Ez még valahogy eddig kimaradt, most pótolom.

Természetesen a svájci nemzeti himnusz is négy nyelvű szöveggel létezik, ki melyiket érti (tudja) vagy szereti, azt énekli. Mondjuk annak fényében, hogy az én időmben az orosz és a francia himnuszt mi is tanultuk magyar szöveggel, minden ok nélkül, ez nem tűnik olyan nagy felhajtásnak, ha már egyszer az ország négy nyelvű.

Ami viszont engem ennél jóval inkább ledöbbentett, hogy a hűde hazafias érzelmeik mellett a himnuszt nem tanítják az iskolákban (az én forrásaim szerint), hivatalosan csak a katonaságnál, a többit meg intézze el mindenki, ahogy akarja vagy tudja: magánszorgalomból vagy mert anyu tovább örökíti a lányoknak, a fondu-recepttel együtt.

Mentségükre legyen mondva, hogy éjfélkor a rádióban itt is elhangzik a himnusz, akár csak szép hazánkban.

Az interneten több változat is elérhető, én most kettőt linkelnék be, az egyik az éneklős-kórusos változat, a másik csak zenekar. A szövegek elérhetők Svájc hivatalos honlapján is itt, ha a jobb felső sarokban nyelvet váltunk, értelemszerűen megkapjuk a himnusz szövegét a választott nyelven.

Már többéves hagyománnyá nőtte ki magát a JRZ (=jeder Rappen zählt, azaz minden fillér számít) adománygyűjtő-médiamaraton, így idén sem maradhat el.

Kis visszatekintés: volt, amikor a malária elleni küzdelemre gyűlt a pénz, volt, amikor a hátrányos helyzetű anyák segítésére, vagy a háború súlytotta területek gyermekinek, stb.

Idén az akció alcíme: Jeder Tropfen zählt, azaz "minden csepp számít", és értelem szerűen az összegyűlt adományokat annak elősegítésére fogják fordítani, hogy ott is egyszer, valamikor tiszta ivóvízhez jussanak az emberek, ahol ma ez még elérhetetlennek tűnő vízió.
Anyák beszélnek a riportfilmekben, s mondják el, hogy nem is mutatják meg a gyerekeknek, hogy hogy néz ki a víz egy átlátszó pohárban, különben nem innák meg. Pedig inni kell, különben meghalsz.
Csakhogy ott, ha iszol, akkor is meghalsz, mert fertőzött, mocskos vízhez jutnak csak, abból is csak ritkán, kevés fejadagokban.

Tegnaptól tehát lehet újra adakozni a tiszta ivóvíz jegyében, a tavalyi évhez hasonlóan a csodaszép Luzern város egyik fő attrakciója, az ottani "művészetek palotája" előtti, Europaplatz téren felállított üvegdoboznál személyesen, élvezve az üvegkalitból sugárzott rádióműsort, vagy millió más lehetőség nyílik az adakozásra: bankszámlán, magánakciókkal, sms-ben, stb.

Tegnap óta a legutóbbi számlálásig kicsivel több, mint 329 ezer frank gyűlt össze, ami minden nappal tovább nő.

Némileg idetartozik, hogy névváltás történt a hétvégén a svájci közszolgálati médiában: eddig a rádióadók a  DRS(1, 2, 3, 4), míg a tévécsatornák az SF(1, 2) nevet viselték. Most a "családegyesítést", azaz a rádió- és tv cégek fúzióját követően egységes titulust kaptak az adók, SRF lesz a német nyelvterületen, RTS lesz a francia nyelvterületen, RSI lesz az olasz nyelvterületen és RTR-re változik a réto-román nyelvterületen.

Egységesebb arculatot és áttekinthetőbb kínálatot jelent ez a ráncfelvarrás - bár ettől még sajnos a sugárzott műsorok minősége nem lesz jobb, mindössze annyi történt, hogy Zürichben az ex-média-kommunikáció-szakos laza csávók elköltöttek pár milliót egy marketing-bolhára, és most kitették a kirakatba, ráírva, hogy our-new-media-elephant. És ezzel be is fejezték az akciót, új, megmarketingolt, designos néven áramlik a régi szar.