Néhány tipp advent és karácsonyi bevásárlás idejére.

- a Denner élelmiszer boltokban minden 100,-frank bevásárlás után jogosult az ember 1 db 2011. évi autópályamatricát 40 helyett 35 frankért vásárolni.

- játék és nyereménylehetőség a coop honlapján.
- szintén a coopnál a weboldalon illetve TV-reklámokban teszik közzé, hogy a következő napon melyik termékre van kedvezmény. Ezek az adventi akciók csak aznap érvényesek!

- Svájcban -is- nagy hagyománya van az adventi sütögetésnek. Aki olyan kétbalkezes, hogy a habverőt, illetve az elkészült süteményeket legfeljebb önvédelmi eszközként tudja bevetni, mint én, annak nagyon jól jönnek a kapható kész tészták: csak ki kell nyújtani, kiszúrni a formákat és betolni a sütőbe.

- sokat spórolhatunk, ha coop vagy migros helyett először szétnézünk vagy az OTTO's diszkontáruházakban, vagy a Migros Outlet lerakataiban. Az adventi árengedményekről a migros egyébként egy naptár-féle szórólapon értesíti a nagyérdeműt.

-nem csak most, hanem gyakorlatilag egész évben kinyomtatható és használható a Coop Pronto (a coop benzinkút hálózata) honlapján egy e-kupon, 3 rp. (=rappen, azaz fillér) engedményt ad literenként az üzemanyag árából. Természetesen csak hálózaton belül érvényes.

- ha valaki megrögzött Shell tankoló, számára is van kupon, de ezt privát nyertem, szívesen átadom; előzőekből következik, hogy nem tehetem itt közzé...jelentkezzen, aki szeretné. (csak Svájcban érvényes!)
 

Ha még valami eszembe jut, kiegészítem.
 

A már beharangozott népszavazást ezen a hétvégén ejtették meg: aki eddig nem juttatta el a szavazócéduláját postán vagy személyesen a választási irodához, az ezen a vasárnapon szavazhatott hivatalosan a két nagy létkérdésről: kitoloncolják-e a bűnelkövető külföldieket és egységesebbek legyenek-e a különböző megyék nagyon különböző adósávjai.

Ez utóbbi beadványt egyértelműen elutasította a nép (gyakorlatilag a gazdagokat súlytotta volna nagyobb adókulcs, de nem fogja), a kitoloncolási beadvány ellen megfogalmazott, enyhébb ellenjavaslat is elbukott, az eredeti beadványt viszont egyértelműen elfogadta a választásra jogosultak nagy többsége.
És vajon hol nem?
Természetesen Nyugat-Svájcban, a francia oldalon nem. Szinte biztosra lehet menni, hogy az igazán fontos kérdésekben ez a régió mindig pont ellenkezőleg szavaz, mint a többségi Német-Svájc. Pedig azt gondolhatnók, hogy a bűnelkövetőkkel senki nem szívesen szimpatizál...Kivéve ugye más bűnelkövetők.
Tehát a francia oldalnak vagy tökmindegy, csak ellenkezni akarnak (talán); vagy olyan gazdag kantonok, melyek képesek pénzelni a dagadó börtönöket (nem); vagy olyan sok a már állampolgársággal rendelkező anno-bevándorló*, hogy minden családnak akad egy-két (tíz) bevándorló ismerőse, barátja, rokona akik még nem állampolgárok és ezek nem a törvénytiszteletről híresek, vagyis kitoloncolhatók lennének (nagyon talán).

* -leginkább régi francia kolóniákról származó feketék.

Francia oldalon még az enyhébb ellenjavaslat is elbukott, tehát ők egyátalán nem akarnak kitoloncolni senkit, még a külföldi elkövető gyilkosokat sem. Az ellenzők egyébként olyan érvekkel hozakodnak elő, hogy a svájci szociális szellemmel nem összeegyeztethető, hogy például ha egy svájcit elkapnak akár már csak mert marihuanát szívott, kap mondjuk pénzbüntetést vagy némi felfüggesztettet, egy külföldit ezzel szemben kitoloncolhatnak ezentúl -vagyis diszkriminatív lett a törvény.

Egyébként máris megjelentek az EU-ban (=Németország és Franciaország) a szalagcímek, hogy Svájc keményebben bánik ezentúl a külföldiekkel. Meg megjelentek az aggodalmak is: jaj, mit fog szólni az EU...jaj, hát ezt így nem lehet... az új igazságügy-miniszter máris kinyilatkozta, hogy reméli, azért nem drasztikusan, hanem jó aranyérzékkel lesz majd végrehajtva a népakarat. Persze...a parlamentben ugyanis többségben ülnek a kitoloncolást ellenzők (a beszarik), hát hogy lesz akkor itt egyátalán végrehajtva?
Hello demokrácia!

UPDATE
Mondjuk Svájc kapcsolata az EU-val mindig is egy ilyen húzd meg-ereszd meg volt és lesz és marad. Nem értek a diplomáciához, az azonban tényleg nevetséges, hogy bármilyen, az EU-nak nem tetsző döntés vagy népszavazási eredmény után az ügyeletes miniszternek rögtön loholnia kell Brüsszelbe (a minarett-ellenes döntés esetében E. Widmer-Schlumpf gombolta kabátját sietősen és repült, most S. Sommaruga - szegény, aki nem is akarta a jogi bársonyszéket, nem is jogász, most mehet magyarázkodni) és referálnia kell, mint egy alsótagozatosnak a szőnyeg szélén az igazgatói irodában.
Az EU szereti úgy feltüntetni a két fél viszonyát, mintha Svájc gazdasága az EU nélkül összeroppanna, nem lenne mit enni, csak sajtot meg csokit. Lehet, hogy így van. De egyelőre épphogy Svájc fizet frankmilliárdokat az EU-nak, holott nem is tag.
Még.
A beígért milliárdok az EU bővítéssel együtt nőttek, az új tagországok is kaptak mindig is súlyos pénzeket a hegyek közül. Igazából mit akarnak még?
Megmondom. Svájc diplomáciai baszogatásával bűnbakot keresni és elterelni a figyelmet a görög- meg írországokról, portugáliákról, többmilliárd eurós mentőcsomagokról. A fekáliáról, amiben ül az EU, és süllyed. Ráadásul már olyan régen, hogy már a szar is kihűlt.

Mellesleg amit félre lehet érteni, azt félre is értik: az EU az EU-állampolgárok jogairól fecseg, össze-vissza, holott a népszavazás döntése kizárólag a külföldi bűnözőket érinti. De ezt persze az EU nem akarja megérteni.
Mivel az EU sem akarja megkapni a bűnöző szar alakokat, gondolja, maradjanak azok csak távol, éljenek a svájci adófizetők pénzén, nem kell nekünk se a csürhe.

Félreértik, félre akarják érteni, mint annak idején a minaret építési tilalmat sem. Megjelentek a nagy szalagcímek, hogy Svájc iszlámellenes.
Frászkarikát.
Nem arról van szó, hogy le lesz rombolva az összes minaret, hanem mindössze arról, hogy újakat ne építsenek.
De a diplomaták+média kombó a legtehetségesebb, ha arról van szó, hogyan lehet csűrni-csavarni a szavakat, tényeket, és a végén már senki nem is emlékszik, hogy is szólt a szavazólapon a kérdés eredetiben...?

Ez teljesen tipikus egyébként: mint mikor az óvónéni elkiáltja magát, hogy Na, vége a gyereknapnak!, minden kisgyerek bevágja a durcát. Azt hitték, hogy az óvónéni végleg elvesztette a józan eszét, azért enged minden kérésnek, aztán mikor újra bekeményít a nő, fel vannak háborodva az agresszív kis törpék.

Az UPDATE Updatje:
Felmérések szerint körülbelül 750'000 második vagy harmadik generációs bevándorló, illetve egyéb itt élő külföldi jogosult a dolgok mai állása szerint, hogy megigényelje a svájci állampolgárságot akár már ma. (bevándorló család itt felcseperedő gyermeke, ha nem állampolgár, pl. nem katonaköteles....)
Egy civil szervezet a népszavazás eredményének nyilvánosságra hozatala után szinte rögtön kampányolni kezdett és felhívást intézett ezekhez az emberekhez, hogy rögtön rohanjanak az őket jogosan megillető állampolgárságért, nehogy ki legyenek toloncolva. Pánikkeltés és propaganda a köbön.
A jobbos SVP (aki a népszavazást kezdeményezte és győztesként ünnepel) felhívta a civil szervezet jugó származású elnökasszonyának figyelmét, hogy amennyiben a rikácsolása tömeges állampolgárságért folyamodáshoz vezet, egy újabb népszavazás keretében "megszavaztatják" a néppel, hogy
1. a svájci állampolgárságot próbaidőhöz kössék és visszavonható legyen néhány évig
2. ha valaki svájci állampolgárságot akar, le kell mondania a másik, többi állampolgárságáról.
Hozzáteszem, nagyonnagy valószínűséggel meg is szavazná a nép.
 

Svájcban a posta színe sárga. Bővebben: nagyon sárga, pici piros-fekete-fehérrel. Több, mint 40'000 dolgozóval Svájc második legnagyobb munkáltatója. Több ágazatban is tevékenykedik meg apró finomságok gazdagítják a kínálat-palettát.

A normál üzemmód természetesen a levél- és csomagküldemények egyszerű házhozszállítása. Az országot 3 régióra osztva 3 levélfeldolgozó-központ (Briefzentren) szolgálja ki, néhány kisebb logisztikai teleppel megtámogatva. Érdekesség, hogy Svájcban hivatalosan már senki, privátban is egyre ritkábban küldenek hagyományos C5 méretű borítékot (A4 lap kétszer félbehajtva), mivel ugyanannyiba kerül, mint a B5-ben küldve, azaz A4 csak egyszer félbehajtva. Nincs külön tarifa a helyi és helyközi küldeményeknek, minden egységes; nincs különbség, hogy délelőtt adja-e fel az ember a levelet, vagy zárás előtt 2 perccel. Ha A-postával küldjük (kb. elsőbbségi), akkor valószínűleg már másnap ott van, legkésőbb, garantáltan harmadnap. Az expressz leveleket garantáltan másnap kézbesítik, az ország egyik végéből is a másikba.
A gyakorlatban elég egyszerűen működik a folyamat: a posták este 6-kor zárnak, teherautókkal gyűjtik be és szállítják a leveleket a levélfeldolgozó-üzembe, ahol leszortírozzák. Ami nem helyi, tehát nem ugyanabban a régióban lesz kézbesítve, azt újra teherautóra vagy vonatra rakják és máris szállítják a másik két levélfeldolgozó üzem egyikébe, ahol szintén újra leválogatják, a helyi irányítószámoknak megfelelően.
Az éjszakai műszak folyamán a másik levélfeldolgozó-üzemekből érkező teherautókról elsőnek természetesen az expressz illetve az A-posta küldeményeket szortírozzák. Bámulatos logisztikai és szoftver-háttér áll a munka mögött: szinte az elindulás pillanatában látja számítógépen az üzem, hogy hány teherautó és milyen küldeményekkel fog érkezni ide a másik két üzemből. Így be tudja osztani a szortírozásra váró küldeményeket. A konténerek sorszámozva és regisztrálva vannak, a műszakvezető dönti el, a konténerek tartalmuk szerint milyen sorrendbe kerüljenek a futószalagra, leválogatásra.

Hasonlóképpen működik az ország 3 csomagfeldolgozó-üzeme (Paketzentren): azonos régiókra van osztva az ország és a 3 -a levélközpontoktól eltérő- csomagfeldolgozó-központ ugyanolyan szisztéma alapján a csomagok kézbesítését biztosítja. Egyetlen éjszakai műszak alatt képes a világszínvonalú szortírozógép több, mint 100'000 csomagot szétválogatni, rendeltetési helyük szerint.
A csomagok is lehetnek normál, elsőbbségi vagy expressz küldemények. Feladáskor nem kell semmi cetlit kitölteni, elég, ha a csomagra rá van írva a feladó és a címzett. Csomagunk feladáskor kap egy vonalkódot, mely egy számsor képében rajta van a pénztárblokkon és a posta honlapján nyomon lehet követni a küldemény útját, ahogy vándorol egyik csomagfeldolgozóból a másikba és mikor kézbesítik...A nem sürgős, normál küldeményeket mindkét ágazatban általában a nappali műszakban szortírozzák és továbbítják.

Egy másik leányvállalat a bankszektorban (postabank) PostFinance néven működik. Teljeskörű banki szolgáltatást nyújt és nagyon közkedvelt, szinte mindenkinek van postaszámlája (PC vagy Postkonto), aki bért kap. Nagyon sok kényelmi funkció leegyszerűsíti a napi pénzezést vagy a havi nagy csekkbefizetéseket. Megtakarítási célokra is vannak jó konstrukcióik, összehangolható a takarékszámla a folyószámlával, profi on-line banking szolgáltatással, melyhez egy külön kis kódoló készüléket kap az ember, otthonra, az abszolút biztonságos internetes hozzáféréshez. A számlához tartozó bankkártya is olyan sárga, mint a logo.

Ami az igazi meglepetés Svájcban: a távolsági buszjárat (Volánbusz) hálózatot is a posta üzemelteti PostAuto néven. (postakocsi...)

A gépjárműpark fenti kettőn kívül még rendelkezik kisebb buszokkal is, a nem annyira frekventált útvonalak költségkímélőbb kiszolgálása érdekében.
Érdekes egyébként, hogy a lichtensteiniek mindig szeretik külön kihangsúlyozni, hogy ők nem, még csak véletlenül sem svájciak, hanem lichtensteiniek, de például Svájc nélkül nem lenne hivatalos pénznemük (1924 óta a svájci frank Lichtenstein hivatalos pénzneme) és nem kapná meg senki a leveleit, ugyanis a svájci posta üzemelteti és szolgálja ki a postatevékenységet Lichtensteinben. Sőt, épp a napokban nyert meg egy tendert a PostAuto, vagyis arra sem képesek, hogy a 160 négyzetkilométernyi országukban  (4. legkisebb állam Európában) néhány  távolsági buszt üzemeltessenek, útnak indítsanak... na.

A postához tartozik egy on- és offline shop is, ahol a legkülönbözőbb dolgokat árusítanak: mobiltelefont, laptopot, könyveket, társasjátékot, ajándéknak is beillő cuccokat, konyhai eszközöket, térképet, posta-logós ajándékcikkeket, stb.

A postához tartozik természetesen a bélyeg. Különböző alkalmakra különkiadású bélyegek léteznek, megvásárolhatók, de. A mindennapi forgalomra nem nyomtatnak fölöslegesen és drágán x millió bélyeget, hanem közvetlenül a levél feladáskor a küldeménynek megfelelő értékű bélyeget nyomtatja ki a postáskisasszony egy öntapadós etikettre, s ragasztja rá a levelünkre.
A hatásfokról annyit, hogy minden postán minden ablaknál el lehet intézni mindenféle ügyet. Nem kell 3szor sorba állni, ha levelet is, csomagot is fel szeretnék adni, plusz még csekket is befizetni. Vagy készpénzt felvenni a postaszámlámról.
Nem kell kis cetlin összeadogatni, ha 3-nál több csekket adok fel és a postáskisasszony nem opálosra kopott átlátszó műanyagvonalzóval tépi le a csekk nálam maradó, befizetést igazoló szelvényét.

Ezen kívül például ha erkölcsi bizonyítványra van szükségünk, személyigazolvány bemutatása mellett megrendelhetjük a postán, kifizetjük és a postás majd kihozza.
Ha az ember belép egy postára, egy állványon talál a reklám-anyagok mellett  bianco befizetési csekket, vagy például nyomtatványokat postai szolgáltatások megrendeléséhez. A posta vállalja például, hogy költözéskor a régi címünkre érkező leveleket, küldeményeket 1 évig utánunk küldi az új címünkre. Ez 15,-frankba kerül, viszont üdvözlő ajándékként kapunk egy kis dobozt teli vásárlási kedvezményekre jogosító kuponokkal, néhány előnyomtatott levelezőlappal, melyeket bérmentesítés nélkül feladhatunk és közölhejtük ismerőseinkkel az új címünket; kedvezményes helyi újságelőfizetéssel, a nevünkre előnyomtatott címkékkel stb.
Vagy pl. az állványon találunk nyomtatványt arra, hogy a posta visszatartsa az általunk megadott intervallumban a postánkat, pl. nyaralás idején. Választhatunk, hogy az utolsó utáni napon érte megyünk a postára vagy kikézbesítsék.
Figyelem: alapesetben a posták 12-14 óráig zárva vannak; akárcsak a legtöbb üzlet, ebédidőt tartanak. A nagyposták, (mint pl. Pesten a Keleti-pályaudvarnál) természetesen folyamatosan nyitva tartanak. De mint sok minden másról, a nyitva tartásról is tájékozódhatunk a posta honlapján...

...ahol még ezen kívül számos más kényelmi szolgáltatással ismerkedhetünk meg, de az egyik legjobb és legfinomabb: a postán előrecsomagolt svájci csokira csak ráírni a címzett nevét, az üzenetünket, jókívánságot, lezárni, mint a borítékot és már útjára is indíthatjuk a csokipostát. Születésnapra, vagy engesztelésül...
A levél- és csomagfedolgozó üzemek látogathatók, csoportonként körbevezetnek és bepillanthatunk a nagy gépezet kulisszái mögé.

U.i.: szombaton délelőtt is nyitva tartanak a postahivatalok és szombaton is kézbesítik a  leveleket (ha jól tudom, csomagot nem).

Az úgy volt, hogy 2009. június 29-én egy teljesen normális osztály kirándulni indult Küssnachtból (SZ) Münchenbe. Valahogy csak eltelt az első nap unalmas városnézéssel,  ezért a második estére már valami action kellett a fiúknak. Sikerült alkoholt és marihuanát szerezni, hogy mégse vesszen kárba az este. Majd felturbózva elindult 3 fiatal srác, hogy végigjárják sajátos városnéző körútjukat.

23:15-kor a városi parkban verték agyon 3 áldozatukat, kettőt közülük az eszméletlenségig rugdostak, hátrahagyva őket.
23:23-kor a park átellenes oldalán is helybenhagytak valakit, az arcát a felismerhetetlenségig zúzták. Koponya-rekonstruáló műtéttel hozták rendbe az illető arcberendezését. A középkorú férfi épp a feleségével beszélt mobiltelefonján, mikor váratlanul elkezdték őt ütlegelni. Már a földön feküdt eszméletlenül, mikorm ég mindig rugdosták az arcát, füléből, egész fejéből ömlött a vér, úgy hagyták hátra a földön fekve. Épphogy nem halt bele sérüléseibe.
23:25-kor két utcányi távolságban volt elég energiájuk egy újabb áldozatot péppé verni.

Az elkövetők kb. 15, 16, 17 évesek voltak a bűntett idején, ezért a fiatalkorúakra érvényes törvények szerint járnak el az ügyükben. Még aznap este elfogták őket, alig 10 perc alatt. Azóta Németországban (Bayern) ülnek vizsgálati fogságban.

Ma következik az ítélethirdetés: az ügyész egyenként  kb. 8,5 évig terjedő, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztést kért az elkövetőkre, akik valószínűleg folyamodni fognak azért, hogy büntetésüket ne Németországban, hanem Svájcban ülhessék le. Előre sejthető azonban, hogy ezt a kérvényt el fogja utasítani a német igazságszolgáltatás, mivel Svájcban az ilyen esetben -fiatalkorúra- kiszabható büntetés max. 4 év, tehát csaknem a fele büntetés elengedését jelentené.

Hármójuk közül kettő már korábban is közveszélyes volt: kíméletlenül ütöttek egy iPodért, vagy ha volt rajtad sapka, vagy ha nem... Svájcban az eddig előéletükért nem járt különösebb fenyítés, éppen ezért "örül" a kommentárokban az internetes közvélemény, hogy a három fiút nem Svájcban ítélik el, mert szerintük (és nagyon sokak szerint) itt kesztyűs kézzel bánnak a bűnözőkkel, itt mindenki könyörörgését meghallgatják és nem nagyon mernek a törvény erejével lesújtani.
Amint megszületik az ítélet, kiegészítem a posztot.

Visszatérve az előző posztra: Wallis kanton nagygyűlése természetesen leszavazta Rappaz kegyelmi kérvényét, mire Rappaz megint könyörgőre fogta -látjátok, így megy ez- hogy kéri 6 hónapra a büntetés-végrehajtás felfügesztését, és megígéri, hogy akkor utána rendesen letölti a maradék büntetést, cirkusz nélkül, éhségsztrájk nélkül.

Egy évvel ezelőtt még csak a személyes ismerettségi köre tudta a nevét, mára már néhány millió ember ismeri névről-fotóról és tudja azt is, mit követett el.

Illegális vadkender-termesztésért és ezzel rokonságban álló egyéb törvénysértésekért  már korábban 5 év 8 hónap büntetésre ítélték B. Rappaz, őszbe hajló középkorú, egyébként örökifjú wallisi lakost.

Mivel nagyon nem ért egyet a súlyos büntetéssel, időközönként éhségsztrájkba kezdett. Hol kórházba került, hol hazaengedték a tanyájára, hogy háziőrizetben folyassa büntetése letöltését. Aztán visszakerült a börtönbe és persze nemsokkal később kezdődött minden elölről: kegyelmi kérelem, éhségsztrájk...

Wallis kanton parlamentje titkos szavazással ma dönt sorsáról és hogy helyt ad-e a kegyelmi kérelemnek. Rappaz ügyvédje még a Bundesrathoz (=kormány) is írt levelet, de azt a választ kapta, hogy az ügynek megvan a szigorú törvényes menete, illetékesei, stb; így nem kívánnak hatalmilag, központilag beavatkozni.

A tömeget rögtön az első, alapvető kérdés osztja meg: bűn-e a vadkender termesztése, terjesztése és fogyasztása? Miért nem lehet legális?

Aztán az, hogy mi legyen valakivel, aki éhségsztrájkba kezd. Jelenleg azon -is- folyik a vita, hogy kötelezhető-e egy orvos arra, hogy kényszerrel tápláljon egy szellemi képességeinek teljes birtokában lévő embert? A genfi egyetemi kórházban egyelőre megtagadják az orvosok a kényszeretetés végrehajtását, mivel drámai jelenetek zajlanának le: Rappaz természetesen védekezne, le kellene erőszakkal kötözni, stb.
A kényszeretetés két formában valósulhatna meg: vagy gyomorszondával pürésített, pépes dolgokkal etetnék, vagy hagyományos infúzió segítségével. Bármelyiket is kötik be, Rappaz valószínűleg kitépné magából a csöveket, hacsak le nem kötözik.
Az orvosok esküjükre hivatkozva próbálják megtagadni a végrehajtást, ám a parlament már jóval korábban hozott egy olyan döntést, miszerint erre nem lehet hivatkozni ilyen esetben.

A közhangulat egyébként azt sugallja, hogy nem kéne ezzel egyátalán foglalkozni: felnőtt ember, kap enni tálcán. Ha hozzá sem nyúl, ha nem eszik, az ő baja. A politikusok nagyrésze azon a véleményen van, hogy nem engedi magát zsarolni. Az "engedetlen" orvosokat pedig büntetés fenyegeti.
De azért mégse kéne hagyni, hogy meghaljon egy ember, csak úgy.
Szerinted...?

Utóirat: Wallis kanton nagytanácsa elutasította az újabb kegyelmi kérelmet, így Rappaz marad a börtönben. Ügyvédje nyilatkozata alapján 30 kg-ot fogyott a 80 napja tartó éhségsztrájk alatt, most alig 60 kg és alig 55-öt ver a szíve percenként.

A továbbiakra pedig egy cikk a részecskekutatók házatájáról az indexen. (Genf, CERN.)

Nem kifejezetten svájci hagyományos receptek, de a már említett termékszeretet és -marketing jegyében: ahogy a svájci tejnek, úgy természetesen a svájci tejből előállított vajnak is van külön rajongói oldala, ahol sok érdekes és hasznos információ mellett recepteket is találunk, melyek így vagy úgy összefüggnek a vajjal.

Ötleteket kaphatunk hidegkonyhai készítményekhez, mint pl. a legegyszerűbb: a szobahőmérsékletű vajat két sütőpapír (vagy fólia) közt tésztamódra kinyújtjuk és karácsonyi sütőformákkal szíveket vagy csillagokat szúrunk ki belőle, aztán visszatesszük a vajszíveket a hűtőbe. Így advent idején vagy karácsony reggelén még a vaj is ünnepibe öltözhet.

Találunk még pralinérecepteket, karácsonyi aprósütirecepteket, apró édesség-tippeket, tortákat, egészen a pizza-focaccia receptekig.

Szokás még, hogy advent idején a vajas cég standot állít fel a bevásárlóközpontban, ahol vajból kisebb-nagyobb figurákat készítenek a szemünk láttára, melyeket meg lehet vásárolni és ötlettelen rokonaink meglephetnek bennünket egy-egy vajmikulással vagy -tehénnel.

A különböző régiók némi versengés keretében szeretik az ellenkezőjét bizonygatni, pedig jobb lenne egyszerűen belátni: olyan, hogy "svájci konyha" igazából nem létezik. Van egy-két specialitás, ami egyedi, esetleg még finom is, de ezek ismertetésére nagyjából elég is lesz ez a blogbejegyzés (vagy még egy).

Első állomásunk természetesen a sajt, azaz a raclette. Dél-Svájcból, Wallis kanton hegyvidékeiből származik ez az étkezési forma vagy -szokás. Találóbb így hívni, mivel a sajt csak sajt marad, nem az benne a számottevő, hanem hogy hogyan.
Eredetileg fogtak egy nagy egész, kerek sajtot, félbevágták és a vágott oldalt elkezdték melegíteni, míg egy vastag réteg folyóssá nem vált. Ekkor ezt a nyúlós masszát lekaparták a tányérra, ahol főtt krumpli várta a sajtadagot. A felbukkanó szilárd sajtoldalt újból melegíteni kezdték és így tovább.

Régi, szűkös időben valószínűleg szerény volt a garnitúra, vagyis a sajt körítése, krumplin kívül esetleg zöldséget vagy hagymát ehettek hozzá. Manapság szinte minden svájci háztartásban megtalálható egy raclett sütő és bőven terítik az asztalt hozzá: ecetben eltett gombával, uborkával, gyöngyhagymával, friss hagymával, paradicsommal,  ki mit szeret: végtelen a sor. A szűkösebb időket feledve, sokan szeretik a sajtot megrakni mindenféle földi jóval, a változás ugyanis nem hagyta annyiban a raclette sütőt: a modernebb változatok egészen másképp néznek ki. és alkalmasak egy másfajta sütési módozatra. Sokféle létezik ezekből is: szögletes, köralakú, elektromos vagy teamécsessel, pasztával melegíthető, grillfunkciós vagy sem...4-8 személyes, kivehető ajtajú... Közös bennük, hogy az asztal közepére állítják, mindenki egy kis serpenyő-szerű lapátot, vagy lapát-szerű serpenyőt kap, amibe saját magának sütögetheti a finomságokat. Általában egy szelet, a lapát méretére vágott sajt kerül alulra, a sajtra szalámi, bacon, kolbászkarika, féldisznó stb. alkalmas húsféleség, esetleg friss hagyma karika, fűszer. Pár perc alatt megolvad a sajt, megsül a bacon, rákaparjuk-öntjük a főtt krumplira és rögtön pakolhatjuk is meg a lapátot, tolhatjuk be a sütőbe. Mire elfogyasztjuk a tányérunkon lévő adagot, készen is lesz a következő.

Ez a régi sütő design-változata: egy tehén fejét formázza.

Ez pedig az új sütési változatra formatervezett ultramodern cucc.

Szokássá vált még a zöldségek, vékony hússzeletek egyidejű grillezése is az arra alkalmas sütők tetején.

A régi, hegyi földművesek szerény vacsorája mára társasági eseménnyé nőtte ki magát: közkedvelt vendégváró, mivel nem kell főzni és együtt lehet az asztaltársaság, beszélgethet, a háziasszony nem a konyhából kiabál át a nappaliba, nem kell várni az ebédre és nem esik össze a szufflé,  nem hűl ki a pecsenye, ha a vendégek késnek....

A hagyományos kellékek: bélelt textilzsák a héjában főtt krumpli melegentartásához, kis 3 ágú villa a krumpli meghámozásához, a sütő berendezés és speciális tányér. A raclette sajt pedig nem akármilyen sajt, hanem kifejezetten raclette-sajt, megfelelő kozisztenciával és ízzel.

* * *

Második, vagy inkább egy "magasföldszint" a következő emelet előtt a fondue. A fondue is hasonlóképpen működik, mint a raclette: az asztal közepére kerül az ennivaló, körülülik, meleg és sajtos. A hagyományos fondue egy előre elkészített sajtkeverék-öntet, amit a háziasszony forrón, spéci edényben előhoz a konyhából és az asztal közepére helyezett állványra állít. Alul teamécses vagy paszta ég, melegen tartja a sajtszószt. Az éhes nép pedig hosszú villára főtt krumpli vagy nyers kenyér kockákat szúr, a villával így párszor megkeveri a sajtszószt, kiemeli és szájába teszi. A sajtszósz készülhet saját recept szerint, ízlés szerinti vagy készen kapható sajtkeverékből, melyek legkevesebb 2 féle sajtot tartalmaznak: egyik az ízért, másik a folyósságért, textúráért "felelős". Fokhagyma és fehérbor kötelező hozzávaló. (belekeverve) Erős feketeteát fogyasztanak hozzá.

Másik változata a fondue chinoise, ami nem sajtszósz, hanem tulajdonképpen mint egy húsleves alaplé, amibe a villára szúrt vékony, felgöngyölt hússzeleteket mártanak.

Vagy persze csoki fondue: csokiszószba gyümölcs.

* * *

Következő tányérunkon legyen mundjuk röszti. A röszti is ízlés szerinti változatban készíthető, de alapvetően reszelt krumpli egy serpenyőben tömörre sütve. Alá szokás dinsztelni húsos szalonna kockákat, hagymát. Lassan kell sütni, a serpenyőben egy másik tányér segítségével meg kell forgatni, só, bors, stb.. Kínálják köretként pl. a zürichi aprópecsenyéhez, de hagyományos része az úgynevezett "Buure Z'morge"-nak is, vagyis a parasztreggelinek. Néhol az útszélén tábla reklámozza, hogy a közeli tanyán vasárnap be lehet térni egy ilyen parasztreggelire. Ha lehet, ne hagyjuk ki; autentikus és finom élmény.

* * *

És akkor nagyjából ennyi is volt a svájci konyha... na jó, nem teljesen: léteznek olyan ínycsiklandó finomságok, mint a Bündeni diótorta, a kanton jelképével díszítve, vagy a szintén bündeni árpaleves, ami egy sűrű, laktató és finom zöldségleves árpával. Vagy pl. a baseli lisztleves. (tényleg)

Szintén Wallisból származik -mint a raclette- a waadtländer saucisson, ami egy téliszalámi vastagságú húskészítmény, melyet meg kell főzni forróvízben, tálaláskor min. 1 cm vastag szeletekre vágni. Vigyázat, spriccel, mint a hurka!

Természetesen sok finomságot lehet kapni, jókat lehet enni, most van szezonja pl. a Hirspfeffer-nek, ami olyan....szarvas pörkölt vagy -tokány, Spätzle azaz nokedli illik hozzá. De igazából nem hagy olyan mély nyomot a Svájcban tett gasztronómiai utazás, mint az ország egyéb turisztikai élményei.

Először egy kis sport, majd onnan visszacsatolunk az eredeti témára, jó?

Megtért a hűtlen fiú: épp most, okt.30-nov.7 között zajlik Baselben a Davidoff Swiss Indoors tenisztorna, méghozzá a 40 éves jubileumi és Roger Federer épp iskolázza a többieket; gond nélkül bejutott a negyedddöntőbe. Egyszer szeretném őt élőben látni játszani, de ez egyelőre még várat magára a borsos jegyárak okán. Múlt héten itt járt a szomszéd faluban, de jó svájci szokás szerint itt minden programról , érdekes eseményről csak utólag értesül az ember. Aztán csodálkoznak, hogy alig van érdeklődő a rendezvényeken. Mindenhol csipet-csapatnyi a "tomboló tömeg".
Egyébként Federer honlapja megújult, megszépült. Nem tudni, milyen alkalomból, de örülünk. Baselben van egy hotel, amely főbejárata előtt van egy kis "Walk of Fame": egy-egy járólapnyi emlékművet kaptak-kapnak "Ehrespalebärglemer" hírességek, azaz, akit "Spaleberg díszpolgárává" avatnak, mint pl. Federer, Arthur Cohen, Jeannot Tinguely, Jacques Herzog vagy Pierre de Meuron.
A Spaleberg Basel óvárosának egy kerülete, egy sajátos hangulatú, sármos, hagyománytisztelő "domboldal", különlegesen szép, történelmi utcákkal illetve a középkori városkapuval.

 Magáról a városról majd valamikor máskor bővebben, most csak hadd jegyezzem még meg, hogy ez a kapu a 14. században épült, valamint hogy épp most van a Basler Messe, azaz a baseli vásár, ami szintén nagyon régi: több, mint 400 éves hagyományra tekint vissza.

Na, még ami sport: nem mindenkinek volt tegnap olyan gömbölyű a labda, mint Federernek. A baseli futballcsapat végleg kilabdázta magát a Bajnokok Ligájából a tegnapi vereséggel a Róma ellen. Igazából itt is érvényes a magyar focira tett megjegyzésem: fiúk, ha nem megy, nem kell ezt erőltetni. Le kell venni azt a mezt, kiengedni a labdából a luftot és szépen hazamenni. A pénzt meg el tudjuk költeni másra...

És akkor végre az ovo.

A svájciak 99%-a ismeri, a legkedveltebb 20 márka közé tartozik már évtizedek óta és manapság a világ 100 országában fogyasztják. Talán Magyarországon is -régebben- , de én még ott sosem láttam.

Az Ovomaltine.

A történet 1865-ben kezdődött, amikor egy berni gyógyszerész (és sárkányfűárus), Dr. Georg Wander lázasan kereste a választ az akkori népbetegségre, az alultápláltságra. Elsőként sikerült egy különleges vákumeljárással egy már 2000 év óta használt és nagyra tartott gabonából valami csodásat előállítania: árpából malátakivonatot. Méghozzá egy speciális formában.
Georg sajnos meghalt és fia, Albert -szintén zenész kémikus- fejlesztette tovább a cuccot, ami a mai formulának is alapja. Addig keverte-kavarta a masszát, míg 1904-ben került piacra az első Ovomaltine italpor.
Eredetlieg ugye csaknem orvosság-számba ment a csodaszer: a patikájukban lehetett kapni és elsősorban az alultáplált gyerekek nővekedését, fejlődését elősegítő tápszerként tekintettek rá.
A malátához hozzáadtak többféle, hasonlóan hasznos és tápláló adalékot, mint pl. tojást, vagy kakaót, ami sok vitamint és magnéziumot tartalmaz, ezen kívül finomabb is lett tőle a receptúra, valamint az egészet tejjel kellett elkeverni, hogy fogyasztható ital legyen belőle.
Hamar felfedezte magának sok egyéb korosztály is és már nem csak a gyerekek fogyasztották. Az Ovomaltine elindult diadalútjára.
Többek között a sportolók kedvencévé is vált, mivel nagyon sokféle vitamint és nyomelemet tartalmazott. Ennek nyomán a Wander cég az elsők között kezdte el támogatni a sportot és már a hetvenes évektől kezdve hivatalos támogatója az Olimpiai Csapatnak is.
1906-tól, mindössze két évvel a debütálás után már Olaszországban és Angliában is kapkodták a csodaszert (direktértékesítés a raktárból...)
1913-ban megnyílt az első külföldi gyártó üzem Kings Langley-ben
1927-ben Bernből Neuenegg-be, egy nagyobb gyárba költöztek,
1931-ben pedig meghódították a vendéglátást is: az adagonként csomagolt, praktikus, jól felszolgálható italpor végképp közkedveltté vált, mind a mai napig szinte minden kávézóban, étteremben rendelhetünk a pincérnél, az önkiszolgáló éttermekben pedig tasakokban áll hegyben a kávégép mellett, ahonnan forró vagy hideg tejet csapolhatunk hozzá.

1937-ben tettek egy lépést a jövő felé: az italpor alapját képező receptet mostmár energia-szelet formában is fogyaszthatták kicsik és nagyok, a mai napig kapható. Ebben az évben már Amerikában és Ázsiában is marketingolnak ezerrel.
Mivel akárcsak a magyar, a svájci foci is jelen volt még akkoriban ('50-es, '60-as évek) a foci vb-ken és -eb-ken, a sportolókkal együtt utazta  be a világot az Ovomaltine. Nagyon sok külföldi futballsztár megismerkedett az itallal és meg is kedvelték, köztük Pelé is.

Az évek folyamán így alakult az italpor csomagolása, megtartva a narancssárga, feltűnő és egyedi színvilágot.

Az első italpor piacra dobása óta megjelent számos más, új termék: pilótakeksz-szerű, összetapasztott keksz; kenyérre kenhető massza, mint a Nutella, táblás csoki (újdonság az étcsokis változat), pálcikás jégkrém, húsvéti nyuszi,  húsvéti tojás, aprócsoki, rögtön fogyasztható palackos tejital satöbbi.
Tényleg mindeki ismeri, minden gyerek szereti és egészséges.

2004-ben 100. születésnapját ünnepelte az Ovomaltine és ennek, valamint a dinamikus jövőképnek megfelelve klassz reklámokat készítettek gyerekekkel, akik manapság sportolnak, azzal a szlogennel, hogy pl. az Ovo segítségével majd részt vegy a gyerek a 2018-as foci vb-n...ha addig is szorgalmasan fogyasztja.

2008-ban 25 millió frank beruházással felújították és kibővítették a Neuenegg-i gyárat, ahol az Ovo-n kívül más termékeket is gyárt a Wander egész Európa részére: pl. a Caotinát (a legfinomabb, ínyenc kakaó ital-por fehér csoki, tejcsoki és étcsoki ízekben) vagy pl. az isostar sportitalt.

Ehhez képest Milka csokit alig lehet kapni, úgy kell vadászni...

A Wander cég "több lábon áll", fentiekből is kiderül: gyártanak illetve forgalmaznak ínyenc kategóriás termékeket, mint a Caotina vagy eredeti angol Twinings tea, vagy teljesen más célcsoportnak különböző fogyókúrás italporokat, de egyértelműen az Ovomaltine a cég nevezetessége, bárhol, bármikor, bárkinek....

Évszak nem múlhat el Svájcban egy-egy népszavazás nélkül. Ha nem lenne, hiányozna, mint a Jó ebédhez szól a nóta vagy a Barátok közt.

Legközelebb november 28-án járulhat a nép a szavazóurnák elé, hogy az úgynevezett "Ausschaffungsinitiative" vagyis kitoloncolási beadványról döntsön.
A beadványnak természetesen vannak ellenzői, viszont nem is lennének svájciak -mármint az ellenzők- ha nem egy kis mismásolgatással, diplomatikus ódzkodással próbálnának ellenszegülni, egy határozott NEM helyett.
Elmagyarázom.
Az eredeti beadvány úgy szól, hogy

"Azt akarjuk, hogy...:
ha egy bármilyen bevándorló, aki még nem rendelkezik svájci állampolgársággal, hanem csak külföldi igazolvánnyal vagy semmilyen papírokkal, vagy illegálisan tartózkodik Svájcban, bűnt követ el és jogerős ítélet születik, toloncolják ki és az elkövetett bűn mértékének megfelelően 5-15 évig terjedő -visszaeső esetén 20 év- beutazási tilalommal tarkítva sújtson le a törvény ökle.
A szóban forgó bűntettek: szándékos emberölés, nemi erőszak, egyéb nemi bűncselekmény, rablás, fegyveres rablás, emberkereskedelem, drogkereskedelem, betörés és  visszaélés szociális juttatásokkal (-mosoly-, ez ugyanis ilyen tömegsport a balkánról jöttek körében).

A kicsitellenzők ezzel szemben azt mondják, hogy hát izé...jó-jó, de...nem kell rögtön kitoloncolni, csak ha egy évnél hosszabb, letöltendő börtönbüntetést kapott, meg minden attól is függ, hogy mit és milyen súlyosan követett el...Mint már mondtam, ilyen "Mondjuk nemet igennel" stílusú, svájci ellenvetés.
Mondjuk azt rögtön nem értem, hogy hogyan gondolják: elítélnek valakit itt 5 évre és hazaküldik mondjuk Montenegroba? Innen kötelezik az ottani igazságszolgáltatást a végrehajtásra? Vagy persze nem is biztos, hogy végrehajtják. Mondjuk, mindegy, az a lényeg, hogy kerítésen kívül legyen...

Néhány adu azért van a kicsit- és a nagyonellenzők kezében.

1. A bűnelkövetők több, mint fele svájci. Állítólag 65% körüli az arány.
   
2. Aki menekültstátuszban él Svájcban, azt egy egyezmény szerint nem lehet hazatoloncolni, ha hazájában veszélyben forogna az élete.
   
3. Azokat a bevándorlókat, akik már rendelkeznek svájci állampolgársággal, sem lehet kitoloncolni.
   
4. Az a tömeg, aki illegálisan tartózkodik az országban, papírok nélkül, amúgy is nagy falat a rendőrségnek-közigazgatásnak, őket ugye ki kéne toloncolni, akár bűnelkövetők, akár nem, mégsem történik évek óta előrelépés.
5. A jelenleg elítélt kitoloncolhatókat is csak kevés számban toloncolják ki,  vagy veszítik el engedélyeiket; hiányos és puhány a törvény végrehajtása.

Hogy mennyire érdekes és érzékeny a téma, mutatja, hogy egy olyan bulvárszerű internetes újságban, mint pl. a 20min.online a cikkhez 688 hozzászólás érkezett rövid időn belül. Az igennel szavazni szándékozók között is sok a szkeptikus: minek szavazgatni, ha úgysem lesz belőle gyakorlat...a bírák túl puhányak, sőt, többen olyan jóslatokba bocsátkoznak, hogy ha megszavazza a nép a szigorúbb beadványt, végül Svájc úgyis térdet hajt majd és visszavonja, ha az EU megint beszól és nemtetszését nyilvánítja.

Ami nagyon valószínűnek tűnik.
 

Micheline Calmy-Rey külügyminiszter-asszony (maga is francia anyanyelvű) nyitotta meg október 20-án azt a  francia-nyelvű külügyminiszteri találkozót, amely előjátéka volt a pénteken kezdődött és egész hétvégén át tartó Nemzetközi Frankofon Szervezet (OIF) nagy találkozójának Montreuxben.
5 kontinens 70 állama tagja a világszervezetnek, köztük természetesen az a 36 ország, ahol a francia a hivatalos nyelv.

A konferencián általában összefogásról volt szó: francia nyelvű egyetemek összedolgozásán, hálózatépítésén; az összefogás és közös érdekképviselet által nagyobb befolyást szeretne a szervezet a világpolitikában; segítenék a szegényebb vagy katasztrófa súlytotta frankofón országokat, mint Togo, Benin vagy Ghana.
A G-20-ak elnökletét hamarosan Franciaország veszi majd át 1 évre, éppen ezért nagy tervekkel és elszántsággal, elvárásokkal néz a Frankofon Szervezet a konferencia kimenetelére és hogy Franciaország miként tudja majd a megfogalmazott célokat a G-20-ban érvényesíteni, megtámogatni.
Sárközy még kicsit kampányolt, hogy miért elképzelhetetlen és tarthatatlan, hogy miért nincs Dél-Amerikának, Afrikának és Ázsiának állandó tagsága az ENSZ biztonsági tanácsában, satöbbi.

Franciaország mindig is, így ezen a találkozón is próbált a "La grande Nation" szerepében tetszelegni, de inkább csak anyagilag dominált, mint politikailag vagy egyéb befolyással. Az egyetlen nem volt-gyarmatország, Kanada (és Québéc) tekintélye egyre inkább növekszik, a régi gyarmati Afrika országai kezdenek jobban felnézni rájuk, mint a maguktól elszállt francia-franciákra.

Svájcnak fontos ez a kapcsolat, ez a tagság; a francia svájciak amúgy is mindig reklamálnak, zabigyereknek érzik magukat, akivel nem törődik senki. Meg Svájc amúgy is elég kevés nemzetközi színpadon van jelen: nem nagy, nem nagyhatalom sem politikailag, sem sehogy, nem tagja a NATOnak, az EUnak, a G-akárhánynak, stb... Így minden  részvételi lehetőséget örömmel vállal be ez a kis ország. Svájc megmutathatja magát a távoli országoknak is, ezúttal nyelvi nehézségek nélkül (reméljük, azért nem tekintik majd Svájcot második otthonuknak...mint már sokan a volt francia gyarmatokról) valamint a Svájcban franciául tanulóknak jó ösztönző erő: mennyire kinyílik, kitágul a világ, ha megtanulsz franciául...

A konferenciát eredetileg Madagaszkár rendezhette volna, de egy 2009. márciusi puccs veszélyeztette -volna- a résztvevőket, így decemberben Svájc kapta meg a rendezési jogot, 10 hónapja volt az előkészületekre. A következő találkozó 2010-ben lesz, valahol nagyon messze. (Kinshasa)

Igen, szóval a legtöbb hágót lezárják télire. Pl. Gotthard, Nufenen, Flüela, Julier, Furka, Grimsel...stb.

Ez azt jelenti, hogy csak addig takarítják el a hegyre vezető úton a havat, ameddig szükséges: pl. a Gotthard esetében Andermatt településig, satöbbi. Fel lehet menni az úton  kocsival, el van lapátolva, aztán valahol útközben az ember útját egy sorompó állja, hogy innen ne tovább. A "hágó" ugye azt jelenti, hogy átmegyünk a hegyen, a hegytetőn, nagyjából (Passhöhe). Ha ez le van zárva, akkor marad vagy a völgyben lent a hegyen át vezető alagút, vagy meg kell kerülni a hegyet.

Tehát se ki, se be, azaz se fel. Télire leköltöznek a hegyekből az Alpwirtschaftokból, hegyi tanyákról a gazdák, lehajtják a teheneket a völgybe. Majdnem úgy, ahogy általános iskolában tanultuk, akár százévekkel ezelőtti időkről.

Fent igazából nem marad senki.

Ez csak olyan utakra, hágókra érvényes, ahol "nem éri meg" eltakarítani a havat: mert pl. nem síelős hely, hanem inkább eldugott, nem nagyon jár arra senki és egész télen mindennap lapátolhatnának... Természetesen a síparadicsomok megközelíthetők, mindenhol tolják el a havat, ahol van téli szezon.

A két nagy multi, a Coop és a Migros is előrukkolt saját Family Card-jukkal. Jellemző megint a minőség és megjelenés, meg az egész egyátalán:
A Migros szövetkezeti formában működik, bárki lehet pártoló tag már egyszeri 10 frank befizetésével, ami eddig csekély kedvezménnyel járt. Most azonban levélben küldtek -szerintem- minden szövetkezeti tagnak egy a levélpapírról leválasztható, majdhogynem matricaszerű, utálom-narancssárga kis kártyát, amin még vonalkód sincsen, elég felmutatni és a kasszáscsaj biccent, hogy tudomásulvette: nekünk is van ilyenünk. Ezzel szeptember-október hónapokban például minden szerdán az áruházlánc összes boltjában, szaküzleteiben (sportbolt, elektronika, lakberendezés,étterem, stb) 10%-os kedvezményt kaptunk. A weboldalukon szinte semmi info nincs a kártyáról vagy hogy mi lesz vele a jövőben.

Ezzel szemben a Coop hirdetésben adta a fogyasztók tudtára, hogy ő is elindította családi programját, lehet jelentkezni ingyenesen az interneten vagy bármelyik ügyfélszolgálatuknál.
Ezt el is intéztem még mielőtt elindultunk volna Magyarországra.
Aztán kaptunk egy majdnem A3 méretű szép, színes kartondobozt, benne két  külön, névreszóló plasztikkártya: egyik oldalán az új Family Card van nyomtatva, a másik oldalán a régi, hagyományos pontgyűjtő SuperCard. A csomagban egy vastag akciós kuponfüzet, ami hónapokig érvényes, egy nagy erős bevásárlószatyor a promóció színeiben és mintájával, matricák a gyerekeknek, érme a bevásárlókocsihoz és 1-1 mintapéldány két családi folyóiratból, akciós előfizetési ajánlattal. Minden hónapban szavazni lehet, hogy mire legyen kedvezmény, stb...

Nem csak közhiedelem, hanem számos példa utal arra, hogy a Migros a "jugók és nyugdíjas vasutasok" üzletlánca, a Coop meg igényesebb, nem kicsit. Régen még érvényes volt az, hogy a Migros olcsóbb, mint a Coop, de mára a Migros is ugyanannyiba kerül, csak éppen a látszat és az érzés kedvéért megtartották ezt az olcsó, igénytelen kinézetet, hogy az emberek továbbra is azt gondolják, "nem kell nekem a flancos, drága, megyek inkább a Migros-ba" mert ott minden olcsóbb...
 

Október 5-én Nevada államban tragikus balesetben életét vesztette a svájci Gotthard rockbanda énekese, Steve Lee. Motoros túrán szelték a kilométereket a 15-ös Interstate úton, mikor valamelyikük ötlete alapján megálltak az út szélén, hogy eső elleni öltözéket vegyenek fel, mikor egy arra haladó kamion túl közel hajtott az álló motorosokhoz, belekapott az egyik nagymotorba, és a levegőbe repítve agyonütötte vele az énekest.

Az együttes olyasmi ereklye Svájcban, mint mondjuk az Edda vagy a Lord volt Magyarországon; hasonló a gyász és a fájdalom, mint mikor az Edda együttes egyik tagja életét vesztette.

Barátnője, az 50 éves volt Miss Svájc a baleset helyszínén vígasztalta a tragédiát okozó 27 éves sofőrt, aki teljesen magán kívűl volt tettétől és majdnem a helyszínen öngyilkos akart lenni. Brigitte átölelte a reszkető fiatalembert és könnyek között megbocsátott neki, hiszen a véletlen műve volt a szerencsétlenség. (de mint tudjuk, véletlenek nincsenek)

Az énekes halála óta 13 slágerük került fel újra a svájci Hit-listákra, ez még Michale Jacksonon is túltesz. A rajongók egy spontán facebook-felhívás alapján megemlékezést tartottak a berni parlament előtt; majd szombaton a Gotthard hágón, kb. 2000 méteres magasságban, már hóesésben, egy nagy sátorban ravatalozák fel Steve urnáját, ott vehettek végső búcsút a rajongók, akik külföldről is sokan érkeztek. (ez volt az utolsó nap, mikor még nyitva volt a hágó, utána behavazott és le is zárták, télire ugyanis a legtöbb hágót lezárják, nem takarítják el a többméteres havat)

Steve, megtaláltad, amit kerestél... "Let me find my piece of heaven, let me find my way back home..."

...mi van a hegyen messze túl?
Hej, a hegyen messze túl...

...az van, hogy október 15-én sikerült az áttörés: egymásra talált az alagút két vége (nem a 4-es metró), így jelenleg Svájc büszkélkedhet a világ leghosszabb alagútjával.

14,5 év fúrás után immáron egy hete, hogy a hegycsúcs alatt 2500méterrel a hegy gyomrában, utolsó áttöréssel összefüggővé lett az 57 km-es új Gotthard alagút. 1999-ben kezdték el fúrni és mire minden a tervek szerint elkészül, 2017-ben kerül majd sor az átadásra. Az alagút kizárólag a vasúti közlekedést szolgálja, majd, tehermentesítve ezzel a közutakat: a jövőben az Alpokon áthaladni akaró teherforgalmat ezen a szakaszon a sínekre terelik illetve természetesen személyvonatok is közlekednek majd: az új szakasz csatlakozik a meglévő európai nagysebességű hálózathoz, így a Zürich-Milánó távolság elméletileg 2 óra 40 perces utazássá rövidül.

Gotthard-alagút része egy giga-projektnek (NEAT), melyben szakaszonként összesen 3 alagút épül(t) meg, valamint az ezekhez kapcsolódó szükséges kiépítések. A cél: lerövidíteni a német-olasz tengelyen áthaladást térben és időben.

Kuriózum, hogy Brüsszelben a közlekedésügyi ülésen is video-konferencia keretében kísérték figyelemmel az eseményt. Megszakították a tanácskozást és kommentálták a történelmi pillanatot, ami egyedülálló, mivel Svájc nem EU tag és ez a video-konferencia lehetőség eredetileg csak tagállamok részére van fenntartva.

A svájci TV többórás élő adásban számolt be a népünnepről. Az áttörés előtt egyperces  csenddel emlékeztek meg az építkezésen meghalt 8 munkatársról, akiknek egy kis emléktáblát is készítettek.

Az alagútról egyébként csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, pl. hogy legdrágább... Sok ellenző szerint pénztemető és Svájc ezzel megint az EU seggét nyalja: gyakorlatilag saját zsebből építi az EU-nak...Hát, ez is egy felfogás. Tudni kell azonban, hogy az első kapavágást -mint minden fontosabb dolgot- népszavazás előzte meg és az emberek szabad utat engedtek a fúrópajzsoknak; valamint hogy az EU támogatást ajánlott a projekthez, hogy legyen páneurópai összefogás, de Svájc nem kért a támogatásból, ragaszkodva ezáltal a 100% tulajdonhoz és döntési, üzemeltetési jogokhoz.

Szállóigévé lett a mondás Svájcban, hogy itt a bevándorlók és az állatok élnek a legjobban.

Még egy ezt kikarikírozó vicc, aztán megyek három hét szabira... Íme:

Ma bementem a hivatalba, hogy szociális-segélyért folyamodjak a kutyám részére. Az ügyintéző csóválta a fejét:
-Kérem, kutyáknak mi nem adunk szociális segélyt!
Mire én: -Tessék kérem jobban megvizsgálni az ügyet! A kutyusom fekete, munkanélküli, lusta, nem beszél németül, az utcán üldözték, fogalma sincs, hová valósi és ki volt az apja!
Az ügyintéző utánanézett a paragrafusokban, hogy megfelel-e a kutyusom a kritériumoknak, hogy segélyt kaphasson.

Jövő héten már küldik is az első segély-utalványt...

 

Érdekességképpen, vagy azok számára, akik áttelepülni készülnek  vagy már itt vannak és minden infó hasznos, jól jön, íme a nagyobb kereskedelmi láncok aktuális akciói, hogy kicsit képbe kerüljünk a svájci árakkal. Mi mennyibe kerül, mennyiből lehet itt havonta kijönni, háztartást vezetni.

coop
migros
denner
lidl
aldi
volg

Az első három az igazi multi az országban és megfigyelhető, hogy nagyon sok a saját márka. A Coop és a Migros is hatalmassá nőtte ki magát: saját csokigyár, húsfeldolgozó üzem, kozmetikai ágazat, stb. tartozik a konszernhez. Mindkét multinál általában 2-3-4 árkategória van:

1. a legolcsóbb saját márka, ez a spórolós kategória (a Coopnál fehér-rózsaszín "Prix Garantie" / a Migros-nál zöld-fehér "M-Budget")
2. a "normál" saját márka. Ez egy kicsit drágább, szinte biztosan ugyanaz gyártja, mint az olcsó terméket, egy picit jobb, finomabb minőségben.
3. prémium kategória ínyenceknek, pénzesebbeknek, kényesebbeknek.
4. Bio élelmiszerek, bio pamut ruhaneműk.

Az 1. pontnál feltüntetett kategória olyan, mint a "Tesco Margarin", azzal a különbséggel, hogy itt Svájcban ez a termékskála is elfogadható minőségű. Ezek folyamatosan alacsony áron beszerezhetőek, mint már említettem, ennél olcsóbb már nem lesz, tehát nem kerülnek bele a heti akciókba.
Márkatermékeket, vagy pl. német vagy egyéb külföldi dolgokat (Nutella, Persil, Dove, Barilla, Carte d'Or, Uncle Ben's, stb.) a MIGROS szinte egyátalán nem árul, csak svájci, azon belül is leginkább saját termékeket; a Coop és a Denner viszont igen.
Még érdemes megemlíteni, hogy nemrégiben a MIGROS felvásárolta a dennert, de nem olvasztotta be teljesen a konszernbe, megmaradt a kínálat és a cég arculata, logója.

A Coop és a Migros bocsát ki pontgyűjtő kártyát, ha már van svájci lakcímed, érdemes kiváltani ezeket az ingyenes kártyákat. Kedvezményekre jogosítanak illetve pl. a Coopnál néha fizetni is lehet az összegyűjtött pontokkal (Coop Cityben nemélemiszert -tehát ruhát, iparcikket-mindig lehet pontokkal fizetni, élelmiszert a szupermarketekben csak akciók alkalmával, meghatározott termékcsoportokra)
A Migros negyedévente küld egy kimutatást a pontgyűjtésről, levásárolható kuponokkal.
Kicsinyesnek tűnhet a kuponokkal, kódokkal, kártyákkal való szöszölés, de jó példa: a férjem pl. épp ma fogja megvenni így 40%-kal olcsóbban (pár ezer forint...) a 8 liter Castrol teljesen szintetikus motorolajat az autónkba, plusz egy kuponnal 10-szeres pontot kap a vásárlásért, amivel ugye később fizethetünk, tehát pénzre váltható, illetve van ajéndékkatalógus, ahol pontokért lehet ajándékot választani, mint pl. a Shell Smart pontoknál.
 

Néhány rövid sporthír:

• Martina Hingis minden idők legsikeresebb svájci teniszezőnője (pontosabban Svájcban élő, mivel szlovák-magyar származású) ma ünnepli 30. születésnapját.  Kassán született, 8 éves korában az egész család áttelepült Svájcba. 4 éves kora  óta teniszezik, 14 évesen lett profi játékos, ezt az évet a világranglista 87. helyezettjeként zárta, a következő évben pedig már a 16. helyen állt. Nagyon sok olyasmi rekordot tart, hogy "Legfiatalabb Grand Slam női résztvevő", "Legfiatalabb ..."  2007-ben állítólag pozitív lett a doppingtesztje: kokainnal turbózott a wimbledoni tornán. A vádat egy nyilatkozatban visszautasította, de annyira a szívére vette, hogy  egyúttal bejelentette: visszavonul a profi sport világától. Boldog születésnapot!
• Mint valami Rettegett Iván, vonult be Baselbe a Bayern München a Bajnokok Ligája aktuális fordulójára a héten. Alex Frei klassz gólja a 18. percben egyrészt fellelkesítette a svájciakat, másrészt feldühítette a bajorokat. Beindult a szokásos német, erőszakos úthenger. Mivel egészen a szünetig nem hozott eredményt, a második félidőben Schweinsteigernek muszáj volt kiszínészkednie egy 11-est az 56. percben.
  Nem néztem meg, milyen nemzetiségű volt a bíró, de lehet, hogy országa erősen függ mondjuk a német export-import mutatóktól...vagy nem értem, hogy ezt miért kellett megadnia.
  A továbbiakban sajnos a baseliek nem rúgtak labdába tudtak több gólt rúgni, de nagyon hajtottak, nagyon odatették magukat a Bayern elé, vereséggel ugyan, de emelt fővel vonulhattak az öltözőbe.
• Fabian Cancellara rekodra esélyes teljesítményért teker: ha az olasz-svájci biciklis megnyeri a jelenleg épp folyó időméréses világbajnokságot, akkor történelmet ír(t): zsinórban négyszer nyerné el ezt a címet, amire még nem volt példa a sportágban. Kb. fél óra múlva kiderül, sikerült-e. E pillanatban 24 másodperc előnnyel vezeti a versenyt. Épp egy lejtős szakaszon teker, 85km/h sebességgel...
  UPDATE 16 per múlva: már 44 másodperccel vezet Fabian Cancellara. Ha nem kap defektet, vagy nem üt be a mennykő, mindenképpen nyer.
  ÉÉÉÉÉÉÉÉÉS IGEN!!! 1 perc 2 mperces előnnyel megvan a 4. világbajnoki arany!
   

Tévedés lenne azt hinni, hogy a svájci bazinagy demokráciában minden olajozottan megy. Például alig száradt meg a tinta a két új Szövetségi Tanácstag kinevezésén, máris megy az ereszdelahajam.
Még az állami rádió szerint is ovis matiné ez a cirkusz:
- Óvó néni, a Christian hazudott!!!
- Nem is, Fulvio hazudott! Meg ígért ezt-azt és most meg szarik rá, nem tartja be...!!!
- Nemisigaz! Te, én térden rúglak!
- Én feljelentelek!
- Óvó néniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!!

Na, hát így állunk.
Az a történet ugyanis, hogy miután megválasztották a két új minisztert, a következő munkanapon a héttagú kormány összeült és eldöntötték, hogy ki mit igazgasson. Folynak-folytak a politikai játszmák, intrikák: némelyek etikusan  és logikusan jártak volna el, szakmailag indokolt elvárásokat támasztottak, de belőlük kisemmizett falubolondja lett.
Ők azok, akik például nem értik, hogy egy évvel a hivatalos nagyparlamenti választások előtt egyátalán minek kellett a kettőnek épp most nyugdíjba vonulni. 10-15 év kormányzás után mostmár nem lett volna mindegy még fél év?
Ha meg mégis és megválasztottak új kettőt, akkor miért nem nyugodott bele mindenki abba, hogy erre a fél-egy évre egyszerűen megörökli a régi kettő hivatalát a 2 utód?
És miért választhatott hivatalt Herr Schneider-Amman, holott Frau Sommaruga nyert az első utódválasztáson? Herr Sch-Amman a második pozícióért szállt csak ringbe, később nyerte el tehát a kinevezést.
És ha a kormányban két jogász végzettségű tag is van, miért nem akarja egyik sem az igazságügyi bársonyszéket?
 

Ilyen dolgok, meg összeesküvéselméletek foglalkoztatják Christian Levrat-t is, aki Sommaruga pártjának vezetője. Szerinte Sommaruga és a szociáldemokraták szemét egyszerűen ki akarják szúrni az igazságüggyel, hogy ne lehessen beleszólásuk az ország belső ügyeibe. (amit a gazdasági-, a belügyi- és a pénzügyi tárcák jelentenek) Szerinte a többi párt lassan, szisztematikusan ki akarják söröpni a szociáldemokratákat a kormányból, mely 1959 óta egy egyezményes nagykoalícióban kormányzott. Levrat azt mondja, akkor inkább ellenzékbe vonul. (fentiekből adódóan gyakorlatilag Svájcban nincsen ellenzék, minden parlamentbe bekerült párt legalább 1 kormánytagot ad, ezért nagykoalíció. Nagyonnagy koalíció.)

Az mondjuk itt is -meg odahaza is- szúrja a szememet -másokét is- hogy ha valaki, mint pl. Eveline Widmer-Schlumpf igazságügy-miniszter volt, akkor ebből hogyan következik, hogy a pénzügyekhez is olyan k**** jól ért? Jogász létére.
Vagy hogyan lehet egyszerűen felállni az asztaltól félidőben, félbehagyva döntéseket és  folyamatokat áttenni a seggünket a gazdasági minisztériumból a közlekedési-telekommunikációs székbe?
Ez tényleg ilyen ovis szint, hogy tízkörömmel, első vérig csatát vívok az építőkockákért, ötpercig játszok velük, majd a másikat leütöm a kockákkal, mert mostmár az ő kezében lévő babával akarok játszani, de azonnal. (???)
 

Tegnap több kevésbé fontos téma között szavazott az ország az úgynevezett "ALV" (ArbeitsLose-Versicherung) vagyis a munkanélküli-segély pénzalapjának újraszabályozásáról.

Ez az indítvány a gyakorlatban röviden azt jelenti, hogy ha megszavazzák (megszavazták), akkor 2011-től kezdve szigorodnak a munkanélküli-segély jogosultságra vonatkozó szabályok, kevesebb lesz a segély (százalékban, összegszerűen, illetve rövidül a jogosultság időtartama, illetve nőnek a befizetendő járulékok.
Nemleges döntés esetén a kifizetendő segélyek szabályozásához nem nyúlhattak volna, viszont a parlament ezesetben 2-ről 2,5%-ra emelte volna a befizetendő járulék mértékét.
Mivel a népszavazás 53,4%-os (18 kanton) Igen szavazattal elfogadta az új szabálytervezetet, így a már említett eredmény lép érvénybe: 2-ről "csak" 2,2%-ra nő a munkanélküli-segély pénzalapjába fieztendő járulék ÉS egyúttal spórolnak a kifizetéseken.

A szavazás végeredménye mutatja, hogy mennyire megosztott e kérdésben az ország: leegyszerűsítve elmondható, hogy a nyugati, francia régió és az olasz ág szavazott nemmel, mivel ezeken a területeken nagyobb a munkanélküliség. Közép (német)- Svájcban elfogadták a szavazók a javaslatot és üdvözlik a végeredményt.

Franciaoldalon csalódottak és talán dühösek is a polgárok: a médiában olyan kommentárokat lehet olvasni, hogy oda a demokrácia és ezt a döntést letuszkolták a francia és olasz régiók torkán.

Tény, hogy ez a pénzügyi alap, ahová az ember a befizetései ellenében szükség esetén munkanélküli-segélyt kap, folyamatosan, évek, ha nem évtizedek óta deficitet termel és már rég eljött a cselekvés órája.

De.
Alaposan fölül kéne vizsgálni, hogy például mennyien csalnak ki segélyt hamis indokokkal, miért kell alig pár hónap munka után külföldieket is munkanélküli-segélyben részesíteni vagy pl. ha országon belül pénzhiány van egy állami alapnál, akkor miért  mondjuk Görögországba küldi a kormány a frankmilliókat...?
Vagy miért segített ugyancsak frankmilliókkal, ha nem milliárdokkal a pénzügyminiszter pl. az UBS banknak, mikor az a pénzügyi-válságra hivatkozva jajveszékelt...alig fél évvel később pedig már újra talpraállt, olyannyira, hogy ismét főszponzor a legtöbb fontos eseményen: Miss Svájc választás, Forma-1, teniszgála, stb.
Az adófizetők pénzéből.
 

Kis emlékeztetőül: ők voltak az esélyesek, a döntő résztvevői.

És a Királynő: Kerstin Cook, 21 éves értékesítési munkatárs a Luzern kantonbéli Kriensből. Szabadidejében atletizál és levelező tagozaton végzi az Oxfordi Open University biológia szakát. Édesanyja angol, apja (ahogy Kerstin is) angol-svájci kettősállampolgár.

Néhány másik versenyzőhöz hasonlóan Kerstin sem ma kezdte: már modelkedik 15-16 éves kora óta. Úgy látszik, hogy elavult szabály az, hogy a Miss választáson kizárólag amatőr lányok vehetnek részt, akiről még nem publikáltak fotót. Vagy úgy szólt a szabály, hogy "akiről még nem publikáltak meztelen fotót"? Íme a Kerstinnel készített interjúk egyike, lehet ízlelgetni a svájci német dialektust.

Itt lehet nyomon követni Live Streamen a parlamentbéli választási eseményeket. Akkor is érdemes bekukkantani, ha nem érdekel a politika, mert legalább megnézheted az üléstermet.

Nem szeretnék ilyen közvetítőkocsit játszani, meg ez nem is politikai bolg -és nem is értek hozzá-, de épp most folyik a két leköszönő miniszter búcsúztatása, így csak néhány szót róluk.

Moritz Leuenberger például 15 éve tölti be már ezt a tisztséget, egyúttal ő a rangidős. Kétszer volt már Bundesratspresident, azaz a Hetek Tanácsának ügyeletes elnöke. Az ő minisztersége alatt történt pl. 2001-ben a New York-i WTC-esemény, vagy pl. egy súlyos tűz a Gotthard-alagútban. A másik, még csak most készülő Gotthard-alagút is sok szálon fűződik a nevéhez.
Egy alkalommal megkapta a német nyelvterület retorikai nagydíját, valamint egy olasz egyetem díszdoktorává avatta.
Egy alkalommal, mint (tele)kommunikációért is felelős miniszter, beszédet tartott hallássérültek és siket-némák konferenciáján-ünnepségén és saját kérésére megtanították neki beszédének szövegét jelbeszéddel is, hogy közelebb kerüljön hallgatóságához és az érintettekhez, ne "üvegfalon át" prédikáljon hozzájuk.

Hans-Rudolf Merz mérlegét kicsit csorbítják némely események: még él ez emlékezetben, hogy kudarcot vallott a két, Líbiában fogvatartott üzletember hazahozatalában, valamint az USA kontra UBS-ügy sem épp a sikersztorik sorát gyarapítja...érdeme viszont hogy az államadósságot jelentősen leépítette és átsegítette az országot a gazdasági válságon, mindeközben egyszercsak megállt a szíve, helikopterrel vitték kórházba, rögtön meg is operálták Bernben. Visszatért hivatalába és folytatta a munkát. A napokban pedig nevetőgörcsöt kapott egy felszólalása közben (lásd előző poszt)
 

UPDATE 10:22
Simonetta Sommaruga 159 szavazattal, a 4. körben kapott csak abszolút többséget, először 4, majd 3, végül kettejük között dőlt el a párbaj. 50 éves és épp most mond köszönöbeszédet 3 nyelven. 40 évvel azután, hogy Svájcban bevezették a nők választojogát, a héttagú kormánynak immáron 4 nő tagja van. Lesz-e ötödik?

Nem, nem lett ötödik hölgytagja a kormánynak: Johann Schneider-Amman lesz a konföderáció új pénzügyminisztere.
Már mindketten le is tették a nagyesküt, mely ceremónia okán egy érdekességet megemlítenék: nem valódi testőrként, hanem inkább reprezentatív kísérőként a minisztereket szép egyenruhás kísérők követik mindenhová, először természetesen az eskütételre, mint ezen a képen Eveline Widmer-Schlumpf-ot, 2007-ben.
 

Holnap elérkezik a nagy nap két politikus számára, a többiek meg csalódnak: szeptember 22-én választ a svájci parlament két új minisztert a Szövetségi Tanácsba (Bundesrat). Fenti képen láthatóak a jelenlegi miniszterek, balról jobbra:
Didier Burkhalter szosziális, eü és belügyi illetékes,
Eveline Widmer-Schlumpf igazságügyekben jártas dávidibolya
egy üres pozíció a pénzügyek irányítására,
még egy üres pozíció a közlekedési, vízügyi és környezetvédelmi, stb. dolgok irányítására,
Doris Leuthardt (mező)gazdasági és ipari miniszterasszony, jelenlegi kormányfő,
Micheline Calmy-Rey, a külügyminiszterasszony és
Ueli Maurer...hát őt nem is tudom. Mindig azon vacilál, hogy vegyünk-e Eurofightert vagy F-18-ast...szóval ő ilyen ólomkatona.
(Corinna Casanova, szövetségi kancellár; ő ilyen szakfelügyelő igazságosztó. Ő igazából a Hetek Tanácsa felett áll, nincs is a képen. Ha szőrszálahasogatni akarunk, akkor tulajdonképpen ő viseli az ország legmagasabb tisztségét.)

Ebbe a csapatba választanak holnap, ebből a csapatból:

A Duna jegén Simonetta Sommarugát (szociáldemokrata) és Johann Schneider Ammant (liberális demokrata) választaná a nép, de ebben a körben nem a nép dönt. Viszont az ő PR-juk a legjobb és szerintem érdekes, hogy vajon épp Svájcban mit szúrnak el mindig a zöldek, hogy nem annyira közkedveltek. Látható, hogy nagy valószínűséggel egy nő-egy férfi lesz a választás kimenetele, vagyis a nők tovább erősítik eddigi számbéli fölényüket a politikai elitben.
Jobb téma híján ezt lovagolja meg az itteni média: jajmilesssz, ha 4 nő lesz a Tanácsban, plusz a Tanács elnöke is nő, plusz a Nemzeti Tanács elnöke is nő, plusz a Parlament elnöke is nő...
Mi lenne...?
Recepteket cserélgetnek majd a híres graubündeni árpalevesről vagy rösztiről...
A megválasztott miniszterek mandátuma 4 év.
A fotók alatt a betűk azt jelentik, hogy melyik pártból/melyik régióból való a jelölt: pl. SP/Be = Szociáldemokrata Párt berni szekciója.

Végül két kisfilm, ahol Doris Leuthardt és Hans-Rudolf Merz parlamenti felszólalásaikban nevetésben törnek ki, ez utóbbi friss, pár napja történt. Ebből is látszik, mennyire lazák az itteni politikusok. Akkor is érdemes megnézni, ha valaki nem érti, miről van szó, (1. téma: lótenyésztés 2. téma előre fűszerezett húsok exportja) főleg a másodikat.

Elfogták azt a 9 napja szökésben lévő nyugdíjas férfit, aki háza elárverezése ellen gerilla-akcióba kezdett; lőfegyverrel napokkal ezelőtt megsebesített egy rendőrt is, majd nyoma veszett.

Nagy erőkkel kereste a rendőrség, míg nem Faro, a hős rendőrkutyus meg nem találta és rá nem vetette magát.
Az elfogott férfiről később bizonyára érkeznek még jelentések.
 

...ír az index.hu ebben a cikkében. Nekem a vége volt érdekes, a pénzpiacozás utáni szakaszok.

Folytatnám akkor a Házasságkötés Svájcban rovatot.

Tehát miután az előkészületek rendben lefolytak és mindketten sikeresen igent mondtatok a megfelelő helyen és időben feltett kérdésre, sőt, már a nászút porát is levertétek magatokról, van még tennivaló.

Miután a svájci házasságkötést követően megkapja az ember az értesítést, hogy fáradjon be az önkormányzathoz elindítani a családegyesítést és kérvényezni a B típusú tartózkodási engedélyt, egy darabig lehet húzni az időt, de nem nagyon érdemes. A dolog lényeges pontja, hogy attól a pillanattól fogva, hogy be vagyunk jelentve a svájci lakcímre, fizetni kell az itteni, nagyon drága TB-t (Krankenkasse - erről majd írok külön). Lehet még kitolni egy-két hónapig (nem fizetni), mondván, hogy á, még nem lakom itt igazából, még csak költözködünk...stb. Viszont addig nem is kapjuk kézhez az igazolványunkat.
Igyekszem érthetően elmesélni...
Amikor elkezdünk életvitelszerűen Svájcban élni, fentiek miatt feleslegessé válik a magyarországi TB fizetése. Ezt talán le lehet mondani egyszerű indokkal*, amit vagy elfogadnak, vagy nem; vagy piszkálódnak vagy nem...Mivel Magyarországon is az a gyakorlat, hogy akinek lakcíme van, általában, normális alapesetben TB köteles.
Ezen kívül tudtommal -ha nem jól tudom, javítsatok ki- az APEH a népesség-nyilvántartótól kapja minden évben a név- és címlistát, hogy kinek kell adóbevallás-nyomtatványt küldeni.
Mindez röviden azt vonzza maga után, hogy ki kell jelentkeznünk szép hazánkból, Magyarországból. (bizonyára léteznek kiskapuk, vagy az ember mégis vállalja a hatóságok esetleges kérdéseit...vagy a dupla TB-fizetést itt is, ott is...akkor nem kell. De ha rendesen akarjuk csinálni a külföldre telepedést, akkor így célszerű eljárni.)
Nem elég a lakcímről kijelentkezni, tévedés ne essék; én is rossz ügyiztézőre vártam kb. 3 óra hosszat.

Be kell menni újra a lakóhely szerint illetékes népesség-nyilvántartóba, és ott bejelenteni, hogy elhagyjuk az országot. Nem fogják kérdezni, hogy miért vagy hogy meddig. Itt könnyes búcsút (tényleg könnyes, bár én az épületből kijőve bőgtem, nem a helyszínen) kell vennünk a magyar személyi igazolványunktól, bevonják és kapunk egy igazolást minderről. Tehát hogy visszaszolgáltattuk az igazolványt és bejelentettük, hogy külföldre távozunk.
Ezáltal tehát mentesültünk a további TB-járulék fizetése alól elvileg**.

Regisztráltathatjuk magunkat külföldön élő magyar állampolgárként a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalában.Lehet, de nem kötelező. Ha szeretnénk, akkor külföldön házasságot kötött és névváltoztatásban részesült hölgyeknek célszerű az új útlevél kézhezvétele után. Ennek mindössze annyi a végeredménye, hogy kiállítanak részünkre egy szabványos lakcímkártyát, amin lakcímként a "külföld" megnevezés található. Lehet kérni külföldi címünk nyilvántartásba vételét, de nem kötelező megadni.

* Élethelyzettől függően eltérő lehet, hogy az ember mihez kezd a magyar TB-vel. Ha  pl.  eddig is vállalkozó voltál és magad után fizetted a járulékot, akkor  ez mindaddig így is marad, mig ki nem jelentkezel az országból. De ha pl. van  -volt- bejelentett munkahelyed Magyarországon, aki fizette utánad a TB-t, akkor ők a felmondásodat követően ugye nem fognak tovább fizetni. Célszerű bemenni az APEH-hoz és bejelenteni, hogy  az első, átmeneti időben (míg elkezdünk Svájcban TB-t fizetni) önmagunk után szeretnénk TB-t fizetni, ki kell tölteni egy nyomtatványt, amivel bejelentkezünk az eü hozzájárulást fizetők körébe és havonta fizetni kell egy kb. 5.000,-Ft körüli összeget.

** Hasonlóképpen kell kijelentkezni is a magyar TB-körből: kijelentkező nyomtatvány az APEH-nál, és kérni kell egy végelszámolást, hogy zárják le ezt a mi kis járulékfizetési viszonyunkat.
Ne felejtsünk el azonban majd adóbevallást benyújtani a még otthon ledolgozott előző illetve aktuális évi személyi jövedelmünkről. Mert ez alól nem mentesülünk automatikusan.

Ha valaki nem házasság révén, de szándékai szerint szintén örökre (több 10 évre) elhagyja az országot, talán az is talál hasznosat fentiekben.