szőnyeg alá a svéd hatóságok elől.
• Megtartotta első ülését az a bizottság, mely a népszavazáson nyertes kitoloncolási beadványt a gyakorlatba kell átültesse és végrehajtsa.
• A baseli székhelyű Novartis gyógyszergyár közzétette 2010-es eredményeit: csaknem 10 milliárd CHF tiszta nyereséggel zárta az előző évet. Szerény véleményem: természetesen sokba kerül a kutatás, meg legyenek megfizetve a kutatók, akik az Életért fáradoznak, rendben van. Mégis, alapjában véve beteg embereken keresik magukat halálra a gyógyszercégek. Hát tényleg senkinek nincs már lelkiismerete manapság? Vagy tükör, ilyesmi...?

Még az autózás kategóriához tartozik, csak kifelejtettem: Svájcban kötelező megállni a gyalogátkelőhelyek előtt és elsőbbséget adni a gyalogosoknak.

Persze a gyalogosok ezt tudják és már alig néznek utána, hogy vajon tényleg meglátta-e őt a sofőr és tényleg meg is tud-e állni a zebra előtt...gyakran megesik például, hogy a szembe jövő autó, teherautó kitakarja a mögötte történő eseményeket, vagyis hogy egy gyalogos baloldalon már lelépett a járdáról és a szemben lévő autók már állnak és elsőbbséget adnak neki; mi meg még csak épp akkor érünk oda, halad el a látást akadályozó autó mellettünk...és gyorsan kell fékezni, mert a gyalogos már a mi térfelünkre ért...

Legyünk óvatosak, gyalogosként is, sofőrként is.

Városban a villamosnak, egyéb utakon a PostAutonak mindig elsőbbsége van.

Sofőrként figyeljünk a biciklisekre nagyon: akkor is mi leszünk a hunyók, ha mondjuk elvileg a biciklis tehet a balesetről... Ez így van.

Mivel Svájcban javarészt bérelt lakásban laknak az emberek, (egyes statisztikák szerint itt a legmagasabb ez a hányad Európában) a túlnyomó többség rendelkezik a lakásra vonatkozó felelősség-biztosítással (Hausrat- vagy Privathaftpflichtversicherung).
Nagyon jól jön ám, tehát ajánlott, mert a lakástulajok nyilván mindig vadiúj állapotú lakást akarnak tőlünk visszakapni, ha netalán kiköltözünk a tulajdonukat képező ingatlanból. Ha van ilyen biztosításunk, akkor egyrészt a biztosító fizeti, ha valamit meg kell csináltatnunk (ez mondjuk igaz az ottlakás folyamán végig, tehát nem csak költözéskor), valamint ha a tulaj valamit kifogásol költözéskor-lakás átadáskor, akkor lehet mondani, hogy ezt beszélje meg a biztosítónkkal, hogy egyátalán jogos-e a követelése, vagy beletartozik a lakás normális elhasználódásához.

Kiköltözéskor festeni nem neked kell, csak ha ti magatok átfestettétek az eredeti -valószínűleg fehér- falakat másra; ekkor vissza kell festenetek fehérre, de egyébként nem. Nagyon kényesek viszont a takarításra; vagy ti magatok takarítotok, de akkor az első redőnylamellától az utolsó csempeszegletig, vagy hívtok egy takarítócéget, nagyjából 2-3 szobás lakást kb. 7-8-900 frankért takarítanak, (attól függ, hol) viszont garanciával. Tehát  átadáskor a takarító cég képviselője is jelen van, ha a tulaj valamit kifogásol a tisztaságot illetően, akkor a takarító cég felel érte, pótlólag megtisztítják a kifogásolt felületet. Fontos: boltban lehet kapni spéci fóliát, amit a villanysütő aljára szokás itt fektetni, erre nagyon háklisak, ezt le kell cserélni újra.

A "vadiúj lakást akarnak visszakapni" dilemma: ha mondjuk újépítésű lakásba költöztetek annak idején be, akkor nyilván mindent úgy szeretne visszakapni a tulaj, ahogy újkorában volt. A vicc az, hogy akkor is ezt szeretné, ha a lakás már 600 éves és már rozsdás a villanytűzhely... itt csak az a szabály, hogy:

1. Beköltözéskor mindent alaposan nézzetek át és írjatok egy listát (esetleg készítsetek fotót) a már lakásátvételkor meglévő hibákról. Pl. karcos a fürdőszoba tükör vagy a kerámialapos tűzhely, esetleg repedés van a járólapon., lóg a konnektor.. Bármi, mert aztán kiköltözéskor rajtatok akarják majd ezt számonkérni. Egyébként pedig csak határozottan, nem szabad hagyni magad; diplomatikusan, de határozottan...nem ám mindent rádkennek...

2. A már említett kauciót kiköltözéskor a tulaj visszatarthatja, míg az általa jogosan kifogásolt hiba ki nincs javítva. Ha mondjuk van felelősség-biztosításod, akkor ez eleve köcsögség, mert úgyis a biztosító fizeti a hiba kijavítását, tehát nem fordulhat elő, hogy lelépsz a visszafizetett kaucióval, és b*szol kifizetni a hiba kijavítását... De sajnos saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy bizony ez előfordul a gyakorlatban, még ha logikátlan is.

3. A már említett biztosítások fajtái:

• lakásbiztosítás: ha önhibádon kívül éri kár a lakásodat, benne lévő vagyonodat (pl. betörés)
• Hausratversicherung: ha saját hibádból történik ugyanez (pl. becsapja a huzat az ablakot és kitörik)
• Privathaftpflichtversicherung: ha Te okozol más lakásában, benne lévő tulajdonában kárt (eláztatod az alsó szomszédot)

Általában ha mindezt ugyanannál a biztosítónál köti meg az ember, akkor kap némi kedvezményes tarifát. Megint csak a comparis-szal tudok példálózni, de tényleg. Illetve önállóan is megnézhetjük bármely biztosító honlapját, gyorsan rá fogunk találni. Pl.: Allianz, AXA, Vivao Sympany, satöbbi.

Vagy inkább Herr Schweiz, hehe.

Lényeg, hogy a körülbelül 400 jelentkező közül kiválasztották azt a 12 pasit, akik túljutottak a Szépségkirály (ez milyen már...!) választás első rostáján.

Remélem, azért ők legalább nem mondják a Parlament fotójára, hogy szerintük talán valami Bazilika lehet...

Íme ők, 12-en.

Kis kiegészítés az azonos című bejegyzés első kiadásához.

Költözködés után 14 napon belül kötelesek vagyunk a területileg illetékes faluházán/önkormányzatnál bejelentkeznünk. Svájcban papíron nem léteznek ilyen bürokratikus skatulyák, minthogy milyen jogcímen lakik a lakásba? engedi-e a tulaj, hogy bejelentkezzek az albérletbe? állandó lakcím vagy ideiglenes? hozzátartozói jogcímen lakom ott? Hanem egyszerűen elmész és bejelentkezel, viszed az aláírt, érvényes bérleti szerződést.

Lakcímváltozás esetén aktualizálják a külföldi-igazolványunkban is a lakcímet,  valószínűleg csak személyesen lehet intézni, (svájci állampolgárok intézhetik írásban is) újabb fotó nem kell, de az igazolvány lakcímet tartalmazó második oldalát ki fogják cserélni. Valamint a közlekedési-felügyeleten (Strassenverkehrsamt vagy Motorfahrzeug-Kontrolle) is be kell jelenteni az új lakcímet a jogosítvánnyal rendelkezőknek. Azt hiszem, ez egy évben egyszer ingyenes.

Külföldiek L vagy B igazolvánnyal (vagy bármi mással, ami nem C vagy CH állampolgárság) forrásadót fizetnek, havonta. Ennek mértéke kantononként van szabályozva, tehát csak akkor változik, ha másik kantonba költözik az ember; ekkor nyilván a lakóhely és aktuális hónap szerint kell fizetni a régi ill. az új lakhelyre. Adót a lakhely és nem a munkahely közigazgatási illetősége alapján kell fizetni.

Megjegyzendő még C igazolványosoknak, esetleg beintegrált CH állampolgároknak: mivel faluról falura (városról városra) eltérés van (lehet) az SZJA kulcsot illetően, az általános szabály az, hogy annak a lakóhelynek, településnek az adókulcsa érvényes ránk, ahol az aktuális év december 31. napján be vagyunk jelentve.
Apróbetűs rész: ha tehát egész évben szeptemberig mondjuk Luzernben laktunk, ahol -fogalmam sincs mennyi, de legyen- mondjuk 125% az SZJA, utána elköltözünk akárhányszor akárhová még az év végéig, de december 1-én végül Genfben landolunk és ott maradunk a seggünkön, akkor az aktuális egész évi adónkra a Genfben érvényes SZJA adókulcs lesz érvényben, ami vagy kevesebb mint 125 (ekkor jól jártunk) vagy több (ezesetben nem jártunk jól). Valamint a Gemeindesteuert is a december 31-én érvényes lakhelyünk kasszájába kell befizetni.

Nemrégiben volt egyszer egy születésnapom és meglepetésként azt kaptam, hogy az én Mézem elvitt engem a már régóta vágyott Hans Erni kiállítóházba. Direkt nem múzeumot írtam, mivel Hans Erni még él.

2009-ben ünnepelte 100. születésnapját, ezalkalomból meg is kapta a Swiss Award Életmű-díját és a mai napig is mindennap fest, 101-102 évesen. Nagyságát és nemzeti jelentőségét tekintve ő egy afféle svájci Picasso, meg élő történelem.
1909-ben született Luzernben; hét testvére volt, apja a Vierwaldstätter-See-n (Luzern városa e tó partján fekszik, Közép-Svájcban) egy hajón dolgozott. Hans Erni az általános iskola után műszaki rajzot tanult, később elindult Európába, Párizsba, Berlinbe, megtapasztalni és tanulni a művészetet, például a Louvre-ban, meg művészeti iskolákban, ahol alkotásaival nagyon hamar már pályázatot is nyert.

A kiállítóházban képei mellett sok dokumentum-fotó is látható, H.E. személyesen ismerte Dürrenmattot, Kokoschkát, Stravinszkijt, és sok még élő hírességet is, pl. Kofi Anant.
A művészet mellett mindig is a normális, élhető, emberi világ és értékek mellett állt ki, plakátszerű kampány-rajzokkal hol a világbékéért, hol az atomenergia ellen, hol a globális felmelegedés megállításáért emelte fel ecsetje némán kiáltó, figyelmeztető szavát. Emellett érzékenyen érintették, alkotásra inspirálták az aktuális történések is, mint pl. a 2004. karácsonyán történt cunami-katasztrófa; több képet is festett e témáról.

Ilyen hosszú alkotói pályafutás alatt, ha műveit megnézzük, észrevehető, hány irányzatot élt meg és túl: belekóstolt Dali szürrealista vilgába, vagy máshol Picasso lebeg a festmény felett; láthatunk kubista, expresszionista képeket, de újra és újra visszatér az igazi Hans Erni stílus, egyre magabiztosabban, egyre határozottabban.

Itt látható néhány jellemző és jelentősebb litográfiája, eredetiben még inkább az ember bőre alá bújik, művészetét be lehet lélegezni, tiszta gondolatai és inspiráló érzületei annyira egyszerűek és nemesek, összetettek és hétköznapiak, emberközeliek, mint a kristálytiszta forrásvíz.